Experience Seamless Full Ebook Downloads for Every Genre at ebookmeta.

com

ReportLab: PDF Processing with Python 1st Edition

Michael Driscoll

https://ebookmeta.com/product/reportlab-pdf-processing-with-
python-1st-edition-michael-driscoll/

OR CLICK BUTTON

DOWNLOAD NOW

Explore and download more ebook at https://ebookmeta.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Image Processing Masterclass with Python 50 Solutions and

Techniques 1st Edition Dey

https://ebookmeta.com/product/image-processing-masterclass-with-
python-50-solutions-and-techniques-1st-edition-dey/

ebookmeta.com

Primary Mathematics 3A Hoerst

https://ebookmeta.com/product/primary-mathematics-3a-hoerst/

ebookmeta.com

Introduction to Digital Music with Python Programming:

Learning Music with Code 1st Edition Michael Horn

https://ebookmeta.com/product/introduction-to-digital-music-with-
python-programming-learning-music-with-code-1st-edition-michael-horn/

ebookmeta.com

Naturalism and Constructivism in Metaethics 1st Edition

Sofia Bonicalzi

https://ebookmeta.com/product/naturalism-and-constructivism-in-
metaethics-1st-edition-sofia-bonicalzi/

ebookmeta.com
The Mysteries of Max Box Set 13 Books 37 39 The Mysteries
of Max Box Sets Book 13 Nic Saint

https://ebookmeta.com/product/the-mysteries-of-max-box-
set-13-books-37-39-the-mysteries-of-max-box-sets-book-13-nic-saint/

ebookmeta.com

OKRs For Dummies Paul R. Niven

https://ebookmeta.com/product/okrs-for-dummies-paul-r-niven/

ebookmeta.com

Not That Kind of Place A Novel 1st Edition Michael

Melgaard

https://ebookmeta.com/product/not-that-kind-of-place-a-novel-1st-
edition-michael-melgaard/

ebookmeta.com

Medical Ethics: Accounts of Ground-Breaking Cases (Ninth

Edition) Gregory E. Pence

https://ebookmeta.com/product/medical-ethics-accounts-of-ground-
breaking-cases-ninth-edition-gregory-e-pence/

ebookmeta.com

Double Trouble 1st Edition Booth Kehlani

https://ebookmeta.com/product/double-trouble-1st-edition-booth-
kehlani/

ebookmeta.com
Political Behavior of the American Electorate 15th Edition
Elizabeth A. Theiss-Morse

https://ebookmeta.com/product/political-behavior-of-the-american-
electorate-15th-edition-elizabeth-a-theiss-morse/

ebookmeta.com
ReportLab - PDF Processing with Python

Michael Driscoll

This book is for sale at http://leanpub.com/reportlab

This version was published on 2018-06-05

*****

This is a Leanpub book. Leanpub empowers authors and publishers with the
Lean Publishing process. Lean Publishing is the act of publishing an in-progress
ebook using lightweight tools and many iterations to get reader feedback, pivot
until you have the right book and build traction once you do.

*****

© 2017 - 2018 Michael Driscoll

Table of Contents
Introduction
About the Author
Conventions
Setting up & Activating a Virtual Environment
Dependencies
Installation
Configuration
Reader Feedback
Errata
Code Examples
Part I - The ReportLab Toolkit
Chapter 1 - Getting Started with Reportlab
The Canvas Object
Canvas Methods
Using Colors in ReportLab
Adding a Photo
The textobject
Create a Page Break
Canvas Orientation (Portrait vs. Landscape)
Other methods
A Simple Sample Application
Wrapping Up
Chapter 2 - ReportLab and Fonts
Unicode / UTF8 is the Default
The Standard Fonts
Other Type-1 Fonts
TrueType Fonts
Asian Fonts
Switching Between Fonts
Wrapping Up
Chapter 3 - Intro to Page Layout
 The Basics of PLATYPUS
Changing Fixed Elements Across Pages
Flowable Methods
Frame Basics
Templates
Flowable Orientation (Portrait vs. Landscape)
Wrapping Up
Chapter 4 - Paragraphs
Paragraph Styles
Paragraph Markup Tags
The Outermost Markup Tags
Using Intra-Paragraph Markup
Working with Fonts
Superscripts & Subscripts
Inserting Inline Images
Numbering Paragraphs / Sections
Bullets
Wrapping Up
Chapter 5 - Tables
The Table’s Methods
Applying Style to Your Table
Cell Formatting
Changing Fonts in Tables
Line Commands
Cell Alignment
Alternating Background Colors
Putting Paragraphs in Your Cells
Adding Images to Cells
Spanning
Wrapping Up
Chapter 6 - Other Flowables
Preformatted
XPreformatted
The Image Flowable
The Spacer Flowable
 PageBreak
CondPageBreak
KeepTogether
How to Add a Table of Contents
SimpleIndex
ListFlowable / ListItem
Wrapping Up
Chapter 7 - Creating Your Own Flowables
Creating a Line Flowable
Creating a Bordered Textbox + Line Flowable
Modifying a Pre-Existing Flowable
Wrapping Up
Chapter 8 - Intro to Graphics and Charts
What is a Drawing?
ReportLab’s Renderers
The Coordinate System
A Simple Drawing
Supported Outputs
Verifying Attributes
Naming Shapes
Charts and Graphs
Labels
Axes
Bar Charts
Line Charts
Line Plots
Pie Charts
Adding Titles and Legends
Odds and Ends
Wrapping Up
Chapter 9 - Other Graphics
Shapes
Widgets
Bar Codes
Wrapping Up
Chapter 10 - Creating Special Features in Your PDF
File Annotations
Bookmarks
Page Transitions
Encryption
Interactive Forms
Wrapping Up
Part II - Tutorials and How-Tos
Chapter 11 - Turning Data into PDFs
Getting Started
Creating the Base Template Class
Refactoring the EOB Class
Creating a Multipage Document
Using Real Data
Consuming XML
Wrapping Up
Chapter 12 - Custom Headers and Footers
A Naive Header
Putting the Header on Every Page
Adding a Logo
Configurable Logos
Adding Page Numbers
Adding a Page Number of Total
Headers + Footers
Wrapping Up
Chapter 13 - Creating a PDF Library
Accepting Different Data Formats
Multipage Data Files
Custom Stylesheets
Configuring Your Application
Adding a Graphical User Interface
Finishing the User Interface
Wrapping Up
Chapter 14 - The PyPDF2 Package
 Installation
Extracting Metadata from PDFs
Extracting Text from PDFs
Splitting PDFs
Merging Multiple PDFs Together
Rotating Pages
Overlaying / Watermarking Pages
PDF Encryption
Wrapping Up
Chapter 15 - The pdfrw Package
Extracting Information from PDF
Splitting
Merging / Concatenating
Rotating
Overlaying / Watermarking Pages
Scaling
Combining pdfrw and ReportLab
Wrapping Up
Chapter 16 - Extracting and Exporting Data from PDFs
Extracting Text with PDFMiner
Exporting Text via pdf2txt.py
Extracting Text with Slate
Exporting Your Data
Exporting to XML
Exporting to JSON
Exporting to CSV
Extracting Images
Wrapping Up
Chapter 17 - Filling in PDF Forms
Creating a Simple Form
Merging Overlays
Other Ways to Fill Forms
Using the pdfforms Package
Wrapping Up
Chapter 18 - Converting Markup to PDF
 rst2pdf
WeasyPrint
Pandoc
LaTeX
Wrapping Up
Chapter 19 - The PyFPDF Package
Installation
Basic Usage
Working with Fonts
Drawing
Adding Images
Multipage Documents
Headers and Footers
Tables
Transform HTML to PDF
Web2Py
Templates
Wrapping Up
Appendix A - Adding SVG Files in ReportLab
Dependencies
Installation
Usage
Drawing on the Canvas
Adding an SVG to a Flowable
Scaling SVGs in ReportLab
Using SVG Plots from matplotlib in ReportLab
Using svg2pdf
Wrapping Up
Appendix B - Getting System Fonts
The fontTools Package
Getting the System’s Fonts
Wrapping Up
Appendix C - Creating a Color Demo
Getting the Colors
Wrapping Up
Afterword and Thanks
Introduction
The Reportlab PDF Toolkit started life in the year 2000 by a company called
“Reportlab Inc.”. Reportlab is now owned by “ReportLab Europe Ltd”. They
produce the open source version of Reportlab. The Reportlab toolkit is actually
the foundation of their commercial product, Report Markup Language which
is available in their Reportlab PLUS package. This book is focused on the open
source version of Reportlab. The Reportlab PDF Toolkit allows you to create in
Adobe’s Portable Document Format (PDF) quickly and efficiently in the Python
programming language. Reportlab is the defacto method of generating PDFs in
Python. You can also use Reportlab to create charts and graphics in bimap and
vector formats in addition to PDF. Reportlab is known for its ability to generate a
PDF fast. In fact, Wikipedia chose Reportlab as their tool of choice for
generating PDFs of their content. Anytime you click the “Download as PDF”
link on the left side of a Wikipedia page, it uses Python and Reportlab to create
the PDF!

