Corporate Finance Canadian 7th Edition Ross

Solutions Manual pdf download

https://testbankfan.com/product/corporate-finance-canadian-7th-
edition-ross-solutions-manual/
We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit testbankfan.com
to discover even more!

Corporate Finance Canadian 7th Edition Ross Test Bank

https://testbankfan.com/product/corporate-finance-canadian-7th-
edition-ross-test-bank/

Fundamentals Of Corporate Finance 7th Edition Ross

Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/fundamentals-of-corporate-
finance-7th-edition-ross-solutions-manual/

Essentials of Corporate Finance 7th Edition ross

Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/essentials-of-corporate-
finance-7th-edition-ross-solutions-manual/

Managerial Accounting 1st Edition Balakrishnan Test

Bank

https://testbankfan.com/product/managerial-accounting-1st-
edition-balakrishnan-test-bank/
International Financial Management Canadian Canadian
3rd Edition Brean Test Bank

https://testbankfan.com/product/international-financial-
management-canadian-canadian-3rd-edition-brean-test-bank/

Macroeconomics 9th Edition Abel Test Bank

https://testbankfan.com/product/macroeconomics-9th-edition-abel-
test-bank/

Social Psychology and Human Nature Comprehensive

Edition 4th Edition Baumeister Test Bank

https://testbankfan.com/product/social-psychology-and-human-
nature-comprehensive-edition-4th-edition-baumeister-test-bank/

Essentials of Life Span Development 4th Edition

Santrock Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/essentials-of-life-span-
development-4th-edition-santrock-solutions-manual/

Effective Management 7th Edition Chuck Williams Test

Bank

https://testbankfan.com/product/effective-management-7th-edition-
chuck-williams-test-bank/
Macroeconomics Canadian 15th Edition Ragan Solutions
Manual

https://testbankfan.com/product/macroeconomics-canadian-15th-
edition-ragan-solutions-manual/
 PART 3 VALUE AND CAPITAL BUDGETING

To motivate students, it is useful to link the concept of return and risk to the overall goal of the financial manager,
i.e. to maximize stockholder wealth. Managers can achieve this goal by accepting positive NPV projects. To
compute NPV, we need future cash flows and a discount rate. So far, the discount rate is treated as a given. To
estimate the appropriate discount rate, we need to define the relationship between return and risk. First, we will look
at the history of returns on different assets in Chapter 10. Intuitively, and confirmed by history, investors demand
higher returns for riskier investments. Chapters 11 and 12 introduce two theories of capital asset pricing, which
provide a rigorous relationship between return and risk. Chapter 13 applies one of these theories, the Capital Asset
Pricing Model (CAPM), to estimate the appropriate discount rate for making investment decisions.

CHAPTER 10 RISK AND RETURN: LESSONS FROM MARKET HISTORY

Chapter Outline [PowerPoint slide 10–1]

10.1 Returns
10.2 Holding–Period Returns
10.3 Return Statistics
10.4 Average Stock Returns and Risk–Free Returns
10.5 Risk Statistics
10.6 More on Average Returns
10.7 2008: A Year of Financial Crisis
10.8 Summary and Conclusions

This chapter covers the historic return statistics in the Canadian capital market. In addition to defining return and
risk, this chapter also provides quantifiable measures of return and risk for a single asset. Lastly, the risk–free rate
and risk premiums are introduced. The appendix poses an interesting and important puzzle regarding equity risk
premiums.

Return and Risk Statistics for A Single Asset [PowerPoint slides 10–2 to 10–12]

It is important to emphasize that when we look to the past to learn about return and risk, we must keep in mind that
history may not repeat itself. Historic, Ex Post, return and risk statistics are useful places to start but may not be
sufficient for estimating discount rates to be used for evaluating future projects.

10-1
Dollar Returns versus Percentage Returns [ PowerPoint slides 10–2 to 10–5]

 Dollar Returns = Dividend + Change in Market Value

 Percentage Returns = Dollar Returns / Beginning Market Value
 Dividend Yield = Dividend / Beginning Market Value
 Capital Gain = Change in Market Value / Beginning Market Value
 Percentage Returns = Dividend + Capital Gain

Holding–Period Returns [PowerPoint slides 10–6 to 10–11]

Holding–Period Return = (1 + R1) (1 + R2) .. (1 + RT) – 1

Ending Market value = Beginning Market Value x (1 + Holding–Period Return)

Return Variance and Return Standard Deviation [PowerPoint slide 10–12]


T
( R t  R) 2
The historic (ex post) return variance:  
 t 1

T -1
where R is the arithmetic mean return

The historic (ex post) return standard deviation:    

Return Statistics: An Example

Year Return
1990 –8.84%
1991 28.45%
1992 4.82%
1993 8.00%
1994 –2.84%
1995 31.42%
1996 18.27%
1997 31.23%

Remind students that this is a sample and the statistics we will calculate are the sample statistics.

Historic average (arithmetic) mean return:

R = (–8.84% + 28.45% + 4.82% + 8.00% – 2.84% + 31.42% + 18.27% +31.23%) / 8 = 13.81%

Historic return variance:

2 = [(–.0884 – .1381)2 + (.2845 – .1381)2 + (.0482 – .1381)2 + (.0800 – .1381)2 +

(–.0284 – .1381)2 + (.3142 – .1381)2 + (.1827 – .1381)2 + (.3123 – .1381)2] / (8 – 1)
= .0250

10-2
Historic standard deviation:

 = .1582 = 15.82%

Capital Market History [PowerPoint slides 10–13 to 10–19]

Historic Average Returns on Different Assets

Table 10.2 in the text and [PowerPoint slide 10–13] present the average annual return and standard deviation of
return for several classes of capital market securities. The most important observation from capital market history is
that return is related to risk. We ask the students to identify the (positive) relationship between average returns and
standard deviation of returns for the different classes of investments.

