Download the full version of the ebook at

https://ebookgate.com

Diastology Clinical Approach to Diastolic

Heart Failure 1 Har/Cdr Edition Allan L.
Klein Md

https://ebookgate.com/product/diastology-clinical-
approach-to-diastolic-heart-failure-1-har-cdr-
edition-allan-l-klein-md/

Explore and download more ebook at https://ebookgate.com

1600 John F. Kennedy Blvd.
Ste 1800
Philadelphia, PA 19103-2899

DIASTOLOGY: CLINICAL APPROACH TO ISBN: 978-1-4160-3754-5

DIASTOLIC HEART FAILURE

Copyright © 2008 by Saunders, an imprint of Elsevier Inc.

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any
means, electronic or mechanical, including photocopying, recording, or any information storage and retrieval
system, without permission in writing from the publisher. Permissions may be sought directly from Elsevier’s
Rights Department: phone: (+1) 215 239 3804 (US) or (+44) 1865 843830 (UK); fax: (+44) 1865 853333;
e-mail: [email protected]. You may also complete your request on-line via the Elsevier website at
http://www.elsevier.com/permissions.

Notice

Knowledge and best practice in this field are constantly changing. As new research and experience broaden our
knowledge, changes in practice, treatment, and drug therapy may become necessary or appropriate. Readers are
advised to check the most current information provided (i) on procedures featured or (ii) by the manufacturer of
each product to be administered, to verify the recommended dose or formula, the method and duration of admin-
istration, and contraindications. It is the responsibility of the practitioners, relying on their own experience and
knowledge of the patient, to make diagnoses, to determine dosages and the best treatment for each individual
patient, and to take all appropriate safety precautions. To the fullest extent of the law, neither the Publisher nor
the Editors assume any liability for any injury and/or damage to persons or property arising out of or related to
any use of the material contained in this book.
The Publisher

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Diastology : clinical approach to diastolic heart failure / [edited by]

Allan L. Klein, Mario J. Garcia.—1st ed.
p. ; cm.
Includes bibliographical references and index.
ISBN 978-1-4160-3754-5
1. Congestive heart failure. 2. Heart—Left ventricle—Pathophysiology. 3. Diastole (Cardiac cycle) I. Klein,
Allan L. II. Garcia, Mario J. III. Title: Clinical approach to diastolic heart failure.
[DNLM: 1. Heart Failure, Congestive. 2. Diagnostic Techniques, Cardiovascular. 3. Diastole—
physiology. 4. Ventricular Dysfunction, Left. WG 370 D541 2008]

RC685.C53D53 2008
616.1′29—dc22
2007042084

Executive Publisher: Natasha Andjelkovic

Project Manager: Mary B. Stermel
Design Direction: Karen O’Keefe Owens
Marketing Manager: Todd Liebel
Developmental Editor: Pamela Hetherington

Working together to grow

libraries in developing countries
www.elsevier.com | www.bookaid.org | www.sabre.org
Printed in China

Last digit is the print number: 9 8 7 6 5 4 3 2 1

Contributors

NASER M. AMMASH, MD, FACC ROBERT O. BONOW, MD, FACC

Associate Professor of Medicine Goldberg Distinguished Professor
Mayo Clinic Northwestern University Feinberg School of Medicine
Rochester, Minnesota Chief, Division of Cardiology
Co-Director Bluhm Cardiovascular Institute
CHRISTOPHER P. APPLETON, MD, FACC Northwestern Memorial Hospital
Professor of Medicine Chicago, Illinois
Division of Cardiovascular Diseases
Mayo Clinic Arizona BARRY A. BORLAUG, MD
Phoenix, Arizona Assistant Professor of Medicine
Division of Cardiovascular Diseases
CRAIG R. ASHER, MD, FACC Mayo Clinic
Cardiology Fellowship Director Rochester, Minnesota
Cleveland Clinic Florida
Weston, Florida SHEMY CARASSO, MD
University of Toronto
GERARD P. AURIGEMMA, MD, FACC, FASE, FAHA HCM Clinic, Division of Cardiology
Professor of Medicine and Radiology Department of Medicine, Toronto General Hospital
Director, Cardiology Fellowship Program University Health Network
University of Massachusetts Medical School University of Toronto
Director, Non-Invasive Cardiology Toronto, Ontario, Canada
Umass Memorial Healthcare
Worcester, Massachusetts MANUEL D. CERQUEIRA, MD, FACC, FAHA
Professor of Radiology
CATALIN F. BAICU, PhD Cleveland Clinic Lerner College of Medicine of
Assistant Professor of Medicine Case Western Reserve University
Gazes Cardiac Research Institute Chairman, Department of Nuclear Medicine
Medical University of South Carolina and Staff Cardiologist
Charleston, South Carolina Department of Cardiovascular Medicine
Heart and Vascular Institute
AJAY BHARGAVA, MD Cleveland Clinic
Staff Cardiologist Cleveland, Ohio
Department of Cardiovascular Medicine
Heart and Vascular Institute KRISHNASWAMY CHANDRASEKARAN, MD
Cleveland Clinic Professor of Medicine
Cleveland, Ohio Consultant, Division of Cardiovascular Diseases
Mayo Clinic
EDMUND A. BERMUDEZ, MD, MPH, FACC Rochester, Minnesota
Assistant Professor of Medicine
Tufts University School of Medicine HSUAN-HUNG CHUANG, MBBS, MRCP (UK),
Boston, Massachusetts FAMS, FESC, FACC
Consultant, Cardiac and Vascular Disease Consultant Cardiologist
Florida Cardiac Consultants Mount Elizabeth Hospital
Sarasota, Florida Visiting Consultant
Heart Failure and Transplantation Program
D. DIRK BONNEMA, MD National Heart Center
Cardiology Fellow Singapore
Division of Cardiology
Department of Medicine
Medical University of South Carolina
Charleston, South Carolina
v
vi Contributors