In this book, you will learn how to use Reportlab to create PDFs too. This book
will be split into three sections. We will be covering the following topics in the
first section:

The canvas
Drawing
Working with fonts
PLATYPUS
Paragraphs
Tables
Other Flowables
Graphics
and More!

In the second section, we will learn about data processing. The idea here is to
take in several different data formats and turn them into PDFs. For example, it is
quite common to receive data in XML or JSON. But learning how to take that
information and turn it into a report is something that isn’t covered very often.
You will learn how to do that here. In the process we will discover how to make
multipage documents with paragraphs and tables that flow across the pages
correctly.

The last section of the book will cover some of the other libraries you might
need when working with PDFs with Python. In this section we will learn about
the following:

PyPDF2
pdfminer
PyFPDF

About the Author

You may be wondering about who I am and why I might be knowledgeable
enough about Python to write about it, so I thought I’d give you a little
information about myself. I started programming in Python in the Spring of 2006
for a job. My first assignment was to port Windows login scripts from Kixtart to
Python. My second project was to port VBA code (basically a GUI on top of
Microsoft Office products) to Python, which is how I first got started in
wxPython. I’ve been using Python ever since, doing a variation of backend
programming and desktop front end user interfaces as well as automated tests.

I realized that one way for me to remember how to do certain things in Python
was to write about them and that’s how my Python blog came about:
http://www.blog.pythonlibrary.org/. As I wrote, I would receive feedback from
my readers and I ended up expanding the blog to include tips, tutorials, Python
news, and Python book reviews. I work regularly with Packt Publishing as a
technical reviewer, which means that I get to try to check for errors in the books
before they’re published. I also have written for the Developer Zone (DZone)
and i-programmer websites as well as the Python Software Foundation. In
November 2013, DZone published The Essential Core Python Cheat Sheet
that I co-authored. I have also self-published the following books:

Python 101 - June 2014

Python 201: Intermediate Python - Sept. 2016
wxPython Cookbook - Dec. 2016
Conventions
As with most technical books, this one includes a few conventions that you need
to be aware of. New topics and terminology will be in bold. You will also see
some examples that look like the following:
>>> myString = "Welcome to Python!"

The >>> is a Python prompt symbol. You will see this in the Python interpreter
and in IDLE. Other code examples will be shown in a similar manner, but
without the >>>. Most of the book will be done creating examples in regular
Python files, so you won’t be seeing the Python prompt symbol all that often.

Setting up & Activating a Virtual Environment

If you don’t want to add ReportLab into your system’s Python installation, then
you can use a virtual environment. In Python 2.x - 3.2, you would need to install
a package called virtualenv to create a virtual environment for Python. The idea
is that it will create a folder with a copy of Python and pip. You activate the
virtual environment, run the virtual pip and install whatever you need to. Python
3.3 added a module to Python called venv that does the same thing as the
virtualenv package, for the most part.

Here are some links on how all that works:

https://docs.python.org/3/library/venv.html (Python 3 only)

https://pypi.python.org/pypi/virtualenv (Python 2 and 3)

When you are using a Python Virtual Environment, you will need to first activate
it. Activation of a virtual environment is like starting a virtual machine up in
VirtualBox or VMWare, except that in this case, it’s just a Python Virtual
Environment instead of an entire operating system.

Creating a virtual sandbox with the virtualenv package is quite easy. On Mac and
Linux, all you need to do is the following in your terminal or command prompt:
virtualenv FOLDER_NAME

To activate a virtual environment on Linux or Mac, you just need to change

directories to your newly created folder. Inside that folder should be another
folder called bin along with a few other folders and a file or two. Now you can
run the following command:
source bin/activate

On Windows, things are slightly different. To create a virtual environment, you

will probably need to use the full path to virtualenv:
c:\Python27\Scripts\virtualenv.exe

You should still change directories into your new folder, but instead of bin, there
will be a Scripts folder that can run activate out of:
Scripts\activate

Once activated, you can install any other 3rd party Python package.

Note: It is recommended that you install all 3rd party packages, such as
ReportLab or Pillow, in a Python Virtual Environment or a user folder. This
prevents you from installing a lot of cruft in your system Python installation.

I would also like to mention that pip supports a –user flag that tells it to install
the package just for the current user if the platform supports it. There is also an –
update flag (or just -U) that you an use to update a package. You can use this
flag as follows:
python -m pip install PACKAGE_NAME --upgrade

While you can also use pip install PACKAGE_NAME, it is now becoming a
recommended practice to use the python -m approach. What this does differently
is that it uses whatever Python is on your path and installs to that Python version.
The -m flag tells Python to load or run a module which in this case is pip. This
can be important when you have multiple versions of Python installed and you
don’t know which version of Python pip itself will install to. Thus, by using the
python -m pip approach, you know that it will install to the Python that is
mapped to your “python” command.

Now let’s learn what we need to install to get ReportLab working!

Dependencies
You will need the Python language installed on your maching to use ReportLab.
Python is pre-installed on Mac OS and most Linux distribututions. Reportlab 3
works with both Python 2.7 and Python 3.3+. You can get Python at
https://www.python.org/. They have detailed instructions for installing and
configuring Python as well as building Python should you need to do so.

ReportLab depends on the Python Imaging Library for adding images to PDFs.
The Python Imaging Library itself hasn’t been maintained in years, but you can
use the Pillow (https://pillow.readthedocs.io/en/latest/) package instead. Pillow
is a fork of the Python Imaging Library that supports Python 2 and Python 3 and
has lots of new enhancements that the original package didn’t have. You can
install it with pip as well:
python -m pip install pillow

You may need to run pip as root or Administer depending on where your Python
is installed or if you are installing to a virtualenv. You may find that you enjoy
Pillow so much that you want to install it in your system Python in addition to
your virtual environment.

We are ready to move on and learn how to install ReportLab!

Installation
Reportlab 3 works with both Python 2.7 and Python 3.3+. This book will be
focusing on using Python 3 and ReportLab 3.x, but you can install ReportLab 3
the same way in both versions of Python using pip:
python -m pip install reportlab

If you are using an older version of Python such as Python 2.6 or less, then you
will need to use ReportLab 2.x. These older versions of ReportLab have *.exe
installers for Windows or a tarball for other operating systems. If you happen to
run a ReportLab exe installer, it will install to Python’s system environment and
not your virtual environment.

If you run into issues installing ReportLab, please go to their website and read
the documentation on the subject at https://www.reportlab.com/

Now you should be ready to use ReportLab!

Configuration
ReportLab supports a few options that you can configure globally on your
machine or server. This configuration file can be found in the following file:
reportlab/rl_settings.py (ex. C:\PythonXX\Lib\site-packages\reportlab). There
are a few dozen options that are commented in the source. Here’s a sampling:

verbose - A range of integer values that can be used to control

diagnostic output
shapeChecking - Defaults to 1. Set to 0 to turn off most error
checking in ReportLab’s graphics modules
defaultEncoding - WinAnsiEncoding (default) or
MacRomanEncoding
defaultPageSize - A4 is the default, but you can change it to
something else, such as letter or legal
pageCompression - What compression level to use. The
documentation doesn’t say what values can be used though
showBoundary - Defaults to 0, but can be set to 1 to get boundary
lines drawn
T1SearchPath - A Python list of strings that are paths to T1Font fonts
TTFSearchPath - A Python list of strings that are paths to TrueType
fonts

As I said, there are a lot of other settings that you can modify in that Python
script. I highly recommend opening it up and reading through the various
options to see if there’s anything that you will need to modify for your
environment. In fact, you can do so in your Python interpreter by doing the
following:
>>> from reportlab import rl_settings
>>> rl_settings.verbose
0
>>> rl_settings.shapeChecking
1

You can now easily check out each of the settings in an interactive manner.

