Valódi kapcsolatok
Épp attól igazak és valódiak, hogy nem tökéletesek. Épp attól olyan fontosak, hogy kiváltanak belőlünk valamit és ez olykor lehet szélsőséges is, mélyrepülés vagy szárnyalás, de mindenképp valami olyan, ami fejleszt, ami visz valahova, ami átminősít, ami által átalakulhatunk. Épp attól igazak, hogy felhoznak belőlünk emlékeket, traumákat, nem túl fényes én-részeket, melyekkel végre szembesülhetünk és ezáltal akár meg is gyógyíthatjuk azokat, ha kellően bátrak, alázatosak, türelmesek és kitartóak vagyunk. Épp attól valódiak, hogy nem kell megjátszani benne MAGunkat, olyanok lehetünk, amilyenek épp vagyunk, a nem túl fényes én-részeinket sem kell eltitkolni, nem kell szerepek, álarcok mögé bújni, attól félve, hogy akkor nem szeretnek bennünket.
Mindenkinek vannak elakadásai, fel nem dolgozott traumái, meg nem gyógyított én-részei, mindenkinek van árnyéka, pont úgy, ahogy a nappalok és az éjszakák váltakoznak. A valódi kapcsolatokban szerintem ez természetes folyamat, nem kell ezért szégyenkezni, titkolózni, elhallgatni, bűntudatot érezni, nem kell azért elnézést kérni, hogy emberek is vagyunk.
Azok a kapcsolatok, melyek az átminősüléssel járó alkímiai folyamatot kibírják, átégetik magukat a pokol tüzén, ezzel egyre erősebbé, mélyebbé, elszakíthatatlanná válnak. 💓
SzB
