Ugrás a tartalomhoz

BP

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
BP
Típus
Alapítva1909. április 14.
SzékhelyLondon
Alapító
  • William Knox D'Arcy
  • Charles Greenway, 1st Baron Greenway
Iparágolajipar
Formapublic limited company
Termékekkőolaj
Árbevétel241 392 000 000 $ (2022)[1]
Alkalmazottak száma70 100 (2019)[2]
Leányvállalatai
  • BP Europa SE
  • BP Exploration (Alaska)
  • BP Gas Europe
  • BP Norge
  • ARCO
  • Amoco
  • Castrol India
  • Castrol
  • Bahía de Bizkaia Power Station
  • bp pulse
Tőzsde
BP (Egyesült Királyság)
BP
BP
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 51° 30′ 28″, ny. h. 0° 08′ 04″51.507900°N 0.134300°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 28″, ny. h. 0° 08′ 04″51.507900°N 0.134300°W
A BP weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz BP témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A BP plc,[3][4] ismert, használt régebbi nevén a British Petroleum, a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalata, a hét supermajor egyike.[5] Egy londoni székhelyű brit multinacionális vállalat, mely 2012-es eredménye alapján 2012-ben piaci kapitalizáció alapján a világ hatodik legnagyobb olaj- és gázvállalatává, valamint a hatodik energetikai vállalkozásává vált.[6] Ennek a cégnek volt az évben az ötödik legnagyobb bevétele a földön.[7][8] Egy vertikálisan integrált vállalat, mely az olaj- és gázpiac összes részterületén jelen van, így részt vesz a feltárásba, a kitermelésben, a finomításban, az elosztásban és a marketingben, jelen van az olajszármazékok piacán, részt vesz az energiatermelésben és annak kereskedelmében is. Kis mértékben megújuló energiával is foglalkozik, így van bioüzemanyaggyára és szélerőműparkja is. A BP-nek 2015. december 31-én több mint 70 országban van érdekeltsége, kitermelésének nagyságrendje napi 3,3 millió hordó olajekvivalensnyi, bizonyított készlete pedig 17,18 milliárd hordónyi.[9] A cégnek világszerte 17200 töltőállomása van, melyek közül 7000 az USA-ban található.[10]

Legnagyobb részlege az USA-ban üzemelő BP America. A BP a világ legnagyobb olajtartalékokkal rendelkező és legnagyobb kitermelési mértékkel bíró, szabadpiacon kereskedett olajipari vállalatának, az orosz Rosneft tulajdonosa 19,75%-nyi arányban. A BP részvényeivel elsősorban a Londoni Értéktőzsdén kereskednek, részvényének árfolyamváltozása pedig hatással van az [FTSE 100 Index alakulására. Másodlagos forgalomban megtalálható a frankfurti és a New York-i értéktőzsdéken is.

A BP gyökerei 1908-ig, az Anglo-Persian Oil Company megalapításig nyúlnak vissza, mikor a Burmah Oil Company Iránban fellelt olajkészletének kitermelésére hoztak létre. 1935-ben lett belőle Anglo-Iranian Oil Company, 1954-ben pedig British Petroleum.[11][12] A Közel-Keleten először 1959-ben terjeszkedett túl, mikor megnyitotta alaszkai kitermelő egységét. 1965-ben ez volt az első cég, mely az Északi-tengeren elkezdett olajat kitermelni. A British Petroleum 1978-ban szerezte meg a Standard Oil of Ohio meghatározó többségét. Az addig brit kormányzati kézben lévő céget 1979 és 1987 között több lépésben privatizálták. A British Petroleum 1998-ban egyesült az Amocóval, s innentől BP Amoco plc majd 200-tól, miután felvásárolta az ARCO és a Burmah Castrol vállalatokat, BP plc lett a neve. 2003 és 2013 között az oroszországi TNK-BP résztulajdonosa volt.

A BP közvetlenül kapcsolatba hozható több nagy környezetvédelmi és biztonsági katasztrófával. Ezek közé tartozik a 2005-ös texasi olajfinomító felrobbanása, ahol 15 ember vesztette életét, és ami miatt az amerikai Munka-egészségügyi és Munkabiztonsági Hatóság az addigi legmagasabb büntetését szabta ki. Nagy-Britannia legnagyobb olajfoltja, a Torrey Canyon elsüllyedése nyomán kialakult szennyezés és a 2006-os Prudhoe-öböli olajfoltok a 25 millió dolláros polgárjogi bírságot maga után vonó szennyezés is a cég nevéhez kötődik. Utóbbi korának legnagyobb, olajszennyezéshez kapcsolódó bírsága volt[13]

A Deepwater Horizon olajszennyezése 2010-ben egy olyan esemény volt, melynek következtében balesetből kifolyólag legnagyobb mennyiségű olaj ömlött tengerbe. Ennek több, a környezetre, az egészségre és a gazdaságra gyakorolt következménye is lett,[14] a BP pedig sok jogi és PR-problémával volt kénytelen szembesülni. A tisztítási munkálatok során 1,8 millió gallon Corexit olajfelszívót használtak el, ezzel ez lett a történelem legnagyobb felhasználása ebből az anyagból az USA területén.[15] A vállalatot 11 rendbeli emberölésben, kétrendbeli vétségben és egy rendben a Kongresszus előtti hazugság miatt találta bűnösnek. A társaság 4,5 milliárd amerikai dollár büntetést fizetett ki, ezzel ez volt az USA történetében kiszabott legnagyobb pénzbírság.[16][17][18]

2015. januárban újra éledtek a jogi eljárások,[19] hogy megállapítsák, a Tiszta Vízről szóló törvény, illetve a Nemzeti Értékek megrongálásáról szóló törvény értelmében mekkora bírságot kell még fizetnie a cégnek.[20][21][22][23] 2014. szeptemberben első fokon a bíróság megállapította, hogy a BP vakmerő volt, semmit nem vett figyelembe, és eszerint a legrosszabb esetben a BP-bek az addig megfizetett 28 milliárd USD-n felül további 18 milliárd USD-t kell fizetnie. Ekkor a BP jövőjét többen is megkérdőjelezték. A végleges büntetés az eredeti összegen felül további 19 milliárd USD megfizetésére kötelezte a vállalatot.

