C for C programmers 3rd Edition Pohl download

https://ebookultra.com/download/c-for-c-programmers-3rd-edition-
pohl/

Explore and download more ebooks or textbooks

at ebookultra.com
Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at ebookultra.com

C for Game Programmers Noel Llopis

https://ebookultra.com/download/c-for-game-programmers-noel-llopis/

C by Dissection Ira Pohl

https://ebookultra.com/download/c-by-dissection-ira-pohl/

C 2008 For Programmers Third Edition Deitel Developer

Series Deitel

https://ebookultra.com/download/c-2008-for-programmers-third-edition-
deitel-developer-series-deitel/

Professional JavaScript for Web Developers 3rd Edition

Nicholas C. Zakas

https://ebookultra.com/download/professional-javascript-for-web-
developers-3rd-edition-nicholas-c-zakas/
PHP Cookbook Solutions Examples for PHP Programmers 3rd
Edition David Sklar

https://ebookultra.com/download/php-cookbook-solutions-examples-for-
php-programmers-3rd-edition-david-sklar/

DeathDay 3rd Edition William C. Dietz

https://ebookultra.com/download/deathday-3rd-edition-william-c-dietz/

Android 6 for Programmers An App Driven Approach 3rd

Edition Paul Deitel

https://ebookultra.com/download/android-6-for-programmers-an-app-
driven-approach-3rd-edition-paul-deitel/

Physics for Engineers and Scientists Vol 2 3rd Edition

Hans C. Ohanian

https://ebookultra.com/download/physics-for-engineers-and-scientists-
vol-2-3rd-edition-hans-c-ohanian/

Basic Tactics for Listening Teacher s Book 3rd Edition

Jack C. Richards

https://ebookultra.com/download/basic-tactics-for-listening-teacher-s-
book-3rd-edition-jack-c-richards/
C for C programmers 3rd Edition Pohl Digital Instant
Download
Author(s): Pohl, Ira
ISBN(s): 9780201395198, 0201395193
Edition: 3
File Details: PDF, 22.25 MB
Language: english
 Digitized by the Internet Archive
in 2019 with funding from
Kahle/Austin Foundation

https://archive.org/details/cforcprogrammersOOOOpohl
Programmers
Third Edition
Programmers
Third Edition

Ira Pohl
University of California, Santa Cruz

A
▼▼
ADDISON-WESLEY

An Imprint of Addison Wesley Longman, Inc.

Reading, Massachusetts • Harlow, England • Menlo Park,
California • Berkeley, California • Don Mills, Ontario
Sydney • Bonn • Amsterdam • Tokyo • Mexico City
W '7G,7
Many of the designations used by manufacturers and sellers to distinguish their
products are claimed as trademarks. Where those designations appear in this
book, and Addison Wesley Longman, Inc. was aware of a trademark claim, the
designations have been printed in initial capital letters or all capital letters.

The author and publisher have taken care in preparation of this book, but make
no expressed or implied warranty of any kind and assume no responsibility for
errors or omissions. No liability is assumed for incidental or consequential
damages in connection with or arising out of the use of the information or
programs contained herein.

The publisher offers discounts on this book when ordered in quantity for
special sales. For more information, please contact:

Corporate, Government, and Special Sales

Addison Wesley Longman, Inc.
One Jacob Way
Reading, Massachusetts 01867
(718) 944-3700

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Pohl, Ira
C++ for C Programmers / Ira Pohl.-3rd ed.
p. cm.
Includes bibliographical references and index.
ISBN 0-201-39519-3
1. C++ (Computer program language) I. Title.
QA76.73.C153P654 1999
005.13'3-dc21 98-37980
CIP

Copyright © 1999 by Addison Wesley Longman, Inc.

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a

retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, electronic,
mechanical, photocopying, recording, or otherwise, without the prior written
permission of the publisher. Printed in the United States of America. Published
simultaneously in Canada.

ISBN 0-201-39519-3
Text printed on recycled and acid-free paper
123456789 10-MA—0201009998
First printing, November 1998
To Laura and her mother
Preface xvii

Chapter 1 An Overview of C++ and Object-Oriented Programming 1

1.1 Object-Oriented Programming.2
1.2 Why Learn C++?.3
1.3 C as a Starting Point.4
1.4 Classes and Abstract Data Types.6
1.5 Constructors and Destructors.9
1.6 Overloading.10
Dissection of the operator+() Function.11
1.7 Inheritance.12
1.8 Moving from C++to Java.14
Dissection of the improved Program.15
1.9 Benefits of Object-Oriented Programming.16
1.10 Pragmatics.17
Summary.18
Review Questions.19
Exercises.19

Chapter 2 Native Types and Statements 23

2.1 Program Elements.24
2.1.1 Comments.24
2.1.2 Keywords.25
2.1.3 Identifiers.25
2.1.4 Literals.26
2.1.5 Operators and Punctuators.28
2.2 Input/Output.29
2.3 Program Structure.30
2.4 Simple Types.32
2.4.1 Initialization.33
2.5 The Traditional Conversions.34
2.6 Enumeration Types.38
2.6.1 typedef Declarations.39
2.7 Expressions.39
viii ▼ Contents

