Visit https://ebookultra.

com to download the full version and

explore more ebooks

Nuclear Non Proliferation in International Law

Volume III Legal Aspects of the Use of Nuclear
Energy for Peaceful Purposes 1st Edition Jonathan L.
Black-Branch
_____ Click the link below to download _____
https://ebookultra.com/download/nuclear-non-
proliferation-in-international-law-volume-iii-legal-
aspects-of-the-use-of-nuclear-energy-for-peaceful-
purposes-1st-edition-jonathan-l-black-branch/

Explore and download more ebooks at ebookultra.com

Here are some recommended products that might interest you.
You can download now and explore!

Nuclear Non Proliferation in International Law Volume I

1st Edition Jonathan L. Black-Branch

https://ebookultra.com/download/nuclear-non-proliferation-in-
international-law-volume-i-1st-edition-jonathan-l-black-branch/

ebookultra.com

Nuclear Medicine Communications 1st Edition International

Atomic Energy Agency

https://ebookultra.com/download/nuclear-medicine-communications-1st-
edition-international-atomic-energy-agency/

ebookultra.com

Megawatts and megatons the future of nuclear power and

nuclear weapons 1st Edition Richard L. Garwin

https://ebookultra.com/download/megawatts-and-megatons-the-future-of-
nuclear-power-and-nuclear-weapons-1st-edition-richard-l-garwin/

ebookultra.com

Nuclear Medicine Physics A Handbook For Teachers And

Students 1st Edition International Atomic Energy Agency

https://ebookultra.com/download/nuclear-medicine-physics-a-handbook-
for-teachers-and-students-1st-edition-international-atomic-energy-
agency/
ebookultra.com
Nuclear Energy Today 2nd Edition Oecd

https://ebookultra.com/download/nuclear-energy-today-2nd-edition-oecd/

ebookultra.com

Nuclear Energy in the 21st Century 1st Edition Ian Hore-

Lacy

https://ebookultra.com/download/nuclear-energy-in-the-21st-
century-1st-edition-ian-hore-lacy/

ebookultra.com

Nuclear Energy and Global Governance 1st Edition Trevor

Findlay

https://ebookultra.com/download/nuclear-energy-and-global-
governance-1st-edition-trevor-findlay/

ebookultra.com

Chemical Thermodynamics Chemical Thermodynamics of Solid

Solutions of Interest in Radioactive Waste Management
Nuclear Energy Agency
https://ebookultra.com/download/chemical-thermodynamics-chemical-
thermodynamics-of-solid-solutions-of-interest-in-radioactive-waste-
management-nuclear-energy-agency/
ebookultra.com

Milestones in the Development of a National Infrastructure

for Nuclear Power 1st Edition Iaea

https://ebookultra.com/download/milestones-in-the-development-of-a-
national-infrastructure-for-nuclear-power-1st-edition-iaea/

ebookultra.com
Nuclear Non Proliferation in International Law Volume
III Legal Aspects of the Use of Nuclear Energy for
Peaceful Purposes 1st Edition Jonathan L. Black-Branch
Digital Instant Download
Author(s): Jonathan L. Black-Branch, Dieter Fleck (eds.)
ISBN(s): 9789462651388, 9462651388
Edition: 1
File Details: PDF, 4.87 MB
Year: 2016
Language: english
Nuclear Non-
Proliferation in
International Law
Volume III
Legal Aspects of the Use of Nuclear
Energy for Peaceful Purposes

Jonathan L. Black-Branch
Dieter Fleck Editors
Nuclear Non-Proliferation in International
Law—Volume III
Jonathan L. Black-Branch · Dieter Fleck
Editors

Nuclear Non-Proliferation
in International
Law—Volume III
Legal Aspects of the Use of Nuclear Energy
for Peaceful Purposes

13
Editors
Jonathan L. Black-Branch Dieter Fleck
Faculty of Law Cologne
University of Manitoba Germany
Winnipeg, MB
Canada

ISBN 978-94-6265-137-1 ISBN 978-94-6265-138-8 (eBook)

DOI 10.1007/978-94-6265-138-8

Library of Congress Control Number: 2016945948

Published by t.m.c. asser press, The Hague, The Netherlands www.asserpress.nl

Produced and distributed for t.m.c. asser press by Springer-Verlag Berlin Heidelberg

© t.m.c. asser press and the authors 2016

No part of this work may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted in any form or by
any means, electronic, mechanical, photocopying, microfilming, recording or otherwise, without written
permission from the Publisher, with the exception of any material supplied specifically for the purpose
of being entered and executed on a computer system, for exclusive use by the purchaser of the work.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication
does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from the relevant
protective laws and regulations and therefore free for general use.

Printed on acid-free paper

This Springer imprint is published by Springer Nature

The registered company is Springer-Verlag GmbH Berlin Heidelberg
Preface

Nuclear non-proliferation remains firmly in the focus of public debate, nationally,

regionally and on a global level. While some issues are highly disputed and the
role of law may be seen as ineffective and weak in relation to the questions to be
solved, international law continues to play a distinct role and makes a relevant
contribution in providing an enforceable regulatory framework for securing safety
and security in this important area. Treaty law and evolving customary principles
and rules may be used to balance diverging interests and protect the needs of peo-
ples and individuals that would otherwise remain subject to arbitrary authority and
decision-making. The important task of securing non-proliferation of nuclear
weapons, to ensure the safety and security of peaceful uses of nuclear energy and
to achieve nuclear disarmament under strict and effective international control,
calls for the interpretation and application of international legal rules in their rele-
vant context, a task that this book series endeavours to facilitate. Volume I,1 which
started with an exposé of relevant legal issues and international concerns,
addressed a variety of critical questions that require strict and full application of
rules stemming from more than one field of international law. Volume II2 was ded-
icated to an in-depth review of controversial aspects of verification and compli-
ance. It assisted to further develop international consensus on critical issues of law
application that remains essential, both from a theoretical perspective and from the
practices of States and international organizations. The positive reception of both
Volumes underlines the need for continued efforts in this field, in order to explore
such issues further.
The present Volume focuses on Legal Aspects of the Use of Nuclear Energy for
Peaceful Purposes. The main body of contributions presented are the results of a
research conference held in Cologne from 19 to 20 November 2015. This follows

1
Black-Branch J and Fleck D (Eds), Nuclear Non-Proliferation in International Law, Vol I with
Preface by Mohamed ElBaradei. Springer/Asser Press, 2014.
2
Black-Branch J and Fleck D (Eds), Nuclear Non-Proliferation in International Law, Vol II
Verification and Compliance. Springer/Asser Press, 2015.

v
vi Preface

in the tradition of gathering relevant experts to discuss areas pertinent to nuclear

weapons, non-proliferation and contemporary international law through the
Nuclear Round Table series, which have already lead to two comprehensive
Reports, presented at the last two conferences of the International Law Association
(Washington 20143 and Johannesburg 20164). The Cologne conference provided
an excellent forum for exchange of expertise and in-depth discussion of controver-
sial issues of nuclear safety and security. It also offered an opportunity for a com-
prehensive legal evaluation of the 2015 Nuclear Accord with Iran and its
implementation, a vital topic that is also reflected in this Volume.
We would like to express our sincere gratitude to Prof. Kerstin Odendahl,
Executive Director of the Walther Schücking Institute of International Law
at the University of Kiel, for co-organizing this event in conjunction with the
ILA Committee on Nuclear Weapons, Non-Proliferation and Contemporary
International Law and the Nuclear Round Table series. We are particularly
indebted to the Fritz Thyssen Foundation for again supporting the event, and in
particular to Dr. Thomas Suermann and his team for hosting our conference
in a highly professional and forthcoming manner that has greatly supported our
activities.
Special acknowledgement is again due to our peer reviewers who have offered
their critical advice, encouragement and invaluable suggestions. As all co-authors
appreciated the double anonymous review process, we may express our sincere
gratitude on behalf of all of them.
TMC Asser Press/Springer has helped to secure the publication of this book
series in a very diligent and effective manner. We would like to thank Philip van
Tongeren, Frank Bakker and their team for their interest, outstanding diligence and
encouragement.

Oxford, UK Jonathan L. Black-Branch

Cologne, Germany Dieter Fleck
April 2016

3
Legal Aspects of Nuclear Disarmament, http://www.ila-hq.org/en/committees/index.cfm/cid/1025.
4
Legal Issues of Verification of Nuclear Non-Proliferation Obligations, http://www.ila-hq.org/en/
committees/index.cfm/cid/1025.
Contents

1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship

with Nuclear Non-proliferation and Disarmament. . . . . . . . . . . . . . . 1
Jonathan L. Black-Branch and Dieter Fleck
2 Between Prosperity and Destruction: A Modern Interpretation
of the Right to Peaceful Use of Nuclear Energy in Light
of the Protection of Human Rights and Future Generations . . . . . . . 21
Daniel Rietiker
3 Ensuring Peaceful Use via International Licensing
of the Nuclear Fuel Cycle. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
Seth Hoedl
4 Perspectives on a Treaty Prohibiting the Production
and Stockpiling of Weapon-Usable Nuclear Material. . . . . . . . . . . . . 113
Tariq Rauf and Usman Iqbal Jadoon
5 Mitigating the Nuclear ‘Dual-Use Dilemma’: Suggestions
for the Enhancement of the Culture of Responsibility . . . . . . . . . . . . 147
Ilaria Anna Colussi
6 Peaceful Uses of Nuclear Energy Under EURATOM Law. . . . . . . . . 171
Jürgen Grunwald
7 Some Aspects of the Effectiveness of the International
Regulatory Framework to Ensure Nuclear Safety. . . . . . . . . . . . . . . . 215
Anguel Anastassov
8 A Framework for the Secure Development of Nuclear
Energy: Obligations, Challenges and Possible Solutions. . . . . . . . . . . 247
Sonia Drobysz
9 Storage and Disposal of Radioactive Waste: The Search
for a Global Solution. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
Kerstin Odendahl

vii
viii Contents

10 The Peaceful Use of Nuclear Energy and the Protection

of the Environment. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295
Michael Bothe
11 Nuclear Off-site Emergency Preparedness and Response:
Some International Legal Aspects. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311
Günther Handl
12 Nuclear Accidents: Models for Reparation. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355
Norbert Pelzer
13 Legal Aspects of the Nuclear Accord with Iran
and Its Implementation: International Law Analysis
of Security Council Resolution 2231 (2015) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403
Dirk Roland Haupt
14 The Iranian Nuclear Agreement: A Scientifically Reliable,
Transactional and Verifiable Joint Comprehensive Plan of Action. . . . 471
Maurizio Martellini and Massimo Zucchetti
15 Due Diligence as a Legal Concept to Ensure Security
and Safety of Peaceful Uses of Nuclear Energy as well
as Non-proliferation and Disarmament Obligations. . . . . . . . . . . . . . 489
Jonathan Black-Branch
16 The Right to Develop Research, Production and Use
of Nuclear Energy for Peaceful Purposes: Shortcomings
and Loopholes in Legal Regulation. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525
Dieter Fleck
Index. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 553
Abbreviations

ABACC Brazilian–Argentine Agency for Accounting and Control

of Nuclear Materials
AEOI Atomic Energy Organization of Iran
AFCONE African Commission on Nuclear Energy
ALARA ‘as low as reasonably achievable’
AMP Ageing management programme
AP Additional Protocol
ARM Advance Reference Material
ARSIWA Articles on Responsibility of States for Internationally
Wrongful Acts (2001)
BOT Breakout time
BSC Brussels Supplementary Convention (31 January 1963)
CANDU CANadian Deuterium Uranium reactors
CBRN Chemical Biological Radiological and Nuclear Risk Mitigation
CD Conference on Disarmament
CERCLA United States Comprehensive Environmental Response,
Compensation, and Liability Act of 11 December 1980
CERN Conseil européen pour la recherche nucléaire
CFSP Common Foreign and Security Policy (EU)
CMC Convention Relating to Civil Liability in the Field of Maritime
Carriage of Nuclear Material (17 December 1971)
CNS Convention on Nuclear Security (20 September 1994)
CoCom Coordinating Committee for Multilateral Export Controls
CPPNM Convention on the Physical Protection of Nuclear Material
(26 October 1979)
CSA Comprehensive Safeguards Agreement
CSC Convention on Supplementary Compensation for Nuclear Damage
(29 September 1997)
CSDP Common Security and Defence Policy (EU)
CSS Commission on Safety Standards

ix
x Abbreviations

CTBT Comprehensive Nuclear Test-Ban Treaty (24 September 1996)

DEA Drug Enforcement Administration (US)
DiD Defence in depth
DoE Department of Energy
DPRK Democratic People’s Republic of Korea
DRM Dispute resolution mechanism
DS Design safety
DSARS Design and Safety Assessment Review Service
EAEC European Atomic Energy Community (EURATOM)
ECHR European Convention on Human Rights
ECSC European Coal and Steel Community
ECtHR European Court on Human Rights
EEC European Economic Community
ENDC Eighteen-Nation Committee on Disarmament
ENR Uranium enrichment and spent fuel reprocessing
ENSREG European Nuclear Safety Regulators Group
EPR Nuclear off-site emergency preparedness and response
EPReSC Committee on Emergency Preparedness and Response Standards
EU European Union
EURATOM European Atomic Energy Community
FAO Food and Agriculture Organization of the United Nations
FMCT Fissile material cut-off treaty
FMT Fissile material treaty
FORO Ibero-American Forum of Radiological and Nuclear Regulatory
Agencies
GGE Group of Governmental Experts
GNNPV Global nuclear non-proliferation verification
GRS Generic Reactor Safety
HEU Highly enriched uranium
IACHR Inter-American Commission on Human Rights
IACRNE Inter-Agency Committee on Radiological and Nuclear
Emergencies
IAEA International Atomic Energy Agency
ICCPR International Covenant on Civil and Political Rights
(19 December 1966)
ICJ International Court of Justice
ICNS Draft International Convention on Nuclear Security
ICRP International Commission on Radiological Protection
ICSANT International Convention for the Suppression of Acts of Nuclear
Terrorism (13 April 2005)
ILA International Law Association
ILC International Law Commission
ILM International Legal Materials
INES International Nuclear and Radiological Event Scale
INFCE International Nuclear Fuel Cycle Evaluation
Abbreviations xi

INFCIRC Information Circulars, IAEA

INLA International Nuclear Licensing Agency
INLEX International Expert Group on Nuclear Liability
INRA International Nuclear Regulators Association
INSAG International Nuclear Safety Advisory Group
INSARR Integrated Safety Assessment of Research Reactors
IPFM International Panel on Fissile Materials
IPPNW International Physicians for the Prevention of Nuclear War
IPSART International Probabilistic Safety Assessment Review Team
IRENA International Renewable Energy Agency
IRRS Integrated Regulatory Review Service
ITDB Illicit Trafficking Database System
ITER International Thermonuclear Experimental Reactor
JCPOA Joint Comprehensive Plan of Action
JP Joint Protocol Relating to the Application of the Vienna
Convention and the Paris Convention (21 September 1988)
JPLAN Joint Radiation Emergencies Management Plan
JPOA Joint Plan of Action
LEU Low-enriched uranium
LTO Long-term operation
MTCR Missile Technology Control Regime
NAM Non-Aligned Movement
NNWS Non-nuclear weapon States
NPP Nuclear power plant
NPT Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons (1 July 1968)
NSaC Nuclear Safety Center
NSaCoE Nuclear Safety Center of Excellence
NSG Nuclear Suppliers Group
NSGEG Nuclear Security Governance Experts Group
NSS Nuclear Security Series (IAEA)
NuPoC Nuclear Power Plant and Reactor Exporters’ Principles of Conduct
NUSS Nuclear Safety Standards
NUSSC Committee on Nuclear Safety Standards
NWFZ Nuclear weapon-free zone
NWS Nuclear weapon States
OECD/NEA Organization for Economic Cooperation and Development,
Nuclear Energy Agency
OEEC Organization for European Economic Co-Operation
OFAC Office of Foreign Assets Control
OP Operative paragraph
OPANAL Organismo para la Proscripción de las Armas Nucleares
en la América Latina y el Caribe
OSART Operational Safety Review Team
PLiM Plant life management
PMD Possible Military Dimensions
xii Abbreviations

PP Preambular paragraph
PRA Probabilistic Risk Assessment
PROSPER Peer Review of Operational Safety Performance
Experience Review
PSA Probabilistic Safety Assessment
PSI Proliferation Security Initiative
PUI Peaceful Uses Initiative (IAEA)
PWG Procurement Working Group
R&D Research & Development
RADWASS Radioactive Waste Safety Standards
RAMP Review of Accident Management Programmes
RASSC Committee on Radiation Safety Standards
RevCon Review Conference
ROpER Regulator Operating Experience Review
SALTO Safety Aspects of Long-Term Operation of Water Moderated
Reactors
SARIS Self-Assessment of Regulatory Infrastructure for Safety
SC Security Council
SDGs Sustainable Development Goals
SDN List Specially Designated Nationals and Blocked Persons List
SDR Special Drawing Rights as defined by the International Monetary
Fund (IMF)
SEDO Safety Evaluation of Fuel Cycle Facilities during Operation
SER Safeguards Evaluation Report
SFAIRP ‘so far as is reasonably practicable’
SLC State-Level Concept
SSRS Site and Seismic Safety Review
SUA Convention for the Suppression of Unlawful Acts against the
Safety of Maritime Navigation (2005)
SUA Prot Protocol for the Suppression of Unlawful Acts against the Safety
of Fixed Platforms Located on the Continental Shelf (2005)
SWU Separative Work Units (uranium enrichment)
TCA Trade Cooperation Agreement
TECDOCS Technical documents
TFEU Treaty on the Functioning of the European Union (2012)
TRANSSC Committee on Transport Safety Standards
UN United Nations
UNAEC United Nations Atomic Energy Commission
UNCIO United Nations Conference on International Organization
UNDP United Nations Development Programme
UNECE United Nations Economic Commission for Europe
UNEP United Nations Environmental Programme
UNESCO United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization
UNGA United Nations General Assembly
Abbreviations xiii

UNHCR United Nations High Commissioner for Refugees

UNICEF United Nations Children’s Fund
UNIDIR United Nations Institute for Disarmament Research
UNSCEAR United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic
Radiation
UNTS United Nations Treaty Series
USIE Unified System for Information Exchange in Incidents
and Emergencies
USNRC United States Nuclear Regulatory Commission
VC Vienna Convention on Civil Liability for Nuclear Damage
(21 May 1963)
VCLT Vienna Convention on the Law of Treaties (23 May 1969)
VOA Voluntary offer agreement
VPF Value of a prevented fatality
WANO World Association of Nuclear Operators
WASSC Committee on Waste Safety Standards
WENRA Western European Nuclear Regulators’ Association
WHO World Health Organization
WMD Weapons of mass destruction
WMO World Meteorological Organization
Chapter 1
Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its
Interrelationship with Nuclear Non-
proliferation and Disarmament

Jonathan L. Black-Branch and Dieter Fleck

Abstract The Nuclear Non-Proliferation Treaty (NPT) is based on three equally

important pillars: non-proliferation of nuclear weapons or other nuclear explo-
sive devices; the development and use of nuclear energy for peaceful purposes;
and disarmament. Because of the strong interrelationship between these different
objectives, none of them can be examined in isolation. This Chapter explores this
interrelationship, focussing on the key issues of peaceful uses, i.e. safety and secu-
rity of nuclear material and facilities. It provides a précis of tasks and activities
towards this end, considers the relevant roles of nation States and the International
Atomic Energy Agency, and ultimately presents some conclusions for interna-
tional cooperation in this sensitive field where political discussion too often domi-
nates over legal analysis.

Jonathan L. Black-Branch Dean of Law and Professor of International and Comparative

Law at Robson Hall, Faculty of Law, University of Manitoba; a Barrister at One Garden Court,
London; a Magistrate in Oxfordshire; a Justice of the Peace for England & Wales; a Member of
Wolfson College, University of Oxford; and Chair of the International Law Association (ILA)
Committee on Nuclear Weapons, Non-Proliferation & Contemporary International Law.
Dieter Fleck Former Director International Agreements & Policy, Federal Ministry of
Defence, Germany; Member of the Advisory Board of the Amsterdam Center for International
Law (ACIL); Honorary President, International Society for Military Law and the Law of War;
Rapporteur of the ILA Committee on Nuclear Weapons, Non-Proliferation and Contemporary
International Law.

