Lncs 2784 Towards Temporal Information in Workflow Systems 1St Edition by Carlo Combi, Giuseppe Pozziâ Isbn 3540452753 9783540452751
Lncs 2784 Towards Temporal Information in Workflow Systems 1St Edition by Carlo Combi, Giuseppe Pozziâ Isbn 3540452753 9783540452751
_____ Follow the link below to get your download now _____
https://ebookball.com/product/lncs-2784-towards-temporal-
information-in-workflow-systems-1st-edition-by-carlo-combi-
giuseppe-pozzi-isbn-3540452753-9783540452751-12204/
https://ebookball.com/product/feedback-control-in-systems-biology-1st-
edition-by-carlo-cosentino-declan-bates-
isbn-9781040056592-1040056598-12200/
1 Introduction
Workflows are activities involving the coordinated execution of multiple tasks
performed by different processing entities. A worktask (or task) defines some
work to be done by a person, by a software system or by both of them. Specifying
a workflow involves describing those aspects of its component tasks (and the
processing entities that execute them) that are relevant to control and coordinate
their execution, as well as the relationships between the tasks themselves.
Information needed to run a workflow are stored by a database management
system (DBMS). In most cases, the adopted DBMS is a traditional, off-the-shelf,
relational DBMS which does not provide any facility to manage temporal aspects
of stored information, forcing the designer to explicitly define and manage those
aspects. Temporal information to be managed in a workflow involves several
aspects, such as the starting and ending timestamps of a task, the deadline for
completing an activity, the validity time of a data item, the time interval between
the execution of two different activities, to mention few of them.
With regards to these temporal aspects, the adoption of a temporal DBMS
(TDBMS), which is based on a data model where time and time dimensions are
suitably represented and managed [12], could easily improve the development of
a system devoted to the automatic management of workflows (workflow man-
agement system: WfMS). Indeed, the adoption of a temporal data model and of
a related temporal query language, could help to:
A. Olivé et al. (Eds.): ER 2002 Ws, LNCS 2784, pp. 13–25, 2003.
c Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2003
14 Carlo Combi and Giuseppe Pozzi
the car rental example. Although the semantics of the graphical representation
is very intuitive, we refer to the conceptual model described in [5].
A new case is started as the car rental company receives a reservation request.
The task GetRentalData collects customer’s data and pick-up and return date and
place. Next, ChooseCar specifies the type of car the customer prefers (Ferrari,
Cadillac, . . . ). The task CheckCarAvailability queries the database and verifies
whether the specified car is available by defining a value for the variable Available.
According to the value of Available observed by routing task R1, the outgoing
left arch may be followed, leading to the task RejectReservation which informs
the customer about failure in reserving the car: otherwise, if the car is available,
the task MakeReservation performs the reservation and informs the customer,
while SendConfirmation sends the customer a mail with reservation details.
CarReservation
GetRentalData
Workflow variables:
Customer's data are registered
CustomerName
Car
ReservationDate
RentalDate
ReturnDate
Available ChooseCar
CheckCarAvailability
Reservation is made
R1
Available = "no" Available = "yes"
RejectReservation SendConfirmation
The Process Model The process model describes the schema of the process;
all the information is stored inside suitable database tables whose structure is
statically determined and independent from the application domain. At process
model design time, the process engineer specifies which is the first task to be
executed, the subsequent tasks, the conditions to be evaluated to select different
outgoing arcs, the criteria used to assign tasks to agents.
Namely, the tables of the process model are: Workflow, storing the names of
the process models registered into the WfMS with their respective first task to
be activated; Worktask, storing the names of the tasks of all the process models
and the required role for the executing agent; RoutingTask, describing the type
of all the routing tasks of any process model; Next, storing the successor task for
any task of any process model; AfterFork, storing the criteria adopted to activate
arcs outgoing from a routing task of any process model. Their structures with
some tuples related to the process model CarReservation are the following:
In this section, we show that several aspects managed by a WfMS have relevant
temporal dimensions. We first introduce some examples of temporalities we need
to consider when representing and storing information related to the different
models of Section 2.2; then, we show how this information should be managed
by the WfMS through a TDBMS.
AgentAvailability AgentId VT
H03 working days in [00-08-09 ÷ +∞]
R01 mondays, tuesdays in [00-01-05 ÷ +∞]
L05 working mornings in [00-05-07 ÷ +∞]
K13 working days in [01-01-23 ÷ +∞]
D10 working days in [01-01-09 ÷ +∞]
B08 working days in [01-11-11 ÷ +∞]
B01 all days in [00-01-03 ÷ +∞]
Towards Temporal Information in Workflow Systems 19
CarReservation
GetRentalData
Workflow variables:
Customer's data are registered
CustomerName
Car
ReservationDate
RentalDate
ReturnDate
Available ChooseCar
CheckCarAvailability
Booking is rejected
R1
Available = "no" Available = "yes"
SendApologizes MakeReservation
Fig. 2. Schema for the CarReservation process after a change to schema has been
applied
In the previous example we assume we are able to express valid time ac-
cording to different granularities, suitably defined and managed by the TDBMS.