RONAN CURTIN, MD, MSc BRIAN D. HOIT, MD, FACC, FASE

Associate Staff Cardiologist Professor of Medicine and Physiology and Biophysics
Department of Cardiovascular Medicine Case Western Reserve University
Heart and Vascular Institute Director of Echocardiography
Cleveland Clinic University Hospitals Case Medical Center
Cleveland, Ohio Cleveland, Ohio

BENJAMIN W. EIDEM, MD JERRY M. JOHN, MD, MS

Associate Professor of Pediatrics Cardiovascular Fellow
Divisions of Pediatric Cardiology and Cardiovascular Diseases Division of Cardiovascular Medicine
Mayo Clinic University of Toledo
Rochester, Minnesota Toledo, Ohio

KANIZ FATEMA, MBBS, PhD TRACI L. JURRENS, MD

Research Fellow in Cardiovascular Diseases Cardiovascular Fellow
Mayo School of Graduate Medical Education Mayo Clinic
Mayo Clinic Rochester, Minnesota
Rochester, Minnesota ANNE S. KANDERIAN, MD
Advanced Fellow in Cardiovascular Imaging
GARY S. FRANCIS, MD Department of Cardiovascular Medicine
Professor of Medicine Heart and Vascular Institute
Cleveland Clinic Lerner College of Medicine of Cleveland Clinic
Case Western Reserve University Cleveland, Ohio
Head, Section of Clinical Cardiology
Department of Cardiovascular Medicine DAVID A. KASS, MD
Heart and Vascular Institute Abraham and Virginia Weiss Professor of Cardiology
Cleveland Clinic Professor of Medicine
Cleveland, Ohio Professor of Biomedical Engineering
Johns Hopkins Medical Institutions
HIDEKATSU FUKUTA, MD, PhD Attending Physician
Postdoctoral Research Fellow Division of Cardiology, Department of Medicine
Wake Forest University School of Medicine Johns Hopkins Hospital
Wake Forest University Baptist Medical Center Baltimore, Maryland
Winston-Salem, North Carolina
Department of Cardio-Renal Medicine and Hypertension DALANE W. KITZMAN, MD, FACC
Nagoya City University Graduate School of Medical Sciences Professor of Internal Medicine, Cardiology and Gerontology
Nagoya, Japan Wake Forest University Health Sciences
Winston-Salem, North Carolina
WILLIAM H. GAASCH, MD, FACC
Professor of Medicine ALLAN L. KLEIN, MD, FRCP(C), FACC, FAHA, FASE
University of Massachusetts Medical School Professor of Medicine
Worcester, Massachusetts Cleveland Clinic Lerner College of Medicine
Senior Consultant in Cardiology of Case Western Reserve University
Director of Cardiovascular Research Director, Cardiovascular Imaging Research
Lahey Clinic Department of Cardiovascular Medicine
Burlington, Massachusetts Heart and Vascular Institute
Cleveland Clinic
MARIO J. GARCIA, MD, FACC, FACP Cleveland, Ohio
Professor of Medicine and Radiology LIVIU KLEIN, MD, MS
Mount Sinai School of Medicine Fellow in Cardiovascular Disease
Director of Cardiac Imaging Northwestern University, The Feinberg School of Medicine
Mount Sinai Heart Institute Bluhm Cardiovascular Institute
New York, New York Northwestern Memorial Hospital
Chicago, Illinois
RICHARD A. GRIMM, DO, FACC, FASE
Director, Echocardiography Laboratory SANJAY KUMAR, MD
Staff Cardiologist Hospitalist
Department of Cardiovascular Medicine Department of Hospital Medicine
Heart and Vascular Institute Ohio Permanente Medical Group
Cleveland Clinic Kaiser Permanente
Cleveland, Ohio Cleveland, Ohio
 Contributors vii

DOUGLAS S. LEE, MD, PhD, FRCP(C) SHERIF F. NAGUEH, MD, FACC

Assistant Professor of Medicine, University of Toronto Professor of Medicine
Scientist, Institute for Clinical Evaluative Sciences Weill Cornell Medical College
Attending Physician, Division of Cardiology, University Health Associate Director, Echocardiography Laboratory
Network Methodist DeBakey Heart Center
Toronto, Ontario, Canada Houston, Texas