J.L. Black-Branch (*)

Faculty of Law, University of Manitoba, Winnipeg, MB R3T 2N2, Canada
e-mail: [email protected]
D. Fleck
Richard-Wagner-Str. 30, 50999 Cologne, Germany
e-mail: [email protected]

© t.m.c. asser press and the authors 2016 1

J.L. Black-Branch and D. Fleck (eds.), Nuclear Non-Proliferation
in International Law—Volume III, DOI 10.1007/978-94-6265-138-8_1
2 J.L. Black-Branch and D. Fleck

Keywords International Atomic Energy Agency (IAEA) · Nuclear Non-Proliferation

Treaty (NPT) · Nuclear safety · Nuclear security · Peaceful uses of nuclear energy

Contents
1.1 Introduction.......................................................................................................................... 2
1.2 A Précis of Tasks and Activities to Ensure Nuclear Safety and Security............................. 6
1.3 The Role of States and the International Atomic Energy Agency....................................... 11
1.4 Conclusions and Outlook..................................................................................................... 16
References................................................................................................................................... 19

1.1 Introduction

Post World War II countries around the world explored their nuclear technological
options regarding both weapons as well as peaceful uses of nuclear energy. Early
attempts to dissuade States from developing nuclear weapons were viewed sceptically
as placing restrictions on their ability to develop nuclear energy for peaceful purpose.
President Eisenhower’s famous ‘Atoms for Peace’ speech in 19531 was a US concilia-
tory attempt to rein in nuclear ambitions following its earlier failure regarding non-
proliferation efforts. Indeed, the earlier Atomic Energy Act, passed by U.S. Congress
in 1946,2 included provisions designed to keep nuclear technology secret from other
countries, provisions that were later replaced by the Atomic Energy Act of 1954.3 The
‘Atoms for Peace’ plan would provide assistance to other countries in the peaceful
uses of atomic energy. That said, a comprehensive international agreement was neces-
sary to effectively tackle the growing conundrum of States wanting to develop nuclear
energy on the one hand and the international community wishing to address a grow-
ing concern relating to non-proliferation and disarmament on the other.
The adoption of the Nuclear Non-Proliferation Treaty (NPT)4 was heralded as a
progressive step in this regard. Under the NPT the United States, Russia, the United
Kingdom, France and China are recognized as nuclear-weapon States.5 They under-
take ‘not to transfer to any recipient whatsoever nuclear weapons …’ (Article I),
while all other State Parties undertake ‘not to receive the transfer … of nuclear
weapons …; not to manufacture or otherwise acquire nuclear weapons …; … not to
seek or receive any assistance in the manufacture of nuclear weapons …’ (Article

1 Eisenhower 1953.
2 Atomic Energy Act of 1946 (Public Law 585, 70th Congress), https://www.osti.gov/atomic-
energyact.pdf, inter alia Sections 5, 7 and 10.
3 Atomic Energy Act of 1954, as amended, inter alia, by the Nuclear Non-Proliferation Act of

1978 (Public Law 83–703, 68 Stat. 919 83rd Congress), http://pbadupws.nrc.gov/docs/ML1327/

ML13274A489.pdf.
4 Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons (1 July 1968) 729 UNTS 161.
5 Article IX(3) NPT states that, ‘a nuclear-weapon State is one which has manufactured and

exploded a nuclear weapon or other nuclear explosive device prior to January 1, 1967’.
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 3

II); and ‘to accept safeguards’ (Article III). All Parties undertake to facilitate cooper-
ation in the peaceful uses of nuclear energy (Article IV) and ‘to pursue negotiations
in good faith on effective measures relating to cessation of the nuclear arms race at
an early date and to nuclear disarmament, and on a Treaty on general and complete
disarmament under strict and effective international control’ (Article VI).
The Treaty is thus based on three central pillars. The first pillar requires non-
proliferation of nuclear arms or other nuclear explosive devices; the second pillar,
which will be the primary focus of this Volume, ensures the inalienable right of all
Parties to develop research, production and use of nuclear energy for peaceful pur-
poses; the third pillar requires effective measures towards disarmament. These three
pillars are inherently intertwined: As expected by the negotiating States, access to
peaceful uses of the atom without discrimination and peaceful nuclear coopera-
tion between States would support compliance with non-proliferation obligations,
compliance with the Treaty obligations on nuclear disarmament would increase the
effectiveness of nuclear non-proliferation, and cooperative activities would ensure
security and safety of the use of nuclear energy for peaceful purposes.
The present state of nuclear energy underlines the relevance of these complex
interrelationships on a global level. It also reveals continuing challenges for States
in fulfilling their respective obligations regarding nuclear safety and security. This
task is complex and demanding. As defined by the IAEA, nuclear safety comprises
‘the achievement of proper operating conditions, prevention of accidents and miti-
gation of accident consequences, resulting in protection of workers, the public and
the environment from undue radiation hazards;’ nuclear security is ‘the prevention
and detection of, and response to, theft, sabotage, unauthorized access, illegal
transfer or other malicious acts involving nuclear material, other radioactive sub-
stances or their associated facilities’. Yet, at least in IAEA practice, an exact dis-
tinction between the general terms safety and security does not exist. There are
borderline issues and significant overlap and synergy effects in the maintenance of
nuclear safety and security.6 This is well illustrated by the following figure:7

6 See IAEA 2007. As noted in this Glossary, there is ‘not an exact distinction between the gen-
eral terms safety and security.—In general, security is concerned with malicious or negligent
actions by humans that could cause or threaten harm to other humans; safety is concerned with
the broader issue of harm to humans (or the environment) from radiation, whatever the cause.
The precise interaction between security and safety depends on the context. “Safety and secu-
rity synergies” concern, for example: the regulatory infrastructure; engineering provisions in
the design and construction of nuclear installations and other facilities; controls on access to
nuclear installations and other facilities; the categorization of radioactive sources; source design;
the security of the management of radioactive sources and radioactive material; the recovery of
orphan sources; emergency response plans; and radioactive waste management.—Safety matters
are intrinsic to activities, and transparent and probabilistic safety analysis is used. Security mat-
ters concern malicious actions and are confidential, and threat based judgement is used.’
7 © International Atomic Energy Agency (see IAEA 2007), reproduced here with kind permis-

sion of the IAEA.

4 J.L. Black-Branch and D. Fleck

It is important to consider that despite complex and highly professional regula-

tory efforts to secure safety8 and security,9 there are significant deficiencies in
international cooperation, a fact that may seriously jeopardise the safe and secure
use of nuclear energy. While international nuclear safety standards have been con-
tinuously improved, still today these standards are not mandatory, neither is com-
pliance internationally controlled. Nuclear security continues to be under great
risks. Furthermore, a global liability regime for nuclear damage could not be
achieved so far.
The world-wide status of nuclear energy production for peaceful purposes, as
reported by the IAEA on a regular basis, reveals a progressive development. As of
31 December 2014, there are 438 operational nuclear power reactors in 30 coun-
tries around the world and 70 are under construction. Nuclear power generated
2410.4 terawatt-hours (TW·h) of electricity in 2014, and while this presently cor-
responds to less than 11 % of world electricity production, the lowest value since
1982, it is still significant and may again increase in future.10 In addition, there are

8 For a general overview see ElBaradei et al. (Eds.) 1993, Vols. 1 and 2, 151–1400. Significant
treaty improvements have been achieved since with the Convention on Nuclear Safety (20
September 1994), INFCIRC/449, 1963 UNTS 293; Joint Convention on the Safety of Spent
Fuel Management and on the Safety of Radioactive Waste Management, INFCIRC/546 (29
September 1997); Convention on Early Notification of a Nuclear Accident (26 September 1986),
1439 UNTS 275, INFCIRC/335; Convention on Assistance in the Case of a Nuclear Accident
or Radiological Emergency (26 September 1986), 1457 UNTS 133, INFCIRC/336; International
Convention on Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of
Hazardous and Noxious Substances (3 May 1996), 35 ILM 1406, 1415 (1996); Convention
on Supplementary Compensation for Nuclear Damage—CSC—(12 September 1997),
INFCIRC/567, 36 ILM 1454 (1997); and, at regional level, the Council of Europe Convention
on Civil Liability for Damage Resulting from Activities Dangerous to the Environment (21 June
1993), 32 ILM 1228, 1230 (1993).
9 See below, Chap. 8 (Drobysz).
10 See IAEA 2014a, p. 1; IAEA 2014b; and IAEA 2015a, presenting in detail the status of

nuclear power as of 31 December 2014; see also IAEA, Power Reaction Information System
(PRIS), https://www.iaea.org/pris/, and the map at http://www.theguardian.com/environment/
interactive/2012/mar/08/nuclear-power-plants-world-map.
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 5

approximately 140 naval vessels using nuclear propulsion in operation.11 Yet

measures to ensure nuclear security and safety are often lagging behind and it is
increasingly expressed by experts that safe radioactive waste disposal will remain
an important burden for future generations.
Under the concept of State sovereignty, safety and security are the national
responsibility of States. Yet there is a growing need for tighter international legal
regulation. Damages would have border-crossing effects and physical require-
ments call for international observance and implementation. Moreover, existing
challenges have heightened and become more diverse both in nature and intensity,
due to increased activities by States and non-State actors. Yet such essential issues
as nuclear safety and licensing, radioactive waste disposal, radiation protection,
nuclear transport, and nuclear liability, are not fully regulated at international level
and no common standards are accepted as universally binding legal norms.12 The
Safety Standards promulgated by the IAEA13 have the advantage of meeting pro-
fessional requirements worldwide, but to become legally binding they need to be
fully transformed into national practice and effectively enforced. Still today, more
than six decades after the first nuclear power plants have commenced operation
and despite the major nuclear accidents which happened in Chernobyl 1986 and
Fukushima Daiichi 2011, the serious accident in Kyshtym (Russia) 1957, two
accidents with off-site risk (Windscale Pile, UK, 1957, and Three Mile Island off
Harrisburg, USA, 1979), and a number of minor accidents and incidents notwith-
standing,14 a global settlement is not in place. In certain fields safety and security
may be served effectively by cooperative approaches rather than by strict regula-
tion, but in other fields a universally binding regulation would be desirable. More
harmonization seems advisable in this respect, but sadly remains unrealistic. Thus
access to peaceful uses of the atom, a cornerstone of the NPT, which is so impor-
tant to ensure non-proliferation of nuclear weapons, remains loaded with prob-
lems. It is in no lesser degree than the control of nuclear non-proliferation as such,
that nuclear safety and security requires continued international attention and
monitoring.

11 These naval vessels are powered by some 180 reactors; see World Nuclear Association, http://

www.world-nuclear.org/info/Non-Power-Nuclear-Applications/Transport/Nuclear-Powered-
Ships/#.UV5yQsrpyJM; see also Hirdaris et al. 2014.
12 See Manóvil 2014, pp 135–306; 307–422; 423–468; 491–503; 633–807.
13 IAEA 2015c.
14 See The International Nuclear and Radiological Event Scale (INES), https://www.iaea.org/ns/

tutorials/regcontrol/appendix/app96.htm?w=1Three+Mile+Island; https://www.iaea.org/sites/
default/files/ines.pdf. Such events have occurred in Ascó (Spain); Atucha (Argentina); Blayais
(France); Buenos Aires (Argentina); Chalk River (Canada); Forsmark (Sweden); Goiâna (Brazil);
Gundremmingen (Germany); Gravelines (France); Jaslovské Bohunice (Czech Republic); Krško
(Slovenia); Lucens/ Vaud (Switzerland); Mayak (Russia); Paks (Hungary); Penly (France); Saint-
Laurent (France); Sellafield (UK); Shika (Japan); SL-1 Experimental Power Station Idaho (US);
Tokaimura (Japan); Vandellos (Spain); and Windscale Reprocessing Plant (UK).
6 J.L. Black-Branch and D. Fleck

A risk assessment of current developments requires an inter-disciplinary

approach today, which necessarily includes a solid evaluation of the state of com-
pliance with existing law; a legal evaluation of current loopholes in regulation; and
a realistic assessment of the effectiveness of implementation.
This Chapter undertakes to examine key legal aspects of the inalienable right
to develop research, production and use of nuclear energy for peaceful purposes
from its most important perspective, i.e. safety and security. Based on the compre-
hensive contributions gathered in this Volume, we explore deficiencies in regula-
tion on the background of related legal obligations on nuclear non-proliferation
and disarmament, endeavouring to identify important open tasks for international
cooperation (Part 1.2). The Role of States and the IAEA is addressed with a view
to highlight international responsibilities, to explore existing gaps and consider
possibilities for improving current forms of cooperation (Part 1.3). Some conclu-
sions are offered to facilitate implementation (Part 1.4).

1.2 A Précis of Tasks and Activities to Ensure

Nuclear Safety and Security

Nuclear safety and security remain significant areas of concern requiring full com-
pliance and progressive development at local, regional and international levels.
Contemporary legal analysis will assist in identifying problems and offering direc-
tion for regulatory frameworks as well as cooperation in this important field where
both States and non-State actors are increasingly asserting certain negligence,
and even defiance. This volume seeks to provide a compendium of contributions
to salient legal issues regarding the use of nuclear energy for peaceful purposes,
combined with an assessment of the state of implementation in this field.
Daniel Rietiker takes an unusual, yet necessary perspective on the use of
nuclear energy for peaceful purposes: the protection of human rights, whereby
civil as well as economic, social and cultural rights are equally taken into account.
Considering that an appropriate use of nuclear energy can contribute to the enjoy-
ment of the right to health, the right to a good standard of living, including ade-
quate food and drinking water, as well as the right to respect for private life, he
argues that States are under an obligation to actively pursue the fulfilment of these
human rights, in particular through electricity production and its practical applica-
tions in agriculture, industry, medicine, biology and hydrology. He also shows that
the right to use nuclear energy is not unlimited and that those limits derive not
only from the non-proliferation obligations established by the NPT, but essentially
from safety for present and future generations from nuclear accidents, radioactive
waste disposal and health dangers for workers in uranium mines. Human rights are
thus not only an enabler for peaceful uses of the atom, but also a significant barrier
to an unfettered exploitation. While States do enjoy a broad margin of apprecia-
tion as regards the question how to fulfil their human rights duties in a responsible
manner, these rights and limitations are to be observed.
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 7

Seth A. Hoedl shows that a global expansion of nuclear power may challenge
the present nuclear non-proliferation regime and inhibit movement towards a
world with few, if any, nuclear weapons. To resolve the inherent dual use problems
in the use of nuclear energy he advocates a new legal principle according to which
peaceful use activities would be limited to those that are licensed by an interna-
tional agency, while any non-licensed activity would be presumed non-peaceful.
This licensing approach might provide an alternative to multinational enrichment
and fuel banks for managing an expansion of nuclear power, without recourse to
international ownership. It might be both easier to implement than multinational
ownership proposals and provide additional non-proliferation advantages. After
discussing how an expansion of nuclear power can challenge the existing regime,
he explains the proposed licensing approach in detail, including key license terms,
international relationships and obligations, an implementation path, and existing
precedents for controlling sensitive technology through licensing. International
licensing of nuclear technologies might constrain the most sensitive aspects of the
nuclear fuel cycle, give confidence to the global community that uranium enrich-
ment and spent fuel reprocessing facilities were not being misused, and concur-
rently preserve, in a non-discriminatory fashion, the right of all States to pursue
peaceful use of nuclear energy.
Tariq Rauf and Usman I. Jadoon follow a different perspective by discuss-
ing requirements and possibilities for a treaty prohibiting the Production and
Stockpiling of weapon-usable material. While a fissile material cut-off treaty
(FMCT), or fissile material treaty (FMT), was originally conceived as a measure
to prevent additional States developing nuclear weapons and to limit the stocks of
fissile material for States already possessing nuclear weapons, no solution could
be found for decades. Nuclear-weapon States pushed for a treaty that would only
prohibit future production, while several non-nuclear-weapon States favoured two
parallel objectives—nuclear non-proliferation and nuclear disarmament—and
the inclusion of existing stocks and also their elimination. The two authors find it
illogical to consider the start of FMT negotiations without the inclusion of exist-
ing stocks in the scope, as all weapon-usable material should be brought under
accountability and transparency, a principle that is is essential for achieving a
world without nuclear weapons.
Ilaria Anna Colussi again takes a broader perspective both on the advantages
and the risks of the nuclear area by considering social, ethical, legal, environmen-
tal and political values based on a comprehensive analysis. Aiming at a balance
between the freedom of research and development on the one side and the safety
and security needs on the other, she develops the notion of ‘responsible steward-
ship’ based on cooperation between all stakeholders, a proportional balance of
interests, values and rights at stake, and periodical review of the proper function of
this balance in a responsible process.
Jürgen Grunwald, addressing specific requirements and opportunities of the
European Atomic Energy Community, shows an important new dimension of the
EURATOM Treaty: Whereas the promotional aspects highlighted by its founding
fathers had almost vanished by now, the obligations imposed by the Treaty in the
8 J.L. Black-Branch and D. Fleck

fields of radiation protection, nuclear safety and security as well as nuclear safe-
guards had been constantly broadened and intensified. As a supranational organi-
sation the European Atomic Energy Community can exercise public power in its
28 Member States by adopting and enforcing measures which are not only binding
on these States, but are also directly applicable to persons and undertakings in the
European Community. Given its enormous legal potential, to a large extent still
unexploited, the Treaty appears well equipped also to deal with future challenges,
provided the political will exists to exercise the powers vested in it. More could
and should be done, in particular by further developing the Community dimension
through common solutions instead of re-nationalising problem areas.
Anguel Anastassov, commenting on the effectiveness of the nuclear safety
regulatory framework, evaluates the role of the IAEA in promoting the harmoni-
zation of legal and regulatory regimes for nuclear safety and taking measures to
ensure synergies between nuclear safety and nuclear security. He concludes that
it is realistic to consider the establishment of an international verification of the
national safety framework. The regulatory requirements for nuclear safety should
be continually enhanced, as the need exists to strengthen capabilities to manage
risks from beyond-design-basis events. The Agency’s safeguards inspections could
serve as a model for performing periodic evaluations of Member States’ nuclear
safety measures, based on prior consent.
It is important in this context to consider nuclear security risks that have
emerged by unauthorized acts involving or directed at nuclear and other radioac-
tive material, associated facilities, or certain activities, such as the illicit trafficking
of nuclear material and nuclear terrorism. Sonia Drobysz portrays the legal frame-
work adopted to prevent, detect and respond to such risks. She shows that efforts
towards the consolidation and universalization of the international regime as well
as the adoption of national nuclear security legislation give rise to a number of
legal and practical challenges which should be overcome in international coopera-
tion, using tools and processes that can help strengthen nuclear security globally
and focussing on universalising and implementing the existing instruments with
proper reporting and periodic review mechanisms, rather than by adopting a new
international convention.
Still unsolved problems of radioactive Waste Management are analysed by
Kerstin Odendahl. While satisfactory disposal means are available for low-level
and most intermediate-level radioactive waste, no solution has yet been found for
high-level waste generated by nuclear power plants. Today, this waste is merely
stored while the States wait for disposal technology to develop. Also a technol-
ogy able to reprocess all spent fuel and thus avoid high-level radioactive waste in
energy production is yet to be found. When the existing nuclear power plants are
decommissioned and dismantled additional measures have to be taken to ensure
nuclear safety to allow for a solution which takes into account the extreme haz-
ardousness and longevity of high-level radioactive waste, worldwide binding
norms on safety and security of both storage and disposal facilities are needed.
Furthermore, a symbol for identifying sites of disposal is yet to be found. It must
be so clear and simple that even in several thousands of years human beings will
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 9

be able to identify an extremely dangerous site and keep out. The existing radia-
tion hazard symbol is definitely not suitable for such purposes.
Addressing environmental concerns connected with peaceful uses of nuclear
energy, Michael Bothe explains that international legal regulation has so far been
incomplete. The basic answer of customary law relating to the risk of transfron-
tier nuclear pollution is the so-called no harm rule. As to nuclear pollution, that
rule needs further concretization, preferably by treaty law. IAEA environmental
standards for nuclear installations, transportation and waste disposal have so far
not reached the status of legally binding norms. The risk of radioactive fallout is
not banned in a convincing manner. There is also no adequate answer for safe radi-
oactive waste disposal, nowhere on the national level, far less on the international
level. Yet there are multiple international standard setting procedures leading to
a great array of soft law and highlighting an enhanced responsibility for relevant
decision-makers. As the environmental and health risks involved in the production
and use of nuclear energy are a long-term problem, they affect the fate of future
generations, thus prompting an enhanced responsibility for relevant decision-mak-
ers. Yet as in other problem areas the international community is slow in living
up to the challenge. Particularly in the long term storage of nuclear waste almost
all States have violated and continue to violate the principle of intergenerational
equity by presently using nuclear energy without taking the precautionary meas-
ures necessary to protect future generations against the dangers resulting from that
use.
Off-site emergency preparedness and response (EPR) in nuclear accident man-
agement is characterised by Günther Handl as a matter of intrinsic international
concern, not only between neighboring States, but at global scale. The author
shows that transboundary emergency arrangements are still insufficiently anchored
to a firm legal basis, and he concludes that enhanced independent peer review and
stronger State support for IAEA’s international emergency assistance mechanism
should lead to an internationalization of these activities.
Assessing liability rules for nuclear accidents, Norbert Pelzer reveals certain
weaknesses in legal regulation. In some cases it is difficult, if not impossible,
to prove the causal link between incident and damage. While unlimited liability
appears to be the only form of liability that is adequate to the nuclear risk, the
amount of money available to the operator of a nuclear installation may be insuf-
ficient to fully cover nuclear damage, a fact that places an additional burden to
States and civil societies. Only a minority of States adhere to the international
nuclear liability conventions. While more comprehensive international harmoni-
sation is still desirable, the request for a global nuclear liability regime based on
worldwide treaty relations misjudges reality. Still today, harmonisation based on
regional relations appears more realistic.
Dirk Roland Haupt analyses the legal aspects of the recent Security Council
Resolution 2231 (2015), endorsing the comprehensive solution to the Iranian
nuclear issue—the Joint Comprehensive Plan of Action (JCPOA)—reached in
negotiations between China, France, Germany, the Russian Federation, the United
Kingdom and the United States with the support of the High Representative of
10 J.L. Black-Branch and D. Fleck

the European Union for Foreign Affairs and Security Policy (‘E 3/EU +3’) on the
on side and Iran on the other side. The author comments on the outcome of these
negotiations which were started in Geneva, continued in Lausanne and finalized
in Vienna on 14 July 2015. He shows that certain arguments of concern that had
been raised in the international discourse are not unfounded. He underlines that
the implementation of this comprehensive solution will be decisive for a strength-
ening, or weakening, the NPT regime in the long term.
Maurizio Martellini and Massimo Zucchetti, summarizing the historical back-
ground of the relations between Iran, the EU and the USA, highlight the role
of the IAEA in preparing the JCPOA. They commend the relevance of the Iran
Accord as a potential model to be taken into consideration even for other global
conflicts. If properly implemented and respected, it can ensure the peaceful nature
of Iran’s nuclear programme, prevent Iran from developing the nuclear bomb for
at least ten years, strengthen the verification role of the IAEA, and lead to the
normalisation of international relations with Iran, also opening up new channels
of cooperation between Iran, the EU and the USA, as well as helping to stabilize
the Middle East area. Furthermore, they develop suggestions on civilian nuclear
cooperation between the EU and Iran and particularly address two specific areas:
nuclear medicine and nuclear safety.
Jonathan L. Black-Branch explores the concept of due diligence in relation to
obligations to ensure security and safety of peaceful uses of nuclear energy as well
as nuclear non-proliferation and disarmament. Examining the development of this
legal concept in various areas of international law, he shows its relevance as an
emerging obligation in nuclear law. He emphasizes that States must establish vari-
ous domestic and transboundary procedures to prevent significant damage relating
to nuclear power, including impact assessments and permit procedures; they must
notify and consult with a potentially affected States including the public likely to
be affected in another State; and establish various domestic procedures and pro-
cesses to monitor the implementation of nuclear safety, both immediate and on
a continual and on-going basis. Furthermore, States must agree to the nature and
scope of measures to be taken relating to due diligence standards and requirements
in order to establish and clarify expectations regarding due diligence and estab-
lish good practice in this area. They should also consider options regarding States
not complying with the non-proliferation, safety and disarmament due diligence
obligations.
Finally Dieter Fleck examines the character and contents of the right to develop
research, production and use of nuclear energy for peaceful purposes in context
with corresponding obligations of States Parties. Assessing the relevant rights
and obligations in view of their development over time and considering changes
in global security, safety and environmental protection during the last decades, he
identifies certain shortcomings and loopholes in legal regulation that need to be
solved in international cooperation. The tension between the interest of States in
keeping civilian nuclear options open as much as possible on the one side, and
the interest in preventing acquisition or manufacture of nuclear weapons on the
other is not fully balanced out by the provisions of the NPT. Cooperative and
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 11

sustainable implementation efforts are required to solve this gap. What is needed
is a joint effort to identify common interests and evolving new potentials for
cooperation. To be successful, such efforts must go beyond the divide between
nuclear-weapon States and non-nuclear-weapon States and the even more chal-
lenging divide between Parties and Non-Parties to the NPT. At the same time, the
role of the IAEA in peer-reviewing compliance with safety standards needs to be
strengthened.
While these contributions provide a comprehensive picture of contemporary
legal problems regarding the use of nuclear energy for peaceful purposes, they
also show the need for further activities to ensure strict compliance with, and full
implementation of, the NPT and other relevant commitments. Even if full univer-
sality of the NPT, which has been extended indefinitely in 1995, cannot be
reached,15 there is no alternative to it in the foreseeable future. International coop-
eration between Parties and Non-Parties has to take this into consideration.

