(eBook PDF) Workshop Statistics: Discovery with

Data 4th Edition download

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-workshop-statistics-
discovery-with-data-4th-edition/

Download more ebook from https://ebooksecure.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebooksecure.com
to discover even more!

(eBook PDF) Biostatistics with R An Introduction to

Statistics Through Biological Data

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-biostatistics-with-r-an-
introduction-to-statistics-through-biological-data/

(eBook PDF) Data Structures and Abstractions with Java

4th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-data-structures-and-
abstractions-with-java-4th-edition/

(eBook PDF) Data Structures and Abstractions with Java

4th Global Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-data-structures-and-
abstractions-with-java-4th-global-edition/

(eBook PDF) Modern Business Statistics, with Microsoft

Office Excel 4th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-modern-business-
statistics-with-microsoft-office-excel-4th-edition/
Business Statistics: Communicating with Numbers, 4e 4th
Edition Sanjiv Jaggia - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/business-statistics-
communicating-with-numbers-4e-ebook-pdf/

(eBook PDF) Statistics: Learning from Data 2nd Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-statistics-learning-
from-data-2nd-edition/

(eBook PDF) Starting Out with Java: From Control

Structures through Data Structures 4th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-starting-out-with-java-
from-control-structures-through-data-structures-4th-edition/

(eBook PDF) Statistics: Unlocking the Power of Data

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-statistics-unlocking-
the-power-of-data/

(eBook PDF) Statistics Informed Decisions Using Data

5th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-statistics-informed-
decisions-using-data-5th-edition/
ffirs.indd iv 9/14/11 10:31 PM
 Contents
Annotated Contents ix
Preface xv
To the Student xxi
Supplementary Materials xxiii
Organization of Workshop Statistics xxvii
List of Activities by Application xxxi
List of Activities Using Student-Generated Data xxxix
Photo Credits xli

UNIT 1 Collecting Data and Drawing Conclusions 1

TOPIC 1 Data and Variables 3

TOPIC 2 Data and Distributions 15

TOPIC 3 Drawing Conclusions from Studies 33

TOPIC 4 Random Sampling 53

TOPIC 5 Designing Experiments 77

LAB 1 Friend or Foe? 96

UNIT 2 Summarizing Data 99

TOPIC 6 Two-Way Tables 101

LAB 2 Is Yawning Contagious? 124

TOPIC 7 Displaying and Describing Distributions 127

TOPIC 8 Measures of Center 151

TOPIC 9 Measures of Spread 171

TOPIC 10 More Summary Measures and Graphs 197

LAB 3 Memorizing Letters 221

UNIT 3 Randomness in Data 223

TOPIC 11 Probability 225

TOPIC 12 Normal Distributions 247

vv

ftoc.indd v 9/2/11 1:40 PM

 vi Contents

TOPIC 13 Sampling Distributions: Proportions 269

TOPIC 14 Sampling Distributions: Means 291

TOPIC 15 Central Limit Theorem and Statistical Inference 309

LAB 4 Rock-Paper-Scissors 326

UNIT 4 Inference from Data: Principles 329

TOPIC 16 Confidence Intervals: Proportions 331

TOPIC 17 Tests of Significance: Proportions 355

TOPIC 18 More Inference Considerations 377

TOPIC 19 Confidence Intervals: Means 395

TOPIC 20 Tests of Significance: Means 421

LAB 5 Sleepless Nights 437

UNIT 5 Inference from Data: Comparisons 441

TOPIC 21 Comparing Two Proportions 443

TOPIC 22 Comparing Two Means 471

TOPIC 23 Analyzing Paired Data 497

LAB 6 Comparison Shopping 517

UNIT 6 Inferences with Categorical Data 519

TOPIC 24 Goodness-of-Fit Tests 521

TOPIC 25 Inference for Two-Way Tables 543

UNIT 7 Relationships in Data 567

TOPIC 26 Graphical Displays of Association 569

TOPIC 27 Correlation Coefficient 593

TOPIC 28 Least Squares Regression 617

TOPIC 29 Inference for Correlation and Regression 647

LAB 7 Backpack Weighing You Down? 666

TABLE I Random Digits T-1

TABLE II Standard Normal Probabilities T-3

ftoc.indd vi 9/2/11 1:40 PM

 Contents vii

TABLE III t-Distribution Critical Values T-5

TABLE IV Chi-Square Distribution Critical Values T-6

APPENDIX A Student Glossary A-1

APPENDIX B Sources for Studies and Datasets B-1

APPENDIX C List of Data Files and Applets C-1

INDEX I-1

ADDITIONAL TOPICS (online only)

TOPIC 30 Probability Rules
TOPIC 31 Random Variables
TOPIC 32 Binomial Distribution
TOPIC 33 Analysis of Variance

ftoc.indd vii 9/2/11 1:40 PM

ftoc.indd viii 9/2/11 1:40 PM
 Annotated Contents
Preface xv
To the Student xxi
Supplementary Materials xxiii
Organization of Workshop Statistics xxvii
List of Activities by Application xxxi
List of Activities Using Student-Generated Data xxxix
Photo Credits xli

UNIT 1 Collecting Data and Drawing Conclusions 1

The first unit introduces students to key ideas such as variables and variability and
then focuses on how the type of study conducted determines the scope of conclusions
that can be drawn. This unit also emphasizes the distinction between random sampling
and random assignment.

TOPIC 1 Data and Variables 3

This topic begins with the definitions of variables and observational units and the
distinction between quantitative and categorical variables.

TOPIC 2 Data and Distributions 15

This topic introduces the ideas of distribution and comparison, also presenting
visual displays of data such as bar graphs and dotplots. The notion of statistical
tendency is investigated, and opportunities to relate descriptions of distributions to
their contexts are provided.

TOPIC 3 Drawing Conclusions from Studies 33

This topic presents the distinction between populations and samples, parameters
and statistics, and explanatory and response variables. Biased sampling methods and
confounding are also examined as impediments to generalizing results and drawing
causal conclusions from statistical studies.

TOPIC 4 Random Sampling 53

Students discover how to select a simple random sample, the merits of such a
sampling method, and the effect of sample size on precision.

TOPIC 5 Designing Experiments 77

The differences between observational studies and well-designed experiments, which
achieve control and avoid confounding, are explained. Students explore the properties of
randomization in order to understand how it differs from random sampling.
ix
ix

ftoc.indd ix 9/2/11 1:40 PM

 x Annotated Contents

LAB 1: Friend or Foe? 96

Students are introduced to statistical significance for one binary variable.

UNIT 2 Summarizing Data 99

The second unit concerns descriptive analyses, both graphical and numerical,
focusing on how to make comparisons between groups.

TOPIC 6 Two-Way Tables 101

Students explore methods for summarizing and visualizing categorical data,
including the concepts of marginal and conditional distributions, relative risk,
independence, segmented bar graphs, and Simpson’s paradox.

LAB 2: Is Yawning Contagious? 124

Students practice applying techniques from Topic 6 in the context of comparing
two groups on a categorical response variable and explore the statistical significance of
the difference in two conditional proportions.

TOPIC 7 Displaying and Describing Distributions 127

Students learn to construct, interpret, and describe visual displays (stemplots and
histograms) for quantitative data.

TOPIC 8 Measures of Center 151

Students learn to calculate and interpret mean and median as measures of the
center of a distribution. The concept of resistance and other properties of these
measures are also explored.

TOPIC 9 Measures of Spread 171

This topic introduces ways of measuring the variability of a distribution (range,
interquartile range, and standard deviation), as well as the empirical rule. Students also
learn to compare the relative positions of data through z-scores and investigate some
common misconceptions about variability.

TOPIC 10 More Summary Measures and Graphs 197

Students learn about the five-number summary and boxplots, as well as the
corresponding method for identifying outliers. The occasional need to transform data
to a common scale for comparison is also examined, and technology is used to make
extensive comparisons.

LAB 3: Memorizing Letters 221

Students apply techniques for comparing two groups on a quantitative response
variable and explore the statistical significance of the difference in two means.

UNIT 3 Randomness in Data 223

The third unit introduces randomness and probability as the foundation for
the important concept of sampling distribution that underlies statistical inference. The

ftoc.indd x 9/2/11 1:40 PM

 Annotated Contents xi

treatment of these probability topics is based on simulations and intuition rather than
formal mathematics, and the Central Limit Theorem is presented first for a sample
proportion and then for a sample mean.

TOPIC 11 Probability 225

This topic initiates the study of randomness by introducing the concept of
probability as a long-run property of repeatable events. Students conduct both physical
and technological simulations in order to acquire empirical estimates of probabilities.
Students also explore the notion of expected value.

TOPIC 12 Normal Distributions 247

In this topic, students become familiar with using normal curves as mathematical
models. They learn to use both a table of standard normal probabilities and technology
to perform normal distribution calculations and to use normal probability plots to
judge whether a normal distribution is an appropriate model for a dataset.

TOPIC 13 Sampling Distributions: Proportions 269

This topic stresses the notion of sampling variability and uses simulations to introduce
students to the concept of a sampling distribution, specifically for a sample proportion.
Students are also exposed to the ideas of confidence, statistical significance, and the Central
Limit Theorem. The effect of sample size on a sampling distribution is also explored.

TOPIC 14 Sampling Distributions: Means 291

In this topic, students consider quantitative variables and use simulation to study
the sampling distributions of sample means. Students again encounter the concepts
of confidence and significance. The topic culminates with a statement of the Central
Limit Theorem for a sample mean.

TOPIC 15 Central Limit Theorem and Statistical Inference 309

Students gain insight and experience in performing calculations related to the CLT
for both proportions and means. Additional examples of the kinds of inferences that
can be drawn using the CLT are provided.

LAB 4: Rock-Paper-Scissors 326

Students use simulation and the Central Limit Theorem to analyze outcomes of a
game of chance.

UNIT 4 Inference from Data: Principles 329

The fourth unit presents the basic ideas of confidence intervals and significance
tests in the context of one-sample procedures, first for a proportion and then for a
mean.

TOPIC 16 Confidence Intervals: Proportions 331

Students learn to construct and interpret confidence intervals for estimating
a population proportion. They also study the proper interpretation of confidence
levels and the effect of sample size and confidence level on the interval. Finally, they
investigate how to determine the appropriate sample size.

ftoc.indd xi 9/2/11 1:40 PM

 xii Annotated Contents

TOPIC 17 Tests of Significance: Proportions 355

This topic introduces the formal structure of tests of significance about a
population proportion. Interpretation of the p-value and the drawing of conclusions are
emphasized, along with properties such as the effect of sample size.

TOPIC 18 More Inference Considerations 377

This topic explores the finer points associated with confidence intervals and
significance tests, which are necessary for proper application and interpretation of
these methods. Type I and Type II errors, power, the distinction between practical and
statistical significance, and the duality between confidence intervals and two-sided
significance tests are explored.

TOPIC 19 Confidence Intervals: Means 395

Students are introduced to the t-distribution and learn to construct and interpret
confidence intervals for estimating a population mean. The roles of sample variability
and sample size are also studied.

TOPIC 20 Tests of Significance: Means 421

Students learn to use the t-test to test hypotheses about a population mean.

LAB 5: Sleepless Nights 437

Students apply one-sample t-test to student data.

