A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. november 23., szombat

Az Ősz Csendje

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az Ősz Csendje
 
Színesben pompázik a táj,
Avar borítja a Földünket már.
A padon ülve érzem én,
Nyugalmat áraszt az őszi kép.
A fák álmokat szőnek ágból,
Álomba szenderülve várnak.
A köd álomszerű fátyolt von,
Mint titkos, lágy, hófehér fonál.
Őszi színek tánca lágyan,
Narancs, zöld és barna váltva.
Az avar illata és szaga,
Mint régi mesék varázsa.
 
/Aurora Amelia Joplin/

2024. október 11., péntek

Szeretem az őszt...

 

Az esős őszi napok szerelmese vagyok. Kinézek az ablakon és nem szürkeséget látok, nem elmúlást, és hideget hanem a gőzölgő tea melegét, az otthon biztonságos színeit, tombolás után az elcsitulást, befogadást, csendet. Hallgatom az eső lélektisztító zenéjét és engedem, hogy a kinyújtott pillanat elhozza a megnyugvást. Szeretem az őszt. És engedem az őszben szeretni önmagam.

(Lőrinczi Emese)

 

2024. október 7., hétfő

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap
 
Még ragyog a Nap,
még nevet az ég,
még gyümölcseit lerakja eléd,
még nem ez a vég,
a fény is elég,
még érzed a világ szeretetét.
 
Még rólad is szól,
a szív válaszol,
még kicsúszhatsz karmai alól,
még lehet esély,
hogy boldogan élj,
az álmokra még talán válaszol.
 
Még ősz van csak,
de a világ belefárad,
már nem virul,
nyomasztón nyomja vállad,
de képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!
 
Még nevet az ég,
és ragyog a Nap,
még megélhetsz csodás álmokat,
Még van rá esély,
hogy szépet remélj,
csak már a szíved fáj sokat!
 
Még szólhat a dal,
még lehet zenéd,
még lehet az álom gyönyörű szép.
Még ne add hát fel,
mert még élni kell,
még érzed a világ szeretetét.
 
Eljött az ősz,
s a lelked belefáradt,
az élet súlya
nyomasztón nyomja vállad,
még képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!
 

2024. október 1., kedd

Aranyosi Ervin - Sírva vigad a természet

 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Aranyosi Ervin - Sírva vigad a természet,
 
Sírva vigad a természet,
elsiratja a nyarat.
Bár ritkán lát ilyen szépet,
úgy érzi, koldus maradt.
Ha leülsz és megcsodálod,
te azért még láthatod:
– Mennyi szín és mennyi pompa
őrzi a varázslatot.
 
S lám az ember pont így érez,
siratja a múlt időt.
S nem látja, hogy lelke közben
mennyit szépült, s egyre nőtt.
Emlékekkel gazdagodva
mennyi mindent megtanult.
Sérelmeit veszi sorra,
ezért ma is fáj a múlt.
 
Ám ha tudod, hogy még fájhat,
tedd szebbé a holnapot,
Bocsáss meg, múljon a bánat,
nyiss egy új, tisztább lapot.
Azt írd tele szeretettel,
örömökkel díszítsd fel.
Az életet nem elsírni,
hanem végig élni kell!
 
Élvezd ki a röpke percet,
légy hát mától boldogabb!
Tovább élnek, kik szeretnek,
s szívük sem fáj oly sokat!
Emlékezz az elmúlt nyárra,
de őszöd is szép legyen!
Tiszta szívvel élj a mában,
hogy holnapod szép legyen! 
 

Zelk Zoltán: Ez már az ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Zelk Zoltán: Ez már az ősz

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött,
elnémul a rigó, el a tücsök.
 
Mily korán jő, mily korán tör felénk,
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
 
S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák,
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.
 
Csügged az ág, ejti leveleit.
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

2024. szeptember 23., hétfő

Legyen ez a te kis világod...