2.8 Statements.43
2.8.1 Assignment and Expressions.44
2.8.2 The Compound Statement.45
2.8.3 The i f and i f-el se Statements.45
2.8.4 The whi le Statement.46
2.8.5 The for Statement.47
2.8.6 The do Statement.49
2.8.7 The break and conti nue Statements.49
2.8.8 The switch Statement.51
2.8.9 The goto Statement.52
2.9 Pragmatics.53
2.10 Moving from C++to Java.55
Dissection of the Moon Program.56
Summary.57
Review Questions.59
Exercises.60

Chapter 3 Functions, Pointers, and Arrays 65

3.1 Functions.65
3.1.1 Function Invocation.66
3.2 Function Definition.66
3.3 The return Statement.68
3.4 Function Prototypes.68
3.4.1 Recursion.69
3.5 Default Arguments.70
3.6 Functions as Arguments.71
3.7 Overloading Functions.72
3.8 Inlining.73
3.9 Scope and Storage Class.74
3.9.1 The Storage Class auto.76
3.9.2 The Storage Class extern.76
3.9.3 The Storage Class regi ster.78
3.9.4 The Storage Class static.78
3.9.5 linkage Mysteries.80
3.10 Namespaces.80
3.11 Pointer Types.82
3.11.1 Addressing and Dereferencing.83
3.11.2 Pointer-Based Call-by-Reference.83
Dissection of the order() Function.84
3.12 Reference Declarations and Call-by-Reference.85
3.13 The Uses of void.87
 ▼ Contents IX

3.14 Arrays and Pointers. 89

3.14.1 Subscripting.90
3.14.2 Initialization.90
3.15 The Relationship Between Arrays and Pointers.91
3.16 Passing Arrays to Functions.92
3.17 The char* String: A Kernel Language ADT.93
3.18 Multidimensional Arrays.95
3.19 Assertions and Program Correctness.96
3.20 Free-Store Operators new and delete.97
Dissection of the dynarray Program.99
3.21 Pragmatics.100
3.21.1 Vector Instead of Array.100
3.21.2 String Instead of char*.101
3.22 Moving from C++to Java.102
Dissection of the SumArray Program.103
Summary.104
Review Questions.106
Exercises.107

Chapter 4 Classes 115

4.1 The Aggregate Type struct and class.115
4.2 Structure Pointer Operator.117
4.3 Member Functions.118
4.4 Access: Private and Public.120
4.5 Classes.121
4.6 Class Scope.122
4.6.1 Scope Resolution Operator.122
4.6.2 Nested Classes.124
4.7 An Example: Flushing.12 5
4.8 stati c and const Members.128
Dissection of the salary Program.131
4.8.1 Mutable Members.132
4.9 The thi s Pointer.133
4.10 Unions.134
4.11 Bit Fields.135
4.12 A Container Class Example: ch_stack.136
4.13 Pragmatics.138
4.14 Moving from C++to Java.139
Summary.141
Review Questions.142
Exercises.143
x ▼ Contents

Chapter 5 Constructors and Destructors 149

5.1 Classes with Constructors.150
5.1.1 The Default Constructor.151
5.1.2 Constructor Initializer.152
5.1.3 Constructors as Conversions.152
5.1.4 Improving the point Class.153
5.2 Constructing a Dynamically Sized Stack.154
5.2.1 The Copy Constructor.156
5.3 Classes with Destructors.157
5.4 An Example: Dynamically Allocated Strings.158
Dissection of the my_stri ng Class.160
5.5 The Class dbl_vect.163
5.5.1 dbl_vect as a Linear Vector Type.165
5.6 Members That Are Class Types.166
5.7 Example: A Singly Linked List.168
Dissection of the print() and release() Lunctions . . .170
5.8 Two-Dimensional Arrays.173
5.9 Polynomials as a Linked List.174
5.10 Strings Using Reference Semantics.181
5.11 No Constructor, Copy Constructor, and Other Mysteries .... 183
5.11.1 Destructor Details.184
5.12 Pragmatics.185
5.13 Moving from C++to Java.186
Summary.187
Review Questions ..188
Exercises.189

Chapter 6 Operator Overloading and Conversions 195

6.1 ADT Conversions.196
6.2 Overloading and Lunction Selection.197
Dissection of the rational Program.199
6.3 friend functions.200
6.4 Overloading Operators.203
6.5 Unary Operator Overloading.204
6.6 Binary Operator Overloading.207
6.7 Overloading Assignment and Subscripting Operators.209
Dissection of dbl_vect:: operator=() function . . . .211
6.8 Polynomial: Type and Language Expectations.213
6.9 Overloading I/O Operators « and ».215
6.10 Overloading Operator () for Indexing.216
Dissection of the Class mat ri x.218
6.11 Overloading the Pointer Operator ->.219
 ▼ Contents xi

6.12 Overloading new and delete.220

6.13 Pragmatics.223
6.13.1 Signature Matching.224
6.14 Moving from C++to Java.226
Summary.228
Review Questions.229
Exercises.230