UNIT 5 Inference from Data: Comparisons 441

The fifth unit extends these procedures to inferences for comparing two groups.
Included in this unit is a new topic on analyzing paired data, with an emphasis on
design aspects as well as analysis.

TOPIC 21 Comparing Two Proportions 443

Students extend what they have learned about significance tests and confidence
intervals for a single population parameter to comparing proportions between two
groups. The distinction between random sampling from two populations and random
assignment to two treatment groups is again stressed, along with the different types of
conclusions that each permits.

TOPIC 22 Comparing Two Means 471

In this topic, students study the application of two-sample t-inference techniques
to the comparison of two sample means.

TOPIC 23 Analyzing Paired Data 497

This topic explores a matched-pairs design and the merits of such a design.
Students also learn how and when to apply paired t-procedures.

LAB 6: Comparison Shopping 517

Students apply paired t-procedures to grocery store prices.

ftoc.indd xii 9/2/11 1:40 PM

 Annotated Contents xiii

UNIT 6 Inferences with Categorical Data 519

The sixth unit presents chi-square tests for categorical variables, first with a new
topic on goodness-of-fit tests and then with two-way tables. The distinction between
random sampling and random assignment, and the corresponding consequences for
drawing conclusions, are emphasized throughout Units 5 and 6.

TOPIC 24 Goodness-of-Fit Tests 521

Students are exposed to the chi-square goodness-of-fit test for testing how
consistent sample data are with a hypothesized model for a categorical variable. They
apply this test to nonbinary variables and then see the connection with a one-sample
z-test for binary variables.

TOPIC 25 Inference for Two-Way Tables 543

This topic extends the descriptive methods from Topic 24 to analyzing two-way
tables and formal inference using the chi-square test. Tests of equal proportions and of
independence are studied.

UNIT 7 Relationships in Data 567

The final unit treats analysis of bivariate quantitative data, both descriptively and
inferentially.

TOPIC 26 Graphical Displays of Association 569

Students investigate the idea of association between two quantitative variables, and
they learn to present visual displays (scatterplots) for assessing the direction, strength,
and form of the association.

TOPIC 27 Correlation Coefficient 593

Students learn to interpret and use technology to calculate the correlation
coefficient as a numerical measure of the linear association between two quantitative
variables. Properties of correlation are emphasized.

TOPIC 28 Least Squares Regression 617

This topic concerns the method of least squares regression for modeling the
relationship between two quantitative variables. Students explore the concepts
of prediction, fitted values, residuals, outliers, influential observations, and the
coefficient of determination. They also learn to examine residual plots and to consider
transformations where appropriate.

TOPIC 29 Inference for Correlation and Regression 647

Students learn to apply now familiar procedures and reasoning to conduct
significance tests and produce confidence intervals about a population slope. They
learn to conduct and interpret an equivalent test about the population correlation
coefficient.

ftoc.indd xiii 9/2/11 1:40 PM

 xiv Annotated Contents

LAB 7: Backpack Weighing You Down? 666

Students practice identifying and applying many of the inferential procedures in
the course.

TABLE I Random Digits T-1

TABLE II Standard Normal Probabilities T-3

TABLE III t-Distribution Critical Values T-5

TABLE IV Chi-Square Distribution Critical Values T-6

APPENDIX A Student Glossary A-1

APPENDIX B Sources for Studies and Datasets B-1

APPENDIX C List of Data Files and Applets C-1

INDEX I-1

ADDITIONAL TOPICS (online only)

TOPIC 30 Probability Rules

Students are introduced to a more formal examination of probability, including
probability rules for unions, intersections, and conditional probability, and the concept
of independence.

TOPIC 31 Random Variables

Students explore the concept of random variable in more depth, including the ideas
of expectation and variance of a random variable.

TOPIC 32 Bionomial Distribution

Students are introduced to the binomial distribution and its applications related to
statistical significance.

TOPIC 33 Analysis of Variance

Students learn about the Analysis of Variance procedure for comparing more than
two groups on a quantitative response variable.

ftoc.indd xiv 9/2/11 1:40 PM

 Preface
Shorn of all subtlety and led naked out of the protective fold of educational research
literature, there comes a sheepish little fact: lectures don’t work nearly as well as many of us
would like to think.
—George Cobb
Statistics teaching can be more eff ective if teachers determine what it is they really want
students to know and to do as a result of their course, and then provide activities designed to
develop the performance they desire.
—Joan Garfield

Guidelines for Introductory Statistics

When Workshop Statistics: Discovery with Data appeared in 1996, it was the first
book to embrace a constructivist approach for introductory statistics. Rather than
describing and explaining statistics through exposition alone, Workshop Statistics offered
activities designed to lead students to discover statistical concepts, explore statistical
principles, and apply statistical techniques. In addition to its focus on active learning,
Workshop Statistics emphasized developing students’ understanding of statistical concepts
and their ability to analyze real data, integrating technology to help achieve both of these
goals. In these respects, we aimed to provide students and instructors with a resource
that supported the 1992 recommendations of the American Statistical Association/
Mathematical Association of America (ASA/MAA) Joint Committee on Undergraduate
Statistics:
• Teach statistical thinking
• Employ more data and concepts, less theory and fewer recipes
• Foster active learning
Over the next several years, the recommendations that shaped our first edition
received even more support from the statistics education community. Reaffirming and
expanding on the ASA/MAA recommendations, in 2005, the ASA endorsed Guidelines
for Assessment and Instruction in Statistics Education (GAISE):
• Emphasize statistical literacy and develop statistical thinking
• Use real data
• Stress conceptual understanding rather than mere knowledge of procedures
• Foster active learning in the classroom
• Use technology for developing conceptual understanding and analyzing data
• Use assessments to improve and evaluate student learning
These guidelines signal quite a change from the introductory statistics course
of previous generations. Most introductory courses now make substantial use of
genuine data and technology. Although developing students’ statistical thinking and
emphasizing conceptual understanding are more challenging goals, more courses are
aiming for these goals, and new resources are available to support instructors (and
students) in achieving them.

xv
xv

fpref.indd xv 8/30/11 2:03 PM

 xvi Preface

Evolution of the Workshop Approach

Since the publication of the second edition of Workshop Statistics in 2000, we
have developed new insights into how students learn statistics, both from teaching
thousands of students and from interacting with our colleagues who teach statistics
and conduct research into how students learn. Fourth edition, The goal of Workshop
Statistics to provide students with a better understanding of statistical practice and
scientific investigation, offering additional support for developing their knowledge
while maintaining the active-learning focus that distinguished the earlier editions. We
also provide instructors with a resource for helping their students understand statistical
ideas and apply them to their everyday lives as well as to their academic disciplines. To
achieve this, we subscribe to the GAISE recommendations and implement them in the
ways we describe here.
Workshop Statistics features current data and a focus on everyday applications of
statistics as a way to promote statistical literacy. We want to help students develop
the skills they need to become thoughtful and critical consumers of the statistics
they will encounter in the news and in their everyday life. Toward that end, we
have revised this edition to expand significantly the emphasis on always considering
the scope of conclusions that can be drawn from a research study. In other words,
we want students to develop the habit of asking two questions of any study they
encounter:
• To what group can the study results be generalized?
• Do the study findings support a cause-and-eff ect conclusion?
Our workshop format gives students the opportunity to think deeply and
communicate their statistical thinking in writing. Throughout the book, we frequently
ask open-ended questions:
• What eff ect would an outlier have on this analysis?
• How would your conclusions diff er if the sample size had been larger (and all else had
remained the same)?
• Why do statisticians like to reduce variability in a process?
We implore students to write well in order to communicate and practice good
statistical thinking habits, such as asking how the data were collected and beginning an
analysis with graphical and numerical summaries.
Workshop Statistics contains real data, some that students collect about themselves,
some from commonly available sources such as almanacs, and some from academic
research studies. We have come to put a premium on involving students with authentic
studies that address specific scientific research questions in contexts that will appeal
to students. Presenting students with such studies helps them to recognize the power
of statistics to answer questions of genuine interest in everyday life and in academic
discourse. We have designed many new activities in this edition around studies and
data whose underlying research questions we hope students will find engaging. One
way that we try to deepen students’ statistical thinking capability is to return to the
same dataset many times, analyzing it at deeper levels each time.
We strive to help students understand statistical concepts—such as sampling,
experimentation, bias, and confounding—so they can thoughtfully consider and
communicate the conclusions of a study. A solid conceptual understanding is at the
center of quantitative literacy: understanding concepts provides the basis for applying
statistical methods correctly, transferring knowledge to new types of statistical
problems, and interpreting the results appropriately. For example, we realize that
students often have difficulty distinguishing between two very different uses of

fpref.indd xvi 8/30/11 2:03 PM

 Preface xvii

randomness: random sampling from a population and random assignment to treatment

groups. This distinction is related directly to the scope of conclusion: random sampling
enables generalization to the population, and random assignment permits causal
conclusions to be drawn. Understanding how the data collection strategy relates to the
appropriate scope of conclusion requires studying concepts of bias and confounding.
This leads, in turn, to understanding the important processes of statistical thinking. We
have completely reordered the topics and rewritten the first unit to consider the scope
of conclusion issues and all of the attendant statistical concepts that students must
understand to address them thoughtfully. This reordering enables us to revisit these
issues throughout the book, giving students repeated exposure to the concepts and
additional time to develop their understanding.
Our experience, along with educational research, has taught us that some concepts
are particularly challenging for students, including the concept of a variable and
sampling distributions. The concept of sampling distributions requires students to
think about a sample statistic not simply as a number and not only as a function of the
values in a sample, but also as a variable itself that fluctuates from sample to sample.
We emphasize variables in the first topic, and most activities throughout the book
begin by asking students to describe the observational units and variables in the study.
Conceptualizing the long-run behavior of a sample statistic is a daunting task, so we
devote several topics, with many activities and assessment items, to helping students
meet the challenge. Our discovery-based, collaborative approach helps students to
develop their conceptual understanding.
Active learning remains the hallmark of Workshop Statistics, and we believe in it as
strongly as ever. Students need to experience some level of struggle in order to achieve
meaningful learning, and this necessary struggle is given a prominent place within
the workshop approach. To make this struggle more beneficial, many conscientious
students have asked us for more resources to support their active learning of statistics.
Toward that end, we provide much more exposition and guidance in this edition,
especially in summarizing the lessons to be learned from the activities.
We have also come to believe all the more strongly in the potential of technology,
not only for analyzing data but also for facilitating students’ explorations of statistical
concepts. For example, technology allows students to change a data value to investigate
the concept of resistance of the sample mean or median or correlation coefficient. A
more involved application of technology is to simulate repeated random sampling
to investigate the effect of sample size on a sampling distribution. Dynamic and
visual aspects of modern software make it not only easier but also more effective for
students to investigate such concepts. Throughout this edition, interactive Java applets
accompany many activities. The applets have been class-tested by students for several
years and utilize a consistent, easy-to-use layout that is closely tied to the contextual
framework of the activity in which they are introduced.
We have also become convinced that assessment is the most crucial aspect of
teaching and learning. Unfortunately, it is often the most overlooked. We subscribe
wholeheartedly to George Cobb’s mantra to “judge a book by its exercises, and
you cannot go far wrong.” We have put considerable thought into what questions
to ask and how to ask them, in a way that helps introductory students develop the
conceptual understanding and data analysis habits that we want them to achieve.
When using classroom activities, we strongly encourage instructors to follow up
with related assessments so students know the activities are not only fun, but also
develop concepts and model statistical thinking. We hope that students’ enjoyment
of the activities will enhance their learning experience, and we have found that
frequent assessments provide a quicker feedback loop to enhance students’ conceptual
development.

fpref.indd xvii 8/30/11 2:03 PM

 xviii Preface

The primary changes made to the Fourth Edition of Workshop Statistics are the
following:
• New end-of-unit online lab activities/case studies incorporate technology and
introduce students to concepts of statistical inference early and repeatedly
throughout the course.
• Twenty percent of the in-class activities have been revised and/or updated based
on instructor and student feedback. In general, the same concepts and methods
are introduced but with different datasets.
• Datasets have been updated throughout the text to be timelier.
• Homework activities are now labeled as exercises. Approximately 25% new
exercises have been added.
• Introducing each topic, Preliminaries questions requiring the collection of student
data are now listed under a separate Collect Data heading. In addition, activities and
exercises that revisit the issues raised in the Preliminaries questions are now highlighted.
• To help students better understand (and use) the applets, screenshots have been
annotated with explanations and guidelines.
• Learning objectives are summarized at the end of each topic with references to
associated activities.
• Relevant photos have been added throughout the book.
• To improve navigation, the design of the book has been revised. Specifically, the
Watch Out feature and the Self-Check Activities have been redesigned to better
draw students’ attention.