1.3 The Role of States and the International Atomic

Energy Agency

It is important to note that both the competence for law making to ensure nuclear
safety and the responsibility for compliance with existing rules rest primarily with
States, notwithstanding the global character of professional safety and security
standards and the boarder-crossing effects of most nuclear accidents. States, not
international organizations, have the final say in nuclear affairs and it is ultimately
for them to accept the consequences of any nuclear accident.
The services of the IAEA may, and should, be used in this respect, but the
Agency, when providing its advice on safety and security issues, is offering no
more than assistance to member States. It cannot act in lieu of States. As under-
lined by former Director General Mohamed ElBaradei,
[t]o be truly effective, … this assistance must be complemented by self-assessments on
the part of the States themselves, so that they may ensure that, in drafting new laws cover-
ing nuclear activities or in revising or consolidating existing legislation, their national
nuclear legal infrastructures are in line with the relevant international undertakings and
best practices in the field of nuclear law.16

15 The NPT has a total of 190 States Parties, i.e. more than any other arms limitation and disar-

mament agreement, http://www.un.org/disarmament/WMD/Nuclear/NPT.shtml. India, Israel, and

Pakistan have not joined the Treaty. The People’s Republic of Korea, which acceded to it on 12
December 1985, has announced its withdrawal on 10 January 2003 and so far ignored requests
by the Security Council to retract its withdrawal and abandon all nuclear weapons and existing
nuclear programmes in a complete, verifiable and irreversible manner, see SC Res 1695 (2006),
1718 (2006), 1874 (2009), 1928 (2010), 2050 (2012) 2087 (2013, 2094 (2013), 2141 (2014),
2207 (2015), 2270 (2016).
16 Stoiber et al. 2003, Editorial Note by M. ElBaradei.
12 J.L. Black-Branch and D. Fleck

Nevertheless questions must be raised as to the consequences of failures in

compliance with existing international standards in this field. Is the IAEA fully
mandated and equipped to monitor such failures? What action may be taken in
such case? And what remedy would be appropriate?
Distinctions are made in the IAEA Statute between assistance provided ‘by’ the
Agency or ‘at its request’ or ‘under its supervision or control’.17 Hence, while in
the first case assistance is provided by the IAEA at the request of States, the
Agency may also request States or third party institutions to provide assistance,
and under relevant agreements or arrangements it may also be in a position to
monitor or control such assistance. It is not stipulated in the Statute that Member
States accept this assistance. Their ultimate responsibility may be facilitated, but it
is not to be shared by the IAEA. Yet the Statute authorises the Agency, inter alia
[t]o establish or adopt … standards of safety for protection of health and minimization of
dangers to life and property … and to provide for the application of these standards to its
own operation as well as to the operations making use of materials, services, equipment,
facilities, and information made available by the Agency or at its request or under its con-
trol or supervision; and to provide for the application of these standards, at the request of
the parties, to operations under any bilateral or multilateral arrangements, or, at the
request of a State, to any of that State’s activities in the field of atomic energy.18

In these IAEA standards apply—beyond the Agency’s own operations—to

States, irrespective of their IAEA membership, and also to other parties, such as
operators of nuclear installations. There are, however, clearly limited fields of
application, as set out in the aforementioned Article III A 6:
– ‘use of materials, services, equipment, facilities, and information made avail-
able by the Agency or at its request or under its control or supervision’;
– ‘operations under any bilateral or multilateral arrangements’; and
– ‘any activities’ of a State, at the request of that State.
The application of safety standards is thus subject to an arrangement with the
Agency. It cannot be imposed without consent, a fact that clearly limits the role of
the Agency and certainly excludes any possibility to act as a ‘watchdog’ of States
without specific acceptance.19 Such role might also be questionable under Article
III C of the IAEA Statute, which provides that ‘the Agency shall not make assis-
tance to members subject to any political, economic, military, or other conditions
incompatible with the provisions of this Statute’.
Even in an area more strictly regulated by the NPT, i.e. nuclear non-prolifera-
tion obligations, the IAEA has no authority to control States against their will, or

17 Statute of the International Atomic Energy Agency (IAEA Statute) of 26 October 1956, 276

UNTS 3988, amended 1963, 1973, 1989, and 1999, https://www.iaea.org/about/about-statute,

Article II.
18 Article III A 6 IAEA Statute. See The Agency’s Safety Standards and Measures, INFCIRC/18/

Rev. 1 (April 1976).

19 Tonhauser 2013, at 180–184.
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 13

opine on compliance or non-compliance with the NPT, a Treaty between States the
Agency is not a party of. It is rather authorised under its Statute to fulfil its verifi-
cation tasks
[t]o establish and administer safeguards designed to ensure that special fissionable and
other materials, services, equipment, facilities, and information made available by the
Agency or at its request or under its supervision or control are not used in such a way as
to further any military purpose; and to apply safeguards, at the request of the parties, to
any bilateral or multilateral arrangement, or at the request of a State, to any of that State’s
activities in the field of atomic energy.20

Thus cooperative verification and control, under relevant IAEA safeguards

agreements, is possible to ensure compliance with nuclear non-proliferation
obligations and the question is valid whether like activities could not be taken to
ensure safety of peaceful uses of nuclear energy.
Safety of nuclear installations is, like nuclear non-proliferation, a national
responsibility. But in both fields international cooperation is vital to achieving and
maintaining agreed goals. Hence cooperation to ensure a strong safety perfor-
mance in line with international standards is fully part of IAEA activities and
includes information exchange, safety training, assistance missions and peer
reviews.21 But different from nuclear non-proliferation, monitoring and verifica-
tion is not extensively performed in the field of nuclear safety. As confirmed in
Article XII A 1 and 2 of the IAEA Statute, monitoring of compliance with safety
standards is part of the Agency activities with respect to ‘any Agency project, or
other arrangement where the Agency is requested by the parties concerned to
apply safeguards’. The term ‘safeguards’ is used in the IAEA Statute predomi-
nantly in the context of non-proliferation. Yet it is of like importance for safety and
security matters.22 Some sort of monitoring would be appropriate and even neces-
sary to effectively ensure compliance with professional safety standards, a task not
performed by States at global level. But this issue is not addressed in the IAEA
Statute. Agency activities to enhance nuclear safety and security are limited to
information exchange, training and peer reviewing of activities by States and non-
State actors upon request. As early as 1961, the Agency deliberately separated
inspections to verify compliance with non-proliferation safeguards from those
designed to verify compliance with safety standards and a decade later, the con-
cept of health and safety inspections was dropped altogether.23 For a long time a

20 Article III A 5 IAEA Statute.

21 ElBaradei 2007, 108.
22 Article IX H IAEA Statute confirms that the Agency shall ensure that fissile materials in its

possession shall be safeguarded against hazards of weather, unauthorized removal and damage.
23 Fischer 1997, 183 ff, 219.
14 J.L. Black-Branch and D. Fleck

merely advisory role in the field of nuclear safety and security was considered to
be effective enough.24 But such conclusion has become more and more questiona-
ble, and after the Fukushima Daiichi accident it can no longer be upheld.25
Below the level of strict international monitoring cooperative solutions are pur-
sued to ensure full compliance with safety standards. States agreed to exchange
information and facilitate assistance in the event of a nuclear accident or radiologi-
cal emergency.26 Peer-review meetings on the safety of land-based nuclear power
plants are performed on a regular basis,27 a process that was extended to peer
review of the safety of spent fuel management and radioactive waste manage-
ment.28 The IAEA in turn has developed nuclear safety standards for radioactive
sources, research reactors, the management of plutonium, and for the protection of
people and the environment.29 The Agency has discharged its emergency response
role after nuclear accidents,30 it also plays an accepted role in peer reviewing. But
absent comprehensive agreements with Member States it cannot provide profes-
sional monitoring beyond special requests in individual cases. The Declaration
adopted by the IAEA Ministerial Conference on Nuclear Safety (Vienna, 20 June

24 Findlay 2011, at 104, 109–110, 113, 117, 119, 130, 164, 197, 202, 214, and in particular at

128 (‘Peer review, via the IAEA and WANO, is an innovation that appears to work well, making
up for the lack of monitoring and verification.’), and 198 (‘peer review … appears to work sur-
prisingly well’).
25 See e.g. the statement in IAEA 2015b, at p. 49: ‘The vulnerability of the Fukushima Daiichi

NPP to external hazards had not been reassessed in a systematic and comprehensive manner dur-
ing its lifetime. At the time of the accident, there were no regulatory requirements in Japan for
such reassessments and relevant domestic and international operating experience was not ade-
quately considered in the existing regulations and guidelines. The regulatory guidelines in Japan
on methods for dealing with the effects of events associated with earthquakes, such as tsunamis,
were generic and brief, and did not provide specific criteria or detailed guidance.’.
26 Convention on Early Notification of a Nuclear Accident (26 September 1986), 1439 UNTS

275, INFCIRC/335; Convention on Assistance in the Case of a Nuclear Accident or Radiological

Emergency (26 September 1986), 1457 UNTS 133, INFCIRC/336.
27 Convention on Nuclear Safety (20 September 1994), INFCIRC/449, 1963 UNTS 293.
28 Joint Convention on the Safety of Spent Fuel Management and on the Safety of Radioactive

Waste Management (29 September 1997), IAEA Document GOV/INF/821-GC(41)/INF/12,

INFCIRC/546.
29 IAEA Code of Conduct on the Safety and Security of Radioactive Sources and the

Supplementary Guidance on the Import and Export of Radioactive Sources, INFCIRC/663,

IAEA General Conference 47/RES/7 (8 September 2003); IAEA Code of Conduct on the Safety
of Research Reactors (IAEA/CODEOC/RR/2006); IAEA (2002); IAEA Guidelines for the
Management of Plutonium (2004), INFCIRC/549; IAEA 2015c.
30 See e.g. IAEA 2015b. Already in the aftermath of the Three Mile Island accident in 1981 a

program of operational safety advisory review teams (OSART) was instituted. Following the
Chernobyl accident, the number of requests has increased significantly, see Scheinman 1987, at
104, Fischer 1997, at 192–210. After the Fukushima Daiichi accident the process of learning and
acting upon lessons was again strengthened under the auspices of the IAEA, see Gioia 2012, p.
101.
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 15

2011), in the aftermath of the Fukushima Daiichi accident, eloquently shows what
could not be achieved so far. The Conference, in particular, emphasized the need,
to improve national, regional and international emergency preparedness and response to
nuclear accidents, including through the possible creation of rapid reaction capacity and
the development of training in the field of crisis management at the regional and interna-
tional levels, as well as to strengthen cooperation among national authorities, technical
safety organizations, operators and among relevant intergovernmental and non-govern-
mental organizations; and call for a strengthened role of the IAEA in emergency prepared-
ness and response by promoting and possibly expanding existing IAEA response and
assistance capabilities.31

In the light of this huge agenda, not very much has been achieved to put it into
practice. The IAEA has developed an Action Plan on Nuclear Safety32 through an
extensive process of consultations with Member States, which was endorsed by
the IAEA General Conference in September 2011. This Plan includes inter alia
measures to strengthen Agency safety standards and the international legal frame-
work. That framework has, however, not changed since then, neither could interna-
tional monitoring of safety standards be made common practice. While the IAEA,
through its new Commission on Safety Standards (CSS), based on useful activities
performed in the various Committees on Nuclear Safety Standards (NUSSC),
Radiation Safety Standards (RASSC), Transport Safety Standards (TRANSSC),
Waste Safety Standards (WASSC), and Emergency Preparedness and Response
Standards (EPReSC) provides continuous professional work on the improvement
of safety standards,33 States are still hesitating to make such standards legally
binding. An international verification and control of national licensing could
strengthen the current peer review regime and effectively supplement the more
incentive-based measures taken by States so far. Safeguards inspections could
serve as a model for performing periodic evaluations of Member States’ nuclear
safety measures based on their advanced consent, but despite the fact that this
might assist States in meeting their responsibilities, practice is still lagging behind
such considerations.
The Action Plan on Nuclear Safety also recommended ‘to work towards estab-
lishing a global nuclear liability regime that addresses the concerns of all States
that might be affected by a nuclear accident with a view to providing appropriate
compensation for nuclear damage’. While welcome steps have been taken by
States to join and implement existing Conventions,34 and the International Expert

31 Declaration by the IAEA Ministerial Conference on Nuclear Safety in Vienna on 20 June

2011, INFCIRC/821, https://www.iaea.org/sites/default/files/infcirc821.pdf, para 19.

32 The Action Plan on Nuclear Safety, IAEA Doc. GOV/2011/59-GC(55)/14 (5 September

2011), https://www.oecd-nea.org/nsd/fukushima/documents/IAEA_9_5_2011%20Action%20
Plan_gc55-14.pdf; see also Nuclear Safety Review 2015, IAEA/NSR/2015, https://www.iaea.org/
About/Policy/GC/GC59/GC59InfDocuments/English/gc59inf-4_en.pdf.
33 See http://www-ns.iaea.org/committees/.
34 See also Progress in the Implementation of the IAEA Action Plan on Nuclear Safety

Supplementary Information, https://www.iaea.org/About/Policy/GC/GC57/GC57InfDocuments/

English/gc57inf-5-att1_en.pdf, para 133.
16 J.L. Black-Branch and D. Fleck

Group on Nuclear Liability (INLEX) is raising the awareness of the existing inter-
national legal instruments and their role for achieving a global nuclear liability
regime, it seems to be still far from realistic to assume, that this goal will ulti-
mately be reached.35
The present situation is less than sufficient, as it does not ensure verification of
compliance with international safety standards and also lacks transparency to the
disadvantage of victims of nuclear accidents. It would be essential to conclude
appropriate safeguards agreements to ensure appropriate verification and control
of the safety of nuclear installations, a task to be performed on a continuous basis
as precautionary measure, and not only in retrospect. While the IAEA may be
expected to perform this task with adequate manpower and financial support by
Member States, it is for States to put it into practice.36

1.4 Conclusions and Outlook

Full awareness of the interconnectedness of nuclear non-proliferation, peaceful

uses and disarmament may serve as a vehicle to support compliance with under-
lying legal principles and strengthen international cooperation to implement the
NPT. This Treaty needs to be supplemented by effective international regulation
and cooperation on such important issues as safety and security of nuclear instal-
lations; radiation protection; radioactive waste disposal; nuclear transport; and
nuclear liability.
One of the emerging legal problems in this field stems from the complex-
ity of treaty law and the imperfect state of adoption of multilateral obligations.
Existing treaty provisions need to be better explained, overlapping regulation criti-
cally reviewed, and international cooperation strengthened to improve effective
implementation.
Compliance with safety standards is an essential element of the reporting activ-
ities of the IAEA. Appropriate safeguards agreements should be concluded to
ensure monitoring of compliance with applicable health and safety standards and
include compliance with such standards in the verification and reporting activi-
ties of the Agency, a task to be performed on a continuous basis, and not only in
retrospect.
Recent activities will influence further developments in this field. They may
confirm the interrelationship that exists between the three pillars of the NPT and
the often different degree of their implementation.

35 See Gioia 2012, at 99–100, and below, Chap. 12 (Pelzer).

36 For similar proposals see Findlay 2011, Gioia 2012, and below Chap. 7 (Anastassov). On a
strengthened role of the IAEA in the field of nuclear security see also Vassalli di Dachenhausen
2015, Drobysz and Persbo 2015.
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 17

The international conferences on the Humanitarian Impact of Nuclear Weapons

(Oslo/Norway 2013, Nayarat/Mexico 2014 and Vienna/Austria 2014) have shown
a growing consensus on the detrimental effects of a nuclear weapon detonation,
irrespective of the cause: destruction, death and displacement of civilian popula-
tions would not be constrained by national borders. In addition, profound and
long-term damage to the environment, health, and socioeconomic development
could even threaten the survival of mankind. This process has alerted public opin-
ion at global scale and initiated a development that will continue.37
At the 2015 NPT Review Conference no Final Document could be adopted,
although in-depth exchange was possible at working level on all relevant issues.38
The Nuclear Security Summits initiated by President Barack Obama
(Washington, D.C. 2010; Seoul 2012; Hague 2014) have identified priority tasks
for securing all nuclear material worldwide and considered regulatory, legal and
institutional measures to strengthen the global nuclear security architecture.39 The
more than 50 Heads of State and Government present, together with the United
Nations, the European Union, the International Atomic Energy Agency, and
Interpol, reaffirmed their support for existing agreements and mechanisms
designed to secure the storage, handling and transport of nuclear material, in
accordance with international guidelines and best practices, highlighting the cen-
tral role of the IAEA in this process. A fourth and final Nuclear Security Summit
was held in Washington D.C. March 31–April 1, 2016.40 While one nuclear-
weapon State—Russia—did not participate in this summit conference, stating that
‘the format, in which it was devised, manifested the countries’ inequality in pre-
paring final documents and the attempts to substitute both the UN, Interpol and the
IAEA’,41 the final Communiqué as well as the Action Plan in support of the
United Nations was endorsed by the UN Secretary-General.42 The Nuclear
Security Summits have increased awareness for this threat and the need to improve
international cooperation towards reducing existing stocks of nuclear materials;
improving the security of nuclear and radioactive sources; and ensuring non-pro-
liferation of nuclear weapons including nuclear materials used in nuclear weapons
and nuclear facilities. It also underlined the need to support the roles of the UN,
the IAEA, Interpol, the Global Initiative to Combat Nuclear Terrorism, and the
Global Partnership Against the Spread of Weapons and Materials of Mass
Destruction to reach these goals.
On 26 April 2016, the 30th anniversary of the nuclear disaster at Chernobyl
gave new publicity to the amount of safety efforts still to be taken. Donors around

37 See e.g. Williams et al. 2015.

38 See Draft Final Document NPT/CONF.2015/R.3 (21 May 2015).
39 Nuclear Security Summit 2014, http://www.nss2014.com/en/nss-2014/results.
40 See https://www.whitehouse.gov/the-press-office/2016/04/01/nuclear-security-summit-2016-

communiqué.
41 See http://tass.ru/en/politics/866605.
42 See http://tass.ru/en/world/866746.
18 J.L. Black-Branch and D. Fleck

the world pledged millions of euros towards a new underground nuclear waste
facility in the region. Ukraine will still need to commit further capital to com-
plete the new confinement construction which provides safety for the next hundred
years, while a distinct burden for hundreds of generations continues to exist: radia-
tion may last for one million years.
Three of the cases brought to the ICJ in April 2014 by the Marshall Islands
against all nine nuclear-weapon States regarding their obligations on cessation of
the nuclear arms race and to nuclear disarmament have reached a new phase. In
March 2016 the Court concluded its public hearings on preliminary objections by
India, Pakistan and the United Kingdom, the three States who are accepting the
compulsory jurisdiction of the Court under Article 36(2) of the ICJ Statute,43 and
began its deliberation. All States Parties to the NPT (other than the Marshall
Islands and the United Kingdom) have been notified by the Court in accordance
with Article 63 of the ICJ Statute and Article 43 of the Rules of Court,44 so that
the construction to be given by the Court in this case will be equally binding upon
those States exercising their right to intervene in the proceedings.—The other six
cases (against China, the Democratic People’s Republic of Korea, France, Israel,
the Russian Federation, and the United States of America), in which the Applicant
seeks to establish the Court’s jurisdiction on consent, pursuant to Article 38(5) of
the Rules of Court, have not been entered in the General List, and no action is
being taken, unless and until the respective State consents to the Court’s jurisdic-
tion for the purposes of the case.
After the new nuclear test and missile launch in the Democratic People’s
Republic of Korea in January 2016 new sanctions were introduced by the United
States45 and on 2 March 2016 the Security Council unanimously adopted
Resolution 2270 (2016), requiring States to inspect all cargo to and from the
DPRK; banning leasing or chartering of vessels or airplanes and providing crew
services to the country; imposing an asset freeze on all funds and other economic
resources owned or controlled by the DPRK government or by the Worker’s Party
of Korea, if found to be associated with its nuclear or ballistic missile programme
or any other prohibited activities; and deciding that States shall ban any flights and
deny entry into their ports of any vessel suspected of carrying prohibited items.
The envisaged ILA Declaration on Legal Issues of Nuclear Weapons, Non-
Proliferation and Peaceful Uses of Nuclear Energy will not be unaffected by these
events. Its Black-Letter Text and Commentary, addressing both existing law and
desirable new rules, still depends on an open and transparent process of discus-
sion with a view to achieve frank dialogue and consensus-building exchange. It
is to be hoped that substantive results may be achieved at the 2020 NPT Review
Conference.

