Ugrás a tartalomhoz

Inozinsav

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inozinsav
IUPAC-név [(2R,3S,4R,5R)-3,4-dihidroxi-5-(6-oxo-1H-purin-9-il)oxolán-2-il]metil-dihidrogén-foszfát
Más nevek Inozin-5′-monofoszforsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 131-99-7
PubChem 8582
ChemSpider 8264
EINECS-szám 205–045–1
MeSH Inosine+monophosphate
SMILES
c1[nH]c2c(c(=O)n1)ncn2[C@H]3[C@@H]([C@@H]([C@H](O3)COP(=O)(O)O)O)O
InChI
1S/C10H13N4O8P/c15-6-4(1-21-23(18,19)20)22-10(7(6)16)14-3-13-5-8(14)11-2-12-9(5)17/h2-4,6-7,10,15-16H,1H2,(H,11,12,17)(H2,18,19,20)/t4-,6-,7-,10-/m1/s1
InChIKey GRSZFWQUAKGDAV-KQYNXXCUSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H13N4O8P
Moláris tömeg 348,206 g/mol
Megjelenés Szagtalan, színtelen vagy fehér kristályok vagy por
Savasság (pKa) 2,4[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az inozinsav egy nukleotid, mely főként az izmokban és más szövetekben van jelen. Az adenozin-monofoszfát (AMP) deaminációjával, majd annak hidrolízisével jön létre. Az inozinsav képlete C10H13N4O8P. Ipari célokra általában különféle húsokból, főként szardíniából, vagy cukrok baktériumok általi erjesztésével állítják elő. Az inozinsav eredetéről kizárólag a gyártó adhat felvilágosítást, származását vizsgálati módszerekkel nem lehet eldönteni.

Szerepe a szervezetben

[szerkesztés]
  • A hipoxantin ribonukleotidja.
  • A purin előállítása során elsőként létrejövő vegyület.
  • Az inozinsavból származtatott molekulák között számos nukleinsav található. Ilyen például az adenozin-trifoszfát, mely a szervezet energiaháztartásának nélkülözhetetlen eleme, ugyanis az ATP-ben nagy mennyiségű kémiai energia tárolódik.

Élelmiszeripari felhasználása

[szerkesztés]

Élelmiszerekben elsősorban ízfokozóként alkalmazzák, E630 néven. Használatával az élelmiszer alacsony sótartalom esetén is intenzív ízű marad. Számos élelmiszerben megtalálható. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva.

Egészségügyi hatások

[szerkesztés]

12 hétnél fiatalabb csecsemők, valamint asztmás betegek esetében fogyasztásuk nem ajánlott. Mivel lebontása során purin keletkezik, köszvénytől szenvedő embereknél problémák jelentkezhetnek, de ez nem jellemző, mivel az élelmiszerekben általában alacsony koncentrációban fordulnak elő.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső források

[szerkesztés]