The Full Version and Explore A Variety of Ebooks
The Full Version and Explore A Variety of Ebooks
https://ebookball.com/product/modelling-support-for-design-
of-safety-critical-automotive-embedded-systems-1st-edition-
by-dejiu-chen-rolf-johansson-henrik-lonn-yiannis-
papadopoulos-anders-sandberg-fredrik-torner-martin-torngren-
isb/
1 Introduction
Safety is posing an increasing challenge for the developers of automotive embedded
systems, also referred to as automotive Electrical/Electronic (E/E) systems. While
accounting for a large portion of the innovations and flexibility, the underlying com-
puter software and hardware also results in growing product complexity. The last
decade has indeed shown that an increasing number of vehicle failures stem from
errors related to embedded systems.
Currently, ISO is developing a standard on Functional Safety for Road vehicles
(ISO-CD-26262) [1]. As pointed out in its introduction, with the high complexity
growth there is an increasing risk of failures in automotive embedded systems. This
M.D. Harrison and M.-A. Sujan (Eds.): SAFECOMP 2008, LNCS 5219, pp. 72–85, 2008.
© Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2008
Modelling Support for Design of Safety-Critical Automotive Embedded Systems 73
2 Overview of EAST-ADL2
EAST-ADL2 is developed in the ATESST project (www.atesst.org), further extend-
ing and refining the EAST-ADL language from the EAST-EEA project (www.east-
eea.org). It is a domain-specific architecture description language aiming to
74 D. Chen et al.
adequately meet the engineers’ needs regarding information management and practi-
cal methods in the development of advanced automotive embedded systems. The
language provides an ontology for all the related engineering information and a set of
well-defined constructs for the capturing and structuring of such information in a
standard format. The covered system aspects include requirements, vehicle features,
functions, variability, software and hardware design, and environment, as well as the
related structures and behaviours. For the purpose of early quality assessment and
verification, the language also supports the capturing of other necessary non-
functional properties and thereby enables the reasoning of system timing and failure
modes. Through its constructs for traceability, the EAST-ADL2 allows the modelling
of dependencies across requirements, structural items and V&V information.
While stipulating the abstractions and viewpoints that are of particular importance in
the development of automotive embedded systems, the EAST-ADL2 further enforces
separation-of-concerns and complexity-control through a multi-viewed and hierarchi-
cal modelling language. The core concept is to structure the solution architecture into
five levels of abstraction: VehicleLevel, AnalysisLevel, DesignLevel, Implementa-
tionLevel, and OperationalLevel. See also Figure 1. The levels correspond to system
views that can be used to support a variety of processes (from top-down to bottom-
up), including the typical scenario for platform-based product families, where a new
function is added to an existing system. The architectural solution at each abstraction
level is self-contained in the sense that it constitutes a complete model of the system
under consideration from a particular viewpoint. Within each of these architectural
solutions, hierarchies of composition are supported by dedicated constructs to de-
scribe the part-whole relations of functions/components.
The models at the VehicleLevel provide a top-level view of the E/E system of a ve-
hicle where the intended electronic features are described and elaborated in respect to
the related product-line organizations. One view that captures the realizations of such
electronic features in terms of logical functions and principal interfaces is given at the
AnalysisLevel. A further refined view is provided at the DesignLevel where more
implementation-oriented aspects are taken into consideration, such as alignment with
intended software decomposition and the target platform, fault tolerance, sensor and
actuator interfacing, etc. The support by EAST-ADL2 at this level includes the func-
tional design architecture for application software, the middleware abstraction for
platform software (e.g., middleware, RTOS etc.), and the hardware architecture for
target platform (e.g. I/O, sensor, actuator, power, ECU, topology and electrical wiring
including communication bus). It allows the reasoning of partitioning and allocation
of functions as well as the verification of the preliminary design either by simulation
or analysis techniques. The overall structure at the DesignLevel is such that one or
several entities can be later realized by AUTOSAR entities captured at the Implemen-
tationLevel [9]. Full traceability is possible from function definitions at the vehicle
level to AUTOSAR entities. The OperationalLevel is hidden by AUTOSAR concepts
via deployment on the AUTOSAR RTE (Run-Time Environment), representing the
E/E system as it is realized in the manufactured products.
One example of this hierarchical multi-viewed modelling approach is illustrated in
Figure 2, with an electronic feature Brake (denoted by the EFeature construct),
models of more detailed solutions, and the final implementation. The solutions at the
AnalysisLevel include the logic function BrakeCtrl (denoted by the ADLFunction
construct) and the abstract interfaces BrakePedal and BrakeMotor for the interactions
with the vehicle environment (denoted by the FunctionalDevice construct). The corre-
sponding software and hardware design solutions are shown at the DesignLevel.
While the logic function BrakeCtrl is realized by the software function BrakeCtrl, the
abstract interfaces are represented by hardware devices (denoted by the DeviceIF
construct) and software components for signal transformation (denoted by the Local-
DeviceManager construct). The implementation of the design is given by AUTOSAR
concepts at the ImplemenationLevel (e.g., an elementary ADLFunction is mapped to a
RunnableEntity of an AtomicSoftwareComponent).
Fig. 2. An example showing the electronic feature (Brake) and its representations with the
EAST-ADL2 abstraction levels
76 D. Chen et al.
case can also consist of several other safety cases, in a hierarchical structure. In order
to maximize the traceability of the design data, each GSN class can be associated to
any EAST-ADL2 entity. This will provide support for consistency of the data as well
as support for the change management process.
GSN Argument
Classes:: +goalDecompositionStrategy
1 1 0..* Justification
+subGoal
0..* +contextOf
+goalDecomposi tion 0..1 2..* +justificationOf
0..* 2..* 0..*
Item Definition Safety Case 1
ExistsFor GSN Argument Context Goal Justification
+justi ficationOf
1 1 1 0..* Classes::Context 1
1 0..1 0..*
0..* +contextOf 0..1
1 1
EAST-ADL2
+solutionOf 1..*
M etamodel
1..* Entities Ev idence 0..1
GSN Argument 0..1
1..* Classes::Goal
A Safety Case is valid for a system or function, and this scope needs to be defined.
As shown in Figure 3, the safety case scope is defined by the ItemDefinition class that
is a collection of EAST-ADL2 entities, i.e. all available specifications entities for the
given item. The metamodel also contains the relations between the internal elements.
As shown in Figure 4, the Goal is the centre of the safety case structure. It can be
decomposed directly, or through the usage of a strategy, into two or more Goals. Each
Goal shall have a solution relation to at least one Evidence, also known as Solution in
the GSN notation. The Evidence entity can have several specializations, ranging from
protocols of V&V activities to design decisions. Each element in the GSN structure
can also be related to a Context entity indicating that a description of the context can
be provided. Similarly, a Justification for increased clarity can be provided for each
GSN entity, by a justification relation.