43 Statute of the International Court of Justice (26 June 1945), UNCIO XV, 355.
44 Rules of Court, adopted on 14 April 1978, http://www.icj-cij.org/documents/index.php?p1=
4&p2=3&.
45 The Guardian (18 February 2016), http://www.theguardian.com/world/2016/feb/18/

obama-administration-north-korea-tighter-sanctions.
1 Peaceful Uses of Nuclear Energy and Its Interrelationship … 19

References

Drobysz S, Persbo A (2015), Strengthening the IAEA verification capabilities. In: Caraccciolo I,
Pedrazzi M, Vassalli di Dachenhausen T (eds) Nuclear weapons: strengthening the interna-
tional regime. Eleven International Publishing, The Hague, pp 129–13
Eisenhower D (1953), Atoms for peace. Address by the President of the United States of
America, to the 470th Plenary Meeting of the United Nations General Assembly, https://
www.iaea.org/about/history/atoms-for-peace-speech
ElBaradei M (2007) Atoms for peace: a pictorial history of the International Atomic Energy
Agency, 1957–2007. The International Atomic Energy Agency, Vienna
ElBaradei MM, Nwogugu EI, Rames JM (eds) (1993) The international law of nuclear energy.
Basic documents, vol 2. Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht/Boston/London
Findlay T (2011) Nuclear energy and global governance. Ensuring safety, security and non–pro-
liferation. Routledge
Fischer D (1997) History of the International Atomic Energy Agency: the first forty years. IAEA,
Vienna
Gioia A (2012) Nuclear accidents and international law. In: de Guttry A, Gestri M, Venturini G
(eds) International disaster response law. T.M.C. Asser Press, The Hague, pp 85–104
Hirdaris SE et al (2014) Considerations on the potential use of nuclear small modular reactor
(SMR) technology for merchant marine propulsion. Ocean Eng 79:101–130
IAEA (2002) Regulatory inspection of nuclear facilities and enforcement by the regulatory body.
IAEA Safety Standards Series No. GS-G-1.3
IAEA (2007) IAEA safety glossary terminology used in nuclear safety and radiation protec-
tion, 2007 Edition (IAEA, Vienna), http://www-ns.iaea.org/standards/concepts-terms.
asp?s=11&l=90
IAEA (2014a) Nuclear technology review 2014 (GC(58)/INF/4)
IAEA (2014b) International status and prospects for nuclear power 2014. Report by the director
general GOV/INF/13—GC(58)INF 6
IAEA (2015a) Nuclear technology review 2015 (GC(59)/INF/2)
IAEA (2015b) The Fukushima Daiichi accident. Report by the IAEA Director General. IAEA,
STI/PUB/1710, Vienna
IAEA (2015c) Safety standards for protecting people and the environment. http://www-ns.iaea.
org/standards/default.asp?s=11&l=90&w=3
Manóvil RM (ed) (2014) Nuclear law in progress/ Derecho nuclear en evolución. XXI AIDN/
INLA Congress Buenos Aires
Scheinman L (1987) The IAEA and world nuclear order. Resources for the Future, Washington,
D.C.
Stoiber C, Baer A, Pelzer N, Tonhauser W (2003) Handbook on nuclear law. IAEA. http://www-
pub.iaea.org/mtcd/publications/pdf/pub1160_web.pdf
Tonhauser W (2013) The International Atomic Energy Agency as the “Watchdog” over the safe
and peaceful use of nuclear energy? In: Odendahl K (ed) Internationales und europäisches
Atomrecht. Die militärische und friedliche Nutzung der Atomenergie aus Sicht des Völker-
und Europarechts. Duncker & Humblot, Berlin, pp 167–184
Vassalli di Dachenhausen T (2015) Strengthening the role of the IAEA as a step towards a world
security order. In Caraccciolo I, Pedrazzi M, Vassalli di Dachenhausen T (eds) Nuclear weap-
ons: strengthening the international regime. Eleven International Publishing, pp 117–128
Williams H, Lewis P, Aghlani S (2015) The humanitarian impacts of nuclear weapons initiative:
the ‘Big Tent’ in disarmament. Chatham House Research Paper. https://www.chathamhouse.
org/sites/files/chathamhouse/field/field_document/20150331nuclear.pdf
Chapter 2
Between Prosperity and Destruction:
A Modern Interpretation of the Right
to Peaceful Use of Nuclear Energy
in Light of the Protection of Human
Rights and Future Generations

Daniel Rietiker

Abstract This chapter takes a new approach to the right to use nuclear energy for
peaceful purposes. The pros and cons of nuclear energy will be assessed in light
of human rights standards, whereby civil as well as economic, social and cultural
rights will be equally taken into account. Contrary to environmental law, the rel-
evance of international human rights law has not yet fully been recognized in the
assessment of nuclear energy. This is surprising since the welfare and develop-
ment of the human being was one of the driving forces behind the inclusion of
the right to peaceful use of nuclear energy in the NPT. It will be demonstrated
that the appropriate use of nuclear energy can, indeed, contribute to the enjoy-
ment of human rights, in particular through electricity production and its practi-
cal applications in agriculture, industry, medicine, biology and hydrology. Special
attention will be paid to the right to development, the right to health, the right to
a good standard of living, including adequate food and drinking water, as well as
the right to life and the right to respect for private life. In these domains, States are
under a positive obligation to pursue actively the fulfillment of these rights. The
right to use nuclear energy is nevertheless not unlimited and essentially the same
human rights set certain limits. For instance, they constitute a significant barrier
to an unfettered exploitation of uranium, causing grave pollution of ground water
by which miners and local populations, in particular indigenous communities, are

Ph.D. (University of Lausanne), MA (Graduate Institute of International Relations, Geneva),

Senior Lecturer of International law, University of Lausanne; Member of the ILA Committee on
Nuclear Weapons, Non-Proliferation and Contemporary International Law. The author expresses
his gratitude to James Brannan for his precious help and comments on the text.

D. Rietiker (*)
Faculty of Law, Criminal Sciences and Public Administration, University of Lausanne, 1015
Lausanne-Dorigny, Switzerland
e-mail: [email protected]

© t.m.c. asser press and the authors 2016 21

J.L. Black-Branch and D. Fleck (eds.), Nuclear Non-Proliferation
in International Law—Volume III, DOI 10.1007/978-94-6265-138-8_2
22 D. Rietiker

equally affected. Further, radioactive waste disposal constitutes a huge challenge

for the present and future generations. Finally, accidents such as Chernobyl and
Fukushima have shown the destructive nature inherent in nuclear activities. States
enjoy a wide margin of appreciation in the decision whether or not to embrace the
nuclear avenue—the present Chapter does not purport to offer definitive solutions,
but is rather meant to give some guidance and food for further reflexion.

Keywords Environmental law · Human rights · Peaceful uses of nuclear energy ·

Radioactive waste disposal

Contents
2.1 Introduction.......................................................................................................................... 22
2.2 The Legal Framework for the Right to Peaceful Use of Nuclear Energy
in Light of the Aim of Economic and Social Development................................................. 23
2.2.1 The NPT..................................................................................................................... 23
2.2.2 The IAEA Statute....................................................................................................... 25
2.2.3 Treaties Establishing Regional NWFZs..................................................................... 26
2.3 The Contribution of Nuclear Energy to the Enjoyment of Human Rights.......................... 27
2.3.1 Applications of Nuclear Energy and Positive
Human Rights Obligations......................................................................................... 27
2.3.2 The Right to Development......................................................................................... 28
2.3.3 The Right to Health and to an Adequate Environment.............................................. 34
2.3.4 The Right to Life........................................................................................................ 40
2.4 Limits of the Right to Peaceful Use of Nuclear Energy Imposed
by Human Rights Law......................................................................................................... 42
2.4.1 Preliminary Observations: Radiation and Cancer...................................................... 42
2.4.2 Activities Endangering Human Rights....................................................................... 42
2.5 Conclusions.......................................................................................................................... 56
References................................................................................................................................... 58

2.1 Introduction

The existence of the right to use nuclear energy for peaceful uses is not contested
today, but the exact extent of this right is largely disputed. This right is often
referred to as one of the three equal pillars of the NPT.1 As such, keeping in mind
the dual-use nature of nuclear technology,2 the exercise of this right is conditional
upon and subject to limitations by non-proliferation duties and other rules of inter-
national law.3
The idea of this chapter is to analyse the ‘inalienable right’ to peaceful use of
nuclear energy not primarily through the security lens, but to try to define it, and in
particular its limits, in light of the protection of the human being. It will be

1 Nystuen and Graff Hugo 2014, p. 381.

2 Shaker 2006, p. 118.
3 Anastassov 2014, p. 161.
2 Between Prosperity and Destruction: A Modern … 23

demonstrated that the appropriate use of nuclear energy is beneficial for the human
being in many respects. Apart from production of electricity, peaceful nuclear
energy is used extensively in other areas, such as agriculture, industry, medicine,
biology and hydrology.4 It will be shown that, through its various activities, the
IAEA, in close cooperation with other organizations, such as the Food and
Agriculture Organization of the United Nations (FAO), the World Health
Organization (WHO) and the United Nations Children’s Fund (UNICEF), contrib-
utes directly to the enjoyment of different human rights.
The right to use nuclear energy is nevertheless not unlimited and modern
human rights law sets certain limits. For instance, human rights constitute a sig-
nificant barrier to an unfettered exploitation of uranium, in particular through the
pollution of ground water. Further, waste disposal constitutes a huge challenge to
the environment and the local population. Finally, catastrophes like Chernobyl and
Fukushima have shown the destructive nature inherent in nuclear activities.
This Chapter will deal with this dilemma by weighing up the different interests
at stake. After the general introduction, an outline of the legal framework of the
right to use nuclear energy for peaceful purposes will be made as far as is neces-
sary for the present study (Part 2.2). It will be followed by a section on the contri-
bution of nuclear energy to the enjoyment of human rights (Part 2.3) and another
dealing with the limits of the right to peaceful use of nuclear energy imposed by
human rights law (Part 2.4). The chapter will be concluded by a set of general
observations.
The present chapter does not purport to give definitive solutions, but is rather
meant to offer an original approach and new criteria to States in the decision
whether or not to embark on the nuclear avenue.

2.2 The Legal Framework for the Right to Peaceful Use

of Nuclear Energy in Light of the Aim of Economic
and Social Development

2.2.1 The NPT

President Eisenhower’s famous ‘Atoms for Peace’ proposal at the UN General

Assembly on 8 December 1953 opened a new chapter of international cooperation
in the field of peaceful uses of nuclear energy.5 The most significant result of this
new area was the establishment of the IAEA in 1957. Its objectives were ‘to accel-
erate and enlarge the contribution of atomic energy to peace, health and prosperity
throughout the world’.6

4 Ibid, p. 160.
5 Shaker 2006, p. 118. For the speech, see UNGA 470th Plen. Mtg., 8 December 1953, paras 79–126.
6 Article II, 1st sentence, of the Statute of the IAEA.
24 D. Rietiker

In 1968, when the NPT was adopted, more than forty NNWS possessed func-
tioning nuclear reactors.7 During the negotiations of the NPT, the NNWS
expressed in particular the fear that the future treaty would hamper their full
access to the knowledge and technology of the peaceful atom, considered instru-
mental for their progress and prosperity.8 The freedom to exploit nuclear energy
for peaceful uses was considered as the most important concession to their renun-
ciation to acquire nuclear weapons.9 The compromise finally reached was to
entrust the IAEA with regular inspections of all nuclear facilities in the NNWSs.10
As far as the universal level is concerned, Article IV NPT reflects the inherent
right of sovereign States to use nuclear energy for peaceful purposes. Following a
request of the NNWS, this provision was initially introduced by the United States
and the former Soviet Union, and changed several times before it satisfied the
NNWSs’ demands.11 Since the technology required for the peaceful use of nuclear
energy is in essence the same as that used for military purposes, Article IV
remains to date one of the controversial provisions of the NPT.12 It reads as
follows:
1. Nothing in this Treaty shall be interpreted as affecting the inalienable right of all the
Parties to the Treaty to develop research, production and use of nuclear energy for
peaceful purposes without discrimination and in conformity with Articles I and II of
this Treaty.
2. All the Parties to the Treaty undertake to facilitate, and have the right to participate in,
the fullest possible exchange of equipment, materials and scientific and technological
information for the peaceful uses of nuclear energy. Parties to the Treaty in a position
to do so shall also co-operate in contributing alone or together with other States or
international organizations to the further development of the applications of nuclear
energy for peaceful purposes, especially in the territories of non-nuclear-weapon
States Party to the Treaty, with due consideration for the needs of the developing
areas of the world.13

The first paragraph of Article IV recalls the ‘inalienable right’ to develop

research, production and use of nuclear energy for peaceful purposes as well as its
limitations, i.e. the principle of non-discrimination and the observance of the
restrictions imposed by Articles I, II and III of the NPT. Paragraph 2 of Article IV
strikes a balance of duties and rights of States Parties in the two activities
addressed in the two sentences. As far as the first sentence is concerned, its word-
ing is unambiguous, imposing on the States which are in the position to do so, in

7 Fischer 1997, p. 9.
8 Shaker 2006, p. 118. Moreover, they also feared that international control might turn into
industrial espionage and that the new treaty would place them at the mercy of the NWS (Ibid).
9 Ibid.
10 Nystuen and Graff Hugo 2014, p. 382.
11 Shaker 2006, pp. 118 ff.
12 Ibid, p. 119.
13 Emphasis added. See also paras 5–8 of the preamble of the NPT.
2 Between Prosperity and Destruction: A Modern … 25

particular NWS and advanced NNWS,14 a ‘positive’ duty to facilitate the fullest
possible exchange of equipment, materials and scientific and technological infor-
mation for the peaceful uses of nuclear energy.15
As far as the second phrase is concerned, it stipulates the obligation of States
capable of doing so, to cooperate in contributing to the further development of the
application of nuclear energy for peaceful uses. This is also a ‘positive’ undertak-
ing imposed, in particular, on NWS and NNWS that are advanced in nuclear tech-
nology.16 Interestingly enough, the duty to cooperate shall be ‘especially in the
territories of non-nuclear-weapon States Party to the Treaty, with due considera-
tion for the needs of the developing areas of the world’.17 This aspect is an under-
lying principle of the present Chapter.

2.2.2 The IAEA Statute

In order to demonstrate the positive aspects of the use of nuclear energy it is

appropriate to recall briefly the activities of the IAEA in this field. Article II of the
Statute of the IAEA constitutes the starting point of the discussion, defining the
organization’s objectives. In line with this provision, the Agency seeks to acceler-
ate and enlarge the contribution of atomic energy to peace, health and prosperity
throughout the world. It ensures, so far as it is able, that assistance provided by it
or at its request or under its supervision or control is not used in such a way as to
further any military purpose.
In addition, Article III of its Statute enumerates the functions of the Agency.
Paragraph 2 of this Article states that the Agency is authorized to make provision
for materials, services, equipment, and facilities to meet the needs of research on,
and development and practical application of, atomic energy for peaceful pur-
poses, including the production of electric power, ‘with due consideration for the
needs of the under-developed areas of the world’. The development aspect of the
IAEA clearly derives from this provision that is worded almost identically with
the second part of paragraph 2 of Article IV NPT (‘with due consideration for the
needs of the developing areas of the world’).

14 Shaker 2006, p. 121.

15 This was already underlined by the representative of the United States during the negotiations
in 1968: ‘the right to such sharing is recognized explicitly not only as a right of non-nuclear pow-
ers, but also as a commitment to action by nuclear powers and all others in a position to contrib-
ute thereto’. (A/C.1/PV. 1577 [Prov., 31 May 1968], p. 77).
16 Shaker 2006, p. 123.
17 Emphasis added. The word ‘especially’ in Article IV NPT suggests that co-operation is not

exclusively meant to happen with States Parties. Shaker mentions the nuclear deal between the
United States and India as an example of nuclear co-operation between a State Party and a non
State Party to the NPT (p. 124).
26 D. Rietiker

2.2.3 Treaties Establishing Regional NWFZs

On a regional level, the right to use nuclear energy for peaceful purposes is guar-
anteed in treaties providing for regional NFWZs.18 Article 17 of the Tlatelolco
Treaty, the first instrument concluded in this field, provides that this right shall be
used ‘in particular for their economic development and social progress’.19
Contrary to the NPT, the Tlatelolco Treaty does only mention ‘use’ of nuclear
energy for peaceful purposes, but does not embrace the right of the parties to
‘develop research [and] production’. Later, the preamble of the Pelindaba Treaty
establishing a NWFZ in Africa reiterated the determination of the States Parties ‘to
promote regional cooperation for the development and practical application of
nuclear energy for peaceful purposes in the interest of sustainable social and eco-
nomic development of the African continent’.20 Its Article 8 is similar to Article
IV of the NPT and reads as follows:
1. Nothing in this Treaty shall be interpreted as to prevent the use of nuclear sciences
and technology for peaceful purposes.
2. As part of their efforts to strengthen their security, stability and development, the
Parties undertake to promote individually and collectively the use of nuclear science
and technology for economic and social development. To this end they undertake to
establish and strengthen mechanisms for cooperation at the bilateral, subregional and
regional levels.21
(…).

This Article underlines the need for individual and collective use of nuclear sci-
ence and technology for economic and social development.22 Like the Tlatelolco
Treaty, Article 8 para 1 mentions only the ‘use’ of nuclear energy for peaceful pur-
poses.23 Pursuant to Article 12 para 1 of the Pelindaba Treaty, the African
Commission on Nuclear Energy (AFCONE) was established with a view to ensur-
ing compliance with the undertakings of the States Parties under the treaty.
When the Pelindaba Treaty was concluded, in 1996, South Africa was among
the few States that possessed the technology necessary for peaceful application of
nuclear energy and many States did not even have the nuclear reactors that are
needed to develop the know-how in the field.24 Therefore, paragraph 3 of Article 8

18 Article 8 of the Pelindaba Treaty, Article 17 of the Tlatelolco Treaty, Article 4 of the Bangkok

Treaty, Article 4 of the Treaty of Rarotonga, and Article 7 of the Semipalatinsk Treaty.
19 For this reason, the Preparatory Commission of the Tlatelolco Treaty decided, during its last

session, to change the title of the treaty from ‘Treaty on the denuclearization of Latin America’ to
‘Treaty prohibiting nuclear weapons in Latin America’. Robles 1971, pp. 78 ff.
20 Paragraph 11 of the preamble; see also paras 5 and 10.
21 Emphasis added.
22 Nwogugu 1996, p. 235.
23 Reddy 1997, p. 281, is of the opinion that it is unlikely that the drafters of the treaty intended

to deny the right to ‘develop research [and] production’ to the States Parties since it is granted
under the NPT.
24 Reddy 1997, p. 281.
2 Between Prosperity and Destruction: A Modern … 27

encourages States Parties to use the IAEA’s Technical Assistance Programme and
the tools to strengthen co-operation in the framework of AFRA.25 The picture has
dramatically changed recently: in 2009, the Forum of Nuclear Regulatory Bodies
in Africa (FNRBA) was launched in response to the increasing use of radioactive
material in peaceful nuclear applications such as health, agriculture and energy.26
33 African States are currently part of the Forum.27 It works closely with
AFCONE and AFRA, an IAEA initiative that seeks to maximize the use of the
available infrastructure and expertise on the African continent and assists countries
to achieve regional self-sufficiency through the use of peaceful applications of
nuclear techniques.28 The project areas of AFRA cover six thematic areas, namely
human health, food and agriculture, water resources, sustainable energy develop-
ment, industrial applications, radiation and waste safety and nuclear security.29

2.3 The Contribution of Nuclear Energy to the Enjoyment

of Human Rights

2.3.1 Applications of Nuclear Energy and Positive

Human Rights Obligations

Electricity production is the most common application of nuclear energy. It is nor-

mally achieved through the process of nuclear fission at nuclear power plants, the
facilities that contain nuclear reactors.30 It serves, inter alia, to supply domestic
and industrial heating.31 Other applications of nuclear energy concern the follow-
ing domains: Human health, food and agriculture, as well as the environment,
including clean drinking water. The present section will assess the relevance of
nuclear energy for the enjoyment of human rights in light of the said applications.
In this regard, it is relevant to mention that modern human rights instruments
do not only provide for protection against interference with the rights guaranteed,
but impose on States Parties ‘positive’ duties to work towards full realizations of
these rights. The tripartite typology of obligations to respect, protect and fulfil
human rights is now well established.32 In this typology, obligations to respect are
‘negative’ obligations, prohibiting the States from interfering in the rights guaran-
teed by a certain instrument. Obligations to protect and to fulfil are positive

25 Nwogugu 1996, p. 235. See also UN Disarmament YB, Vol 20, 1995, pp. 65–87, 70 ff.
26 Stott 2011, p. 22.
27 https://gnssn.iaea.org/Pages/FNRBA.aspx.
28 Edwerd 2009, p. 53.
29 Ibid.
30 Fedchenko 2009, para 8.
31 Ibid, para 2.
32 Harris et al. 2009, p. 19.
28 D. Rietiker

obligations, requiring respectively State protection from the acts of other persons
and other positive action within the power of the State to fulfil a human right.33
The concept of positive obligations will help to better understand the role played
by nuclear energy in the fulfilment of the rights under examination in the follow-
ing sections.