Reader Feedback
I welcome your feedback. If you’d like to let me know what you thought of this
book, you can send comments to the following email address:
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
 Rettentő gonoszakat tud rajzolni, de csak hogy a sok szenvedés
után annál nagyobb legyen felettük a jóság győzelme. Munkáiból az
a kettős tanulság árad: Ime, milyen hiábavaló volt a mi
gonoszságunk, milyen keserves most a bűnhődésünk s mily jóleső
megtérésünk; másrészt: Nézzétek, mennyi jó érzés, mennyi
boldogság tanyázik az irgalmasok és tisztaéletűek szívében. Hát
legyetek jók, fogjátok pártúl a szerencsétleneket, segítsetek a
szegényeken; nem győztök eléggé jók lenni, annyi a nyomorúság a
világon.
Mindez Dickensnél nem unalmas erkölcstan, hanem eleven élet.
Csodálatosan értette a módját, mint kelljen valamit élővé tenni.
Kitünően tudott leírni várost, házat, embereket egyaránt. Elég ereje
volt, mozgásban mutatni mindent s ezzel az élet hatását keltette.
Másik nagy ereje az, hogy nem csupán képeket láttat olvasóival,
hanem közvetlenül bírja velök közölni érzelmeit, felháborodását,
ellágyulását, mosolyát, mert mindezt igazán és erősen érzi. Annyira
beleélte magát regényeibe, hogy részleteiket úgy tudta előadni,
mintha egy egész színtársulat játszotta volna el; nem hiába készült
fiatalon komikai színésznek. A közönség csak úgy tódult
felolvasásaira, Amerikában és Anglia vidéki városaiban egyaránt.
Írás közben is páratlanul közel van az olvasóhoz, mintha nem írna,
hanem beszélgetne vele; szinte a hangját is halljuk. Elbeszélésének
olyan varázsa van, melyen minden gáncs megtörik. Különben is
csak aprólékosságokra vonatkoznak ezek. Ámbár sokat és sokfélét
írt – regényei mellett néhány bohózatot és vígjátékot s megírta
Anglia történetét gyermekek számára, azonfelül több lapot indított és
szerkesztett – összes munkáiban nincs egyetlen valószínűtlenség
vagy lélektani következetlenség. Rámondhatják, hogy kikerülte a
nagy szenvedélyeket, hogy házasságaival be lehetne népesíteni
egész Angliát, hogy tulajdonképpen csak London egy osztályát írta
le; hogy forma dolgában regényeinek terjedelmességén itt-ott
megérzik, hogy folyóiratoknak s némely részeiken az is, hogy a
közönség szélesebb köreinek készültek; – de ezzel könnyű
szembeállítani azt: hogy regény-világa alighanem a legnépesebb és
legelevenebb az egész világirodalomban, hogy a regénynek új
területet foglalt, a nyomorúltak világát, ezzel gyarapította az
olvasóközönséget és demokratizálta az irodalmat, végül, hogy
gazdag írói scálájával, érzelmességével, rajzával, humorával
nemcsak szórakoztatta, hanem jobbakká is tette közönségét. Hiteles
tény, hogy egy karácsony sem látott annyi jótettet Angliában, mint az
1843-iki, mikor a Karácsonyi ének megjelent, ez a próza-költemény,
melyben egy vén zsugorit ellágyítnak gyermekkorának emlékei. És
bizonyára nem ez egy munkája járt ilyen hatással. Mindez
együttvéve jellegzetesen angol, sőt londoni létére világszerte a
legnépszerűbb írók egyikévé tette. Népszerűségén az sem ütött
csorbát, hogy mindjárt pályája elején komoly vetélytársa támadt
William Makepeace Thackeray (1811–63) személyében, aki
azonban sokban éppen ellentétes tehetség.
A legnagyobb különbséget kettejök közt egy kiváló író így
határozza meg: «Dickens abból indult ki, hogy az életben minden
jobb, mint amilyennek látszik; Thackeray pedig, hogy rosszabb».
Első regénye, mely 1841-ben jelent meg, Tithmarsh Sámuel
története volt, egy fiatal emberé, aki be akar fonni egy bankárt, a
bankár meg őt s végre mindakét csaló rajta veszt. Thackeray egész
életén át ezt írta: a világcsalás komédiáját, melynek hazugság a
kezdete és felsülés a vége. A képmutatásnak és hazugságnak
egész képtárát rajzolta meg a nagyképű, urizáló inastól,
Yellowplushtől Gahagan őrnagyig, az indiai Münchhausenig. Közbül
esik a Snobok könyve, csupa olyan emberekről, akik többnek
akarnak látszani, mint amik. Ilyen keserű értékelemzés a tárgyuk
nagy regényeinek is. Pendennisnek minden fejezete azt mondja:
Lássátok, ilyen lagymatag az ifjúság híres lelkesedése, ennyire rest
a jóra, ennyi elbizakodás és alacsonyság van e gyönyörű évek alján.
Nem is csak az ifjúság, az egész élet ilyen, a nemes urak, a
kereskedők, a nagyapák, férjek, unokák: az egész világ; ezt mondja
a Hiúság vására (Vanity Fair).
Emberei is ehhez képest gyarlóbbak Dickens alakjainál. A
valóság jegyét egy-egy gyarlóságban ütötte rájok. Nem hiába készült
torzrajzolónak: pompás szeme van a ferdeségek meglátására.
Sokkal valóságosabbnak érzi az olyan hűséges férfit, akinek motolla-
karja és nagy lába van, mint ha valami szemrevaló kapitány
dolmányában mutatkoznék be.
 Természetes, hogy ilyen író népszerűség dolgában nem érhette
utól Dickenst; eleinte kiadóra is nehezen bírt szert tenni. A közönség
csakhamar ritka egyértelműséggel állította e mellé Thackerayt, de
azért megmaradt a Dickens könyvei mellett. Dickens mindent
cselekménnyel mond el, összes munkáiban sincs egyetlen axióma,
mely az olvasót megakasztaná, Thackeray lépten-nyomon megáll
értekezni; míg ő magyaráz, már Dickens könnyre vagy mosolyra
fakasztott. Dickenst lehet úgy olvasni, mint egy meséskönyvet,
benne mindenki azt találja meg, amit keres: mesét, embert vagy
életfölfogást; Thackeraytől mindenkinek tanulnia kell s míg meg nem
értettük, nem ereszt tovább. Az is, amiben a kritika Thackerayt
fölébe emelte Dickensnek, csak ennek táborát növelte. A
jellemzésben Dickens főkép azzal teszi reálisakká alakjait, hogy
külsejöket és környezetöket, lakásukat és utcájokat írja le.
Thackeray belül kerül; beavat gondolataikba és érzéseikbe,
külsőségekre nem veszteget szót. Thackeray módja a mélyebb, de a
Dickensé csupa szín és élet. Dickens áldott jó lelkeket és
megátalkodott gonosztevőket rajzol, Thackeray egy tőbe ojt erényt
és gyarlóságot. Ez a művészibb, de Dickens mozgalmasabb és
tetszetősebb. Thackeray művészete egészben többoldalú, hiszen ő
verseket és essayket is írt s három nagy regénye alapszín dolgában
olyan elütő, mintha nem is egy ember írta volna: az egyik merő
szatira, a másikba belerezdül az elégia tört hangja; Esmond élete
lehelletfinom festés valami templom-ablakon, a legtisztább erények
alakjaival; egyenként azonban Dickens regényei színesebbek és
változatosabbak. Legnagyobb különbség mégis világfelfogásuk
között van. Alig volt író, aki úgy gyönyörködött volna e szép világban,
mint Dickens s aligha van olvasó, akinek szívét néha-néha meg ne
sebezte volna Thackeray keserű sarcasmusa. Tehát Dickenst
olvasták.
Ez azonban nem azt jelenti, mintha Thackeraynek is nem lett
volna bő közönsége. A Pall-Mall sarkán minden reggel álldogált egy
pár vidéki, hogy megláthassa kedves íróját, reggeli sétája közben.
Mikor felolvasásokat tartott a négy Györgyről meg az angol
humoristákról, csak úgy özönlött azokra Anglia és Amerika legjobb
közönsége. Népszerűsége és olvasottsága csak nőtt halála óta,
könyvei nem avulnak el, mert mindegyik egy darab élet.
Nem válogatta ki az életnek irodalmiakká avatott problémáit,
hanem egészében nézte s úgy találta, hogy csupa csalódás és
csalás és kimondta azt. Ha kiderült mindennek a valódi értéke, vége
a hiúság vásárának és – a regénynek is. Az embereket sem
szemelgette ki, csak kimarkolt az életből egy sereg embert, jót-
rosszat vegyest. Mindnyája egyformán érdekli. A Hiúság vásárának
címlapjára oda is írta: regény hős nélkül. Minden meséje a világ
rosszaságára tanít; ahány alakja, annyi intelem, de ez a lecke
általánosságban marad. «Csak a szerető szív teszi elviselhetővé az
életet; erényetek fölemel, magatokat is, másokat is» – mondják a
jók; a többiek pedig így szólanak: «A képmutatás hiábavaló, a
csalárdság kiderűl, az álnokság megbosszulja magát. A nem igaz
élet örökös rettegés s a vége megaláztatás, szégyen és
elhagyatottság». – Ebben találkozik Dickenssel, ami természetes,
mert mindkettejöknek erős volt az erkölcsi érzésök, mindaketten
angolok voltak s ott minden házban megvan a biblia, hogy aszerint
ítéljék meg az erényt és a vétket. A tanulságot, melyet az életből és
emberekből kiolvasott, csodálatos realitással testesítette meg.
Ennek egyik nyitja az, hogy csupa mindennapi, gyarló embereket
rajzolt, amilyenek körülöttünk élnek. Másik eszköze: hogy önmaga
előtt is realizálta alakjait. Fieldsnek megmutatta a házat, melybe
képzelete az Osborne-családot telepítette s nem messze onnan a
Sedleyékét. Azonfelül sokat segített ebben sarcasmusa. Amint
korholni kezdi alakjait, egészen különválik tőlük, úgy hogy az az
érzésünk támad, mintha egy moralista zsémbelne előttünk ez s ez
urakra és asszonyságokra, akik ezt meg ezt valósággal elkövették.
Ő maga kevés örömet lelt munkáiban. Sohasem feledte azt az
ábrándját, hogy fiatalon festőnek készült s az volt a leghőbb vágya,
hogy Seymour halála után ő legyen a Pickwick-Papers illusztrátora;
de vázlatai nem tetszettek Dickensnek s ‚mister Pickwick
szerencsésen megmenekült’. Akkortájban vette el feleségét, aki két
évvel azután holtig tartó elmebetegségbe esett. Egyéb csapások is
érték; vagyona valami lapvállalatban odaveszett s tolla munkájával
kellett eltartania családját. Pedig nehezen és lassan dolgozott.
Amellett sokat szenvedett szívgörcsökben. Mindez hozzájárult
ahhoz, hogy olyan sötétnek lássa a világot.
Munkái az életnek csak egy tanulságát foglalják szavakba s
regényeiben Anglia egy osztályának képét rajzolta meg s az emberi
lélek számos indulatának és hajlamának nem adott szavakat. De
Balzac és Dickens is sokkal több emberben csak egy-egy város
bizonyos osztályát tudták leírni, szintén csak némely érzést bírtak
megmagyarázni s maga Shakespeare nem hirdette ki az életnek egy
tanulságát sem. Az ember megtette a legnagyobbat, ami tőle telt, ha
egy szívdobbanást megértett és egy embert megmagyarázott s ezt
az érdemét Dickensnek és Thackeraynek még senki sem vonta
kétségbe.