The Evidence represents any information that supports or, in its ultimate form,
proves that the Goal it is connected to is achieved. As such, the information can be of
many types, e.g. analysis reports, design specifications, requirements, protocols from
V&V activities, etc. The system model of EAST-ADL2 captures most of these enti-
ties in suitable packages, e.g. a package focusing on verification and validation, the
V&V package. In [10], the described safety case metamodel clearly visualizes the
GSN entities and interdependencies which has the advantage of facilitating the com-
prehension and easing the training effort.
a system operating in its context [11] and addresses the hazardous anomalies of a
system in its operation (e.g., component errors and their propagations). The objective
of the EAST-ADL2 error modelling is to allow an explicit reasoning of functional
safety and thereby to facilitate safety engineering along with an architecture design or
maintenance process.
Fig. 4. EAST-ADL2 error modelling extends the nominal architecture in a separate view and
provides analysis leverage through external tools
according to [1]. A hazardous event may be further detailed by e.g. use cases, se-
quence or activity diagrams. In an architecture specification, an error is allowed to
propagate via design specific architectural relationships when such relationships also
imply behavioural or operational dependencies (e.g., between software and hardware).
Fig. 5 shows the domain model definitions of constructs for the error modelling. The
key concepts include:
• ErrorBehavior: the definitions of possible failure behaviours of an ADLEntity (i.e.,
an abstract function or component).
• ErrorModel: the container for the usages or instantiations of particular errorBehav-
iors in a particular architecture context.
• propagationPort: ports through which the faulty events defined in an ErrorBehav-
ior propagate to other ErrorBehaviors or result in Hazards.
• ErrorPropagation: abstractions for error propagations that in turn relies on particu-
lar instances of ADLEntity (e.g. communication connectors) or the explicit or
implicit dependencies between them (e.g., allocations described by the ADLReali-
zation construct).
• ErrorToHazard: a link between errorBehaviors and their effects on the system.
class ErrorBehavior
+to 1.. +otherRelatedPropagations
PropagationPort ErrorPropagation 0..*
1.. *
+ direction: PropagationDirectionKind *+from + propagationLogic: String = NA
+ event: String = NA 1..
1.. *
1..* 0..*
* 1
+propagationPort +failureEvent +throughADLRealization 0..1
ADLTraceableSpecification ADLRelationship
Hazard ADLRelationshipM odeling::
+ controllability: String ADLRealization
+ exposure: String
+ severity: String
+hazard 0..* 0..*
In EAST-ADL2, the support for safety requirements and analysis is specifically ad-
dressed. The safety requirements, which are specialized to define the safety goals to be
met, have attributes and related entities to define the related functional and non-
functional requirements and the hazards to be mitigated. Hazards or hazardous events
are associated with both errors of abstract functions/components and the environment
model and characterized by attributes for severity, exposure and controllability. See
80 D. Chen et al.
Fig. 6. for the domain model definition. This concept is in line with [1] where each
hazard is related to an Item, which is defined as “E/E system (i.e. a product which can
include mechanical components of different technologies) or a function which is in the
scope of the development according to this standard”. When modelling a system in
EAST-ADL2 this means that for each level of abstraction a complete set of Items is
identified. The hazardous event may be further detailed by e.g. use cases, sequence or
activity diagrams. A safety requirement specifies the necessary safety functions and
their effectiveness (i.e., ASIL levels [1]). It can be traced all the way to its derived re-
quirements and thereby to the subsequent hardware and software solutions as well as the
needed V&V efforts.
class Hazards
ADLRelationship
ADLRelationshipModeling::
ADLRefine
+childRequirements 0..*
+refinedBy +refinedRequirement 1..* {ordered}
1..*
ADLContext ADLTraceableSpecification
UserAttributeableElement ArchivedEntity
0..1
ADLCoreConstructs:: Re quire ments::ADLRe quire ment
ADLEntity + applicability: String [0..1]
+ kind: ConstraintKind [0..1] + name: String
+ name: String + id: String
Requireme nts::QualityRequire me nt
+source 0..* + qualityRequirementType: QualityRequirementKind
Safe tyRequirement::
0..* SafetyRequirement
Fig. 6. The EAST-ADL2 domain model definition for hazard and safety requirements
Boolean reduction techniques and recent algorithms for fault tree analysis that employ
Binary Decision Diagrams (BDDs) are applicable on this graph. Thus, qualitative
analysis (e.g. of abstract functional models) or quantitative analysis (e.g. calculation
of system-level failure rates from known probabilistic component data) can be auto-
matically performed on the graph to establish whether the system meets the desired
safety or reliability. The logic in the graph can also be automatically transformed into
a simple table which is equivalent to a multiple failure mode system.
Taken from the legislation, 95/56/EC annex IV, some of the basic requirements for
the security function with relevance for safety are: (1) Devices to prevent unauthor-
ized use shall be such as to exclude any risk of accidental operating failure while the
engine is running, particularly in the case of blockage likely to compromise safety; (2)
Locking shall only be possible after making one operation to stop the engine and then
a second operation designed to lock the column.
The major top level hazard is: Steering is disabled while driving. This top level
hazard must be controlled to a risk level where the risk of the hazard is kept suffi-
ciently low. To model this hazard we use the mechanisms described in Fig 3. The
initial Safety Case for ECL will consists of a root ‘Item’, with one ‘Hazard’ and two
‘ADL Functions’, One being the user function and the other the Environmental Model
entity for the steering wheel. The safety assessment; in this case this is an function
with the highest safety integrity level (ASIL D according to ISO 26262), is required to
enable the correct actions on technical and process elements on the function develop-
ment. The safety analysis for the function requires that we make an architecture defin-
ing which outputs and inputs are needed in order to perform the user function. Fig 8.
shows the abstract functional definition of the ECL.
Sensors for vehicle speed, engine speed and key-position are required for ECL op-
eration. For unlocking there are requirements on using an approved key, this is not
fully considered in this example. There is also the case of retry strategies that can use
Fig. 8. Functional Analysis Architecture with Electrical Column Lock function, where the
components from the package “ECL FuncAnalysis Architecture” act as parts
Modelling Support for Design of Safety-Critical Automotive Embedded Systems 83
movement of the steering wheel as a trigger. The results of the safety analysis are
the basic safety requirements and how these must be implemented. In this example,
the outcome is that if the ECL lock is unpowered when the vehicle is moving and/or
the engine is running, the Hazard cannot occur (unless there are electrical hardware or
mechanical failures). The following architecture requirements (shown in Fig. 7) cap-
ture this and should be implemented in the design of the ECL function:
• SafetyGoal1 – The ECL must not be powered when vehicle is moving and ignition
is on.
• SafetyGoal2 – The ECL must not be powered when engine is running and ignition
is on.
