Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

Számomra a karácsony ünnepe ma is pont olyan felemelő, misztikus és meseszerű, mint ahogyan gyermekkoromban megéltem.

Kint havazott és olyan csend volt, hogy az már földöntúli volt.

Odabent a kályhában pattogott a tűz és szinte kézzelfogható volt az ünnepi hangulat.

Családunk minden tagján úrrá lett a várakozás és ha lehet, akkor még jobban szerettük egymást, mint máskor.

Nem az ajándékokon volt a hangsúly, hanem az örömteli várakozáson.

Gyermek voltam, de jól emlékszem, ahogyan minden évben elmesélték a kis Jézuska történetét.

Akkoriban minden más volt, mint napjainkban!

Ma mindenki rohan és vásárol (gyakran erején felül). S egyre kevesebben mesélik már Jézus születésének történetét. S a szeretet ünnepén gyakran a szeretet hiányzik a leginkább. Csillog és ragyog minden, miközben gyakran még is oly rideg.

Az embereknek újra meg kell tanulni szeretni, de leginkább hinni!

A hit és a szeretet teszi szebbé életünk és tart meg minket, minden rossz ellenére.

 

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

 

(V. gr. Molnár-Gazsó János)

A karácsony igazi volt, az érzelmek hitelesek...

 

Annyi a nosztalgia van bennem az elmúlt karácsonyok iránt, amikor mèg gyerek voltam.

A hosszú várakozás. Az apró ajándékok, amelyek nagynak tűntek.

Amikor a kevés is sok volt, minden varázslatosnak tűnt.

Mivel a karácsony igazi volt, az érzelmek hitelesek voltak.

És a házakban remény áradt.

 

(Augustine Degas)

Szép, meleg, barátságos kis ünnep...

 

Nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankóliája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derűs lelkűek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szívesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének.

 

(Sztrakoniczky Károly)

Közeleg Karácsony Ünnepe!

Közeleg Karácsony Ünnepe! Maradjunk nyugodtak békések ne a rohanásról szóljon az idő! Az Ünnep nem arról szól hogy össze vissza vásároljunk mert ezt kell csinálni és ha elmúlt marad minden a régiben! Próbáljunk megnyugodni átgondolni a lényeget és aszerint cselekedni! Megéri mert egy olyan csodát élhetünk át ami felemel más embernek érezzük magunkat !!!! Érezzük hogy nemcsak testből vagyunk annál sokkal többről van szó!! Legyünk együtt szeretteinkkel aki megteheti mert sose tudjuk mit hoz a holnap! Becsüljük egymást tiszteljük és SZERESSÜK egymást! Ilyen érzésekkel készüljünk az Ünnep hangulatára !!! 

Szeretettel ölellek Benneteket Ashket

"Útra kélt az erdő ezer fenyőfája örömet szerezni szerte a világba...

"Útra kélt az erdő ezer fenyőfája örömet szerezni szerte a világba.

Meghittség, boldogság, szeretet és béke legyen a családod örökös vendége! "

...szívből kívánom ...!

Advent üzenete nem csupán a várakozásról szól, hanem a reményről is...

 

Advent első vasárnapja egy különleges alkalom a keresztény naptárban. Ez az a nap, amikor elkezdődik a várakozás időszaka, melynek csúcspontja a Szenteste, Jézus Krisztus eljövetelének ünnepnapja.

Szeretem ezt az időszakot. A legjobb benne, hogy nem pusztán egy-két napról szól, hanem egy egész hónapon át tart. Az adventi időszak négy héten át azt a célt szolgálja, hogy felkészítsen bennünket a karácsonyra, Jézus Krisztus születésére, az egymás és önmagunk iránt érzett szeretet befogadására.

És van még talán egy ennél is fontosabb feladata ennek az ünnepi időszaknak. Advent üzenete nem csupán a várakozásról szól, hanem a reményről is. A világban tapasztalható sok nehézség és szenvedés ellenére advent arra emlékeztet minket, hogy a szeretet, a béke és a megváltás reménye mindig velünk van. Az adventi időszak arra hív minket, hogy lelassítsunk, és figyeljünk oda a belső hangunkra, hogy mi is fel tudjunk készülni a karácsonyi csodára, Jézus születésére.

Éppen ezért ma egyetlen dolgot tanácsolok nektek: álljatok meg, vagy legalább lassítsatok és kicsit figyeljetek oda önmagatokra, meg azokra, akiket szerettek.

Csináljatok olyasmit, ami örömet okoz. Ami felölt. Ami ünnepi hangulatba hoz.

