A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megértés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megértés. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 3., csütörtök

A hosszan tartó szerelem titka, hogy nemcsak érzed, de érted is...

 

"A hosszan tartó szerelem titka, hogy nemcsak érzed, de érted is. A megértés nélküli érzelmek hamar ellobbannak.
A hosszú, több éve tartó szerelem titka, hogy egymást nemcsak érezzük, de értjük is, nagyon.
Az Érzés és az Értés épp olyan kettőssége a lelkünknek, mint a férfi és a női minőség.
Mint a szív és az értelem. Egyedül semmit sem ér a másik.
Csak ha összeölelik egymást, akkor lesz minden gondolata teli szívvel és minden érzelme bölcs, megértő gondolattal."
 
(Müller Péter)

2024. augusztus 4., vasárnap

EGYED-ÜL

 

EGYED-ÜL
 
Az emberek nagy része FÉL egyedül lenni, mert nem szeret egyedül lenni ÖNMAGÁVAL.
 
Nálam ez fordítva van. Szeretek egyedül lenni, tisztán hallani a saját hangomat, anélkül, hogy bárki meg akarja nekem mondani, hogy mit kellene gondolnom, éreznem és tennem.
 
Szeretek SZABADON LENNI ÖNMAGAM.
Szeretem tudni teljesen EL-ENGEDNI magamat.
Megengedni magamnak, hogy igazán önmagam legyek.
 
Szeretek visszatérni ahhoz a lelki állapothoz, amelyből elindultam, amikor erre a világra jöttem.
Ahol még tisztán hallottam a saját lelkem hangját. Amikor még nem befolyásolt ennek a sérült világnak a sötétsége.
 
Tudtam, hogy szeretni jöttem és szeretni tanítani. Visszavezetni az embereket a saját lelkükhöz és azon át a magasabb szférákhoz.
 
6 éves voltam, amikor a szüleim veszekedését hallgatva azon tűnődtem, vajon képes leszek-e egy ilyen közegben kitartani, amíg felnövök? Nem fogom-e én is elveszíteni a szeretet képességemet? Nem fogja-e megmérgezni a környezetem a lelkemet? Nem válok-e olyanná magam is, mint azok, akik nekem ártanak? Képes leszek-e átadni a világnak mindazt, amit rám bíztak odaát?
 
Minden nap arra tréningeztem magamat, hogy emlékezzek arra, ki vagyok és miért jöttem. Nagyon nehéz volt kitartani. Megőrizni az emlékeimet, s minden trauma ellenére eljutni odáig, hogy semmilyen körülmények között ne zárjam be a szívemet.
 
Kegyetlen módon tanultam meg, mi történik, ha feladom magamat. De megtanultam a leckét. Senki kedvéért nem adom fel önmagamat. Senki kedvéért nem térek le arról a belső útról, amiről egész életemben igyekezett a környezetem lebeszélni.
 
Megtanultam határokat húzni. Éles határokat. Mert az igazság nem vegyül a hazugsággal. Ha vegyülni kezd, akárcsak egy kicsit is, az már csak részigazság lesz.
 
Az igazságnak nincsen szüksége a hazugságra. Az csak fordítva működik. Így minél inkább az igazságot keresed, annál közelebb kerülsz a szellemvilághoz, és annál jobban megszűnik benned az elválasztottság illúziója.
 
Nem tudok egyedül lenni, mert tudom, hogy az egyedüllét az egó illúziója csupán. Evilági tévhit, amit az okoz, hogy távol kerülünk önmaguktól, a természettől, melynek mi is részei vagyunk.
 
Eddig mindig, bármi ért, úgy döntöttem, hogy csak azért is szeretni fogok. Akkor is, ha vannak emberek, akiket csak távolról szerethetek. Mert vannak, akik nem hallanak meg, vagy nem azt hallják, amit mondok.
 
Eddig mindig azt választottam, hogy csak azért is emlékezni fogok (jóra és rosszra egyaránt). Nem cenzúrázom a valóságot.
 
Úgy döntöttem, hogy csak azért is átadom az üzeneteket. Nincs már semmi, amiről vagy akiről azt hihetném, hogy az enyém. De én sem vagyok senkié többé. Erre mondja a magyar, hogy a MAG(J)A URA.
 
Akit szeretek, azt szabadon szeretem.
Aki szeret, szabadon szeret.
 
