Csak egy vagyok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nemetine Kodrán Erzsébet : Csak egy vagyok

 

Ne hasonlíts engem senkihez,

Nincs belőlem több, csak egy vagyok,

És nem születik még egy ilyen

Akkor sem, ha majd meghalok.

Lehet a sorsom jó vagy mostoha,

Sem szebb, sem jobb, sem kiválóbb

Nem lehetek magamnál soha.

 

Mert nem tudja soha senki más

A titkot, amit én tudok,

Hogy milyen közel vannak hozzám

Az égen ragyogó csillagok!

És nem érzi senki más soha,

Hogy itt él bennem valahol

Anyám éneke, apám mosolya.

 

És nem tudja más rajtam kívül

A szívemben őrzött titkokat,

Mert csak én őrzöm egyedül

A rám ruházott kínokat,

Mert csak egyetlen példányban létezem

A föld fölött s az ég alatt,

És ez örökre így marad!

Merj egyéniség lenni ...

 

"Merj egyéniség lenni egy olyan világban, ahol mindenki megrögzötten követ egy illúziót, hajszol egy hazugságot.

Ahol mindenki beáll a sorba, ahol csak bizonyos gondolatok, cselekvések, életmódok az elfogadottak.

Merj hangot adni gondolataidnak, szabadjára engedni egyéniséged.

Merj más lenni, mint a többség.

Míg Ők azon fáradoznak, hogy fenntartsanak egy látszólagos képet, addig te megkíméled magad a játszmáktól, erőfeszítésektől, hogy annak tettesd magad, aki nem vagy.

Merj más lenni, hiszen ebben rejlik sikered kulcsa."

 

(Golden Dawn)

Rájössz, hogy minden veled kezdődik...

 

Ha hiszel magadban és feltétel nélkül szereted magad, legyőzhetetlenné válsz. Méghozzá úgy, hogy nincs szükséged harcra, küzdelemre, ellenfelekre. Nincs ki ellen harcolni. Rájössz, hogy minden veled kezdődik. És saját magadnak már nem akarsz többet ártani. 

(Móra Klára)

Mindig a belső hangra figyelj...

 

Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.

 

(Osho)

Többet látni a világból...

 

"Másnak lenni nem rosszat jelent. Másnak lenni többet jelent. Többet látni a világból, többet érezni belőle... és többet adni hozzá. Sosem az az értékes, amiből sok van. Hanem az, ami ritka."

 

 

(Csitáry-Hock Tamás)

A világ gazdag és sokszínű...

Ahogyan magunkra találunk, úgy tisztul le egyre inkább bennünk, hogy mi esik jól és mi nem, mi tartozik hozzánk és mi nem, mivel tud együtt rezegni a lelkünk és mivel nem. A világ gazdag és sokszínű, napról napra egyre több impulzussal, lehetőséggel, gondolattal, véleménnyel találkozunk. Ám nem kell mindegyiket befogadnunk. Talán furcsának tűnik először, hogy lépésenként kivonjuk magunkat a nagy, közös őrületből, hogy nem követjük a kolompszót, hogy meghúzzuk a határainkat. De ennek ajándékaként felfedezhetünk valamit, ami sokkal színesebb, sokkal zengőbb, sokkal élet telibb, sokkal inkább hozzánk tartozó... a saját egyéniségünket, lelkiségünket, egy szóval: önmagunkat. Egyszerűen és csendesen, hangos szavak, dobpergés és fanfárok nélkül, könnyedén... minden helyzet, amivel találkozunk, önmagunkról tanít valamit. Hol azt, hogy kik vagyunk valójában és mi tartozik eleve hozzánk - hol azt, hogy mi nem vagyunk és mit nem kíván a lelkünk.
Ebben a folyamatban áramlunk most, amelyben napról napra szabadon választhatunk, meghatározhatjuk önmagunkat - a Nap által azt, hogy mire nyílunk meg és mire nem, a Mars által azt, hogy mit van ideje elengedni, vagy egyszerűen csak: engedni...

(Zentai Anna) 

„ A belső érték számít csak...

„ A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással. ”

(Szabó Magda)

Két intelligens ember...

Mindenki csak akkor gördülhet előre boldogan valakivel, ha előtte meggyőződik arról, hogy egyes-egyedül is képes haladni. Az embernek senkitől sem szabad függenie, mások nélkül is egésznek kell lennie.