Története

[szerkesztés]

1909-től 1954-ig

[szerkesztés]
William Knox D'Arcy
A BP Motor Spirit egyik reklámja 1922-ből

1908-ban brit geológusok egy nagy csoportja jelentős mennyiségű olajat tart fel Irán Masjed Soleyman megyéjében. Ez volt az első, kereskedelmileg is jelentős mennyiségben fellelt nyersolaj a Közel-Keleten. Az iráni sah koncessziót biztosított a briteknek, hogy azok megkezdhessék az olajkitermeléshez szükséges fúrásokat.

Rögtön a cég megalapítása után nekiálltak az Abadani finomító és a Masjidvól Abadanba vezető vezetékrendszer megépítésének. Az olajfinomítót 1912-ben vették használatba.[24] A brit kormány 1913-ban irányító befolyást szerzett a cégben, miután megvásárolta részvényeinek 50,0025%-át, és Winston Churchill javaslatára a brit haditengerészet a széntüzelésről átállt az olajalapú üzemanyagok felhasználására.[24][25][26] A brit érdekeltségeket leginkább megtestesítő Brit Tengerészet ezután 100%-ban Iránban kitermelt olajból fedezte az üzemanyagszükségletét.[27] 1915-ben az APOC megalapította a hajózási leányvállalatát, a British Tanker Companyt, 1916-ban pedig felvásárolta a német Europäische Petroleum Union brit marketing részlegét, a British Petroleum Companyt.[24] 1919-ben a Scottish Oil megalapításával a társaság belépett az olajpala iparba.[28][29][30][31]

Az első világháború után az APOC elkezdte terjeszteni a kontinensen is a termékeit, és több európai országban számos, marketinggel kapcsolatos társaságba bevásárolta magát. Az Egyesült királyságban Walesben ők építették az első olajfinomítót Llandarcyben, majd ezt követően elkészítették üzemüket Skóciában, a Grangemouth olajfinomítót. Többségi befolyást szerzett Franciaországban a Courchelettes melletti finomítóban is, Ausztrália kormányával pedig olyan partnerségi megállapodást kötött, melynek értelmében Laverton mellett meg tudta építeni a terület első olajfinomítóját.[24] 1923-ban a Burmah tanácsadóként alkalmazta Winston Churchillt, hogy meggyőzze a kormányt, az APOC-nak kizárólagos jogosultsága legyen a perzsa olajkészletek kitermelésében, melyeket az iráni vezetőség már az országnak adott.[32]

1911-ben az APOC és Calouste Gulbenkian amerikai üzletember részvételével a mezopotámiai (ma iraki) olajkincsek kinyerése érdekében megalapították a Turkish Petroleum Company (TPC) társaságot. 1914-re a részvények 50%-a az APOC kezébe került.[33] A TPC 1925-ben koncessziós jogot kapott a brit mandátum alatt álló Iraki Királyságtól a mezopotámiai olaj kitermelésére. Az alapanyag kinyerésének 1927. október 14-én álltak neki. A geopolitikai helyzet megváltozása, az Oszmán Birodalom felbomlása és a Vörös Vonal Megállapodás hatására az akkor már Iraq Petroleum Company (IPC) működő cégben az APOC tulajdonaránya 23,75%-ra csökkent.[34] Az irakiak egyre nagyobb részt akartak megszerezni a vállalatból, illetve egyre több jogdíjat akartak szedni, de ennek ellenére békés viszonyok alakultak ki a nyugatbarát Haszemita Iraki királyság között. 1928 és 1968 között a vörös vonal megállapodás értelmében az IPC kisajátította az olajkitermelési jogokat, így sem Szaúd-Arábia, sem Bahrein nem fért hozzá az erőforrásokhoz.[35][36]

1932-ben az APOC és a Royal Dutch Shell az Egyesült Királyságban Shell-Mex and BP közös marketingcéget hoztak létre.[26] 1934-ben az APOC és a Kuwait Oil Company megalapította a Gulf Oilt, melyben a feleknek egyenlő részesedése volt. Az olajipari koncessziókat 1934. december 23-án kapta meg a cég, a fúrásoknak ppedig 1936-ban álltak neki.[37][38] 1935-ben, Reza sah azzal a kéréssel fordult a nemzetközi közvéleményhez, hogy országát ezentúl Mezopotámia helyett Iránnak nevezzék. Ennek megfelelően a cég nevét is átírták Anglo-Iranian Oil Company-ra (AIOC).[39] 1937-ben az AIOC és a Royal Dutch Shell megalapította a Shell/D'Arcy Exploration Partners társaságot, melynek célja a nigériaI olaj feltárása volt. A céget egyenlő arányban birtokolták, de az üzemeltetésért a Shell volt a felelős. Később a Shell-D'Arcy Petroleum Development Company és a Shell-BP Petroleum Development Company, a mosttani Shell Petroleum Development Company vette át a helyét.[40]