2.3.2 The Right to Development

2.3.2.1 The Modern Right to Development as a Human Right

The right to development is considered today as a subjective human right that can
be invoked by individuals and peoples.34 On a universal level, the right to develop-
ment stems, inter alia, from the UN Declaration on the Right to Development,
adopted in 1986. Its preamble underlines that the human being shall be placed at
the centre of the development debate.35
The essence of the right to development is summarized in the general clause
enshrined in Article 1 para 1 of the Declaration, according to which the right to
development is an ‘inalienable human right’ by virtue of which ‘every human
person and all peoples’ are entitled to participate in, contribute to, and enjoy eco-
nomic, social, cultural and political development, in which all human rights and
fundamental freedoms can be fully realized.
It follows from this paragraph that, first, the right to development is—like the
right to use nuclear energy for peaceful use under Article IV of the NPT—an inal-
ienable right even though the holder of the right is different; second, that human
beings, individually or as peoples, are the beneficiaries of the right to develop-
ment; third, that, in order to promote development, equal attention should be given
to the implementation of economic, social, cultural and political aspects of devel-
opment, thereby enabling the enjoyment of all human rights, given their indivisi-
bility and interdependence.36 In other words, it was understood that economic
development was not an end in itself, but rather a tool to achieve wider objectives,
in particular social justice.37

33 Ibid. See, for instance as far as positive obligations in the context of the right to water are con-
cerned, Murillo Chávarro 2015, pp. 29–42.
34 Cançado Trindade 2013, p. 358.
35 Paragraph 13 of the preamble reads as follows: Recognizing that the human person is the cen-

tral subject of the development process and that development policy should therefore make the
human being the main participant and beneficiary of development….
36 See, in this regard, also Article 6 para 2: ‘All human rights and fundamental freedoms are

indivisible and interdependent; equal attention and urgent consideration should be given to the
implementation, promotion and protection of civil, political, economic, social and cultural rights.’
37 Cançado Trindade 2013, p. 359.
2 Between Prosperity and Destruction: A Modern … 29

Two main means to implement the right to development, in the sense of the
1986 Declaration, are the duty of States to co-operate with each other, on the one
hand, and positive obligations to promote development and progress, as described
above, on the other hand. As far as the first is concerned, Article 3 para 3 of the
1986 Declaration imposes on States the duty to co-operate with each other in
ensuring development and eliminating obstacles to development.38
The duty to cooperate is even more critical considering the fact that poor and
least developed countries do not have an adequate technical and resource capacity
for the realization of development.39 The logic of positive obligations, in the con-
text of the right to development, is well described by Article 8 para 1, phrased as
follows:
States should undertake, at the national level, all necessary measures for the realization of
the right to development and shall ensure, inter alia, equality of opportunity for all in their
access to basic resources, education, health services, food, housing, employment and the
fair distribution of income.40 Effective measures should be undertaken to ensure that
women have an active role in the development process. Appropriate economic and social
reforms should be carried out with a view to eradicating all social injustices.

More recently, the trend to view poverty through a human rights lens has
gained much support, building upon the assumption that poverty is a grave denial
of human rights.41 For instance, a lack of access to food prevents the poor from
living free from hunger, while discrimination experienced in social and political
life deprives them of their dignity. Such circumstances are today regarded as viola-
tions of human rights because they affect the ability of people to live a dignified
life.42 Poverty is, moreover, closely linked to discrimination; indeed, it is fre-
quently acknowledged that poverty disproportionately affects members of socially
disadvantaged groups, including certain ethnic or religious minorities, indigenous
peoples, women, children, persons with disabilities and elderly people, as these
groups are subject to increased vulnerability due to various forms of discrimina-
tion.43 In other words, discrimination causes poverty, but poverty also causes
discrimination.44
To sum up, it can be recalled that the right to development is, as it stands today,
an ‘umbrella’ right,45 aiming at the realization of all civil, political, economic,
social and cultural rights, including the right not to be discriminated against.

38 See also Article 4 para 2 and Article 6 para 1.

39 In this sense, Sengupta 2013, p. 82. See also Puvimanasinghe 2013, pp. 179–194.
40 Emphasis added.
41 Osmani 2006, p. 206. See also Hadiprayitno 2013, pp. 137–147.
42 Sen 2010, p. 3.
43 Report of the independent expert on the question of human rights and extreme poverty,

Magdalena Sepúlveda Carmon, UN Doc. A/63/274, 13 August 2008, para 20.

44 Ibid, para 29.
45 Sen 2010, p. 11.
30 D. Rietiker

On a regional level, Article 22 of the African Charter on Human and Peoples’

Rights provides for the right of all peoples to their economic, social and cultural
development.46 This provision is significant since it entails one of the few ‘hard
law’ provisions guaranteeing the right to development in contemporary international
human rights law.47 As far as the right holders are concerned, Article 22 refers to
‘[a]ll peoples’, thus indicating a collective approach to the right to development.48
The African Commission of Human Rights had the opportunity to clarify the scope
and meaning of the right guaranteed under Article 22 in the case of Centre for
Minority Rights Development (Kenya) and Minority Rights Group International (on
behalf of Endorois Welfare Council) v. Kenya.49 The main grievance of the Endorois
community was that the Government of Kenya had failed to adequately involve
them in the development process. In particular, they claimed that they were neither
consulted before a major development project was embarked upon nor were they
compensated for its adverse consequences on their lifestyle. The Commission came
to the conclusion that Kenya had violated Article 22:
The Respondent State [Kenya] (…) is obliged to ensure that the Endorois are not left out
of the development process or [its] benefits. The African Commission agrees that the fail-
ure to provide adequate compensation and benefits, or provide suitable land for grazing
indicates that the Respondent State did not adequately provide for the Endorois in the
development process. It finds against the Respondent State that the Endorois community
has suffered a violation of Article 22 of the Charter.50

This case will be further referred to in the section dealing with the right of
access to clean water.51

2.3.2.2 The New Concept of ‘Sustainable Human’ Development

The notion of sustainable development has evolved as a response to the possible

conflict between economic development and environmental protection and conser-
vation.52 While it is difficult to define this notion and its actual implementation
remains problematic, it is argued that, from a substantive point of view, it contains
the fundamental principle of equity, intra- and inter-generational rights, and the

46 Article 22: (1) All peoples shall have the right to their economic, social and cultural devel-
opment with due regard to their freedom and identity and in the equal enjoyment of the com-
mon heritage of mankind. (2) States shall have the duty, individually or collectively, to ensure the
exercise of the right to development.
47 Okafor 2013, pp. 374–384.
48 Ibid, pp. 378–380.
49 African Commission on Human and Peoples’ Rights, 276/2003, 4 February 2010.
50 Paragraph 298 (original emphasis). See, for a comment on the case, De Feyter 2013, pp.

164–167.
51 Below, Sect. 2.3.3.1.
52 Boer 2015, p. 139, and Atapattu 2005, p. 357.
2 Between Prosperity and Destruction: A Modern … 31

principle of integration.53 These principles seek to ensure that the present genera-
tion as well as future ones will have an equitable share of natural resources in rela-
tion to their development and in relation to environmental protection.54
The notion of sustainable development can be traced back to the Rio
Declaration on Environment and Development, adopted only a few years after the
proclamation of the 1986 Declaration of the right to development, namely in
1992.55 Principle 1 of the Rio Declaration states that ‘human beings are at the cen-
tre of concerns for sustainable development’ and that they are ‘entitled to a healthy
and productive life in harmony with nature.’
The concept of sustainable development has evolved over time. Between 20
and 22 June 2012, Brazil hosted the United Nations Conference on Sustainable
Development in Rio de Janeiro. The outcome of this conference is summarized in
Resolution 66/288 adopted by the UN General Assembly on 27 July 2012, entitled
The Future We Want. Resolution 66/288 explicitly addresses the issue of energy
and its significant role in the development process, in particular for the poor:
We recognize the critical role that energy plays in the development process, as access to
sustainable modern energy services contributes to poverty eradication, saves lives,
improves health and helps to provide for basic needs. We stress that these services are
essential to social inclusion and gender equality, and that energy is also a key input to pro-
duction. We commit to facilitate support for access to these services by 1.4 billion people
worldwide who are currently without them. We recognize that access to these services is
critical for achieving sustainable development.56
We emphasize the need to address the challenge of access to sustainable modern energy
services for all, in particular for the poor, who are unable to afford these services even
when they are available. We emphasize the need to take further action to improve this situ-
ation, including by mobilizing adequate financial resources, so as to provide these ser-
vices in a reliable, affordable, economically viable and socially and environmentally
acceptable manner in developing countries.57

Resolution 66/288 builds the bridge to the right to water and the right to food
by recognizing, first, that water is one of the key factors for sustainable
development.58 The same Resolution reiterates, furthermore, the right to adequate

53 Atapattu 2005, p. 357. This author adds that the procedural elements include the right to infor-
mation, the right to participate in the decision-making process, the environmental impact assess-
ment process and the right to effective remedies (Ibid).
54 Ibid.
55 UN Doc. A/CONF.151/5/Rev.1 (1992), adopted on 13 June 1992.
56 Resolution 66/288, para 125.
57 Ibid, para 126.
58 Ibid, para 119.
32 D. Rietiker

food and the fundamental rights of everyone to live free from hunger.59 It under-
lines in particular that farmers, including small-scale farmers, pastoralists and fish-
ermen can make important contributions to sustainable development and enhance
food security and livelihood of the poor.60 Therefore, the conference emphasized
the need to strengthen agricultural and rural development sectors, notably in devel-
oping countries, in an economically, socially and environmentally sustainable
manner.61 Special attention shall be paid to traditional sustainable agricultural
practices and techniques of the local communities.62
Finally, access to clean, reliable and affordable energy is a precondition for sus-
tainable economic growth and improved human well-being, affecting health, edu-
cation and job opportunities.63 In this respect, it is relevant to recall the
Sustainable Development Summit held in New York in September 2015. During
this event, new Sustainable Development Goals (SDGs) were adopted, which suc-
ceed the Millennium Development Goals (MDGs), the development objectives
established by the international community for the period 2000–2015.64 SDG 7
explicitly states the objective of ‘ensur[ing] access to affordable, reliable, sustaina-
ble and modern energy for all’. The focus of the activities lies within the develop-
ing and the least developed countries, as it derives from it’s paragraph b):
By 2030, expand infrastructure and upgrade technology for supplying modern and sus-
tainable energy services for all in developing countries, in particular the least devel-
oped countries, small island developing States, and land-locked developing countries, in
accordance with their respective programmes of support.

2.3.2.3 The Contribution of Nuclear Energy to the Enjoyment

of the Right to Development

Having outlined the right to development and its different shapes, it becomes clear
that the different applications of nuclear energy can contribute to the development

59 Resolution 66/288, para 108. In this regard, the conference acknowledged the commitment
to enhancing food security and access to adequate, safe and nutritious food for present and
future generations in line with the ‘Five Rome Principles for Sustainable Global Food Security’,
adopted on 16 November 2009 (Food and Agricultural Organization of the United Nations
(FAO), document WSFS 2009/2).
60 Ibid, para 52.
61 Ibid, para 109. See also General Comment 15 (The Right to Water), mentioned above, which

reads as follows in the relevant parts: ‘Attention should be given to ensuring that disadvantaged
and marginalized farmers, including women farmers, have equitable access to water and water
management systems…States Parties should ensure that there is adequate access to water for
subsistence farming…’ (para 7).
62 Resolution 66/288, para 109.
63 Ibid.
64 https://www.iaea.org/newscenter/news/role-nuclear-technology-post-2015-development-

agenda.
2 Between Prosperity and Destruction: A Modern … 33

of people. As far as energy production is concerned, it is undeniable that the world

has made big steps in the 20th century, and in particular in the last 30 years, in
extending access to modern energy services to most of humanity.65 In spite of this
progress, many still lag behind. Indeed, while residual pockets of energy poverty
can be found in various parts of the world, the vast majority of the energy-poor
span two main regions: South Asia, especially India, and Sub-Saharan Africa.66
The relationship between energy use and economic development is well recog-
nized. Recent studies examining the relationship of access to electricity and
income confirm that, under the right conditions, electricity indeed plays an impor-
tant role in raising levels of economic growth and development.67 For instance, an
empirical study of farm productivity in India indicates that small-scale farmers
could increase their income by approximatively 50 %. Rural electrification raises
productivity and income when farmers switch from manual to grid-powered irriga-
tion and small industries begin using electric tools and machines.68 With the
advent of electricity, it is easier for farmers to irrigate their fields, as electric
pumps require low maintenance and are more efficient compared to diesel alterna-
tives. Irrigation also allows farmers to produce multiple crops in one year and
therefore to improve the productivity of existing farms. All these elements lead to
higher crop yields and income.69
It is also widely recognized that electricity is indispensable for raising households’
standard of living and broader economic development. Once households connect to
the electricity grid, they derive an immediate benefit from better lighting.70 The higher
quality electric lighting enables household members to read and study during evening
hours, to develop new businesses (businesses in rural areas of developing countries
often include home businesses, small commercial shops, grains mills, and coffee or
tea processing)71 and raises incomes, to socialize and improve quality of life.72
There is also a strong positive relationship between rural electrification and
education. A recent study in Brazil suggests that countries achieving full electrifi-
cation saw a drop of 22 % in illiteracy, a 19 % reduction in the population with
less than four years of education, and an increase of 1.2 years in schooling com-
pletion.73 Other studies confirm that electrification indeed contributes to better
education and, therefore, to higher development whereas the source of electricity
does not seem to matter.74