Several works on time granularity have been done within the temporal database
community, which should be deeply considered in modelling this kind of temporal
data for a WfMS [1,8,13,10].
Temporality in the Process Model. In the process model we mainly distin-
guish two different temporal aspects: versioning and temporal constraints.
Versioning. A process can have different versions, which result from the modifi-
cation of the process schema due to the evolution of the application needs: for
example, we can imagine that the schema of the process CarReservation, defined
on January 5th, 2000, is that one depicted in Figure 1 until October 12th 2001,
when it is modified as depicted in Figure 2. As a difference from the previous
version of the schema, if the reservation succeeds, the customer is no longer sent
a confirmation: if the reservation fails, the customer is informed and an apol-
ogizing mail is sent along with some advertising flyers (task SendApologizes).
Each version of the process model has, thus, a valid time, which identifies the
temporal interval during which the given version was used. Tables WorkTask and
Next, which are now valid time relations, are suitably updated according to the
changes to the schema as follows:
20 Carlo Combi and Giuseppe Pozzi
language TSQL2 [13], to show how the interaction of the WfMS with a TDBMS
could be powerfully performed by a temporal query language. In the following,
we briefly outline some of the components of a WfMS that could take the greatest
advantages from the adoption of a TDBMS.
Process Instancer: This component defines the proper process model to be
adopted for all the running cases and also for completed ones. Obviously, if
no change has never been applied to the model of a given process, there is no
need to manage temporal aspects related to schema migration of the process
model itself: however, a very very small percentage of process models (a good
reasonable estimation is less than 1%) does not need for a change during their
life, not even for adaptive, perfective or corrective maintenance [4]. On the other
hand, if the process model has been changed, one may want to reconstruct the
exact process model defined for all the cases, no matter if completed or not.
For completed cases, the table CaseHistory defines only the executed tasks, while
the table does not allow one to completely reconstruct the schema: in fact, if in
front of a routing operator with three or more outgoing arcs one of them only
was followed, the table CaseHistory does not specify which outgoing arcs were
available but only the followed outgoing arcs. The complete reconstruction of
the process model is thus not feasible by the workflow history only.
Assuming that a case evolves according to the process model valid at the time
of its initiation [4], the temporal query in TSQL2 [13] to reconstruct the process
model for any case should sound like:
SELECT CaseId, TaskName, NextTask
FROM Next N, CaseHistory C
WHERE C.SchemaName = N.SchemaName AND
VALID(N) OVERLAPS BEGIN(VALID(C))
On the other hand, whenever a new case is started, the process instancer has to
define which is the current process model to be followed for the starting case.
The TSQL2 query to reconstruct the current process model for CarReservation,
if many different versions are defined, should sound like:
SELECT TaskName, NextTask
FROM Next N
WHERE N.SchemaName = "CarReservation" AND
VALID(N) OVERLAPS CURRENT DATE
In both the described situations, the reconstruction of the correct process model
would be completed by considering the information about routing tasks stored
in the table AfterFork, with the same approach previously described.
Scheduler of the Workflow Engine: This component assigns tasks to agents
for execution based on their skills. The component has to mainly consider work-
ing time and work load of agents, which are very critical and may vary continu-
ously.
Working time: the scheduler should not assign to an agent a task whose ex-
pected completion, computed as the maximum task duration started from the
initiation of that task, will fall into or will include an holiday period for that