Chapter 7 Templates, Generic Programming, and STL 239

7.1 Template Class stack.240
7.2 Function Templates.242
7.2.1 Signature Matching and Overloading.244
7.3 Class Templates.245
7.3.1 Friends.246
7.3.2 Static Members.246
7.3.3 Class Template Arguments.246
7.3.4 Default Template Arguments.247
7.3.5 Member Templates.248
7.4 Parameterizing the Class vector.248
7.5 STL.252
7.5.1 STL Example Code.252
7.6 Containers.254
7.6.1 Sequence Containers.255
Dissection of the stLvectProgram.256
7.6.2 Associative Containers.257
7.6.3 Container Adapters.257
7.7 Iterators.258
7.7.1 The istream_iterator and ostream_iterator . .259
7.7.2 Iterator Adapters.260
7.8 Algorithms.261
7.8.1 Sorting Algorithms.261
7.8.2 Nonmutating Sequence Algorithms.262
7.8.3 Mutating Sequence Algorithms.263
7.8.4 Numerical Algorithms.264
7.9 Numerical Integration Made Easy.264
7.10 Pragmatics. 266
7.11 Moving from C++ to Java.267
Summary.268
Review Questions.269
Exercises.269
xii ▼ Contents

Chapter 8 Inheritance 273

8.1 A Derived Class.274
8.2 Typing Conversions and Visibility.276
8.3 Virtual Functions.279
8.4 Abstract Base Classes.283
8.5 Templates and Inheritance.289
8.6 Multiple Inheritance.290
8.7 Inheritance and Design.293
8.7.1 Subtyping Form.294
8.7.2 Code Reuse.295
8.8 Runtime Type Identification.295
8.9 Pragmatics.297
8.10 Moving from C++to Java.298
Summary.301
Review Questions.302
Exercises.303

Chapter 9 Exceptions 307

9.1 Using the assert Library.307
9.2 C++Exceptions.308
9.3 Throwing Exceptions.309
9.3.1 Rethrown Exceptions.311
9.3.2 Exception Expressions.312
9.4 Try Blocks.313
9.5 Handlers.314
9.6 Exception Specification.315
9.7 terminate() and unexpectedf).315
9.8 Example Exception Code.316
9.9 Standard Exceptions and Their Uses.318
9.10 Pragmatics.320
9.11 Moving from C++to Java.321
Summary.323
Review Questions.324
Exercises.325

Chapter 10 OOP Using C++ 327

10.1 OOP Language Requirements.327
10.1.1 ADTs: Encapsulation and Data Hiding.328
10.1.2 Reuse and Inheritance.329
10.1.3 Polymorphism.330
10.2 OOP: The Dominant Programming Methodology.331
10.3 Designing with OOP in Mind.332
10.4 Class-Responsibility-Collaborator.333
10.5 Design Patterns.334
 ▼ Contents xiii

10.6 Moving from C++to Java.336

Summary.338
Review Questions.340
Exercises.341

Appendix A ASCII Character Codes 343

Appendix B Operator Precedence and Associativity 34S

Appendix C Language Guide 347

C.l Program Structure.347
C.2 Lexical Elements.348
C.2.1 Comments.349
C.2.2 Identifiers.349
C.2.3 Keywords.350
C.3 Constants.350
C.4 Declarations and Scope Rules.354
C.5 Namespaces.356
C.6 Linkage Rules.357
C.7 Types.359
C.8 Conversion Rules and Casts.361
C.9 Expressions and Operators.364
C.9.1 sizeof Expressions.365
C.9.2 Autoincrement and Autodecrement Expressions . . .365
C.9.3 Arithmetic Expressions.366
C.9.4 Relational, Equality, and Logical Expressions . . . .366
C.9.5 Assignment Expressions.368
C.9.6 Comma Expressions.369
C.9.7 Conditional Expressions.369
C.9.8 Bit-Manipulation Expressions.370
C.9.9 Address and Indirection Expressions.370
C.9.10 new and delete Expressions.371
C.9.11 Other Expressions.373
C.10 Statements.374
C.l0.1 Expression Statements.376
C.10.2 The Compound Statement.376
C.10.3 The i f and i f-el se Statements.376
C.l0.4 The while Statement.377
C.10.5 The for Statement.377
C.10.6 The do Statement.378
C.10.7 The break and continue Statements.379
C.10.8 The switch Statement.379
C.10.9 The goto Statement.380
C.10.10 The return Statement.381
C.l0.11 The Declaration Statement.381
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
The Project Gutenberg eBook of Egy az Isten
(1. rész)
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.

Title: Egy az Isten (1. rész)

Author: Mór Jókai

Release date: October 9, 2017 [eBook #55711]

Most recently updated: October 23, 2024

Language: Hungarian

Credits: Produced by Albert László from page images generously

made
available by the Google Books Library Project

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY AZ ISTEN (1.

RÉSZ) ***
 Megjegyzések:

Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?

id=l_RiAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.

JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI

NEMZETI KIADÁS

XXVI. KÖTET
EGY AZ ISTEN. I.

BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA

1895
 EGY AZ ISTEN

REGÉNY

IRTA

JÓKAI MÓR

I. RÉSZ

A FRANKLIN-TÁRSULAT TULAJDONA

BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA

1895
 ELSŐ RÉSZ.
REGÉNY, MELY A VÉGÉN KEZDŐDIK.

I.
A szokott, triviális történet. Az ideál, a szép hölgy, nagy veszélybe
keveredik, s abból őt a másik ideál, a hős, kiszabadítja; azután a
hála érzetéből kifejlődik a szerelem, végül egymáséi lesznek s az
emberi lehetőség határáig boldogok.
A rendkívüliségek tetszenek. Érdekkel olvassuk a történeteket, a
miket a költők irnak arról, hogy mi lesz a halál után? mi lesz a jövő
században? mi lesz a föld utolsó napjaiban? mi megkisértjük leirni,
hogy mi lesz a «házasság után?» van-e még ott is élet és poézis?
Laknak-e még a holdban is emberek? Igenis laknak. Annak az egyik
oldalán még van valami zöld, s a virányon öröm és szomorúság.
Ezt ugyan inkább illett volna egy «Előszóban» elmondani: ott
senki sem olvasta volna el, s nem lett volna az olvasó figyelmeztetve
rá, hogy itt egy fölöttébb unalmas történettel lesz dolga, a mi nem
fogja megtéríteni a ráfordított fáradságot.
A veszélyes helyzet a következő:
Képzeljünk egy olaszországi vasuti állomást 1848 tavaszán, a
melybe egy más vonat megérkező vendégeinek kell átszállítkozni, a
kiknek a fülébe ezt a halálitéletet mennydörgik: «due minute!» s
azok aztán bőröndöt, kalapokat, esernyőt marokra kapva, kis
gyermekeket kezeiknél vonszolva, félregyűrt kalapokkal, földön
húzott shawlokkal, köpönyegekkel, rohannak az ostromok
leglehetetlenebbikét megkisérteni: helyet keresve utasokkal
csordultig zsúfolt waggonokban, egymástól elszakított összetartozók
kétségbeesve az elválás borzalmai fölött, s útban állók agybafőbe
taszigáltatva siető málhahordároktól.
Két úrhölgyet, meg egy urat nagy sietséggel tolt fel a kalauz egy
zöld kocsi börtönajtaján, a kik csak akkor vették észre, hogy hol
vannak? mikor már benn voltak. Heten ültek már a waggonban:
mind férfiak és olaszok, némelyek olyan szivart szívtak közülök, a
melynek a füstje savanyú; pálinkát már korábban ihattak s az a
fokhagymás heringre nagyon jól eshetett, s nehányan közülök aligha
bagaria csizmát nem hordtak a lábukon. Az újon érkezőkről
tudomást sem látszottak venni; valami heves vitatkozást folytattak
fenhangon mindannyian.
Az újonérkezettek elszörnyedve protestáltak a kényszerhelyzet
ellen.
A két úrhölgy közül az egyik nagyon fiatal volt, a másik valamivel
idősebb.
Az idősebb hölgy megragadá a kalauz karját s haragosan
mondott neki valamit először németül, azután francziául, – minek az
a büntetése itt, hogy senki sem felel rá: – azt akarta kifejezni, hogy
itt már heten ülnek.
A kalauz egy automat közönyösségével mutatott a waggon falán
olvasható feliratra «per dieci persone». Itt tíz embernek kell elférni.
«De mi első helyre váltottunk jegyet!» heveskedék az úrhölgy,
előmutatva a sárga papirszeletkét, mely a világ minden vasutainál az
aristocratia jelvényét képezi – hely dolgában.
A kalauz nem csekélyebb kiváncsisággal nézte meg a mutatott
tárgyat, mintha az úrhölgy azt mondta volna neki, hogy íme itt van
egy scarabæus a Pharaók sírjából! Furcsa állat! azzal vállat vont, s
kimutatá helyét: íme oda abba a szegletbe leülhet még egy; emebbe
a másikba a másik, s ha ennek a signorenak tetszeni fog azt a zsíros
batyut az ölébe venni, annak a helyében nyugtot talál a harmadik.
Mit volt tenni? Az egyik hölgynek le kellett ülni az egyik series
férfi közé, a másiknak a másik közé, s megnyugodni a sorsában.
Hanem a velük jött férfi úgy látszik még küzdeni akart a gondviselés
ellen. Neki sehogy sem tetszett a maga helye két disznókereskedő
között; maga is elég köpczös ember volt.
– Majd csinálok én itt rendet mindjárt!
Azzal fölkelt, leszállt a waggonból, sietett az állomásfőnököt
fölkeresni.
Az ott sétált a perronon, hátratett kezekkel, katonás
egyenruhában.
Az utas elkezdte neki magyarázni a dolgot. Ő már tudott olaszul,
ha mindjárt keverte is egy kicsit latinnal és francziával.
Elmondta az illustrissimónak, hogy ő és még két hölgy az első
helyre váltottak jegyet egész Bolognáig; ez a nemzetközi törvények
szerint jogot ád még az idegennek is, minden konzuli közbenjárás
nélkül ugyanazon első helyi waggonnak használatára. Ennek daczára
őt s még két úrhölgyet betuszkoltak erővel egy már korábban elitélt
gonosztevőkkel teljes másodosztályu börtönbe, a mi ellenkezik a