STEVEN J. LESTER, MD, FACC, FRCPC, FASE SATOSHI NAKATANI, MD, PhD, FACC
Associate Professor of Medicine, Mayo Clinic Staff Cardiologist
Director, Cardiovascular Ultrasound Imaging and Department of Cardiology
Hemodynamic Laboratory National Cardiovascular Center
Consultant Division of Cardiovascular Diseases Suita, Osaka, Japan
Mayo Clinic Arizona
Scottsdale, Arizona ARUMUGAM NARAYANAN, MD
Research Fellow
BENJAMIN D. LEVINE, MD, FACC Cardiology Division, Department of Medicine
Professor of Medicine University of Massachusetts Medical School
University of Texas Southwestern Medical Center at Dallas University of Massachusetts Memorial Health Care
Director, Institute for Exercise and Environmental Medicine Worcester, Massachusetts
S. Finley Ewing Jr. Chair for Wellness at Presbyterian Hospital
of Dallas M. GARY NICHOLLS, MD, ChB, FAHA, FACC, FRCP
Harry S. Moss Heart Chair for Cardiovascular Research Professor of Medicine
Presbyterian Hospital of Dallas Department of Medicine
Dallas, Texas Christchurch School of Medicine and Health Sciences
University of Otago
WILLIAM C. LITTLE, MD, FACC Christchurch, New Zealand
McMichael Professor and Vice Chair of Internal Medicine
Chief of Cardiology JAE K. OH, MD, FACC, FAHA
Wake Forest University School of Medicine Professor of Medicine
Winston-Salem, North Carolina Codirector, Echocardiography Laboratory
Director, Pericardial Clinic
VOJTECH MELENOVSKY, MD, PhD Consultant, Division of Cardiovascular Diseases
Department of Cardiology Mayo Clinic
Institute for Clinical and Experimental Medicine-IKEM Rochester, Minnesota
Prague, Czech Republic
MARTIN OSRANEK, MD, MSc
ANNITTA J. MOREHEAD, BA, RDCS, CCRC, FASE Assistant Professor of Medicine
Manager, Cardiovascular Imaging Core, C5 Research Research Associate, Cardiovascular Disease
Department of Cardiovascular Medicine Mayo Clinic
Heart and Vascular Institute Rochester, Minnesota
Cleveland Clinic
Cleveland, Ohio YUTAKA OTSUJI, MD, PhD, FACC
Professor of Medicine
JAMES P. MORGAN, MD, PhD The Second Department of Internal Medicine
Professor of Medicine Director
Tufts University Department of Cardiovascular and Renal Disease
Chief of Cardiovascular Medicine University of Occupational and Environmental Health, Japan
Caritas Carney Hospital and Caritas St. Elizabeth’s Medical School of Medicine
Center Kitakyushu, Japan
Director of the Cardiovascular Center
Caritas Christi Healthcare System ZORAN B. POPOVIĆ, MD, PhD
Boston, Massachusetts Project Staff
Department of Cardiovascular Medicine
ROSS MURPHY, MD Heart and Vascular Institute
Consultant Cardiologist Cleveland Clinic
St James’s Hospital Cleveland, Ohio
Dublin, Ireland
viii Contributors

ANAND PRASAD, MD SRIKANTH SOLA, MD, FACC, FAHA

Interventional Cardiology Fellow Assistant Professor of Medicine
Department of Medicine, Division of Cardiology Cleveland Clinic Lerner College of Medicine of
University of California–San Diego Case Western Reserve University
San Diego, California Staff Cardiologist
Department of Cardiovascular Medicine
MIGUEL A. QUINONES, MD, FACC Heart and Vascular Institute
Professor of Medicine Cleveland Clinic
Weill Cornell Medical College Cleveland, Ohio
Chairman, Department of Cardiology
The Methodist Hospital DAVID H. SPODICK, MD, DSc, FACC
Houston, Texas Professor of Medicine
Cardiovascular Medicine
AMBEREEN QURAISHI, MD University of Massachusetts Medical School
Clinical Instructor St. Vincent Hospital
Senior Cardiovascular Fellow Worcester, Massachusetts
Department of Cardiovascular Medicine
Caritas St. Elizabeth Medical Center RANDALL C. STARLING, MD, MPH, FACC
Boston, Massachusetts Professor of Medicine
Cleveland Clinic Lerner College of Medicine of
HARRY RAKOWSKI, MD, FRCPC, FACC, FASE Case Western Reserve University
Professor of Medicine Vice Chairman, Department of Cardiovascular Medicine
Department of Medicine Section Head, Heart Failure and Cardiac Transplant
University of Toronto Medicine
Douglas Wigle Research Chair in Hypertrophic Medical Director, Kaufman Center for Heart Failure
Cardiomyopathy Heart and Vascular Institute
Development Director Peter Munk Cardiac Imaging Centre, Cleveland Clinic
Division of Cardiology, Department of Medicine Cleveland, Ohio
Toronto General Hospital, University Health Network
Toronto, Ontario, Canada A. JAMIL TAJIK, MD, FACC
Thomas J. Watson, Jr. Professor in honor of Dr. Robert L. Frye
JAY RITZEMA-CARTER, BM, MRCP Professor of Medicine and Pediatrics
Cardiology Research Fellow Chairman (Emeritus) Zayed Cardiovascular Center
Department of Medicine Mayo Clinic
Christchurch School of Medicine and Health Sciences Rochester, Minnesota
University of Otago Consultant, Division of Cardiovascular Diseases, Internal
Christchurch, New Zealand Medicine and Pediatric Cardiology
Mayo Clinic
L. LEONARDO RODRIGUEZ, MD, FACC Scottsdale, Arizona
Director, Stress Laboratory
Program Director, Advanced Cardiovascular Imaging W. H. WILSON TANG, MD, FACC, FAHA
Fellowship Program Assistant Professor of Medicine
Department of Cardiovascular Medicine Cleveland Clinic Lerner College of Medicine of
Heart and Vascular Institute Case Western Reserve University
Cleveland Clinic Staff Cardiologist, Section of Heart Failure and Cardiac
Cleveland, Ohio Transplantation Medicine
Department of Cardiovascular Medicine
JAMES B. SEWARD, MD, FACC Heart and Vascular Institute
John M. Nasseff Sr. Professorship in Cardiology and Professor Cleveland Clinic
of Medicine and Pediatrics Cleveland, Ohio
Consultant, Division of Cardiovascular Diseases
Mayo Clinic CHUWA TEI, MD, FACC
Rochester, Minnesota Professor and Chairman
Department of Cardiovascular, Respiratory, and Metabolic
Medicine
Graduate School of Medicine, Kagoshima University
Kagoshima, Japan
 Contributors ix