agent. Additionally, holiday time for agents is in most situations made of a set
of intervals, e.g., agent Bob will be on holiday on 02-04-04÷02-04-11 and on
Towards Temporal Information in Workflow Systems 23
4 Conclusions
In this paper, we showed how temporal database systems applied to WfMS could
greatly improve performances, e.g. by allowing one to define different versions
of the same process model, picking the last one for new cases to be started and
using the original one valid at the time the already running case was started,
Towards Temporal Information in Workflow Systems 25
References
1. Bettini C., Sean Wang X., Jajodia S. Free Schedules for Free Agents in Work-
flow Systems. Seventh International Workshop on Temporal Representation and
Reasoning, TIME 2000, IEEE Computer Society, 31–38
2. Brusoni V., Console L., Terenziani P., Pernici B. Qualitative and Quantitative
Temporal Constraints and Relational Databases: Theory, Architecture, and Appli-
cations. IEEE TKDE 1999, 11(6): 948–968
3. Casati F., Ceri S., Pernici B., Pozzi G. Deriving Production Rules for Workflow
Enactment. In: Proceedings of the 7th Database and Expert Systems Applications
International Conference, Springer-Verlag, LNCS, 1996, 94–115
4. Casati F., Ceri S., Pernici B., Pozzi G. Workflow Evolution. Int. Journal Data and
Knowledge Engineering 1998, 24(1): 211–239
5. Casati F., Pernici B., Pozzi G., Sánchez G., Vonk J. Conceptual Workflow Model.
In: Database Support for Workflow Management, Dordrecht, Kluwer Ac., 1999,
23–45
6. Casati F., Ceri S., Paraboschi S., Pozzi G. Specification and Implementation of
Exceptions in Workflow Management Systems. ACM TODS 1999, 24(3): 405–451
7. Combi C., Montanari A. Data Models with Multiple Temporal Dimensions: Com-
pleting the Picture. In: Advanced Information Systems Engineering, 13th Interna-
tional Conference, CAiSE 2001, Berlin, Springer, LNCS, 2001, 187–202
8. Combi C., Pozzi G. HMAP - A temporal data model managing intervals with
different granularities and indeterminacy from natural language sentences. VLDB
Journal 2001, 9(4): 294–311
9. Dayal U., Hsu M., Ladin R. Organizing long-running activities with triggers and
transactions. SIGMOD Record, 1990, 19(2): 204–214.
10. Dyreson C. E., Evans W. S., Lin H, Snodgrass R. T.: Efficiently Supported Tem-
poral Granularities. IEEE TKDE 2000, 12(4): 568-587 (2000)
11. Eder J., Liebhart W. The Workflow Activity Model WAMO. Proceedings of the
3rd International Conference on Cooperative Information Systems, 1995, 87–98.
12. Jensen C., Snodgrass R.T. Temporal Data Management. IEEE TKDE 1999, 11(1):
36–44
13. Snodgrass R.T. (ed.) The TSQL2 Temporal Query Language. Boston, Kluwer Ac.,
1995.
Other documents randomly have
different content
The Project Gutenberg eBook of Életemből (II.
rész)
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United
States and most other parts of the world at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away
or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License
included with this ebook or online at www.gutenberg.org. If you
are not located in the United States, you will have to check the
laws of the country where you are located before using this
eBook.
Language: Hungarian
Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 456. oldalon található.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XCVII. KÖTET
ÉLETEMBŐL. II.
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
1898
ÉLETEMBŐL
JÓKAI MÓR
II. RÉSZ
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA
1898
PÁRBAJ A CSATATÉREN.
Babért a múltnak!
Ha minden levelére egy hős nevét írjuk, nem koszorú: erdő lesz a
neve!
A tápió-bicskei csata el volt már vesztve; az osztrák hadsereg
vitézül küzdött ezen a napon. Bastich veteránjai véres tusa után
vetették vissza rohamra vitt fiatal honvédeinket, a visszavonulás
feltarthatatlan volt.
Hátunk megett pedig a megáradt Tápió volt s annak egyetlen egy
hídja, melyhez összetolongva sietett a megzavart sereg.
Az osztrák lovasság üldözésre rohant.
Dipold ágyúi meg-megállíták őket, kartácscsal üdvözölve a
közeledő báni huszárokat. Végre az ágyúk is ott vesztek.
A hadtest vezérei feladták a csatát, s gázlókon menekültek
keresztül, a hídról leszorítva.
Elveszett az ütközet, elvesztek az ágyúk, elveszett a nap
dicsősége, s még jött egy új csapás, hogy az egész hadtest oda
veszszen; az ágyúszóra Nagy-Káta felől elősietett Sternberg dandára,
s oldalt fogta a menekülő magyar hadtestet.
Nyolcz század osztrák lovasság jött egy tömegben a
homokhalmokról alá; ha ez a felzavart had derekába csap, az egész
hadtest veszve van.
Csak hat század tartalékhuszár volt, a mit ellenük lehetett
küldeni: azok is lehangolva, elkedvetlenítve a vesztett csata miatt.
De vezérük volt Sebő őrnagy.
Csak egy ember, csak egy kard.
De egy ember, egy kard is elég, hogy olyan gondolatjegyet
húzzon a történelem folyamába, mely azt mondja: «itt most megállj,
más fejezet kezdődik».
Sebes ügetéssel közeledett az osztrák lovasság, s messze előtte
lovagolt vezére, Riedesel ezredes.
Egy athleta, egy óriás; teljes hat láb magasságú férfi, herkulesi
vállakkal, száz lépésnyire előtte járt ezredének, s kardját villogtatva,
messziről hívta ki a magyar huszárokat: van-e közöttük is olyan
vitéz, ki a hadsort el meri hagyni, s egyedül előre vágtatva a sík
középre, szemébe mer nézni az osztrák hadsereg legdélczegebb
lovagjának?
Akadt olyan vitéz.
