Szívből élni a legnagyobb erő...

 

Ha érzékeny vagy, mélyebben kapcsolódsz a világhoz.

Nemcsak a történéseket látod, hanem a mögöttük húzódó rezdüléseket is. Meghallod, amit mások nem mondanak ki, megérzed, amit mások elrejtenek – a jelenlétük súlyát, a kimondatlan szándékokat, a szívek ritmusát.

 

Észlelsz energiákat, hangulatokat, változásokat.

A közöny megvisel, a ridegség kimerít, mert te őszintén kapcsolódsz, szívből figyelsz.

Nem keresel felszínes szórakozást, sem elismerést a versenyekben. A bulvár, a hatalmi játszmák világa távoli számodra, mert nem ott van az otthonod.

 

A te világod más. Mélyebb. Érzelmesebb. Igazabb.

Ezért tűnhetsz furcsának, talán túl soknak is mások szemében.

De nem baj, mert az utad az érzések útja, az álmoké, a léleké.

És aki így él, az nem gyenge – hanem bátor.

Mert szívből élni a legnagyobb erő, amit csak kaptunk.

 

Lupás Adrienn

"Aki a csendet választotta, már mindent elmondott."

 

"Aki a csendet választotta, már mindent elmondott."

 

Dosztojevszkij szavai ezek, amelyek egyesek számára észrevétlenek maradhatnak, másoknak pedig puszta bölcsességként tűnhetnek fel. De e csend mögött láthatatlan mélységek rejtőznek, szakadékok, amelyeket csak egy figyelni tudó szív érthet meg.

 

Igen, Dosztojevszkij…

Aki a csendet választja, mindenről beszélt anélkül, hogy egyetlen szót is kimondott volna.

Ő találta fel a betűk nélküli nyelvet, ő utazott messzire olyan világokba, ahol a megértéshez elég csöndben maradni.

Néha a csend ékesebb minden beszédnél, mélyebb minden párbeszédnél, mert megragadja azt, amit a szavak nem tudnak kifejezni,

és egy olyan tudatosság és megértés égboltja felé emel minket, amelyet csak azok láthatnak, akik a betűk közti üres térben élnek.

 

Aki a csendet választotta, nem félt a beszédtől, csupán tudta, hogy vannak pillanatok, amikor a szavak elégtelenek.

Megértette, hogy a betűk félrevezethetnek, de a csend soha nem téved.

Ez egy olyan hang, amely a mélységekbe szivárog, és felfedi az igazságokat, amelyek mindig is ott voltak a szemünk előtt,

de amelyeket csak a lélek nyugalmában tudunk észrevenni.

 

Egy szavakkal túlzsúfolt világban a csend olyan nyelvvé válik, amelyet csak kevesek érthetnek meg.

Talán az, aki a csendet választotta, olyan bölcsességgel bír, amely képes mindent kimondani anélkül, hogy egyetlen szót is ejtene.

A csend nem a szavak hiánya, hanem egy jelenlét, amely mindent felülmúl.

 

Egy nap elmegyek anélkül, hogy mindent elmondtam volna...

 

Az igazi, maradandó béke...

"Senki sem hozhatja el neked a békét csak te magad. Ha nincs béke benned, hiába keresed azt külsőségekben és külső forrásokban...Az igazi mély béke a külső feltételektől független. Az igazi, maradandó béke a Halhatatlan Lélek rendkívül nagy nyugalma belül."

 

(Szvámí Sivánanda)