Ugrás a tartalomhoz

Clemens Krauss

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Clemens Krauss
Született1893. március 31.[1][2][3][4][5]
Bécs[6]
Elhunyt1954. május 16. (61 évesen)[1][2][3][4][5]
Mexikóváros[7]
Állampolgárságaosztrák
HázastársaViorica Ursuleac
SzüleiClementine Krauss
Hector Baltazzi
Foglalkozása
IskoláiBécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
KitüntetéseiBécs Városának Becsületgyűrűje
Clemens Krauss aláírása
Clemens Krauss aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Clemens Krauss témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Clemens Heinrich Krauss (Bécs, 1893.március 31. – Mexikóváros, 1954.május 16.) osztrák karmester és operaimpresszárió, különösen Richard Strauss, Ifj. Johann Strauss és Richard Wagner zenéjével volt kapcsolatban.

Élete

[szerkesztés]

Clementine Krauss gyermekeként született, aki akkor 15 éves volt a Bécsi Állami Opera Balett táncosaként, később vezető színésznő és operett énekesnő, Gabrielle Krauss, a tizenkilencedik századi operaszoprán unokahúga. Természetes apja, Chevalier Hector Baltazzi (1851-1916) gazdag Phanariota bankárok családjából származott,[8] akik Bécsben éltek. Baltazzi nővére, Helene Albin Vetsera báró felesége volt, és Mary Vetsera bárónő édesanyja volt, aki ennek megfelelően Clemens Krauss unokatestvére volt.[9]

Krauss a Hofkapelle-ben (Császári Kórus) énekelt bécsi kórusfiúként. 1912-ben szerzett diplomát a Bécsi Konzervatóriumban, miután Hermann Graedenernél zeneszerzést, Richard Heubergernél pedig elméletet tanult. Ezután a morvaországi Brnói Nemzeti Színház kórusmesterévé nevezték ki (1912-1913), ahol 1913-ban debütált karmesterként. Második felesége lett Viorica Ursuleac román szoprán, aki gyakran énekelt alatta.

Karrierje

[szerkesztés]

Krauss bejárta a regionális központokat, vezényelt Rigában (1913-1914), Nürnbergben (1915) és Szczecinben (1916-1921) Pomerániában, Németországban. Ez utóbbi kinevezés bőséges lehetőséget adott neki, hogy Berlinbe utazzon, hogy meghallgassa Nikisch Artúr vezénylését, a Berlini Filharmonikusokat, ami nagy hatással volt rá. Ezután visszatért Ausztriába a grazi opera- és szimfonikus koncertek rendezőjeként. 1922-ben csatlakozott a Bécsi Állami Operaház karmesteri karához és a Bécsi Singakademie karmesteri osztályának tanára. 1923 és 1927 között vezényelte a bécsi Tonkünstler koncerteket, 1924 és 1929 között a frankfurti opera intendánsa és a múzeumi koncertek igazgatója volt.

1929-ben vendég vezényelt az Egyesült Államokban a Philadelphia Orchestra és a New York-i Filharmonikusokkal. Ugyancsak 1929-ben a Bécsi Állami Operaház igazgatójává nevezték ki. Zenekara, amelynek tagjai a Bécsi Filharmonikusok néven ismert független koncertszervezetet alkottak, 1930-ban őt nevezték ki zenei igazgatójává. 1926 és 1934 között a Salzburgi Fesztivál rendszeres karmestere volt, ahol 1930-ban Alban Berg Wozzeck operáját vezényelte.

Krauss 1933-34-ben feladta bécsi pozícióit, hogy 1935-ben a Berlini Állami Operaházat irányítsa, miután Erich Kleiber a nemzetiszocialista kormánypolitika elleni tiltakozásul lemondott. 1933-ban, Fritz Busch karmester távozása után vette át Richard Strauss Arabella című operájának ősbemutatóinak előkészületeit.[10]

Krauss saját álláspontja a nemzetiszocializmussal kapcsolatban nem volt világos, bár szoros kapcsolatban volt Alfred Frauenfeld kormánytisztviselővel, és azt állították, hogy 1933-ban párttagságot kért.[11] Mindazonáltal az 1930-as években ő és feleségével segítették a zsidókat Németországból menekülni. Miután összebarátkozott a brit regényíróval, Ida Cookkal és nővérével, Maryvel, akik mindketten operarajongók, fedezetet adott a csempészakciójuknak (amely azután kezdődött, hogy Viorica megkérte a szakácsokat, hogy segítsenek egy zsidó barátjának). A müncheni Bajor Állami Operaház előadásait azokban az időkben és városokban rendezték, amelyekre a szakácsoknak szükségük volt ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek a szökevényekkel.[12]