JAMES D. THOMAS, MD, FACC, FAHA, FESC RAMACHANDRAN S. VASAN, MD, DM, FACC, FAHA
Professor of Medicine Professor of Medicine
Cleveland Clinic Lerner College of Medicine of Boston University School of Medicine
Case Western Reserve University Framingham Heart Study
Charles and Lorraine Moore Chair of Cardiovascular Imaging Framingham, Massachusetts
Department of Cardiovascular Medicine
Heart and Vascular Institute MICHAEL R. ZILE, MD, FACC
Cleveland Clinic Charles Ezra Daniel Professor of Medicine
Cleveland, Ohio Attending Physician
Department of Medicine, Division of Cardiology
FILIPPOS TRIPOSKIADIS, MD, FESC, FACC Medical University of South Carolina
Professor of Cardiology Director of the Medical Intensive Care Unit
Director, Department of Cardiology Ralph H. Johnson Department of Veteran’s Affairs Medical Center
Larissa University Hospital Charleston, South Carolina
Larissa, Greece
WILLIAM A. ZOGHBI, MD, FACC
RICHARD W. TROUGHTON, MB, ChB, PhD Professor of Medicine
Associate Professor Weill Medical College of Cornell University
Department of Medicine William L. Winters Chair in Cardiovascular Imaging
Christchurch School of Medicine and Health Sciences Director, Cardiovascular Imaging Center
University of Otago The Methodist DeBakey Heart Center
Christchurch, New Zealand Houston, Texas
TERESA S. M. TSANG, MD
Professor of Medicine
Consultant, Division of Cardiovascular Diseases
Mayo Clinic
Rochester, Minnesota
Foreword

Doctors Klein and Garcia have attacked a controversial yet extraor- important intrinsic left ventricular abnormality is slowing of the
dinarily problematic clinical challenge with aggressiveness, insight, rate of left ventricular relaxation and increased stiffness of
and thoroughness. Their text, Diastology: Clinical Approach to the chamber. The nuances of this finding and, indeed, the
Diastolic Heart Failure, is one of the few organized efforts to bring spectrum of definitions are well characterized and addressed in
together noted experts and synthesize today’s knowledge base this text.
regarding this fascinating problem. The depth and breadth of Recognition of the importance of diastolic heart failure has
topics covered in this text are extraordinary, and the editors and been relatively recent, but there is now a large spectrum of data
individual contributors are to be congratulated. The importance of that gives us more precise information regarding the pathophysi-
this subject cannot be overemphasized because it is now well ology, epidemiology, and prognosis, and there are even a few
established that almost half of all patients admitted to the hospital recent trials studying therapy in these patients. Perhaps the latter
for symptomatic congestive heart failure have relatively preserved is the most disappointing with little to guide us regarding the best
or normal left ventricular systolic function. It is assumed that some approaches for reducing the substantive morbidity and mortality
degree of abnormality in diastolic function contributes to the pre- seen with this syndrome. Again, Doctors Klein and Garcia and
sentation of these patients and, indeed, predicts decompensation. their contributing authors are to be applauded for their thorough
Knowing that well over 5 million patients in North America alone review of the current knowledge base regarding diastolic dysfunc-
have heart failure makes, then, the importance of this syndrome tion and heart failure in the setting of preserved or relatively
high. The debate about syndrome nomenclature has been enter- normal left ventricular systolic function. This text will capture the
taining. Should we be referring to the difficulty as “diastolic heart interests of clinicians, clinical investigators, and basic scientists
failure” or “heart failure in the setting of preserved left ventricular interested in gaining insight into heart failure more generally.
systolic function”? Doctors Klein and Garcia are not shy about
their opinion of facts, as the title of the text indicates. James B. Young, MD
Diastolic dysfunction can be defined as the inability of the Chairman, Medicine Division
heart to perform adequately under a normal filling pressure, and Professor and Chairman
this generally results in impaired exercise tolerance resulting from George and Linda Kaufman Chair
varying combinations of inadequate forward cardiac output and Cleveland Clinic
elevated left ventricular end-diastolic pressure. Perhaps the most Cleveland, Ohio

