A legfontosabb leckék, amelyeken a lélek keresztülmegy a Földön
Íme egy rövid lista azokról a leckékről, amelyeken a Lelkek keresztülmennek a Földön.
Valójában minden Léleknek megvan a saját útja és a leckék egyensúlya, a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig.
Minden
Lélek a saját élettapasztalatát választja, mivel mindegyiknek megvan a
saját fejlődési útja és a Forrás felé való törekvése.
Tehát a leckék, amelyeken általában minden lélek kivétel nélkül keresztülmegy:
1. Az elengedés leckéje
, vagyis a képesség a különválás, az elválás és a veszteség tudatos
elfogadására, mind az anyagi javak, mind a szeretteink tekintetében.
Ezek a tanulságok szeretteink elvesztése, válások, vagyonvesztés, költözés és hirtelen szakítások révén származhatnak.
Így
a nullázás révén a Lélek megtanul mindent elengedni a térbe vetett
bizalommal és hálával, mivel ezek a saját növekedési pontjai.
2. A megbocsátás leckéje.
Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik számos sérelmet, bosszút
vagy gyűlöletet hordoztak magukban előző életeikben, ahol megfosztották
őket az elfogadástól, és képtelenek voltak elengedni a fájdalmukat.
Ebben az életben az ilyen Lelkek újraélhetik a szülőkkel szembeni korai
sérelmeket és a szeretteik elárulását. A Lélek számára a megbocsátás és a
sérelmek elengedésének képessége, az a képesség, hogy mindenkit
olyannak fogadjon el, a szabadsághoz vezető út. Amíg a Lelkek a
sérelmeiknél időznek, a forgatókönyvek megállíthatatlanul ismétlődnek.
3. Személyes határok, vagyis a képesség, hogy kiálljunk önmagunkért és az érdekeinkért.
A lelkek akkor választják ezeket a leckéket, amikor az előző életeikben
folyamatosan másoknak engedelmeskedtek, másokba olvadtak, tolerálták
őket, majd elhagyták a személyes életüket. Ebben az életben ezeket a
leckéket az ember irányító szülőkön, bántalmazó kapcsolatokon és mások
elutasítására való képtelenségen keresztül tanulja meg az elutasítás
állandó bűntudata miatt.
4. Belső erő, mag vagy belső támasz megtalálása
. A múltbeli inkarnációkban az ebben az esetben szereplő lelkek
gyengék, védtelenek és áldozattá váltak – vagyis félelmek, korlátok és
egyéb akadályok miatt önként feladták belső erejüket. Ebben az életben
az ilyen lelkeknek számos megpróbáltatást kell elviselniük, ahol magukra
maradnak, minden látható támasz nélkül, még akkor is, ha ez illúzió.
Olyan
körülményekből is nyomást gyakorolhatnak rájuk, amelyekből úgy tűnik,
nincs menekvés, mert ez a lényeg - megtanulni fenntartani a belső
támaszt, másoktól függetlenül.
5. Önszeretet
. Minden Lélek, kivétel nélkül, átesik ezen a leckén. Ha az előző
inkarnációkban valaki másokért élt, ha nem értékelte önmagát, akkor most
a Lelke azért jött el ebbe az inkarnációba, hogy emlékezzen és
felismerje saját értékét. Saját értékük felismeréséhez a Lelkek a szülői
ellenszenv, a külvilágban való szeretet keresése és kiérdemlése, mások
érdekében való önmegtagadás és más illúziók révén tanulhatnak.
A legfontosabb lecke az, hogy megtanuljuk, ne áruljuk el magunkat valaki más szerelméért.
6. A mások szolgálatának leckéje.
Ez a lecke feltárja a tér célját, amely minden dolog egységében rejlik.
Ha például a múltbeli inkarnációkban valaki csak önmagának élt, önző
életmódot folytatva, akkor a jelenlegi inkarnációban nemcsak a
megosztásra, hanem a másoknak való adakozásra is megtanítják,
nagylelkűség, nem pedig önérdek alapján.
Ebben
az életben folyamatosan szembesülhet rászorulókkal, és olyan szakmákban
dolgozhat, amelyek segítséget és támogatást igényelnek. Fontos azonban,
hogy megtanuljon szolgálni anélkül, hogy másokba merülne, vagy a saját
szerepével foglalkozna. Meg kell tanulnia, hogy ne áldozattá váljon,
hanem erőből szolgáljon, ne bűntudatból.
7. Az elfogadás leckéje
különösen fontos azoknak a Lelkeknek, akik a múltbeli inkarnációikban
folyamatosan lázadtak és ellenálltak a valóságnak, vagyis harcoltak a
sorsukkal, és lényegében önmagukkal.
Ebben
az életben az ilyen Lelkek elfogadási leckéken fognak részt venni.