Bármit csinálhattok, amitől nektek ünnep az ünnep. Nem kell ahhoz lágy dallamok mellett gyertyát gyújtani, hogy érezzük az advent szellemét. Ha nektek éppen egy kirándulás hozza meg az ünnepi hangulatot, akkor az kell, hogy a program legyen. Ha egy bevásárlóközpontban válogatnátok ajándékot, abban sincs semmi kivetnivaló. Ha megcsinálnátok az első próba sütéseket a karácsonyi sütikhez, vagy csak simán egész nap a kanapén henyélnétek a szeretteitek társaságában, az is tökéletes program. A lényeg, hogy olyasmit csináljatok, amihez kedvetek van, s hogy mindezt akkor is megengedjétek magatoknak, ha alapesetben feszítenek az egyéb irányú kötelességek.

Mikor máskor legyen az ember egy kicsit nagyvonalú önmagával, ha nem az adventi időszakban? Mikor szeressük jobban magunkat? Mikor szánjunk végre több időt a szeretteinkre? Mikor vegyük, együk, tegyük meg azt amit máskor halogatnánk?

Az Advent számomra a megérdemelt boldogságról szól. Arról a boldogságról, amit csak mi magunk teremthetünk meg, ha elhisszük, hogy méltók vagyunk rá.

Kívánom, hogy mindenki kellő szeretettel forduljon ma és a következő egy hónapban önmagához, meg másokhoz, s hogy találjuk meg magunkban a nagyvonalúságot mindenki, így önmagunk felé is!

 

~ F. J. ~

Tompa László : KARÁCSONY KÖZELEG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tompa László : KARÁCSONY KÖZELEG

Adventi koszorún ég a négy gyertya,
fény szeretetet szórva, e hófödte világra.
Siető emberek,vásárok, boltok ajándékkal telve,
agyamon átfut,karácsonyra jézuskától,vajon mit is kérjek?

Ugyan mit is ?

Visszakapni a szeretetet, a valós ünnepet magát .
Ámulni mint a gyermek, s hinni még a csodát .
Nézni a zöldelő fenyőfát, érezni az erdő illatát .
S hagyni még megtölti, a szeretet melege a szobát .

Várni az apró csengettyű, csilingelő hangját .
Hinni, pedig rég tudjuk,a szülők az igazi Jézuskák .
Elmondani közösen, egy régi szép imát .
Milyen meghitt gyönyörű is, mikor együtt tud lenni a család .

S elengedni lelkünkből, az élet belevésett bánatát !
S szívünkben lelkünkben érezni,
a karácsonyi szeretet, melegét, mámorát !

Aranyosi Ervin: Egy cseppnyi ház

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Egy cseppnyi ház

 

Egy cseppnyi ház az erdő szélén,

előtte kis patak szalad.

Távol a világ csúf zajától,

ahol a szív boldog, s szabad.

 

Elvonultan a nagyvilágtól,

a lélek csendben megpihen.

Körül ölel a csend varázsa,

nincs ennél szebb, én így hiszem.

 

Apró kis kunyhó, átkarolva,

pihen a természet ölén,

a földi mennyország csodája

éled a zöld erdő tövén.

 

Egy cseppnyi házban, teljes élet,

amit élők vesznek körül.

Veled élnek és élni hagynak.

Ahol a lélek él, s örül.

 

A szív emlékei

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szív emlékei

 

Hiányoznak a gondtalan gyermekkori évek.

Régi cseresznyefánk, melyre rigó rakott fészket.

S hiányoznak, azok a boldog nevetések,

melyek elhitették velem, hogy csodás ez az élet.

 

Hiányzik nagyapám megdorgáló hangja,

mely néha a könnyeket szemeimbe csalta,

s hiányzik nagymamám, kinek Istenáldott lépte,

tövisekbe futó lépteim kísérte.

 

Hiányoznak mindazok, kik egykor velem élték át,

gyermeki éveimnek dacos korszakát,

amelyben bizonyosnak véltem a magam igazát,

akkor is, ha voltak kik ezt váltig cáfolták.

 

Felnőtt fejjel már rádöbbentem én is,

hogy szíveinkben hordjuk a gyermekkor emlékit,

így akármilyen gyorsan múlnak el az évek,

múltunk megmarad gyönyörű emléknek.

 

(Kun Magdolna)

"Tudod mikor vagy a leggazdagabb?

"Tudod mikor vagy a leggazdagabb?

Ha nyugalom van a házadban, ha béke van az otthonodban, ha összetartás van a családodban, ha a szeretteid ott vannak veled az életedben, ha szeretet van a szívedben és jóság a lelkedben."

 

(Lippai Marianna)

Áldott Anyák napját!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áldott Anyák napját! 

 

Az élet hangja megtestesül

leheletet nyit a szájban

a méh megtermékenyül

magot fogad magába.

Ahogy az ige testté lett,

úgy testesül meg a mag

hússá, vérré lesz

csírázik a nap alatt.

