A lélek, ha párban van ...

 

.kaktusz

A lélek, ha párban van ...

 

Tudod, arra gondoltam,

ha valóban testből,

és lélekből van az ember,

akkor a találkozások,

két ember találkozása

a testnek, és a léleknek

a találkozása kell,

hogy legyen,

ha az anyaggal

csak az anyag találkozik,

ha a kettő össze is csiszolódik,

de nem táplálja őket a lélek,

ha csak a test szereti a testet,

a mulandó szereti a mulandót,

akkor a kettőre szép évek várhatnak,

de legyenek bármekkora összhangban,

ha nem jut szerep a léleknek,

mint ahogy halandó a test,

halandó az a szeretet,

olyan ez a mozgás,

mint a zene nélküli tánc,

lehet mégoly harmonikus,

idővel csak ismétli önmagát,

mert a test korlátok közé van zárva,

ahogy múlik az idő,

ahogy gyengül a test,

úgy múlik,

úgy gyengül a szeretet,

zene nélkül a legszebb tánc is megfakul,

a test is, a szeretet is megöregszik,

míg egy napon

mindkettő végleg elszenderül,

a halandó szeretet ereje

kevés ahhoz,

hogy a végig,

és még a vég után is elkísérje az embert,

ha csak zene nélküli a tánc,

akkor a lélek unatkozik,

hiszen dolga nincsen neki,

és mint akire szükség sincsen,

messzire kóricál,

de ha a két lélek talál egymásra,

a kettőjük zenéje mennyei zene,

arra a tánc fáradhatatlan,

megunhatatlan,

a lélek, ha párban van,

viszi magával a szeretetet

az öröklét csodás ösvényén.

 

Káli László: Jó lenne

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Káli László:

Jó lenne

 

Majd ugye jössz megint!? Ahogyan jön a gondolat,

betoppansz megint, elhoz hozzám egy boldog pillanat.

És ugye egyszer úgy érkezel, hogy nem mész többé el?

És ugye én leszek, én lehetek, ki boldoggá tesz Téged?

 

Jó lenne megint Veled! Mint abban a percben, amikor

még fogtam a szemed, és néztem a kezed, ahogyan lassan

elengeded szemem tükréből a szivárványszín könnycseppet.

És én a lelkem csókoltam szép szádra abban a pillanatban.

 

Jó lenne összebújni! Mint két vadgalamb a hólepte faágon

egy téli hajnalon. Mint két testvér... Mint anyához gyermeke,

mint tenyér simul a tenyérbe, ahogyan csak Te tudsz bújni,

pihegve, szerelmesen a vállamra, gondokat messzi kergetve.

 

Szeretni egymást. Kéz a kézben sétálni a végtelenbe s vissza.

Levenni válladról a terhet, könnyíteni mindazon, amin lehet,

ami bánt. Hogy ne csillogjon gyémánt könnyed soha többé!

Hogy ne fájjon, ami most még fáj, s minden rosszat elfeledj.

 

Majd ugye jössz megint?! Miképpen az álom érkezik.

És nem kell, hogy keresselek úttalan utakon még mindig,

hanem itt leszel, és maradsz. Nem többre, csak álomnyi életre.

Akár ölelkező szobrok, mozdulatlan eggyé leszünk ezer évre.

 

Álomcsók

 

Fogadd szeretettel ezt a versem, mely az álom és szerelem varázsát idézi meg.

Álomcsók

Írta: Kriszta Sz.

 

Lágyan suttogott az éj, édes, buja álmot,

Holdfény csillogva játszott a suttogó ágon.

Egy lány szendergett csöndben a fény bársonyán,

Hófehér angyal suhant át szíve hajnalán.

 

Az ablakon át halk szárnyakkal belopózott,

Ajkára lehelt szelíden remegő csókot.

A lány szíve forró dallamként dobbant,

S az érintés íze szétolvadt a pillanatban.

 

Hosszú szempillája nesztelen megrezzent,

Az álom fátyla, puha ködként lebbent.

Szeme felnyílt, de nem az égbe vágyott,

Kedvese szívébe, hol a vágy fénye lángolt.