A büszke kihívásra a magyar huszárok őrnagya, Sebő
előrenyargalt a bajnoki találkozásra.
Kemény vitéz volt ő is, kinek mindig volt bátorsága a halál
kaszáját csorbára verni kardjával.
Miként a hajdani hős lovagkorban, a hol a csata előtt a vezérek
keltek vitézi párharczra: a Zalán futásának jelenetei látszottak
megelevenülni a lovagtornában, melyre a magyar és osztrák
lovasság két legjobb bajnoka egymás ellen rontott.
A két ellenséges hadcsapat között is szabad téren találkoztak
össze, egyedül, ezredeiket elhagyva, s ott szóváltás nélkül
összecsaptak.
Csak egyszer villant mind a két kard, s azzal mind a kettő
kihullott vitéze kezéből.
Mindketten ugyanazon összecsapással lefegyverző sebet ejtettek
egymáson; a magyar vitéz kardja az osztrák óriás kezét csuklóban
vágta tönkre, míg ő maga az ellenfél ádáz csapásától hüvelykujját
veszté.
De ez nem volt a párharcz vége.
A mint a két dalia egyszerre egy pillanatban kiejté jobbjából a
kardot, hirtelen megragadta egymást mind a kettő, s elkezdődött a
tusa puszta kézzel, balog kézzel.
Riedesel magasabb volt, de Sebő ügyesebb; gyorsan torkon
ragadta ellenfelét, azzal sarkantyúját paripája oldalába vágta, a két
mén megfordult egymásnak feszített oldallal, s azzal mind a két
lovag lezuhant a földre.
Erre vágtatva rohant a két ellenséges lovasság vezérei segélyére.
Mire oda értek, a földön dulakodó két vitéz közül csak az egyik
kelt föl: az Sebő volt; Riedesel halva maradt.
Mint hajdan Goliáth esése Izrael táborát, úgy lelkesíté új hősi
elszántságra e hősi jelenet a magyar huszárságot: visszaverték a
Sternberg-féle lovas-ezredet, s míg ők az első rohamot felfogták
kardjaikkal, azalatt megérkeztek a vörös sipkások, a 3-ik és 9-ik
zászlóalj törhetlen vitézei; azok aztán megmutatták, hogyan kell
szuronyszegezve ellenséget látogatni; délután öt órára vissza lett
nyerve az ütközet, az elveszett ágyúk, az elhagyott csatatér s a nap
dicsősége.
*
Ugyanazon huszárezred augusztus első napjaiban a Berettyó
partjain táborozott. Hanyatlóban, lemenőben volt már dicsőségünk
napja. Csak az okos paripák érzik talán, mit beszélnek az emberek:
kihallgatják az őrtüzek mellett gazdáik tépelödéseit s tovább adják, a
mit hallottak, egymás között. Egy éjszaka, mikor czövekeikhez voltak
kötözve, mintegy összebeszélésre, a legcsendesebb időben,
elkezdettek nyeríteni, tombolni; összetépték pányváikat, s
nekiszilajultan törtek keresztül a táborvonalon, s lovagjaikat elhagyva
rohantak el a pusztába. Felét sem sikerült összefogni: nagy része
világgá futott.
Talán előre érezték, a mi következik?
A ZSOLCZAI HŐS.
Kikből támadt az a vitéz honvédsereg?
Értelmes hazafiak, ügyvédek, iskolaviselt tanuló ifjak, orvosok,
kereskedők, mérnökök, iparosok sorakoztak a háromszínű zászló alá
a földmívesek fiai közé, s azt mondták: csak puskát adjatok nekünk,
azonnal katonák vagyunk.
Hogy nevettek ezen a régi rendszer okos emberei, a kik úgy
tudták a dolgot, hogy egy ember, meg egy puska még nem egy
katona; annak előbb még egy esztendeig kell riktájt állni, négy
esztendeig idegen országban lakni, hat esztendeig rapportra járni,
nyolcz esztendeig masirozni tanulni, tíz esztendeig német szóhoz
szokni, csak azután mondhatni el róla, hogy ez már katona.
Hát még ahhoz, hogy valaki katonatiszt legyen: hadnagy,
százados, őrnagy, ezredes. Az kerül még csak nagy időbe, tenger
tudományba. Hogy tanulhatná azt meg a jámbor magyar ember, a
kit sohasem tanítanak erre?
És azután mégis úgy lett: a mint annak a magyar fiúnak puskát
adtak a kezébe, mindjárt katona lett abból; némelyiknek puskát sem
adtak, csak kaszát és azzal is jó katona lett.
Csoda biz ez. De a hazaszeretet tud még a csodatételekhez.
Azok között, kik a nyugalmas polgári életpályát a kard tetteiért
elhagyták, egyik legkitünőbb bajnokunk volt Gózon Lajos.