Acknowledgments
We thank the following reviewers who provided very helpful suggestions on earlier
editions and on drafts of this edition:
• Nazanin Azarnia, Santa Fe College
• Sean Bradley, Clarke College
• John Bridges, Oklahoma City Community College
• Tommy J. Bryan, Baylor University
• Yung-Pin Chen, Lewis and Clark College
• Julie M. Clark, Hollins University
• Al Coons, Buckingham Browne and Nichols School, Cambridge, Massachusetts
• Alexandra Davis, The Spence School, New York
• Katherine Earles, Wichita State University
• Michael Fraboni, Moravian College
• Brian Garant, Prairie State College
• Ernest Gobert, Oklahoma City Community College
• Hasan Hamdan, James Madison University
• Josephine S. Hamer, Western Connecticut State University
• Jeffrey M. Hellrung, Sun Valley High School, Aston, Pennsylvania
• Mark C. Hofmann, Skidmore College
• Alka Indurkhya, Greenfield Community College
• Keshav Jagannathan, Coastal Carolina University
• Nusrat Jahan, James Madison University
• Jillian Knowles, Northern Essex Community College
• Heather C. Knuth, MassBay Community College
• Gabriel Lambert, retired
• Luke Lester, North Allegheny Senior High School, Wexford, Pennsylvania
• Katherine H. McClelland, Grinnell College

fpref.indd xviii 8/30/11 2:03 PM

 Preface xix

• Katherine McGivney, Shippensburg University

• Steven W. Morics, University of Redlands
• Kane Nashimoto, James Madison University
• Lydia S. Novozhilova, Western Connecticut State University
• Robert L. Paige, Missouri University of Science and Technology
• Nicholas Pritchard, Coastal Carolina University
• Samuel A. Rebelsky, Grinnell College
• William C. Rinaman, Le Moyne College
• Albert Sagel, Summit Country Day School, Cincinnati, Ohio
• Juana Sanchez, University of California, Los Angeles
• Mark F. Schilling, California State University, Northridge
• Byungtae Seo, Texas Tech University
• Kathryn G. Shafer, Ball State University
• Alla Sikorskii, Michigan State University
• Robert Stolz, University of the Virgin Islands, St. Thomas
• Douglas J. Tyson, Central York High School, York, Pennsylvania
• Sheldon Vleck, Harry S Truman High School, Bronx, New York
• Sister Marcella Louise Wallowicz, Holy Family University
• Colleen Watson, James Madison University
• David C. Wilson, Buffalo State College
• Christina Wright, Nova High School, Seattle, Washington
• Sandra L. Zirkes, Bowling Green State University
• Todd W. Zoroya, University of Maine, Orono
We also thank Barr von Oehsen and Robin Lock for their many contributions to
the graphing calculator and Fathom versions of previous editions of Workshop Statistics.
These versions are not available in print form for this edition, but the technology
content from these books is still available online.
We also appreciate the help of Julie Clark for providing solutions and feedback on
earlier editions and drafts.
We also appreciate the support and encouragement that we receive from our
colleagues at Cal Poly. Thank you to Emily Tietjen, Cal Poly ’09, for helping to gather
datasets and to Julia Maddalena, Cal Poly ’12, for her assistance with many aspects of
assuring accuracy and consistency in the book.
We also want to thank Sammie Close for helping with many details along the way
and Scott McDaniel for his advice and expertise on the online Self Check videos.
Our partners at Wiley have been very helpful in the preparation of this edition.
We especially thank our editors Joanna Dingle and Ellen Keohane for their devotion to
producing a high-quality book.
Perhaps most importantly, we thank our many students of introductory statistics
over the years for helping us to understand how students learn and inspiring us to
become better teachers.
On a personal level, Allan thanks his wife Eileen for her encouragement and
support and also his feline friends Eponine, Cosette, and Puti. Beth thanks her husband
Frank and son Ben for continued inspiration, understanding, and forgiveness.

Allan J. Rossman
Beth L. Chance
San Luis Obispo, California
August 2011

fpref.indd xix 8/30/11 2:03 PM

fpref.indd xx 8/30/11 2:03 PM
 To the Student
How can statistics help identify people who cheat on their tax returns or ensure
that a boat can hold the weight of its passengers? What advice can statistics offer to a
waitress who wants to earn larger tips? Do people tend to scoop bigger portions of ice
cream if they are given bigger bowls? How can we increase our life expectancy—does
consuming more candy and sweets actually help?
You will investigate all these questions, and many more, as you learn the basic ideas
and techniques of statistics. You will find that statistics has innumerable applications to
real-world situations, both in everyday life and in nearly all fields of academic endeavor.
The vast majority of examples and exercises concern real data from authentic studies.
The issues range from completely silly, such as whether kissing couples tend to lean
their heads to the left or right, to deadly serious, such as analyzing the results of draft
lotteries for serving in the Vietnam War. You will also collect and analyze data about
yourself and your classmates.

How to Approach Your Course

You will quickly discover that this is not a typical textbook. The book consists
primarily of activities that have been carefully designed to lead you to discover
fundamental statistical ideas for yourself, in collaboration with your peers and your
instructor. The in-class activities ask a series of guided questions and leave space for you
to record your answers directly in the book. We are asking you to construct your own
knowledge because we believe this building process, although potentially frustrating
at times, overall leads to a deeper understanding and more lasting ability to retain and
apply what you learn. The homework activities provide an opportunity to apply what
you have learned and assess your understanding.
To support you in this learning process, you will find expository paragraphs
throughout the book that present the most important pieces of information and
summarize what you should be learning. We encourage you to pay particular attention
to what we call Watch Out items, because these points highlight common student
misconceptions and provide advice for overcoming and avoiding them. We also urge
you to read and periodically review the Wrap-Up section of each topic carefully. We
also encourage you to write as well as you can. One reason is that, to some extent, you
are creating your own textbook by responding to the activity questions. Expressing
yourself clearly is helpful as you review material later. More importantly, learning to
interpret and communicate the results of statistical studies is an important skill for all
educated citizens. You will be expected to learn to construct and analyze numerical
arguments, using data to support your statements. In contrast to most mathematics
courses, you will be using phrases such as, “There is strong evidence that . . .” and
“The data suggest that . . .,” rather than “The exact answer is . . .” or “It is therefore
proven that . . . .”
Our advice for your success in learning statistics can be summed up in two
words: think and participate. We hope you will be actively engaged with the material
as opposed to reading passively and taking notes. The activities will ask you to think
critically and defend your arguments. Do not be afraid to make mistakes because
the most valuable learning can be learning from mistakes. You will be asked to make