As we rely on vehicle speed, engine running and ignition state on an ASIL D class
function, we need to consider the need for redundant decision making on this set of
data. As illustrated in the example case, the ADLFunctions on the highest level are
similar between the analysis and the design level respectively. When we realize the
AnalysisArchitecture (AA) on the analysis level with the DesignArchitecture (DA) on
the design level, we can still hide a number of details on the highest level of the cho-
sen ADLFunction hierarchy. Please observe the difference between the realization
that is done when going from the more abstract analysis level to the design level (rela-
tion between “Architectures” in Figure 7), and the unpacking of details that is done
when going down an ADLFunction hierarchy (the composition relation between con-
tained and containing functions in Figure 8).
To perform a HiP-HOPS based hazard analysis, the first step is the establishment
of ErrorBehaviors of components (i.e. functions, hardware or software elements) as
failure expressions which show how output failures of each component can be caused
by internal malfunctions and deviations of the component inputs. A variant of Hazard
and Operability Studies (HAZOP) can be used to identify plausible output failures
such as the omission, commission, value (hi, low) or timing (early, late) failure of
each output and then to determine the local causes of such events as combinations of
internal component malfunctions and similar types of input failures. Thereafter, the
structure for error propagations in a particular architecture context is determined using
ErrorModels for instantiating the predefined ErrorBehaviors and ErrorPropagation
for the propagations. The system effects of failure events in terms of Hazards are
captured with the ErrorToHazard construct. This global view in terms of fault trees
are the generated with the HiP-HOPS plug-in.
Our experience from case studies suggests two useful design patterns that can be
derived from this type of analysis: (a) when the analysis indicates that the omission of
a function has only marginal effects while commission and value failures have catas-
trophic effects, a design recommendation should be made to design the function in a
way that it “fails silent”; (b) on the other hand, when all potential failure modes of a
function are shown to have catastrophic effects on the system then a design recom-
mendation should be made to allocate the function to a fault tolerant architecture.
With the help of these results, the abstract functions are allocated to appropriate
hardware and software architectures in which case HiP-HOPS studies can become
much more detailed and quantitative in nature making use of available information
about component failure modes and failure rates.
ErrorBehaviours are now extended to include real failure modes and probabilistic
component failure data. Such failure modes include electrical and mechanical
84 D. Chen et al.
component failures caused by wear and environmental conditions or, in the case of
programmable components, statistically observed functional failures caused by un-
specified random or systematic faults. Note that credible probabilistic failure data
(often not available) is not essential for producing useful results. Qualitative applica-
tion of the technique can still produce useful results. The logical reduction of fault
trees into minimal cut-sets and FMEA, for instance, can indicate single points of fail-
ure in the system and point out potential design weaknesses. Clearly, the ability to
iterate fast this process ultimately also defines the ability to manage effectively the
evolution of an EAST-ADL2 design.
We should note that there is a range of other emerging techniques that are aiming
at automation of system safety analysis (Altarica [13] and FSAP-NuSMV [14] among
others). Most use model-checking and simulation as means of inferring the effects of
component failures in a system. However, the analysis of individual failure modes via
simulation or model-checking is computationally expensive and the inductive nature
of the analysis (from causes to effects) creates difficulties, especially when combina-
tions of failures need to be considered. Assuming that there are N possible component
failures in a system, assessment of combinations of M of those failures requires that
the analysis is repeated N!/((N-M)! x M!) times. For a system that has 1.000 failure
modes, assessment of the effects of combinations of 2 failure modes requires that the
analysis is repeated approximately half a million times. In HiP-HOPS, the analysis of
propagation of failures is deductive (from effects to causes) and therefore the tech-
nique always synthesises fault trees in linear time not determined by the highest order
cutset (i.e. the maximum number of failure modes considered in combination which is
defined only by the positioning and nesting of AND gates in the error propagation
model). The fast algorithms of HiP-HOPS have not only enabled its application on
large systems but also its combination with computationally greedy heuristics such as
Genetic Algorithms for the purpose of architectural optimisation with respect to de-
pendability and cost [15] - a capability which is unique in HiP-HOPS. Moreover, HiP-
HOPS has advanced capabilities for probabilistic analysis which include Poisson,
Binomial and Weibull calculation models, as well as capabilities for common cause
and zonal analyses, while most formal techniques tend to focus on functional safety
analysis only. Clearly there is often a need in software design to consider the prob-
ability of failure of components.
6 Conclusions
In this paper we have presented how the architecture description language EAST-
ADL2 supports the development of safety-critical automotive E/E systems. The inte-
gration of the safety case metamodel, safety analysis, and the system modelling will
achieve several benefits. The Safety Case development will be eased by the
systematic development that is supported by the EAST-ADL2, including structured
information handling, support for reuse, consistency between the models, etc. The
EAST-ADL2 language will benefit by having support for the Safety Case approach,
an important technique in safety relevant system development. Further, the safety case
metamodel will provide support for motivating why certain design decisions are
needed and provide means for connecting the argumentation and design information.
The connection between error modelling and system modelling supports quick safety
design iterations, the creation of views, and structured information management.
Modelling Support for Design of Safety-Critical Automotive Embedded Systems 85
We believe this approach presents an important step in making the design and
safety processes more efficient and effective. Future work will concentrate on further
evaluation of the approach, developing systematic support for integrating several
relevant analysis techniques, and considering optimization with respect to safety
properties. Another direction is to assess how the proposed approach, biased by auto-
motive specifics and standards, is applicable to other domains.
References
1. International Organization for Standardization: Draft 26262. ISO Committee (2008)
2. Chen, D.J., Törgren, M., Lönn, H.: Elicitation of relevant analysis and V&V techniques.
D2.2.1. ATESST EC FP6 (2007), http://www.atesst.org
3. AUTOSAR Development Partnership, http://www.autosar.org
4. Kelly, T.P.: Arguing Safety - A Systematic Approach to Managing Safety Cases. PhD
Thesis. University of York (1998)
5. Papadopoulos, Y., McDermid, J.A.: Hierarchically Performed Hazard Origin and Propaga-
tion Studies. In: Felici, M., Kanoun, K., Pasquini, A. (eds.) SAFECOMP 1999. LNCS,
vol. 1698, pp. 139–152. Springer, Heidelberg (1999)
6. Sangiovanni-Vincentelli, A., Di Natale, M.: Embedded System Design for Automotive
Applications. IEEE Computer 40(10), 42–51 (2007)
7. HIS Members and Partners: Specification Requirements Interchange Format (RIF). v1.1a
(2007), http://www.automotive-his.de
8. SysML Partners: Systems Modeling Language (SysML). Open Source Specification Pro-
ject, http://www.sysml.org
9. Cuenot, P., Frey, P., Johansson, R., Lönn, H., Reiser, M.-O., Servat, D., Tavakoli Kola-
gari, R., Chen, D.J.: Developing Automotive Products Using the EAST-ADL2, an AUTO-
SAR Compliant Architecture Description Language. Ingéniurs de l’Automobile 793, 58–
64 (2008)
10. Törner, F., Chen, D.J., Johansson, R., Lönn, H., Törngren, M.: Supporting an Automotive
Safety Case through Systematic Model Based Development - the EAST-ADL2 Approach.