Ügyvéd volt Pesten. Együtt jártunk iskolába. Ott is, mindenki úgy
ismerte, mint nemes kedélyű szelid ifjút.
Midőn a nemzet önvédelmi harczra kényszerült, egy önkéntes
csapat vállalkozott pesti értelmes fiatalokból a megtámadott haza
védelmére: Gózon is e csapattal ment el. Nem kalandot, nem új
pályát kerestek ők, csak a haza segélykiáltására ragadtak fegyvert,
mint a hogy fegyverhez kap minden jó gyermek, a ki apját, anyját
hallja segélyért sikoltani.
Azonban a sors rendelkezett az eltávozottal.
Manswörth alatt rohamra kellett volna menni az ellenféltől
megszállt helység ellen, melyet erős ütegek védtek s a halálos
vállalat megreszketteté a legelszántabb katonák szivét is.
Ekkor a fiatal ügyvéd, a katonai hírrel nem biró Gózon Lajos
kiragadta a zászlótartó kezéből a nemzeti lobogót, «utánam barátim,
éljen a haza!» kiáltá és neki rohant a zászlóval az ellenség ütegének;
s a példáján fellelkesült csapatok elszántan vetették magukat bele az
ellenfél kartácstüzébe.
Őt minden golyó kikerülte, pedig tudjuk, hogy azok nagyon fel
szokták keresni azt, a ki zászlóval jár a kezében.
Ilyen férfit nem volt szabad visszabocsátani az íróasztalhoz. A
vezérek ott maraszták, tiszti rangra emelték; s ott azután a hány
csatában megjelent, annyi érdemet keresett magának: csupa
érdemekért, nem pártfogoltatásból, őrnagya lett egy vitéz
zászlóaljnak.
Július 2-ikán és 11-ikén a háromszor visszafoglalt ácsi erdő
tanúskodik Gózon hősi elszántságáról. A hány szál fája van annak az
erdőnek, mindenik lehetne egy sírfejfája ott elhullott magyar és
osztrák vitézeknek.
Következett ama hírhedett körvonulása a felső magyar
hadseregnek Komáromtól a Tiszáig, mely két világhatalom
hadseregei között annyi hősiességgel hajtatott végre.
Alig múlt el nap csatározás, elő- és utóhadak összeütközése
nélkül; ezek voltak a hétköznapok: néha aztán egy-egy ünnep is jött
közbe, teljes ütközet napja.
Ilyen harczi ünnep volt július 26-ika a Sajó vizénél.
Tseodajeff orosz tábornok húsz ezer emberrel, azok között
huszonöt század lovas, sietett a magyar hadsereg balszárnyát
megtámadni. E bal szárnyat a 7-ik hadtest képezte Pöltenberg
vezénylete alatt; alig több ötezer embernél. Tehát egy: négy ellen.
A Sajó vize feküdt közöttük.
Az ütközetet jobbára a tüzérség vívta. Tseodajeff negyvennyolcz
ágyút vonatott elő a Sajó jobb partján, hol a folyam kígyózó
területei, sűrű csalittal borítva, kedvező előnyt nyujtottak neki
ütegeit észrevétlenűl közelebb tolni a magyar hadálláshoz.
Egy ilyen orosz üteg, két zászlóaljtól és egy szotnya kozáktól
fedezve, egész Alsó-Zsolczáig felnyomult a parti berkek oltalma alatt,
s onnan egyszerre váratlanul megnyitotta a gyilkos tüzelést a
hadseregnek egyik szemközti ütege ellen.
Azon üteg tüzérei csaknem gyermekek voltak még. Csak most
váltak meg az iskolától, hol épen annyit tanultak a mathematikából,
a mennyi elég arra, hogy valaki tüzér legyen vele.
Gózon Lajos, a 66-ik zászlóalj őrnagya, az orosz üteg
veszedelmes működését látva, mely a bal szárny állását ingatottá
tevé, sietett tábornokát figyelmeztetni, s egyúttal fölkérni, hogy
engedje neki az orosz üteget szuronynyal kivetni helyéből.
A tábornok válasza az volt, hogy neki a fővezér parancsa ellenére
nem szabad a Sajó jobb partjára hadoszlopokat vezényelni; nem is
vállalhatja a felelősséget ily vérontó vállalat áldozataiért magára.
A kis fiúk ütegéből pedig már két ágyú a földön feküdt, a
harmadiknak a kerekei sérülve voltak már, a szegény kis fiúkat
egyiket a másik után hurczolták el holtan, összezúzottan az ágyuk
mellől. – Gózon Lajos nem nézhette ezt; átadta a zászlóalj
vezényletét a legidősebb századosnak, kijelentve, hogy ő maga saját
felelősségére önként vállalkozókkal fog támadást intézni az orosz
üteg ellen.