magyar Tripartitum primæ nonusával, mely szerint magyar nemest
birói itélet nélkül bebörtönözni (nisi in flagranti) nem szabad; s
minthogy az angol Habeas Corpus acta is a mellett bizonyít, hogy
minden ember birja a maga testét, s másnak az ölébe ne üljön vele,
annálfogva kér egy elsőrendű waggont felnyittatni.
Az illustrissimo úgy nézett a debacchálóra, mint a hogy nézne rá
a padra kifektetett eleven tintahal két nagy szemével, ha annak
magyarázta volna a dolgot, s épen úgy nem felelt neki rá semmit,
mint a hogy az nem felelt volna. Hanem a helyett a fülébe ordított
hátulról a kalauz, egy hatalmas hangkifejtéssel előadott szót:
«Partenzaaaa!» A mi annyit jelent, hogy indul a vonat! (Mert az olasz
még a csengetésben is takarékos, a második csengetésnél már fut a
kerék.)
A megriasztott úr erre ijedten futott vissza az elhagyott
waggonhoz, de alig talált bele; mert az alatt, míg ő leszállt a szóbeli
tárgyalásra, a kalauz még három új vendéget tolt be a ketreczbe:
azok egy katonaiskola nagy kamasz növendékei voltak, az egyik
mindjárt leült az üresen hagyott helyre, a másik kettőnek állva kellett
maradni; azok hát nem tehettek okosabbat, mint hogy a két közéjük
szorult hölgyre mondogattak fönhangon sikamlós élczeket, dévaj
nevetéssel. A visszakerült úr már épen tizenharmadik lett volna, a mi
nagyon baljóslatú szám, kivált egy vasuti coupéeban. Pedig a
táskája, köpönyege már ott volt: az volt a hazája.
A hölgyek kétségbe voltak esve. Az uti társ dühében magyarul
kezdett beszélni.
Ekkor valaki megrántja a könyökét hátulról s szintén magyarul
szólítja meg:
– Polgártárs! Soh se hevítse ön fel a vérét. Nem oráczió kell ide,
hanem baksis. «Romanus sum civis: Cajum smucium vocant.» A míg
ön capacitált, addig én fel is nyittattam egy első osztályú rezervált
coupéet: csekélységbe került – ha tetszik önnek és hölgyeinek,
megoszthatják velem a birtokát.
– Köszönöm, de elkésünk, – csak két percz az idő.
– Ne féljen semmit. A due minute csak az utasoknak szól, a
vonat ki nem kászolódik innen fél óráig.
A két hölgy e megszabadítást nem kevesebb hálával fogadta,
mint a minővel Andromeda fogadta Perseus segélyét s a mint e
rettenetes fegyintézetből kiszabadíták őket s átszállították, most már
szolgálatkészszé, beszédessé, nyájassá vált kalauzok egy kényelmes,
tágas és tiszta első osztályú coupéeba, az ellentétek szerencsés
combinatiója folytán még e semmi jelentékenységet nem igérő
helyzetben is megtalálták bizonyos nemét az érdekeltségnek.
 Tulajdonképen még semmi hálával sem tartoznak a
közbelépettnek; mert hisz az saját érdekében nyittatta fel a rezervált
üres coupéet – s ők csak jogos helyüket foglalták el benne; de azt
mégis el kellett ismerniök, hogy a gyors szinpadi átváltozás az ő
rendezői érdeme. Még a kalauz is szerepet cserélt egyszerre, s az
automatból érző szivű ember lett, ki a hölgyek számára frissítőül
narancsokat hozott, s kikereste azok közül a piros bélüeket, s azontúl
mindig az ő waggonablakuk előtt mászkált végig, s bemosolygott
rajta, vagy felült a waggon tetejére s barcarolát énekelt.
A két hölgy egymással szemközt helyet foglalt a zárt ablak előtt,
míg azon oldal szélső ülései, a hol a kocsit nyitogatják, a két úr
számára maradtak, s azoknak egyikébe a kiséretet képező hazafi
elhelyezte magát. Az a másik, a ki e kényelmes erősséget
mindnyájuk számára kivívta, még odalenn maradt: valószinűleg
sokkal jobban érdekelte az, hogy a szivarját végig kiszívhassa, mint
hogy ismeretlen utitársnéival ismeretséget kössön, s bevárta, míg a
másodikat is elcsengetik, akkor a szivarját odaajándékozta a
facchinonak, s már indult a vonat, mikor felugrott a lépcsőn s a
furfangos zárt nagy tudománynyal bezárta maga után. Azután
levette uti sipkáját s letette maga mellé. Azt is csak azért tette talán,
mert melege volt a fejének. Olyan sűrű és erős haja volt, hogy
szerteszét állt a fején minden irányban. Egész arczán valami
szokatlan fajjelleg volt kifejezve, széles kidomboruló homloka, erős,
sűrű perzsa szemöldökei, s azokhoz egészen malayi metszésű
szemei, tiszta kék svéd szemszivárványokkal, egyenes görög orra,
felvetett felső ajkának sémita jellegű csigavonala, míg kétfelé osztott
állán volt valami lengyeles, mintha öt-hatféle nemzetnek az
eszménye volna benne összekeverve s mégis valamennyi egy
összhangzó egészszé egyesítve. Fiatal ember volt még; kevés bajusz
az ajkán s csak a felső arczán valami ütköző szakáll.
A szemközt ülő utitárs igazi magyar typus volt, zömök, erőteljes