Technical Paper Series, 2008-01-0127. SAE (2008)
11. International Electrotechnical Commission: Functional safety of electri-
cal/electronic/programmable electronic safety-related systems – Part 0: Functional safety
and IEC 61508 (2005)
12. Martin, T., Chen, D.J., Malvius, D., Axelsson, J.: Chapter - Model based development of
automotive embedded systems. In: Navet, N., Simonot-Lion, F. (eds.) Automotive Em-
bedded Systems Handbook. Industrial Information Technology. Taylor and Francis CRC
Press, Abington (2008)
13. Arnold, A., Griffault, A., Point, G., Rauzy, A.: The Altarica formalism for describing con-
current systems. Fundamenta Informaticae 40, 109–124 (2000)
14. Bozzano, M., Villafiorita, A., et al.: ESACS: an integrated methodology for design and
safety analysis of complex systems. In: ESREL European Safety and Reliability Confer-
ence, Balkema, pp. 237–245 (2003)
15. Papadopoulos, Y., Grante, C.: Evolving car designs using model-based automated safety
analysis and optimization techniques. Journal of Systems and Software 76(1), 77–89 (2005)
Other documents randomly have
different content
Még jó volt rájok nézve az új erőfeszítés; hiszen ha meg akartak
volna pihenni, ázottan, a kemény őszi éjben megvette volna őket az
Isten hidege.
Ló és lovas füstölgött a párázattól. Hányadszor száradt meg már
rajtuk az a ruha, a hideg széltől!
A March tulsó partján süppedékes róna fogadta a menekvőket. A
lovak csülökig dagasztottak a sárban. Mégis előre kellett menni;
most már lehetetlen volt a végszükségnek, az életfentartás
parancsszavának nem engedni. Vezér és közvitézek mind azt hitték,
hogy ha a jövő éjszakát lovastul együtt födél alatt nem tölthetik,
mind elpusztulnak; már akkor a harmadik éj következett, hogy
szemét le nem hunyta senki. Ki kell egyszer aludni magát
mindenkinek s legalább egyszer jóllaknia, hogy a továbbihoz ereje
legyen.
Csak egy falut hozna már elénk az úr Isten! imádkozott magában
némely fiatal huszár. Pedig a huszárnak nem jó imádkozni. Ez Pál úr
életbölcsészete. Csata órájában sokszor meglátja az ujoncz legény
arczán, hogy ez most magában imádkozik, s veszekszik vele e miatt:
«Ha imádkozol, bizony rád talál a golyó. Azt hiszi, ez jó ember, hadd
üdvözüljön.» De azért mégis egyre fohászkodnak azok magukban:
«Csak már valami falu jönne!»
És ime csakugyan megjárta a huszár az imádsággal; mert a jó
sors hozott eléje nagy kivánságára nem is falut, hanem várost.
A mint egy dombra felkanyarodtak, az előttük fekvő völgyben ott
láttak egy szép hattornyú mezővárost.
Azt pedig nem kértek a sorstól. Az már sok volt. Ők csak falut
óhajtottak.
A mezőváros ó-német szokás szerint kőfallal volt körülvéve. Abba
bemenni nem volt tanácsos.
Kerülő úton el lehetett ugyan mellette haladni, hanem azt az utat
egészen uralta egy magas sánczok közül kilátszó épület. Tapasztalt
szem könnyen felismeri benne a lovassági kaszárnyát. Ez
valószinűleg egyike azoknak a vidéki városoknak, a hol a
tartalékszakaszok tanyáznak. Meglehet, hogy a mostani hadjárat
miatt nincs benne katonaság. De az is meglehet, hogy épen a miatt
több is van központosítva a szokottnál.
Kérdezősködni nem lesz tanácsos. Itt senki sem jó barát. A
legelső ember, a ki a menekvő csapatot észreveszi, el is fogja őket
árulni.
Tehát vissza az erdőbe, a melyből épen kijöttek. Ott meg kell
várni, míg az éj leszáll. Sokáig időzniök azonban nem lesz szabad,
mert a felől is bizonyosak lehetnek, hogy Palvicz rögtön küldött
hirnököt valami csónakon keresztül, ki a térparancsnokot a futókra
figyelmeztesse.
A mint az éj beállt, az első óra meghozta a biztos tudósítást. A
sánczos épületben takarodót trombitáltak.
Az ismeretes «tradra, tradritradra» hangjára nyugtalanul
hegyezték a füleiket a huszárlovak, máskor azt jelentette az: hogy
éjszakára abrakot hoz, s puha almot vet szalmából gazdájuk. Héj
messze voltak most attól!
A trombitaszó négyszer újra kezdődött a sáncz négy szögletén.
Mikor pedig az elhangzott, akkor következett a dobszó. A városban
verték a takarodót, arra az ismeretes nótára, a miről azt képzeli a
katona, mintha így szólnának a dobok: «Kenyeret, kenyeret, kettőt,
kettőt!»
Tehát gyalogság is fekszik a városban.
Megkerülni a várost és kaszárnyát teljes lehetetlen. A tőzeges
mocsáros ingoványba ló és lovas oda veszne.
Valamerre pedig csakugyan menni kell, mert az az őszi éj nagyon
embertelen.
De hát merre?
Talán csodálatos is ez a kérdés? Kétszázhúsz magyar huszár, az
új mythologia centaurusai ne tudnák merre menjenek, mikor kard
van a kezükben?
De hozzá kell gondolni, hogy ezek a vitézek két éjjel nem
aludtak, s még ma nem ettek, hogy lovaik el vannak csigázva,
ruháikat átáztatta a folyam, tagjaikat megdermeszté az őszi nyirkos
hideg. Tudják azt a hadvezetők, hogy sok csatát elvesztett már az
éhség; sok derék sereget, a ki az eget vívni indult el, megvert a
lenézett ellenség – a ki jól volt lakva.
Richard jól tudta, hogy csapatját ezúttal a tűzpróbán nem viheti
keresztül. Ők most nyavalyás emberek, a kiknek nem szabad
vitézkedni.
Majd eljön annak is a napja, csak ezt a krizist kiállhassák.
Végre is ki jött segítségükre? Az az embertelen őszi éj, a kit oly
szitkozódva emlegettek. Az az embertelen őszi éj egyszerre oly sürű
nehéz ködöt bocsátott le a tájra, hogy nem lehetett húsz lépésnyire
látni, mintha mondta volna: majd én betakarlak benneteket.
– Fiuk, monda Richard, jó kedvvel fordulva huszáraihoz, most egy
furcsa tréfát csinálunk. Minden ember takarja be a nyeregtakaró
darabjaival a lova lábait, s aztán induljunk.
A legénység elértette a szándékot. Félóra alatt minden ló lába be
volt burkolva pokróczba. Így nem hangzott lépteik dübörgése.