4. Újabb regényírók és írónők.

A nagy regényírók óta nem támadt velök vetekedő tehetség, de

azért egy pár kitünő íróval találkozunk a század vége felé is.
Különösen Charles Kingsley (1819–75) munkáit olvasták széles
körökben, már tárgyuk és irányzatuk miatt is. Atyja példájára papnak
készült s 1842-ben Eversley lelkésze lett, ott is halt meg, ámbár
közben Viktoria királynő káplánjává, a cambridgei egyetemen az
újabbkori történelem tanárává, a Westminster dékánjává nevezték
ki. Munkáiban is vallásos érzését és emberszeretetét fejezte ki. A
munkásosztályon kívánt segíteni, egyrészt vallásosságuk
fejlesztésével, másrészt életmódjuk könnyítése révén. Yeast című
regénye a mezei munkások életével, Alton Locke egy szabólegény
történetében a városiakéval foglalkozik. Ez a tárgya utolsó
regényének is (Két évvel ezelőtt), épp úgy egyházi beszédeinek.
Legolvasottabb regénye: Hypatia, az V. századbeli virágzó
Alexandriában játszik, melynek falai közt találkozik minden faj,
gondolkodás és vallás: Hypatia az új-platonikus bölcsészet híve, a
haldokló pogányság világfelfogásának megszemélyesítője, mellette
ott van Róma præfectusa, egy gót fejedelem s egy bölcs zsidó, a
vakbuzgó Cyrill és egy felvilágosultabb püspök s egy sereg fanatikus
barát, akik meggyilkolják Hypatiát. Kingsley párhuzamba állítja a régi
középkort a mi napjainkkal s a közökön átcsillogtatja az igazi
kereszténységet, melytől azt reméli, hogy végül minden felekezetet,
fajt és gondolkodást magához vonz. A jó keresztények példái mellett
megmutatta a jó hazafiakét is: Hereward regényében az
angolszászok és normannok küzdelmeit beszéli, a Nyugatra el!
(Westward Ho!) címűben hazájának a világuralomért vívott harcait,
Drake, Raleigh dicsőségét s a nagy armada pusztulását. Pompás
erővel rajzolta a hatalmas jeleneteket s az erőteljes embereket. Fel
tudta támasztani a korszakok lelkét. Munkáiba csak hosszas
előtanulmányok után fogott, melyeket magvas értekezésekben
össze is foglalt. Mégsem vált soha tudálékossá; attól megmentette
erős költői érzéke, mely sok költeményt is sugalmazott neki.
Ugyanez a vallásos érzés iratta Wiseman kardinálissal (1802–65) a
katakombákban játszó Fabiolát, mely sikerét nagyrészt
formásságának köszöni. Anthony Trollope (1815–82), Thackeray
életrajzának írója s modorának utánzója, három évtizeden át 80
regénnyel árasztotta el az olvasó asztalokat.
Angol regények címlapján csaknem épp oly gyakran akadunk női
nevekre, mint férfiakéra. Ezek a regények természetesen annál
erkölcsösebbek. Mary Edgeworth (1767–1849) népies tárgyú,
erkölcsös elbeszélései (Moral Tales, Popular Tales) ma is olvasottak,
főként a fiatalság körében; ő ismertette meg ir hazája népét
komolyan az angolokkal, kik az ireket addig csak bohózatokban
szerepeltették. Jane Austen (1775 1817) is erkölcsös írónő s
szintén a vidéki élet festője. Puszta címei: Büszkeség és előítélet,
Érzelem és érzelmesség, elárulják, milyen mozgató rúgókat és
bonyodalmakat várhatunk ez élesszemű, gondos leíró,
szenvedélytelen asszony munkáitól, melyek egyhangú nyugalmába
csak erős szatirai érzéke visz életet; ennek és erkölcsi tisztaságának
köszönheti, hogy Macaulay nagy szeretettel olvasta regényeit. Több
szenvedély lobog a Currer Bell név alá rejtőző Charlotte Brontë
(1816–55) alakjaiban. Ő nem riadt vissza az emberi lélek viharainak
szemléltetésétől s ennek köszöni nagy hatását, noha lélekrajza nem
a legpontosabb s tehetsége rövid írói pályája alatt nem is fejlődhetett
ki egészen. Shirley és Vilette-en túl fenn fogja tartani nevét Jane
Eyre, egy gouvernante története; ez az alak itt lépett be az
irodalomba, hogy aztán Lowoodi árva címen sok könnyet fakasszon
német és magyar színpadokon. Finom, gyöngéd történeteket szőtt
Thackeray egyik leánya, Anne Isabella Ritchie (sz. 1838.), aki
pályáját atyja folyóiratában kezdte. Minden nagy regényírónak meg
volt az utánzója az asszonyok között is. Frances Trollope (1780–
1863), férje (l. fent) modorával ellentétben, Dickenst utánozta,
Michael Armstrong, a gyári munkás történetében. Kingsley csapásán
halad, szociális témák felé, Elisabeth Gaskell (1810–68), egy
lelkész felesége, Mary Bartonban eleven képet rajzolt a manchesteri
posztókészítők nagy strikejáról. Mary Humphrey-Ward (1851–
1920), szintén lelkésznek a felesége, szabad gondolkozású,
egyházellenes regényeivel (Robert Elsmere, David Grieve) szerzett
hírnevet. Mrs. Craik, Dinah Mulock (1826–87) John Halifaxának ritka
sikerével.
Legnagyobb tehetség az angol nőírók közt és a regénynek sokak
szemében Dickenshez mérhető mestere Mary Anne Evans, George
Eliot (1820–1880), amint magát az irodalomban neveznie tetszett.
Egyszerű kádárnak, aki később ispánná lépett elő, volt a leánya s a
legműveltebb írók egyike lett. Olvasott holt és élő nyelveken, Strauss
Jézus életét fordította, olvasta Comte-ot és barátnője volt
Spencernek, eskü nélkül ideális házastársa volt a feleségétől külön
élő Lewesnak s hatvan éves korában is oly bájos volt és
szeretetreméltó, hogy egy fiatal emberhez ment hites feleségül. Első
rajzai: Vázlatok a papi életből (Scenes of Clerical Life, 1858) nagy
tehetséggel biztattak, Adam Bede megjelenése után Thackeray
elsőrendű csillagnak nevezte. Történelmi regényét, a Savonarola
korában játszó Romolát kivéve, későbbi regényei sem igen mutatnak
hanyatlást. A vidéki élet volt az ő valódi tárgya, ezt ismerte s legtöbb
regényéből ennek egyszerű tanulsága szól hozzánk, hogy az ember
nem lehet egészen boldog s meg kell elégednie azzal, amit sorsa
ád. Bede, a derék asztalos, Hettyt szereti, de az megszökik egy
kapitánnyal s Ádám nyugodt életet él a vallásos, tiszta Dinahval.
Middlemarch is azt beszéli el, hogy az összeillő szerelmesek nem
lehetnek mindig egymáséi, de azért le bírják élni az életet mással is.
Felix Holtban a szerelem diadalmaskodik: egy leány lemond
örökségéről s egy iparos felesége lesz. Bede Ádám frisseségét
többé nem érte el, de tanultsága azért nem rontja meg regényeit,
csak tanulsághoz segíti. Silas Marner, a raveloei takács,
megnemesül egy gyermekhez való szeretetében; Daniel Deronda a
zsidóság védelme. Legtöbb olvasója a Vizi malomnak van, melynek
Maggie-ja az ő gyermekkorát éli át.
Könyveiben eleven emberek mozognak; hogy a nők
elevenebbek, az természetes. Objectiv a világgal szemben, igaz és
világos a jellemek rajzában, kedves az előadásban, de széthulló,
nem szilárd a compositiója. Verseiben csak részletek szépek.
Mindamellett férfiíró is kevés van, aki megközelíthetné, nőíró egy
sincs hozzáfogható.
Az újabbak közül a continensen az Ouida néven író Miss Louisa
de la Ramée (1840–1908) a legnépszerűbb, talán azért, mert ő
hasonlít leginkább a földrész íróihoz, kivált a franciákhoz, főként
színes és könnyed előadás dolgában, bár az angol
hosszadalmasságtól ő sem mindig bír szabadulni. Francia hatásra
vall az is, hogy erejét szívesen próbálja ki a nagyvilági és félvilági
élet rajzában. Itáliát is szívesen írja le, hiszen ott élt, Flórenc
környékén. Regényeinél (Idalia, Ariadne, Strathmore, Wanda)
olvasottabbak elbeszélései – legismeretesebb az Egy pár kis facipő
– melyekben nem minden affectátió nélküli, de mégis érdekes és
vonzó mesék vannak elbeszélve, szórakoztató, élénk előadásban.
Újabban titokzatos történeteivel nagy olvasóközönséget szerzett
Mary Elisabeth Braddon (1837–1915); Jean Ingelow (1830–97)
nevét valósággal ünnepeltté tette költeményei mellett Sarah de
Berenger regénye. Mary Oliphant és Mrs. Wood nagy
termékenységükkel tünnek ki.
Az újabb irodalom regényeiben nem annyira az aesthetikai és
lélektani érték a főcél, mint inkább az érdekesség. A sensatió-
hajhászat e mesterségében Wilkie Collins (1824–89) áll első
helyen, akinek rémséges, titokzatos, érdekfeszítő regényei sokakat
lebilincselnek. Dickens utolsó regényein is megérzik a hatása.
Főmunkája a Fehér asszony (the Woman in White), de nagy
kelendősége volt a The Dead Secretnek és a Boszorkányos
vendéglőnek (the Haunted Hotel) is. Jóval kevesebb tehetséggel
míveli ugyanezt az irányt Charles Reade (sz. 1814–84), aki a
nagyobb hatás kedvéért útféli közmondásokká csépelt erénytanokat
von ki történeteiből, amelyeknek efféle címeket ad: Megjavulni
sohasem késő, Tedd magad az ő helyébe; tárgyúl pedig a börtönök
életét választja vagy egy tébolyda rejtelmeit (Hard Cash). Nem
nagyobb művészettel, de rokonszenvesebb tehetséggel írta ir
regényeit Charles Lever (1806–72).
Rider Haggard (sz. 1856) abban keresi az érdekességet, hogy
kevéssé ismert, titokzatos világrészekbe vándorol olvasóival, Dél-