Átsuhant a szívemen a nyár. Itt hagyta a lábnyomát, és megágyazott az ősznek. Elvitte magával a fullasztó, forró estéket, a tücsökszót és a frissen szedett paradicsom illatát. Hogy megvigasztaljon hozott helyette más szépségeket. A pattogó tűz és a narancsos sütőtök illatát, a csipkebogyótea ízét, a pléd alatt olvasós, kekszmorzsolós estéket. A grillázs és a régi könyv illata keveredik az eső és a kanócos gyertya ölelésében. Táncol a fénye a falon, megremegteti a szívem, elcsendesülök. Nem várok se csodára (már tudom, hogy mi magunk vagyunk a csoda), se megváltásra (önmagunkat tudjuk csak megváltani a démonjainktól, amiket szintén magunk gyártunk), se világmegváltásra. Már tudom, a világ nem fog a feje tetejére állni, magunknak kell belesimulni és megbékélni ezzel az új világgal. Amiben rohanunk, küzdünk és harcolunk. Ahol nem olvasunk, hanem filmezünk. A gyors ingerek és a digitális világ emésztőgödrében kell egy létra. Amin kimászhatsz a nyugalom szigetére. Legyen ez a te kis világod. Ahol nem bánthatnak, nem kritizálhatnak és nem irányíthatnak. A telefont is kikapcsolom, érzem, ahogy múlik a gyomortáji fájdalom... átölel a béke. Elringat a nyugalom. Holnap új nap, új kihívások. De ez most még az enyém. Minden más ráér...
 
~ Lady ~
 
"(...) az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni."
 

2024. szeptember 21., szombat

Tokaji Márton : Tűnődés

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Tokaji Márton : Tűnődés

Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.
Vitorlás levelek tarka kis hajóján.
Körém festette a természet e-képet.
Elém varázsolva sok régi emléket.
Fiatal éveim, hogy futottak tova?
Életem derűjét elvesztettem sorra.
Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.
Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.
Az idő elrepült, megvénült az ember,
Nem kel már versenyre a nagy természettel.
A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.
Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.

 

2024. szeptember 5., csütörtök

Hanák Gábor:Ősz

 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hanák Gábor:Ősz
 
Te utolsó, drága napsugár,
simogasd arcom, én engedem,
sebesen vágtat felénk az ősz:
gyönyörű, harcos fejedelem.
 
Kísérik a bíbor fellegek,
a fák is mind sorfalat állnak,
harsogják a szelek szerteszét,
hírét az eljövő világnak.
 
Látom, hát mégiscsak ennyi volt,
büszkén, vérvörös palástban jár,
nyomában millió rozsdafolt,
győzött: térdre hullt megint nyár.
 

2024. augusztus 10., szombat

Fekete István : AUGUSZTUS

 

Fekete István
AUGUSZTUS
 
Nyár
 
…De ebben az időben megbarnultak már a mezők, kiszikkadtak a legelők, a kaszálók kemény tarlóján szöcskefiak ugrottak versenyt a szülőkkel, nem feledkezve meg letarolni, amit a kasza meghagyott… A szöcskék nyomában komoly varjak lépkedtek, és a falusi gólya is kihozta fiait, mert a szöcske, sáska és más mezei bogárféle kitűnő eledel – tápláló és könnyű -, s ezzel a gólyák is tisztában voltak…
 
…A nappalok azonban egyre rövidülnek, s az éjszakák egyre hosszabbak. Reggel felé hűvös már a levegő, s a legyek – a meleg szülöttei – alig repülnek, csak ülnek a falon, gerendán, levelek alján, mintha a mulandóságon gondolkodnának.
 
„…Az akácfákon már idei gerlék kurrogtak, a kakukk csak ritkán kiáltott az erdő tikkadt mélyén; búzatáblák helyén kemény keresztek nőttek, és a tarlók felett a nyár delére harangozott egy kolomp. Ekkor felállt az öreg róka, és elindult fiaival az augusztus felé…”
 
„De most békesség és csend ül az augusztusi tájon, csak a gólyamadár röpteti fiait a torony felett. Szikrázik a kereszt a messzeségben, és felette folyik a fárasztó torna, hogy a gólyanemzetség fiataljai fáradhatatlan szárnyakkal kelhessenek messze útra kisboldogasszony táján, amikor csendes, litániás ének zsong ki a templomból, és virágfüzérek sóhajtják szomorú, halódó illatukat a kőkereszt omladozó párkányán.
 
Augusztus van. A nappal még tündöklő és forró, a természet terített asztalán még nyüzsög az élet és eleség, de a vándormadár már megindult a messze évezredes út jeltelen országútjain.
 
A tarlókon apró kék virágok fakulnak, az utakon és legelőkön pedig sudár virágjában pompázik a királygyertya. Csupa ragyogás a határ, csupa útra készülő pompa
 
„…Örökké! - mondta a kislány, azután csak nézték egymást, és nem gondoltak arra, (...) hogy ezt a szót milliárd ember mondta ki előttük hittel és hazudva, imádva és bemocskolva, és ennek a szónak nem ártott semmi, mert mindig újraszületik, mert az emberré lett embernek ez volt az első értelmes szava…
 

2023. október 10., kedd

Fut az ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fut az ősz

Fut az ősz az utcákon, tereken,
Táncot jár a sárgult leveleken,
Vele futnék én is szívesen,
Vele futnék hozzád, kedvesem.