Azzal elindult lóháton gázlót keresni a Sajóban. Mikor azon
szerencsésen áthatolt, keresztül lovagolta a Sajó partján elterülő
erdőt, egész odáig, a honnan az orosz üteg állását kikémlelheté.
Ezzel visszalovagolt zászlóaljához.
– No most fiuk! szólt hozzájuk, a kinek a hazája élete kedvesebb,
mint a magáé, az jöjjön velem.
De az ily szóra aztán az egész zászlóalj vele akart menni.
– Elég lesz egy század! mondá Gózon: s kiválaszta egy századot,
míg a másikat csatárlánczra osztva, a Sajó balpartján elhelyezé.
Egy század két zászlóalj ellen, meg egy lovas kozák szotnya ellen,
egy ágyúüteg megtámadására! Nevetnének a hadtudomány vénei,
ha valaki ezt tanácsolná nekik.
Nálunk volt, a ki megtette.
A Sajóhoz érve a kis csapat, azt kérdezé: hogy megyünk itt át?
– Hát csak így ni! mondá Gózon, s leugorván a lováról, egy
beteges fiú kezéből kivette a puskát s beleugrott a vízbe, s a
kikeresett gázlónak indult: «itt a híd, fiúk; utánam, a ki magyar és
szereti hazáját!»
Percz mulva a kis csapat hónaljig érő vizen át gázolva, eltünt a
jobbparti erdő árnyékában.
És most azután csendesen, óvatosan előre a bokrok között; nem
szól más, csak a nyugtalan szívdobogás, nincs más parancsszó, csak
a szemek intése. A kis csapat egyedül áll az ellenség táborának
szivében, minden segélytől távol, egyedül saját szuronyára bízva.
Már előtte az ellenség, mely jelenlétét nem is sejti. Gondolni és
végrehajtani csak egy percznyi idejök van.
Hanem az dicsőséges percz volt.
«Szuronyt szegezz, és előre!» hangzott Gózon Lajos szava, s
abban a pillanatban, mint martalékára a sas, csapott le az orosz
ütegre a maroknyi önkéntes csapat, s abban a perczben le volt ölve
minden tüzér, beszegezve minden ágyú, egy sortüzeléssel
szétriasztva a fedezet. E percz alatt el volt döntve a nap sorsa.
A mily bátran volt keresztül vive a hősi merénylet, oly nagyszerű
lett annak eredménye: az orosz csatarendben nagy zavar támadt;
azt hitték, a magyar hadsereg gázlóra találván, őket oldalba fogta;
hirtelen megszüntették a tüzelést az egész vonalon s azzal
Tseodajeff felhagyott a csatával s távol a Sajótól táborba vonta
seregét.
És mind ebben egy maroknyi kis csapaté volt az oroszlánrész, s
annak vezetőjéé, ki egy év előtt még ügyvéd volt.
Maguk a vezérek is elismerőleg híresztelék Gózon Lajosnak e
bátor tettét; a sikerdús kivitelért a fővezér ott a helyszinén
alezredessé emelte őt, s az összes táborkar előtt megölelé, így szólva
hozzá: «önben ismét a manswörthi és ácsi hősre ismerek».
Nehány nap mulva a nyíradonyi főhadiszálláson augusztus elsején
kelt vitézségi bizonyítvány adatott át Gózon Lajosnak.
Ide irom azt egész terjedelmében; más jutalmat úgy sem
adhatunk hőseinknek, mint azt, hogy neveiket megkoszorúzzuk.
«Bizonyítvány. – Második rangú érdemjelre ajánltatik Gózon Lajos
őrnagy s 66-ik zászlóalj-parancsnok úr, ki hazája iránti buzgó
szeretetből és tántoríthatatlan hű ragaszkodástól ösztönözve, f. é.
július 2-dik és 11-én Komáromnál az ácsi erdőben, s 26-ikán a
Sajóvonalon küzdött csatában, példás és harczias viselete, hősies
elszántsága és halált megvető kitartása által, vitéz jellemének kitünő
jeleit adá. Legszebb feladatomnak és kötelességemnek tartom, –
addig is, míg ezen hősnek melle érdemrenddel diszesíttethetnék, a
méltányló haza nevében ezen elismerést nyilvánító vitézségi
bizonyítványt kézbesítni. – Kelt a nyíradonyi főszálláson. Augusztus
hó 1-jén 1849. A fővezér Görgei Arthur. (P. H.)
Ime egy magyar hős életéből egy lap, mely életpályájában piros
betükkel van nyomtatva.
A harczok ideje alatt a munkáspolgárból az lett, a mivé kell tudni
átalakulni minden hazafinak: derék katona.
S a harczok lejártával a vitéz katonából ismét az lett, a mivé kell
tudnia átalakulni minden katonának: munkás, hasznos polgár.