Azzal megindultak egyenesen az országút felé. És azután folyvást
az országúton haladtak előre, mint a kik legjobb járatban vannak.
Szemközt nem jött rájok senki. Ilyenkor tisztességes kisvárosi
polgár alszik már.
Ők sem láthatták merre járnak. Csak mentek előre. Egyszer
hallották, hogy kiáltja az éji őr a tizenegy órát. Azután láttak egy
lámpát közeledni maguk felé. Valami ötven lépésnyi távolban megállt
az előttük s ott megint elkiáltotta az őr a tizenegy órát. Ha meglátta
őket, azt hitte, kisértetek, a mik nesz nélkül járnak a köd felett.
Egy-egy fehér ház is maradozott el itt-amott mellettük, a minek
ablakában még gyertyavilág égett. Csak a kutyák vonítottak eléjük
szokatlanul, míg a város alatt végig haladtak; még föllármázták az
embereket.
Most következik a legveszélyesebb pont. A hol az országút a
várost elhagyja, ott van egy sorompó. A sorompóknál egyúttal
őrtanya is szokott lenni.
Hogy itt is úgy van, arról rögtön tudósítva lettek. Pár száz
lépésnyire előttük egyszerre felhangzott a hosszúra vont kiáltás:
«válts fel!»
Nagyon jó.
Már most következik, hogy jön az egész őrjárat az őrszemeket
felváltani.
Az is jött. Hallották a robogását. «Egy róta lehet», mondá Pál úr,
félig magának dörmögve.
Néhány percznyi megállapodás után a robaj közelebb jött.
– Ezek egyenesen ránk jönnek! monda Richard. Ki a kardokkal!
Most már csakugyan nem látszott másban a menekülés.
A szemközt jövő lovasság azonban, mielőtt a ködben egymást
megláthatták volna, szép csendesen félre kanyarodott s nemsokára
elhangzott a dobaja. Bizonyosan más őrszemeket felváltani tért el a
város felé.
Richard azután egész nyugalommal folytatta az útját a nyitott
sorompón keresztül, az őrszem előtt végig haladva. Az a sötétben és
ködben egész bölcseséggel a saját csapatjának nézhette őket, csak
azon bámulhatott, hogy mi módon szaporodott meg az iménti róta
ily sokaságra? hanem a mint ezen észrevételét közlötte két óra
mulva az őrvezetővel, s az még egy óra mulva a parancsnokkal, már
akkor Richard régen hetedhét országban járt a hátuk mögött.
– No fiuk, most már pipára gyujthattok; monda Richard egy
negyed óra mulva, s leszedhetitek a lovak lábairól a bocskort.
E pompás tréfára még jókedvük is lett a fiuknak. A jó kedv a
lovakra is kiterjedt. Mintha csak most kezdték volna, úgy fogtak
hozzá az ügetéshez. Egy fiatal legény elkezdett danolni az
éjszakában: «Piros bársony süvegem: Most élem víg életem». Pál úr
kontrázott, csak úgy magában dudolva, mély medvehangon:
«Bokréta van mellette, barna babám kötötte». Míg az egész csapatra
elterjedt a danoláskedv.
Egész éjjel danoltak.
A járt országúton sokkal könnyebb volt a haladás, a tegnapi
sárdagasztás után még pihenésnek lehetett azt nevezni. Az út egyre
emelkedett, úgy látszik hegyes tájékba visz.
Mikor a nap fölkelt, a köd egészen elmaradt, előttük a Kárpátok
emelkedtek. Azokon túl már a haza!
Gyönyörű őszi tájkép. A közelben a dér festette bükkerdők sárga
és veres facsoportjai, a távolban a fenyvesek örök sötétzöldje, mik
közül már havas hegyhátak emelkednek ki.
A tulsó oldalon pedig egy világtenger! A mennyire a szem ellát,
egy hullámzó oceánt lát, a földön fekvő köd oceánját, mely
hófehéren, tornyos habokkal a tengert utánozza. Egy-egy magasabb
dombtető látszik ki belőle zöld szigetnek. Ennek a tengernek a
fenekén fekszik az egész hátrahagyott tájék, a melyen három nap,
három éjjel keresztül vergődött a menekvő csoport. S mintha
mindazt, a mit átszenvedett, ott feledte volna e ködoceán fenekén,
olyan kedve támadt. Nincs már semmi panasz.
S még hozzá egy barátságos falu fogadja őket, a hol nem tagadja
meg a föld népe a részvétet az üldözöttektől. Apraja, nagyja, férfia,
asszonya szivesen látja őket; megnyitják előttük kapuikat,
szérüskertjeiket, térdig állnak a lovak a szénában, a gazdák
segítenek vasalni, szerszámot igazítani. Előadják, a mi enni, inni
való. Nem gazdagok, sokkal nem szolgálhatnak; de most az
árpakenyér is jó. Kecskéket vágnak a hadfiaknak s kezdik sütni
nyárson, főzik jó sárga kásával, hordószámra hordják elő a friss
turót, csapra ütik a fenyőpálinkás csobolyót, azt sem kérdik, ki fizet
meg érte?
Hej ez nem olyan ebéd lesz, mint a tegnapi volt!
Pedig hát épen olyan ebéd lett.
Mikor félig volt sülve, főve minden, jönnek vágtatva az előőrsök:
itt az üldözők csapatja!
Ugyan igyekeztek helyrehozni a mult éji kudarczot, hogy úgy
meghagyták magukat tréfálni. Kocsira rakták a gyalogságot, előre
küldték a lovasokat s vágtattak lóhalálában a szökevények után.
Nem volt nagy mesterség pihent lovakkal utólérni az
agyoncsigázottakat.
Tovább innen!
Mégis futni?
Most már kitört a harag: «verekedni fogunk!» ordíták a felzavart
huszárok; «vagy mi eszszük meg őket, vagy ők esznek meg minket».
Úgy látszott, hogy nincs is más választás.
Az üldözésükre siető lovasság hátuk mögött nyomult előre, míg a
kocsikon érkező vadászok a falu felett elhaladva, a kivezető út
melletti erdőt igyekeztek megszállni, hogy elvágják a menekvők
útját. Valószinű volt, hogy hamarább odaérhetnek, mint a huszárok,
kiknek dolgot ád a felnyergelés.
A mennyi időt elvett a huszároktól a felkészülés, annyi kellett
üldözőiknek is arra, hogy az elmaradozottakat összevárják. Richard
ezt az időt arra használta fel, hogy körülszemlészte a tájékot.
Az országútat csak erős harcz mellett lehetett elfoglalni a
vadászoktól. És ha el lesz vala foglalva, fenmarad a folytonos
üldöztetés a lovasság által. Ebben a harczban lassankint fel lesz
morzsolva a huszárcsapat; egy sem jut belőle hazájáig: elvész
hasztalanul, ok nélkül, siker nélkül.