A madárnak nem a kalitka az otthona.
A madárnak nem szabhatod meg, hogy mit gondoljon, mit érezzen, hogyan viselkedjen.
 
A lélek szabadnak született. Senkinek nincsen joga a másik élete felett dönteni. Szabad akarat van!
 
Nem érezhetünk, nem gondolkodhatunk, nem dönthetünk mások helyett. Legfőképp nem a szeretetre/szerelemre hivatkozva!
 
Aki ezt teszi, nem szeret jól. Nem tudja, hogyan kell jól szeretni.
 
Az igazi szeretet/szerelem megérteni próbál és azon dolgozik, hogy soha el ne feledd, hogy ki vagy valójában.
 
Az empatának, a telepatának, a médiumnak az egyedüllét egyfajta kegyelmi állapot. Olyasfajta béke, ami ritkán adatik meg.
 
A KEGY-ELEM állapota ritka ezen a világon.
Itt mindenki túl akarja harsogni a másikat.
 
Nem érezni mások érzéseit, nem hallani mások gondolatait, leválasztani magamról minden befolyást legyen az földi, vagy égi. Megnyugvás.
 
Azt hisszük tudunk egyedül lenni. Valójában folyamatos összeköttetésben vagyunk egymással az érzelmeinken keresztül.
 
ÉR(E)Z-ELEM
 
Nem véletlen, hogy a legtöbb médium MŰVÉSZ.
 
Szeretek ihletett állapotba kerülve alkotni.
Felszabadultan rajzolni, festeni, írni, énekelni, táncolni, áradni.
 
Szeretek tudni elmélyülni a csendben, a gondolataimban, az érzéseimben.
 
Szeretek hazajárni, elmerülni az ősforrásban, megpihenni az élet vizében. S megmutatni másoknak, hogy ezt miként tehetik meg ők maguk is.
 
Aki alkot, nem tud az egójában maradni sokáig. Mert az egót untatja egy sor dolog.
 
Például a türelmet igénylő időtöltés. Épp ezért lenne fontos megtanulni "UNATKOZNI".
 
Az egyik legunalmasabb időtöltés az egó számára a rajz, a festés. Hiszen hosszú órákat, napokat vesz igénybe.
 
Az egónak figyelem kell, színpad, emberek. Léte nem öröktől való. A lényünk evilági, nagyon is halandó része.
 
Elengedni az egót?
Remek alkalmat teremt erre a célra az egyedüllét.
Amikor az egó elunja magát a lélek felébred. Teret kap végre a szellem.
 
Akinek ezt jelenti az egyedüllét, az másképp éli meg a magány szó fogalmát.
 
Szeretem figyelni a természetet, melyet nem zavar meg az ember. Szeretem érezni benne az erőt, a vibrálást, az élet szüntelen áradását.
 
Szeretek a múltba révedni, jelen lenni a pillanatban, és a jövőbe látni, a csillagokba nézni. Akkor is, ha tudom, hogy sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő nem fájdalommentes, idilli biztonsági zóna.
 
Az emberek többsége itt rontja el az életét. Biztonságra vágyik, ami a földi síkon csupán illúzió.
 
Vannak dolgok, amelyek ebből a világból hiányoznak. Azért ennyire alacsony itt a rezgés.
 
Én nyitva maradtam. Azért tudtam annyi mindent elviselni, mert ami másoknak csak mese, számomra valóság.
 
Nem félek a haláltól, az sokkal jobban tud nyomasztani, hogy fogy az idő és kifutunk az időből, ha ez így marad.
 
Nem mindegy hogyan távozunk erről a világról.
Nem mindegy hogyan élünk, amíg itt vagyunk.
 
Amikor egyedül vagy, tisztán hallod a saját hangodat. De ennek csak kevesen örülnek.
 
Pedig olykor áldás. Néha jobb egyedül. Különösen akkor, ha nem a sorsunkat éljük éppen.
 
Aki nem a sorsát éli, az az egójával él.
Akkor is, amikor azt hiszi, hogy tud szeretni.
Akkor is, amikor azt hiszi, jól szeret.
 
Az egó szétválaszt. Tagad, hazudik, mindent elkövet, hogy az igazság ki ne derüljön róla.
 
Aki igazi szeretetre/szerelemre vágyik, annak választania kell az egója és a lelke közt.
 
A kettő együtt nem megy.
Ezért nincsenek manapság értelmes emberi kapcsolatok.
 