Akkor tudta fegyverrel szolgálni hazáját, jól, híven,
önfeláldozólag.
Most tudja szolgálni hazáját észszel, munkával, szintoly jól,
szintoly híven, szintoly önfeláldozással.
Ez az én eszményképem egy magyar honvédről.
Ez az én eszményképem egy magyar polgárról.
EGY VILÁGÍTÓ SUGÁR.
Ki ne ismerné azt a derék szerzetes rendet Magyarországban,
melynek tagjai fehér palástot viselnek? Ki ne tudná, hogy e fényes
fehér paláston a rágalom egy foltot sem ejtett soha? De ha
dicséretüket akarná elsorolni, tele írhatná vele a fényes fehér lapot a
közvélemény. Ők terjesztői a tudománynak, példaadói a jó
erkölcsnek, ők buzgó apostolai a vallásosságnak; és a mellett hívei a
hazának és jó testvérei a külömböző hitvallásuaknak.
… 1848-ban huszonkét fiatal növendék tagja volt e szerzetnek,
mind tudományosan művelt kitünő ifjak.
Jött a vérpazarló korszak, egy segélykiáltás hangzott végig a
hazán, mely áthatott minden zárt ajtón és kerített falon.
A haza fegyverbe szólítá fiait. Nem lázadásra hívta fel. Felkent
királya nevében, törvényes kormány szólítá fel a férfiakat törvény és
alkotmány védelmére, belső rend helyreállítására.
Akkor nem volt szükség kategoriákat állítani fel, kinek van
hivatása otthon maradni? doktornak, diáknak, papnak, prókátornak?
mert úgy sem maradtak volna otthon. A zászlók alá gyült a
földmívessel a földesúr fia és a doktorok és a diákok, papok és
prókátorok egyenlően.
A fehér barátok huszonkét ifjú növendéke közül egyszerre
tizenkettő vett búcsút a zárdától, hogy a haza védelmére szálljon.
Nem szökve, nem alattomban váltak meg; bejelenték
gvárdiánjuknak, hogy ők honvédekké akarnak indulni, s az ősz
gvárdián azt tette velük, hogy rendelt számukra szekereket, süttetett
számukra úti eleséget, mely a táborig eltartson, s mikor szekereikre
ültek, összecsókolá valamennyit és áldását adta rájuk; s könyező
szemmel nézett utánuk, míg a távolban beláthatá kocsijaik porát.
Még azután is sírt, hogy a zárdába visszatért.
Az ott maradt tíz növendék egyike vigasztalni kezdé, hogy ne
sírjon, hiszen még itt maradtak ők.
«Hiszen épen azt siratom, felelt a tisztes agg, hogy ti itt
maradtatok.»
Az eltávozottakkal együtt járt az agg gvárdián áldása. Vitézül
harczoltak mindannyian, szereztek babérokat, tiszti rangot, hírt,
nevet; minden csatában boldogultak. Nehány hősi halállal mult ki;
azokat érte a legvalódibb áldás, az lett legboldogabb.
Mert egyszer azután vége lett harcznak, dicsőségnek, s az élve
maradottaknak nagy okuk volt azokat irigyelni, kik egy szabad hazát
látva, hunyták le örökre szemeiket.
A nemzet virága, mely a felszinen úszott, sietett le a fenékre.
Erdők, berkek, gunyhók visszhangozák a jelszót: «qui bene latuit,
bene vixit».
A kik megmaradtak a tizenkét lelkes ifjú közül, siettek vissza
zárdájokba; a fegyver ki volt verve kezeikből, más fegyverrel kelle
folytatni a harczot egy nemzet életéért; a tudomány fegyverével, a
szellem csataterén.
Újra felölték fehér palástjukat s folytatták a tudományos munkát
ott, a hol elhagyták.
Kitünő, tudományos emberek váltak belőlük, szerencsés volt az a
tanoda, mely közülök nyerhetett tanárt. Annak a növendékein is
meglátszott a szellemi tökélyesbülés minden ágazatban.
Ekkor kezdődtek az ultramontán agitatiók, a jezsuita
betelepítések Magyarországon.
É
Évekig figyelemmel kisérő tanúi voltunk a ki-kiszámított kegyetlen
üldözésnek, a minek e derék római kath. egyházi rend szabadelvű
tanárai czéltáblái voltak az ultramontán hierarchák részéről.
Ez üldözés mindaddig tartott, míg a jezsuiták barátai a
legjelesebb tanárokat tanszékeikből el nem távolították,
hatáskörüktől teljesen meg nem fosztották.