Megtanulják elfogadni azt, amin nem lehet változtatni, amit nem tudnak
befolyásolni, például a gyógyíthatatlan betegségeket, mind a sajátjukat,
mind szeretteikét, a speciális igényű gyermekek születését, és az
életük feletti kontroll elvesztését különféle körülmények miatt. Meg
kell tanulniuk elfogadni mindent, amit az élet ad nekik, és tudatosan
véget vetni a küzdelemnek önmagukkal és az életükkel.
8. Lecke az önválasztásról
. Ez egy nagyon erőteljes és mély lecke azoknak a Lelkeknek, akik előző
életeikben másokért éltek, elárulták magukat, alkalmazkodtak és
feláldozták magukat a szeretetért vagy az elismerésért. Ebben az
inkarnációban a Lélek ismét olyan helyzetekbe kerülhet, ahol nem
hallgatják meg, nem értékelik, vagy másodlagos szerepre korlátozzák.
Az
életben egy ilyen Lélek folyamatosan szembesül azzal a kényszerrel,
hogy válasszon önmaga és mások elvárásai között, ami állandó próbát
jelent az őszinteségével kapcsolatban, valamint fájdalmat is, ha ismét
önmaga ellen dönt. Itt a Lélek leckét tanul az önmaga és vágyai, érzései
és állapotai, értékei és prioritásai iránti hűségről. Ha valaki
megtanulja önmagát választani, akkor a tér többé nem pusztítja el őt.
9. Az alázat leckéje
. Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik korábbi inkarnációikban
hatalommal, státusszal és befolyással rendelkeztek – vagyis hozzászoktak
mások kormányzásához, leigázásához, irányításához, kitüntetések
elfogadásához és sorsuk alakításához. De most ezek a Lelkek
válsághelyzeteket élnek át, amikor minden rosszul megy, elveszítik az
állásukat, a pénzüket és a státuszukat, másoktól függenek, és
betegséggel, a szabadság hiányával, veszteségekkel és egyéb
korlátozásokkal néznek szembe.
Ez
a tapasztalat megtanít minket arra, hogy a körülményeket adottnak
fogadjuk el, elengedjük az irányítást, és ne mások feletti hatalomban,
hanem az életbe vetett bizalomban találjunk erőt.
10. A Nyitott Szív Leckéjét
azok a Lelkek választják, akik a feltétel nélküli szeretet
elsajátításának fontos feladatával néznek szembe, először a fájdalom, a
szeretetlenség és a ragaszkodások megtapasztalása által, majd ezek végső
soron elfogadássá, őszinteséggé, bizalommá és hálává alakításával. A
lecke magában foglalja a szív megnyitását a szeretet és a tágabb világ
felé, a teljes szépségében való átélés megtanulását, a félelem
illúziójától való megszabadulást, és a feltétel nélküli szeretet
megtanulását, még akkor is, ha elárulnak.
Amikor
valaki először engedi meg magának, hogy a szerelemtől sírva fakadjon,
hogy magához öleljen egy gyermeket, elfogadva őt olyannak, amilyen, hogy
hálával ölelje át szüleit azért, hogy egyszerűen léteznek, hogy
sebezhető legyen egy partner mellett, vagyis hogy megengedje magának az
érzéseket, akkor a szív megnyílik, megszabadul a belső és külső
konvencióktól.
A
nyitott szív leckéje az egyik legfényesebb és egyben legnehezebb lecke a
Lélek számára, tehát ennek a választása azt jelenti, hogy a Lélek
nemcsak a túlélésért jött ebbe a világba, hanem a feltétel nélküli
szeretet elsajátításáért is.
11. A mértékletesség leckéje
azt jelenti, hogy a Lélek elsajátította a nyugodt várakozás és az élet
ritmusának áramlásának képességeit; elsajátította az isteni tervbe
vetett bizalommal való életet, nem sietteti az eseményeket és nem
nyafog, hanem belső békében és hittel él, hogy az események mindig a
lehető legjobb alakulása történik.
A
Földön ezek a tanulságok olyan helyzeteken keresztül fejezhetők ki,
amelyek nem a tervek szerint alakulnak, ahol hosszú a várakozás és a
bizonytalanság – például amikor valaki sokáig nem találja meg a
szenvedélyét vagy a szerelmét. Az élet ilyen esetekben feszültségben
lóg, várva a változást, például amikor egy régóta várt terhesség nem
következik be, a jövedelem nem nő, a partner nem jelenik meg, vagy ami
még rosszabb, folyamatos késések vagy lemondások vannak, mintha valami
közbeszólna.
Így
az ember megtanulja irritáció nélkül megélni a pillanatokat, hitet nyer
a vágyaiban és a belső erősségeiben, amelyek stabilitást adnak neki.
Gyakran egy ilyen leckét párosít a bizalom, az alázat és a belső
ellenálló képesség leckéje, mert mindez arról szól, hogy a pillanatban
legyünk, és megértsük, hogy minden, ami történik, mindig a
legalkalmasabb pillanatban nyilvánul meg.
Mindezek
a Lélekleckék más Lelkekkel való kapcsolatokban zajlanak, tanulnak
egymásról, megérintik és elválnak, egyesülnek és újra megteremtik
egymást.