De van még egy út. Egyenesen fel a hegyeknek! Keresztül a
havasokon, a merre az ormok jégtarajai világítanak.
– Kapni-e útat és vezetőt a havasok felé? kérdé házi gazdájától
Richard. A jámbor ember juhos gazda volt, élete alkonyán lévő férfi.
– Út van uram, s ha kell, én elvezetlek rajta, míg más vezetőnek
adhatlak; s azon az úton tudom, hogy meg nem üldöz benneteket
senki; hanem azon az úton meg lehet halni éhen.
– Megkisértjük.
A huszárság összeczihelődött már. Sorrendbe álltak kivont
karddal. Némelyiknek a kardjára fel volt tűzve a félig sült
kecskeczomb, a mit a nyársról leszelt. Onnan csak nem veszi azt el
senki.
– Hüvelybe a kardot! vezényelt Richard. Aztán jobbra át.
– Hová? kiálták azok dühösen. A falra megyünk-e lóháton?
Inkább neki az ördögnek magának, ha husa van!
Richard elszántan húzá ki pisztolyát nyeregkápájából.
– A ki esküjét elfeledte: ajánlja lelkét Istennek.
A zúgás elcsendesült.
– A ki bízik bennem, jőjjön utánam, hisz én megyek elől!
A hüvelybe eresztett kardok csörömpöltek: «menjünk hát!»
kiálták a hadfiak; hanem mikor a félig főtt lakoma mellett el kellett
haladniok, senki se vehette nekik rossz néven, ha elkeríték hozzá a
huszár asztaláldást.
A vezetőjük elől ballagott, hegymászó bottal, szeges talpú
csizmával ellátva; utána Richard, azután egyesével a többi, bezárta a
sort Pál vitéz; ő volt a sereghajtó.
Az üldöző ellenfél, ki egy óráig folyvást csatarendben várta, mely
oldalról akarnak a faluból előtörni a menekvők? egyszer csak nagy
bámulva látta őket fenn a meredek hegyi úton végig léptetni,
hosszú, elszórt sorban: egy szédületes sziklafal oldalában, melynek
keskeny párkányzatán volt olyforma hegyi út, hogy egyik lábnyom a
másik után épen helyet talál rajta. Sohasem jártak ott lóval. S ez
istenkísértő úton haladtak végig a huszárok, alattok száz ölnyi
mélységben tombol a hegypatak, az egyik kengyel már a mélység
fölött csügg, míg a másikat korholja a sziklafal a tulsó oldalon. Egy
szédület, egy félrelépés s ember és ló összezúzva hever ott lenn.
A bámulat, az elszörnyedés után a düh lepte el az üldözőket.
Valóban, ide már nem volt kedvük utánuk menni. De hogy szűzen ne
bocsássák el embereiket, a vadászok utánuk lövöldöztek jó czéllövő
fegyvereikkel, mik ezer lépésnyire elhordanak. Kedvező volt a
czéltábla. A fehér mészkő sziklafal, s azon sorban a sötétkék ruhás
lovasok. A golyók ott pattogtak sűrűn a sziklafalról vissza, s jöttében
mentében minden golyó kétszer fütyölt el a maga emberének a füle
mellett; mintha nem elég rettenet volna számára a szédítő mélység
fölött járni.
S e rettenetes órában – a nap melegen sütött az izzó sziklafalra –
a huszárok valamennyien aludtak a nyeregben s jobbra-balra
bóbiskoltak; nem volt már okuk ébren lenni. Csak Richard, ki legelől
ment, s Pál vitéz, ki leghátul járt, tartották magukat ébren s
dörmögtek társaikra egyszer-egyszer: «ne aludjatok, héj!»
Az üldözők szeme elől egy új hegykanyarulat lassankint elfedé a
menekvőket. Ott, a hova most betértek, ember nem fogja őket
többé üldözhetni.
A sziklai úton végig mentek szerencsésen. Itt egy fenyves
fogadta őket, ünnepélyes, viszhangos erdő, mint egy templom.
A legénység itt a jó hűsben meg akart pihenni, de vezetőjük
sietteté őket: használni kell a derült órákat az utazásra, mert a
havasok közelében gyakran meglepi az utazókat a köd s akkor majd
lesz idő pihenni, mert senki sem tudja tájékozni magát.
Tehát csak előre, a hogy ember és ló birja!
Délutánra egy juhászkunyhóhoz értek. Az eddigi vezető
beajánlotta a hadfiakat a juhásznak a további kalauzolásra.
Ott találtak egy boglya szénát, azt megvették, hogy legalább a
lovaik jóllakjanak.
– Hát valami embernek való eledel nincs-e itt?
A juhok odalenn a völgyben legeltek, azokból nem lehetett mára
felhozni. Hanem volt egy szapu savanyu tej; a mi olyanformán
készül, hogy a juhtejet napról-napra egy edénybe öntögetik, s azt
folytonosan kavargatják, hogy meg ne aludjék. Rossz eledel, de
tápláló. Nem is urak számára gondolták azt ki. Ebből jutott minden
huszárnak fél pohárral.
Még mást is kaptak.
Felfedeztek egy verem répát. A birkák számára volt eltéve.
Émelygős, lenézni való eledel. De most az is vendégség volt. Jól
laktak vele.
Egy huszár a térdén firkált valamit piros bőrtárczájába.
– Mit firkálsz, héj? kérdé tőle Pál vitéz.
– Felirom ezeket a dolgokat, a mik itt velünk sorban történnek,
mert ha egyszer hazakerülünk, azt fogják rá mondani: hej de
elvetemedett poéta lehetett az, ki ezeket kigondolta! ha csak mind
meg nem esküszünk rá.
Pedig még hajh, de sok feljegyezni való következett abba a piros
bugyellárisba!
Este felé egy kis holdvilág kezdett sütni. Richard fel akarta
használni a szép ezüstös méla fényt, hogy előbbre hatolhasson.
Hiszen még csak most voltak a kezdetén az óriási erőfeszítésnek.
Megindult a vezetővel előre.
Most már folyton meredélynek vitt fel az út. A fenyőerdő ritkulni
kezdett! Helyét elfoglalta a boróka, eleinte sűrű szálas erdőnek nőve;
mentől feljebb, annál törpébbre zsugorodva, míg a havas közelében
egészen lelapul a földhöz, s kúszik mint a szederinda, az apró
áfonyabokorral osztva az uralkodást.
Reggel már csak áfonyával volt terítve a hegyoldal, melyen
felkaptattak. Az legalább reggelivel szolgált nekik, a piros és kék
bogyók épen akkor értek.
Hanem a napfelkölte ma nem volt olyan szép, mint tegnap. A
havasok csúcsai ködökbe voltak burkolva, s a nap fénytelenül izzott a
láthatár lilaszín gőzkörében.
A vezető hózivatarral kezdett biztatni.