xiii
Foreword

In the past two decades, there have been remarkable advances in such as tissue Doppler imaging and strain rate imaging have given
our appreciation of how cardiac diastolic function is important us a keener ability to quantify and differentiate “normal” and
for patient well being. My first encounter with this occurred as a abnormal diastolic function. A variety of new indices, methods,
fellow in training in the early 1980s, when in Baltimore we were and innovative imaging tools including torsion imaging will
seeing so many elderly, predominantly females, with hypertension undoubtedly help illuminate the field in the years ahead.
and hypercontractile left ventricles—but the seemingly paradoxi- The book is as good as it gets in laying out a comprehensive
cal presentation with heart failure. It is interesting to reflect back assessment of where we are and where we are going in the com-
on how ignorant we were back then with respect to the primacy prehensive field of diastology. Drs. Klein and Garcia and the
of cardiac filling and relaxation and how far we have come since superb group of authors they have engaged have done quite an
that time. exceptional job in providing a panoramic view of a very dynamic
In this book, the field of diastolic function and dysfunction is field. Cardiologists in training, those in practice who have an
fully dissected. All of the major intersecting processes, such as interest in cardiac physiology, and virtually all academic cardiolo-
hypertension, coronary artery disease, pericardial disease, valvular gists and sonographers who want to enhance their understanding
abnormalities, diabetes, and so many others, are tackled. The of the implications of cardiac relaxation and filling will benefit
recent surge in the use of biventricular “resynchronization” and from this fine contribution to cardiovascular medicine.
atrio-ventricular optimization has markedly accentuated the role
of the interaction of systole and diastole in clinical practice—and Eric J. Topol, MD
we still have much to learn in selecting patients who will benefit Professor of Translational Genomics, TSRI
from this “big ticket” technology. The simple notion that ideal Director, Scripps Translational Science Institute
patients would have a markedly dilated heart with left bundle Chief Academic Officer, Scripps Health
branch block certainly has not held up for long. Our enhanced Senior Consultant, Division of Cardiovascular Diseases
understanding of ventricular interaction and diastole, per se, Scripps Clinic
should make a difference. New and improved imaging modalities La Jolla, California

xiv
Preface

A 65-year-old woman with hypertension presents to the emer- our understanding of diastolic function. Over the past 10 years,
gency room with shortness of breath. Chest x-ray shows intersti- new techniques and indices for assessing diastolic function have
tial edema, and two-dimensional and Doppler echocardiography continued to evolve. Recent epidemiology-based studies have
demonstrate an ejection fraction of 60%, concentric left ventricu- shown that diastolic heart failure is increasing in prevalence and
lar (LV) hypertrophy, atrial enlargement, and stage 2 (moderate) that it is as common as systolic heart failure and just as fatal. In
LV diastolic dysfunction. The brain natriuretic peptide level is the past 5 years, there has been a shift from research in developing
elevated at 800 pg/dl. This prototypic patient has evidence of diagnostic techniques to large-scale clinical trials to determine
classical diastolic heart failure, which is the inability to fill the left targeted treatment for patients with diastolic heart failure.
ventricle with normal filling pressures. This timely book addresses
how diastolic heart failure is diagnosed and treated. It also
comprehensively discusses the general principles of diastolic Our Interest in the Field
dysfunction, including the molecular biology, hemodynamics, epi- In the late 1980s, Allan Klein started his interest in this field as
demiology, clinical presentation, and principles of treatment. The a Canadian Heart Foundation fellow at the Mayo Clinic studying
contents of this book are targeted to a broad audience encompass- Doppler assessment of LV filling during acute myocardial infarc-
ing noninvasive and invasive cardiologists, physiology scientists, tion and after reperfusion. His first impression was that the quick
cardiology fellows, and cardiac sonographers. bedside echocardiographic evaluation, including the mitral E/A
Multiple cardiovascular disorders cause diastolic dysfunction ratio and deceleration time, was a simple but powerful measure
and subsequent diastolic heart failure. There is a raging con- of LV diastolic filling, relaxation, and prognosis. Also, he was
troversy about whether diastolic heart failure exists as an inde- struck by how the stages of diastolic filling related to the clinical
pendent entity or whether it is always accompanied by systolic exam, including the extra heart sounds (S3 and S4). As a student
dysfunction in the setting of a normal ejection fraction. In this of the field, he also learned that the study of diastolic function
book, we have elected to use the term diastolic heart failure; was more complex than the simple analysis of the mitral E/A
however, we recognize that systolic-ventricular interaction and ratio. During his training, Dr. Klein was very fortunate to have
arterial stiffening can definitely play a significant role in causing excellent mentors, including Liv Hatle, Jamil Tajik, and James
symptoms of heart failure in these patients. Why study diastolic Seward. Dr. Mario Garcia developed his interest in the field while
heart failure? The answer is that a complete understanding at the Cleveland Clinic in the early days of tissue Doppler echo-
of the pathophysiology of LV filling is essential to managing cardiography, color M-mode Doppler, and strain rate imaging.
the patient with congestive heart failure syndromes. There has His clinical observations and hemodynamic validation of early
been a tremendous interest in diastology during the past 50 years, annular velocities (Em) and the slope of the flow propagation (Vp)
with over 16,000 original manuscripts published during this as well as the relationship of mitral early filling/annular e wave
period. (E/Em) and mitral early filling/flow propagation slope (E/vp) as
measures of LV filling pressure were important for the advance-
ment of the field. Their interest led to many diastology sympo-
Historical Perspective siums where leaders congregated in Cleveland, Ohio, and
Since the heart was determined to be a pump, most biologists and Scottsdale, Arizona, to discuss their advances. These summits
physicians have focused on the study of systolic function. However, sparked our interest to publish a state-of-the-art book on
as early as in the renaissance period, Leonardo da Vinci described diastology.
that the lower cardiac chambers of the heart filled with blood by
drawing it from the upper chambers. In the 1940s, Carl J. Wiggers
proposed the term inherent elasticity to describe the passive prop- Contents of the Book
erties of the heart. In the 1970s, cardiac physiologists assessed This book is organized into five main sections: basic determi-
the properties of active ventricular relaxation and passive filling nants, diagnosis, specific cardiac diseases, emerging topics, and
using invasive quantification of intracavity pressure and volume. treatment. It includes a comprehensive analysis of the major areas
During the following decade, clinicians recognized that diastolic of knowledge in this field from the molecular, genetic, and cellular
heart failure was an important cause of congestive heart failure, mechanisms to clinical presentation and treatment of diastolic
and Doppler echocardiography emerged as an important non- heart failure. This book discusses conventional and newer methods
invasive method to assess the diastolic filling properties of the of diagnosis, including two-dimensional and Doppler echocardio-
heart. The term “diastology” was coined in the early 1990s; graphic techniques as well as cardiac MRI. An important practical
imaging modalities, such as Doppler tissue imaging, color M- chapter of how to actually perform a diastolic function examina-
mode Doppler, and magnetic resonance imaging (MRI), advanced tion written by one of the leading cardiac sonographers in the field
xv
xvi Preface