65 Halff et al. 2014, p. 1.

66 Ibid.
67 Barnes et al. 2014, p. 56.
68 Ibid.
69 Ibid, p. 58.
70 Ibid, p. 56.
71 Ibid, p. 61.
72 Ibid, p. 58.
73 Ibid, p. 64, with further reference.
74 Ibid, p. 64 ff.
Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents
kell, hogy helyettesítse nála a törvényt. Ne engedjetek semmit
kivánságának azért, mert kivánja, hanem mert szüksége van rá.
Hogy ne is tudja, mi az engedemesség, a mikor tesz valamit, s ne
tudja azt sem, hogy mi az uralkodás, mikor érte tesznek valamit.
Hogy egyaránt érezze szabadságát a saját tetteiben s a tiéitekben.
Pontosan annyira pótoljátok ki hiányzó erőit, a mennyire szüksége
van, hogy szabad legyen, nem pedig zsarnokoskodó, hogy
szolgálataitokat a megalázás bizonyos nemével fogadva el,
vágyakozzék arra a pillanatra, a mikor nélkülözheti őket és a mikor
meglesz az a dicsősége, hogy maga szolgálhatja ki magát.
A természetnek megvannak az eszközei a test megerősítésére és
növesztésére, a melyek ellen nem szabad soha semmit tenni. Nem
szabad kényszeríteni a gyermeket, hogy veszteg maradjon, mikor
menni akar, sem arra, hogy járjon, mikor egy helyben akar maradni.
Ha a gyermek akarata nincs a mi hibánkból elkényeztetve, semmit
sem akar ok nélkül. Ugrálnia, futkosnia, kiabálnia kell, ha kedve van
rá. Minden mozdulata erősödni igyekvő szervezetének szükséglete,
de bizalmatlanul kell nézni mindazt, a mi olyat kiván, a mit maga
meg nem tudna tenni és a mit másnak kell a kedvéért megtenni.
Gondosan meg kell külömböztetni az igazi szükségletet, a
természetes szükségletet a növekedni kezdődő szeszélyből fakadó
szükséglettől, vagy attól, a mely nem származik egyébből, mint az
életnek abból a túlságából, a melyről szóltam.
Megmondtam már, mit kell tenni, mikor a gyermek sír, hogy
megkapja ezt vagy azt. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a mint
szóval tudja kérni, a mit kiván és mégis sírással teszi
nyomatékosabbá kérelmét, hogy hamarabb megkapja vagy hogy
legyőzzön egy tilalmat, – visszavonhatatlanul el kell utasítani. Ha
szükséglet szólaltatta meg, ezt neked tudnod kell és azonnal meg
kell tenned, a mit kér, de bármiben is engedni könnyeinek annyi,
mint könnyek ontására izgatni, megtanulni a jóakaratodban való
kételkedésre s azt a hitet kelteni benne, hogy a kellemetlenségnek
nagyobb hatalma van fölötted, mint a jóindulatnak. Ha nem tart
téged jónak, hamar gonoszindulatúvá lesz, ha gyöngének tart,
hamar akaratos lesz: fontos dolog mindig az első jelre megtenni neki
mindent, a mit nem akarsz visszautasítani. Ne légy bőkezű a
visszautasításban, de ne vond vissza soha.
Mindenekfelett óvakodjatok üres udvariassági formulákat oltani
bele a gyermekbe, a melyek varázsszavak szolgálatát teszik neki,
hogy alávessen akaratának mindent, a mi körülveszi s hogy azonnal
megkapjon mindent, a mi tetszik neki. A gazdagok czeremóniás
nevelésében sohasem mulasztják el, hogy a gyermeket udvarias
parancsolgatásra ne tanítsák, előirva neki a szólamokat, melyekkel
élnie kell, hogy senki se merjen neki ellenállni; az ő gyermekeiknek
nincs sem kérő hangja, sem kérő modora, olyan arrogánsak még
mikor kérnek is, mint mikor parancsolnak, mintha annál biztosabbak
volnának benne, hogy engedelmeskedni fognak nekik. Meglátni
mindjárt, hogy a sziveskedjék a szájukban annyit jelent, hogy
akarom, a kérem annyit, mint parancsolom. Csodálatraméltó
udvariasság, a melynek nincs más czélja számunkra, mint
megváltoztatni a szók értelmét, hogy ne tudjunk soha máskép
beszélni, mint parancsolva. A mi engem illet, a ki kevésbbé féltem
Emilt attól, hogy goromba lesz, mint attól, hogy arrogáns, sokkal
jobban szeretem, ha kérő hangon mondja, hogy tegye meg, mint
parancsoló hangon, hogy kérem. Nem a szólam a fontos nekem, a
melyet használ, hanem az értelem, melyet hozzákapcsol.
Van túlzott szigorúság és van túlzott engedékenység, mind a
kettő egyformán kerülendő. Ha megengeditek, hogy a gyermek
szenvedjen, veszélyeztetitek egészségét, életét, igazán
szerencsétlenné teszitek; ha sok gonddal megkimélitek mindennemű
kellemetlenségtől, nagy szenvedéseket készíttek elő számára,
kényessé, érzékenynyé teszitek, kiveszitek az emberi állapotból, a
melybe pedig egy napon ellenetekre is vissza fog térni. Hogy ki ne
tegyétek a természet bizonyos bajainak, magatok csináltok neki
olyan bajokat, melyeket a természet nem szánt neki. Azt
mondhatjátok erre, hogy magam is beleesem azoknak a rossz
apáknak a hibájába, a kiknek szemére vetettem, hogy föláldozzák
gyermekük boldogságát egy távol jövőre való tekintetnek, a mely
talán be sem fog soha következni.
Egyáltalán nem; mert a szabadság, melyet növendékemnek adok,
bőségesen kártalanítja azokért a könnyű fajta kényelmetlenségekért,
a melyeknek kiteszem őt. Apró kölykeket látok játszani a hóban,
lilaszínűek, dermedtek, alig tudják mozgatni az ujjukat. Csak rajtuk
áll, hogy bemenjenek melegedni, de nem teszik; ha kényszerítenék
őket, százszorosan jobban éreznék a kényszer szigoruságát, mint a
hidegét. Miről panaszkodtok tehát? Szerencsétlenné teszem-e
gyermeketeket, mikor csak olyan kényelmetlenségeknek teszem ki, a
melyeket szivesen tűr? Javára teszek a jelen pillanatban, ha
szabadon hagyom, javára teszek a jövőre nézve, ha fölfegyverzem
olyan bajok ellen, melyeket el kell viselnie. Ha választhatna, az én
növendékem akar-e lenni, vagy a tiétek, az hiszitek, habozna egy
pillanatig is?
El tudjátok képzelni, hogy lehet igazi boldogság valami lényre
nézve természetes valóján kívül? És nem a valójából kivetkőztetése-e
az embernek, ha egyformán el akarják vonni fajának minden
bajától? Igenis, fenntartom állításomat: hogy élvezni tudja a nagy
jókat, meg kell ismernie a kis bajokat; ezt a természete kivánja meg.
Ha fizikailag túlságosan jól megy a dolga, megromlik az erkölcse. Az
az ember, a ki nem ismerné a fájdalmat, nem ismerné sem az
emberiség ellágyulásait, sem a részvétet, sem a gyöngédséget; szíve
nem indulna meg semmin, nem volna társas lény, szörnyeteg volna a
hozzá hasonlók között.
Tudod-e, mi a legbiztosabb módja, hogy gyermekedet
boldogtalanná tedd? Hozzászoktatni, hogy mindent megkap, mert
vágyai kielégítésük könnyűsége folytán szüntelenül növekedve,
előbb-utóbb a tehetetlenség kényszerítene akaratod ellenére, hogy a
megtagadáshoz folyamodjál és ez a szokatlan megtagadás több
szenvedést okozna neki, mintha nélkülöznie kellene azt, a mit kiván.
Kezdetben a pálcza kellene neki, mely a kezedben van, aztán
megkivánná a zsebórádat, később a repülő madarat, a ragyogó
csillagot, megkivánna mindent, a mit lát. Ha csak isten nem volnál,
hogyan elégítenéd ki?
Természetes hajlama az embernek, hogy mindent a magáénak
tekint, a mi hatalmában van. Ebben az értelemben bizonyos fokig
igaz Hobbes állítása: szorozzátok meg vágyainkkal a kielégítésükre
való eszközöket és mindenki ura lesz mindennek. A gyermek tehát, a
kinek csak akarnia kell, hogy kapjon, a mindenség tulajdonosának
hiszi magát, minden embert rabszolgájának tekint és mikor végül
kénytelenek valamit visszautasítani neki, ő lehetségesnek tartva
mindent, a mit parancsol, ezt a visszautasítást lázadásnak minősíti;
szemében minden ok, a melyet olyan korban fejtegetnek előtte,
mikor még nem tud okoskodni, nem egyéb, mint ürügy, mindenben
a rosszakaratot látja, a képzelt igazságtalanság érzése ingerültté
teszi természetét, meggyülöli az egész világot és a nélkül, hogy
hálás lenne az engedékenységért, felháborodik minden ellenzésen.
Hogy képzelhetném, hogy az ilyen harag uralma alatt levő s a
legmérgesebb szenvedélyektől emésztett gyermek valaha boldog
lehessen? Boldog! Deszpota volna, vagyis egyszerre a leghitványabb
rabszolga és a legnyomorultabb teremtés. Láttam ily módon nevelt
gyermekeket, a kik azt akarták, hogy forgassák fel egy szempillantás
alatt az egész házat, hogy hozzák le nekik a kakast a toronyról, hogy
állítsanak meg egy menetelő ezredet, hogy tovább hallhassa a
dobost, – a levegőt hasogatták visongásukkal, nem hallgatva
senkire, mikor nem engedelmeskedtek nekik azonnal. Hiába
igyekezett mindenki kedvükre lenni, kivánságaik felingerlődtek a
teljesítés könnyüségétől, makacsul ragaszkodtak a lehetetlen
dolgokhoz és mindenütt csak ellenmondásra, akadályokra,
szenvedésre, fájdalomra találtak. Mindig zugolódva, mindig
lázadozva, mindig dühösen, sirással és panaszkodással töltötték
napjaikat: vajjon szerencsés lények voltak-e? A gyöngeség és a
zsarnokoskodás együtt csak bolondságot és nyomoruságot
nemzenek. Két elkényeztetett gyermek közül az egyik megveri az
asztalt, a másik megkorbácsoltatja a tengert; sokat kell
korbácsolniok és verniök, a mig nyugodtan élhetnek.
 Ha az uralkodás és zsarnokság eszméi nyomorultakká teszik őket
gyermekségüktől fogva, mi lesz velük, ha felnőnek és az emberekkel
való érintkezésük kiterjed és megsokszorozódik. Hozzászokva, hogy
minden meghajol előttük, micsoda meglepetéssel fogják a világba
belépve érezni, hogy minden ellenáll nekik és hogy összeroncsolja
őket a a súlya annak a mindenségnek, melyről azt hitték, hogy
kényük-kedvük szerint mozog! Szemtelen modoruk, gyermekes
hiuságuk csak kínzást, megvetést, gúnyt hoz a fejükre, a megalázás
lesz a mindennapi kenyerük: keserű tapasztalatok hamar
megtanítják őket, hogy nem ismerték sem helyzetüket, sem
erejüket; nem lévén hatalmukban minden, azt hiszik, semmi sincs
hatalmukban. Annyi szokatlan akadály akasztja meg őket, annyi
gúny alacsonyítja le őket, hogy gyávák, félénkek, meghunyászkodók
lesznek és ép annyira önmaguk alá sülyednek, mint a mennyire
önmaguk fölé voltak emelve.
Térjünk vissza az alapszabályra. A természet arra alkotta a
gyermekeket, hogy szeressék és segítsék őket; de vajjon arra
alkotta-e őket, hogy engedelmeskedjenek nekik és féljenek tőlük?
Adott-e nekik tekintélyt parancsoló föllépést, szigorú tekintetet,
kemény és fenyegető hangot, hogy félelmetessé tegyék magukat?
Értem, hogy az oroszlán ordítása megrémíti az állatokat és hogy
reszketnek, ha meglátják rettentő sörényét, de ha van egyáltalán
illetlen, gyűlöletes, nevetséges látvány, akkor a tanácsosok testülete
az, a mint ünnepi díszruhájában leborul egy pólyás gyermek előtt,
melyet pompázó szavakkal szólítanak meg s a mely feleletül csak
bőg vagy öklendez.
Ha a gyermekkort maga-magában tekintjük, van-e a világon
gyöngébb, nyomorultabb, mindennek, a mi körülveszi, jobban
kiszolgáltatott teremtés, a melynek annyira szüksége van
szánalomra, gondoskodásra, pártfogásra, mint egy gyermeknek?
Nem tűnik-e úgy, mintha csak azért mutatna olyan szelid arczot és
olyan megható tekintetet, hogy mindenki, a ki közelít hozzá,
érdeklődjék gyöngesége iránt és segitségére siessen? Micsoda
bántóbb, a természet rendjével ellenkezőbb, mint látni egy
zsarnokoskodó és lázadó gyermeket, a mely parancsolgat
mindenkinek, a ki körülveszi és szemtelenül az úr hangján beszél
azokkal, a kiknek csak el kellene őt hagyni, hogy elpusztuljon?
Másrészről, ki nem látja, hogy az első kor gyöngesége annyiféle
módon lenyügözi a gyermeket, hogy barbár dolog ehhez az igához
még a mi szeszélyeinkét is hozzátenni, megfosztva őt úgyis oly
korlátozott szabadságától, melylyel oly kevéssé tud visszaélni és a
melytől megfosztani őt ép oly kevéssé hasznos neki, mint nekünk?
Ha nincs nevetségesebb dolog, mint a fennhéjázó gyermek, nincs
szánalomra méltóbb sem, mint a félénk gyermek. Mikor az értelem
korával úgyis megkezdődik a társadalmi szolgaság, mire való volna
megelőzni a személyes szolgasággal? Tűrjük el, hogy az élet egy
mozzanata mentve legyen attól az igától, melyet nem a természet
rakott ránk és engedjük meg a gyermekkornak természetes
szabadsága gyakorlását, a mely legalább egyelőre távoltartja a
bűnöktől, melyeket a rabszolgaságban magunkra öltünk. Jőjjenek
hát azok a szigorú nevelők, azok a gyermekeiknek vakon
engedelmeskedő anyák frivol ellenvetéseikkel, és ismerjék meg előbb
a természet nevelési módszerét, mielőtt földicsérik a magukét.
Visszatérek a gyakorlathoz. Mondtam már, hogy a gyermekednek
nem szabad semmit azért megkapnia, mert kéri, hanem mert
szüksége van rá,30) nem szabad semmit engedelmességből, tennie
hanem szükségből Igy tehát ez a két szó: engedelmesség és parancs
ki lesz tiltva szótárából, még inkább ez a két szó: kötelesség és
kötelezettség; ellenben ez erő, szükség, tehetetlenség és
kényszerűség jelentékeny helyet foglal el benne. Az értelem kora
előtt nem lehet fogalma sem erkölcsi tényekről, sem társadalmi
vonatkozásokról; a mennyire csak lehetséges, kerülni kell az ezeket
jelentő szók kimondását, attól tartva, hogy a gyermek kezdettől
fogva hamis fogalmat alkot magának e szavakból, melyet majd
később nem tudunk vagy nem is lehet kiirtani. Az első hamis
fogalom, a mely beférkőzik fejébe, a tévedés és a vétek csirája lesz
benne; erre az első lépésre kell leginkább ügyelni. Tégy róla, hogy a
míg csak érzékelhető dolgok érintik, minden fogalma érzékleteire
vonatkozzék; tégy róla, hogy mindenfelől ne vegyen észre maga
körül egyebet, csak a fizikai világot; e nélkül biztos lehetsz benne,
hogy egyáltalán nem hallgat rád, vagy hogy a morális világról,
melyről beszélsz neki, fantasztikus fogalmakat alkot magának,
melyeket soha életében nem fogsz tudni kitörölni.
Locke nagy alaptétele volt, okokkal meggyőzni a gyermeket;
ennek van mostanában legnagyobb kelete: sikere azonban szerintem
nem épen nagyon alkalmas, hogy becsületére váljék; a magam
részéről nem tudok ostobább valamit elképzelni, mint azokat a
gyermekeket, a kikkel oly sokat okoskodtak. Az ember összes
tehetségei közül az okosság, mely úgyszólván nem egyéb, mint a
többieknek összetétele, fejlődik ki legnehezebben és legkésőbben és
ezt akarják arra használni, hogy az előbbi tehetségeket fejleszszék! A
nevelés remekműve, ha okossá tette az embert: és okoskodással
akarnak gyermeket nevelni! Ez annyi, mint a végén kezdeni és a
műből eszközt csinálni. Ha a gyermek hallgatna az okoskodásra, nem
volna szüksége a nevelésre; de ha kicsiny korától fogva olyan
nyelven beszélnek neki, a melyet nem ért, hozzászoktatják, hogy
érje be szavakkal, ellenőrizzen mindent, a mit mondanak neki, hogy
ép olyan okosnak tartsa magát, mint a mestere, vagy vitatkozó és
czivakodó legyen és mindent, a miről azt hiszik, észszerű okokból
érik el nála, csak a sóvárság, a félelem vagy a hiúság okából érnek
el.
Ime a formula, a melyre visszavezethető csaknem minden
erkölcsi tanítás, melyben a gyermeket részesítik, vagy részesíthetik:
A mester: Ezt nem szabad tenni.
A gyermek: És miért nem szabad tenni?
A mester: Mert ez rossz.
A gyermek: Rossz? Mit tesz az, hogy rossz?
A mester: A mi meg van tiltva.
 A gyermek: Hát mi baj van abból, ha megteszem, a mi meg van
tiltva?
A mester: Büntetést kapsz, mert engedetlen voltál.
A gyermek: Megteszem úgy, hogy ne tudják meg.
A mester: Csakhogy vigyáznak ám rád.
A gyermek: De ha elbújok.
A mester: Ki fognak kérdezni.
A gyermek: Hazudni fogok.
A mester: Hazudni nem szabad.
A gyermek: Mért nem szabad hazudni?
A mester: Mert az rossz stb. stb.
Ime a kikerülhetetlen körforgás. Ha kilépsz belőle, a gyermek
már nem fog többé megérteni.
Nem nagyon hasznos oktatások-e ezek? Nagyon kiváncsi volnék
tudni, hogy mit lehetne ennek a párbeszédnek helyébe tenni. Maga
Locke is bizonyára nagy zavarban lett volna. Ismerni a jót és rosszat,
érezni az ember kötelességeinek okát, nem a gyermek dolga.
A természet azt akarja, hogy a gyermekek legyenek gyermekek,
mielőtt emberek lennének. Ha ezt a rendet föl akarjuk forgatni, idő
előtt érleljük meg a gyümölcsöket, a melyeknek nem lesz sem a kellő
érettsége, sem ize és hamarosan meg fognak romlani; fiatal
tudósaink lesznek és öreg gyermekeink. A gyermekkornak megvan a
látási, gondolkozási, érzési módja, a mely neki megfelel; nincs
esztelenebb, mintha ennek helyébe a magunkét akarnók tenni és én
hamarabb kivánnám, hogy egy gyermek öt láb magas legyen, mint
hogy itélni tudjon tíz éves korában. Valóban, mire való volna neki
ebben a korban az értelem? Az értelem az erő zabolája és a
gyermeknek nincs erre a zabolára szüksége.
 A mikor tanítványaitokat igyekeztek meggyőzni az
engedelmesség kötelességéről, ehhez az állítólagos meggyőzéshez
hozzá fűzitek az erőszakot és a fenyegetéseket; vagy a mi még
rosszabb, a hizelgést és az igéreteket; így tehát csábítva az érdek,
vagy kényszerítve az erőszak által, úgy fognak tenni, mintha az
értelem győzte volna őket meg; jól látják, hogy az engedelmeskedés
rájuk nézve előnyös és a lázadás ártalmas, a mint ti az egyiket, vagy
a másikat észreveszitek.
De mivel ti mindig csak olyat követeltek tőlük, a mi nekik
kellemetlen és mivel mindig kinos másnak az akarata szerint
cselekedni, a gyermek elrejtőzik, hogy a maga akaratát
megcselekedje, meg lévén győződve arról, hogy mindent jól tesz,
csak ne vegyék észre engedetlenségét; de kész belenyugodni, hogy
rosszat tett, a mint fölfödözik, attól féltében, hogy még nagyobb baj
éri. A kötelesség oka nem felelvén meg korának, nincs az az ember a
világon, a ki azt meg tudná vele értetni; de a büntetéstől való
félelem, a bocsánat reménye, a szorultság, a zavarodottság, hogy
nem tud felelni, kicsikar belőle minden vallomást, a mit csak
követelnek; azt hittük, meggyőztük őket, pedig csak bosszantottuk
és megfélemlítettük.
Mi következik ebből: először is azzal, hogy ráhárítunk olyan
kötelességet, a melyet nem érez, fölingereljük őt a saját
zsarnokságunk ellen és elfordítjuk magunktól a szeretetét;
megtanítjuk őt arra, hogy szinlelő, hamis, hazug legyen azért, hogy
jutalmakat csikarjon ki tőlünk és megmeneküljön a büntetéstől;
végül hozzá szoktatva őt, hogy mindig egy nyilvánvaló indító okkal
leplezzen el egy titkos indító okot, magunk adjuk meg neki az
eszközt, hogy szüntelenül rászedjen minket, elleplezze előlünk igazi
jellemét és alkalomadtán üres szavakkal fizessen ki minket és
másokat.
A törvények, fogjátok mondani, ámbár kötelezők a lelkiismeretre
nézve, mégis kényszert alkalmaznak a felnőtt emberre nézve.
Megengedem, hogy így van. De egyebek-e ezek az emberek, mint a
nevelés által megrontott gyermekek? Éppen ez az, a minek elejét kell
venni. Alkalmazzátok a kényszert a gyermekre, az észszerüséget a
felnőttre; ez a természet rendje: a bölcsnek nincs törvényre
szüksége.
Bánjatok növendéketekkel korának megfelelően. Tegyétek
kezdettől fogva a maga helyére és tartsátok ott oly erősen, hogy ne
is próbáljon belőle kilépni; akkor még mielőtt tudná, hogy mi a
bölcseség, már is gyakorolni fogja legfontosabb tanítását. Ne
parancsoljatok neki soha semmit, bármi legyen is a világon,
egyáltalán semmit. Ne engedjétek, hogy csak az eszébe is jusson,
hogy valami hatalmat akartok gyakorolni fölötte. Ne tudjon egyebet
semmit, csak azt, hogy ő gyönge és ti erősek vagytok, hogy az ő
helyzeténél és a ti helyzeteteknél fogva szükségszerüen ki van
szolgáltatva kényetekre, kedvetekre; ezt tudja, ezt értse meg, ezt
érezze; érezze idején fennhéjázó fején a kemény jármot, a melybe a
természet hajtja az embert, a szükségszerüség nehéz jármát, a mely
alatt minden véges lénynek meg kell hajolnia; lássa ezt a
szükségességet mindig a dolgokban, soha az emberek
szeszélyében;31) a zabola, a mely visszatartja, a kényszerüség
legyen, nem pedig a tekintély. A mitől tartózkodnia kell, azt ne
tiltsátok meg neki, hanem akadályozzátok meg, hogy megtegye,
magyarázgatás és okoskodás nélkül; ha valamit megengedtek neki,
engedjétek meg első szavára, kérések és könyörgések nélkül, de
mindenekfelett föltételek nélkül. Az engedélyt adjátok meg szivesen,
a tilalmat kedvetlenül; de legyen minden tilalmatok
visszavonhatatlan, semmiféle alkalmatlanság ne ingasson meg, az
egyszer kimondott nem legyen érczfal, a mely ellen a gyermek
ötször-hatszor is kimerítheti erejét, úgy hogy meg se próbálja többet
megdönteni.
Így teszitek türelmessé, nyugodtá, lemondóvá, megelégülővé,
még akkor is, ha nem kapja meg, a mit akart. Mert az ember
természetében rejlik, hogy békésen eltűri a dolgokból folyó
kényszerüséget, de más valakinek a rosszakaratát nem.
 Ez ellen a szó ellen: nincs már több, még soha sem lázadt föl egy
gyermek sem, hacsak azt nem hitte, hogy hazugság. Egyébiránt
ebben nincs középút; vagy nem szabad tőle egyáltalán semmit
követelni, vagy kezdettől fogva a legteljesebb engedelmességre kell
szorítani. A legrosszabb nevelés, ha ingadozni engeditek a saját
akarata és a tiétek között és ha folytonos vita tárgya köztetek és ő
közte, hogy melyik az úr kettőtök közül: százszor inkább akarnám,
hogy mindig a gyermek legyen az úr.
Bizonyára különös dolog, hogy a mióta foglalkoznak a gyermekek