Afrikába, Egyiptomba, Indiába, ember nem járta földekre, mint a She
(Ő), vagy a föld alá, Salamon király bányáiba. Byron hatása alatt
született meg az efajta földrajzi regény, Thomas Hope (1770–1831),
James Morier (1780–1849) és Trelawny (1792–1881) munkáiban.
Csakhogy Rider Haggard valósággal ismerte ezeket a földeket s
színes képzelete, hajlama a mystikushoz itt érezte magát igazán
otthon. Pompásan festi a buja délvidéki tájakat s a csodálatos, szinte
érthetetlen jellemekben találja kedvét, a valószínűséggel keveset
törődik.
Hasonló eszközökkel vadássza az érdekességet Mayne-Reid
(1818–83), aki az őserdőket zúgatja s az indiánokkal viaskodik
könyveiben, mint Cooper, de több természetességgel, mert ő
szemtől-szemben látta ezek életét s elbeszélt kalandjainak
legnagyobb részét át is élte. Kivált az ifjúság írója. Még tovább,
egész a negyedik dimenzióig, távolodik a köznapi élettől du Maurier
Potter (Páris, 1843–96), akinek hypnotikus-bohéme regénye,
Trilby, színdarabbá átdolgozva bejárta az egész világot.
Herbert George Wells (sz. 1866) a természettani alapról indulva
szövi képzelődéseit, képtelenségek világa felé, Az időgépről (The
time machine), az első emberről a holdban (The first man in the
moon), a láthatatlan emberről (The invisible man). A háború alatt a
vallásos megújhodás szükségét hirdette, végével pedig egy
világtörténeti kézikönyvet írt, regényes, de nem érdektelen
egybekapcsolásával jelenségeknek, eszméknek.
 Ezekkel szemben a komolyabb és tehetségesebb írók a való élet
rajzában, természetes alakok jellemzésében keresik erejök próbáját.
Egy részük nagyon is beleszédül a gyakorlatiasságba, mint James
Payn (sz. 1850), aki a szenzáció-hajhászatot a való életbe terelte s
például az anglikán egyház belső hibáit pellengérezte ki. Tisztább
művészi cél vezeti Walter Besant (1838–1901) tollát. 1882-ig James
Rice segítségével dolgozott. Mindenféle emberek (All Sorts and
Conditions of Man), Élet a kórházban (Life in a Hospital), Gibeon
gyermekei (Children of Gibeon) c. regényeiben a londoni szegény
nép életét rajzolja, elfogulatlan, éles szemmel. Jó sikerrel
próbálkozott a történelmi és művelődéstörténeti regénnyel is (Hitért
és szabadságért, A Szent Pál harangjai). Ritka feltünést keltettek
szatirikus regényei, A férfiak forradalma, mely a nőemancipatiót
figurázza ki, s A bábú-ház – és azután, melyben Ibsen Nóráját
folytatja, logikus következetességgel. Fölülmúlja Thomas Hardy (sz.
1840), aki írói feladatát nem problémáiban s nem elmés előadásban
keresi, hanem az emberi lélek nyugodt, művészi rajzában. Far from
the madding crowd c. regénye Dickenst és Thackerayt juttatta
eszébe a legkitünőbb kritikusoknak. Az emberek rajzán az élet ereje
ömlik el Otthon, a szülőföldön c. regényében is.
Problémáival s finom elemzésével tünik ki John Galsworthy
(sz. 1867); színműveiben (Justice) s regényeiben társadalmi,
szociális kérdéseket elemez: a tőkepénzesek körét a The man of
property (1907), a nemességét a The country house (1907), az
osztálygyűlöletet a Fraternity (1909); az előkelőkről szóló regénye a
hivatás küzdelmes uralmát rajzolja a szerelem fölött; egyik színműve
a zsidó-kérdést is érinti. (Loyalties). Hangulat-festése, az ember és a
természet rajza elbeszéléseiben is kitünő. Ezekben is sűrűn rajzol
társadalmi jelenségeket, így a vén kocsis alakjában, a kinek
kenyerét elveszik az automobilok. Ma külföldön is sokan olvassák.
Bennet a vidéki ipari központok életét festi (Five Towns).
Egy másik gárda a vidéki élethez vonzódik, melynek rajzát
Richard Doddridge Blackmore (1825–1900) a Monmouth-fölkelés
történetével olvasztotta össze rendkívül sikert ért Lorna Doonejában
(1862). A skót William Black (1841–98) szülőföldjének és a
Hebridáknak tájaival, embereivel, népjellemével gyönyörködteti az
angolokat, akik Thulei királykisasszonyát rendkívül tetszéssel
fogadták. A siker hatása alatt annyian kezdtek vázlatokat rajzolni a
skót paraszt-életből, hogy egész iskola támadt belőlük: a
«konyhakert-iskola» (Kail-yard-School); ennek egy tagja, Crockett,
annyira pontosan rajzolja a skótok körmönfont szólásait és
tájszólását is, hogy kénytelen munkái végére kis tájszótárt
ragasztani.
Robert Stevenson (sz. 1850. Edinburghban) jogot végzett, aztán
egészen az irodalomra adta magát s első munkáiban főkép Samoa
tropikus bujaságának színes festéseivel vonta magára a figyelmet,
hová gyógyulni ment; ott halt meg, 1894. A leírások mellett kalandok
és fordulatok teszik érdekesekké munkáit. Méltán tisztelik a regény
megújítójának: ő bővítette ki a köznapi élet fakó, sekélyes nyelvét
régibb nagy írók föltámasztott szókincsével és fordulataival, Dickens
és Defoe stílusának eltanulásával s tette a háromkötetes regény
helyébe a mi zaklatott életünk szűk óráiba inkább beleférő
egykötetest. Ő az egyedüli modern író, aki iskolát alapított, melynek
tagjai Conan Doyle (sz. 1859), a Poe-féle detektiv-elbeszélések
folytatója, s Anthony Hope (sz. 1863), aki csupa megnevezetlen
emberekre bízza regényeinek főszerepét.
George Meredith (sz. 1828, Hampshire – 1909) nagy értékei
nélkül szegényebb volna az újabb angol irodalom, de éppen nem
mondhatni népszerű írónak. Az angol kritika ítélete szerint
Beauchamp’s career (1875) kicsi híján egyik legkitünőbb könyve az
utóbbi évtizedeknek, annyi benne a szépség és erő, oly pompás a
jellemek rajza; nemcsak hogy bepillanthatunk az alakok egész
lelkivilágába, hanem elhatározásaikat is előre kiérezhetjük. De ez a
regénye sem ment legfőbb fogyatékosságaitól; nyelve mesterkélt,
túlterhelve fordulatokkal és szokatlan kifejezésekkel, előadásának
vontatottsága még inkább kiemeli meseszegénységét; nem ritkán
homályos, mintha nem venne magának elég fáradságot, hogy ami
neki világos, az olvasónak is világossá tegye. Valami levertség van
benne, még humorában is, pedig éppen burleszk-szatirikus
elbeszélése tünt fel (Farina 1857, The tragic comedians, 1880);
komoly értéke Feverel Richard tűzpróbájában mutatkozott először.
Több kötetre menő lyrai költeményei változatos hangulatokban s
érzelmekben gazdag lélek híradásai.
Legkelendőbbek s erre legméltóbbak is a Rudyard Kipling (sz.
1865) munkái, aki a gyarmatok életének írója s az anyaország
világuralmának a költője. Megfordult mindenütt, a hol angolok élnek.
Bombayban született, Angliában tanult, aztán visszament Indiába
hírlaptudósítónak; később Északamerikába költözött s végre
Angliában telepedett meg, Rottingdeanben, Brighton mellett.
Könyvei az angolok életét rajzolják a gyarmatokban s rendkívül
kapósak voltak otthon, legkivált indiai történetei, melyek e külön világ
életét először mutatták meg igazi művészi erővel az anyaországnak.
Végig futtatja kezét minden scálán, a torztól az érzelmesig; a
bohókástól, amilyen Balestierrel együtt írt kötete: Naulahka, a
tragikusig; leírja a vadak királyává felcsapott brit kalandort; Lispethet,
a pahari leányt, a mint hiába várja vissza az angolt, akit felápolt
sebéből; az udvar homokjában játszadozó indus gyereket, aki
egyszerre eltünik örökre; van története még az orangutánról is,
amely megöli a gazdája feleségét, mikor emiatt az megfeledkezik
róla. Csodálatosan erős az állatok rajzában; leghíresebb könyvében,
a Jungle Book állatregényben, valósággal egyéníteni bírja a
vadállatokat. Megindítóan festi a gyermekek és állatok viszonyát,
izgatón érdekes elbeszéléseket kovácsol az állatok életéből és
jellemeiből s meséinek néha mélységes tanulságok van, mint a
ritkaszép, kiváló fehér fókáról szóló történetnek, amelyet a többiek
szépségéért, különb voltáért üldöznek. Képzelete azokon a
vidékeken jár, amerre angolok járnak. Legszebb regényében is, a
Kialvó világban (The Light that failed, 1891) Khartum környéke a
háttér. E regény hőse egy fiatal művész, aki az egyiptomi hadjáratról
illusztrált lapoknak küldöz rajzokat. Mikor lassacskán hírre vergődik,
egy csatában kapott lándzsadöféstől elveszti szemevilágát. E
történet Kipling rendkívüli erejét mutatja a tekintetben, ahogy a
művész-élet jókedvű tréfáit össze tudja olvasztani a legszomorúbb
hangulatokkal s a katona-festőből kicsillog az író kedvtelése a vitéz
angol katonák derekasságán.
Kiplingnek újdon a formája: a rövidre fogott egykötetes regény
(short story), új a tárgyköre: a gyarmatokbeli élet; egyéni egész
tehetsége, mely állattörténeteiben új érdekességgel ruházta fel az új
életre keltett állatmesét s néprajzi vonásokkal színezte ki
regényeinek és elbeszéléseinek lélektani értékét. Objectiv rajzainak
érzelmi rúgóját költeményeiben kell keresnünk.