is also included. A review of the prototypical diseases that mani- ongoing studies, including the Irbesartan in Heart Failure with
fest diastolic dysfunction, including hypertension, coronary artery Preserved Ejection Fraction (I-PRESERVE) and the Treatment
disease, hypertrophic cardiomyopathy, restrictive cardiomyopa- of Preserved Cardiac Function Heart Failure with an Aldosterone
thy, and pericardial diseases, provides an important clinical per- Antagonist (TOPCAT) trials, that address the treatment of dia-
spective. Newer topics that are addressed include the role of stolic heart failure. The importance of new drugs including endo-
neurohormones, pacing, aging, and vascular cardiac interactions thelial receptor antagonists and glucose cross-link breakers that
in diastolic heart failure. Finally, the general treatment, echocar- evaluate the targeted treatment of diastolic heart failure is also
diographic guided therapy, and ongoing clinical trials are covered reviewed in this book.
in depth by the leading experts in the field. Finally, it is important to recognize that the field of diastology
In the past, treatment of heart failure has focused purely on the is a fast-moving target and we have tried to be as current as
treatment of systolic heart failure. However, there have been an possible while also avoiding overlap in the chapters.
increasing number of clinical trials, including The Candesartan in We surely hope that you enjoy this exciting book.
Heart Failure, Assessment of Reduction in Mortality and Mor-
bidity (CHARM) preserved trial, the Perindopril for Elderly Allan L. Klein
Patients with Chronic Heart Failure (PEP-CHF) trial, as well as Mario J. Garcia
Acknowledgments

We would like to thank Marilyn, Jared, Lauren, and Jordan Klein and Cheryl, Melinda,
and Olivia Garcia as well as our parents for their encouragement and support while
editing this book. We especially would like to express our thanks to Marie Campbell, who
helped and guided us in the journey of putting this book together. Finally, we would like
to express our gratitude to the editors of Elsevier for their guidance in making this book
a great success.