xxi
xxi

flast.indd xxi 9/2/11 1:37 PM

 Another Random Document on
Scribd Without Any Related Topics
 – Zsorzsin!
Zsorzsin felugrott s odafutott a nagyapjához.
– Nagyapa, édes kis nagypapám, ne haragudjál!
Nem, nem haragudott. Megsimogatta az arczocskáját,
megcsókolta s aztán fölvitte a lakásukba. De mikor egyedül
maradtak, leültette a térdére, és így szólt hozzá:
– Mit igértél nekem?
Zsorzsin nem felelt.
– Vagy igaz az, a mit beszéltél?
Zsorzsin hallgatott.
– Az én kis Zsorzsinom! – szólt nagyapja halk szörnyűködéssel.
De ez már sok volt. Zsorzsin zokogva borult nagyapja keblére.
– Nagypapa, kedves nagypapa! Ne haragudjál! Nem leszek
többet rossz! Csak azt fogom elmondani, a mit szabad!
***
Másnap reggel az öreg urak Te Deum-ra gyülekeztek össze a
nagy templomban, hogy övéikkel egyetemben hálát adjanak az egek
urának a végtelen kegyelemért, melylyel életben tartotta majdnem
mindnyájukat, s tizenkettő közül tizenegynek megérnie engedte ezt
a szép napot.
A hálaadó isteni tiszteletet egy kis baleset zavarta meg. A Sursum
corda-nál Zsorzsin elájult, a mi az első perczben nagy ijedtséget
okozott. De Lovassy megnyugtatta a körülötte rémüldöző
asszonyokat:
– Nincs baj. Mindjárt magához fog térni.
 S az esetnek csakugyan nem lett súlyosabb következése. A kis
lány délután már annyira jobban volt, hogy vasútra ülhettek vele.
Babarczyék, a kik ugyanakkor utaztak el, csak a pályaházban
búcsúztak el Lovassytól.
– Milyen szép nap volt! – szólt Babarczy, még egyszer
megszorongatva a bíró kezét. – De örökre sajnálni fogom, hogy ezt a
szép napot a szegény Király Feri nem érhette meg.
A szegény Király Feri pedig békén feküdt a kerepesi temetőben,
és egy cseppet se törődött vele, hogy Babarczy sajnálkozik rajta.
 ROLAND.
I.
Vigliano d’Asti délután öt órakor rózsaszínűnek látta az egész
világot, s a mint Georges Pereiretől jövet végig sétált az Avenue de
Bois de Boulogne-on, vén legény létére így bölcselkedett:
– Bizony, nincs igazunk; minden jól van úgy, a hogy van.
Oktalanság azt képzelni, hogy buta véletlen intézi sorsunkat; ki mit
érdemel, megkapja, olyan bizonyossággal, mint a hogy az eldobott
kő lehull. Még az emberek is jobbak, mint gondoljuk. És okozzunk
magunknak még annyi, akármennyi bajt, élni mégis csak
gyönyörűség. Kivált a jó órákban, a melyeket persze meg kell
szolgálnunk, mert semmit sem adnak ingyen.
Hogy Vigliano d’Asti ez egyszer, kivételképpen, ilyen derüs élet-
felfogásnak örvendett, abban bizonyára jelentékeny része volt
Georges Pereirenek. A műkereskedő még soha se volt vele szemben
ennyire szives. Bókok kiséretében, szinte boldogan szúrta ki a
kialkudott négyezer frankot; azt gondolta volna az ember, hogy
valami vad kéjt okoz neki, ha fizethet.
Négyezer frank ugyan nem sok pénz, de Vigliano d’Astinak ebben
a pillanatban négyezer frank a megváltást jelentette. Végre! Egy
vagy két hónapra megszabadul a legkonokabb hitelezőitől, s egy
vagy két hónapig nem kell kölcsönök után futkosnia. És aztán az az
összeg csak koronája volt a mai sikerének. A tárlat megnyitójáról
szóló ujság-czikkek hasábokon át dicsérték Afroditét; egyik-másik
biráló azt is megirta, hogy a nagy érem az idén kétségtelenül
Vigliano d’Astit illeti. A Fürdő gyermekek hires szerzőjének nem ez
volt az első sikere, s Vigliano azt szokta mondani, hogy csak az első
szerelem s az első siker ér valamit, a többi már csak fölhigitása az
egyszeri élvezetnek; de bármint gondolkozzunk e tekintetben, a siker
zenéjét soha se únja meg az ember.
Mégis, talán nem egyedül a négyezer frank, s nem is az ujabb
négyezer frankot igérő siker volt az, a mi Viglianot ilyen kivételesen
jókedvűvé tette, hanem egy érzés, mely kétségen kivül szorosan
egybefüggött a négyezer frankkal és a magasztaló ujságczikkekkel,
egy érzés, melyre már régóta hasztalan vágyódott: a nyugalom
érzése.
Vigliano, egész életében először, meg volt magával elégedve.
Gyönyörködött a munkájában; büszke volt rá, nem tudott betelni
vele. Ez az Afrodite helyet kér a művészetek történetében. Ez az
Afrodite igazolása egész életének, mentsége minden
meggondolatlanságának, minden könnyelmű cselekedetének, összes
léhaságainak. Ez az Afrodite valami igazán szép dolog, a mi eddig
nem volt meg, s ezentúl élni fog, a mig az emberek a szépben
gyönyörködni tudnak. Csak szép, de mégis gyarapodása a szellemi
világnak. És az övé, egyedül az övé. Ő teremtette. Nélküle a világ
szegényebb volna egy szép tárgygyal; tehát tett valamit, nem élt
hiába. Lehet, hogy igazuk van azoknak, a kik nagyon önzőnek
mondják; de a művésznek, a ki ilyet tud alkotni, több szabad, mint
másnak.
Ha az ember ilyen munkát végzett, joga van a pihenéshez, s joga
van hozzá, hogy kivegye a részét az élet örömeiből. Különösen olyan
lázas munka és olyan zaklatott élet után. Micsoda két hónap van
mögötte! Izgatottságban égni, az örök dolgokra gondolva, s napestig
idegeskedni, kínlódni, mert tizenöt frank kell a gazdasszonynak, s
száztizenöt a hitelezőnek. Mennyi nyüglődés, mennyi vészverődés!
És e bajok, e gyötrő vergődés, ez örökös lázak közepett ime
megszületett Afrodite.
Évohé! Vége a nyomorúságnak, vége a küzködésnek, vége az
emésztő, lázas, elernyesztő s elkábitó munkának! Ó mily édes a
nyugalom!… És Vigliano d’Asti, mialatt végig ment az Avenue de Bois
de Boulogne-on, nem cserélt volna a török császárral.
 A nyugalom a legfőbb jó a világon, de ha megvan, az ember nem
tudja, hogy mit csináljon vele.
Délután hat órakor Vigliano d’Asti már nem volt boldog. Egy óra
alatt a legnagyobb örömet is megszokja az ember, s aztán mással
akar foglalkozni. A ki keres, talál.
Vigliano azt találta, hogy mégis csak hiányzik valamije. A munka,
a megszokott munka. Az emésztő, a gyilkos, lázban töltött órák, a
melyekben vagy két hónap óta olyan bő része volt. Egyszerre valami
ürességet érzett a lelkében, s szinte sajnálni kezdte, hogy Afrodite
már megvan. Elvesztette azt, a mi az utolsó időben teljesen
betöltötte a lelkét.
Szabad, mint a madár, de mit csináljon a szabadságával?
Haza ment, s a fiát kereste. De csak a gazdasszonyt találta
otthon.
– Hol van Roland?
– A kisasszony elvitte sétálni.
– Ilyenkor, ebéd időben?
– Már régen megebédeltek.
– Hová vitte? A Tuileriákba?
– Nem tudom.
Elment a Tuileriákba, de nem találta őket. Az ezer kis gyermek
között, a kik mind terhére vannak a szüleiknek, véletlenül nem volt
ott a kis Vigliano d’Asti.
– Vajjon hová vihette?
Nagyon bosszantotta, hogy nem élhet az apai örömöknek. Mióta
Afroditén dolgozott, csak pillanatokra látta a fiát; mindennap szentelt
neki egynéhány szórakozott perczet, de ez volt az egész.
 Milyen buta véletlen! Végre, valahára, vele tölthetné az estét, s
ime, a gyermek éppen ezen a kivételes napon kivánkozik el hazulról.
Vajjon hová czipelhette az az ostoba vén leány? Bizonyosan
valamelyik czukrászhoz.
Vigliano a nyári czirkuszba akarta elvinni Rolandot. A szomorú kis
fiú talán nem örült volna a bohóczoknak, de Viglianot mindenesetre
boldoggá teszi, ha szórakozást szerezhet a fiának.
Teringettét, milyen buta véletlen!…
Ahhoz, hogy megvárja őket, már nem volt türelme. Reggel óta
folyton szaladgált; az adóhivatalból az adófelügyelőhöz, az
adófelügyelőtől az adóhivatalba. Délben végre elhalasztották a
másnapra kitűzött árverést. Csak épp egy percze volt bekukkanni a
Szalonba, s már sietni kellett, hogy el ne szalaszsza Pereiret. De
Pereire nem volt otthon; háromszor is kereste, mig végre rátalált.
A sok izgatottság kimeritette. Egész nap nem evett egy falatot
se; éhes volt.
Betért Bignonhoz, megebédelt, s lassankint elfogyasztott egy
üveg vörös bort. Aztán, arra gondolva, hogy Rolandot azóta úgy is
lefektették, elsétált a Jardin de Parisba.
Tiz óra tájban már jóllakott ezzel az élvezettel. A komédia
untatta, s a lányok nem ingerelték. Utálta a megvásárolható
örömöket, s egy idő óta torkig volt mindazzal, a mi szerelemhez
hasonlitott. Beérte a modelljeivel.
Kikocsizott a Boisba, s onnan, nem tudva, mittévő legyen, a
klubjába hajtatott. A vörös bor hatása alatt Dáriusnak képzelte
magát, s égi nyugalommal ült le az egyik baccarat-asztalhoz.
Reggelre elveszitett vagy háromezer frankot.
Mikor kilépett a kapun, a nap a szemébe sütött. Mintha a
szégyent vágta volna izgatottságtól foltos, fakó arczába.
 Az ing égette a testét; izzadt, szennyes, utálatos volt. Iszonyú
kedve lett volna agyonlőni magát; egyszer s mindenkorra végezni
ezzel a javithatatlan, undok, vén fiúval.
De eszébe jutott Roland, s csöndesen haza ballagott. Fölment a
műtermébe, bezárkózott, s ledőlt egy kanapéra.
Azonnal elszenderedett, de mielőtt teljesen elaludt, egy pár
pillanatig számok zsongottak a fejében, számok, egytől kilenczig,
csupa szám. S Afrodite alkotója, már félig öntudatlanul, igy
motyogott magában:
Hat!… Öt!… Hét!…

II.
Mikor, hét éves háború után, Vigliano d’Asti elvált a feleségétől,
Roland már abban a korban volt, a melyben a gyermeket minden
törvény az apának itéli. Különben Vigliano d’Asti kijelentette, hogy
magára vállalja, a mi hiba csak elképzelhető, szóval, nagyon
megkönnyiti a válást, ha az asszony végképpen lemond a
gyermekéről, s nem tesz kisérletet rá, hogy a fiút magához
édesgesse. Roland évenkint háromszor meg fogja látogatni a
mamáját, s ezzel rendben lesz a dolog.
A szép, lusta szőke asszony beleegyezett, hogy igy történjék. A
mennybeli üdvösségét is oda adta volna, csak hogy elválhassék ettől
az embertől, a ki a hirnevével széditette el, s a kit élete
megrontójának tartott. De nem is ragaszkodott nagyon a
gyermekéhez. Roland nagyon hasonlitott a gyűlölt, rút Vigliano
d’Astira, s látnivaló volt, hogy jobban vonzódik csimpánzpofáju
apjához, mint szép, hideg, szigoru mamájához. D’Astiné nem volt
érzelgős természetü, s mivel már válópöre idején gyakran gondolt
rá, hogy alighanem a Barsan úr felesége lesz, a gyermek csak
útjában lett volna. Igy Roland d’Astinál maradt, pontosabban szólva:
a d’Asti konyhájában.
 Csenevész, sápadt, koravén fiúcska volt, mint azok a gyermekek,
a kiket kezdettől fogva cselédek neveltek. Az elérzékenyülés egy
órájában d’Asti észrevette, hogy Roland keveset nő s nem igen
fejlődik. A gyermeknek családra van szüksége, vélte d’Asti ur, s hogy
javitson a helyzeten, szélnek eresztett két kisasszonyt, egy
szárazdajkát meg egy nevelőnőt, s a házába hívta hugát, egy már
öregedő kisasszonyt, a ki Szavója egyik kis falujában éldegélt valami
csekély életjáradékból. A vén leány megszánta a szegény kis fiút, s
bár nem szivesen, eleget tett bátyja kivánságának. De a rendszerető,
pontossághoz szokott, s csökönyös gondolkozású leánynak
teljességgel nem tetszett a d’Asti életmódja, s nem volt oka rá, hogy
eltitkolja a véleményét. Ha pedig nem titkolta el, ez igen fennen
történt. S Vigliano d’Astinál ismét mindennapossá lettek a zajos
családi jelenetek, az asszonyi lárma, s a férfiúi dühös káromkodás.
– Ha a feleségünk gyötör bennünket, az még hagyján, –
panaszkodott Vigliano d’Asti a bizalmasainak – a feleségével néha,
egy-egy órára, mégis csak kibékül az ember. De ha a testvérünkkel
kell csatáznunk, az maga a pokol. Vele nem békülsz ki este; lármával
fekszik és haraggal ébred.
Úgy gondolta, a gyermek érdekében cselekszik, ha elnyeli, a mit
el kell nyelnie; igyekezett tehát a szóharczban a védelemre
szoritkozni, de ha szerét tehette, elmenekült hazulról. Így történt,
hogy d’Asti kisasszony, noha minden héten összepakolt, mégis csak
Párisban maradt, s így történt, hogy Roland akkor is csak
pillanatokra látta apját, a mikor Vigliano úr pihent.
Pedig Rolandnak nem volt nagyobb öröme, mintha az apjával
kisétálhatott valahová; egy séta a Bois de Boulogneban Rolandot
egész esztendőre boldoggá tette. Csak rosszat hallott erről a sokat
korholt vén fiúról, a ki majom-szeretettel, de csak keveset
beszélgetett vele, s minél több rosszat hallott róla, annál jobban
imádta. A jó istent soha se látjuk, mégis szeretjük.