A kopár hegyoldalt lassankint elhagyta minden növényzet, fenn a
hegygerinczen már fű sem tenyészett, csak barnaszürke zuzmók
terjengtek a kőrepedések között. E hegygerinczen haladtak
naphosszant végig. Nem ember, de még madár sem járt e tájon. A
halál országa volt az; egy tájék csupa sírkövekből.
S az előttük emelkedő havasok, mintha minden órai haladásnál
fenyegetőbb rémóriásokká magaslanának fel: annál elriasztóbbak,
mentül jobban közelednek.
A mennyire szem ellát, emberi lakásnak semmi nyoma, sehonnan
a völgyből nem kavarog fel füst; nem révedez fel kolomphang,
pásztorkürt, vagy vadász lövése. Nem lakik itt más, csak a felhő.
Most nincs itthon. Nagy szerencse. Valahol melegedni jár a
napsugárban, vagy vizet szivárványoz a tengerből, vagy alszik
valamelyik völgyben. De ha egyszer megjön s itt kapja a vakmerő
vándorokat! A felhő nagyon haragos úr a maga országában!
Dél felé, a mint a hegygerinczről alá kezdettek szállani a völgybe,
mely a legközelebbi havastól elválasztá őket, mint egy lomha fehér
rém emelkedett ki eléjük a mélységből valami formátlan ködtömeg,
mely a havas oldalán látszott csendesen végig libegni.
– Ha ez meglep bennünket, ott nagyot kell pihennünk, monda a
vezető Richardnak. Igyekezzünk lejutni a völgybe, a hol cserjét
találunk; legalább tüzelhetünk, ha rossz idő lesz.
A ködalak terjedt, szétborult, néhány percz mulva beburkolá az
egész csapatot.
Itthon a felhő! s azt kérdezi, mit kerestek az én országomban?
És meg kell parancsára állni; nem lát többé útat senki maga előtt.
A kalauz azt az indítványt teszi, hogy majd ő előre halad pár száz
lépésnyire, s ha biztos a járás, visszakiált, azután mehetnek utána.
A hadfiak azalatt helyben maradtak. A hideg felhő úr egyszerre
megőszité valamennyi haját és bajuszát, fehér zúzmarával lepve be
mindenkit.
Azután vártak egy negyedig az eltávozott kalauz kiáltására. Nem
jött jel. Majd Richard maga elindult a nyomán s soká kiáltozott
utána. Nem kapott választ.
A vezető valószinűleg iparkodott a csapattól megszökni; nem
akart velök együtt ott veszni s magukra hagyta őket.
Most aztán ott voltak a felhőkirály országában elhagyatva,
tájékozatlanul, beburkolva farkassötét ködfellegbe, étlen, szomjan,
fázva.
Nem zugolódott senki.
– Jertek utánam, monda Richard s elkezdte csapatját találomra
vezetni a meredélyen alá. Nem ült már senki a nyeregben, lovaikat
kantárszáron vezették maguk után.
A felhő még a völgy aljában is úr volt. Azonban nehány órai
veszélyes botorkálás után csakugyan eljutottak egy hegyoldalba, a
mely sűrű borókacziherrel volt benőve.
– Itt kell maradnunk éjszakára. Gyujtsatok tüzeket.
Az éjszaka itt is volt már. Lehet, hogy a nap még fenn van. De a
felhő fenekén már beéjjeledett.
Legalább lesz mivel tüzelni; a megfagyástól meg lesznek őrizve.
A lovakat egymáshoz kötözték; nem volt már nekik mit enni adni,
hisz a gazdák is éheztek egész nap.
(Talán épen ebben az órában mondta Baradlayné legkisebb
fiának: «bátyád fut a Kárpátokon át üldözve, kergetve; lába alatt a
meredek örvény, az áradt hegyfolyam, feje fölött a zivatar és a
keselyük. Talán elfogják, talán éhen vész, talán megfagy?!»)
(Oh ha látta volna fiát, mily helyeken jár!)
A huszárok őrtüzeket gyujtottak s azokat körül feküdték. Fáradtak
voltak halálba: álom kellett már nekik, semmi más.
Richard megparancsolá, hogy minden tűznél egy ember ébren
maradjon, a ki vigyázzon a parázsra s ne engedje a lángokat
kialudni.
Azután ő maga is köpenyébe burkolta magát és lefeküdt egy tűz
mellé.
A fiatal huszár jegyezgeté piros tárczájába a mai nap
viszontagságait s nagyot sóhajta utána.
«Oh én uram teremtőm! mi következik még?»
S aztán ő is csak elaludt, mint a többi.
Emberfölöttit kivánt, a ki azt kivánta, hogy egy ember minden
tűznél ébren maradjon; az őrök azt hitték, hogy ha ők jól megrakják
a tüzeket, elégnek azok magukban is; s ők is aludtak mellette.
És aztán a hazaálmodónak alig volt annyi ideje, hogy
elrepülhessen a szülői házig, s megkérdezhesse: hogy vagytok
idehaza? midőn rémséges üvöltés verte fel valamennyit édes
honnjártából. A paripák vésznyerítése volt az.
A felriadókat a pokol rémképe fogadta.
Az őrzetlen hagyott tüzektől meggyulladt az erdő egész
hosszában, mire az alvók felriadtak.
A láng, mint egy hegynek felfelé rohanó láva, terjedt fölfelé, a
széltől hömpölygetve, s keresztül világított ködön és éjszakán.
– Fel a havasnak! kiálta Richard s kantárján kapva paripáját,
iparkodott a tűz közül menekülni, mely előttük, körülöttük, recsegve,
süstörögve harapózott odább.
Volt már világítás! Lehetett már látni, merre van út? Átkozott,
kétségbeejtő út; de fel kellett rajta mászni. Embernek, állatnak új
erőt adott a végveszedelem. Néhol gázolni kellett a zsarátnakon
keresztül; a szél, mintha tűzzel utánozná a hóesést, lángpelyheket
zúdított arczaikba; a füstben meg kellett fulladni a tétovázónak; csak
előre; fel a hegynek!
Mikor két órai titáni égostromlás után visszatekintettek arra az
útra, a mit meghaladtak, a fejük szédült bele. Hihetlennek látszott
saját maguk előtt, hogy ott fel tudtak jönni. Az egész hegyoldal egy
izzó palásttal volt már beborítva, mely terjedt, a meddig bokrot
talált.
Most aztán párologva a verítéktől, ott álltak a havas kezdetén, a
hideg, fagyasztó éji légben.
Ott állva nem maradhatott, a ki a halált nem akarta hazavinni.
Menni kellett, csak azért, hogy menjenek.
Mindenki vezette a lovát kantárszárán. Némelyiket vezetni sem
kellett: ment magától a gazdája után.
Nem volt már miről tanakodni. Megy előre minden ember,
ameddig bir; a ki nem, az kidől.