 

Karjába zárta csendben, végtelen gyengédséggel,

Félve, hogy szerelme pillangóként elreppen.

A lány törékeny volt, mint harmat a virágban.

A férfi ölelése volt biztonság a világban.

 

Halandó volt, de több, mint ég angyala,

Mozdulata finom, érintése, mint friss pára.

Szárny sem kellett, mert maga volt a tiszta fény,

Szívében hordozta az örök béke reményét.

 

Halkan ráébredt, míg lelke dalt énekelt,

Hogy minden rezdülés a párjától ered.

Nem álom csókolta, hanem valóság szőtte hálóját,

S igaz szerelemből lett az örök halhatatlanság.

 

Ha két lélek egymásban hazára talál,

Az angyal már nem egyet hanem kettőt vigyáz.

Fentről figyeli, hogy szívük összeérjen,

S álmaikat óvja a csillagfényes éjben.

A távolság megszűnik és a lelkek összeérnek...

Egyszer csak történik valami, ami megtanít az időt értékelni. Megtanít arra, hogy minden elmúlik, s egy-egy pillanat, ha nem figyelünk, eltűnik. Megtanít arra, hogy a "szeretlek" szónak mekkora hatalma van, vagy, hogy egy ölelés a társunknak mennyit adhat. Megtanít arra, hogy soha ne csukjunk be úgy egy ajtót sem, hogy a haragot bent hagyjuk, hanem inkább a békességet válasszuk. Egyszerűen rájövünk arra, hogy az életben csak egyetlen egy dolog számít: az, hogy szeressünk. A szeretetnél nincs nagyobb erő. A szeretet minden. A szeretetben találnak egymásra a lelkek. Teljesen mindegy, hogy mekkora távolság volt közöttük előtte, ha a szeretet lángra kap, a távolság megszűnik és a lelkek összeérnek. S amikor olyan helyzetbe kerülünk, ahol rájövünk, hogy a másik "elvesztése" megtörténhet, az idő értéke megnövekszik, s a pillanatok még több értelmet nyernek. Elkezdünk figyelni. Még többször ölelni. Még jobban szeretni. Olyanokat megtenni, amit azelőtt nem tettünk meg, mert vagy nem akartunk, vagy egyszerűen csak azért nem, mert nem volt kedvünk. Ám amikor felmerül az utolsó pillanat lehetősége, eltűnik minden kedvtelenség, s nem akaromság, és úgy érezzük, bármit megtennénk a másikért csak azért, hogy még több időt vele tölthessünk el. Ne várjuk meg ezt a pillanatot. Öleljünk, szeressünk! Most! Mondjuk ki a másiknak, bármi is legyen az.

A szerelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szerelem

 

Szerelem az, mikor a másik szeme,

titkok kapuja, tüzed örök mezeje.

Mikor minden szava dallam neked,

s érintése láng, mely el nem enged.

 

Benne lenni olyan, mintha hazatérnél,

ahol nincs idő, nincs félelem – csak fény,

ahol szívdobbanásod egy vallomás,

s az együttlét maga az oldódás.

 

Két lélek, mikor egymásra talál,

egymásban élve halhatatlanná vál.

Egyetlen érzés, mely az életet tölti,

s a szerelem teljesen átöleli, betölti.

 

Ezért vágyja minden szív ezt az érzést,

mert benne lüktet a vágy – özönként.

A másik szívének ritmusát ölelni,

meglátni magad benne, és benne elveszni – szeretve elmerülni.

 

Szerelem az, mikor nincsenek szavak,

a csendben rejlik mi igaz.

Mikor két testben egyetlen lélek él,

s a két világ végleg összeér.

 

Ezért akarjuk újra, újra megélni,

hogy szeretni tudjunk, és szeretve lenni.

Mert mikor finoman simítjuk egymást,

lelkünk szárnyal, éget az izzó vágy.

 

Kívánjuk, bár sosem érne véget –

maradni ebben a létben, szerelmes ölelésben,

és örökké ezt érezni:

Szerelmes mámorból soha fel nem ébredni.