És ezen tanárok katholikusok voltak, de mivel szabadelvűségüket
nem akarták eltitkolni, mivel tudományos haladásukban nem
hátrafelé, hanem előre törekedtek, mivel erős lelkű hazafiak voltak:
tehát nem használt nekik sem roppant tudományosságuk, sem
kitünő szellemi tehetségeik, sem irodalmi hírnevük, sem katholikus
papi buzgalmuk, sem honfi érdemeik: el kellett temetkezniök zárdáik
falai közé; most is ott találhatná őket, a ki nem tartaná fölösleges
fáradságnak, hogy elinduljon szellemi kincseket keresni.
A BURG FEHÉR ASSZONYA.
Egy hamar elmuló zaj hallatszott tavaly a Burgban megjelent
kisértetről, mely egy fehér asszony alakjában minden éjfélkor
megjelent a császári könyvtár folyosóján a szegény silbakot
agyonijesztgetni. A fehér asszony több éjjel egymásután kisértett a
Burgban, míg egyszer aztán dementirozták hivatalosan az egész
lélekjárást. Mese volt az egész. Az élczlapok eltemették.
Pedig hát ez nem volt mese, hanem tökéletes valóság.
Három nap egymásután megjelent egy fehérbe öltözött
hölgyalak, márvány fehér arczczal, de jól kivehető vonásokkal,
kezében egy lámpa, abban egy égő gyertya, melynek lángja lobog
ugyan, de a falra világot nem vet; az alak a folyosó egyik ajtajától a
másikig végig haladt, az őrt álló katona felhivására nem ügyelt, s a
második ajtónál eltünt. Másik éjjel az őr, miután kiáltására nem
ügyelt, rá is lőtt az alakra; arra a kisértet nyom nélkül eltünt.
Harmadik éjjel két őrt állítottak ki; azok előtt is megjelent a rém;
azok is kiabáltak rá: azután keresztülkasul lőtték, mire a fehér
asszony nem tünt el, hanem megállt és merően a szemük közé
nézett. E kisértet-nézéstől az egyik őr, egy izmos, erős morva vadász
ájultan esett össze.
Negyedik nap után a Burgban szolgálattevő főhadnagy maga
foglalta el a kisértetes őrállomást. Ez mint gavallér ember asszony
ellen nem vitt magával puskát, pisztolyt, csak úgy kardosan állt a
lesbe. A mint a tizenkét órát elkongta az István templom harangja:
ott állt előtte a fehér asszony, s elkezdett csendesen haladni. A tiszt
bátor férfi volt, utána sietett, utolérte; abban a perczben a fehér
asszony visszafordult s a lámpát a tiszt arcza elé tartá.
Erre a tiszt hozzá kapott, hogy a kezét megragadja, a másik
karját pedig a fehér nő dereka körül fonta, – akkor eltünt a fehér
asszony: a tiszt megfogta és megölelte – a semmit.
Az eltünés pillanatában úgy tetszett neki, mintha a fehér hölgy
egy hideg csókot nyomott volna ajkára.
Már most ha tisztünk egy mult századbeli mousquetier tiszt lett
volna, kötelessége lesz vala e kisértet-csóktól halálra betegedni és
belehalni; minthogy azonban mai időkben a katonatisztek chemiát és
optikát is tanulnak, annálfogva a főhadnagy nem érte be azzal a
kisértetlátással, hanem vizsgálódni kezdett a folyosó ajtajain,
ablakain, s egyszer egy ablakán a folyosónak kitekintve, észrevette,
hogy a Burggal átellenes ház egyik harmadik emeleti ablaka
szokatlan fényesen ki van világítva. Rögtön lesietett az őrterembe,
maga mellé vett két katonát, átment az átelleni házba, s kérdezé a
házfelügyelőtől, hogy ki lakik ott, a hol az ablak ki van világítva? Egy
fényképész. A tiszt rögtön sietett ennek a szállására, nem csengetett
be, hanem betörette az ajtót, s szépen ott lepte az egész kisértet-
csináló apparátust. A nagy tükörüvegtáblát, melynek segélyével és
villanyvilágítással a kisértetes nőalakot a Burg ablakán át annak
folyosóján végig sétáltatták, sőt magát a fehér asszonyt is, a kinek
még akkor is be volt a képe mázolva krétával. De most már
csakugyan megfoghatta, ha a csókjából nem kivánt is.
A dologból inquisitio lett: a fényképész azt a merész tréfát nem a
maga mulatságából rendezte, hanem aztán annyi magas állású
személy keveredett bele a vizsgálatba, hogy jónak látták azt
abbahagyni, s az egész kisértethistóriát meghazudtolni.
Az ultramontán-párt manővere volt az egész: ilyen együgyű
hókuszpókuszszal akarták az uralkodót a szabadelvű iránytól
elfélemlíteni.
Azoknak, a kik e dologról tudtak, meghagyatott, hogy ne
beszéljenek róla. De hogy nem jól tartották meg a titkot, annak
bizonysága az, hogy mi is megtudtuk.
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
ebookball.com