xvii
Another random document with
no related content on Scribd:
 Az anya lelkében, midőn maga mellett látta apró szülöttjét,
feltámadt az egyház régi tana. Keresztség nélkül nincs üdvözülés. A
boldogok seregébe el nem juthat a kereszteletlen. De hátha
kiskorában veszi el isten az ő ártatlan magzatját? Az anya
megbirkózhatik a gyehenna gondolatával, de csecsemőjét még a
gondolatnak se adhatja át. Hiszen ő felelős annak üdvösségeért.
Gyakori eset volt a régi egyházhoz való visszatérés is. Sok uj hivő
erőtlennek érezte magát az üldöztetés közben. Gyakran a tanitók
ellen feltámadott a tömeg s véresre verte őket. Maga Debruner két
izben alig tudott véres fejjel menekülni a rá zúdult tömeg elől. Kézzel
és öklelő szerszámokkal bántalmazták s kövekkel dobálták. Ha nem
menekülhet: István vértanu sorsára jut.
Mindezt tudta és látta Hencsey. De azt is látta, hogy ennek
daczára folyton szaporodnak az uj hit követői. S az fájt neki épen,
hogy hazájában nem üldözik az ő követőit s azok mégis lassan
szaporodnak, a pesti gyülekezet is szétoszlott s bánatos lelke ugy
látta, ugy képzelte, hogy még a ki megmarad is a hitben, annak hite
is lankadoz. Foglalkozott a hazatérés gondolatával.
Egyszer azonban csak nála termett öcscse is. Hencsey Imre
otthagyta Bécset s átment Zürichbe. Még nem volt megkeresztelve;
Bécsben nem is volt tanitó, a ki megkeresztelhette volna, sietett hát
bátyjához.
Műhelyt rögtön kapott. Ugyanott, a hol Lajos bátyja: Michel Jakab
lakatosnál.
A nyár végén nyerte el a keresztséget. Buzgalmával, példás
erkölcseivel s hitének biztos megvallásával kellett azt kiérdemelnie.
Épen a sok visszatérés miatt Svájczban nem könnyen vették be az uj
hivők közé az embereket s kivált az idegeneket.
A keresztelés megtörténhetett a szobában is, de kint a szabadban
is. Álló viz és folyó viz között nem tettek különbséget. Imrét hajnali
négy órakor keresztelték meg a Siehl-folyó egyik szép ligetes
partján. Még sötéttel kiindult oda a városból negyven-ötven hivő,
férfiak és nők gyülekezetet tartani. Debruner és Hencsey tartott
beszédeket. Imre azt szerette volna, hogy bátyja ereszsze rá a
keresztelő vizet. De bátyja Zürichben nem tanitó volt s épen ő meg
nem bontotta volna a rendet. Debruner volt keresztelő tanitója.
Hárman voltak most már Zürichben magyar hivők. Likhardust
nem számitották, csak a két Hencseyt és Béla Józsefet. Hencsey
Imre buzgalma és kegyessége ezentul csak oly nagy volt, mint Lajos
bátyjáé.

V.

(Vitáz a két testvér. – Hencsey buzgósága és betegsége. – A jámbor

Raschy Anna. – Hencsey halála.)