A II. világháború után a Közel-Keleten éledezni kezdett a nacionalista érzékenység, melyek közül kiemelkedik az iráni és az arab nacionalizmus. Iránban az AIOC és Ali Razmara nyugatbarát kormánya ellenállt a azoknak a nacionalista hangoknak, melyek szerint felül kellene vizsgálni a cégnek adott koncessziókat, és azokat Irán javára módosítani kellene. 1951. márciusban Razmarát meggyilkolták, és helyét a nacionalista Mohammed Mossadeq vette át, akit, az iráni parlament megválasztott az ország miniszterelnökévé.[41] 1951. áprilisban az iráni kormány egyhangúlag államosította az iráni olajipart, és megalapították az AIOLC helyét átvevő National Iranian Oil Company (NIOC) vállalatot.[42][43] Az AIOC kivonta iráni eszközeit, Nagy-Britannia pedig hatékony, világszintű embargót léptetett életbe az iráni olajjal szemben. Az AIOC tulajdonosa, a brit kormány beperelte Iránt a hágai Nemzetközi Bíróság előtt, de a kérvényüket visszautasították.[44]

Churchill miniszterelnök Eisenhower elnök segítségét kérte Mossadeq elmozdításában. Az iráni miniszterelnök elleni terveket a CIA Ajax hadművelet, a Brit Titkosszolgálat pedig Csizma Hadművelet név alatt dolgozta ki. A CIA és az MI6 segített megteremteni egy puccskísérlet alapjait, s ezeken az alapokon vitték véghez az 1953-as iráni puccsot. Így került hatalomra az új nyugatbarát miniszterelnök Fazlollah tábornok, és ennek hatására megnőtt Mohammad Reza Pahlavi sah politikai ereje. Így már vissza tudott térni az országba az AIOC.[45]

1954 és 1979 között

[szerkesztés]
A BP egyik teherautója 1967-ből

1954-ben az AIOC-ból létrejött a British Petroleum Company. Az 1953-as iráni puccs után, 1954. októberben Londonban megalapították az Iranian Oil Participants Ltd holding vállalatot (IOP), melynek a fő feladata az iráni olaj újbóli elérhetővé tétele volt a nemzetközi olajpiacon.[46][47] A British Petroleum 40%-os részaránnyal a vállalat alapítói közé tartozott.[41][46] Az IOP az NIOC nevében és javára üzemeltette az iráni olajlétesítményeket.[46][47] A Saudi-Aramco 1950-es "50/50"-es megállapodásához hasonlóan[48] a konzorcium beleegyezett, hogy nyereségének a felét átadja Iránnak, de “könyveit nem nyitja meg az iráni hatóságok előtt, és nem hagyja, hogy az igazgatóságnak iráni tagja legyen.”[49]

1953-ban a Calgary-ban székelő Triad Oil Company kisebbségi részének megszerzésén keresztül a British Petroleum belépett a kanadai olajpiacra. 1959-ben tovább terjeszkedett Alaszka felé, majd 1969-ben ez vezetett a Prudhoe-öbölben rejlő olajmező feltárásához.[26][50] 1956-ban a D'Arcy Exploration Co. (Africa) Ltd. négy olajkitermelési koncessziót szerzett meg Líbiában.[51] 1962-ben a Scottish Oils megkezdte az olajpala kitermelését.[31] 1965-ben ez lett az első cég, mely olajat nyert ki az Északi-tengernél.[52] 1969-ben a Sinclair Oil Corporation keleti-tengeri kitermelő és marketing egységeinek megvásárlásával belépett az USA piacára.[53] 1969-ben a British Petroleum kanadai leányvállalatát átnevezték BP Canadára, majd 1971-ben megszerezte a Supertest Petroleum részvényeinek 97,98%-át.[54]

Az 1960-as évekre az a kép alakult ki a British Petroleumról, hogy a legveszélyesebb vállalkozásokba fog bele. Ezzel együtt profitja az iparágban a legjobb, biztonsági mutatói pedig a legrosszabbak voltak.[27] 1967-ben a hatalmas olajtanker, a Torrey Canyon megfeneklett Anglia partjainál. Több mint 32 millió gallon olaj ömlött az Atlanti-óceánba, mely elérte Cornwallt és Bretagne-t is, és ez volt Nagy-Britannia legnagyobb olajszennyezése.[55] A hajó a bahamai bejegyzésű Barracuda Tanker Corporation tulajdona volt, árbócain pedig Libéria zászlói lobogtak, és a British Petroleum üzemeltette.[55] A hajót később a Királyi Légierő is lőni kezdte, hogy elégessék a kiömlő olajat, de így sem sikerült felszámolni az olajszennyezést.[56]

A vállalat olajkészletét Líbiában 1971-ben, Kuvaitban 1975-ben, Nigériában 1979-ben államosították.[38][43][57] Irakban az IPC az 1972. júniusi államosítás után befejezte működését, de az Iraq Petroleum Company jogilag még ma is létezik,[58] és egyik hozzá kapcsolódó vállalata, az Abu Dhabi Petroleum Company (ADPC), régebbi nevén a Petroleum Development (Trucial Coast) Ltd ma is az eredeti tulajdonosi struktúrába üzemel.[59][60]

A Közel-Keleten kiéleződött vita az olajtársaságok és a helyi kormányok között és az 1973-as olajválság oda vezetett, hogy a British Petroleum elvesztette az OPEC-államokban birtokolt nyersolaj-kitermelési pozícióit, és ez késztette arra, hogy a Közel-Keleten nagy mértékben múló olajiparon kívülre is diverzifikálja a tevékenységét. 1976-ban a Shell és a British Petroleum felosztották az Egyesült Királyságban közösen alapított marketingvállalatukat, egy részét a Shell-Mex, egy másik részét a BP kapta meg. 1978-ban a vállalat ellenőrző befolyást szerzett a Standard Oil of Ohio-ban (Sohio).[61][62]

Irámbna a British Petroleum egészen 1979-ig, az iráni forradalomig folytatta a tevékenységét. A Homeini ajatolah vezetésével megalakult új kormány kompenzáció nélkül államosította a cég iráni eszközeit, és ezzel vége lett 70 éves jelenlétének.[27]

Az 1970-es 1980-as években a British Petroleum beszállt a szén- ásvány – és tápanyagiparba is, de itteni érdekeltségeiket később mind értékesítette.[26]