1937-ben Hans Knappertsbusch lemondását követően a Müncheni Nemzeti Színház intendánsává nevezték ki. Richard Strauss közeli barátja lett, sőt 1942-ben Münchenben bemutatott Capriccio című operájának librettóját is megírta. Ő vezényelte Strauss Friedenstag (A béke napja) és Die Liebe der Danae (Danae szerelme) című operájának ősbemutatóját is. Az 1940-es évek elején a salzburgi Mozarteum Egyetemen tanított, ahol Roman Toi zeneszerző is volt tanítványa.[13]

Miután a müncheni operaházat a szövetséges bombázások lerombolták, Krauss 1944-45-ben visszatért a Bécsi Filharmonikusok dirigálására, amíg az röviddel a második világháború vége előtt be nem fejezte tevékenységét. A háború után a szövetségesek hivatalnokai kivizsgálták karrierjét, és 1947-ig megtiltották neki a nyilvánosság előtt való megjelenést,[14] amikor kiderült, hogy segített a zsidóknak megszökni a Német Birodalomból. Krauss ezután újra vezényelte a Bécsi Filharmonikusok számos koncertjét, köztük a híres éves újévi koncertjeit, amelyeken Johann és Josef Strauss keringői, nyitányai és polkák szerepeltek, amelyek közül sokat a Decca számára rögzítettek, valamint főként Johann, Josef és Richard Strauss egyéb stúdiófelvételeit.

1951-től a londoni Covent Gardenben, majd az 1953-as Bayreuthi Fesztiválon vezényelt operát (köztük egy impozáns Wagner Ring ciklust, amely immár CD-n is elérhető, Astrid Varnay főszereplésével Brünnhilde szerepében). 1953-ban, Mödl rövid virágkorának tetőpontján felvett egy nagyra értékelt Parsifalt is Bayreuthban, Martha Mödl főszereplésével Kundry szerepében.

1954-ben halt meg (ugyanabban az évben, mint Wilhelm Furtwängler), miközben a Bécsi Filharmonikusokkal turnézott Mexikóvárosban, és felesége, Viorica Ursuleac énekesnő mellett van eltemetve, aki 1985-ben halt meg Ehrwaldban, Ausztriában.

Csillaga a bécsi hírességek sétányán

Krauss viszonylag kevés felvételt készített; köztük Ifj. Johann Strauss A denevér című művének 1950-es Decca-feldolgozása, a Bécsi Filharmonikusok és az Állami Operaház sztárszólistáival (a dialógusokat nem tartalmazza; csak a második teljes felvétel az első világháború előtti, Berlinben készült akusztikus 78-as díszlet után). 1953-as élő előadása Richard Wagner bayreuthi Ring Cycle című művéből lemezen jelent meg. A Beethoven Karfantázia című művének bécsi szimfonikusokkal készült előadás, amelyet több olcsó kiadónál is újra kiadtak a Vox LP-n való eredeti megjelenése óta, szintén azon kevés felvételek közé tartozik, amelyeken Friedrich Wührer zongoraművész szerepel. Mindhármat újra kiadták CD-n.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ RICHARD STRAUSS. 2018–12–04. 758–774. o. Hozzáférés: 2021. november 24.  
  9. ↑ Baltazzi-Mavrocordato, N. (1974. január 1.). „Memories at Missolonghi”. The Byron Journal 2, 52–52. o. DOI:10.3828/bj.1974.7. ISSN 0301-7257. 
  10. ↑ (2006. május 1.) „All music guide to classical music: the definitive guide to classical music”. Choice Reviews Online 43 (09), 43–4991-43-4991. o. DOI:10.5860/choice.43-4991. ISSN 0009-4978. 
  11. ↑ Steinberg, Michael P. (1999. november 29.). „Review: The Twisted Muse: Musicians and Their Music in the Third Reich by Michael H. Kater”. Journal of the American Musicological Society 52 (3), 643–646. o. DOI:10.2307/831796. ISSN 0003-0139. 
  12. ↑ (2007. december 1.) „Barron, Brian Munro, (28 April 1940–16 Sept. 2009), New York News Correspondent, BBC Television News and Current Affairs, since 2005”. Who Was Who, Kiadó: Oxford University Press. 
  13. ↑ (2007. december 1.) „Macmillan, Rev. Robert Alexander Cameron, (11 May 1883–11 April 1917), Minister of St John’s Presbyterian Church, Kensington, since 1913”. Who Was Who, Kiadó: Oxford University Press. 
  14. ↑ Crichton, Ronald (2001). "Krauss, Clemens". Grove Music Online. doi:10.1093/gmo/9781561592630.article.15493. ISBN 978-1-56159-263-0 . Retrieved 2021-02-27.

Források

[szerkesztés]
  • Maschat, Erik (1971). “Clemens Krauss,” trans. Peter Hutchison, Recorded Sound, No. 42-43, 740-746
  • Joseph Gregor, Clemens Krauss: Seine Musikalische Sendung (Munich, 1953)
  • G. K. Kende and Signe Scanzoni, Der Prinzipal: Clemens Krauss-Fakten, Vergleiche, Rückschlüsse (Berlin, 1988) ISBN 3-7952-0549-2
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Clemens_Krauss&oldid=27436805”