Két intelligens ember közötti kapcsolat sikerének alapja a két egészséges, önálló személyiség egyenjogúsága.


(Amy Mandeville)

Meg kell őrizni...

Meg kell őrizni egyfajta fegyelmezett őrültséget, ahogy valaki mondta. Ugyanúgy fog sírni, aggódni, idegeskedni, ahogy a többi ember, de közben soha nem fogja elfelejteni, hogy a lelke szabad, és nevetve fölülemelkedik a nehézségeken.

 

(Paulo Coelho)

 

A tiszta lelkek kapcsolódása

A tiszta lelkek kapcsolódása

 

Van az emberben egy belső tiszta MAG, amely mentes a félelemtől, a fájdalomtól, a haragtól. Az ősi, a tiszta, mely még nem vesztette el ősbizalmát, ősszeretetét és őshitét.
Ez a belső MAG bújik el leginkább az emberekben.
Ez az, amit kihozni kell, amikor két ember kapcsolódni kezd.
Amikor az ego letisztul a tudatok összecsapása által, amelyben a legrosszabbat hozzák ki egymásból, az ego halálával bújik elő a tiszta MAG.

 

Ott nincs manipuláció.
Nincs lelki zsarolás.
Nincsenek érdekek.
Nincsenek feltételek.
A két valódi tiszta lélekMAG pontosan tudja, érzi a létezés összes síkján, hogy mi az, amiről ez VALÓJÁBAN SZÓL.
Minden más csak álarc, az ego önhazugsága magának, hogy majd ő megmutatja. Majd úgy lesz, ahogy ő akarja. Majd úgyis győz.
Az ego úgy értelmezi a “megadom magamat” dolgot, hogy a másik az övé lesz, birtokba veszi és úgy lesz, ahogyan ő akarja, minden téren, ahogyan a tudat elképzelte ezt a kapcsolatot. Mert a tudat és az ego fél attól, hogy átadja magát egy másik léleknek. Küzd a végsőkig, manipulál, taktikázik, hisztizik, álarcokat cserélget magán, játékokat játszik. Nem tudja elhinni, hogy másképp is lehet.
Csak tiszta szeretettel is lehet.
A lélekMAG tudja, hogy mit is jelent a tiszta szeretet, amely lerombolja a falakat, hidat épít a problémák örvénylő szakadéka fölé, megoldja a legnehezebb helyzeteket is.
Az emberek idáig jutnak el a legnehezebben.
Nem merik elhinni, hogy így is lehet élni.
Pedig lehet. És annyira egyszerű.
“Jóban, rosszban, szegénységben, betegségben, míg a halál el nem választ.. és azután is.”

 

EGYMÁSBA VETETT HIT.

VALÓS EMBERI ÉRTÉKEK.
IGAZI ÉRTÉKREND, AHOL NEM A PÉNZ AZ ELSŐ.
VALÓS ÖSSZETARTÁS.
BIZALOM.
EGYMÁS KÖLCSÖNÖS TISZTELETE.
EMBERI MÉLTÓSÁG MEGŐRZÉSE.
FELTÉTEL NÉLKÜLISÉG – mely nem arról szól, hogy az egyik feltétel nélküli, a másik meg nem.

Nehéz menet idáig eljutni két olyan embernek, aki ebben világban csak a rosszat tapasztalta. Kihasználást, féltékenységet, lelki terrort, bántalmazást, haragot, elszakadást, fájdalmat.
De a két MAG ott van, és azt kell kihozni egymásból.
A legjobbat.
A legjobbkor.

“Az utolsó felvonás nem adja könnyen a végét jelző tapsot…
Az egységben már tudják, nem kell többé játszani.’

írta: Vörösné Végh Eszter
2016. november 17.

Légy boldogan önmagad...

 

Légy boldogan önmagad. Szeresd a hibáidat. Legyen egyéniséged. És tudd, hogy a jelenlegi formában is pont olyan tökéletes vagy, mint bárki más.

 

(Ariana Grande)

 

Az ember azzá válik, amit tesz...

 

Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré. Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket.

 

(Böjte Csaba)

 

Sose mentegetőzz azért...

Sose mentegetőzz azért, hogy önmagad vagy. Éppen ezt szeretném. A biztos menedéked akarok lenni.