 

Aurora Amelia Joplin

Csendes Érintés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendes Érintés

 

Ha belépsz abba a csendbe, ahol élek,

minden, ami szürke volt, fénybe öltözik.

A pillantásod, mint egy halk dallam,

amit csak a szívem hallhat,

és ettől megrezdül minden.

 

Az érintésed – több, mint csupán érintés:

hullámok, melyek partokat formálnak,

kavicsokat simítanak,

de a szívem szikláját is

szelíden homokká oldják.

 

Nem beszélünk. Minek is?

Minden szó csak megtörné a csendet,

amit magunkra öltöttünk, mint egy régi,

meleg takarót.

Csak nézlek, és tudom, hogy veled vagyok:

nem a világban, hanem a lelkedben.

 

Amikor hozzám hajolsz,

az idő eltűnik,

ajkad könnyű, mint a nyári éjszaka friss illata,

és elhozza az álmainkat, a holnapot,

és azt a végtelen, hangtalan ígéretet,

hogy a szerelmünk sosem ér véget.

 

Aurora Amelia Joplin

Igaz szerelem

 

- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen?
- Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe.

(Hans Christian Andersen)

A találkozás, ami mindent felül fog írni...

Vársz. Türelmesen vagy épp türelmetlenül vársz. Hiszel abban, hinned kell abban, hogy létezik, s Ő egyszer csak megérkezik. Az arcodat megsimogatja, és a szívedet mosolyba borítja. Az út, ami elvezetett hozzá, csalódásokkal és fájdalmakkal volt teli, mégis hálás vagy minden egyes lépésnek, hiszen anélkül nem tapasztalhatnád meg, mit jelent az, amikor a lelkek összeérnek. Ilyenkor történik valami. Pillanatok alatt a mélybe zuhansz, majd az egekbe repülsz fel. Olyan, mint egy hullámvasút. Megmutatja, milyen erőnek vagy a birtokában. S lehet, néha úgy érzed, inkább kiesnél, és ráhagynád az egészet a fenébe, ám mégis valami visszahúz, az a láthatatlan fonál. A hit, hogy lehet, majd talán holnap fog valami megváltozni. Lehet, holnap jön el a nagy nap. A találkozás, ami mindent felül fog írni. Aminek a hatására olyan utak nyílnak meg benned és előtted, amikről azt gondoltad, azok biztosan csak a mesékben léteznek. És egyszer csak el fog jönni az a bizonyos nap. El kell jönnie. Mert nem lehet másképp. 

 

(Boros Bea)

Ezek a kapcsolódások mindig lélektől lélekig szólnak és örök érvényűek...

 

Újra találkozni a Valódi Énünkkel a szerelmen keresztül 

Szerencsére sok ember elmondhatja magáról, hogy ismeri milyen ez az intenzív lelkiállapot, ami igazából semmihez sem fogható és hasonlítható.

A pubertáskor megjelenésével hamar átélhetjük ezt a csodálatos érzést, amit első szerelemnek is szoktak mondani. Valójában a lélek szempontjából ez nem az első megtapasztalás, hanem sokadik hiszen előző életeinkben többször is találkoztunk azzal a lélekkel, akibe beleszerettünk csak a jelen életben most más testben van.

Éppen ezért itt nem számít az életkor mivel lélekszinten egy örök szeretetrezgésben éljük át újra ezt az érzést, hiszen ismét egymásra találunk. Hiába nem ismerjük még egymás személyiségét eléggé ezek a dolgok az egóval nincsenek kapcsolatban. A lelkek ismerik egymást nagyon is jól és amit hosszú időkön keresztül együtt átéltek arra emlékeznek vissza.

A szerelem intenzitása és ereje éppen ezért csak ahhoz az egy lélekhez köthető mivel csak tőle és vele élhetjük meg azt a teljességet, amit mással nem. Ezek különböző minőségek és érzések formájában jelennek meg bennünk, amit egy másik lélekkel másképpen élünk meg.

Lehetünk többször is szerelmesek életünk során viszont ezeknek a lelki kapcsolódásoknak más a küldetése és a szerepe. Vannak szerelmek, amelyek csak bizonyos ideig tartanak aztán elmúlnak és vannak olyanok is, amelyek az idő múlásával sem változnak.