1979 és 2000 között

[szerkesztés]

A brit kormány a BP 80 millió részvényét adta el 1979-ben darabonként 7,58 USD-ért, ami része volt a Margaret Thatcher alatti privatizációs folyamatoknak. Ez a részvénymennyiség az összes részvény alig több mint 5%-át tette ki, és így a cégben meglévő állami tulajdon mértéke 46%-ra csökkent.[63][64] Az 1987. október 19-i világméretű tőzsdekrach után Margaret Thatcher megkezdte újabb 7,5 milliárd GBP (12,2 milliárd USD) értékű részvény értékesítését, darabonként 333 penniért. Ez volt a kormány megmaradt 31%-os részesedésének a piacra vitele.[63][65][66] 1987. Novemberben a Kuvaiti Befektetési Hivatal megvette a részvények 10,06%-át, ezzel ő lett vállalat legnagyobb befektetője.[67] A következő májusban tovább folytatta a részvényvásárlásait, így tulajdonaránya elérte a 21,6=-ot.[68] Sokan attól tartottak, hogy emiatt vissza fog esni a BP amerikai tevékenysége, pedig az volt a cég legfontosabb piaca. A brit Kereskedelmi és Ipari Minisztérium 1988. októberben arra kötelezte a kuvaitiakat, hogy tulajdoni arányukat csökkentsék 9,6%-ra.[69]

1981 és 1990 között Peter Walters volt a társaság elnöke.[70] Ezalatt csökkentette az európai feldolgozó kapacitást.[70] 1982-ben a kanadai kereskedelmi, feldolgozói és marketing tevékenységeket eladták a Petro Canada részére. 1984-ben a Standard Oil of California neve Chevron Corporation lett, és megvette a Gulf Oil-t. Akkor ez volt az iparágon belüli legnagyobb összeolvadás.[71] A trösztellenes törvények szabályozása miatt a Chevron 1985-ben megszabadult a Golf számos részlegétől, amiket a benzinállomásokkal és az Egyesült Államok keleti felén lévő egyik finomítójával együtt a British Petroleumnak adtak el.[72] 1987-ben a British Petroleum tárgyalásokat kezdett a Britoil[73] és a Standard Oil of Ohio még tőzsdén forgo részvényének a teljes megvásárlásáról.[61][62] Ugyanakkor a BP részvényeit bevezették a Tokióió Tőzsdére is, ahol 2008-ig kereskedtek vele.[74]

Walters helyét 1989-ben Robert Horton vette át. Ő leépítette a vállalatot, és a menedzsment több részlegét is elbocsátotta.[75] 1992-ben a British Petroleum eladta a BP Canada kitermelő egységeiben meglévő 57%-os tulajdoni arányát, amit ezután átneveztek Talisman Energyre.[76] A céghez 1966-ban csatlakozott és a ranglétrán egyre feljebb emelkedő John Browne 1991-ben bekerült az igazgatóságba, majd 1995-ben őt nevezték ki a vállalat főigazgatójává.[77]

A British Petroleum 1990-ben lépett be az orosz piacra, első töltőállomását pedig 1996-ban nyitotta meg Moszkvában. 1997-ben megvette a Sidanco orosz olajvállalat 10%-át, melyből később megalakult a TNK-BP.[78]

2000 és 2010 között

[szerkesztés]

John Browne vezetése alatt több olajcéget is felvásárolt, és így a BP lett a világ harmadik legnagyobb olajtársasága. A British Petroleum és az Amoco (korábban Standard Oil of Indiana) 1998. decemberben egyesült, és így jött létre a BP Amoco plc.[79][80] Az Amoco legtöbb USA-beli töltőállomását áttervezték a BP arculatának megfelelőre. 2000-ben a BP Amoco egyesült az Arco (Atlantic Richfield Co.)-val és a Burmah Castrollal.[81][82][83][84] Az újdonsült márkanév elterjesztése érdekében a cég támogatta a Tate Modern galéria RePresenting Britain 1500–2000 című kiállítását.[85] 2001-ben a BP rosszbiztonsági környezetének nyilánosságra kerülése után a cég megváltoztatta a logóját, és új hivatalos nevet vett fel, ami a BP (Beyond Petroleum) lett.[80]

Steven Koonin, a BP akkori vezető tudósa beszél a céf 2005-ös közgyűlésén.

A 2000-es évek elején a BP lett a Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték fő partnere, majd üzemeltetője. Ez egy új szállítási útvonalat jelentett a Kaszpi-tenger térségéből.[86] 2003. szeptember 1-én a BP egy AAR néven ismert, orosz milliárdosokat tömörítő csoporttal közösen bejelentette, hogy közös vállalaton keresztül felügyelik és üzemeltetik az oroszországi és ukrajnai érdekeltségeiket. Ennek eredményeképp alakult meg a TNK-В.[87]

2004-ben a BOP alkénekkel és olajszármazékokkal foglalkozó részlegét külön szervezte, és ezeket eladta az Ineos-nak.[88][89] 2007-ben a BP eladta a cég tulajdonában álló üzleteket, melyeket általában "BP Connect" voltak ismertek. Vevőik helyi franchise üzemeltetők és az üzemanyagtöltők voltak.[90]

2005. március 23-án 15 munkás meghalt, több mint 170 pedig megsebesült a Texasi olajfinomító felrobbanásakor. Takarékossági okokból mindig csúsztatták az 1934-ben épült olajfinomító korszerűsítését.[91] Browne fogadkozott, hogy többet nem lesz ilyen katasztrófa. Három hónappal később a BP 'Thunder Horse PDQ új hatalmas kitermelő platformja a Mexikói-öbölben egy hurrikánban majdnem elsüllyedt. A nagy igyekezetben, hogy az 1 milliárd USD-s beruházást minél hamarabb befejezhessék, egy tolózárat fordítva helyeztek fel, így eláraszthatta a tenger a holtsúlyt. A vizsgálatok más munkafolyamatok silányságát is felszínre hozták. A javítások pár száz millió dollárból kijöttek, és három év kényszerzünet után ismét használhatták a Thunder Horse-t.[91]