(Sylvia Day)

Ott vagytok a szívemben...

 

Ahhoz, hogy az ember önmaga lehessen, bátorságra van szükség. Bátorság kell ahhoz, hogy azt mondja férjének, feleségének, szüleinek, családjának, hogy nagyon szeretlek benneteket, de nekem saját életem és sorsom van, amit meg kell élnem. Ott vagytok a szívemben, de engedjetek szabadon döntenem, és közben ne ítéljetek.

 

(Tisch Ferenc)

 

A lélek az, amitől egyedivé válik...

Vegyék észre, lássák meg és hallják meg, hogy egyik puszta test lemeztelenítve csak olyan, mint a másik. A lélek az, amitől egyedivé válik, szerethetővé, halhatatlanná.


(Tisza Kata)

Elég szomorú...

Ha valaki az emberek tetszését keresi, (...) döntésképtelenné válhat. Az ilyen ember folyton mások elismerését keresi, és amikor döntést hoz, soha nem a saját szívét követi. Elég szomorú, mennyire függünk más emberek elismerésétől és elfogadásától. Ha azért élünk, hogy mások tetszését elnyerjük, végül sosem lesz lehetőségünk a saját életünket élni. Azzal, hogy nem azt tesszük, amit mi akarunk, hanem amit mások akarnak, egyszerűen megengedjük nekik, hogy rajtunk keresztül éljenek.


(Joyce Meyer)

A lelkileg egészséges ember...

 

A neurotikus ember számára egy kapcsolathoz mindig remények, elvárások, tervek, célok, szabályok, ideológiák és az ént erősítő, illetve gyengítő tényezők kapcsolódnak. A lelkileg egészséges ember ellenben el fogja fogadni és érintetlenül fogja hagyni a másik egyéniségét, mert saját egyéniségét is érinthetetlennek és pozitívnak tartja.

 

(Peter Lauster)

 

Minden válasz benned rejlik...

 

Ha a körülmények igazságtalan voltára összpontosítasz, akkor szüntelenül másokkal fogod összehasonlítgatni magad ahelyett, hogy megbecsülnéd saját különleges egyediségedet.

 

Minden válasz benned rejlik. Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint figyelni és bízni.

Csak rajtad áll, hogy milyenné teszed az életed. Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, használod-e őket.

A "majd" nem jobb, mint a "most". Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tűnik majd.


(Cherie Carter-Scott)

Mindenki különc...

Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
 

(Johnny Depp)

Reménytelen szerelem

Reménytelen szerelem

Talán mindenkivel megesett már, hogy úgy elment valaki mellett, nap mint nap, hogy semmit sem érzett a másik iránt.

Talán néha váltottak egy-egy szót, de ez volt minden. Nem gondolt a másikra, csak mint barátra, munkatársra, osztálytársra.
 

Aztán egy napon – talán, mint a filmekben – a folyosón rohanva elakad az ember lánya, és szerteszét szóródnak a könyvei, papírjai. Sóhajtva lehajol, szedegeti a szétszóródott lapokat, és akkor valaki mellé hajolva segít. Az ember lánya meglepődve felnéz: a kolléga! Most veszi csak észre barna szemét, kedves arckifejezését, és a baráti gesztust, amivel rakosgatja a szanaszét esett cuccokat. Fordul egyet a világ, és olyan érzés kapja el, amit nem érzett azelőtt még soha. Pláne nem vele kapcsolatban. Zavart mosollyal megköszöni, és úgy dönt, hogy elkönyveli az élményt érzései botlásának. Megvonja a vállát, és fölényesen kineveti magát.

De mikor egyre többet kezd rá gondolni, már egyáltalán nem vicces a dolog. Sőt, úgy tűnik, az érzés túlmegy a barátság, szimpátia határain. A szép, magabiztos nő ilyenkor furcsán kezd viselkedni. Mielőtt belép a munkahelyére, egy kis parfümöt szór magára, hogy úgy illatozzon, mint a frissen vágott virágszál. Plusz egy kis smink, rúzs, frizuraigazitás, és belibeg a helyére. Menet közben, mintha véletlenül esne csak a pillantása a férfi felé, ránevet, és a hajzuhatagát megrázva csábosan köszön: – Helló!