We then ask the students to determine the current required return on investments that have the same risk as common
stocks. Required return on a typical share of common stock is RCS = rF +RPCS . Doing the exercise correctly depends
upon knowing two things: the current risk–free rate and the common stock risk premium. The current risk–free rate
rF is approximated by the rate on Canadian T–bills. From Table 10.2 in the text, the historical average risk premium
is about 4.46% [PowerPoint slides 10-13 & 10-14] .

In our experience, students find it difficult to remember how to estimate the market risk premium of 4.46% because,
at this stage in their education, they do not yet understand its significance. We emphasize that this is a key input into
valuation models developed and employed in the remainder of the text and in the real world.

This is a good place to introduce the concept of a capital asset pricing theory. A capital asset pricing theory provides
a formal and rigorous definition of the relationship between return and risk. Common sense suggests that a rational
investor will demand a higher return for a riskier investment and history of the capital market confirms this intuition.
A capital asset pricing theory explicitly predicts how much more in return is needed to compensate for an
incremental unit of risk. Chapters 10 and 11 will discuss two theories of capital asset pricing.

Understanding the Return Statistics and the Normal Distribution [PowerPoint slides 10–20 to 10–22]

It is useful to digress here to discuss how to interpret the return statistics. The variance measures the squared
deviation from the average. Therefore, using the variance (and standard deviation) as a measure of risk puts equal
emphasis on returns that are above average and returns that are below average. There are other measures of risk, such
as the downside risk (semi–variance) and the range.

Variance (or standard deviation) is especially useful as a measure of risk for a normal distribution. Identify the
percentage of the normal distribution that lies 1 (68%), 2 (95%), and 3 (99.7%) from the mean and the
application of the normal distribution. For example, if returns in our previous example are normally distributed with
mean = 13.81% and  = 15.82%, there is a 68% chance that the actual return in a given year will be between –2.01%
and 29.63%. Another way to put this is that there is only a 32% chance that actual return in a given year will be
lower than –2.01% or higher than 29.63%. In fact, there is only a 0.15% chance that the actual return will be below –
33.6%.

Risk and Beta

There is a famous bit of folk wisdom which states: “Don’t put all your eggs in one basket.” The 1990 Nobel Prize in
Economics was awarded jointly to Harry Markowitz, Merton Miller, and William Sharpe for applying this idea in a
formal way to financial assets. We point out that the relevant risk of an asset is not its risk when held in isolation but
its contribution to the risk of an individual’s portfolio. This brief comment ties the chapter to the ‘portfolio theory’ of
Chapter 11.

10-3
Geometric Mean Return versus Arithmetic Mean Return [PowerPoint slides 10–23 to 10–27]
1

Geometric Mean Return: R  1  R 1 1  R 2 1  R 3 ......1  R T   1

T

(R 1  R 2  R 3 ...  ...R T )
Arithmetic Mean Return: R 
T

The geometric mean return takes into account the effects of compounding whereas the arithmetic mean return is a
simple average. The geometric mean return is always smaller than the arithmetic mean return except if the actual
return is identical in each time period, then both mean returns are the same. Conceptually the geometric mean is
more appealing because using the geometric mean return to compute future value will give the actual ending value.
Using the arithmetic mean return to compute future value will overstate the actual ending value because the effects of
compounding is not included in the calculation of the arithmetic mean return. However, most financial publications,
including Stocks, Bills and Inflations: 20xx Yearbook, by Roger G. Ibbotson and Rex A. Sinquefield, provide only
arithmetic mean returns. Students should be alerted to the overstated ending value due to using the arithmetic mean
return. Most importantly, students should not compare a geometric mean return against an arithmetic mean return.

The historic (ex post) average return is the arithmetic mean return. Through out Chapter 10 and in most places in the
text, the term average return refers to the arithmetic mean return.

Supplemental Bibliography

1. Wilson, Jack W. and Charles P. Jones. “A Comparison of Annual Common Stock Returns: 1871–1925 with
1926–1985.” Journal of Business, 1987.

2. Siegel, Jeremy J. “The Equity Premium: Stock and Bond Returns Since 1802.” Financial Analysts Journal,
January/February 1992.

3. ––––––––––––. “The Real Rate of Interest from 1800–1990.” Journal of Monetary Economics, April 1992.

10-4
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
The Project Gutenberg eBook of Szerelem
bolondjai
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.

Title: Szerelem bolondjai

Author: Mór Jókai

Release date: October 2, 2017 [eBook #55667]

Most recently updated: October 23, 2024

Language: Hungarian

Credits: Produced by Albert László from page images generously

made
available by the Google Books Library Project

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK SZERELEM

BOLONDJAI ***
 Megjegyzések:

A tartalomjegyzék a 427. oldalon található.

Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?
id=zPZiAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.

JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI

NEMZETI KIADÁS

XLI. KÖTET
SZERELEM BOLONDJAI

BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
 1896

SZERELEM BOLONDJAI

REGÉNY

IRTA

JÓKAI MÓR

PFEIFER FERDINÁND TULAJDONA

BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA

1896
 ELŐSZÓ.
Micsoda czím ez már? fogja kérdezni minden ember.
Minő blasphemia! kiált fel a sentimentalismus. Hisz a
szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcseség, mint a
philosophok minden tudománya.
Minő pleonasmus! mondja rá a satyricus. Hát vannak a
szerelemnek okosai is?
Minő antithesis! jegyzi meg felőle a koreszmék embere. Hisz a
szerelem nem szerelem többé, mihelyt bolondság; s a bolondság
sem bolondság, mihelyt szerelem.
Ebből valami furcsa lesz! szól hozzá a kiváncsiság: szerelmesek
és bolondok! Rendkivüli történetek rakhelye lesz itt.
Én aztán, hogy amazokkal mind megbirkózzam, emezeket
kielégítsem: elévethetném mindazt, a mit emlékezetem
összehalmozva tart az emberi szív szerepléséről a
világtörténelemben.
Beszélhetnék a szerelem túlcsapongásairól, a római Saturnaliák
mysteriumairól, miket Hispala Sescennia urhölgy fedezett fel kedvese
előtt, a kit sajnált ez ünnepélyek kegyetlen élveinek feláldozni, s
mely felfedezésért Adrián császár egy városnegyedet leromboltatott.
Akadnának e történetnek olvasói, s azok bizonyítanának a mellett,
hogy a szerelem sok bolondot eszközöl.
Elmesélhetném a «megfordított évszakok» bohóságait, mely
egylet a XVI. században azt a szabályt állította fel, hogy a kik
egymást igazán szeretik, azok nyáron télhez, télen nyárhoz öltözve
járjanak, a szomjat meleg vizzel oltsák, az éhséget sületlen
szerekkel. – Azt tartom, hogy ezek elég nagy bolondok voltak.
Regélhetnék a mór «szeretők sziklájáról», hová egyszer üldözött
szerelmes pár menekült fel az apai korbács elől, s a honnan tovább
nem futhatva, mindketten leugrottak, meghaltak. És azután még
sokáig «szeretők sziklájának» hítták azt a helyet, s a hol csak
boldogtalan szerelmesek voltak a környékben, mind odasiettek
magukat elölni. – Kérdés maradna, hogy kik voltak a nagyobb
bolondok: azok-e, a kik a példával előrementek, vagy azok, a kik
őket követték?
Segélyemre hívhatnám az ethnográphiát, s elkezdve a szerelem
bizarr közönyétől, melylyel az eszkimo a vendégszeretet fogalmát
még a hitvesi kegy osztalékaira is kiterjeszti, végig utaztathatnám a
kegyes olvasót az ellenkező oldalig, a hol a féltékeny koriálok soha
sem engedik feleségeiket megmosdani, hogy más férfi ne is
gyaníthassa arczaikról, hogy szépek-e? Közbe esnének aztán olyan
népek is, mint az alibamoniak, a hol még a nők is féltékenyek és
boszuállók, s ha egy-egy asszonynak a férje hűtlenséget követ el,
valamennyi asszony ellene támad, s a hűtlen férj collective
elpáholtatik. – Melyik bolondabb a három közül?
Azután felidézhetném a világtörténelem nagy kisérteteit, s
elmondanám rólok: ez a koronás rém itten Semiramis, háromezer év
nem oltotta ki szeméből azt a bűvsugárt, a mivel hajdan a hőskor
férfiait keblére szédíté; minden évben más férje volt, s azok mind
csoda módon haltak meg. A szép királyné egy kerített sírkertet
tartott holt férjei számára, a hol az egymás után következők számára
remek síremlékek voltak emelve. A hogy a mai kor delnője tart egy-
egy photograph-albumot, mely lassankint megtelik imádók
arczképeivel, úgy tartott e hatalmas nő egy sirkertet, s annak
minden lapja egy-egy márványemlék volt, ráirva a holt férj neve és
szerelmének nagysága. Azon fehér márvány-mausoleum, melynek
küszöbéhez támaszkodva jelen meg előttünk a szép rém, maga még
fehérebb, mint a márvány, csak szemei feketék és égők: Arraeus
hamvainak sírboltja az; azon Arraeusé, ki Bythina királya volt, szép,
fiatal és hős. Semiramis belészeretett s kezét ajánlá neki; de Arraeus
visszautasította azt. Erre a királyné haddal támadt ellene, s Arraeus a
szerelmes nő elleni harczban elesett. A királyné aztán a halva
megkapott kedves tetemének emelteté azt a mausoleumot, s még
holta után sem birta nem szeretni azt, ki inkább meghalt, mint hogy
őt szeresse, s kit inkább megölt ő, mint hogy mást szeressen. Ez
csinos tárgy volna, s sok régimódi pánczél és balista leirását lehetne
benne közrebocsátani.
Érdekes volna «őrült Johanna» királyné története, ki férjét addig
üldözé, míg vágytársnéja megölte a közös szerelem tárgyát, a
királyt; s akkor Johanna ezüst koporsóba teteté a hullát és mindig
magával hordozá azt, a hol járt-kelt, a hol megpihent, elaludt, a férj
a koporsóban mindenütt mellette volt, a míg élt. – Sok romantikus
vidéket be lehetne ezzel az esüst koporsóval járatni, annak a
bebizonyitására, hogy bizony nagy bolondok a szerelmesek.
Szép mese volna e tárgyról Dzsehángir és Nurgehán története.
Dzsehángir t. i. mór kalifa volt (meglehet azonban, hogy arab
padisah volt; nem állítom bizonyosan), Nurgehán pedig a legszebbik
felsége, kétségtenül hollóhaju, tojásdad arczu, korall-ajku,
gyémántszemű, a hogy a keleti ideálokat szokás költőileg feltálalni;
és obligáte heves vérű, rajongó kedélyű, ábrándos szellemű, a hogy
ugyanazokat psychologice feltranchirozva illik az olvasó asztalára
tenni. Tehát egyszer ennek a Dzsehángirnak az a raptusa támadt,
hogy a szép Nurgehánnak egy édes ölelésére megengedte, hogy egy
álló egész huszonnégy óráig uralkodjék az országán ő helyette, s a
mit ez alatt parancsolni fog, az mind akképen teljesüljön. A szép
Nurgehán aztán – természetesen – legelébb is a kincstárból
felhordatta, a mi kész aranyat talált; – ezt idáig más is ilyen okosan
intézné; – és akkor az aranyakat mind újra verette, az egyik felén
volt az ő feje, Dzsehángiréval egyesítve, a másik felén ez a körirat:
«Dzsehángir és Nurgehán szerelmének emlékére», – s aztán ezt a