Ezek a kapcsolódások mindig lélektől lélekig szólnak és örök érvényűek, attól függetlenül, hogy az életük ezeknek a lelkeknek a földi szerepeikben hogyan alakulnak. Akit valaha nagyon szerettem az mindig egy szép emlék marad a lélekben. Az élet és a karma határozza meg ha ezek a lelkek a földi szerepeikben is egymással haladhatnak a fejlődésben.

Viszont az nem jelenti azt, hogy lelkileg is elszakadnának mivel a lelki síkon az élet nem úgy zajlik, mint a földi szférában. A létezésnek egy olyan szintje ez, amit az emberek többsége nem érzékel. Ahogy emelkedünk és tágulunk folyamatosan a magasabb síkok és dimenziók felé ezek a szintek nem lesznek annyira távol egymástól. Ezért megtörténhet az is egyre több emberrel, hogy érzékelni kezdi a másik lélek jelenlétét, támogatását és szeretetét abban a minőségben ahogyan azt csak az a lélek tudja jelenteni.

A feltétel nélküli szeretet terében a lelkek az emberi kapcsolódásainkon túl is kötődnek egymáshoz. Ezt a multidimenzionális síkokon tapasztaljuk meg a létezésnek egy olyan síkján, ahol mindannyian másképpen létezünk.

A szerelem nem más, mint egy közös repülés és emelkedés világokon át!

Egy olyan transzcendens állapot, amit folyamatosan magas rezgésszinten tudunk tartani és áramoltatni, ha a párunk is készen áll rá és nem homályosítják el idővel az ego korlátai.  A szívcsakra nyitottsága és harmonizálása lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk a szeretet univerzális erejéhez, így valóban átéljük a szerelem transzcendentális állapotát.

A szerelemben a lelkek repülnek, boldogok és gondtalanok. Az erős intenzitás fázisában úgy is érezhetjük, hogy belül meggyulladunk attól a tűztől, ami szinte perzseli mellkasunkat. Lebegünk és az áramlásban vagyunk. Minden csakránk táncol a boldogságtól, olyan érzés mintha nem is ebben a földi világban lennénk.

Nem is itt vagyunk, hanem nagyon közel Istenben az Ő központjában, ahonnan indultunk, ahonnan leváltunk, hogy az Ő lélekrészeként létezzünk. A mennyországot éljük meg azáltal, hogy lelkileg összeolvadunk a másik ember lelkével, ezáltal eggyé válunk a Teremtővel.

Kimondhatatlanul gyönyörűnek látjuk a másikat hiszen nem az egóját érezzük, hanem azt a tiszta lelket, aki Ő valójában a Lélek a tiszta Isteni lény.

Éreztünk e valaha ilyet?

Ha igen akkor tudhatjuk ez milyen. Viszont megtörténhet, hogy úgy választunk párt, hogy nem vagyunk szerelmesek és így kötünk házasságot.

Biztos hallottuk már valakitől azt a kifejezést, hogy nem volt szerelmes mikor nősült vagy férjhez ment. Vannak, akik még nem ismerik az érzést és ezt a tapasztalást és ezért, ha ez nincs jelen akkor megint csak más szempontok szerint választanak párt. A szerelem érzésében semennyire nincs ego. Ebben csakis a lélek van benne.

Nem véletlen az a mondás, hogy párt csak a szíveddel válassz mert a szív érzi azt a lelket, aki hozzánk való. A szerelem az az érzés, ami ezt erősen jelzi és nem gondolkodik az ész. Igazából nem tudhatjuk, hogy ez egy életre szól, vagy csak egy bizonyos időszakra, amit azzal a lélekkel kell átélnünk.

A szerelem nélkül kötött házasságok viszont mindig az ész és ösztönök által meghozott döntések, melyek oka egyrészt a családi mintából és az egyéni karmából erednek. Abból a családi mintából, amit láttunk gyerekkorunkban a szüleink kapcsolatában, ha ez nem volt szerelem az elején akkor sajnos mi is belelépünk a szüleink cipőjébe és a sorsunkká alakul az ő sorsuk.