Újra megvirradt. A legkegyetlenebb napja virradt fel a
menekülésnek. Köröskörül jéghegyek, jégmezők. Semmi út, semmi
vezénylő pont.
Már második napja, hogy egy falatot nem evett senki.
Az égető szomjat szájukba vett hógolyócskákkal oltják. Utána
még jobban éget.
S van valami, a mi szomjnál, éhségnél is jobban éget.
Egy-egy ló nem bírja már tovább, s kidől az útból. Gazdája ott
könyez fölötte. Maga is szeretne lova mellett ott maradni fekve a
kegyetlen hideg földön.
De Pál vitéz nem enged senkit elpusztulni. Ott jár leghátul, biztat,
vigasztal, káromkodik, szidja az angyalokat; elesett, hóba
beleszakadt lovakat segít kiemelgetni; a kidültek helyett vezetéket
kerít; a fiatalokat példaadásával buzdítja. «Egynek sem szabad
közülünk hiányzani. Hiszen mindjárt otthon vagyunk már.»
«Otthon! Az égben», susogja a fiatal huszár, a végjeleneteket
jegyezve tárczájába.
A csapatrend végkép felbomlott már; két óra járásnyira vannak
elszórva egymástól a menekülők. Richard az elejével messze elől töri
az útat a mély hóban; Pál vitéz az utóhaddal a nyomában gázol.
Csodával határos, hogy még tart az erejök.
A ruha csonttá fagyva testükön, a kard maga is nehéz már. A
lovak körme letöredezve, patkóik lemaradozva; hasuk nincs már, a
nyeregszorítónak nincs mit szorítani. És még ki tudja, hol a végczél?
A sors még egy próbát tartott fenn a számukra. Délután
bekövetkezett a hózivatar.
Sötét lilaszín felhők gyülekeztek a világító jéghegyek csúcsai
körül, s onnan alábocsátkoztak a hómezőkre. A szél üvöltve vágta a
futók arczába az éles havat. Aztán madártoll nagyságú hópelyhek
kezdtek esni sűrűn, mik az előbbre haladtak nyomát eltakarták; most
már csak kiáltozás után találtak egymás nyomába.
És ki tudja, hova jutnak így?
Ha Richardot a véletlen egy kijárástalan völgyszorosba vezeti,
valamennyien odavesznek.
A hegyoldalokon óriási hógörgetegek mennydörögnek alá, s egy-
egy hócsúszamlat embert és lovat eltemet.
Még sem vesztik el lelküket. Zivatarban, iszonyatban melegíti
még valami kebleiket.
Már közeledik ismét az est.
Richard azt veszi észre, hogy az út egy idő óta folyton lefelé
halad.
Egyszer nagy szál erdőbe jut. Még a fenyves is üdvözölt menedék
most.
A zivatar zúg a sudarak között, mint egy borzasztó orgonán; de e
rémzenén keresztül megkapja Richard figyelmét egy hang, mely a
borzalmak között vigaszt öntött szivébe. Az egy fejszecsapás hangja.
Itt emberrel találkozunk!
Oh milyen örvendetes lesz egy új emberarczot látni! Tudni azt,
hogy itt már megszünt a halál országa!
Richard és néhány kisérője oda siettek a hang után, s ott találtak
egy bocskoros embert, ki egy ledöntött szálfát csonkázott.
Richard megszólítá azt morva nyelven.
Mire a megszólított magyarul monda:
«Dicsértessék az úr Jézus!»
Nem is hogy ölelték, nem is hogy csókolták, de majd hogy meg
nem ették azért a szóért a bocskoros embert a bujdosó hadfiak.
«Hát te magyar vagy? hát ez már magyar föld?»
S leborultak arra a hideg havas földre arczczal.
«Bizony, dicsértessék! mind örökké! Amen!»
Az a bocskoros paraszt azután elmondá előttük, hogy várják ám a
hadfiakat oda lenn a városban; nem messze van az már. Ma délben
hozta hírét a kalauz, ki őket elhagyta s előre sietett, hogy segélyt
vigyen eléjük, nehogy ott veszszenek.
A havasi zivatar egyszerre elvonult, s a mint a felhőfüggönyt
elgördíté a tájról, a hadfiak onnan a magaslatról maguk előtt látták,
a miért olyan messziről eljöttek: a szép magyar hazát.
Látták-e? azt könyeik mondják meg.
A hegy alatt feküdt egy szép kis mezőváros. A hegyoldalon
kanyargott fel egy út.
Azon az úton jött ünnepi processióval egy menet zászlókkal és
zenével az érkezőket üdvözölni. Messziről láthatták a zászlókat,
messziről hallhatták a zenét.
Richard és társai lövésekkel adtak jelt hátul maradt társaiknak.
Ott bevárták valamennyit. Nem siettek többé előre.
Mindenki megjött; egy sem veszett oda. Már hadsorban álltak,
mikor az üdvözlő honfiak serege feljutott hozzájuk.
A mi akkor történt, azt újra átérezni nem való a mi nyugodt
idegeinknek.
Lenn a városban díszlakoma volt rendezve az érkezők
tiszteletére; s a huszár, ki hat nap hat éjjel nem aludt, – a hetediken
kivilágos kivirradtig tánczolt.
És mind ez nem költemény, nem képzelet; ama fiatal huszár,
most már öreg legény, jegyezgeté föl ezt sorban; s ma is tanuskodik
róla, hogy ez így történt mind!
TARTALOM.
I. KÖTET.
Hatvan percz 1
A temetési ima 12
Tallérossy Zebulon 19
Két jó barát 27
A másik kettő 63
Mindenféle emberek 78
A backfisch 90
A zsibárus 99
Női boszú 114
Az aláhuzott sorok 124
A kézfogó napja 132
Az első lépés «ama» magaslathoz 149
Tavaszi napok 162
Az érem másik oldala 179
A kik igazán szeretnek 200
A vérveres alkony 237
Az a harmadik 240
Elől víz, hátul tűz 268
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A KŐSZIVŰ EMBER
FIAI (1. RÉSZ): REGÉNY ***
Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also
govern what you can do with this work. Copyright laws in most
countries are in a constant state of change. If you are outside the
United States, check the laws of your country in addition to the
terms of this agreement before downloading, copying, displaying,
performing, distributing or creating derivative works based on this
work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes
no representations concerning the copyright status of any work in
any country other than the United States.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form,
including any word processing or hypertext form. However, if you
provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work
in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in
the official version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or
expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or
a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original
“Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must
include the full Project Gutenberg™ License as specified in
paragraph 1.E.1.
• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive
from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the
method you already use to calculate your applicable taxes. The
fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark,
but he has agreed to donate royalties under this paragraph to
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty
payments must be paid within 60 days following each date on
which you prepare (or are legally required to prepare) your
periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked
as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation at the address specified in Section 4, “Information
about donations to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation.”
• You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg™ works.
1.F.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED,
INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF
MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
ebookball.com