pénzt kiosztatta az ország szegényei között, hogy az ő szerelmét
örökké emlegessék. – S minthogy a mahomedán pénzeken nem
szokott lenni emberi ábrázat, s minthogy mahomedán férfi a
feleségével együtt nem szokta magát a világ előtt mutogatni, tehát
kétségtelen, hogy ez a bolondság igen nagy katastrófával végződött,
mely majd vita tárgyául hagyná fenn annak elhatározását, hogy
melyik volt a kettő közül a nagyobbik bolond? a regényíróra csak
azon technikai nehézségek maradván fenn, hogy először hogyan
tudná 24 óra alatt egy egész mór királyi kincstár pénzét újraveretni,
mert polytechnikai regények óta a közönség szeme nagyon fel van
nyitva az ilyen dolgokban; másik meg annak elintézése, hogy miféle
kormánybiztosok lehettek abban az arabs országban, ha a szegények
számára küldött aranyak csakugyan a publikum közé kerülhettek az
ő kezeiken keresztül?
Beszélhetnék az angol herczegről, ki beleszeretett juhásznéjába,
s mert az semmiképen nem akart végette herczegnővé lenni, ő lett
miatta juhászszá s őrizte és fejte vele együtt a saját juhait. Melyik
volt a nagyobb bolond?
Előidézhetném azt a János királyt, a kinek nem volt elég úgy
szeretni, a hogy emberek szeretnek: ő a tündérek szerelmére akarta
fokozni idegeit s e végett minden este spiritusos pokróczba varratta
be magát. Egyszer a komornyikja a czérnát, melylyel már bevarrta,
égő gyertyával akarta elszakítani s a spiritus lobbot vetett. Minthogy
pedig János király nem volt Salamander, tehát ott bolondul
megégett. Ennek is lehetne hatása.
Vagy ezer efélét!
Tüneményes, rendkivüli történeteket, miket az ódon krónika elég
emlékezeteseknek talált, hogy a világtörténet margójára feljegyezze.
De ezúttal nem válogatok közülök.
Közönséges, mindennapi történeteket írok le; olyanokat, a mik
minden időben, minden égalj alatt megtörténhettek; itt körülöttünk,
szemünk láttára végbement dolgokat, miket észre sem vesz az
ember addig, míg el nem mondják előtte, s csak akkor emlékezik rá,
hogy hiszen azt ő is tudja valahonnan.
 Mindennapi történeteket, mikben a kik szerepelnek, derék, okos,
nevezetes emberek, s talán egész életükön át titokban tudják
tartani, hogy – ők voltak az első pályadíjnyertesek azok között, a
kiknek a neve: «szerelem bolondjai.»
 MAGYAR KLUBBOK.
Nálunk is van klubbélet, nem csak Angliában; a mit kérek nem
zavartatni össze a politikai gyüldék üzelmeivel, a mik más légkörbe
tartoznak; sem pedig azon jótékony és közhasznu egyletek életével,
mik emberek és agarak nevelésére, ügyefogyottak gyámolítására,
hazafiui dalok betanulására s egyéb magasztos közczélokra alakulnak
s naponkint meleg elismerésünkkel találkoznak.
Társadalmi csoportokról akarok csupán beszélni, miket közös
eszmék mellett közös együttérzés kényszerít egy közös asztal körül
ülni; miknek tagjai keresik egymást, a nélkül, hogy jó barátok
volnának, harczolnak egymással, a nélkül, hogy ellenségek lennének,
s a vonzódás és küzdelem közös tárgya rájuk nézve a mindennapi
élet alapja, a rajtuk kivül állókra nézve pedig tiszta hiábavalóság.
Egész niebelungi mondakör, a mit az úri néphagyomány
megörökíte a legrégibb hazai klubb felől, melynek most már
stereotyppé vált alakja, Józsa Gyuri mintázza azon rokonkeblek
szövetségét, kiknek társulási eszméjük volt a zöld és fehér asztalok
komolyságaiból mentül több tréfát csikarni ki, egymás rovására,
néha a hatalom boszújára, és igen sokszor nagyon megfizetve a
tréfának az árát.
A klubb tagjai régen elhaltak, s helyeiket nem pótolta senki. Az
utolsó tag, tréfából megölette magát egy falusi kovács foghuzóval öt
garasért, mert nem akart a borbélynak egy forintot fizetni, abban
halt meg.
Azután volt egy klubbunk, melyet «timárlegények»-nek híttak;
czélja volt a democratikus erények megkedveltetése a társaséletben.
Tagjai közül, a ki 49-ben el nem hullott, az bizonyosan számos
élményekről tud beszélni, miket az állambörtönök nyújtottak a
következő években társaséletre kényszerített hazafiaknak.
Volt az írók között is egy klubb, mely a «tizek egyleté»-nek
nevezte magát. Köztük voltam. Annyira szerettük egymást, hogy
noha írók voltunk, soha semmiféle munkánkat egymásnak fel nem
olvastuk. Most már csak hárman vagyunk tizek; de az a három is
tizfelé elszórva, néha a sorstól egymás mellé, másszor egymáshoz
csapva; de azért a klubbatyafiság még most is tart közöttünk.
Volt egy másik klubbunk, melyet a magyar humor Nestora
alakított, s mely e büszke czímet választá magának: «szamarak
társulata». Voltak fő- és alszamarak, rendes és tiszteletbeli
szamarak; s minden pénteken össze kellett jönniök kedélyes
szamárkodásra. Az alakító meghalt, s a klubb tagjai most már mind
igen okos emberek, s diplomájukat nem veszik elő többé.
A harminczas évekből maradt fenn egy szövetség, mely a
«tizenhárom» klubbjának nevezte el magát. Tizenhárman ültek egy
asztalnál, s minthogy tizenhárom közül abban az évben egynek
okvetlenül meg kell halni, tehát minden évben sorsot húztak, hogy a
jövő évben ki legyen a halott közülök, és ki legyen a prédikátor? Az
év forduló napján azután ismét összejöttek s a halottá delegáltnak
végig kelle hallgatni saját halotti búcsúztatóját, érdemeinek hol
helyes, hol viszszás előszámlálásával. Mind a tizenhárman
meghallgatták szerencsésen saját temetési beszédeiket, s most már
öreg emberek lehetnek.
Van ismét egy teljes virágzásban és pipafüstben levő klubbunk,
melyet szkuptsinának nevezünk, a hol politikai pártszinezet nélkül
régi jó emberek összetalálkoznak, czél lévén egymásnak mentül több
gorombaságot mondani en famille, és vesztett fogadások után
mentül több büntetéskávét elfogyasztani.
Most azonban egy kevésbbé ismert klubbot akarok bemutatni,
melynek tagjai a high lifehez tartoznak, s annálfogva beléletük
változatos mozzanatai nem is foglalkodtatják annyira a közbeszédet.