Lord Browne 2007. május 1-én lemondott a BP éléről. Az új vezérigazgató a kutatás és kitermelés vezetője, Tony Hayward lett.[92] 2009-ben Hayward az alternatív energiaforrások felhasználásáról a biztonságra helyezte át a fő hangsúlyt.[93]

2009-ben a BP kitermelési szerződést kötött a 2009-2010-es iraki olajkitermelési tenderen, hogy a CNPC-vel közös vállalatban fejlessze a Rumaila olajmezőt, ahol Irak becsült olajtartalékának mintegy 12%-a található.[94][95] A közös konzorcium 2010. júniusban vette át az olajmez fejlesztését.[96][97] 1990-ben itt volt a öbölháború legfontosabb gócpontja.[98][99]

2010-2016

[szerkesztés]
Barack Obama elnök 2010. júniusban a Fehér Házban találkozik a BP vezetőségével, hogy megtárgyalják a Mexikói-öbölben történt olajszennyezést.
Egy modern BP töltőállomás Új-Zélandon a Kapiti-parton, Wild Bean Cafe-val és BP Connecttel. A boltot 2015. végén építették.
A BP egy modern üzemanyag-állomása Leeds Bramley részében.

2010. október 1-jén a Deepwater Horizonnál történt olajömlés miatt Bob Dudley váltotta Tony Haywardot a BP vezetői székében.[100] Az olajömlés után a BP bejelentette, hogy 2013-ig 38 milliárd USD értékben értékesít a fő tevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó érdekeltségeket, hogy ebből fizethessék ki a baleset miatt keletkezett kötelezettségeiket.[101][102] 2010. júliusban a kanadai Brit Kolumbiában, Albertában lévő földgáztevékenységét eladta az Apache Corporationnek.[103] A TNK-BP vette meg a Petroperijá és a Boquerón mezőket Venezuelában és a Lan Tay valamint a Lan Do mezőket, a Nam Con Son gázvezetéket és tárolót és a Phu My 3 erőművet Vietnamban,[104][105] a Namíbiában, Botswanában, Zambiában, Tanzániában és Malawiben az ellátási részlegeket a Puma Energy vásárolta fel.[106] A dorseti Wytch Farm tengerparti olajmező és az Északi-tengeren egy földgázkészlet a Perencóé lett,[107] a kanadai földgázkészlet és cseppfolyósított termékkészlete a Plains All American Pipeline LP tulajdonába került,[108] Kansasben a földgázkészletet a Linn Energy vette meg,[109] Dél-Kaliforniában a Carson finomítót és az ARCO kiskereskedelmi hálózatot a Tesorónak adták el, míg Texasban Sunrayben és Hemphillben a gázfeldolgozó gyárak és a hozzájuk kapcsolódó gázgyűktő rendszerek új tulajdonosát az Eagle Rock Energy Partnersben találták meg.[110][111][112][113] A Texas városában lévő finomító új üzemeltetője a Marathon Petroleum lett,[114][115] a Mexikói-öbölben fekvő Marlin, Dorado, King, Horn Mountain és Holstein mezőket valamint az üzemen kívüli Diana Hoover és Ram Powell mezőkben a részesdést a Plains Exploration & Production szerezte meg.[101] A szintén üzemen kívüli Draugen olajmezőben meglévő tulajdonrészt a Norske Shell vette meg,[116] az egyesült királyságbeli gázüzemanyag elosztási hálózatát pedig a DCC szmelte ki magának.[117]

2011. februárban a BP partnerségi megállapodást kötött a Reliance Industries-zel, mellyel közös indiai vállalkozásába 7,26 milliárd USD-vel szállt be.[118] 2012. szeptemberben a cég 230 millió USD-ért eladta a BP Chemicals (Malaysia) Sdn. Bhd. vállalatot, a malajziai Kuantanban lévő tereftálsavgyárát.[119] 2012-ben megvált a TNK-BP-ben lévő részesedésétől, melyért 12,3 milliárd USD-t és a Rosznyefty 18,5%-át kapta ellentételezésül.[120] Az üzlet 2013. március 21-én zárult le.[121][122]

2011 és 2013 között a BP leépítette az alternatív energiával foglalkozó üzletágát. 2011. decemberben bezárták a BP Solart, és ekkor jelentette be a vállalat, hogy ezt a piacot elhagyja.[123] 2012-ben a cég leállította a 2008-ban megkezdett BP Biofuels Highlands projektjét. Ennek az lett volna a célja, hogy az egyre elterjedő energianövényekből, mint a biomassza és a vesszős köles, cellulóz etanolt állítsanak elő.[124][125][126]

2013-ra a BP az egykori másodikról a negyedik legnagyobb olajtársasággá esett vissza, a különbözetből a Deepwater Horizontnál okozott károkat fizette meg.[127]

2014. júniusban a BP egy nagyjából 20 milliárd USD értékű megállapodást kötött, melynek értelmében CNOOC-nek cseppfolyósított földgázt ad el.[128] 2014-ben a Statoil Fuel & Retail eladta a légi közlekedéssel kapcsoltos üzletrését a BP-nek. Hogy megfeleljen a trösztellenes előírásoknak, beleegyezett, hogy az így Koppenhágában, Stockholmban, Göteborgban és Malmőben megszerzett piaci részét 2015-ben eladja a Wordl Fuel Service-nek.[129]