III.
 – Kerestél, papa? – kiáltozott Roland, mikor meghallotta, hogy
apja kijött a fürdőszobából.
– Kerestelek – felelt Vigliano d’Asti – el akartalak vinni a nyári
czirkuszba.
– És ma, ma már nem vihetsz el? – kérdezte Roland
aggodalmasan. – Ó, vigyél el valahová, papa, akárhová, csak vigyél
el! Úgy szeretek veled lenni!
– Igen, csakhogy ma már dolgom van – felelt Vigliano, kissé
zavarodottan.
Az igazság az volt, hogy nem akart lemondani a háromezer
frankjáról. Ki tudja, hátha egy pár száz frankkal még mindent
visszaszerezhet?! A maradék ezer frankból úgy sem elégitheti ki
éhező oroszlánjait.
Hanem a mint a fiára pillantott, megesett rajta a szive. Rolandnak
előbb ragyogott a szeme, s arczocskája kipirult az örömtől; most
leverten nézett maga elé, mint egy kis öreg, a kit valami nagy csapás
ért.
– Tudod mit? – szólt Vigliano – gyere el hat órakor a körbe. A
Rue Drouotba, hisz tudod!… De magad gyere, ne a nénéddel. Mondd
meg a kapusnak, hogy hívjon le, s a mig kijövök, várj meg a
szobájában.
– Ó papa, milyen jó vagy te! – hálálkodott Roland.
Vigliano megcsókolta a fiát s rohant a pénze után. Annyira
sietett, hogy hat órára kényelmesen elveszithette volna az utolsó
garasát is. De mint a szerelmi drámák, a kártya-tragédiák sem
eshetnek meg némi előkészület nélkül. Az ember nem veszitheti el a
pénzét, a mikor akarja; a kik nyerni fognak, előbb kéretik magukat.
Meg akarják mutatni, hogy csak unalomból fanyalodnak erre a
mulatságra. Itt is meg kell tartani a formákat.
 Végre, fél hat felé, megalakult a parti. Vigliano leült, vesztett és
ujra vesztett. Épp az utolsó száz frankját bocsátotta vízre, mikor
jelentették, hogy Roland odalenn várja.
– Mondja meg neki – szólt Vigliano halkan a komornyiknak –
hogy hozasson egy pohár narancsvizet és várjon egy kicsit. Mindjárt
megyek.
A komornyik lement s átadta az üzenetet.
– Veszit a papa? – kérdezte Roland.
– Nem tudom, fiatal úr – felelt tartózkodóan a komornyik.
– Jól van – szólt Roland s tovább beszélgetett a kapussal.
A kapus és Roland már régóta barátok voltak s órákig el tudtak
beszélgetni. A műveletlen ember és a koravén gyermek megbecsülik
egymást. A kapus bámulta a tizenegy esztendős öreg úr
komolyságát és finom modorát, Roland pedig csodálta ennek az
egyszerű embernek az életbölcseségét.
– Én csak azt mondom önnek, fiatal úr – szólt a kapus – hogy
egy garas meg egy garas, az már két garas!
És elbeszélte, hogy a mult héten házat vett Asniéres-ben.
Majd másról beszélgettek. Roland elmondta, hogy milyen furcsa
állatok élnek a tenger fenekén. Ő mindezt olvasta. A kapus nem hitte
volna el, hogy ha nem Roland mondja.
Kilencz óra tájban a kapusnak eszébe jutott, hogy már nagyon
régóta barátkoznak.
– A papa elfelejtette, hogy a fiatal úr várja – szólt jóakarólag. –
Majd felmegyek és szólok neki.
– Nem, nem, a világért se! – ellenkezett Roland. – Bizonyosan
veszít, másképpen már itt volna. Majd csak megvárom.

É
 Éjfél felé azonban, mikor Roland egy kicsit elbóbiskolt, a kapus
nem állhatta meg, hogy föl ne nézzen a játékterembe. Sapkájával a
kezében, úgy jelent meg a küszöbön, mint egy udvarias, néma
szemrehányás. Vigliano meglátta az eleven felkiáltó jelet s intett,
hogy: »mindjárt!«
A szerencsétlen nem vette észre, hogy röppen az idő, s ő már
órák óta küzködik a játékasztalnál. Mióta leült, tizszer vágódott
földhöz s tizszer kelt fel ujra. Ebben a perczben tele volt reménynyel;
néhány száz frankot visszahóditott. Azt hitte, hogy rövid ideje játszik,
s hogy egy pár pillanat mulva talpra állhat.
Ismét megvirradt, a mire elkészült. Reggelre kelve, eljátszotta az
utolsó garasát is. Megtörve baktatott le a lépcsőn. Lenn a kapus
tisztelettel tudatta, hogy Roland odabenn alszik a divánon.
Teringettét, erről megfeledkezett! Ugy éjfél óta nem gondolt
többé semmivel a világon, csak azzal, hogy mit kap kettőre:
nyolczat, a legrosszabbat, vagy hetet, a legtöbbet?!…
– Miért nem hívattál le? – kérdezte, mikor Rolandot felköltötték. –
Azt hittem, hogy haza vittek, hogy a nénéd érted küldött.
Szótlanul léptek ki a kapun, s némán haladtak végig a már
napfényes utczán. Végre Roland megszólalt:
– Sokat vesztettél?
– Nagyon sokat – felelt Vigliano d’Asti azzal a meztelen
őszinteséggel, melyre csak a mosdatlanság órájában képes a művelt
halandó.
– Tudod, mit mondok neked, papa? – folytatta Roland
megfontoltan. – Ezek a pinczérek téged kinevetnek! És én nem
értem, hogy egy olyan kedves, olyan jó, olyan nagy ember, mint te
vagy, miért nevetteti ki magát a pinczérekkel?
– Látod, ez onnan van – felelt Vigliano komolyan – mert… hogy is
mondjam?… ezen a világon semmit sem adnak ingyen. Én tudok
olyat, a mit más nem tud, legalább is kevesen tudnak, de ennek a
váltsága az, hogy néha nem gondolkozom, nem tudok gondolkozni.
Egy darabig megint szótlanul bandukoltak. Viglianot olyan
lelkifurdalás fogta el, a minő még sohase hasogatta megviselt
gerinczvelejét.
– Azt hiszem – szólt egy pár percz mulva – jobb volna, ha
visszamennél a mamához. Mi lesz így belőled?
Roland ijedten tekintett apjára.
– Nem – felelt halkan. – A mama nem szeret engem, mert olyan
csúnya vagyok, mint te. Nekem kívüled nincs senkim. Veled akarok
maradni.
S fürkésző pillantást vetve apja arczára, így folytatta:
– Kérj kölcsön, és játszszál ujra. Én majd megvárlak. Akármeddig
tart, megvárlak.
Vigliano d’Asti nem tudott mit felelni. Két könnycsepp szökött ki a
szeméből.
Az idegességtől és hisztériától származó szegény kis teremtés
csöndesen ballagott tovább végzete felé. Olcsó czipőcskéje
panaszosan kopogott végig a kövezeten.
 DÉL KIRÁLYNŐJE.
I.
Kikenve, kifenve, pirosan a garasos festéktől, hamis gyöngyökkel
a nyakán, s lélektelen, hazug mosolylyal a szemében, Dél királynője
megjelent a szinen, bókolt s tánczolni kezdett. Félig átlátszó, oldalt
megnyirbált fátyolruha volt rajta, ugyanolyan szövetű lebernyeggel, a
mely roppant denevér-szárnyhoz hasonlitott. A lebernyegről hét
hosszú selyemczafrang omlott alá, s mikor ezek táncz közben
röpködni kezdtek, a nézőnek úgy rémlett, mintha maga a hét fő-bűn
libegne-lobogna a tánczoló körül…
Mario kimeredt szemmel nézte a fátyolruha alól kivillogó
csodákat. »Ez mind az enyém« – gondolta magában.
A lány fekete hajában csakugyan ott ült az ő sárga rózsája,
oldalvást, hivalkodva, mint valami kokárda. S a hogy a szerpentin-
táncz után fölzúgott a taps, Mario végig nézett a Tivoli-kert népén.
Mintha neki tapsoltak volna.
A tetszés zaja lassankint elcsendesült; Dél királynője énekelni
kezdett. A műsornak ez a száma csak arra való volt, hogy a
közönség nyugodtabban fürkészhesse a fátyolruha nem túlságosan
féltett titkait. Mario azonban úgy találta, hogy ennél nincs szebb dal
a világon. A közönségnek is tetszett a nóta; s a refraint rendesen
együtt énekelte a művésznővel:
»Ojjé, a szerelem…«
Ez egyszer a refrain teljesen a közönségre és Mariora maradt. A
művésznőnek hirtelen torkán akadt a hang, s csak kis híja volt, hogy
ijedtében össze nem rogyott.
 A mint véletlenül a kert mélyébe tekintett, egy hosszú sötét
alakot pillantott meg, a ki a nyári viselet minden törvényének
daczára magastetejü kalapot viselt, s a ki, keresztbe fonva a két
karját, egy lámpa-oszlophoz támaszkodott. Ez az alak megrémitette
Dél királynőjét, mint egy kisértet.
De csak egy pillanatra. Mire a zenekar rázenditett az utczai dal
második szakaszára, a művésznő magához tért, s teli tüdővel kezdett
énekelni. Sőt mintha szilajabbul hangzott volna a dala:

„Ojjé, a szerelem!
Ojjé!“

– Meg fog ölni! – szólt a tekintete, s borzongott a

gyönyörűségtől.
A színfalak közt aztán elujságolta a többi leánynak:
– Fabrizio van itt, Fabrizio!
A lányok megirigyelték a szerelmi drámát, mely a mulatóhely
csillagára várakozott, s összefutottak körülte.
– Nem félsz? – kérdezte az egyik.
– Rendőröket kellene hivatni – tanácsolta a virágárus leány.
– Legfeljebb megöl! – felelt mind a kettőnek.
Aztán kiküldött egy czédulát Marionak. A papiron ez állott:
»Várd meg az előadás végét, most nem mehetek ki. Csókol
Barbara.«
S lassan átöltözött.
– Ne kisérjünk ki? – kérdezte valamelyik leány.
 – Nem, csak hagyjatok magamra. Ezen már át kell esni, előbb
vagy utóbb.
Odakünn Fabrizio már várta.
A tekintetök összevillant, s egy pillanatig hallgattak mind a
ketten.
– Gyere! – szólt aztán Fabrizio. A hangja parancsoló volt, de a
lány nem is gondolt rá, hogy ellenkezzék. Ment utána, mint a hogy a
kutya követi a gazdáját.
Ezalatt Mario türelmesen hallgatta az előadást. Mikor az utolsó
zeneszám is elhangzott, fölkelt, ott hagyta a mulatókat, s megindult
a művészek bejárója felé.
De a művésznő csak nem akart kijönni. Mario hűségesen sétált
fel s alá, mintha a lőportornyot őrizné.
Egy leány végre, a ki utolsónak jött ki az öltözőből, megszánta a
szegény kis tűzért.
– Barbara már elment, s azt hiszem, nem látjuk mostanában.
Fabrizio jött érte.
– Mi az ördög? Hát kiszabadult?!
A katona megvakarta a füle tövét, s aggodalommal teli,
visszabaktatott a kaszárnyába.