Egy év is elmúlt, és ez nagyon hosszú idő,
Vártam, hogy írsz, vagy felhívsz telefonon.
Egy év is elmúlt, s hogy mentsem, mi menthető,
Én megyek hozzád, mert a címed még tudom.

Jön a tél, és szomorú vagyok,
Hidegek az égen a csillagok,
Melegedni csak nálad tudok,
Holnap reggel el is indulok.
Melegedni csak nálad tudok,
Holnap reggel el is indulok.

Egy év is elmúlt, és ez nagyon hosszú idő,
Vártam, hogy írsz, vagy felhívsz telefonon.
Egy év is elmúlt, s hogy mentsem, mi menthető,
Én megyek hozzád, mert a címed még tudom.

Egy év is elmúlt, és ez nagyon hosszú idő,
Vártam, hogy írsz, vagy felhívsz telefonon.
Egy év is elmúlt, s hogy mentsem, mi menthető,
Én megyek hozzád, mert a címed még tudom.
Még tudom.

(Ihász Gábor)

2023. szeptember 30., szombat

Múlik szeptember

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Múlik szeptember
 
Dió fámon csak egy árva levélke ring,
kis rigóm sem trilláz már szép dalt odakinn.
A kora est ecsetje vörös csíkot fest
az ég alján, hol a Nap más égtájra megy.
 
A csendet bontja templomóra ütése,
elmúlik szeptember, készülünk a télre.
Csillagok fénye utat mutat a Holdnak,
az éj leple alatt álmodik a holnap.
 
/Della Mária/

2023. szeptember 5., kedd

Múló nyár

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Múló nyár
 
S akkor úgy gondolta a nyár,
kinyújtózva lassan pihenni tér,
lehunyja fáradt szemeit végre,
ősz barátjától nyugalmat kér.
 
Ágyat vet néki színes avarpárnán,
hajnalban betakarja harmatpaplan,
lábujjhegyen járó, madárcsőrből,
altatódal csendül, zaj nem harsan.
 
A perc szinte szoborrá dermedve áll,
még a szél se süvít, csend barátja,
padon ülő, dereshajú öregember,
mosollyal ajkán, gondol a múló nyárra.
 
(Dóró Sándor)

2022. november 18., péntek

Némethné Mohácsi Bernadett: Ősz éneke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Némethné Mohácsi Bernadett: Ősz éneke

Hallgasd az ősz dalát, ahogy a fákkal énekel,
ahogy halk lépésekkel átsuhan a ház felett,
ahogy magával hordja az elhullott életet,
s otthagyja neked létét, a szomorú falevelet.
 
Hallgasd, mit susog a szellő szőtte lágy zene,
amit mond, az nem más, mint saját élete,
színekben pompázó falevél halk nesze,
erejét végleg elhagyó ősz éneke.
 
Elmondja virágzó ifjúsága fénykorát,
tündöklő napsütésben megkopott életet,
árnyékában szőtt szerelmek szép szavát,
az évszakok járta, örök földi életet.
 
Reményteli, színpompás dallam,
hallgasd, és tárd ki szívedet,
újra és újra, elharsogja halkan,
ősszel elsuhanva a ház felett."
 

2022. október 13., csütörtök

Megleled majd a boldog pillanatot...

 

Leültem most kicsit a fának a tövében!
Le ültem s néztem a szép természetet!
Vártam, hogy a nap újra ragyogjon!
Vártam, hogy a madarak dalra fakadjanak!
Aztán hallottam a harkály midőn a fát gyógyítja, hallottam még a cinkét aki fájó dalt énekelt!
Hiszen már hideg a reggel, s fázik szegényke!
De nem adja fel hiszen tudja jön még szép idő, kisüt a nap s újra melegség járja majd át kicsi testét!
Csak ültem s mélyen szívemben néztem, hallottam apám hívó szavát, állj fel s indulj tovább!
Megleled majd a boldog pillanatot, de nem itt ülve, bús magányban!
Inkább nézd meg még a fákat, és ölelj egyet át s meséld el majd, mi nyomja szíved, lelked!
Aztán indulj s vigyél színt a szürkeségbe, nevetést másoknak, hogy boldogok legyenek!
Felálltam és elindultam, ott hagyva a fa tövét, elindultam, boldog volt a szívem!
Mindent amit akkor ott az erdőben hallottam tudtam én kaptam útra valónak!
Most itt vagyok hogy mosolyt, biztatást adjak!
Mosolyt mert a lelkünk ettől gyógyul!
Csak keress egy szép pillanatot, ami a mosolyt előhozza majd arcodra és meglátod szebb pillanat lesz aznap!
Egy huncut mosolyt, amitől tudod a szív újra boldog!
 