Másik tényező az egyéni karmikus okok, amelyek előző életeinkhez kapcsolódnak. Hiába érezzük belül, hogy ezt nem kéne megtenni mégis megtesszük mivel a tudatalattinkban lévő programok sokkal erősebbek, mint a szívünk hangja.

A hitrendszer a régi beidegződések, amiket felmenőinktől örököltünk sajnos befolyásolják egész életünket. Tehát amikor a szív helyett az eszünkkel döntünk annak bizony következményei lesznek. Mit mond a fej? Jó feleség, jó anya lesz, jó férj, jó apa lesz. Mit mond a szív? Nem vagyok szerelmes!

Mi lesz a Lelkünkkel? Ha ebbe Ő a lényeg nem egyezett bele?! Neki nem anyára, asszonyra, apára, feleségre, férje van szüksége, hanem lélektársra.

Bizakodunk majd megjön a szerelem is idővel, de az nem az lesz, hanem más. Alapvetően kialakulhat egy szeretet kapcsolat így is két ember között viszont az nem szerelemmel és szenvedéllyel lesz átitatva. A valódi lelkiség és a lelki szinteken való egyesülés hiányozni fog belőle. A hormonok és az ösztönök így is működhetnek egy ideig, ami legalább azzal lesz egyenlő mintha fát vágnánk az erdőben, de meg sem közelítik azt a lelki közelséget, amit a lelkek kapcsolódása tesz.

Aztán csodálkozunk, hogy baj lesz a libidóval vagy egészségügyi problémáink alakulnak ki. Ez a jelzés a lélektől, hogy nem jó az irány!

Aztán megszületnek a gyerekek és amikor már egyre nagyobb a család, a kötelezettségek a napi rutin észre sem vesszük és úgy hisszük, hogy ez jól van így. Ha szeretetben tudjuk fenntartani ezt a kapcsolatot akkor maximum idővel ellaposodik, unalmassá és egyhangúvá válik, aminek a fő hajtómotorja főleg a család összetartására fog menni. De ettől semmi extrát ne várjunk mert eleve nem így kezdődött.

Elmehet egy másik irányba is ez a helyzet amikor egyre több a konfliktus, nincs megértés és türelem.

A gyerekek szempontjából egyik sem jó mivel ők csak azt a példát fogják látni, amit a mindennapokban a szüleiken tapasztalnak és aztán ugyan azt a mintát követik, amit láttak.

A szerelem elsöprő energiákkal jelenik meg és akkor mérséklődik amikor a hétköznapokban egyre inkább előtérbe kerül az ego, az ember, ami beszűkíti sok esetben azt a lélekfényt, ami megérintett. Nagy dolog egy pár esetében, ha ezt a lelki kisugárzást tudják egymásban meglátni és fenntartani az ego helyett, ami nem a valódi részünk, hanem a társadalom által és a szülői minták által ránk rakott nehezék.

Egy nagyon nagy szerelem is átalakulhat a beszűkült ego szintjén később, ami pedig meghatározza a későbbi együtt töltött időszakot azt, hogy ez egy életre szóló kapcsolat lesz vagy sem.

Elérkezett annak az ideje, hogy csak azok a párkapcsolatok tudnak majd együtt maradni az Új rezgésekben, ahol a feltétel nélküli tiszta lelki szeretet lesz az első. Csakis az igaz lelki szerelmen és fejlődésen alapuló párok tudnak igazán emelkedni az Isteni szférákba és magasabb dimenziókba.

Adódik a kérdés, hogy akkor mi lesz azokkal, akik maradnak a régi választásaikban?  Végül is ez is egy választás lesz csak nem mindegy milyen következményekkel. Itt már nincs több kibúvó, nincs több megalkuvás, majd kibírjuk valahogy…

Ez már rólunk és a saját lelkünkről fog szólni hiszen, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk, akkor azzal megpecsételjük sorsunkat hosszú időre és eonokra.