II.
Mikor megérkeztek a lebujhoz, a hol Fabrizio lakott, Barbara
hamarjában elmondta magában azt a kis imádságot, a melyet
gyerekkorában tanult, s behunyta a szemét, mint a ki nem akarja
látni a szivének szánt aczél villanását. Amaz megfogta a leány karját,
s egy biztatónak nem igen mondható, ellenben nagyon határozott
mozdulattal belóditotta Dél királynőjét a jól ismert vaczokba.
 Az úton nem szóltak egy szót se. Ezt a tartózkodást Barbara
főképpen az államhatalomnak köszönhette; Fabrizio ugyanis, minden
tisztelete mellett is, a melylyel a rendőrség iránt viseltetett,
idegenkedett attól a gondolattól, hogy túlságosan sokat érintkezzék
a hatóság képviselőivel.
Egy pillanatig, a sötétben, Barbara vaczogott a félelemtől. De
Fabrizio meggyujtotta a mécsest, becsukta az ajtót, s a hogy öklét
összeszoritva, odaállott a lány elé: Dél királynője megkönnyebbülten
lélekzett fel.
– Nem fog megölni – diadalmaskodott magában.
Fabrizio megragadta szeretője kezét, magához rántotta, úgy,
hogy a leány térdre bukott, s rámordult:
– Te jelentettél fel, ugy-e?
– Én.
Daczosan vetette hátra a fejét s farkasszemet nézett a
szeretőjével.
– Még csak nem is tagadod?! Te rongy, te czafat, te szemét!
S rávágott öklével a szép fejre, melynek a közelsége Mariot
mindig megfosztotta attól a kis eszétől… Barbara sikongott, de a
szomszédok nem törődtek a családi jelenet lármájával. Abban a
házban láttak már másféle szeleket is. Egy pár revolverlövés talán
fölkeltette volna a lakók kiváncsiságát, de kit érdekelt volna ott egy
kis visitozás?!
Öt perczczel ez után a családi perpatvar után, Dél királynőjére
nem igen lehetett ráismerni. Két szép szeme – e két örökös
égbekiáltó vétek – nem látszott a kék és violaszin daganatoktól,
fülbevalója helyén vérfolt piroslott; moczczanni se tudott: úgy össze
volt törve.
S Dél királynője mosolygott.
 – Legalább nem kergethetsz haza – nyögte boldogan. – Ezzel az
arczczal két hétig se mehetek az utczára. Ugy-e? Aztán bizalmasan
megbeszélték az ügyet.
– Mért jelentettelek fel? Mit tudom én! Mert őrült voltam. Látod,
nem kellett volna megcsalnod!… Kértelek, rimánkodtam, hogy ne
csalj meg. Mikor rájöttem, hogy bolonddá tettél, s megláttalak azzal
az aljas teremtéssel, elveszitettem a fejem. Egy óra mulva nagyon
megbántam a dolgot, de már későn volt.
– Hogy lehetsz olyan ostoba! – szólt Fabrizio. – Hát te?! Te nem
csalsz meg engem?!
– Nem, nem csallak meg – felelt Barbara komolyan.
– Hát a nápolyi öreg kereskedő? Meg az angol? Meg a katona?
– Az semmi. Élni csak kell.
S egy darabig mindaketten hallgattak.
Majd rátértek a vidámabb beszédtárgyakra.
– Hogy szabadultál ki? – kérdezte Barbara.
Fabrizio elmosolyodott; látszott rajta, hogy örvend a kis
emléknek.
– Tagadtam és folyvást tagadtam. Utoljára se tudták rám sütni a
dolgot.
Nevettek mindaketten.

III.
Dél királynőjét vagy három hónapig nem látták a Tivoli-kertben.
Egy szép napon azonban megjelent s újra énekelni kezdte – ojjé! – a
szerelmet.
A lányoknak elpanaszolta a baját.
 – Ott hagyott a faképnél, az alávaló! Fölszedett valahol egy kis
sárga, beteg házi nyulat, és elillant vele. De, legyetek nyugton,
megtalálom őket!
A Marioval való találkozás még bizalmasabb volt.
– Szeretlek, Mario – szólt a kis tűzérhez vacsorázás közben –
szeretlek, mert jó vagy és nemes. Gyűlölöm a jellemtelen férfiakat;
hidd el, akármilyen nagy bajuszuk van, gyűlölöm őket. Lásd, ez a
Fabrizio csupa aljasság. Hazug és csaló. Megcsalja az asszonyokat,
minden asszonyt megcsal! De ne félj, megtalálom őt, s akkor jaj
neki, és jaj annak a kis nyomorultnak is! Vitriolt öntök az arczukba,
meglátod, vitriolt!
– Különben – folytatta – a nagy bajuszú férfiak mind ilyenek,
mint ez a Fabrizio. Csalók, hazugok, tolvajok. De engem nem nevet
ki ez a Fabrizio, se ő, se az a kis sárga hajú leány, mert engem nem
lehet kinevetni!
Addig fenyegetőzött, mig végre is megkisérlette a boszuállást.
Vitriolt ugyan nem öntött az arczukba, de a Velenczei Lámpás nagy
álarczos bálján alaposan megczibálta a sárgahajú leányt.
Szerencsétlenségére, Fabrizio is ott volt a közelben, s Fabrizio az
effélékben nem ismerte a tréfát. Fölindulásában előrántotta a kését,
s Dél királynője hetekig lebegett élet-halál között.
A vizsgálóbiró, a ki éppen egy esti mulatságba készült, dühbe
jött, mikor a nagybajuszút eléje vezették.
– Megint itt vagy, Fabrizio? – kérdezte – s megint az a lány hozott
ide?! Tudod-e, hogy kezdesz unalmas lenni a szerelmeiddel?!
– Még akasztófára kerülök a czafat miatt! – felelt elkeseredetten
Fabrizio.

