Lelket simogató írást olvastam nemrégiben Az idősek a remény jelei címmel a Magyar Nemzetben Faggyas Sándor tollából. Hogyne érintett volna meg, hiszen rávilágít, hogy az emberek – hála a társadalmi fejlődésnek – egyre tovább élnek és az évek haladtával is képesek a teremtésre, alkotásra és tapasztalatuk átadására.

Húsvéti időben szép üzenet ez, ugyanis a cikk abból az alkalomból íródott, hogy Ferenc pápa kezdeményezésére az idén nyáron ötödik alkalommal jegyzik a nagyszülők és az idősek világnapját, mottója pedig a mindenkit erősítő remény lesz, mert – ahogy a pápai üzenetben áll a Sirák fia könyvéből vett idézet - „Boldog aki nem veszítette el a reményt”.

Hálás vagyok a cikk írójának és a véletlennek is, hogy rátaláltam a szövegre. Legszívesebben minden szavát idézném (https://magyarnemzet.hu/velemeny/2025/04/idosek-papa-remeny-tarsadalom-feladat), mert felér egy életvezetési tanácsadással, különösen most, amikor ebben a szerbiai diáklázadással, és más, főként fiatalok részvételével folyó szerbiai és magyarországi demonstrációkkal teli napjainkban úgy tűnik, hogy a lelkesedések közepette olykor hiányzik a racionalitás, a reményeink szerinti jobb jövőalakítás módozatainak reális megítélése.

A szerbiai tüntető egyetemisták Újvidékről Strasbourgba kerékpározó képviselői azért vállalkoztak a nagy útra, hogy ők maguk ismertethessék a szerbség helyzetéről szóló meglátásaikat a vén Európával. Eközben Belgrádban új kormány alakul, ami nincs ínyére a szerbiai intézményeket blokád alatt tartó egyetemistáknak, hiszen ők szakértői kormányt akarnak, eddig meg nem nevezett szakértőkkel. A szakértői kormány megválasztásának feltételeiről csak annyi ismert, hogy a korábban is politizálóak és a végrehajtó és törvényhozó hatalomban részt vevők nem kívánatosak. Ám legyen, de az öregedés témájánál maradva: ez a diáklázadás, a „pumpálj”-mozgalomban való részvétel is politizálás! És a szakértői kormányválasztás logikáját követve a majdani távolabbi jövőben akadály lehet, hogy a mostani lázadók valamelyike negyven évesen miniszter legyen! Mert íme az ellenpélda napjainkból: a korábbi és a most alakuló kormányban az Otpor/Ellenállás Milošević ellen lázadó mozgalom egykori aktivistája (Marko Đurić) elé nem gördítettek akadályt, pedig ez a mozgalom kemény ellensége volt az SPS-nek, amely a 2000-es belgrádi nagy tüntetések után megbukott, de később ismét a hatalmi koalíció tagja lett.

Ha már a múltba bolyongtam, hadd idézzek egy súlyos mondatot 1989. január 30-áról, az egykori Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának üléséről. Slobodan Milošević, Szerbia akkori elnöke azt mondta a Jugoszlávia szétesését megelőzni hivatott ülésen: vannak dolgok, amelyeket intézményen kívül kell megváltoztatni, mert intézményes módon nem lehet, viszont meg kell őket változtatni, mert nem tetszenek az embereknek, vagy túlságosan sokáig tartana az intézményes változás. Magyarán: a törvényességet felválthatja a törvényen kívüliség. Tudjuk, az „institucionalno ili vaninstitucionalno” történelmi mondat egyik előjele volt a délszláv háborúnak.

Mi idősek, akik - ha nem is a harctéren, de a hátországban - végigszenvedtük a délszláv háborút és egy ország szétesésének minden keservét, magunkban hordozzuk a fiatalkori remény nyomait is: annó mindenfajta politikai tárgyalásban a megoldást kerestük. Mert minden háború a tárgyalóasztalnál dől el.

Most szerencsére ezen a vidéken nincs háború. Ne is legyen! Amikor a szép emlékű dalszerző és énekes Đorđe Balašević 1987-ben megkomponálta a Csak háború ne legyen című dalát (Samo da rata ne bude), többedmagammal azt gondoltuk, hogy a háború emlegetése csak fikció. S aztán - mint megtapasztaltuk – két évre rá már az ország sorsáról döntő legmagasabb szinten beszéltek arról, hogy „törvényesen vagy törvénytelenül“, s jött a háború.

A viszonylagos közelmúlt délszláv háborús tanulságát figyelembe véve az intézmények blokádja, vagy a hidak lezárása lehet az elégedetlenség jele, de nem a változtatás eszköze, mert ez esetben a békés út elképzelhetetlen. Lehet nyomást gyakorolni a rendszer ellen, de a békés úton történő változás rendszeren belül lehetséges – mondja a jövőben még reménykedő vének tapasztalata.