Valljuk be, ezt a mozdulatot (majdnem) minden nő ismeri. Ezt a „véletlenül arra volt dolgom, és köszöntem” mozdulatsort, mely mögött ott áll a valódi szándék: „hátha észrevesz engem…” Csakhogy kétféle nő van, és mindkét típus kétféleképpen alkalmazza.

Az egyik úgy, hogy csábít, felhívja magára a kiszemelt figyelmét. Míg a másik leplezni akar. Mert a férfi biztos tényleg csak köszönt, tényleg csak barátként ajánlotta fel a segítségét. Isten ments, hogy „ő” észrevegyen bármit is! És örül, ha legalább ránézhet és figyelheti, titkon rajonghat érte. Ez a bátortalan nők eszköze. Ugyan mit is akarhat tőlem az a pasi? – gondolják. Pedig bármikor észreveheti őket valaki. Ám inkább gyötrődnek, fognak egy képzeletbeli ládikót, belerakják a szerelmet, hozzácsomagolnak öt tonna követ, és bedobják a képzeletbeli tengerbe. Mondván, ez úgyis reménytelen szerelem…

Addig-addig csinálják ezt, míg beválik. Ha közelében vannak a férfinak, hirtelen dolguk akad. Ha mellettük ül, elfordulnak, azért, hogy ha el is kapja őket az a kényszer, hogy a szerelmük tárgyán pihentessék pillantásukat, a világért se tudjanak arra fordulni! S ez idővel sikerül is! Egy nap azon kapják magukat, hogy ismét szétszóródnak a jegyzeteik, és a kolléga ismét segít. S ahogy rápillantanak, már nem forog a világ… Megkönnyebbülnek…

Pedig lehet, hogy később megbánják...

Vajon miért van ez? Talán, mert félnek a csalódástól, s talán mert az önbizalmuk nagyon kevés. A nők azt hiszik, ha nem soványak, ha nem a legújabb divat szerint öltöznek – magyarul, ha nem úgy néznek ki, mint a kifutók manökenjei, akkor már nem is vonzóak. Sőt, semmi esélyük a szerelemre. Pedig ez nem így van! Minden nő/lány szép, ha figyel magára, ha előnyösen öltözködik, önmagát adja és kiegyensúlyozott. Mert a nő önbizalma, egyénisége lerí róla, és a kisugárzás sokat számít. Durván talán mondhatjuk úgy is, hogy lehetünk akármilyen csúnyák, ha van egyéniségünk és önbizalmunk, akkor felfigyelnek ránk.

A nők többsége komoly, felelősség- és szeretetteljes kapcsolatot szeretne. Tehát olyan férfit kell találniuk, akik szintén komoly, felelősség- és szeretetteljes kapcsolatot szeretnének. Ezek a férfiak is tudják, hogy nem a manökeneké a világ, és más dolgokra fektetik a hangsúlyt: az értéket, a belső szépséget látják meg a nőben, és nem a külső szerint ítélnek. Mondjuk, észreveszik, hogyan mosolyog, mi érdekli, hogyan tud szeretni, törődni a másikkal. Azok a férfiak azonban, akik még korántsem így gondolkodnak, más nőket keresnek. Olyanokat, akik az átlagnál szebbek, akikkel büszkélkedhetnek, szórakozhatnak. Ők megint csak más kategóriába tartoznak. Hozzájuk bizony nem valók önbizalom hiányos nők. Nem lennének boldogok velük.

Mivel a csalódástól mindenki fél, nehéz dolog valakinek bevallani érzéseinket – könnyebbnek, egyszerűbbnek tűnik az elfojtás. A visszautasítás nagyon megalázó tud lenni, de kínoz a kétely is, hogy vajon nem a nagy szerelmet szalasztottuk el?...

Nők, lányok, tehát fel a fejjel! Mosollyal kell róni az utcákat, természetesen, önmagunkat adva. Akkor biztos, hogy férfiak, fiúk sora fordul majd utánunk. Különben is, ahogy a közmondás is mondja: Minden zsák megtalálja a foltját!

Az esély mindenkinek jár, az esély mindenkinek útjába akad – rajtunk múlik, miként élünk vele. De jó vigyázni, mert a lehetőség nem jön újra vissza mind– akárhogy is sírunk később utána!


(Testünk, lelkünk titkai)