IV.
 Mario, mikor a kaszárnyából megszökhetett, órákat ült a beteg
leány mellett.
– Te jó vagy és nemes! – sóhajtotta Dél királynője, mialatt Mario
csókkal boritotta a kezét. – Mily kár, hogy ilyen nemes jellem nincs
több a világon! Lásd, ez a Fabrizio maga a megtestesült aljasság.
Tolvaj, hamis kártyás és csaló… Micsoda csaló!… Minden asszonyt
megcsal a világon!
Mario igyekezett másról beszélni. Kaszárnya-történeteket
mondott el, de Barbara nem igen hallgatott rá.
– Ojjé, a szerelem! – szólt szomoruan. – Szegény Mario, mit
tudod te azt, hogy mi a szerelem?! Én tudom, hogy mi az!
Aztán a betegek türelmetlenségével rivalt rá a szegény kis
tüzérre:
– De mit beszélsz nekem mindig Fabrizioról?!
 A GEROLSTEINI NAGYHERCZEGNŐ.
I.
Azzal kezdhetném, hogy tavasz volt, hogy fátyolruhás
tündérkisasszonyok tánczoltak a harmatos füvön, hogy a mező teli
volt szinnel, ragyogással és illattal, de csak azt mondom, hogy akkor
történt, mikor a búza ára tizenkét forint volt.
Csak valami kevéssel lehetett a porosz háboru után. Még
emlékszem rá, a mikor vasúti állomásunkon egy nap húszszor is
megpihent nagyfejű barátom, a Stephenson-féle gőzös. A
teherkocsik teli voltak tömve emberanyaggal, tegnap fogott
hadfiakkal, a kiken rosszul állt a mundér, katonasipkás
parasztlegényekkel és jóképü munkás-alakokkal, a kik mindannyian a
Búsul a lengyel-t énekelték, s a kiknek a kalapjánál csak egy pár szál
gyöngyvirág jelezte, hogy ők is a császár dolgában utaznak. Aztán
emlékszem a felfordulás és a zaklatottság napjaira is, mikor az
egymásra nyargaló teher-vonatokat alig lehetett az állomáson
elhelyezni. A meddig csak láthatott a szemem, Ártándtól Peterdig,
mindenütt teherkocsik czammogtak; s hallottam, hogy ezek a kocsik
mind búzát szállitanak. Aztán egyszerre elcsöndesedett a világ;
esténkint, mielőtt bennünket lefektettek, a lámpa fényénél, mely
most rám veti békés világát, apám felolvasta az ujságot anyámnak, s
egyszer csak, nem tudom hogyan, megtanultam ezt a szót, hogy:
Königrécz.
A katonák nem jöttek vissza oly szép rendben, mint a hogy
mentek, de a búza ára egy darabig hűséges maradt szerelméhez, a
tizenkét forinthoz. S én akármilyen öntudatlan kis semmiség voltam,
megéreztem magam körül a jólét kellemetes szárny-csapásait. Azt
hiszem, ez volt Magyarország ujabb történetének legszerencsésebb
időszaka. A kiomló piros vérből áldás gőzölgött vissza a haza
földjére. Az emberi vér tudvalevőleg nagyon termékenyitő valami;
azt mondják, hogy csatamezőkön terem a legszebb, legaczélosabb
gabona.
Mindezzel akkor nem sokat törődtem. A ponyvával takart
búzazsák-hegyek csak kitünő búvóhelyekként tűntek fel előttem, s
roppant hanczúrozásokat csaptunk az üres személy-kocsikban,
melyek az állomáson nem tudom micsoda komoly küldetésre vártak.
Egyébként, ha csak szerét tehettem, kiszöktem az állomásról, s
Franczival, a felügyelő fiával, odább álltunk a kút-ház környékéről. A
nyakunkba vettük a mezőt s elbandukoltunk egész a nádasig.
Ilyenkor csak enni kerültünk haza, s ebéd után megint neki estünk a
csavargásnak. Ezek az órák és napok oly egyhangúan tűntek el, mint
a hogy a forrásviz zuhog. Azt hiszem, az egész idő alatt nem
beszéltünk s nem is gondoltunk semmit, csak barangoltunk, mint két
kis kóbor kutya, melyek életet éreznek rongyos lábacskáikban, s
mindenüvé oda ütik az orrukat, csak azért, mert mozogniok kell ezen
az uj, ismeretlen világon.
Iskolába nem jártam; otthon tanitottak irni és számolni. S ma is
áldom a gondoskodást, mely a bölcső melegéből nem engedett
mindjárt egyenesen az iskola börtönébe, rettenetes kis eszkimók
közé, a kik egymás feje tetején tanulják meg, hogy a létért küzdeni
kell.
Tudtam, hogy a nádas előtt heverészni kellemetes dolog, tudtam,
merre szól a bölömbika, tudtam, hogy a holdban Szent Dávid
hegedül, s hogy mikor ő hegedülni kezd, akkor nekünk haza kell
mennünk. Lehet, hogy ez kevés a tudományból, de nekem elég volt.
Csakhogy ez a szép idő nem tarthatott örökkön.
Hét vagy nyolcz esztendős lehettem, mikor egy tavaszi napon
feltünő esemény történt a falunkban. Egy úr érkezett a
nagyvendéglőbe, a ki mindjárt az első napon sorra meglátogatott
mindenkit, a ki csak »az értelmiség«-hez számíthatta magát. Ez az
úr tánczmester volt. Lesczinszkinek hivták, s azelőtt, mint beszélte,
nagy birtokai voltak Poroszországban; de a poroszok lengyel
származása miatt üldözni kezdték, ravasz módon kitudták örökéből, s
Lesczinszki úr elhatározta, hogy nagyúri származása ellenére, a két
lába munkájával fogja megkeresni a kenyerét.
Lesczinszki úr minket is meglátogatott. Kezet fogott az egész
házban mindenkivel, apámtól a lámpagyujtogatóig, s meghívatta
magát ebédre. Oly éhes és oly előkelő volt, hogy szüleim nem tudták
megtagadni szerény kivánságát, s megigérték neki, hogy a
tánczórákra én is el fogok járni. Ehhez az elhatározáshoz hozzá
járulhatott az is, hogy a szüntelen való csavargás kissé elvadított, de
mindenesetre nagyban hozzájárult az a kedvező körülmény, hogy a
búza-ár szépen tartotta magát emlékezetes magaslatán. Végre is,
Lesczinszki urat kárpótolni kellett valamivel poroszországi birtokaiért.
Szóval, meg kellett ismerkednem a czivilizáczióval.
Lesczinszki úr búcsúzás közben velem is kezet fogott és
barátjának nevezett. Ez a kitüntetés nagyon hizelgett nekem, de
nem mondhatnám, mintha örvendtem volna rajta, hogy művelődni
fogok. Ellenkezőleg, egy kicsit meg voltam illetődve, s
megilletődésem okát tüstént el fogom mondani. Mindamellett akkor
nem értettem meg, hogy tulajdonképpen miről is van szó. És
másnap, mikor utóljára töltöttem Franczival egész napomat a mezőn,
nem csókoltam meg az árok füvét, nem öleltem meg a fákat, nem
intettem búcsút a kökény-bokroknak és az ökörszemeknek. Olyan
gondtalanul kóboroltunk, mint azelőtt.
Nem tudtam, hogy mindörökre elbúcsúzom attól a valamitől, a
mit szabadságnak neveznek, s a mi a költők szerint édesebb, mint
maga a szerelem.
***
Emlékszem, hogy egy vasárnap délután volt, mikor apám elvitt az
első táncz-leczkére. A kezem egy kicsit remegett kezében, s a
világért se mentem volna nélküle. A nagyvendéglőhöz ugyanis
fölötte kellemetlen emlékek füztek.
 Az akkor mult télen tudniillik szintársulat ütött tanyát a
nagyvendéglőben. A Grimm-féle szintársulat. Nem tudom, hallották-e
önök a Grimm-féle szintársulat hírét? A Grimm-féle szintársulat
nagyon kiváló művészi erőkből állott, de rideg kizárólagossággal
csupán a Grimm család tagjaiból. Grimm papa volt az igazgató és
hősszerelmes, Grimm mama a hősnő és a vígjátéki anya; a fiatal
Grimm a bonvivant és a cselszövő, a két Grimm kisasszony a szende
meg a kaczér, az ártatlanság meg a víg komorna, s a Grimm
gyerekek a segédszemélyzet. Mindent játszottak; a Botcsinálta
doktortól, Luczifer, a zöld ördögig, a mely látványos, kiállításos és
elsülyedésekben gazdag ballet előadása különös nehézségekbe
ütközött ama boszantó véletlen következtében, hogy a nagy szála
pádimentoma fölöttébb hiányos volt sülyesztők dolgában. De a
kisebbik Grimm-fiú oly ügyesen tudott a székek alá bujni, hogy ha mi
remegtünk is, hogy az ördög feldönti a szinpadot, Grimm papa
sohase látta meg Luczifert. Volt azonban a társulatnak egy
különösen kedvelt darabja: a Szigetvári vértanúk; ezt adták a
legtöbbször. Ilyenkor Grimm papa egész családjával szokott
kirohanni Szigetvárból, mert a török hordát csupán Grimm Luczifer
személyesítette, a ki a szinfalak mögött görögtűzzel és éktelen Allah-
kiáltásokkal jelezte Szolimán világhódító hatalmát.
Ezeken az előadásokon természetesen nekünk is jelen kellett
lennünk. Csakhogy, a mi engemet illet, én teljességgel nem voltam
megelégedve ezekkel az előadásokkal.
Grimm papa ugyanis igen jeles tehetségű művész lehetett, de
volt egy hibája. A hangja oly rekedt volt, hogy egy cseppet sem
lehetett hallani. Ezt a hibáját akként ütötte helyre, hogy azokban a
jelenetekben, melyek nagyobb drámai kifejtést kivántak, a hatás
öregbítése czéljából, minduntalan elsütötte a pisztolyát. A
legártatlanabb darabokban is húszszor-harminczszor szólaltatta meg
ezt a szerszámot, a mely nála a hangot pótolta; a tragédiákat pedig
egyszerűen végig lövöldözte.
Minthogy a Grimm papa esztétikai nézeteitől az enyémek
lényegesen eltértek, többször hatalmas acsarkodással adtam
kifejezést nemtetszésemnek és ijedtségemnek. Apám szeretett volna
ugyan hozzá szoktatni, hogy a művészi erőkifejtést úgy tekintsem, a
mint mások tekintik, tudniillik a falu egész »értelmiség«-ének
jóakaratú szánakozásával, de minthogy hiábavaló volt minden erre
irányuló kisérlet, utóljára is le kellett mondanom a műélvezetekről.
Azóta minden művészet gyanús volt előttem egy kicsit. S hiába
biztattak, nem oszlott el kételkedésem, hogy vajjon a táncz-tanulás
nem jár-e szintén sűrű pisztoly-lövésekkel. Hanem azért nem
ellenkeztem.
A nagyvendéglő környéke teli volt emberrel. Lesczinszki úr előbb
a »tisztelt pór uraknak és urhölgyeknek« adott oktatást; s csak a
következő óra volt a főbbrendűeké. A »pór«-rendből ugyan csak igen
kevés pályázó akadt, de ez nem csökkentette a közérdeklődést. A
gyülekezet türelmesen végig várta az órát, s a rendkivül komoly
arczokon meglátszott, hogy a szálából kihallatszó hangokat legalább
is igen különöseknek találják.
– Lallallá, lallalá, trallala ritta, lallá!
Lesczinszki úr hangja volt. A poroszok áldozata egészen más
művészeti iskolához tartozott, mint Grimm úr. Ellentétben kitünő
elődjével, ő viszont a hangjával toldotta meg, a mi a hegedüjéből
hiányzott.
Mert hegedült is. Hegedült, énekelt és tánczolt egyszerre.
Ezenközben tanítgatta, tanácscsal látta el, jobbra-balra vezényelte,
és művelte, pallérozta csapatát:
– Tisztelt pór úr, ne tessék a sarkán mozogni. Csak lebegni
tessék, csak lebegni. A fő a könnyedség, a könnyedség. Még egyszer
kérem. Harmadik figura: la poule. Lallallá, lallalá, trallala ritta, lallá!

II.
 Nagyon meg kellene öregednem, hogy ezeket a hangokat valaha
elfelejtsem. Vagy három hónapon át nem igen hallottam egyebet.
Keringőt, hopszpolkát, mazúrt, mindent a Gerolsteini nagyherczegnő
négyesére tánczoltunk. Úgy emlékszem, még a körmagyart is a
»trallala rittá«-ra jártuk.
A világért se gyanúsítottam volna Lesczinszki urat, hogy talán
nem is igen ismer egyéb zenedarabot. Lesczinszki úr az első
pillanattól fogva mély hatást tett rám, a akkor még nem szerettem
birálgatni azokat, a kik tiszteletet gerjesztettek bennem. A mint
egyszerre hegedült, énekelt, tánczolt, ugrált, vezényelt és bókolt a
hölgyeknek: ama különös megjelenésű, ördöngős ezermesterek
egyikének tünt fel előttem, a kikről mesés könyveim beszéltek.
És a táncza, ah, a táncza! – mondotta volna Gretchen.
A kiket addig én tánczolni láttam, derék körorvosok, kedves
csendbiztosok, és víg, aranyos falusi asszonykák voltak, a kiket az
isten mintha ezer számra, csomagonkint küldene a világba. Ha
tánczoltak, a maguk jókedvére tánczoltak, de úgy, mintha fizették
volna őket érte. A férfiak döngették a padlót s az asszonyok
kellemesen toporzékoltak. Hát még azok, a kik velem együtt
hallgatták a Gerolsteini nagyherczegnő igéjét! A segédjegyző, a ki
nem tudott lábujjhegyre állani, s a bérlő-kisasszonyok, a kik úgy
ődöngtek sárga ruháikban, mint megannyi kéthetes kacsa. Nem
térhettem ki az összehasonlítás elől. A Lesczinszki úr táncza
egyszerűen pillangó-röpködés volt. Az egész kicsi soványság, mintha
nem e földről való lett volna, egyszerre csak elhagyta a
pádimentomot, s lebegett, ah lebegett, mint egy angyal. Azt
mondanám, hogy egy tündér lelke lakott a lábában; de úgy tetszik,
otrombaság volna a lábáról beszélnem, mert Lesczinszki úr maga
volt az éther.
S én, e tánczot látva, egyszerre ráismertem arra a rejtelmes
valamire, a minek, mint utóbb megtudtam, művészet a neve.
 Az éther azonban koronkint elfáradt, és »szünet«-et jelentett. Ez
a tiz percz a szellemes társalgásé lett volna, de engem ilyenkor is
csak ő foglalkoztatott. Elnéztem hullámos mozdulatait, kecses
sasirozását, s ámulattal hallgattam a különös dolgokat, a miket a
bérlőkisasszonyoknak mondott. Egy ismeretlen világot sejtettem e
légies emberke mögött, s elbeszéléseinek hallatára valami
megmozdult bennem, mint Dávidban, a pásztorgyerekben, ha
csatákról szólottak előtte.
Azelőtt abban a perczben aludtam el, a mikor lefektettek. De egy
idő óta nem tudtam tüstént elaludni, és a sötétben is csak a
Lesczinszki úr szavai kóvályogtak a fejemben:
– Egy este III. Napoleon így szólt hozzám: Tudja, barátom…
Azelőtt csak a természetet ismertem. S a természet oly öröktől
fogva ismerősnek, oly egyszerűnek, oly magától értetődőnek tünt fel
előttem, hogy ügyet se vetettem rá. És most egyszerre előttem
állott: a nagyvilág.
A nagyvilág egész megzavaró, nyugtalanító költészetével.
S a nagyvilág oly kegyes volt, hogy leereszkedett hozzám.