A nő fogadja és őrzi

teremtő burában,

a férfi adja, és védi

húsával, csontjával.

Anyává lesz a nő

apává a férfi

a teremtő erő

e kettőt egyesíti.

A megerősödött magzat

teret nyit a világra

levegőért kapkodva

indul földi útjára.

Megteremtődött, létrejött,

mint virág piciny magja,

leképezve az őserőt,

világnak utódja, sarja.

 

Szaffina Nagy

"A feltétel nélküli szeretetre csakis a mama képes...

 

"A feltétel nélküli szeretetre csakis a mama képes.

Bárki is rejtőzött a méhében, bárki is volt az a "valaki", akit világra hozott: szereti.

Bármilyen volt, befogadta magába.

Nem minősítette.

Nem törődött vele, hogy szép-e vagy csúnya, jó vagy rossz, nehéz vagy könnyű természetű - és ha csakis a szívére figyelt, és nem az ostoba társadalmi elvárásra, még azzal sem törődött, hogy fiú-e vagy lány.

Csak egészséges legyen.

De ha mégsem az, akkor is az övé.

Egy életen át.

Kibújik belőle, máris szereti.

Sőt, amikor még csak mocorog benne, akkor is szereti.

Előre.

Ismeretlenül.

Feltétel nélkül."

 

(Müller Péter)

Drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten

az életéről beszélt , és én hallgattam csendben .

Olyan jó volt látni szeme csillogását

minden benne rejlett bánat , és boldogság .

Két kis ráncos kezét az ölébe fektette

bizony az élet őt , soha nem kímélte .

Annak ellenére a sorsot nem okolta a

Jó Isten a gondját mindig megoldotta .

Amikor a munka őt kifárasztotta , még

akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra .

- Kislányom mondta , soha nem felejtem , a

szavai most is itt csengnek fülemben .

A jóság , és szeretet munkálkodjék benned

még ha néha bizony komisz is az élet .

Haragot ne táplálj senkivel sem szemben

ha kővel megdobnak , dobj vissza kenyérrel .

Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor

törékeny kis testét megölelném százszor .

Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még

bennem , választ kérnék tőle , s megnyugodna lelkem .

Magamra maradtam , egy üres székkel a verandán

minden szép elmúlik , az élet gyorsan elszáll .

Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem

drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.

 

“Amikor a karjaim nem érik el azokat, akiket szeretek, mindig imáimmal ölelem őket!”

 

“Amikor a karjaim nem érik el azokat, akiket szeretek, mindig imáimmal ölelem őket!”

 

(Melania Ludwig)

Hecz János Sándor: Feleségemnek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hecz János Sándor: Feleségemnek

 

Jaj de sokszor álmodoztam, ifjún egykoron,

lesz e társam, ha megérem, mostani korom?

Álmodoztam: Körbevesznek majd az unokák?

Bizakodtam, biztos érnek majd ilyen csodák.

 

Később, ahogy múltak évek, vágyam teljesült.

Jöttél szemben, így írták meg Mennyben, ott felül.

Egymásnak lettünk teremtve, talán úgy hiszem.

Volt pár rossz, de te maradtál nekem mindenem.

 

Gyermekeink rég' felnőttek. Mindez rendbe van.

Unokákkal térnek haza, hozzánk boldogan.

Öreg házunk újjá éled, ha itt vannak ők,

visszajönnek ifjúkorban felejtett idők!

 

Mikor este elköszönnek, s ketten maradunk,

egymáshoz bújunk mint régen, s együtt álmodunk.

Köszönöm neked, hogy lettél és, még vagy nekem,

együtt küzdöttük magunkat, át az életen.

 

"Amikor kicsi voltam...

"Amikor kicsi voltam, Karácsonykor nagyanyámtól megkérdeztem, hogy milyen ajándékot szeretne kapni?

Erre ő azt felelte egészséget mindenkinek és hogy jövőre senki se hiányozzon........Azt mondtam neki, nem nagymama.......én igazi ajándékra gondoltam..........

Azóta már rájöttem, hogy mennyire igaza volt, mert az ajándékok nem számítanak, ha üresek a székek az asztal körül.. Már nagyon jól tudom, hogy mit jelent az igazi ajándék!"

 

 

Kedves szó, figyelem, ölelés, őszinteség, valódi összetartozás...

 

Volt olyan karácsonyom, mikor nem tudtam milyen gazdag vagyok.

Volt olyan karácsonyom, mikor gazdag voltam, de nem tudtam, hogy karácsony van.

Volt olyan karácsonyom, hogy nem becsültem, hogy azokkal lehetek, akiknek fontos vagyok, és nekem fontosak.

Volt olyan karácsonyom, mikor olyanokkal voltam, akik megjátszották, hogy számítok nekik, de csak kellék voltam.