Csodás pillanatot mindenkinek!
 
Lona

Eljött hát újra hozzánk az Október.

 

Eljött hát újra hozzánk az Október.
Valaki várta, valaki szaladna vissza a nyárban!
De hidd el mindennek megvan a szépsége, ahogy ennek a hónapnak is, hiszen ezer meg ezer dolog van, ami gyönyörű, és boldoggá tesz az őszben is. Ha észreveszed, nem fáj az elmúlás, és hamar eljő ismét a tavasz!
Nézd a fákat, hiszen ezer színben pompáznak, nézd a gyermekek arcát, akik nagyokat kacagnak, ahogy az avarban játszanak!
Miért is szomorkodnál?
Hiszen egyszer te is így játszottál, örültél az ősz jöttének, vártad, hogy hó hulljon a földre!
Várnak még az erdőben szép élmények, ezer színben játszó szép falevelek!
Gyűjts emlékeket, mert a lelked így gazdagszik, s telik meg élményekkel!
 
Csodás pillanatot mindenkinek!
 
Lona

2022. szeptember 28., szerda

Adj még Uram időt

 

 
 
 
 
 
 
 
 
Adj még Uram időt
 
Adj még Uram erőt, hogy ne fáradjak el
azon a hosszú-hosszú úton, amin menni kell,
mert úgy szeretném érezni még egy kicsikét
az őszbe szökött napláng langyos melegét.
 
Adj még Uram időt, hogy vágyott álmaim
túllépjenek fájdalmamnak könnyes kínjain,
s én bátran hihessem, van még annyi évem,
amennyi feledteti velem minden szenvedésem.
 
Adj még Uram időt, pár reményteli évet,
hogy boldogságban teljen ez az elröppenő élet,
mert oly közelről fúj már az a sarki hideg szél,
mely virágzó tavaszról többé nem mesél.
 
(Kun Magdolna)

Kérlek, hogy állj meg most egy picit, pihenj meg az őszi természet lágy ölében...


Őrangyalod üzenete szeptemberre - Egy nagy fejezetnek a végéhez érkeztél

A következő hetek elhozzák nekünk az aratás, a betakarítás idejét, ami jelenti az égi ajándékok energiájának elfogadását, jutalmul mindazért az útért, amin ebben az évben eddig végigmentünk.

Egy nagy fejezetnek a végéhez érkeztünk, és jó esetben, ha kellő időt és energiát szenteltünk fejlődési és tanulási folyamatunknak, akkor most egy nehéz fejezet ajtója zárul be mögöttünk, hogy nyíljon egy új. Egy új ajtó, mely jobb, fényesebb világra nyitja meg kapuit.

Kérlek, hogy állj meg most egy picit, pihenj meg az őszi természet lágy ölében. Gyújts egy gyertyát, igyál egy finom teát, és tekints vissza, mennyi minden van mögötted, mennyi minden történt, hogy eljuss oda, ahol most vagy. Már kezded érezni lelked erejét, már kezded érezni lelked fényét, és annak finom kapcsolódásait a Teremtő forrással, mely védelmezőn, gondoskodón ölel át téged.

Most érzéseid, megérzéseid felerősödhetnek, érzékenységed még intenzívebb lehet a következő napokban. Ne vegyél semmit túl személyesnek, és ne ragadd meg ezeket az érzéseket, egyszerűen csak engedd áramolni őket lelked tengerében. A fény most kendőzetlenül világít be mindent és hozza el az igazságot, az új felismeréseket, melyek fényében mindent szeretettel engedjünk el, ami nem szolgál már minket.

Esélyt kapunk most az elfogadására mindannak, ami van, és hogy megértsük: az élet egy folyamatos tapasztalás, mely fejlődésünk szolgálja, melyben soha nem érkezhetünk meg igazán, és ne is akarjunk. Élvezzük lelkünk utazásának csodálatos pillanatait, és törekedjünk az egyensúly megélésére az égi és földi energiák között.

Új kalandok várnak rád, egy magasabb energiaszint, melyben több öröm lesz, több játék, de lesznek ugyanúgy megoldandó feladatok, és leckék, melyeket lelked tapasztalni kíván.

A napokban összekapcsolódhatsz ezekkel a magasabb érzésekkel, energiákkal, hogy emlékezz arra: az élet lehet egy csodálatos színdarab, melynek főszereplője vagy, minden benned él, és benned íródik…

Zárul egy ajtó, hogy nyíljon egy másik, mely elvezet minket egy jobb világig!

(Sándor Judit)