2016-ban a BP decaturi üzemét eladta a thaiföldi Indorama Venturesnek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ éves jelentés
  2. ↑ éves jelentés
  3. ↑ bp p.l.c.. Companies House. (Hozzáférés: 2013. április 24.)
  4. ↑ „Across Atlantic, Much Ado About Oil Company's Name”, The New York Times, 2010. június 12.. [2010. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 17.) 
  5. ↑ „Oil majors' output growth hinges on strategy shift”, 2008. augusztus 1.. [2012. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 15.) 
  6. ↑ PFC Energy 50. PFC Energy, 2013. [2013. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 6.)
  7. ↑ „Top 10 Oil & Gas Companies: Number 6 - BP”, Oil and Gas iQ. [2013. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 6.) 
  8. ↑ Helman, Christopher. „The World's 25 Biggest Oil Companies”, Forbes (Hozzáférés: 2013. június 12.) 
  9. ↑ BP at a glance. BP. (Hozzáférés: 2016. április 2.)
  10. ↑ BP (2015), pp. 34–37
  11. ↑ BP.com: History of BP – Post war. [2010. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 3.) „In 1954, the board changed the company's name to The British Petroleum Company”
  12. ↑ Tharoor, Ishaan. „A Brief History of BP”, Time, 2010. június 2.. [2010. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. július 3.) „In 1954, in an attempt perhaps to move beyond its image as a quasi-colonial enterprise, the company rebranded itself the British Petroleum Company” 
  13. ↑ Roach, John. „Alaska Oil Spill Fuels Concerns Over Arctic Wildlife, Future Drilling”, National Geographic , 2006. március 20. (Hozzáférés: 2010. június 5.) 
  14. ↑ „Gulf Spill Is the Largest of Its Kind, Scientists Say”, The New York Times , 2010. augusztus 2. (Hozzáférés: 2012. november 17.) 
  15. ↑ Is Using Dispersants on the BP Gulf Oil Spill Fighting Pollution with Pollution?. Scientific American. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  16. ↑ „BP to pay $4.5bn penalty over Deepwater Horizon disaster”, The Guardian , 2012. november 15. (Hozzáférés: 2012. november 17.) 
  17. ↑ „BP Will Plead Guilty and Pay Over $4 Billion”, The New York Times , 2012. november 15. (Hozzáférés: 2012. november 17.) 
  18. ↑ „BP fined, charged in oil spill that showed 'profit over prudence'”, Los Angeles Times , 2012. november 15. (Hozzáférés: 2012. december 11.) 
  19. ↑ „Next phase of Gulf oil spill trial set for 2015”, The Washington Post, 2014. március 21.. [2014. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 25.) 
  20. ↑ Thompson, Richard. „BP to begin presenting its defense Monday in Gulf oil spill trial”, The Times-Picayune , 2013. április 5. (Hozzáférés: 2013. április 13.) 
  21. ↑ Richard Thompson for NOLA.com and The Times-Picayune. 16 April 2013 BP oil spill trial continues as demonstrators note upcoming 3-year anniversary of disaster
  22. ↑ Deon Daugherty for the Houston Business Journal. 5 April 2013 Judge dismisses latest BP injunction in oil spill settlement dispute
  23. ↑ Andrew Callus and Braden Reddall for Reuters. 20 February 2013 U.S. judge accepts BP collected 810,000 barrels in spill Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  24. ↑ a b c d Bamberg (1994), pp. 3–7
  25. ↑ „From Anglo-Persian Oil to BP Amoco”, BBC News, 1998. augusztus 11. (Hozzáférés: 2013. március 31.) 
  26. ↑ a b c d Beale (2012), pp. 52–55
  27. ↑ a b c The Big Fix — RT Documentary. RT, 2013. július 3. (Hozzáférés: 2014. április 13.)
  28. ↑ Bamberg (1994), p. 177
  29. ↑ Marwick (1964), p. 175
  30. ↑ Scottish Oils. Uphall On The Web. [2013. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 8.)
  31. ↑ a b A Brief History of the Scottish Shale Oil Industry. Museum of the Scottish Shale Oil Industry. [2019. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 8.)
  32. ↑ Myers, Kevin. „The greatest 20th century beneficiary of popular mythology has been the cad Churchill”, Irish Independent , 2009. szeptember 3. (Hozzáférés: 2012. szeptember 9.) 
  33. ↑ szerk.: Metz, Helen Chapin: The Turkish Petroleum Company, Iraq: A Country Study (1988). Hozzáférés ideje: 2008. június 28. 
  34. ↑ Milestones: 1921–1936, The 1928 Red Line Agreemen. United States Department of State. [2012. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)
  35. ↑ Longrigg, Stephen Hemsley. Oil in the Middle East. New York: Oxford University Press (1961). OCLC 237163 
  36. ↑ Yergin, Daniel. The Prize. New York: Simon & Schuster. 0671502484 (1991). ISBN 0-671-50248-4 
  37. ↑ Brune (2003), p. 499
  38. ↑ a b Alsharhan (1997), p. 471
  39. ↑ Australian Dictionary of Biography. Adb.online.anu.edu.au. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  40. ↑ Bamberg (2000), pp. 109–110
  41. ↑ a b Bayne Fisher, ed. al. (1991), p. 665.
  42. ↑ Risen, James. „The C.I.A. in Iran: Britain Fights Oil Nationalism”, The New York Times , 2000. június 18. (Hozzáférés: 2010. június 5.) 
  43. ↑ a b BP: History at Funding Universe. Fundinguniverse.com. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  44. ↑ Sztucki (1984), p. 43
  45. ↑ Bryne, Malcolm (2013. augusztus 18.). „CIA Admits It Was Behind Iran's Coup”. Foreign Policy. [2014. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 3.) 
  46. ↑ a b c Vassiliou (2009), p. 269
  47. ↑ a b Lauterpacht (1973), p. 375.
  48. ↑ Boscheck (2008), p. 235
  49. ↑ Kinzer (2003), pp. 195–196
  50. ↑ Natural Gas and Alaska's Future (PDF). [2008. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  51. ↑ „British Petroleum in Libya”, The Wall Street Journal , 1956. február 23.. [2013. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. április 24.)  [Előfizetés szükséges]