É
Honnan tudom e klubb létezését? annak titkát ne feszegessük. Én
magam tagja nem vagyok. Isten őrizz! A klubbnak az a neve, hogy:
«a szerelem bolondjai».
Valóságos rendszabályokkal biró, életképes és kifejlődésre méltó
klubb.
Tagjai csak azok lehetnek, kik be tudják bizonyítani, hogy
szerelmi indokokból valami hallatlan és kevésbé szokott bolondságot
tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány itél titkos szavazás utján a
fölött, hogy a belépni kivánó, előadott érdemei után, miket akár
maga, akár mások sorolhatnak elő, érdemes-e e társulat tagjai közé
fölvétetni; vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint a ki meglehet,
hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt; vagy nem oly
mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne
számüzethessék.
Vannak a klubbnak külföldi és tiszteletbeli tagjai is, a kik e
minőségükről semmit sem tudnak, de a kiknek neveit és viselt
dolgait a klubb emlékkönyve híven örökíti s emlékezetes tetteik
különböző phasisai folytonos evidentiában tartatnak.
E klubb jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a
legérdemesebbnek a pályabiráló választmány által odaitéltetnek. Az
öt év ily pályázatnál nem sokalható, miután tudva van, hogy egy jól
kidolgozott szerelmi bolondsághoz huzamosb idő kivántatik.
Sőt az is megtörténik, hogy a ki öt éven át csaknem bizonyosra
dolgozott már, hogy legnagyobb bolondnak elismertesse magát, az
utolsó nap tizenkettedik órájában egy véletlenül közbetoppanó új
phoenomenon által a pályadíjtól elüttetik.
Egy ilyen esetet tárgyal épen mostani értekezésem.
A szerelem bolondjainak érdemes társulata a legutóbbi öt évben
egy Thorwaldseni Venust tüzött ki pályadíjul. A mű csak utánzat volt
ugyan, de azért művészi munka, s carrarai márványból. Lehetett
volna eredeti művet is kapni párisi művészektől, kik e genreben
sokat dolgoznak: hanem ezt ajánlotta a classicitás.
A klubb helyiségét, tagjainak mivoltát nem igen irom le; hiszen a
klubb maga csak ráma, melybe regényemet tenni akarom. Elég azt
tudni, hogy a ráma aranyos, hogy a faragványait képező alakok
elegánsak; különben a rámának azután mentül kevesebb köze van a
képhez.
Tehát a pályázatra kitüzött öt év már végére jár, a pályaművek a
birálók kezei közt voltak, szépen idegen kézzel letisztázva; s a
vélemények kezdtek csere alá jutni.
A pályabirálók: négy választott szerelem bolondja, a
szerelembolond-elnökkel esténkint gyüléseket tartottak, melyen a
concurrens művek közül a legpályaképesebbek versenyre lőnek
bocsátva.
Mind valamennyit in pleno felolvasni nem lett volna czélravezető.
Azok közül a közönséges niaiserieket, az unalmas boutadeokat, a
kézzelfogható blaguirozásokat, a mindennapi hóbortokat, az illetlen
bétiseket, a sentimentális fadesseket, a brutális dupiroztatásokat, az
ügyetlen marotteokat, s a hogy még franczia műnyelven e különféle
nemeit a szerelmi balgaságoknak nevezik – ad acta csomagolták, s
csupán a legválogatottabb őrültségeket teríték fel a társulat
asztalára, hogy azok közül itéltessék oda a legérdemesebbnek a
pályadíj.
Legyünk kiváncsiak a pályázat eredményére.
 ELSŐ BOLOND.
A KINEK VETÉLYTÁRSA EGY
KIRÁLY.
(Önéletirás.)
«Szerelmes voltam a megbolondulásig. Talán valamivel túl is
rajta.
Szerelmem egy szép svéd leány; haja szőke, szemei kékek,
termete a capitoliumi Venus bársonyból.
Bűbájos egy hölgy volt; különösen a szemeiben volt valami sugár,
a mi megölt és megelevenített, a mi minden teremtést egy fokkal
magasabb lénynyé emelt fel, mint a milyennek született.
Majd mindgyárt megmondom, hogy mire használta ezt a
szemsugárt!
Legelőször és mindenekfelett arra, hogy engem holdkórossá
tegyen, a ki mindenütt utána járok, a ki őt elkisérem Edinburgból
Madridba, onnan Velenczébe, onnan fel Szent-Pétervárra, aztán
megint végig valamennyi kisebb-nagyobb német residentián. Hogy
mi dolga volt neki mind ezeken a helyeken? majd azt is mingyárt
megmondom.
Az én eszményképem egy állatsereglet tulajdonosának leánya
volt: maga is állatszelidítő. Az a bűbájos szemsugár arra a haszonra
szolgált, hogy különféle fenevadakat emberi szelídségig lealázzon;
vagy miután fentebb már azt mondtam, hogy minden teremtést egy
fokkal mamagasabb lénynyé emelt fel, tehát következetes maradok s
elsorolom, hogy az oroszlányai úgy sétáltak vele karon fogva s két
lábra állva, orraikra csiptetett szemüveggel, mint az igazi arszlánok;
jeges medvéi úgy praesentiroztak a kezükbe adott puskával, mint az