nevelésével, nem tudtak vezetésükre más eszközt kieszelni, mint a
vetélkedést, a féltékenységet, az irigységet, a hiuságot, a
kapzsiságot, a hitvány félelmet, mind a legveszedelmesebb
szenvedélyeket, a melyek legkönyebben gerjednek fel és
legalkalmasabbak a lélek megrontására, még mielőtt a test kialakult
volna. Minden időelőtti tanítással, a melyet fejébe akarnak verni, egy
bünt oltanak be szive mélyébe. Az esztelen nevelők azt hiszik,
csodákat művelnek, a mikor gonoszokká teszik a gyermekeket, hogy
megtanítsák őket arra, hogy mi a jóság és akkor aztán fontoskodva
mondják: ime, ilyen az ember. Igen, ilyen az az ember, a kit ti
csináltatok.
Megpróbáltak minden eszközt, kivéve egyet, éppen azt, a mely
egyedül vezethet czélra: a helyesen szabályozott szabadságot. Nem
kell a nevelésbe beleártani magunkat, ha nem tudjuk a gyermeket
egyedül a lehetőség és lehetetlenség törvényei által odavezetni, a
hova akarjuk. Az egyiknek és a másiknak köre egyaránt ismeretlen
lévén előtte, kitágíthatjuk vagy összébb szoríthatjuk körülötte, a
hogy akarjuk. Leköthetjük, előbbre tolhatjuk, visszatarthatjuk, csak
csupán a szükségesség kötelékével, a nélkül, hogy zúgolódnék
miatta. Hajlékonynyá és tanulékonynyá tehetjük, csupán a
dolgokban rejlő kényszerüség által, a nélkül, hogy alkalma volna
bármiféle bünnek kicsirázni benne; mert sohasem éled föl a
szenvedély, ha nem lehet hatása.
Ne adjatok növendéketeknek semmiféle szóbeli oktatást, csak a
tapasztalatból kapja tanítását; ne rójatok rá semminemű büntetést,
mert ő még nem tudja, hogy mit tesz az: hibát elkövetni; ne
kéressetek vele soha bocsánatot, mert hiszen nem tud sérteni. Tettei
mentesek lévén minden erkölcsi jellegtől, nem tud semmi olyat
tenni, a mi erkölcsileg rossz és a mi akár büntetést, akár dorgálást
érdemelne.
Már látom, hogy az olvasó rémülettel itél erről a gyermekről, a
megszokott gyermekekről véve a mintát, de csalódik. Az örökös
feszélyezettség, a melyben növendékeiteket tartjátok, ingerli
pajkosságukat; mennél jobban érzik a kényszert, ha szemeitek előtt
vannak, annál pajkosabbak, a mint megszabadulnak tőle.
Kárpótolniok kell magukat, a mikor tudják, a szigorú kényszerért, a
melyben tartjátok őket.
Két városi diák nagyobb fölfordulást csinál a falun, mint az egész
falu gyermekserege. Zárj egy kis úrfit és egy paraszt gyereket egy
szobába; az előbbi fölforgat és összetör-zúz mindent, mielőtt a másik
kimozdulna helyéből. Miért volna ez így, ha nem azért, hogy az egyik
siet visszaélni a szabadság egy pillanatával, míg a másik, mindig
biztos lévén szabadságáról, nem siet élni vele? Pedig a falusi
gyermekek is, a kiknek gyakran hizelegnek vagy útjukat állják, még
mindig távol vannak attól az állapottól, a melyben én szeretném őket
tartatni.
Állapítsuk meg kétségbevonhatatlan alapelvül, hogy a természet
első zsendülései mindig helyesek. Az emberi szívben nincs eredendő
visszásság, nem találni benne egyetlen bünt sem, a melyről ne
lehetne megmondani, hogyan és mi által hatolt bele. Az egyedüli
természetes szenvedély az emberben az önmaga iránt való szeretet,
vagyis a tágabb értelemben fölfogott önszeretet. Ez az önszeretet
magában véve vagy miránk vonatkoztatva jó és hasznos, és mivel
nincs benne másokra való szükségszerű vonatkozás, e tekintetben
természetszerűen közömbös: csak az által lesz jóvá vagy roszszá, a
hogy alkalmazzuk; és azok által a vonatkozások által, a melyeket
adunk neki.
 Egész addig, a míg az önszeretet irányítója, az ész ki fejlődhetik,
fontos dolog, hogy a gyermek ne tegyen semmit azért, mert ezt így
látta vagy hallotta, szóval semmit másokra való tekintetből, hanem
csupán azt tegye, a mit a természet kiván tőle és akkor mindig csak
jót fog tenni.
Nem úgy értem ezt, hogy soha nem fog bajt csinálni hogy nem
fogja magát megsérteni, hogy nem tör el valami értékes holmit, ha a
keze ügyébe akad. Sok bajt csinálhat, a nélkül, hogy rosszat tenne,
mert a rossz tett az ártás szándékától függ és ez a szándék soha
sincs meg a gyermekben. Ha csak egyszer is megvolna benne, már
minden el volna veszve, csaknem menthetetlenül gonoszszá lenne.
Nem egy dolog rossz a kapzsiság szemében, a mi nem rossz az
ész szemében. A mikor a gyermekeket szabadjukra hagyjuk, hogy
gyakorolják pajkosságukat, tanácsos távoltartani tőlük mindent, a mi
ezt a pajkosságot költségessé tehetné és nem hagyni kezük ügyében
semmit, a mi törékeny és értékes. Szobájuk legyen egyszerű és
tartós butorokkal berendezve, ne legyenek benne tükrök, porczellán
tárgyak, csecsebecsék.
A mi az én Emilemet illeti, a kit falun nevelek föl, a szobájában
nem lesz semmi, a mi egy paraszt szobától megkülönbözteti. Mire
való volna annyi gonddal földiszíteni, mikor olyan keveset fog benne
tartózkodni? De csalódom, ő maga fogja földiszíteni és pedig meg
fogjuk látni, mivel.
Ha a gyermek minden elővigyázatosságotok daczára valami
rendellenességet csinál, összetör valami hasznos tárgyat, ne
büntessétek saját hanyagságtok miatt, ne dorgáljátok; ne halljon
egyetlen szemrehányó szót sem, még azt se mutassátok előtte, hogy
bánatot okozott nektek; tegyetek egészen úgy, mintha az a tárgy
önmagától törött volna össze; higyjétek végre is, hogy sokat
tettetek, ha meg tudtátok állni, hogy ne szóljatok semmit.
Ki merjem-e itt fejteni minden nevelés legnagyobb, legfontosabb,
leghasznosabb szabályát? Azt t. i., hogy nem kell időt nyerni, hanem
vesztegetni kell az időt. Közönséges olvasóm, bocsásd meg nekem
paradoxonaimat: az ember kénytelen paradoxonokat csinálni, ha
gondolkodik és mondhattok bármit, inkább vagyok a paradoxonok,
mint az előitéletek embere. Az emberi élet legveszedelmesebb ideje
a születéstől a tizenkét éves korig való idő. Ez az az idő, a mikor a
hibák és a bünök csiráznak, a nélkül, hogy volna eszköz kiirtásukra s
mire az eszköz előkerül, a gyökerek már oly mélyre hatoltak, hogy
nincs idő kitépésükre. Ha a gyermek egyszerre ugorna át anyja
emlőjéről az értelmes korba, a nevelés, melyben részesítik,
megfelelhetne neki, de a természetes haladás szerint teljesen
ellenkező nevelésre van szüksége. Az kellene, hogy semmit se
tegyen lelkéből addig, a míg minden képessége nincs kifejlődve,
mert lehetetlen, hogy észrevegye a fáklyát, a melyet mutattok neki,
addig, a míg vak és hogy az eszmék végtelen mezején olyan utat
kövessen, a melyet az ész a legjobb szemeknek is olyan nehezen
észrevehetően jelöl ki.
Az első nevelésnek tehát tisztára negativnak kell lennie. Nem
abban áll, hogy tanítsuk az erkölcsöt, vagy az igazságot, hanem csak
abban, hogy megóvjuk a szívet a büntől és a tévedés szellemétől. Ha
képesek volnátok nem tenni semmit és nem engedni semmit, hogy
történjék, ha egészségesen és erősen tudnátok vezetni
növendéketeket tizenkét éves koráig a nélkül, hogy meg tudná
különböztetni, melyik a jobb keze s melyik a bal, az első leczkétől
fogva megnyilnának megértésének szemei az ész számára;
előitéletek nélkül, szokások nélkül lévén, nem volna benne semmi, a
mi ellensúlyozza gondoskodásotok hatását. Hamar a legbölcsebb
emberré lenne kezetekben és miután azon kezdtétek, hogy nem
műveltetek semmit, a nevelés csodáját művelnétek.
Tegyétek a szokásnak visszáját és csaknem mindig jól fogtok
cselekedni. Az apák és a tanítók, mivel nem gyermeket akarnak a
gyermekből csinálni, hanem tudóst, sohasem dorgálnak,
rendreutasítanak, korholnak, hitegetnek, fenyegetnek, igérgetnek,
oktatnak, okoskodnak elég korán. Tegyetek okosabban: legyetek
okosak és ne okoskodjatok tanítványotokkal, különösen ne azért,
hogy helyeselje azt, a mi nem tetszik neki, mert ha így mindig
beleviszitek az okosságot a kellemetlen dolgokba, csak azt éritek el
vele, hogy unalmassá teszitek előtte és már korán elveszitek hitelét
egy olyan lélekben, a mely még nincs a megértés állapotában.
Gyakoroljátok testét, szerveit, érzékeit, erőit, de hagyjátok a lelkét
tétlenül, a míg csak lehet. Óvakodjatok minden korai véleménytől, a
melyet itélete még nem tud felfogni. Tartsátok vissza, távolítsátok el
tőle az idegen benyomásokat és ne siessetek a rossz
megakadályozása végett tenni a jót, mert úgyis csak akkor jó, a
mikor az értelem megvilágítja. Tekintsetek minden halasztást
előnynek; máris nagy nyereség, minden veszteség nélkül haladni a
czél felé; engedjétek megérni a gyermekséget a gyermekben. Végül,
a mi leczke szükségessé válik számára, ne részesítsétek benne ma,
ha veszély nélkül tudjátok holnapra halasztani.
Egy másik megfontolás, a mely megerősíti ennek a módszernek a
hasznosságát, a gyermek sajátos géniuszának megfontolása, a
melyet jól kell ismerni, hogy tudjuk, milyen erkölcsi vezetés felel meg
neki. Minden szellemnek megvan a maga sajátos formája, a mely
szerint irányítani kell és fontos dolog gondjaink sikerére, hogy e
szerint a forma szerint irányoztassék, nem pedig más forma szerint.
Okos ember lévén, lesd ki sokáig a természetet, figyeld meg jól
növendékedet, mielőtt kimondod neki az első szót; engedd, hogy
jellemének csirája kezdettől fogva teljes szabadsággal mutatkozzék,
ne kényszerítsd semmire sem, hogy annál jobban láthasd a maga
teljes valóságában. Azt hiszed, a szabadságnak ez az ideje el van
veszve számára? Ellenkezőleg, a legjobban felhasznált idő lesz, mert
így tanulod meg, hogy ne veszíts el egyetlen pillanatot sem egy
becsesebb időben; e helyett, ha elkezdesz cselekedni, mielőtt
tudnád, mit kell tenni, vaktában fogsz cselekedni, tévedéseknek
leszel kitéve, minduntalan vissza kell fordulnod, messzebb leszel a
czéltól, mintha kevésbbé siettél volna elérni. Ne tégy úgy, mint a
fösvény, a ki sokat veszít azáltal, hogy nem akar semmit veszíteni.
Áldozd fel az első életkorban azt az időt, a melyet kamatostul fogsz
visszanyerni előbbrehaladott életkorban. A bölcs orvos nem rendel
vaktában a beteg első láttára, hanem előbb tanulmányozza a beteg
temperamentumát, mielőtt rendel neki; később fog bele
gyógyításába, de meggyógyítja, míg a nagyon siető orvos megöli.
De hol helyezzük el ezt a gyermeket, hogy így nevelhessük föl,
mint érzéketlen lényt, mint valami automatát? A hold gömbjében
tartsuk, vagy egy elhagyott szigeten? Távolítsuk el minden emberi
lénytől? Nem lesz-e állandóan előtte a világban a mások
szenvedélyeinek látványa és példája? Nem fog-e soha látni korabeli
más gyermekeket? Nem fogja-e soha látni szüleit, szomszédjait,
dajkáját, nevelőnőjét, inasát, sőt nevelőjét sem, a ki elvégre
mégsem angyal?
Ez az ellenvetés nyomós és alapos. De mondtam-e én, hogy ez a
természetes nevelés könnyű vállalkozás? Oh, emberek! az én hibám-
e, hogy ti nehézzé tettetek mindent, a mi jó? Érzem ezeket a
nehézségeket, meg is vallom őket: talán leküzdhetetlenek is, de az
mindig bizonyos, hogy ha ráadjuk magunkat megelőzésükre,
legalább egy bizonyos pontig elejüket vehetjük. Én megmutatom a
czélt, a melyet ki kell tüzni magának; nem mondom, hogy el is lehet
érni, de azt mondom, hogy a ki leginkább megközelíti, az éri el a
legnagyobb sikert.
Emlékezzetek meg arról, hogy mielőtt el mernők vállalni egy
ember formálását, előbb embert kell csinálnunk önmagunkból,
önmagunkban kell megtalálunk a példát, a melyet az, a kit nevelünk,
maga elé tüzzön. A míg a gyermek még ismeret nélkül való, van elég
idő úgy előkészíteni mindent, a mi a közelébe jut, hogy első
tekintetébe csak olyan tárgyak ötöljenek, a melyek látása neki való.
Légy tiszteletreméltó mindenki előtt, első sorban szerettesd meg
magadat, hogy mindenki igyekezzék kedvedre lenni. Nem válhatsz a
gyermek mesterévé, ha nem vagy mestere mindannak, a mi őt
körülveszi és ez a tekintély sohasem lesz elegendő, ha nem alapszik
az erény megbecsülésén. Nem arról van szó, hogy fordítsd ki az
erszényedet és szórd tele marokkal a pénzt; sohasem láttam, hogy a
pénz megszerettetett valakit. Nem kell fösvénynek vagy ridegnek
lenni, sem panaszkodni a nyomor miatt, melyet enyhíteni tudsz, de
akárhogy kitárod a szekrényedet, ha nem tárod ki a szívedet is, a
többieké mindig zárva marad előtted. Az idődet, a gondoskodásodat,
a vonzalmadat, önmagadat kell odaadnod, mert tehetsz, a mit
akarsz, mindig meg fogják érezni, hogy a pénzed nem te vagy.
Vannak az érdeklődésnek és a jóakaratnak olyan tanujelei, a melyek
nagyobb hatást tesznek és több valódi haszonnal járnak, mint
minden ajándék: hány szerencsétlennek, betegnek van több
szüksége vigaszra, mint alamizsnára! hány elnyomott van, kinek a
pártfogás többet használ, mint a pénz! Békítsd ki azokat, a kik
meghasonlottak egymással, vedd elejét a pörösködésnek, vezesd a
gyermeket kötelessége tudatára, az apát az elnézésre, mozdítsd elő
a boldog házasságokat, akadályozd meg az üldözést, használd fel,
pazarold növendéked szüleinek befolyását a gyöngék érdekében, a
kik sehol sem kapnak igazságot és a kiket a hatalmasok elnyomnak.
Jelentsd ki magadat fenkölten a szerencsétlenek pártfogójának. Légy
igazságos, emberséges, jótékony. Ne csak az alamizsnát gyakorold,
hanem a felebaráti szeretetet is; a könyörület munkái több bajt
enyhítenek, mint a pénz; szeresd a többieket és ők is szeretni
fognak, légy szolgálatukra és ők is szolgálatodra lesznek, légy a
testvérük és ők a gyermekeid lesznek.
Ez is egyik oka annak, a miért Emilt falun akarom nevelni, távol a
szolgák csürhéjétől, a kik a legaljasabb emberek gazdáik után, távol
a város fekete erkölcseitől, a melyeket a máz, melylyel be vannak
vonva, csábítókká és ragályosakká tesz a gyermekre nézve, holott a
falusi ember bünei leplezetlenek és durvák lévén, inkább
visszariasztják, mint csábítják, ha nincs valami érdeke benne, hogy
utánozza őket.
Falun a nevelő sokkal inkább ura a tárgyaknak, melyeket a
gyermeknek meg akar mutatni; hirnevének, beszédének, példájának
olyan tekintélye van, a milyet a városban nem birna szerezni;
hasznos lévén az egész világnak, mindenki igyekezni fog, hogy
lekötelezze magának, hogy megbecsültessék általa, hogy olyannak
mutassa magát a növendék előtt, a milyennek a mester szeretné,
hogy valóban legyen és ha a bünből nem javulnak is meg,
tartózkodni fognak a botránytól; ez mindaz, a mire szükségünk van
czélunk érdekében.
Tegyetek le róla, hogy másokat felelőssé tegyetek a saját
hibáitokért; a rossz, a mit a gyermek lát, kevésbbé rontja meg, mint
az, a melyre ti tanítjátok őt. Ha mindig prédikáltok, mindig erkölcsi
leczkékkel tartjátok, mindig pedánskodtok, minden eszméért, melyet
azon hiszemben adtok a gyermeknek, hogy jó, egyszerre húsz mást
adtok neki, a mely nem ér semmit: eltelve azzal, a mi a ti fejetekben
történik, nem látjátok a hatást, melyet az ő fejében idéztek elő. Azt
hiszitek, a szavak hosszú áradatában, a melylyel a gyermeket
szüntelenül elárasztjátok, nincs egy sem, melyet tévesen fog fel? Azt
hiszitek, hogy nem magyarázza a maga módja szerint zavaros
magyarázataitokat és hogy nem talál bennük semmit, a miből
rendszert csináljon a maga szája íze szerint, a melyet aztán alkalom
adtán szembeállíthat veletek?
Hallgassátok meg a kis emberkét, a kit így megoktattak,
hagyjátok kedve szerint fecsegni, kérdezősködni, nagyzolni és el
fogtok csodálkozni azon a különös fordulaton, melyet okoskodásaitok
eszében vettek: összezavar mindent, fölforgat mindent, kihoz
béketüréstekből, néha kihoz a sodrotokból váratlan ellenvetéseivel,
kényszerít, hogy elhallgassatok vagy hogy őt hallgattassátok el;
vajjon akkor mit gondolhat arról a hallgatásról, a melybe az az
ember merül, a ki olyan sokat szeret beszélni? Ha egyszer megnyeri
ezt az előnyt fölöttetek és ezt észreveszi, oda a nevelés, mindennek
vége ettől a pillanattól fogva, nem igyekszik többé tanulni, hanem
igyekszik titeket megczáfolni.
Buzgó mesterek, legyetek egyszerűek, óvatosak, tartózkodók;
csak akkor tegyetek valamit, ha mások cselekedeteinek
megakadályozásáról van szó: ezt ismétlem szüntelenül. Inkább
halaszszatok el, ha lehet, egy jó tanítást, attól féltetekben, hogy
rossz tanítást adhattok. Ezen a földön, a melyet a természet az
ember első paradicsomává tett, ne merjétek a kisértő tisztét
teljesíteni, fel akarva világosítani az ártatlanságot a jóról és
gonoszról: úgysem tudjátok megakadályozni, hogy a gyermek
felvilágosodjék kívülről, példák útján, korlátozzátok tehát egész
őrködésteket arra, hogy ezeket a példákat a neki megfelelő alakban
véssétek be lelkébe.
A viharos szenvedélyek nagy hatással vannak a gyermekre, ha
tanujukká válik, mert nagyon érzékelhető jeleik vannak, a melyek
meglepik és kierőszakolják a figyelmét. Különösen a harag olyan
zajos kitörései, melyeket lehetetlen észre nem venni, ha közelébe
jutunk. Nem is lehet kérdés tárgya, hogy ez jó alkalom a
pædagogusnak, hogy szép beszédet füzzön hozzá. Ugyan! szó se
legyen szép beszédről, egyáltalán nem, egy szót sem. Hadd jöjjön a
gyermek, elcsodálkozva a látványon; okvetlenül kérdezősködni fog. A
felelet egyszerű, magukból azokból a tárgyakból vonható le, melyek
érzékeibe ötlenek. Látja a lángba borult arczot, a villogó szemet, a
fenyegető mozdulatot, hallja a kiáltásokat, mind annak a jeleit, hogy
a test nincs megszokott nyugalmában. Mondjátok meg neki
nyugodtan, affektálás és titkolózás nélkül: ez a szegény ember
beteg, lázrohama van. Ezt az alkalmat felhasználhatjátok arra, hogy
fogalmat adjatok neki, de csak kevés szóval, a betegségekről és
hatásaikról, mert ez is a természettől való és egyike a
szükségszerűség ama kötelékeinek, melyeknek alávetve kell hogy
érezzük magunkat.
Lehetséges-e, hogy ennek a fogalomnak alapján, a mely nem is
téves, ne éledjen benne jókor bizonyos irtózás attól, hogy átengedje
magát a szenvedély szélsőségeinek, melyeket betegségeknek tekint?
És hiszitek-e, hogy egy ilyen fogalom, a maga idejében beoltva, nem
idéz elő ép olyan üdvös hatást, mint a legunalmasabb erkölcsi
prédikáczió? De nézzétek a jövőben ennek a fogalomnak a
következményeit: ime, jogotok van, ha arra találna kerülni a sor, egy
lázadó gyermeket úgy tekinteni, mint egy beteget, bezárni
szobájába, ha kell ágyába is, rövid pórázon tartani, elrémíteni saját
éledező büneitől, gyülöletessé és félelmetessé tenni előtte azokat, a
nélkül, hogy valaha is büntetés számba vehetné a szigoruságot, a
melylyel talán kénytelenek vagytok élni, hogy meggyógyítsátok. És
ha egyszer-másszor veletek magatokkal is megesik egy heves
pillanatban, hogy elhagy a hideg vér és a mérséklet, a melyben
gyakorolnotok kell magatokat, ne igyekezzetek elleplezni előtte
hibátokat, de mondjátok ki nyiltan, gyöngéd szemrehányással: fiam,
beteggé tettél.
Egyébiránt fontos dolog, hogy azokat a naivitásokat, melyeket a
gyermekben azoknak a fogalmaknak egyszerüsége idéz elő, a
melyekből táplálkozik, sohasem emlegessék jelenlétében s ne is
idézgessék oly módon, hogy ő is megérthesse. A meggondolatlan
kaczagás megronthatja hat hónap munkáját és jóvátehetetlen kárt
tehet a gyermek egész életére. Nem győzöm eléggé ismételni, hogy
a ki a gyermek fölött úr akar lenni, előbb önmaga felett kell úrnak
lennie. Elképzelem Emilemet, a mint a két szomszédasszony közti
czivakodás tetőpontján odamegy a dühösebbikhez és szánakozó
hangon mondja neki: szegény asszony, maga úgy-e beteg, mennyire
sajnálom magát! Ez a közbelépés bizonyára nem marad hatás nélkül
a szemlélőkre s talán a szereplőkre sem. Nevetés nélkül, korholás
nélkül, dicséret nélkül elvezetem, akár szivesen jön, akár erőszakkal,
mielőtt észrevehetné ezt a hatást vagy legalább mielőtt
gondolkozhatnék rajta és sietek elvonni a figyelmét más tárgyakra,
melyek amazt hamar elfeledtetik vele.
Nem czélom, hogy behatoljak minden részletbe, csupán csak az,
hogy kifejtsem az általános tételeket és példákat nyujtsak nehéz
eshetőségekre. Lehetetlennek tartom, hogy a társadalom ölén föl
lehessen nevelni egy gyermeket tizenkét éves koráig a nélkül, hogy
fogalmat adjunk neki az egyik embernek a másikhoz való viszonyáról
és az emberi cselekedetek erkölcsiségéről. Elég, ha ragaszkodunk
ahhoz, hogy ezeket a szükséges fogalmakat oly későn adjuk meg
neki, a mint csak lehet és a mikor kikerülhetetlenekké válnak, csak a
pillanatnyi szükségre kell szorítkozni, csupán csak azért, hogy ne
higyje magát mindenek urának és ne tegyen rosszat másoknak
aggály nélkül és a nélkül, hogy maga is tudná. Vannak szelid és
csöndes természetek, melyekkel messzire lehet menni a nélkül, hogy
veszélyeztetnők első ártatlanságukat, de vannak heves természetek
is, a melyekben a vadság korán kifejlődik és a melyekből sietni kell
embert csinálni, hogy ne legyünk őket kénytelenek lánczra verni.
Első kötelességeink önmagunkra irányulnak; kezdetleges
érzéseink önmagunkban összpontosulnak, minden természetes