III. A VERS ÉS SZÍNMŰ A SZÁZAD VÉGÉN.

1. A versköltők.

A század végének nincsenek olyan mértékben világhírű költői,

mint voltak elejének. Hiányzanak az olyan égő lángelmék, akikben
kigyulladnának korunk vágyai és problémái; az újabb költészeten
bizonyos hidegség érzik. Maga Alfred Tennyson, aki legmélyebben
véste be magát kortársai közül hazája s az egész világ lelki életébe,
higgadt, szenvedélytelen ábrándozó. Mindvégig megmaradt benne a
somersbyi kis paplaknak csöndes nyugalma és tisztasága, amelyben
1809 aug. 9-én a napvilágot megpillantotta s holtáig abban találta
gyönyörűségét, amiben már 12 éves korában kereste: a rímek minél
tisztább csengésében. Az egyetemről világgá bocsátott két
gyüjteménye észrevétlenül maradt, de mikor tízesztendei hallgatás
után régebbi költeményeinek javát az új terméssel bővítve kiadta
(1842), verseinek zenéje mindenkit elbájolt, a kritika nem győzte
magasztalni szűzies nőalakjait, Elainet, Godivát, hazafias versei
pedig 200 font állami évdíjat szereztek költőjüknek. Híre ezentúl
folyvást nőtt s népszerűsége is; Wordsworth halála után poeta
laureatus, 1884-ben lord lett s e díszt még nyolc esztendeig viselte.
Az élet zűrzavara elől elmenekült Wight-szigeti kastélyába meg a
mondák és a naivul kitalált mesék világába, melynek finom
hangulatrajzai s részletező képzelete adtak valódiságot. Ehhez a
világhoz illettek tiszta érzései s csodálatosan egyszerű előadása.
Első nagyobb költői elbeszélése, The Princesse (1847), egy szeszélyes
királykisasszony története, aki tanulásra fogja a nőket s száműz országából
minden férfit, tulajdon vőlegényét is ki akarja végeztetni, mikor női álruhában
hozzá lopózkodik; de mikor a királyfi megsebesül, odarohan hozzá ápolni,
miközben bevallja szerelmét. Ilyen naiv és tiszta a Tennyson humora, ily csöndes
vidámsága; többnyire a búsongás rabja. Leghíresebb kisebb munkája, Enoch
Arden is szomorú; Arden tengerre száll, híre vész; mire tíz év multán visszatér,
felesége másé s ő csak azért fedi fel kilétét halálos ágyán, hogy hozzátartozói
most már biztosak legyenek halála felől. Az ilyen csöndes szomorúságot festi
legigazabban; ennek minden árnyalatát ismeri. In memoriam címmel egész kötetet
szentel egy barátja emlékének s 131 versében alig van ismétlődés. De csak az
érzelmek e középtere az övé, tragikus szenvedélyekhez nincsen ereje; Maud
(1855) története, akiért bátyja elesik szerelmese kezétől, mi a leányt is halálba
kergeti, épp oly kevéssé sikerült, mint drámái, melyek nagyobb része (Queen
Mary, Harold, the Falcon, Promise of May) könyvdráma maradt s mindössze a
római történelemből vett Serleg (The Cup) és Az erdő népe (The Foresters),
melyben Robin Hood és legényei szerepelnek, értek valamelyes sikert.