Ami azt jelenti, hogy nagyon sokáig kell várni arra a lehetőségre, hogy ismét a lelkünkhöz közel kerüljön az a lélek, akit sokszor nem választottunk vagy mert mást választottunk ilyen meg olyan okok miatt.

Az ébredés egyszer bekövetkezik ezen lelkeknél is mert Isten semmit nem sürget. A szabad akarat szerint, ha azzal élünk, akit a továbbiakban nem a lelkünk választott akkor olyanná fog válni az életünk amilyenné ezek alapján alakítottuk.

Mindenkor és mindenért nagy árat fizetünk, ha nem a szívünkre hallgatunk.

A szerelem egy csodálatos megtapasztalás arról, hogy valójában a Lelkünk és Isten mennyire gyönyörű, amit egy másik lélek által láthatunk meg ebben a formában. Ezzel egyúttal megélhetjük a földi mennyországot.

„Mit felfogni ésszel nem lehet, lelked benne lángolva lebeg. Végtelen az érzés mi lelked betölti a létezés csendjében nyugodtan pihenni. Megáll az idő egybefolyik minden, Istenben vagyunk mi ketten együtt itt benn.”

 

(Bencze Hajnalka)

Az összeillés legbeszédesebb jele...

 

Honnan tudjuk, hogy összeillünk? Az összeillés legbeszédesebb jele az otthonosság érzése. Neki fokozatosan átadom és megadom magam, átengedem őt a bizalmatlanságom védőburkán, egészen közel engedem, hogy lássa, és megtanulja a sebezhető énemet. Azon túl, hogy pattognak a szikrák, két összeillő ember nem egyszerűen passzol egymáshoz, hanem egymás közelében kiegyensúlyozottságot, biztonságot élnek meg, hazaérkeznek egymásban, otthon vannak.

 

(Király Eszter)

Azt érzed soha nem szerettél még ilyen mélyen és tisztán...

 

 Függetlenség

Amint megtaláltad a belső középpontodat függetlenné is válsz.
Az emberek meglepetten néznek rád, mivel többé nem az ő akaratuk szerint cselekszel. Furának fogsz tűnni a szemükben.
Amit teszel az nem reakció többé, hanem önálló belülről induló cselekedet.
Semmi még a sértések sem váltanak ki automatikus reakciót többé belőled, mindig tudatosan cselekszel és kapcsolódsz a többi emberrel, már nem ösztönből csak reagálsz .
Ne érts félre, nem páncélt növesztesz. Ettől a ponttól mély szeretet sugárzik belőled mindenki felé, egyfajta feltétlen szeretet.
Ha valóban független vagy, egyben megadod magad a szeretet Istenének , ekkor az egész lényed kitárul.
Ha függetlennek vallod magad és még nem érzel korlátlan, mindent átölelő mély szeretetet, békét magad körül akkor bizony csak magadra kényszerítesz valamit amit függetlenségnek nevezel el.
De valójában elutasítás, bezárkózás, önmarcangolás van jelen helyette. A valódi függetlenséget nem tudod magadra erőltetni, minél több erőfeszítést teszel ez irányba annál távolabb lesz Tőled. De amint mindent feladva lényed középpontja felé haladsz a belső megismerés felé vezető úton, egyszer csak érzeni kezded, hogy minden megváltozik minden porcikád átalakul, csodálkozva nézel körül, "hová csöppentem" , s mindez teljesen magától, minden erőfeszítés nélkül.
A valódi függetlenségből a tudatosságon keresztül a szépség és a szeretet, nyugalom, béke árad. Bármi történjen is boldog maradsz, semmi jelentősége,
hogy az adott körülmény hétköznapi értelemben "jó" vagy "rossz". Innentől bármi történjen is nyugalmad többé nem vehetik el tőled.
Ekkor az akaratodat is eldobhatod , és látni fogod, hogy azok a dolgok, amelyek után sóvárogtál, maguktól megtörténnek. Hirtelen a dolgok elkezdenek simán gördülni.
Minden összeillik, kikristályosodik.
Az igazi szerelem is ebben az állapotban találhat rád, két valóban független ember között jöhet létre az a fajta összeolvadás, ami minden más hordaléktól álarctól
mentes. Mindketten hitelesek vagytok s ekkor a kettő igazán eggyé tud olvadni , Te sem vagy árnyék többé és a Párod sem . Azt érzed soha nem szerettél még ilyen mélyen és tisztán.
Magához ölel a létezés, és Te visszaöleled Őt

Az ölelés varázslatára a világ rendje helyreáll

" Egy őszinte ölelés maga a megváltás.