alak; barna piros arczczal, kifent bajuszszal, a minek a
pödörgetésével nagyon sok tennivalója volt mindig.
 A két hölgy közül a fiatalabbnak az arcza a sűrű kalapfátyol alá
van rejtve, mely csak a classikus remek körvonalakat engedi kivenni,
a másik azonban egész szabadelvűséggel hátracsapta a kalapja
fátyolát szőke hajfürteiről, s egy őszinte, kigömbölyödő arczot enged
a közszemlének, melynek beszélő vonásai kárpótlást szereznek az
ajkaknak, a miknek nehezükre esik az a hallgatás, a mire jónevelésű
ember kötelezve érzi magát, mikor egy idegen lép a közelébe, a kivel
önkénytelen együtt kell maradnia.
A férfi kisérő igen nyügösködő utitárs volt. A megindulás első
perczében azt mondá átellenesének, hogy ő nem tud háttal a
mozdonynak ülni, rögtön tengeri betegség előjeleit érzi magán. A
fiatal ember aztán megkinálta a maga helyével, hogy cseréljenek.
Mikor az megvolt, akkor meg azon panaszkodott, hogy a légvonat
egészen a szeme közé hordja a kőszénfüstöt, meg kell vakulnia.
Akkor a fiatal ember azt ajánlotta, hogy húzzák föl a kocsiajtó
ablakát. Arra meg az a baja lett, hogy meg kell az embernek fulladni
ebben a ketreczben! Akkor aztán a telt arczú hölgy, azzal a még
most jól illő kellemes kettős tokácskával, kelt fel a helyéről, a tisztelt
úrral cserélni, a ki elvégre meg lehetett elégedve; nem úgy a
csereajánló hölgy, ki már most átellenese lett annak az idegennek, a
ki iránt a kötelezettség ellenszenvét érzi.
Utazó hölgyek gyanakodók és hálátlanok. Az idegent, ki hozzájuk
szivességgel közelít, vagy zsebmetszőnek, vagy kalandornak nézik, s
egyik kezöket a tárczájukon, másikat a szivükön tartják, nehogy
hevenyében ellopja tőlük valamelyiket.
Növelte a gyanút az ismeretlen irányában az a körülmény, hogy
az első megszólítás után itélve, az is magyar. És mégis az ő kisérőjük
és az ismeretlen nem tesznek egymással úgy, a hogy két magyar
szokott tenni, mikor külföldön véletlenül összetalálkozik: kezet szorít,
elmondja kölcsönösen kinek híják? hová való? mi járatban van? s
aztán közli egymással, mi hírt tud hazulról? megkérdezi egymástól,
nem ismeri-e ezt az urat, ezt az asszonyságot? s nagy az öröme, ha
talál egy olyan harmadik nevet, a melyik mind a kettőnek ismerőse;
s végül összeesküszik, hogy egy vendéglőbe szálljanak! E helyett ez
a két férfi az első üdvözlés után semmi mondanivalót nem talál
egymáshoz, semmi közleni való ujdonságot – most! 1848 márczius
végén! a mikor csodákkal van tele a levegőég. Talán ismerik
egymást? Ha ismerik, kisérőjük miért nem mutatja be a hölgyeknek
a honfitárst? Miért kárhoztatja őt e néma szerepre? Talán fáj nekik
valami abban az ismeretségben?
A hölgynek tetszett tüntetőleg kimutatni azt, hogy mindezekre
nem kiváncsi. Úgy tett, mint a ki tudomást sem vesz a vele szemközt
ülőről. A nap a szemébe kezdett sütni, a szél az arczába fútt; az ellen
különböző stratagémák vannak a waggon ablakára alkalmazva, a
miknek kezeléséhez azonban gyakorlottság és physikai erő kell; a
furfangos mechanismusba a hölgy egészen belevesztette minden
erőlködését, utoljára is megszánta az utitársa s elintézte a függöny
és ablakváltoztatást kivánata szerint.
A hölgy még ezt sem köszönte meg neki, hanem e helyett
boszúsan veté magát kerevetébe, ingerülten ejtve ki e zúgolódást:
– Oh milyen nyomorult teremtései az Istennek az asszonyok!
– Maguk az okai, asszonyom.
Ez volt az átellenes válasza.
Pedig a szép utitársné felfohászkodására a kötelezett válasz az a
trivialis bók lett volna, hogy «oh asszonyom, önök gyöngeségük által
uralkodnak mi fölöttünk, erőseken». E helyett egy ilyen kihivó
mondat, a mi még paradoxon is!
A bókot egy fanyar mosolylyal elutasította volna a delnő; de ez a
vágás meglepte.
– Par exemple? ez úgy látszik, szavajárása volt.
– Például, mikor egy hölgy elhagyja azt a kényelmes helyet, a mit
a sors rendelt számára, hogy felcserélje azt egy kényelmetlennel, a
mit egy férfi ajánl neki: szabad akaratból.
 A hölgy nem tilthatta el magának, hogy elpiruljon. Ez a válasz
vonatkozott csupán a waggonban megcserélt helyekre; de az sem
lehetetlen, hogy ez az idegen annál többet is tud s egyéb
helycserére is czéloz. Nem lehetett arczából kivenni. Azok a szép,
őszinte kék szemek olyan ártatlanul tekintének szemközt, míg az ajk
olyan ravaszul mosolygott. – A társalgás most már kezdett érdekkel
birni.
– A szabad akarat nem a nők számára van feltalálva, mondá a
hölgy, elhatározási jogunk csak látszat: mindig kötve vagyunk
valakihez, a ki erősebb.