A kritikának sok kifogása van Tennyson ellen. Azt a sok

szépséget és nemességet, mellyel félszázadon át gyönyörködtette
Angliát, az életnek csak felületéről hordta össze, anélkül, hogy
mélyére szállott volna; egész életén át kerülte az élet viharait,
szövevényességét, nagy összeütközéseit s megmaradt a busongás,
nemesség és nyugalom költészeténél; nem tudott sem tisztán epikai,
sem tisztán lyrai művet alkotni, mindig teljes fegyverzetben indult a
harcba, aggodalmasabb volt költeményének külső csíszoltsága és
színjátszása, mint belső széparánya dolgában s mikor
összhangzatosságra és választékosságra törekedett, olykor
egyhangúságba és cikornyák felé tévedt; de hogy így is tudott
világraszóló költeményt alkotni, annak tanuja főmunkája, a Király-
idyllek.
Tennyson úgyszólván egész életén át írta e művét. Már első
gyüjteményében (1832) ott volt Elaine vázlata, Shallot kisasszonya
címmel; 1859-ben adta ki összeforrasztva az addig különálló
elbeszéléseket s 1885-ben írta utolsó részletét: Balin és Balant. Az
Arthur-monda a történet magva, kihímezve más lovagok és hölgyek
epizódjaival.
Semmi kigondolható finomság el nem kerülte a költő figyelmét; ilyen például az
is, hogy az egésznek háttere az év különböző szakai, aminek egyrészt leírásainak
változatosságát köszönheti, másrészt azt, hogy a történet tizenkét részlete
szemlátomást, mintegy jelképi egységbe olvad. Arthur újévkor születik, lakodalmát
virágfakadáskor üli, májusban. Lancelot és Elaine sorvasztó szerelme a tikkasztó
nyárra esik; a nyári napfordulóval ér tetőpontjára Arthur lovagkörének dicsősége s
azután lefelé száll, a nappal együtt; Pelleas és a csalárd Ettare története a
csalékony őszbe játszik s az év utolsó napján tűnik el Arthur király a földről. A
költemény utolsó sora ez: Fölkelt az új nap s új évet hozott. – Ez csak egyetlen
finomság ezer közül, melyekkel meg van rakva a nagy mű minden részlete,
legkivált Helén története, az astoláti liliom-leányé.

Robert Browning (1812–1889) sok tekintetben egyenes

ellentétje Tennysonnak. Tervei sokkal magasabbra szállnak, érzései
és szenvedélyei mélyen járók, de a kidolgozást könnyen veszi,
egészen a homályosságig, úgy hogy még életében külön társaság
alakult szövegeinek magyarázatára. A lélekfestésben az erőt és
bonyolultat keresi s mystikus utáni vágyában néha majdnem a torzig
elkalandozik. Kedvenc témája: a szenvedély összeütközése a
hagyomány szentesítette szokásokkal. Csak a mélység érdekli, az
élet és a lélek bonyolult problémái; sohasem szállt alá ahhoz a nagy
közönséghez, mely a népszerűség koszorúját fonja. Első drámája,
Paracelsus, mély és nehezen érthető Faust-tragédia. Strafford is
ezért szorul le a színpadról. Pedig a tárgya mindig érdekes, leírásai
színesek, festőiek; vágya nem egyszer vonzza Itália színpompája
felé, hol maga is évenként megfordult s hol a halál is érte. Sordello c.
költői elbeszélése egy olasz költő sorsát festi; Harangvirágok és
Gránátalmák (Bells and Pomegranats) című kötetének legkedvesebb
darabja, Pippa, egy olasz gyári munkásleány történetét dramatizálja;
legolvasottabb munkája, A gyűrű és könyv (The Ring and the Book),
szintén Olaszországban játszik. De színes leírásai és történetei csak
hímzések komoly bölcselkedésén, amely kisötétlik a karácsonyi
áhítat alól is (Christmas Eve and Easter Day) s megszólal a nagy
emberek átköltött életéből (Men and women). Felesége, Elisabeth
Barrett, még bölcselkedőbb.
Tennyson zenei gazdagsága s Browning szenvedélyének erélye
egyesülnek Algernon Charles Swinburne (1837–1909) költői
egyéniségében. A hatalmas erő, melyet szülőföldjének,
Northumberlandnak sziklás partjaiban megcsodált, a lelkébe vette
magát. Érzései Angliában szokatlan szilajsággal törnek ki belőle s
szenvedélyének heve, mely miatt az érzékiség bélyegét ütötték
munkáira, az erkölcsös és álszenteskedő Angliában annyi üldözést
zúdított rá, mint annak idején Byronra. Első kötetét, melyet
észrevettek (Poems and ballads, 1866), a kiadó kénytelen volt
visszavonni, de azért mindenki elolvasta azt amerikai
utánnyomásokban. Szerencsére elég vagyonos ahhoz – atyja
admirális volt, családja arisztokratikus – hogy nem kénytelen magát
hozzátörni a közönség ízléséhez s szabadjára hagyhatja forró
érzéseit, melyek szabadságszeretetét forradalmivá hevítik s
szerelmét olyan erotikussá, hogy Anglia Shakespeare Venus és
Adonisa óta nem érzett ekkora hőfokot. Lassanként mégis
megbarátkoztak költészetével. Újabb költeményei ünnepélyes
fogadtatásra találtak, poeta laureatus lett Tennyson halála után,
akinek babérjára vágyott az Arthur mondakörből vett költői
elbeszélésével. Költeményeinél otthon drámáit tartják többre.
Hírnevét is drámával alapította meg, a sophoklesi formában írott
Atalantával, melynek hangban, formában, compositióban, lelken
kívül mindenben görögös voltát barátja, Walter Savage Landor,
hatásának tudhatni be. Későbbi tragédiái, Stuart Mária történetéből
vett trilogiája, lassúk, vontatottak.
Egyáltalán nem olyan ura a belső szerkezetnek, mint a nyelvnek.
Nyelvének gazdagsága, hajlékonysága és zenéje legnagyobb írói
érdeme. Oly föltétlen ura a formának, hogy szinte fárasztón
összehalmoz minden alakzatot s nemcsak új, szabad formákat
tervez, hanem utánozza mások, kivált Théophile Gautier, Baudelaire,
Villon szabadságait is. Ma mégis úgy néznek már rá, mint aki
egyedül lehet alapja a jövő fejlődésnek.
E három «új romantikus» költő mellett dolgoztak a
«praerafaeliták», akik a régi egyszerűséghez próbáltak visszatérni.
Dante Gabriel Rosetti (1828–1881), olasz apa fia, a vezérük,
képíró, kit Ruskin fedezett föl és tett naggyá. Mint rajzoló állott a Pre-
Raphaelite-Brotherhood társaságába s csak a maga
gyönyörűségére irogatott verseket feleségéhez, aki 1862-ben, nem
tudni véletlen vagy szándékos laudanum-mérgezés következtében,
meghalt. Rossetti koporsójába temette csodálatosan szép
szonettjeit. Barátai, akik ismerték költeményeit, rávették, hogy ne
hagyja elveszni gyönyörű szonettjeinek egyetlen kéziratát, hanem
exhumáltassa azokat. Így a szonettek 1869-ben napvilágot láttak s
történetük révén, melyet Hall Caine (sz. 1853) regényben is megírt
(Eternal City), még inkább felköltötték az érdeklődést. De nincs
szükségök ilyen érdekességre: érzés- és formatisztaság dolgában
kiállják a versenyt Petrarca szerelmi szonettjeivel s megvan bennök
egy oly vonás, ami hiányzik a Rosetti kortársaiban: a művészi
mérséklet.
Ehhez az iskolához tartozik William Morris (1834–1896) is, az
iparművész, a művészi könyvnyomtatás úttörője, aki egyrészt csupa
régi tárgyakhoz nyúl, az Arthur-mondákhoz (The Defense of
Guinevere 1858), Jason történetéhez, középkori legendákhoz
(Earthly paradise 1870), másrészt régies a megírás módja is, miben
főként Chaucert utánozza, de annak gazdagsága és frissessége
nélkül, sőt újabban a régi moralitásokat is.
Mint a prózai elbeszélésben, a költészetben is egészen külön
hely illeti Kiplinget. Ott a gyarmatokat írta le, itt az anyaország és a
gyarmatok eggyéforrásáért lelkesül. Ez az ő hazaszeretete.
Hazájának nagyságát, hatalmát, összekötő kapcsát a tengerben
látja, amelynek nincsen egy hulláma, mely angol halottat ne ringatott
volna vagy angol hajóroncsot.