III.
A táncz-leczkén mindig én voltam az első s a nagyvendéglőből én
jöttem el mindig utóljára. Lesczinszki úr, a leczke után, a tánczterem
porát le szokta öblíteni egy pohár borral s csak azután ment a
szobájába. Ha csak lehetett, megvártam ezt a művelődéstörténeti
mozzanatot; úgy látszik, tartoztam ezzel az egészségemnek.
Hanem egy este Lesczinszki úr magához intett és így szólt
hozzám:
– Uraságod ma este különös bájjal lejtette el az urak été-jét.
Örömömben elpirultam és nem tudtam felelni.
 – Legyünk barátok – inditványozta nyájasan Lesczinszki úr.
Bár a kitüntetés roppant zavarba ejtett, helyet foglaltam
asztalánál. A poroszok áldozata többször megszorongatta a kezemet
és így folytatta:
– Higyje el, barátom, ebben a nyomorult fészekben csupán két
nagyvilági férfiú van: ön meg én. Tudja, én csak egy pillantást vetek
valakire s rögtön megismerem az emberemet. A hogy önt
megláttam, azonnal tudtam, hogy nagyvilági emberrel van dolgom.
A szigorú itélet kissé bántotta érzelmeimet, de meg kell vallanom,
hogy a kitüntetés ellensúlyozta ezt a csekély kellemetlenséget.
– Ismeri ön Rataplan herczeget? – kérdezte hirtelen Lesczinszki
úr.
– Nem – szóltam egy kicsit szégyenkezve.
– Hát Pitti Patti tábornokot?
– Őt sem – feleltem mind nagyobb zavarban.
– Kár. Nagyon szeretetreméltó, víg fiúk, s igen kedvelték volna
önt.
Én is élénken sajnáltam a dolgot.
– Önből csak egy hiányzik – magyarázta Lesczinszki úr – hogy
tökéletes nagyvilági férfiú legyen. Sajnos, ön nem tud lanciert
tánczolni. A lancier, uram, a tánczok királya. Rataplan herczeg és
Pitti-Patti tábornok, mind tudnak lanciert tánczolni.
Aztán hozzá tette, hogy bármily szomorú is e körülmény, a lancier
megtanulása igen sok pénzbe kerül. Ezért magáért öt forintot kell
fizetni osztrák értékekben, mivel a dolog igen fáradságos.
– Örömest túltenném magamat ezen a csekélységen – folytatta
hanyagul – s pusztán barátságból is megtanítanám önt e fölötte
szükséges ismeretre, de poroszországi birtokaim visszaszerzése több
költséggel jár, mint ön képzeli.
Azt hiszem, nagyon elsáppadtam. Micsoda összeg! Már attól
féltem, hogy a lancier-ről le kell mondanom. Egyszerre azonban
eszembe jutott az az uj veretű arany, melyet karácsonykor
keresztanyámtól kaptam.
De vajjon a pénz-nem szokatlansága nem támaszt-e ujabb
nehézségeket? Ó nem. Lesczinszki úr a legnagyobb előzékenységgel
hárította el aggodalmaimat.
S az első vagyont, melyet a magaménak mondhattam, arra
fordítottam, hogy megtanultam lancier-t tánczolni.
A leczkék közben Lesczinszki ur udvari történetekkel mulattatott
és egyszer így szólt hozzám:
– Lássa, barátom, egy ilyen nyomorult fészekben az ember
egyszerűen el van temetve. Csak azok élnek, a kik a nagyvilágban
élnek. Lola Montez – nem ismerte ön véletlenül Lola Montezt? – Lola
Montez egy reggel azt mondta nekem: »Ah, a nagyvilág, Lesczinszki,
a nagyvilág!…« Ön, fiatal barátom, hizelgés nélkül mondhatom, a
nagyvilág síma parkettjére termett. S ha majd bejárja a két művelt
földrészt, ha végig élvezi a finomultság világának minden kinálkozó
örömét, egyszer így fog szólni magában: »Igazán, csak a
nagyvilágban érdemes élni. Lesczinszki barátom megmondta ezt
előre. Lesczinszki barátomnak igaza volt.«

IV.
Nem, Lesczinszki barátom, önnek nem volt igaza. Ön fölkeltette
bennem a vágyat, látni a nyájas mult, a hajporos idők
hagyományosait, a nagyvilági urakat és hölgyeket, a kik gyöngédek,
szeretetreméltók és elragadók. De az ön nagyvilági alakjai immáron
nem léteznek, talán nem is léteztek soha. A gerolsteini
nagyherczegnő nagyon megcsalt engem, Lesczinszki úr.
É
 És én nem csókoltam meg az árok füvét, nem öleltem meg a
fákat, nem intettem búcsút a kökénybokroknak és az
ökörszemeknek, a mikor örökre elváltam a mezőtől!
 GYŰLÖLET.
Az ösztönszerű érzésekről volt szó. Milyen különös az, hogy egy
arcz, egy tekintet vagy néhány elejtett szó erős előítéleteket kelt
bennünk, gyűlölethez hasonló idegenkedést, vagy megmásíthatatlan
rokonérzést, a mely hirtelen indulatok idővel mind, mind igen
bölcseknek bizonyúlnak. Az ember néha első pillantásra megérzi, kit
szeressen és kitől óvakodjék, kivált ha az ember nem is ember,
hanem csak asszony vagy gyerek. Mert minél kevesebb a
világismeretünk, ez az ösztönből eredő itélet annál hatalmasabb.
Még az állatok sincsenek e nélkül a sajátságos szimat nélkül;
legalább a kutyák e tekintetben is csudálatosan finom szaglásról
tesznek bizonyságot.
– Nekem volt egy kutyám – szólalt meg egy úr, a ki előbb sokáig
hallgatott – a szegény Dárius. Dárius nem a tolvajokat ugatta meg,
mert tolvajok nem jártak hozzám, hanem a hitelezőket. Valahányszor
egy-egy megjelent a látóhatáron, Dárius éktelen vonításban tört ki.
Viszont a pénzeslevélhordót mindig nagy örömmel üdvözölte; vígan
ugrándozott körülötte s kikisérte egészen a lépcsőig.
– Ön csúfolódik velünk, – szólt egy fiatal asszony, a ki csak az
imént adta elő, hogyan érezte meg előre, kihez fog férjhez menni.
Akkor látta először az urát; a boldogtalan eltévesztette az emeletet,
s az ajtót nyitó kisasszony kitalálta, hogy: »ez az«.
– Nem, nem csúfolódom, – felelt Dárius gazdája. – De azt
hiszem, ezzel is úgy vagyunk, mint az álmokkal. Mikor az álomkép
valóra válik, azt mondjuk: »Csodálatos!« – s nem jut eszünkbe, hogy
a legtöbb álomkép megmarad álomképnek. Ha ösztönünk nem csalt
meg, nagyra vagyunk vele, s megbocsátjuk neki, hogy a míg egyszer
igazat mond, százszor ejt tévedésbe. Mondhatnék erről egy kis
történetet; nem valami különös eset, de előttem felejthetetlen.
 Meghallgatták, mert nem beszélt sokáig.
***
Hét éves koromig – kezdte – elég boldog fiatal ember voltam.
Egy vasúti állomáson nőttem fel, a hol az apám volt az első személy:
az állomásfő. A vasút akkor még új dolog volt; se a tér, se az építő
anyag nem került annyi pénzbe, mint mai napság, s faluhelyekre is
egész kastélyokat építettek pályaháznak. Mi is ilyen kastélyban
laktunk, emeletes, a tájék viszonyaihoz képest hatalmas épületben,
melynek a helyiségei mint roppant csarnokok élnek az emlékemben.
Ma talán kicsinyelném ezeket a rég nem látott termeket, de az
ember eleinte szerény. Szóval, egy egész emeletünk volt, de csak
három szobában laktunk, mert az apámnak nem volt több szobára
való bútora. Öt-hat terem évekig üresen maradt; csak mi gyerekek
szaladgáltunk a visszhangot verő, nagy csarnokokban.
S a hogy tavaszodni kezdett, volt egy másik birodalmam is: az
állomáson veszteglő vasúti kocsik. Ezeket ugyan nem lett volna
szabad bitorolnunk, de azért Péntekemmel, a pálya-felügyelő fiával,
minduntalan belopóztunk valamelyik első osztályú kocsiba, s
gyönyörű képzelt utazásokat rögtönöztünk a tilos területen. Azóta
valósággal bejártam a világot; de úgy emlékszem, a képzelt utazás
mulatságosabb volt.
Nyáron, végre, enyém volt az egész mező. Kijártunk a nagy
tóhoz, mely voltaképpen csak egy kis mocsár volt, s a békák mindig
élénk kovákolással fogadtak, mintha örvendeztek volna, hogy megint
eljött látogatóba ismerősük, a szőke kis fiú. A békák és a hét éves
kis fiúk rendesen igen jó barátok; értik egymást, s maguk közt,
bizalmas körben, hosszasan el tudnak társalogni. Én legalább igen
kedveseknek találtam kovákoló játszótársaimat, ők is érdeklődtek
papirhajóim iránt.
Mondom, igen elégedett voltam hét éves koromig; a kis gyerekek
boldogsága csak attól függ, hogy mekkora térségen ugrándozhatnak.
***
 Hét éves koromban megismerkedtem a fájdalommal.
Valami batyubálon voltunk, névnapon vagy nem tudom micsoda
mulatságon. A czéczón megjelent az egész kis fészek; a gyerekek is.
Vacsora után lehetett; a nagyok tánczoltak, az álmosabb
apróságokat lefektették a rögtönzött ruhatárban. Engem valami
rossz szellem ébren tartott.
Mintha most is látnám, hogyan közeledett felém a fájdalom.
Lappangva jött, egy szőke leány mögött, a ki az apámmal sétált
karonfogva. Ez a szőke leány volt a legvidámabb teremtés a mi kis
világunkban; ismertem jól, Nellinek hivták. Sokat járt hozzánk; néha
egy nap kétszer is megfordult nálunk, az állomáson. S a hol
megfordult, ott az egész ház visszhangzott a nevetésétől. Szeretett
danolászni, s az ilyen összejöveteleken, vacsora után, kettesben
szoktak énekelni: ő meg az apám. Az apámnak szép bariton hangja
volt; mindenki szívesen hallgatta őket. De én soha se szerettem,
hogy együtt énekeltek.
Nevetgélve jöttek; engem, a ki egy kuczkóban pislákoltam, nem
vettek észre. Nellinek folyton járt a szája, s én épp azon tűnődtem,
honnan vesz annyi szót? Egyszerre mintha egy tűhegyü nyíl fúródott
volna a szívembe. Tisztán hallottam, hogy az apám így szólt:
– Ha még egyszer megházasodom, magát veszem el feleségül.
– Kezet rá! – felelt Nelli.
S megint nevettek.
Mintha az egész világ beborult volna előttem; a fájdalom első
korbácsütése végigvonaglott hitvány kis testemen. Azt hiszem,
minden vérem a szivembe futott; a fejem egyszerre nehéz lett s
valami végtelen bágyadtságot éreztem.
Ha még egyszer megházasodik!… S az én szép, fiatal anyám?!…
Már akkor tudtam, hogy csak özvegy ember házasodhatik meg még
egyszer. (Abban a világban még úgy volt.) S egy rettenetes gondolat
kezdte marni a szívemet. Hát lehet az, hogy az én szép, fiatal anyám
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about testbank and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!

ebooksecure.com