igazi «molodczi», s hyenái úgy enyelegtek parancsára a reszkető
báránykákkal, mint – ne keressünk rá magasabb hasonlatot.
Hanem volt egy veszedelmes ismeretsége: egy gyönyörű nagy
királytigris.
Ez volt az a király, a ki énnekem vetélytársam volt.
Hogy nem ok nélkül féltettem tőle ideálomat, azt mindenki
könnyen elhiheti.
Mikor belépett hozzá kalitkájába, rövid lenge öltönyben, vállig
meztelen karokkal, szorosan testhez símuló felső dolmánykában,
mely elárulá nem csak azt, hogy termete mily tökéletes, hanem azt
is, hogy pánczélinget nem visel alul, semmi egyéb fegyverrel, mint
azzal, a mi szemeinek kábító tüzében van, s mikor beléptére a királyi
fenevad egyszerre felemelte rettenetesen gyönyörű fejét, felnyitá
borzasztó torkát vérengző fogaival, és neki ereszté földrengető
ordítását, a mitől még saját izmai is reszketni látszottak, s fejedelmi
haraggal tekinte le a vakmerőre, ki őt háborítni merészli – oly vörös
villámokat szórtak szemei: akkor megfagyott a vér a néző ereiben;
akkor a leány megállt a kalitka szögletében s kinyújtott kezével
parancsolóan mutatott a fellázadó fejedelmi vadra és sugárzó
szemeit mereven szögezé reá. Úgy állott előtte, mint egy sérthetlen
bűvésznő, mint egy szobor, mely néz és meg nem mozdul.
És a fejedelmi vad lassankint alább-alább mélyíté hangját, mely
utóbb lassú morajjá enyhült le; majd félrefordítá fejét, elismerve,
hogy le van győzve; azután, mintha szégyenlené gyöngeségét, a
nézők felé fordult, azokra ordíta egy kegyetlenet, rácsapva óriási
tenyerével a vaspálczákra, mintha azt mondaná nekik: mit bámultok
reánk, ez a mi kettőnk dolga! Azután egyet fordult, s fejét lesunyva,
és hosszú piros nyelvével körülnyalogatva szakállas pofáját,
odaoldalgott a bűbájos nőhöz, s fejét hozzádörzsölve, felnyújtott
fejével kezét iparkodott megcsókolni – az arczátlan.
Hanem a hölgy akkor hátrakapta kezét, nagyot dobbantott
parányi lábával és rákiáltott varázshangzásu szóval: «helyedre!»
Mire a királytigris nyöszörögve, mint egy síró gladiator, a tulsó
szögletbe vonult, ott lefeküdt, és fejét eldugta két tenyere közé; úgy
reszketett, és remegése közben valami szemrehányást mormogott
magában.
Akkor aztán a hölgy odalépett hozzá: nyájasan, szeliden szólítá;
hizelegve czirógatta végig szép síma fejét; utoljára rádült egész
termetével: egy második Ariadne-szobor; fülébe sugdosott, nyakát
átölelte s fejét a tigris fejére hajtá.
A gyönyörű fenevad pedig e hizelgés alatt egészen megadta
magát, nem morgott már, de forró lihegése hangzott a mély
csendben, a mi a nézők közt támadt; végre naiv nyihogást hallatott,
még tán énekelni is képes lett volna, s pislogó szemei most már oly
zölden világítottak kéjesen le-lehunyt szemhéjai alól.
E pillanatban semmi sem tarthatá vissza a közönséget, hogy
rendesen tapsokba ne törjön ki; abban a perczben aztán a hölgy is
egy szökéssel kívül volt a számára nyitva tartott ajtón; mig a felriadt
királyi vad szilaj dühvel ugrott utána, s óranegyedig elhangzott
bőszült ordítása és a dobaj, a mit kalitja vasveretes oldalain
elkövetett – midőn megtudta, hogy csak játszottak vele.
Hanem másnap megint hagyta magával azt a jelenetet ismételni.
Néha jobb, néha rosszabb szeszélyben volt; voltak esetek, a mikor
csak a bűvésznő folytonos dorgálása birta nagy nehezen hunyászul
tartani; voltak alkalmak, a mikben tudomásul sem akarta venni
jelenlétét, hanem egyre a rácsozat előtt kóválygott és dobogott,
mintha a nézőkkel feleselne, s a duzzogót és közönyöst játszaná; sőt
néhányszor azt is megtette, hogy az előadás órájában a bejáró ajtó
elé feküdt, a mi annyit jelentett, hogy ma nem lesz semmi
mutatvány. Olyankor Karolin nem jelent meg.
 Karolinnak hítták szép hölgyemet.
Már most mindenki értheti, hogy volt okom őt félteni
vetélytársamtól, a ki egy királytigris.
Ha csak mindennapi észjárással gondolkozunk is: könnyen
megmagyarázható, hogy egy szép hölgyet, a kit imádunk,
mindennap egy oktalan fenevad börtönébe lépve látni: nem emberi
idegekkel elviselhető dolog. Egy bőszült pillanat, egy vadállati
szeszély, s mit védi e bájos termet, ez arcz, e kebel az imádottat,
hogy egyetlen ütésétől e tenyereknek, egyetlen harapásától ez
iszonyú fogaknak össze ne roncsoltassék?
Gondolatnak is rettenetes, hogy egy imádott hölgynek az élete
mindennap egy negyedóra hosszat egy láthatatlan pókfonálon
függjön, a melyiknek ez egyik vége egy tigrisnek a nyakához van
kötve.
De engem nem csak ez bántott; engem üldözött az a gondolat,