Tenger kék vizének hogyha vér az ára,

Hatalmas nagy Isten, megfizettük azt.

Dicsőíti a tengerre szálló meg a hazatérő katonákat, egész

kötetet írt róluk, Tommy címűt, ahogy Angliában tréfásan a katonát
nevezik.
Kipling verseiben is a legújabb kor költője. Bámulatos erővel tud
hatalmas témákat egy versbe varázsolni, mint ahogy a mesebeli
törpék bele tudnak rejteni egy arany dióba egész királyi palástot.
Élővé tudja tenni az élettelen tárgyakat. Modern világunknak mindaz
az ujdonsága, amit a költészet megölőjének néznek, nála költőivé
válik. Verset ír A kábeldrótokról, melyek a kígyók fészke közt
húzódnak a tenger fenekén s rajtuk át rezdül az emberi szó, bánaté,
örömé, a tenger túlsó partjára.
 Mintha benne valóra válnának Emerson szavai, hogy a költő épp
annyi hasznát veheti valamely gyártelepnek s a vasútnak, mint a
méhkasnak vagy a pók művészi hálójának. «A természet hamar
fölveszi ezeket életkörébe s úgy veszi a vasutat, mintha saját
teremtménye volna». Ez a fajta költészet Angliában és Kiplingben
szólalt meg először. 1907-ben a Nobel-díjjal tüntették ki.

2. A színpad.

Amilyen gazdag volt tehetségekben a regény- és versköltészet,

olyan szegény a színpad. Byron és Swinburne nem színpadra
szabott drámai költeményei, Browning homályos és Tennyson
erőtlen alakjai nem éltek meg a színpadon. Dickens itt aratta
egyedüli kudarcait. Ennek nem pusztán az írók az okai, hanem
főként a közönség. Példák és érdeklődés híjján apránként egészen
kivesztek a komoly színművek; a század dereka felé alig egy páran
tettek vele kísérletet, így Sheridan Knowles (1784–1862) egy pár
hatásos történelmi drámával Caius Gracchusról és Tellről, a poeta
laureatus Alfred Austin (sz. 1835) Savonarolájával, Thomas
Talfourd (1827–62) hellenisztikus Ionjával s Douglas Jerrold
(1803–57) a hajóséletből vett látványos meséivel.
Egy pár évtized óta a komoly törekvéseket végkép leszorították a
színpadról a mozgó dekorációk és a színpadi gépek csodái. Ez az
irány végkép elszoktatta a színházból a jobb közönséget s a színpad
mindinkább hozzáromlik a megmaradthoz. Harminc év óta a
látványos színmű van divatban, pazar díszletekkel s mozgó hajókkal
a színpadon; modern Robinzonádok, mint a skót James Matthew
Barrie (sz. 1860) Egyenlősége (The admirable Criton), melyben egy
lord családja puszta szigetre vetődik, hol az élelmes és munkához
értő inas lesz a társaság ura és parancsolója, amiben mélyebb
tanulság van. Mester az aprólékos finom rajzban (ez tünteti ki
anyjáról festett arcképét, kinek jellemrajzáról egész könyvet írt,
leányneve, Margaret Ogilvy címen). A társadalmi élet kritikájának s
ezzel a magasabbrendű vígjátéknak útját szegi a felelőtlen állami
censura s a színpadon felburjánzanak az olyan bohózatok,
melyekben a sült kappan belsejéből szerelmeslevél bukkan elő s az
após ötször rálő a lánykérőre, megtudni, hogy nem gyáva-e.
Az angol humorban nincs meg a franciák változatossága és
elméssége, igaz, hogy frivolsága sem. Az angol tréfa vagy a
bohózatosságig szertelen vagy gyermekes. Méltán panaszkodott
Stendhal, hogy a csatornán átkelve, az elmésség huszonöt
százalékot veszít értékéből; ezen a vámon az angol humor viszont
75 százalékkal apad. Puszta mókák komolyabb vígjátékaik is, mint
Jerome K. Jerome (sz. 1859) Miss Hobbsa, mely egy modernebb
makrancos hölgy megszelidítésével a mi közönségünket is
megnevettette. Humorukat nem kell úgy irigyelnünk az angoloktól,
mint irigyelhetjük azt a komoly napi munkát, amelynek fáradtságát ez
a sikamlósság nélküli gyerekesség pihenteti ki. Jóízű humora teszi
mulatságossá Három ember egy csónakban és Hárman csatangolás
közben (Three men in a boat, Three men on the bummel) c. köteteit.
Van egy finom, komoly darabja is, A harmadik emeleti lakó, Jézus,
aki egy modern penzióban jelenik meg s az ellenségeskedő
ottlakókat jóvá hangolja egymás iránt.
Egy hírnevesebb színműírója volt Angliának a század végén,
Oscar Wilde (Dublin, 1856–1904), a svéd király keresztfia, a keleti
és classikus szépnek rajongója, aki Londonban és Párisban évekig
ura volt a színpadnak, a társaságnak és a divatnak s végre életét a
readingi fegyházban végezte be. Ma darabjait nem adják, sőt nevét
sem említik Angliában. Pedig érdekes tehetség volt. Igaz, hogy
különc thémákban találta gyönyörűségét; de ezeket vonzóan és
szépen tudta megírni. Regényt írt Gray Dorian arcképéről, amely
festményen meglátszik mindaz a bűn, amit gazdája elkövet;
elbeszélést írt a halászról, aki elvágja magától árnyékát s ezzel a
lelkét, s a tenger mélyén szerelmeskedik egy sellővel; a pásztorból
lett királyfiról, aki mikor megtudja, hogy az aranyat, gyöngyöt
életveszedelemmel hozzák fel a bányák s a tenger mélyéből, a
pompában szomorúságot lát és elfordul az élettől. Színművei épp ily
különösek. Írt társadalmi színművet és történelmit. Ezekben is sok a
különösség. A flórenci tragédia csupa szín, hangulat, mesterkedés.
Lady Windermere egy bűnös asszony, úgy él leánya közelében,
hogy az nem sejti kilétét, csak egyszer lép elő, hogy leánya botlását
magára vegye. Darabjai sok tekintetben fogyatékosak, legegyénibb
vonásuk a sokszor túlságig is szellemes párbeszéd. Nem annyira
drámai igyekszik lenni, mint inkább festői: főművének, Saloménak
minden jelenete egy-egy gondosan componált kép. Az erkölcsös
angol közönség ma végkép letiltotta színpadáról e színes és érzéki
darabokat.
A század fordulóján az ir Bernard Shaw (sz. Dublin, 1856) jutott
uralomra a színpadon, külföldön is. Ujságíró volt, regényeket is írt,
melyekben a felcsigázott kíváncsiságot egyszerre lelohasztja; így
mikor a phidiasi szép férfiről kisül, hogy – díjbirkozó (Cashel Byron
mestersége). Tanulmányozta Ibsent és magyarázta Wagnert.
Színdarabjaiban a történelmet mindennapiságában akarja festeni,
így Caesar és Cleopatrában, Szent (d’Arc) Johannában; Katalin
cárnőnek a hálószobájába vezet; balkáni háborúskodókat rajzol, akik
nyugati tisztek nélkül azt se tudnák, hogyan kell a háborút elkezdeni.
Komoly darabja, Candida, érdekes lélektani thémát érint művészien:
serdülő fiatal fiu komoly és bátor szerelmét egy férjes asszonyhoz,
szembeállítva a két férfi rajzában a nagyhírű prédikátor ürességét és
az élhetetlen semmittevésében is igéző eszű és szívű ifjat.
Vígjátékaiban a társadalom bűneit, félszegségeit, ostobaságát
ostorozza; ha végig néz a világon, a legtermészetesebb és
legokosabb embernek egy nyers gépkocsi-vezetőt talál, Ember és
természetfölötti ember darabjában, mely a Tanner John és Anna
alakjában a Don Juan mondáját tépegeti szét s fordítja gúnyossá,
hogy a férfi hiába fut futva, álmában akár a pokolba is, ha a nő
egyszer kivetette rá hálóját, lefüleli az áldozatot. Nagyon túloz,
egyes jeleneteket a képtelenségig feszít, ismétli is magát, de
csúfolódásának mindig van magva. Munkái európa-szerte nagyon el
vannak terjedve a színpadokon.

IV. AZ IRODALOM EGYÉB FAJAI.

1. Tudományos irodalom és essay-írók.