  52. ↑ BP dossier. Sea-us.org.au, 1999. november 21. [2010. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  53. ↑ https://books.google.com/books?id=LVC0VlPOJxEC&pg=PA273&lpg=PA273#v=onepage&q&f=false
  54. ↑ Supertest History. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.)
  55. ↑ a b Barkham, Patrick. „Oil spills: Legacy of the Torrey Canyon”, The Guardian , 2010. június 24. (Hozzáférés: 2013. június 30.) 
  56. ↑ „1967: Bombs rain down on Torrey Canyon”, BBC News, 1967. március 29. (Hozzáférés: 2013. június 30.) 
  57. ↑ International Oil Transportation. Dr. Jean-Paul Rodrigue. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
  58. ↑ Company Check: Iraq Petroleum Company Ltd. (Hozzáférés: 2012. augusztus 19.)
  59. ↑ The shareholders of ADPC info from ExxonMobil history. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)
  60. ↑ Bloomberg Businessweek company info – ADPC. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)
  61. ↑ a b Sohio timeline. Dantiques.com, 1913. június 1. [2016. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)[nem megbízható forrás]
  62. ↑ a b COMPANY NEWS; B.P. Now Holding 95% of Standard. The New York Times, 1987. május 14. (Hozzáférés: 2014. október 29.)
  63. ↑ a b Poole, Robert W.: Privatisation. Econlib.org. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  64. ↑ „Britons rush to buy oil company shares”, The Globe and Mail (Canada) , 1979. november 10.. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.)  [Előfizetés szükséges]
  65. ↑ „Large Offering Is Set by B.P”, The New York Times , 1987. október 10. (Hozzáférés: 2013. október 9.)  [Előfizetés szükséges]
  66. ↑ Lohr, Steve. „B.P. Issue to Proceed; Safeguard Put on Price”, The New York Times , 1987. október 30. (Hozzáférés: 2014. április 13.) 
  67. ↑ „Kuwait buys 10 per cent stake in oil giant British Petroleum”, Toronto Star , 1987. november 19.. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.)  [Előfizetés szükséges]
  68. ↑ Lohr, Steve. „Kuwait has 10% of B.P.; price put at $900 million”, The New York Times , 1987. november 19. (Hozzáférés: 2010. június 11.) 
  69. ↑ „Order to Kuwait to reduce BP holdings eases strain in U.S.”, U-T San Diego , 1988. október 9.. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.)  [Előfizetés szükséges]
  70. ↑ a b „British Petroleum Chairman Sir Peter Walters to Quit”, Los Angeles Times , 1989. szeptember 8. (Hozzáférés: 2013. június 8.) 
  71. ↑ Funding Universe – History of Chevron Corporation. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
  72. ↑ Company Profile. chevron.com. [2010. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
  73. ↑ „Britain drops a barrier to BP bid”, The New York Times , 1988. február 5. (Hozzáférés: 2010. június 5.) 
  74. ↑ Yumiko Nishitani. „Boeing, BP to delist shares from Tokyo bourse”, 2008. június 24.. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 15.) 
  75. ↑ Roberts, John: Organizing for Performance: How BP Did It. Stanford Business. Gsb.stanford.edu, 2005. február 1. [2012. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  76. ↑ Funding Universe – History of Talisman Energy Inc.. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
  77. ↑ Royal Academy of Engineering. Raeng.org.uk. [2011. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  78. ↑ „Lessons Learned From BP's 'Bold Move'”, The Moscow Times , 2012. február 29. (Hozzáférés: 2013. május 16.) 
  79. ↑ „BP and Amoco in oil mega-merger”, BBC News, 1998. augusztus 11. (Hozzáférés: 2010. június 5.) 
  80. ↑ a b BP (1 May 2001). "BP Parent Company Name Change Following AGM Approval". Sajtóközlemény. Elérés: 11 June 2010.
  81. ↑ Brierley, David. „BP strikes it rich in America”, The Independent , 1999. április 4. (Hozzáférés: 2010. június 5.) 
  82. ↑ BP (14 March 2000). "BP Amoco Agrees Recommended Cash Offer To Buy Burmah Castrol For £3 ($4.7) Billion". Sajtóközlemény. Elérés: 11 June 2010.
  83. ↑ Brierley, David. „BP strikes it rich in America”, The Independent, 1999. április 4. (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.) 
  84. ↑ „Green light for BP-Arco merger”, BBC News, 2000. április 14. (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.) 
  85. ↑ Life: The Observer Magazine – A celebration of 500 years of British Art – 19 March 2000
  86. ↑ Boland, Vincent. „BTC pipeline the 'new Silk Road'”, Financial Times , 2005. május 26. (Hozzáférés: 2012. szeptember 9.)  [Előfizetés szükséges]
  87. ↑ „BP, TNK sign $6bn Russia deal”, CNN, 2003. június 26. (Hozzáférés: 2012. szeptember 9.) 
  88. ↑ „BP sells chemical unit for £5bn”, BBC News, 2005. október 7. (Hozzáférés: 2010. június 5.) 
  89. ↑ BP (15 December 2005). "BP Sale of Innovene to Ineos Completed". Sajtóközlemény. Elérés: 7 July 2012.
  90. ↑ BP (15 November 2007). "BP to Sell Most Company-Owned, Company-Operated Convenience Stores to Franchisees". Sajtóközlemény. Elérés: 5 June 2010. Archivált másolat. [2010. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 3.)
  91. ↑ a b „BP: 'An accident waiting to happen'”, Fortune, 2011. január 24.. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. április 13.) 
  92. ↑ „BP's Browne quits over lie to court about private life”, The Guardian , 2007. május 2.. [2010. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 5.) 