mozgásunk kezdetben fentartásunkra és jóllétünkre vonatkozik. Igy
az igazság első érzéséhez nem annak az igazságnak a révén jutunk,
a melylyel mi tartozunk, hanem annak révén, a melylyel mások
tartoznak nekünk és megint egy visszássága a közkeletü nevelési
módoknak, hogy kezdettől fogva beszélnek a gyermeknek
kötelességeiről, sohasem a jogairól, azon kezdik, hogy annak az
ellenkezőjét mondják neki, a mi kell, azt, a mit meg sem tud érteni
és a mi nem is érdekelheti.
Ha tehát olyan gyermeket kellene vezetnem, a milyet az imént
föltételeztem, azt mondanám magamban: a gyermek nem támad
személyekre,32) hanem a dolgokra, és hamar megtanul a
tapasztalatból tisztelni mindenkit, a ki felülmulja korban és erőben: a
dolgok ellenben nem védik magukat. Az első fogalom tehát, melyet
adni kell neki, nem annyira a szabadság, mint inkább a tulajdon
fogalma és hogy ezt a fogalmat megalkothassa magának, kell hogy
legyen valamije, a mi a sajátja. Ha felsoroljuk neki ruháit, butorait,
játékszereit, az nem jelent számára semmit, mivel ha rendelkezik is
ezekről a tárgyakról, nem tudja sem azt, hogyan, sem azt, miért az
övéi. Azzal se megyünk többre, ha megmondjuk neki, hogy azért az
övéi, mert neki adtuk, mert hogy adhasson az ember, ahhoz az kell,
hogy legyen neki, ime tehát egy előbbi birtoklás, mint az övé; a
tulajdon fogalmát akarjuk neki megmagyarázni, tekintet nélkül arra,
hogy az ajándékozás konvenczió dolga és hogy a gyermek nem
tudhatja még, mi a konvenczió.33) Olvasók, jegyezzétek meg, kérlek,
ebben a példában és százezer másban, hogyan szokás azt gondolni,
hogy jól nevelték a gyermeket, pedig csak teletömték a fejét olyan
szavakkal, melyeknek rá nézve nincs semmi értelme.
Vissza kell tehát térni a tulajdon eredetéhez, mert innen kelhet ki
az első róla való fogalom. A falun élő gyermek bizonyos fogalmat
alkot magának a mezei munkáról, ehhez nem kell egyéb, mint szem
és ráérés s neki megvan az egyik is, a másik is. Minden kornak s
különösen az övének jellemző vonása, hogy alkotni, utánozni akar,
jelét adni hatalmának és tevékenységének. Alig látott kétszer kerti
munkát, vetést, ásást, zöldség-plántálást és máris kertészkedni akar
maga is.
A föntebb fölállított alapelveknek megfelelően nem ellenzem
kivánságát, ellenkezőleg pártját fogom, osztozom kedvtelésében,
vele dolgozom, nem az ő mulatságára, hanem a magaméra, ő
legalább úgy hiszi: magam is kertészlegényévé leszek; a míg meg
nem erősödik a karja, fölásom neki a földet, ő birtokába veszi azzal,
hogy elültet benne egy palántát és ez a birtoklás bizonyára szentebb
és tiszteletreméltóbb, mint mikor Nunès Balboa birtokába vette Dél-
Amerikát Spanyolország nevében, beleplántálva zászlaját a déli
tenger partjába.
Mindennap megöntözzük a palántákat, örömujjongással nézzük
növekvésüket. Azzal növelem ezt az örömet, hogy megmondom
neki: ez a tiéd és megmagyarázom a tiéd fogalmát, megértetem
vele, hogy ebbe belehelyezte idejét, munkáját, fáradságát, végre
egész személyét, hogy ebben a földben van valami belőle magából,
a mit magáénak tulajdoníthat bárkivel szemben, mint a hogy
kiszakíthatja a karját egy másik ember kezéből, a ki akarata ellenére
vissza akarja tartani.
Egy szép napon sietve jön, az öntöző kanna a kezében. Oh,
micsoda látvány! Oh, fájdalom! Minden palánta ki van tépve, az
egész föld ki van forgatva, rá sem ismerni a helyre. Ah, mi lett
munkámból, művemből, gondjaim és verejtékem édes
gyümölcséből? Ki rabolta meg tulajdonomat? Ki vette el palántáimat?
A fiatal szív fellázad, a jogtalanság első érzése önti bele szomorú
keservét, könnyei patakokban folynak, a kétségbeesett gyermek
megtölti a levegőt nyögésével és sírásával. Részt veszek
fájdalmában, felháborodásában; kutatunk, tudakozódunk, vizsgálatot
rendezünk. Végül fölfedezzük, hogy a kertész követte el a csinyt.
Odahívjuk.
 Ezzel aztán ugyan jól járunk. A kertész panaszunk hallatára
elkezd még hangosabban panaszkodni, mint mi. Hogyan, uraim, hát
önök rontották el a munkámat? Ide én máltai dinnyét ültettem,
melynek magvait úgy kaptam, mint valami kincset és melylyel jól
akartam önöket tartani, ha majd megérik, de önök hitvány palántáik
kedvéért tönkretették már kikelt dinnyéimet, a melyeket sohasem
tudok többé pótolni. Jóvátehetetlen kárt okoztak nekem és
önmagukat is megfosztották a pompás dinnye élvezetétől.
János Jakab. Bocsáss meg, szegény Róbertem. Te belefektetted
ide munkádat, fáradságodat. Belátom, hogy rosszat tettünk,
elrontottuk a munkád eredményét, de majd szerzünk másik máltai
magvakat és ezentúl majd csak akkor fogunk egy földet megművelni,
ha tudjuk, hogy előttünk senki se tette rá a kezét.
Róbert. Akkor ugyan megpihenhetnek, uraim, mert parlagon
heverő föld nincs már sehol. Én azon a földön dolgozom, melyet az
apám tört fel és mindenki ugyanazt teszi a maga részéről. A mi
földet látnak, mind el van foglalva rég idők óta.
Emil. Róbert úr, akkor hát gyakran vesznek el dinnyemagvak?
Róbert. Bocsásson meg, ifjuram, csakhogy nem akad ám mindig
olyan hebehurgya fiatal úr, mint ön. Senki sem nyúl hozzá a
szomszédja kertjéhez, mindenki tiszteletben tartja a más munkáját,
hogy a magáé is biztonságban legyen.
Emil. De nekem nincs kertem.
Róbert. Mit bánom én! Ha az enyémet elrontja, nem engedem
többé sétálni benne, mert bizony nem akarom, hogy kárba veszszen
a fáradságom.
János Jakab. Nem lehetne a jó Róberttel megegyezni? Engedjen
át kis barátomnak és nekem egy zúgot a kertjében, hogy
megműveljük, az alatt a föltétel alatt, hogy a haszon fele az övé lesz.
Róbert. Átengedem én föltétel nélkül is. De úgy vigyázzanak,
hogy kitépem a palántáikat, ha hozzányúlnak az én dinnyéimhez.
 Ebből a kisérletből, a melylyel bele lehet vésni a gyermekbe a
kezdetleges fogalmakat, láthatni, mint lehet a tulajdon fogalmát
természetszerüen visszavezetni arra a jogra, melyet az első foglaló
munkájával szerez. Ez világos, szabatos, egyszerü és mindig érthető
a gyermek számára. Ettől fogva egész a tulajdon jogáig és a cseréig
csak egy lépés van, a mely után rövidesen meg kell állni.
Láthatni azt is, hogy az a magyarázat, melyet itt két lap irásba
szorítok bele, a gyakorlatban talán egy év dolga lesz, mert az
erkölcsi eszmék fejlődésében nem lehet elég lassan haladni, sem
elég szilárdan megvetni a lábunkat minden lépésnél. Fiatal mesterek,
kérlek, gondoljatok erre a példára és tartsátok eszetekben, hogy
tanítástoknak mindenkor inkább a cselekedetekben kell rejlenie, mint
a beszédben, mert a gyermek könnyen elfelejti, a mit mondott s a
mit neki mondtak, de nem felejti el, a mit tett vagy a mit neki tettek.
Hasonló oktatásokat, mint már mondottam, előbb-utóbb adni
kell, a szerint, a mint a növendék szelid vagy heves természete
sietteti vagy késlelteti szükségét; hasznuk szembeszökően
nyilvánvaló, de hogy e nehéz dolgokban semmit se mulaszszunk el,
adjunk még egy példát.
Makacs gyereketek elront mindent, a mihez hozzányúl; ne
haragudjatok érte, távolítsatok el keze ügyéből mindent, a mit
elronthat. Összetöri a bútorokat, melyeket használ; ne siessetek
újakat adni neki, hadd érezze a nélkülözés kényelmetlenségét. Betöri
szobája ablakát, hadd fújjon rá a szél éjjel és nappal, a nélkül, hogy
törődnétek meghülésével, mert inkább legyen náthás, mint bolond.
Ne panaszkodjatok soha az alkalmatlanságon, melyet okoz, de
legyen rá gondotok, hogy ő érezze legelőször. Végre kijavíttatjátok
az ablakot, de még mindig nem szóltok semmit. Megint betöri?
Fordítani kell a módszeren; mondjátok neki szárazon, de harag
nélkül: az ablak az enyém, az én gondoskodásomból csinálták, azt
akarom, hogy megmaradjon. Ekkor bezárjátok a gyermeket a
sötétbe, egy ablaktalan szobába. Erre az új eljárásra elkezd sírni,
dühösködni; nem törődik vele senki. Hamarosan belefárad és alább
hagy a hangjával; szomorkodik, nyöszörög; megjelenik egy szolga, a
lázadó kéri, hogy szabadítsa meg. A nélkül, hogy kifogást keresne,
hogy miért nem teszi meg, a szolga ezt feleli: nekem is van ablakom,
a melyre vigyázni kell. Ezzel elmegy. Végre miután a gyermek
néhány óra hosszat maradt ott, elég sokáig, hogy megúnhassa és
megemlékezzék rá, valaki azt ajánlja neki, egyezzen ki veletek, hogy
visszaadjátok neki a szabadságát és ő nem tör be több ablakot. Hisz
ő egyebet sem akar. Megkéret benneteket, hogy jöjjetek hozzá. El is
jöttök. Felajánlja az egyezséget és ti azonnal elfogadjátok, ezt
mondva neki: ez nagyon jól van, nyerünk rajta mind a ketten, miért
nem jött ez a jó eszméd hamarabb? És aztán örömmel megölelitek,
a nélkül, hogy igéretének megerősítését kivánnátok tőle s azonnal
bevezetitek szobájába, ezt a megegyezést oly szentnek és
sérthetetlennek tekintve, mintha esküvel volna megerősítve. Mit
gondoltok, micsoda fogalmat nyer ebből az eljárásból az igéret
hiteléről és hasznosságáról? Nagyot csalódnék, ha akadna a világon
egyetlen gyermek, hacsak nincs még egészen megromolva, a kin ne
fogna ez a bánásmód és a ki ezek után szándékosan betörne egy
ablakot. Figyeljétek meg mindennek lánczolatát. A kis gonosztevő
nem gondolt rá, mikor gödröt ásott, a melybe palántáit ültesse, hogy
börtönt ásott ki magának, a melybe tudománya hamarosan vetni
fogja.34)
Benne vagyunk tehát az erkölcs világában, nyitva van a kapu a
bün számára. A szerződéssel és a kötelességekkel születik meg a
rászedés és a hazugság. Attól fogva, hogy az ember olyat tud tenni,
a mit nem szabad, igyekszik elleplezni azt, a mit nem lett volna
szabad tennie. Attól fogva, hogy valamely érdekből igérünk valamit,
egy erősebb érdek megsértetheti velünk az igéretet; csak arról van
már szó, hogy büntetlenül megsérthessük. A kifogás természetes: az
ember elrejtőzik és hazudik. Miután nem tudtuk elhárítani a bűnt, ott
vagyunk, hogy meg kell büntetnünk. Ime, az emberi élet
nyomoruságai, melyek a tévedésekkel kezdődnek.
Eleget mondtam arra, hogy megértessem, hogy a büntetést
sohasem szabad mint büntetést ráróni a gyermekre, hanem úgy kell
hogy rája háruljon, mint rossz cselekedetének természetes
É
következménye. Ép így ne szónokoljatok a hazugság ellen, ne
egyenesen azért büntessétek meg, mert hazudott, hanem tegyetek
róla, hogy a gyermek fejére, ha hazudott, ráháramoljon a hazugság
minden rossz következménye: az, hogy nem hisznek neki akkor sem,
mikor igazat mond, hogy olyan roszszal is vádolják, a mit nem tett,
akárhogy védekezik is. De magyarázzuk ki, mi a gyermekre nézve a
hazugság.
Két fajtája van a hazugságnak; a ténybeli, a mely a multra
vonatkozik s az érzületbeli, a mely a jövőre vonatkozik. Az elsőnek
akkor van helye, a mikor valaki tagadja, a mit tett, vagy a mikor azt
mondja, hogy tett valamit, a mit nem tett, általában, a mikor az
ember tudatosan a dolgok igazsága ellen szól. A másiknak akkor van
helye, mikor olyat igér meg az ember, a mit nincs szándékában
megtartani és általában mikor az ember olyan szándékot mutat, a
mely nincs meg benne. Ez a kétféle hazugság néha egyesülhet
ugyanabban a hazugságban,35) de itt különbözőségükben tekintem
őket.
A ki érzi, hogy szüksége van mások segítségére és a ki folyton
próbára teszi jóakaratukat, annak nincs érdekében, hogy rászedje
őket; ellenkezőleg, nyilvánvaló az az érdeke, hogy úgy lássák a
dolgokat, a milyenek, mert attól fél, hogy ártalmára tévedhetnek.
Nyilvánvaló tehát, hogy a ténybeli hazugság nem folyik a gyermek
természetéből, de az engedelmesség törvénye idézi fel a hazugság
szükségét, mert az engedelmesség kínos lévén, titokban mennél
jobban fölmenti magát alóla s mert a büntetés vagy a szemrehányás
pillanatnyi érdeke háttérbe szorítja az igazsághoz való ragaszkodás
távolabb eső érdekét. A természetes és szabad nevelésben miért
hazudnék a gyermek? Mi rejtegetni valója van előttetek? Nem
korholjátok, nem büntetitek meg semmiért, nem követeltek tőle
semmit. Mért ne mondana meg nektek mindent, a mit tett, ép olyan
őszintén, mint kis pajtásának? Ebben a vallomásában nem láthat
több veszedelmet az egyik oldalról, mint a másikról.
 Az érzületbeli hazugság még kevésbbé természetes, mert az
igéretek, hogy valamit tenni fog, vagy valamitől tartózkodni fog,
konvenczionális tények, melyek a természetes állapottól eltávolítják
és korlátozzák szabadságát. Sőt, mi több, a gyermek minden igérete
magamagában semmis, tekintve, hogy korlátozott látóköre nem
képes túlterjeszkedni a jelenen, tehát nem tudja, mit tesz, mikor
kötelezi magát valamire. A gyermek alig hazudhatik, mikor lekötelezi
magát, mert nem gondolván egyébre, csakhogy a jelen pillanatra
nézve kihúzza magát a bajból, minden eszköz egyre megy neki, a
melynek nincs pillanatnyi hatása; ha valamit a jövőre nézve igér,
akkor nem igér semmit s még szunnyadó képzelete nem tudja lényét
két különböző időre kiterjeszteni. Ha el tudja kerülni a verést vagy
megkaphat egy édességet azzal, hogy megigéri, hogy holnap kiugrik
az ablakon, azonnal megigérné. Ime, ezért nem veszi számba a
törvény a gyermek igéreteit és mikor a törvénynél szigorúbb apák és
mesterek megkövetelik, hogy váltsa be igéretét, ez csak olyan
dolgokban fog megtörténni, a melyeket a gyermeknek igéret nélkül
is meg kellene tennie.
A gyermek, nem tudva, mit tesz, mikor kötelezi magát valamire,
nem hazudhatik, mikor lekötelezi magát. Máskép áll a dolog, ha
megszegi az igéretét, a mi megint a visszamenőleges hazugság egy
neme; mert nagyon jól emlékszik, hogy ezt az igéretet megtette, de
a megtartásnak a fontosságát nem látja. Nem lévén képes a jövőben
olvasni, nem láthatja előre a dolgok következményeit s a mikor
megszegi adott szavát, nem tesz semmit életkorának szelleme ellen.
Ebből az következik, hogy a gyermek hazugságai mestereinek
művei s a mikor arra akarják tanítani, hogy igazat szóljon, épen ezzel
tanítják a hazugságra. Abban a buzgólkodásban, hogy irányítsák,
vezessék, oktassák, soha sincs elegendő eszköz a czél elérésére. A
szellemére való befolyásnak új eszközeit akarják megszerezni
alaptalan elvekkel, esztelen tanításokkal és jobban szeretik, ha tudja
leczkéjét és hazudik, mintha tudatlan, de igaz.
Mi ellenben, a kik csak a gyakorlat által adunk leczkéket
növendékeinknek és jobb szeretjük, ha jók, mint ha tudósok, nem
követeljük tőlük az igazságot, attól féltünkben, hogy eltorzítjuk és
nem igértetünk velük semmit, hogy ne essenek kisértetbe,
igéretüket megszegni. Ha távollétemben valami bajt csinált
magának, melynek szerzőjét nem tudom, óvakodni fogok tőle, hogy
Emilt vádoljam vele vagy hogy megkérdezzem: te tetted ezt?36) Mert
ezzel mi mást tennék, mint hogy megtanítanám tagadni? Hogyha
nehéz természete arra kényszerít, hogy valamiben megállapodjam
vele, ügyesen úgy fogom intézni, hogy az ajánlat mindig belőle
induljon ki, sohase belőlem, hogy ha kötelezte magát valamire,
legyen mindig valami közvetlen és érezhető érdeke adott szava
megtartására és hogy ha bármikor is megszegi szavát, ez a
hazugság olyan bajokat zúdítson rá, melyeket magából a dolgok
rendjéből folyóknak lát, nem pedig nevelője bosszújából. De távol
attól, hogy szükség legyen ilyen kegyetlen eszközökhöz folyamodni,
csaknem teljesen biztos vagyok benne, hogy Emil nagyon későn
tudja meg, mi a hazugság és mikor megtudja, nagyon el fog
csodálkozni, nem tudja megérteni, mire jó a hazugság. Nyilvánvaló,
hogy mennél függetlenebbé teszem jóllétét másoknak akár
akaratától, akár itéletétől, annál inkább elvágom benne a hazugság
minden érdekét.
Ha nem sietünk túlságosan az oktatásokkal, akkor nem sietünk
túlságosan a követelésekkel sem; mindennek megvárjuk az idejét s
akkor követeljük, a mikor eljön rá az alkalom. Aztán a gyermek
kifejlődik, föltéve, ha nincs elrontva. De mikor egy eszeveszett
tanító, aki nem tudja, hogy fogjon hozzá a dologhoz, minden
pillanatban ezt vagy azt igérteti vele, megkülömböztetés nélkül,
válogatás nélkül, mértéktartás nélkül, a gyermek felbosszankodik, és
túlterhelve mindez igéretekkel, elhanyagolja, elfelejti, végül semmibe
sem veszi őket, s úgy tekintve, mint üres szólamokat, játéknak veszi
és megszegi őket. – Azt akarjátok tehát, hogy hű legyen szavának
megtartásában? Legyetek óvatosak az igéretek követelésében. A
részletesség, a melylyel az imént a hazugságról szóltam, sok
tekintetben alkalmazható a többi kötelességekre mind, a melyeket
nem szabad úgy kiszabni a gyermeknek, hogy nemcsak
gyülöletesekké, hanem kivihetetlenekké is tegyük. Hogy az erény
prédikátorainak látszassanak, megszerettetik velük az összes
bűnüket: beléjük oltják azzal, hogy tiltják őket. Azzal akarják őket
jámborakká tenni, hogy a templomba viszik, a hol unatkoznak.
Szüntelenül imákat daráltatnak velük, s ezzel arra viszik őket, hogy
vágyakozzanak arra a boldogságra, hogy ne kelljen Istenhez
imádkozniok, hogy beléjök oltsák a felebaráti szeretetet, alamizsnát
osztogattatnak velük, mintha nem tartanák magukhoz méltónak,
hogy ők maguk osztogassák. Bizony nem a gyermeknek kell
alamizsnát osztogatni, hanem a mesternek; bármennyire ragaszkodik
is növendékéhez, ezt a dicsőséget el kell tőle vitatnia, meg kell
győznie arról, hogy az ő korában ő még nem méltó rá; az alamizsna
olyan embernek való cselekedet, aki ismeri az értékét annak, amit ad
és tudja, mily szüksége van rá felebarátjának. A gyermeknek, a ki
mindebből nem tud semmit, nem lehet az adásban semmi érdeme,
szeretet és jótékonyság nélkül ad, csaknem szégyenli, hogy ad,
miután saját tapasztalata alapján azt hiszi, hogy csak a gyermekek
adnak alamizsnát, s ha valaki felnőtt, akkor már nem ad.
Jegyezzétek meg, hogy ne adassatok a gyermekkel olyan
dolgokat, melyeknek nem ismeri az értékét, fémdarabokat, melyeket
zsebében tart, és melyek nem valók neki másra, mint erre. A
gyermek könnyebben ad oda száz aranyat, mint egy darab kalácsot,
de vegyétek rá ezt a kis tékozlót, hogy olyan dolgokat adjon,
amelyek előtte becsesek játékszereket, bonbonokat, az uzsonnáját
és akkor hamar ki fog tudódni, bőkezüvé tettétek-e.
Még másképp is szoktak ebben segiteni magukon, hogy t. i.
hamar visszaadják a gyermeknek, amit odaadott, úgy hogy hozzá
szokik, hogy odaadjon mindent, a miről tudja, hogy úgy is vissza
fogja kapni. A bőkezüségnek csak ezt a két fajtáját láttam
gyermekekben: odaadni azt, a minek semmi hasznát sem tudják
venni, vagy odaadni azt, a miről biztos, hogy vissza fogják kapni:
Tegyetek róla, mondja Locke, hogy a gyermek meg legyen győződve
tapasztalás alapján, hogy a legbőkezübb jár mindig legjobban. Ez
annyi, mint látszólag bőkezüvé tenni a gyermeket, valóságban pedig
kapzsivá. Hozzáteszi azt is, hogy a gyermek ezzel megszokja a
bőkezüséget. Igen, az uzsorás bőkezüséget, a mely oda adja a
krajczárt, hogy forintot kapjon érte. De mikor arról van szó, hogy
igazán jó szívvel adjon, akkor hiába a megszokás s a mint nem adják
neki vissza, akkor aztán nem ad ő sem. Inkább a lélek megszokására
kell súlyt vetni, mint a kezekére. A többi erények, a melyekre a
gyermeket tanítják, mind hasonlók ehhez és ezeknek a szilárd
erényeknek a prédikálásával teszik szomorúvá fiatal éveit! Ez aztán a
bölcs nevelés.
Mesterek! félre a nagyképüsködéssel, legyetek erényesek és jók,
hogy példátok bevésődjék növendéketek emlékezetébe, a míg aztán
szívükbe is benyomulhat. A helyett, hogy nagyon sietnék a felebaráti
szeretet tényeit követelni növedékemtől, inkább magam gyakorlom
az ő jelenlétében és meg sem adom neki a módot, hogy engem
utánozzon ebben, mintha ez olyan dicsőség volna, amely az ő
korához nem illő; mert fontos dolog, hogy ne szokja meg az ember
kötelességeit úgy tekinteni, mint csupán csak a gyermekek
kötelességeit. Aztán mikor látja, hogy segitek a szegényeken és
megkérdez erről, azt fogom neki mondani, ha ideje van a
feleletnek:37) «Édes fiam, mikor a szegények beleegyeztek, hogy
legyenek a világon gazdagok, a gazdagok megigérték, hogy el fogják
tartani azokat, a kiknek nincs miből megélniök, sem a vagyonukból,
sem a munkájokból.» «Ön is megigérte ezt?» fogja ő kérdezni;
«Bizony igen, én csak az alatt a föltétel alatt vagyok ura annak,
amim van, a mely birásához hozzá van fűzve.»
Ha más volna és nem Emil, aki megértette ezt a beszélgetést (és
láttuk már, mikép lehet egy gyermekkel megértetni), kisértetbe
esnék, hogy utánozzon engem és úgy viselje magát, mint egy
gazdag ember. Hasonló esetben megakadályoznám legalább azt,
hogy tüntetve tegye; szivesebben látnám, ha megfosztana jogomtól
és titokban adakozna. Ez korához illő ravaszság volna és az egyedüli,
a melyet megbocsájtanék neki.
Tudom, hogy mindezek az utánzott erények majomerények és
hogy semmiféle jó cselekedet erkölcsileg nem jó, csak ha mint olyant
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookultra.com