– De az a kötelék eltéphető, mihelyt kiállhatatlanná lesz, s ez
ismét csak önakarattól függ: – a nőnél. A férfinál nem; azt fogva
tartja az igézet.
– Csakhogy ez igézetet nem azok a nők gyakorolják a férfiakra, a
kiknek joguk van hozzá; hanem mindig mások.
– Ez ismét az ő hibájuk; miért nem teszik azt? Ha tudják, hogy
azt a szivet, mely jog szerint az övék, csak az igézet tudja fogva
tartani, miért nem hatnak rá e varázszsal? Ha tudják, hogy abban
van a hatalom, miért szégyenlik ezt a koronát viselni? A szép
szoborarcz, mely nem tud mosolyogni, sok boldogtalan életnek volt
már okozója. De hát miért engedte át a vidám kaczagás varázsát
másnak?
E szavaknál a másik ifju hölgy felveté fátyolát, tán hogy jobban
lássa a beszélőt, s kitünt az alól egy ép oly gyönyörű szoborarcz,
mely nem tud nevetni; két nagy bámuló szemmel, hallgató ajkakkal.
De az ifju nem láthatott reá, mert átellenesével volt elfoglalva, kit
egészen hadilábra állított ez a merész okoskodás.
– Ah, ön tehát azt hiszi, hogy egy nőnek egyenesen az a
feladata, hogy ha a férj gyönyörvadász, legyen számára a hitves az,
a mi az őrjöngés eszményképe; kövesse őt érzéki deliriumainak
minden phantasmáin keresztül: ne szégyeljen előtte csábító,
agaçant, kaczér lenni, s ha a férj Circe philtraját keresi, találja meg
azt otthon a saját poharában?
Ezt kivánja ön egy hitvestől?
A szép hölgy tűzbe jött már.
Az ifju pedig azt felelé rá:
– Valóban nem látom át, hogy mit vétenék vele, ha ezt
kivánnám?
A szép szobor arczán annyi változás történt, hogy szemöldei
összehuzódtak.
A vitatkozó szép hölgy pedig el volt szánva rá, hogy most
mindjárt kicsavarja a fegyvert ellenfele kezéből, aztán a mellének
fogja szegezni a hegyét.
– Jól van. De már most egyet megenged ön. A hitestárs nemcsak
szeretőtárs, hanem – családanya is. Mikor a nőnek legfenségesebb
hivatása méla aggodalmat, sejtő várakozást parancsol arczára – hova
lesz akkor önnek az elmélete?
Az ifju ellenfél erre a lesujtó támadásra teljesen és föltétlenül
capitulált.
– Akkor asszonyom, megszünik a jog és kötelesség kölcsönös
felosztása, s az egyik félnek jut egészen a jog a másiknak a
kötelesség. A nő, a ki előtt a római consulok a lictorokat tisztelegni
parancsolták, korlátlan úr a maga országában, s a férj annak
föltétlen rabszolgája, a ki kötelezve van a szentek életére,
lemondásra, együttérzésre és imádatig menő hűségre. S a ki nem
úgy tesz, annak követ nyakába s a tengerbe vele!
E föltétlen megadás kiengesztelni látszott a szép asszonyt:
győzelme érzetében, nagylelkűséget akart gyakorolni s a capitulált
várőrségnek megengedni, hogy kibontott zászlókkal tovább
vonulhasson, azt kérdezve tőle:
 – Ön Rómába utazik? (mintha eszmetársulás volna ez a római
consulok és lictorok adomájával).
– Igen, oda utazom.
– A világhirű nagyhéti szertartásokra?
– Azokhoz nekem semmi közöm.
– Hogyan? önnek nincsen semmi köze a vallás legmagasztosb
ünnepélyéhez, mely Krisztus Istenné lételét jelvényezi? szólt a hölgy
hitbuzgó szemrehányás hangján.
– Mert én azt nem hiszem, felelt rá az ifju, de feleletében nem
volt az a kihívó, káromló tagadás, mely a skeptikus sértő szándékát
árulja el: arcza olyan nyugodt maradt mellette, mint a ki meg van
győződve felőle, hogy azzal, a mit mondott, se a földön, se az égben
nem sértett meg senkit.
A szép hölgy aztán találgatta magában: hogy vajjon mi lehet ez
az ő átellenese? vajjon zsidó-e, vagy atheista? – Ha zsidó, akkor
egészen rendén van, hogy ne higyje azt, a mi a keresztyének
hitágazatát képezi; ezért a különállásért aztán megvannak neki a
maga társadalmi hátrányai, s ha neki tetszik azokat a hitéért
elviselni, az igen tiszteletreméltó hűség az ősi hagyományokhoz.
Hanem az egészen menthetetlen, hogy valaki elfogadja mindazon
előnyöket, a mik együtt járnak azzal, ha az «Atya, Fiu és Szentlélek»
nevében megkeresztelték, ennélfogva földbirtokot, házat vásárolhat,
hivatalt viselhet és mégis előáll, mint rationalista, kutatni a
dogmákban az anyagi lehetőséget és philosophi exactságot. Ez már
stellionatus. Szeretett volna tisztába jönni a maga emberével.
– Úgy tudom, hogy a római curia most egy eddig szokatlan
kölcsönkötéssel foglalkozik.
Az ifju nem rejthette el mosolyát. Észrevette, hogy útitársnéja azt
szeretné belőle kivenni, hogy – csakugyan semita eredetű-e?
 – Nem, nagyságos asszonyom: én nem is a bankárok csődülésére
megyek Rómába, a pápai kölcsönben résztvevés végett. Engem egy
válóperem hajt ide.
– Válóper? szólt a szőke hölgy érdekelten, s most már a szép