hogy mit enyeleg az én kedvesem – egy idegennel.
Én a hizelgésekben, miket e vadállatra halmozott, meglopva
láttam magamat; s mikor átölelte a királytigris nyakát, a gyűlölet és
féltékenység pírja lepte be arczomat. Az a fenevad boldogabb, mint
én!
És én e jelenetet mindennap végig néztem. Ott voltam az
előadáson, ha hó esett, ha eső. Elkisértem a menazseriát egyik
városból a másikba. A személyzet úgy ismert már, mint saját
kakadúit.
Sokszor váltottam szót Karolinnal – a vasrácson keresztül, mikor
a tigrisnél volt. Nekem szabad volt hozzá beszélnem; hiába is nem
lett volna szabad, mert mégis tettem volna.
Mikor már a tigris lefeküdt előtte s ő kegyesen rádült, olyankor
nehány pillanatig lehetett vele szót váltani, az ő veszélyeztetése
nélkül.
 – Nem fél ön, hogy egyszer széttépi ez a fenevad?
Nevetett s azt felelte:
– Vannak nők, a kik még ennél veszedelmesebb fenevadakkal is
tudnak játszani.
– Azt én magamon tapasztalom.
– Tehát elismeri, hogy veszedelmes?
– Önre nézve nem az.
– Ön nem tépne szét engem, ha a tigris helyében volna?
Hm! Becsületemre, ez olyan kérdés volt, a mire nem tudtam
hirtelen mit felelni. Előéletemet tekintve, aligha igazoltnak nem kelle
tartanom némi kétségeskedést.
Máskor ismét azt kérdeztem tőle egy próbaóra alkalmával, mikor
kevesen voltak jelen: «Nem utálja ön ezt a mesterséget? Ezzel a
termettel, ezzel a tekintettel, ezzel a hanggal ön a művészet
királynéja lehetne, s itt eltemeti kegyed magát egy ronda kalitkába».
– Nem, uram; én ezt a mesterséget szeretem. Ez a legnagyobb
művészet a világon. Az eleven halállal játszani! E mély nyöszörgés, a
mit ez a vadállat hörög, az én tapsom. Aztán ez nekem gyönyört ád,
a mihez fogható nincs a világon. Belépni egy királyi ellenség
odujába, szemtől-szembe, fegyvertelenül kihívni azt a tusára, hallani
szívijesztő ordítását, látni vérszomjú tekintetét s azután egy
tekintettel, egy mosolygással meghunyászítni őt; lefektetni a földre,
lábaimhoz csúsztatni, hogy talpamat fejére tegyem; aztán rádülni
pompás termetére, átölelni gyönyörű karcsú nyakát, hallgatni gyáva
nyögését; ah ez valami gyönyör, a mit önnek nem lehet megérteni.
– Elhiszem! Ezt csak nők tudják megérteni.
– Ilyenkor minden idegem lángban van; minden csepp vérem,
mint a villanyfolyam, fut ereimben. Nézze csak ön órája után, egy
percz alatt hányszor ver üterem, mikor itt vagyok.
 Azzal a legnaivabb készseggel, melyet az ős természet olt az
asszonyokba, kidugta felém a vasrácson kezét, másik kezével öltönye
szárnyát takarva a tigris fejére – «a barátom féltékeny, s könnyen
megtehetné, hogy ő is kinyújtsa a vasrácson át egyik kezét».
Én megfogtam az elém nyújtott kéz csuklóját; oly szép fehér kéz
volt az, oly hajlékony, mint egy hattyúnyak, s órámon számláltam az
érütést. Valóban százhuszat vert az egy percz alatt.
– Lássa ön, szólt diadalmasan; ezt ön nem képes felfogni.
– De hát attól nem fél ön, hogy egyszer valamely vadállat
széttépi?
– Ah dehogy! a hány itt van, mind olyan szelid, mint a bárány; a
legtöbb kicsiny korától fogva ismer. A legnagyobb bolondok, úgy
félnek egy kis vesszőtől, hogy moczczanni sem mernek. Egyedül
Amuratnak van szíve.
Amurat volt ő csíkos szultánsága neve.
– A többivel csak játszom; de ezt itt – s e szónál picziny ajka elé
tevé mutató-újját – meg ne hallja! ezt itt mindannyiszor meg kell
hódítanom.
Amurat nyugtalan mozdulattal jelenté, hogy már unja a dolgot.
Karolin egy gyönge legyintést adott neki az arczára s azzal eltávozott
a másik kalitba, hyénákát ugráltatni abroncson keresztül. Azt már
nem szerettem nézni.
A tigris szépen fekve maradt, s csöndesen nézett szemeim közé.
Úgy látszott, mintha ismerne már, s topáz-ragyogásu szemei élesen
tekintének arczomba; néha órákig elnézegettük így egymást, s
bizonyosan azon tanakodtunk, hogy kettőnk közül melyikünk külömb
állat?
Sorsunk különben meglehetősen egyenlő volt; mindennap
délelőtt, délután egy óranegyedig láttuk a szép tündérleányt, ki
bennünket megbűvölt, kiről éjjel-nappal álmodoztunk, és a kit – nem
mertünk megenni.
Amurat még csak tehette volna, ha merte volna; de nekem az
igaz, hogy hozzáférnem sem lehetett. Az apja jobban őrizet alatt
tartá, mint csörgőkigyóit.
Párszor bele akartam kötni az ismeretségbe, de a vén
oroszlánszelidítő igen nyersen elutasított.
Azt mondta: «Uram! mi semmiképen sem termettünk
egymásnak. Ön nagyobb úr, mint hogy családomnak tagja lehessen;
én meg viszont nagyobb úr vagyok, mint hogy önnek játéktárgya