  93. ↑ Barley, Shanta. „Science & Environment | BP brings 'green era' to a close”, BBC News, 2009. május 11. (Hozzáférés: 2013. április 26.) 
  94. ↑ Iraq – Rumaila Oil Field (HVO IRQ-10). ukti.gov.uk. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 22.)
  95. ↑ „Iraq Lifts Oil Reserves Estimate to 143 Billion Barrels, Overtakes Iran”, Bloomberg, 2010. október 4. (Hozzáférés: 2012. augusztus 22.) 
  96. ↑ Williams, Timothy. „China Oil Deal Is New Source of Strife Among Iraqis”, The New York Times, 2009. szeptember 6. (Hozzáférés: 2010. április 28.) 
  97. ↑ „CNPC: To Raise Iraq Rumaila Oilfield Output 10% By Year-End”, The Wall Street Journal . [2010. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. február 12.) 
  98. ↑ Thomas C. Hayes, CONFRONTATION IN THE GULF; The Oilfield Lying Below the Iraq-Kuwait Dispute, The New York Times, 3 September 1990
  99. ↑ J. Murdico, Suzanne. Page 13, The Gulf War : War and Conflict in the Middle East. The Rosen Publishing Group (2004), 68. o.. ISBN 9780823945511 
  100. ↑ „New BP CEO says hopes to restore dividend in 2011”, 2010. szeptember 30.. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. január 30.) 
  101. ↑ a b „BP in Deal to Sell Some Gulf Fields”, The Wall Street Journal , 2012. szeptember 9. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)  [Előfizetés szükséges]
  102. ↑ „BP Close to GoM Assets Sale – Analyst Blog”, Zacks Equity Research, NASDAQ, 2012. szeptember 9. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  103. ↑ „BP back in growth mode, eyes oil sands”, Financial Post , 2012. július 30. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.) 
  104. ↑ „Venezuela says BP's asset sale valued at $800 mln”, 2010. október 27.. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  105. ↑ „BP Sells Venezuela, Vietnam Assets to TNK-BP for $1.8 Billion”, 2010. október 27. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  106. ↑ „BP sells Southern Africa fuel retail units”, 2010. november 15.. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  107. ↑ Flynn, Alexis. „BP sells UK gas assets to Perenco for $399.253 million”, Market Watch, 2012. március 27. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  108. ↑ „Plains Buys $1.67 Billion BP Unit to Expand Liquids Position”, Bloomberg Businessweek, 2012. december 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  109. ↑ „BP sell Kansas natural gas assets to Linn Energy for $1.2 billion”, Wichita Business Journal , 2012. február 28. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  110. ↑ „BP in talks to sell Texas City refinery”, Financial Times , 2012. szeptember 18. (Hozzáférés: 2012. szeptember 21.) 
  111. ↑ „BP Agrees $2.5 Billion Sale of Carson Refinery To Tesoro”, The Wall Street Journal , 2012. augusztus 13.. [2018. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. február 10.) 
  112. ↑ BP (13 August 2012). "BP Agrees to Sell Carson Refinery and ARCO Retail Network in US Southwest to Tesoro for $2.5 Billion". Sajtóközlemény. Elérés: 17 August 2012.
  113. ↑ BP (10 August 2012). "BP To Sell Texas Midstream Gas Assets". Sajtóközlemény. Elérés: 10 September 2012.
  114. ↑ „Marathon to buy BP Texas City refinery for up to $2.5 billion”, 2012. október 8.. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. október 22.) 
  115. ↑ „BP completes Texas City refinery sale to Marathon Petroleum”, Houston Business Journal , 2013. február 1. (Hozzáférés: 2013. február 1.) 
  116. ↑ „BP to sell interest in Draugen field to Shell for $240 mln”, 2012. szeptember 13.. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. október 22.) 
  117. ↑ „BP sells LPG unit to DCC”, Business Excellent , 2012. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) 
  118. ↑ „BP announces $7.2B partnership with India's Reliance”, New York Post , 2011. február 21. (Hozzáférés: 2012. szeptember 9.) 
  119. ↑ „Reliance Global to buy BP's Malaysian petrochem unit for $230 mn”, Business Line , 2012. szeptember 29. (Hozzáférés: 2012. október 22.) 
  120. ↑ „Rosneft beefs up with TNK-BP purchase”, 2012. október 22.. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. október 22.) 
  121. ↑ „Rosneft finalizes TNK-BP deal, becomes world's largest oil producer”, RT, 2013. március 21. (Hozzáférés: 2013. március 25.) 
  122. ↑ „Rosneft pays out in historic TNK-BP deal completion”, 2013. március 22.. [2014. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. március 25.) 
  123. ↑ „BP turns out lights at solar business”, 2011. december 21.. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 21.) 
  124. ↑ „BP Changes Ethanol Plans in Florida”, Sunshine State News, 2012. október 26.. [2020. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 3.) 
  125. ↑ Ben Lefebvre for the Wall Street Journal. 25 October 2012. BP Ends Plans for U.S. Cellulosic-Ethanol Plant
  126. ↑ Jim Lane for Biofuels Digest. October 2012 The October surprise: BP cancels plans for US cellulosic ethanol plant
  127. ↑ Callus, Andrew. „Smaller BP's profits down as oil spill trial looms”, 2013. február 5.. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. április 26.) 
  128. ↑ „BP to sign $20 billion LNG supply deal with China's CNOOC”, 2014. június 17. (Hozzáférés: 2016. április 2.) 
  129. ↑ „BP to sign $20 billion LNG supply deal with China's CNOOC”, 2015. augusztus 19. (Hozzáférés: 2016. április 2.) 
Ez az intézményről, szervezetről vagy gazdasági társaságról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=BP&oldid=27380443”