Baader azt mondja, ha a Nőt megölelem, és magamhoz szorítom, eredeti helyére visszateszem, bordáim közé, ahonnan kivették.

Így hát amikor Őt érintem, önvalóm elveszett felét érintem.

Az ölelés csoda, melybe mindketten belehalunk! Énünk feloldódik, istenivé lesz és én már benne lakom, ő pedig énbennem.

Az ölelés varázslatára a világ rendje helyreáll. "

 

(Müller Péter)

Az a fontos, hogy nyitott legyen a szíved és a lelked...

Az a fontos, hogy nyitott legyen a szíved és a lelked, mert csak így tudod bevonzani életedbe a szerelmet, és meg is tartani: csak így valósulhat meg kettőtök között az a lelki egység, az a harmonikus összeolvadás, amely minden mélyebb lelki kapcsolat célja, és amelynek a testi egyesülés, mondhatni, csak szimbolikus megfelelője az anyagi világban.

(Rakovszky Zsuzsa)

Tudom. Igazi. És létezik. Mindig létezni fog. Mindig is létezett...

 

Mikor érzem. Mikor érezlek. Mikor belélegezlek. Mikor magamba szívlak. Mikor szememben tükröződik mosolyod. Mikor szívünk egyszerre dobban. Mikor kezem kezedbe kulcsolódik.

Mikor a tűz örvénylik a bőrünk alatt, s lávaként zubog ereinkben, ...és lelkembe, testembe égeti szerelmed jelét. Akkor tudom.

 

Tudom. Igazi. És létezik. Mindig létezni fog. Mindig is létezett.

Ne engedj el.

Szoríts magadhoz.

És csak engedd, hogy Szerelmünk összeforrassza lelkünk széthullott darabjait.

Legyél nekem az Igazi.

Legyél mellettem, velem az, Aki Igaziból vagy.

Hogy én is hazaérhessek, és önmagam legyek.

 

Katalin Natalia

Egyszer Szerelem

Szerelem, Szenvedély, Vágy!

 

Vágysz rá…… Tudom, hogy erre vágysz!

 

Arra, hogy belépjen az életedbe, és összekavarjon, felfordítson mindent, amit most nyugodtan, amolyan állóvízként élsz!

Arra vágysz, hogy lenyűgözzön a figyelmességével, az intellektusával, a tenyerén hordozzon, hogy végre mellette valóban azt érezd, hogy Nő vagy, hogy beleremegj az érintésébe, mert Ő úgy érinti meg a bőröd amire mindig is vágytál,

hogy megdobbanjon a szíved attól, ahogy rád néz, attól, hogy ne tudd uralni a vágyat amit a testedben kelt, arra, hogy azt a bizonyos mindent elsöprő Szerelmet, Szenvedélyt és Vágyat éld meg, amiről a lelked legmélyén tudod, hogy létezik!

Arra, hogy belevessz a szemébe, a lényébe, hogy eggyé-válva újra és újra feloldódjatok egymásban, hogy együtt akár a mennyország kapuját átlépve, a szférák zenéjét is túlharsogva élvezzétek egymást és azt az érzést, amiről csak Ti tudjátok majd, hogy az emberek kicsinyítőképzőként használják a szót, mint Szerelem, Szenvedély, Vágy!

Mert mindketten tudjátok, hogy ez valami sokkal több, sokkal másabb, valami különös megmagyarázhatatlan, szinte földöntúli, valami Isteni, valami olyan, ami csak Nektek rendeltetett!!!! Amit csak együtt élhettek át és meg! Igen, Vele!!! Pont azzal akire vágysz! Aki csak Téged Akar!

 

Forrás: “A lélek aljából” Fb oldal