Volt olyan karácsonyom, mikor hatalmas fát állítottam, csillogó díszekkel, tengernyi ajándékkal.

Volt olyan karácsonyom, mikor egyáltalán nem volt se fa, se dísz.

Volt olyan karácsonyom, hogy csak páran vettünk részt az ünnepen, de őszintén együtt akartunk lenni.

Volt olyan karácsonyom, mikor nagyon sokan voltunk, és a feszültség két marokkal fojtogatott.

Volt ilyen is, volt olyan is.

Ma már nem vágyom nagy fára, sok ajándékra, ezerféle ennivalóra, tálca sütikre.

Őszinteségre vágyom, valódi, pénzben nem mérhető értékekre. Nem kell se gucci, se michael kors, semmi olyan ami trendi, nem kell műmosoly, nem kell megjátszás, nem kell, hogy kibeszéljenek a hátam mögött. Szükségtelenné vált. Kedves szó, figyelem, ölelés, őszinteség, valódi összetartozás, valami olyan, ami belülről fakad, abból aki vagy, abból aki vagyok.

 

(Laza Ildikó)

Ajándék az otthon, a meleg, az ünnep...

"Ilyenkor, decemberben mohó, kapzsi vásárlási láz lesz úrrá az emberiségen.

Ott tolong a bevásárló központokban és ürülnek a polcok, zsebek.

Mennyi nehézség, tiltás, bezárás, félelem, magány, betegség volt ebben az évben és mit sem tanult belőle az ember. Minek kell történnie, hogy megértse, az ajándék kéznél van?

Ajándék a nap, az óra, a levegő, a fény.

Ajándék, ki mellett ébredsz, kinek kezét fogod a játszótérre menet, a szülő, ki életet adott és a lehetőség, hogy láthatod még.

Ajándék a hang, az arc mely kedves neked és a technika, hogy halld, lásd, ha távol is.

Ajándék a barát, ki a semmiért melletted áll. Ajándék az otthon, a meleg, az ünnep, a lehetőség, hogy mindezt számba vedd.

Annyi mindenre biztatnak most, hirdetnek fontos, nagy dolgokat. De miért nincs reklám arra, hogy ölelj, szeress? Miért nem hirdetik hatalmas reklám felületek, hogy TE vagy az érték, nem a zsebed?

Egyedi, csodálatos, ünnepi csomagolásban ajándék vagy a világnak!"

 

(Csomortáni Gál László)

Gyermekeinkkel együtt ma a Mikulásra várunk...

 

Gyermekeinkkel együtt ma a Mikulásra várunk. A jóságos Nagyszakállúra, akit semmi nem állíthat meg, mert ő a csodák szánján utazik. Megállíthatatlan. Neki nincs lehetetlen. Jön és zsákjából örömöt borít a szívünkbe. Szeretet masnijával átkötött ajándékot ad gyermekeinknek, elhozva ezzel otthonainkba a hitet, a reményt és a csodavárás bizsergető jóérzését. Elhozza a a szemek ragyogását és néhány pillanatra feledteti a problémákat. Megmutat néhány tökéletes pillanatot tele fénnyel, derűvel és szép reménnyel. Olyan pillanatokat, amikor gyermekeinkkel együtt mi is, újra gyermeknek érezhetjük magunkat. Lelki szemeink előtt láthatjuk, ahogy annak idején pici kezünkkel a csizmákat tisztogatjuk, majd az ablakba helyezzük. Nézzünk most is hittel fel a csillagokra. Mert szükségünk van valakire az életünkben, akire elég csak rágondolni és sokkal boldogabbak leszünk.

 (Deverdics Éva)

Nem sokára újra eljön a mindenszentek ünnepe...

Nem sokára újra eljön a mindenszentek ünnepe, a sokaság a sírokhoz járul emlékezni elvesztett családtagjaikra. Megtelnek a temetők mécsesekkel, hiába a reggeli csípős hideg, útnak indulnak ma is, hogy virágot vigyenek szeretteik sírjára. Édesbús ünnep, mert néha jól esik az emlékezés. Újra élni lélekben a karácsonyokat, mikor még együtt volt a család, emlékezni a kedves történetekre, anekdotákra a családi legendáriumból. Most hogy ilyen nehéz időket élünk, talán még fontosabb fókuszálnunk a valódi emberi értékekre, hiszen ahol a szívünk, ott az igazi kincsünk, nem a pénztárca mélyén. A család, a kisközösségek ereje abban rejlik, hogyha van szeretet, akkor egymást támogatva, egymást segítve mindent át tudnak vészelni. Nagy erő van ebben, és erre az erőre támaszkodva, bízva az összetartásban még a legnagyobb kihívásokkal is bátran szembe tudunk nézni.

 

Szeretettel írva: Mackó Mónika tollából.