szobor is egész teljében felé fordítá arczát és szép ajkai, mint egy
feslő rózsa nyíltak meg egy pillanatra.
– Igen, válóper egy olyan kedves lénytől, a ki engem elűzött,
megtagadott, máshoz pártolt, a kit kerülnöm kell örökre, birnom
nem lehet soha többé, s a kitől még sem tudok soha elszakadni, a
kit még sem tudok mással felváltani soha. Azért megyek Rómába,
mert az egy halott város: mindenkié – és senkié sem.
A vonat megállt, új állomás jött; a fiatal férfi kinyitotta a
kocsiajtót és kiszállt s a kalauzzal kezdett el beszélgetni, s aztán
elment valamerre, mert nem látták többé.
– Ismeri ön ezt az urat? kérdé a szőke hölgy az ott maradt
kisérőt.
– Nagyon jól.
– És még sem szóltak egymáshoz.
– Mert ez nekünk nehezen megy.
– Ellenfelek önök?
– Nem ellenségek; de ellenlábasak.
– Zsidó ez az úr, vagy atheista?
– Egyik sem; hanem «egy Istent valló».
– Mi az?
– Egy törvényesen bevett vallásfelekezet Magyarországon.
Keresztyének, a kik egy Istent vallanak, s mikor esküsznek, az egy
hüvelykujjukat emelik fel az égre.
 A hölgy csodálkozva rázta szőke fürteit.
– Hogy én ezekről soha nem hallottam.
– Nagyobbrészt Erdélyben laknak; hitsorsosaik Angliában,
Amerikában települtek le, s ott hatalmas befolyásuk van. Kevesen
vannak, de összetartanak; nem terjeszkednek, de nem is engednek.
A szép szobor ismét arcza elé vonta a fátyolát, s a fátyol alatt
észrevétlenül keresztet vetett magára.
A szőke hölgy pedig kiváncsian dugta ki a fejét a kocsiablakon,
hogy lopva végignézzen az irtóztató útitárson, azzal a kiváncsisággal,
a mivel nézheti valaki azt, a kiről felfedezték előtte, hogy ez a
rejtélyes subjectum, a ki most vele utazik, valamikor megölt két
embert; – hisz ez még többet tett: ez megölt két Istent. – Borzalom
arra gondolni!
Hisz még a kik közelükben laknak is ott Erdélyben az egy Istent
vallóknak, azt hiszik felőlük, hogy azoknak szarvaik vannak, s
keresztelőjükhöz embervért használnak.
Mind a két hölgy buzgó orthodox volt.
A vonat nem sokáig időzött ezen az állomáson; a kalauzok
ordították a «partenzát!» s csengettek, trombitáltak, a mozdony
fütyölt; a kiszállt utitárs még sem tért vissza. Úgy látszik, annyira
hitetlen ez, hogy nem hisz ez a kalauzokban és gőzgépekben sem.
«Bár csak lemaradna!» gondolá egyszerre mind a két hölgy
magában.
S ime az igazhivők óhajtásainak van sikere: a vonat csakugyan
megindult, a nélkül, hogy a fiatal utitárs visszatért volna.
– Ez bizony lemaradt! mondá a szőke delnő.
– Se baj, nyugtatá meg a hegyes bajuszú úr; a másik vonattal
majd utánunk jön. Nem is hozott magával semmi utitáskát, s a felső
kabátja rajta volt.
 Ennek aztán nagyon örültek, hogy megszabadultak egy embertől,
a kinek köszönhetik, hogy most kényelmes helyen ülnek s nincsenek
katonatiszt-növendékek és lócsiszárok közé bebörtönözve
tizenharmad magukkal, s már most megszólhatják kedvükre azt, – a
ki hozzájuk olyan jó volt.
– Ön közelről ismeri ezt az embert? kérdezé a szőke hölgy a
zömök úrtól.
– Nagyon jól ismerem. Neve Adorján Manassé.
– Ah! kérem! Melyik a vezetéknév, s melyik a keresztnév?
– Adorján egy régi székely törzs családi neve. Manassét kapta a
keresztségben; ebben a felekezetben nagy előszeretettel vannak az
ótestamentomi nevek iránt. Manassé apját Adorján Izraelnek hítták.
Kívüle még hét fia és egy leánya volt. Mind idősebbek Manassénál, a
leányt kivéve, a ki ikertestvére. S ezek mind otthon vannak most is
az ősi háznál s gazdálkodnak együtt; nehány meg is házasodott s
ugyanannyi család lakik egy födél alatt az ősi kastélyban.
– Az rettenetes háztáj lehet!
– Az egy igen patriarchalis ház. Jákob fiai nem éltek nagyobb
egyetértésben, mint ezek. Soha sincs közöttük semmi czivakodás.
– Még az asszonyok között sem?
– Csak annyiban nem hasonlítanak a bibliai Jákob fiaihoz, hogy
ők nem adták el egyiptomi kereskedőknek a legifjabb testvért, azért
mert szülőik kegyencze volt; pedig ez is az volt; hanem inkább azt
tették, hogy ők maguk dolgoztak, fáradtak, nélkülöztek, hogy a
legfiatalabb testvért magasabb pályára neveltethessék. Ez látszott
örökölni valamennyiök osztályrészét szellemi tehetség dolgában. A
többiek mind igen derék, természetes eszű székely lófők; de ez
maga egy lángész, ki húsz éves korában már egyike volt azoknak, a
kiket az unitáriusok a betöltendő consiliariusi hivatalra candidáltak;
mert Erdélyben az volt a szabály, hogy mind a négy bevett
vallásfelekezet, tehát katholikus, helvét és ágostai protestáns és egy
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookultra.com