lehessek. Állattárlatom sokat ér és sokat jövedelmez, leányom úri
módon élhet utána; nem kényszeríti a szükség, hogy szégyent
keressen magának. Ön városról-városra utánunk jár; ez nekünk nagy
megtiszteltetés; azért ön bejárhat minden reggel a próbákra, minden
este a mutatványokra, ott beszélgethet velünk, töltheti kedvét,
hanem azon túl nem ismerjük egymást.»
Körülbelől ilyenforma válaszokat kaptam a leánytól is.
Az állatszínpadon beszélhettem vele egyedűl, ott nagyon jó
gardedame-ja volt; hanem azon kívül lehetetlen volt vele másképen
találkoznom, mint apja társaságában.
Föltettem magamban, hogy kiverem fejemből. A tájékára sem
megyek többet az egész állatgyűjteménynek. Láttam én annál már
szebbeket is. Szebb tigriseket és szebb leányokat.
Csakhogy ez nem volt igaz. Ezt én csak hazudtam magamnak.
Dehogy tudtam a nélkül élni, hogy őt egy napon ne lássam. Ha
feledni akartam, azt hittem, megbolondulok bele. Egyszer elhagytam
őket utazni más városba. Talán ha egy ország választ el egymástól,
akkor el leszünk szakítva. Ez sem volt igaz. Három napig küzdöttem
legmakacsabb ellenfelemmel: tulajdon magammal; – ő győzött le.
Mire a másik városban fel volt állítva az állatsereglet deszkabódéja,
már akkor én is ott voltam megint.
 No jó, tehát legyek ottan… okoskodám bolondabbik felem
ellenében; de tekintsük úgy az egészet, mint egy mulattató látványt.
Az ember megszokhatja a balletot, az operát, de azért nem
szükséges senkibe szerelmesnek lenni. Ez a szép zoológiai
gyűjtemény megérdemli a szaktudós tanulmányozását, igazán
megérdemli: az állatok psychologiája, az acclimatatió és dressura
méltók a contemplatióra; az egész leány azzal a tigrissel nem egyéb,
mint physiologiai experimentum.
Jól van, jól! beszélhettem én azt magamnak; de a mint az óra
ütött, a mint a kalit hátulsó ajtaja felnyilt s belépett rajta Karolin,
egyszerre ki voltam mozdítva helyemből megint; az a hústömeg,
mely az egy forint belépti díjt megfizette, ott állt a karzatnak dőlve
az én ruhámban, hanem a lelkem benn volt a kalitban a leánynyal!
ott reszketett miatta a halálveszély előtt; ott borúlt lábaihoz varázsló
tekintetétől, ott nyöszörgött kegyelemért a padlatot karmoló
vadállattal együtt, ott ittasúlt meg piruló lihegésétől, s ott égett meg
szemei görögtüzében. E vakmerő játék az eleven halállal, e tündéri
varázslat mindennap elvevé eszemet. Azalatt folyvást a képzelem
uralgott rajtam, mely egy percz alatt a rémület jégpolusától a kéj
forró tropicusáig benyargalta velem az egész világot.
Egy napon azt sugtam Karolinnak:
– Én önt elveszem nőül!
Bámulva tekinte rám nagy szép szemeivel.
– Becsületemre mondom…
Arra megrázta mosolyogva szép fürtös fejét.
– Akar-e ön nőm lenni?
A leány arra mélyen elpirult; egészen odasimult a tigris fejéhez s
azt sugá neki:
«Odaadsz, Amurát?»
 A tigris nem felelt semmit, csak piros nyelvével nyalogatta szép
fehér fogait.
A közönség, mely nem érté, a mit svéd nyelven beszéltünk, azt
hitte: az is az előadáshoz tartozik s el volt ragadtatva. A leány
eltávozásakor felém tekinte s láttam, hogy két könycsepp ragyog
szemeiben.
Ez diadal! Ismerem én már a könycseppeket.
Ezúttal Amurat nem szökött utána, csendesen fekve maradt, s
kigyózó farkával csapkodta a padlatot kétfelől.
Biz’ ez egy nagy bolondság volt tőlem, házasságot igérni egy
menazsériás leánynak; de ismerek embereket, a kik hasonló bolond
igéreteket meg is tartottak.
Másnap Karolin atyját véletlen halál érte utól. A hímoroszlán,
melynek mindennap torkába fektette nyakát, állkapczáinak egy téves
összecsukásával megölte őt. Bizonyosan szórakozottság volt a
szereplő hőstől, egy akarata elleni gixer. Ha jury volnék,
fölmenteném. Nem volt szándékolt gyilkolási tény.
Hanem azért Karolina mégis csak árva lett, s most már nem volt,
a ki előlem őrizze.
Most már elfogadhatta látogatásom mindennap. Igaz, hogy nőül
kértem őt. Most már meghallgathatta őrült szerelmem szavait, s nem
védhette magát ellenük. Atyja tragikus halála után két hétig nem
látta őt a közönség, s távolléte igen természetesnek találtatott. Én
mindennap azzal a szóval bucsúztam el tőle, hogy váljék meg
végkép szörnyű művészetétől; hagyjon fel az egész állatsereglettel.
Ő mindannyiszor mélyen fürkésző szemekkel tekinte szemeimbe,
mintha még valami egyebet is várna; mintha azt kérdené: «hát
aztán?»
«Aztán?» Milyen sok leány várta hiába e kérdésre a feleletet; a
mi pedig csak egy szó. Mi lesz belőlem aztán?