Akkor szabadna csak együtt lenni, ha képesek vagyunk egymásnak a lelkével kapcsolódni, az egója helyett.
 
A lelkét hallani, azzal beszélni, azt erősíteni, a lélek útját végigjárni.
 
A lélek nem manipulál, nem irányít, nem alku tárgya és nem is birtokolható. Ennél fogva nem megalkuvó.
 
A legmagasabb rendű társak csak lélek szinten tudnak kötődni, amint engedjük az egót irányítani, aláásunk mindent, ami érték volt addig.
 
Tisztán látni, érteni és érezni csak szívvel és lélekkel lehet. Egóval nem.
 
Amit az egó tör meg, azt csak az őszinte szív képes összeforrasztani.
 
Ám manapság az egó, a sértődés, az önsajnálat, a harag, a GYŰL-ÖLET sokkal fontosabb a legtöbb embernek.
 
Szebb jövő kell? Kezdd el lebontani az egód alkotta falakat a lelked körül és tanulj meg BE-LÁTNI, BELE-LÁTÁS helyett.
 
Aki BE-LÁTÓ, az megértő.
Az minden eseményben a mélyebb okot, értelmet keresi.
 
Az egó földje siralomház.
A léleké a határtalan csillagos égbolt.
 
Az alkotás, a művészet a lélek terápiája.
Mindenkiben ott van ez, csak a legtöbben nem élik ezt meg. Ha nem tudod hogy válj le az egódról, kezdj el alkotni!
 
Ideje felébreszteni a lelkedet!

2024. augusztus 2., péntek

Az igaz barátság...


A barátság akkor mérettetik meg igazán, amikor látjuk a másikat a legsötétebb pillanatokban is. Amikor rájövünk gyengeségeire, vagy valami olyat tesz, amit elítélünk. Az igaz barátság, mint az igaz szerelem, valahol mélyen, belül éled fel, sokszor érthetetlenül. Hisz van, akinek ugyanazt a hibát képtelenek vagyunk elnézni, míg másban elfogadjuk. Van, akivel egy pillanat alatt összekapcsolódunk, míg mással rögtön taszítjuk egymást.
De a barátunkban valahogy akkor is látjuk a jót, amikor a legrosszabb arcát mutatja, a barátunk mellé ösztönösen oda állunk akkor is, amikor senki sem állna.
A barátság elfogadás. Egyfajta kölcsönös megértés. Két tökéletlen lélek hű összefogása.
 
(Manna OWell)

2024. július 5., péntek

Minden apró érintés számít...

 

“Először az egyikünk gyógyul meg. Maga mögött hagy minden szenvedést, saját erejéből összefoltozza meggyötört lelkét, tisztára mossa a szívét, hogy újra meg tudjon nyílni. Nincs gyengébb, nincs erősebb. Egyenlőek vagyunk. Csak az egyikünk időben kicsit hamarabb jut el oda, hogy meggyógyítja a lelkét és újra szabaddá lesz. Aztán kisimogatja a másik lelkét is. Minden egyes szavával, finom érintéssel, szerelemmel és együttérzéssel, megértéssel és elfogadással, türelemmel és lágysággal. Mert a másik is sebzett, fáradt és tele van félelemmel. De minden egyes simogató érintéssel a lelkén begyógyul egy seb, kisimul egy repedés, oldódik a félelem és erősebbé válik a bizalom.
Minden apró érintés számít... minden apró érintés gyógyít. Minden egyes simogatással éled a lélek...”
 
(Zentai Anna)

2024. június 20., csütörtök

Ki vagyok én?

 

Ki vagyok én?
 
Amikor belenézek a tükörbe, egy testet látok, és azt mondhatom: „ez az én testem". Csakhogy ki mondja ezt? A testben lennie kell valakinek, aki így szól: „ez az én testem".
 
A test anyag. Az anyag nem tud gondolkodni, nem tud érezni, nem tud emlékezni, erre csak a tudat képes. Én azonban tudok gondolkodni, érezni és emlékezni, vágyom saját tökéletességemre. Tehát tudat vagyok. Nem a test vagyok, nem az értelem, nem a lélek és nem is a tudattalan. Nem az a név vagyok, melyet viselek, és nem is az a szerep, amelyet eljátszom. Én a tökéletes halhatatlan tudat vagyok. Része vagyok az egyetlen, mindent átfogó tudatnak. Mindig is voltam, mindig is leszek, mert VAGYOK! Az egységből jövök, és a sokaságon át úton vagyok vissza az egységbe.
 
Miután felismertem, ki vagyok, természetesen fel kell tennem a kérdést:
 
„Miért vagyok?"
 
„Miért vagyok olyan, amilyen vagyok?"
 
„Miért vagyok itt?"
 
„Mi a feladatom, és hogyan teljesítem ezt a feladatot?"
 
„Milyen utak vannak, és mi a cél?"
 
Valamikor rátalálok magamban a válaszra: „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered Istent!" Ebből a válaszból felismerem magát a feladatot is: „Légy önmagad!" Ez pedig azt jelenti, hogy a régi túlhaladott viselkedésmintákat tudatosítom és megszüntetem, ezzel egyidejűleg új viselkedésmintákat hozok létre, és ezeket szokássá teszem. Míg korábban ítéltem és elítéltem, most önmagamnak is, másoknak is megbocsátok. Szabaddá válok, és elengedem mindazt, ami már valójában nem tartozik hozzám.
 
És újabb kérdések merülnek fel!
 
Milyennek kellene lennem?
Milyennek teremtettem?
Milyen gyengéim vannak?
Hogyan tudom gyengéimet legjobban leküzdeni?
Milyen erősségeim vannak?
Hogyan tudom őket a legjobban az egész hasznára szolgálatba állítani? Először ugyanis szolgálnom kell ahhoz, hogy a jutalmam megkapjam.
Mihez ragaszkodom még, mit kellene elengednem?
Mi akadályoz meg abban, hogy valóban önmagam legyek? Szokás? Meggondolatlanság? Félelem? Hiányos motiváció? Tudatlanság?
Hogyan tudom felgyorsítani szellemi fejlődésemet?
Hogyan tudom felvenni a kapcsolatot a mindent átfogó tudattal, Istennel?
 
Egy legenda szerint Isten kegyelme állandó esőként hullik a világra. A legtöbb ember azonban nem részesül ebben a kegyelemben, hiszen tudata még csak lefelé nyitott, az anyag felé. Így aztán az embernek legelőbb is meg kell nyitnia tudatát a felső világok felé, hogy Isten kegyelmében részesülhessen. Második feladata pedig, hogy tudatát állandóan tágítsa, ekképpen egyre több és több kegyelmet fogadhasson be.
 
Mi hasznunk van ugyanis a hatalmas méretű kegyelemből, ha a tudatunk nem nagyobb a kisujjunk körménél?
 
Életfestők írása

2023. december 24., vasárnap

Mikor van életünkben karácsony?

 

Mikor van életünkben karácsony?
 
-Amikor meghallgatjuk a másikat, s nem csupán a fülünkkel halljuk, hanem a szívünkkel is meghalljuk a lélek zenéjét, az a nap karácsony...
-Amikor teljes szívből támogatunk valakit, aki segítséget kér, az a nap karácsony...
-Amikor együttérzünk olyannal, aki magányos és szomorú, az a nap karácsony...
-Amikor felismerjük, hogy a létezésünk a legnagyobb misztérium, az a nap karácsony...
-Amikor törődünk, szívességet teszünk, odaadjuk annak, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, az a nap karácsony...
-Amikor megértjük a másikat, az a nap karácsony...
-Amikor úgy döntünk, hogy bizalommal fordulunk a másik felé, figyelünk egymásra, az a nap karácsony...
-Amikor rájössz, hogy minél többet adsz, annál több marad, az a nap karácsony...
-Amikor másokat úgy szereted ahogyan magadat, szereted, ha kell még annál is jobban, az a nap karácsony...
-Amikor olyasmit adsz, a szívedből ami ritkán tűnik fel a hétköznapokban az a nap karácsony...
-Amikor a földi szíveddel valakit nem tudsz elfogadni, de a lelkeddel szereted, az a nap karácsony..
-Amikor rájössz. hogy mindenkinek sok munkája van a szeretettel és megérted az embereket, az a nap karácsony..
-Amikor nem harcolsz, nem versenyzel mással, nem akarsz többet és többet, mert megérted, hogy mindenki számára VAN ELÉG! Az a nap karácsony...
- Amikor megérted, hogy aminek ellen álsz, (aki és ami ellen harcolsz), az erőre kap, az a nap karácsony..
- Amikor megérted, hogy Mi mindannyian EGYek vagyunk ISTENNEL, az a nap karácsony...
Életfestők