Sőt még vitába is keveredett Lajos bátyjával s vitájuk a hitnek

nem egy tételére terjedett ki. A vita szelid és testvéri volt, a
nyilvánosság elé nem is került, de mégis jellemző.
A svájczi hivők közt fölmerült az a kérdés, vajjon a hitetlenekkel,
idegen istenek imádóival s a tisztátalanokkal ehetik-e, ihatik-e egy
edényből a hivő? Mindenki tudja, hogy e kérdés a zsidók kérdése s
nem a keresztyéneké, de Jézus korának szent irásaiban is gyakran
szellőztetik.
Pál a nagy apostol azt irja egy helyütt a korinthusiakhoz:
– Ne társalkodjatok azzal, ha valaki, holott atyafiunak neveztetik,
parázna vagy fösvény vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy
részeges vagy ragadozó. Az ilyenekkel mondom, hogy ingyen se
egyetek.
A svájcziak, meglehetősen félreértve az apostol szavait, szigoruan
álltak a mellett, hogy ha már valaki hozzájuk tartozott, de bűnös
élete miatt a gyülekezetből kirekesztették, azzal egy asztal mellé
nem ültek s egy edényből nem ettek-ittak. Más egyházhoz tartozó
bűnös ember iránt ezt a vonakodást nem cselekedték.
Imre ehhez a tanhoz ragaszkodott.
Bátyja ezt nem fogadta el. Az ő hite az volt: minden embert
egyenlő szivvel kell szeretnünk; azt is, a ki hozzánk tartozik s azt is,
a ki más felekezethez tartozik, de még azt is, a ki egykor hozzánk
tartozott, de bűnös élete miatt a gyülekezetből ki kellett rekeszteni.
Ennek minden büntetése e földön abból állhat, hogy többé a
gyülekezetben részt nem vehet s az urvacsorát el nem nyerheti.
Egyéb módon haragot, boszut, neheztelést érezni és tanusitani
iránta nem szabad.
Volt más vitájuk is.
Svájczban nyakra-főre büntették az uj hivőket. A büntetés a
tanitókra nézve számüzetés volt, a közönséges hivőkre nézve
pénzbeli birság.
Fölmerült a hivők közt az a kérdés: vajjon pénzbirság esetén a
hivő önkényt fizessen-e vagy bevárja a végrehajtást, foglalást,
becslést, árverezést, ingó jószág hatósági elhurczolását?
A nagy apostolnak a zsidókhoz irt levelében találtak egy pontot, a
hol az apostol dicséri azokat a zsidókat, a kik Jézus követői lettek s e
miatt jószáguknak elzsákmányolását örömmel szemlélték. Ugy
okoskodtak tehát, hogy a hatósági végrehajtást, mely nem egyéb,
mint zsákmányolás, örömmel kell venni, tehát azt önkéntes fizetés
által kikerülni nem kell.
Hencsey nem fogadta el ezt a nézetet, Imre öcscse pedig ehhez
hajlott. Sok szelid vitában hányták-vetették meg ezt a kérdést. A
magyar hivőkhöz intézett leveleiben Hencsey határozottan megállott
a maga nézete mellett s ezt ajánlotta hiveinek. Imre öcscse nem
ajánlotta a maga nézetét, de bőven ismertette a svájczi felfogást
leveleiben.
 Főleg vita közben s esti órákban cserélték ki eszméiket. Velük volt
gyakran Béla József is.
Munkanapon, hétköznapon nem jutott idő sétára. Műhely után
pihenés s a szentirásnak német nyelven való közös olvasása
következett. Mind a kettő serényen törekedett elsajátitani Luther
szentirási nyelvét, Hencsey őszre kelve már több izben tartott egyik-
másik kisded gyülekezetben egyházi beszédet. Bele akarta magát
gyakorolni egészen.
Ünnepnapon korán keltek s már napfeljötte előtt kimentek
sétálni. Utjok messze-messze vezetett vagy a tó partján Wollishofen
felé, vagy a Limmat partján Wipplingen felé. Valami különös ösztöne
vagy vágya volt azonban Hencseynek a temetőben tölteni a reggeli
időt.
Az a gyönyörü sétány és fáskert, mely a Rämi-útra dül s melyet
ma ó-temetőnek neveznek, akkor még temető volt. Korán se oly
diszes, annyi és oly szép siremlékkel korán se behintve, mint az olasz
és franczia temetők, de az áhitatnak s a másvilági életre néző
gondolatoknak fölkeltésére csak oly alkalmas, mint azok. Ide
vonzotta Hencseyt bánatos lelke.
Százszor eszébe jutott: ha ő ide jutna, ha neki itt idegenben
kellene meghalni.
De ezzel a gondolattal nem tudott megbarátkozni.
– Hazamegyek, édes öcsém, ugymond, még sok dolgom van
otthon. Csak a tavaszt várom, vagy talán meg se várom,
hazamegyünk.
Nem várta meg a tavaszt.
Novemberben betegeskedni kezdett. Ugy érezte, hogy testi ereje
szemlátomást és rohamosan fogy. Még se ő, se közellévői nem
gondoltak talán arra, hogy nagy beteg, de már nagy beteg volt. Ugy
látszik, tüdejét támadta meg orvul a nyavalya.
 Nem lehetett csodálni.
Sok emberre s kivált sok fiatalra, kinél kialszik az élet, mint a
gyertya, azt mondja a magyar közmondás: megölte a buzgóság.
Hencsey egész nap a legnehezebb kovács- és lakatosmunkát
végezte tűzzel, vassal, pörölylyel, nehéz vasreszelővel. Lelkiismerete
szerint első akart lenni a munkában. Példa társai közt. Kora reggeltől
késő estig tizennégy óra volt a munkaidő. Izom megernyedt, tüdő és
sziv kifáradt a nehéz munkában. Dolgoznia kellett, mert hiszen
szegény kézműves legény volt. Ételét, italát, hajlékát, ruházatát,
hazamenő utiköltségét csak mindennapi munkával lehetett
megkeresni. Becsületükre kellett válnia azoknak is, a kik az idegen
országban körülötte voltak s azoknak is, a kik otthon maradtak s a
kikhez lelke haza vágyott.
Volt olyan téli nap, a mikor álmatlanul, lázas nyugtalanságban
töltötte az éjszakát s hajnalban alig volt ereje kemény nyoszolyájáról
fölkelni. De azért erőltette a munkát. A buzgóság hajszolta előre.
Volt eset, a mikor a nehéz pöröly kiesett a kezéből. Mestere
emberséges ember volt. Gyakran kivette kezéből a vasat, rászólt,
tegye le a bőrkötényt, menjen ki egy-két órára pihenni a szabadba.
Ha már igen gyöngének érezte magát, gyakran szót fogadott. A
Niederdorf-út, a hol műhelye és lakása volt, közel van a Limmat-
folyóhoz, s azzal egyenközüen halad az Unterstrass nevü városrész
felé s a szőlőhegyek felé. Ilyenkor ki-kiment a folyó partjára, órák
számra elnézte a hullámok csendes vonulását s elhallgatta a malmok
zugását. A malmok hidján gyakran átment arra a térre, a hol most az
árvák háza áll s ha kis gyermekkel találkozott, megállitotta, nevét és
szülőit megkérdezte tőle s Isten áldásával eresztette tovább.
De ha jobb napja volt is, éjjeli pihenője még se volt pihenő.
Imádkozott sokáig. Szülőinek és ismerőseinek, hazájának és az
embereknek üdvösségeért meleg fohászokat bocsátott az éghez.
Azután elővette a szentirást s olvasgatta nagy gonddal és
figyelemmel. S irdogálta szép és hosszu leveleit Magyarországon
hagyott hiveihez. Sokszor elmult éjfél, a mikor szemeit álomra
hunyhatta, a mikor mécsét eloltotta. S nyáron négy órakor, télen hat
órakor már talpon kellett lenni s munkába állani.
Ilyen élet nem tarthatott soká. A testnek a föld felé, a léleknek az
ég felé kellett sietnie.
Sietett is.
Az 1843-ik évi szent karácsony ünnepeket s a következő uj évet
még fentöltötte. Még részt vett a gyülekezetben s sürü
könyhullatással rebegte imáit s énekelte a hivőkkel egyetemben a
szent zsolozsmákat. Magához vette az urvacsorát is. Január 24-én
ágynak esett.
Mestere és házigazdája Michel Jakab szivesen adott neki tanyát,
de a czéh szabályai s a város törvényei szerint három nap után be
kellett költöznie a közkórházba. Hencsey szivesen nyugodott meg
ebben. Hiszen ő tisztelte a törvényeket, megtartotta a rendet és
szerette az embereket.
Volt azonban Zürichben egy jámbor néne, egy buzgó hivő, a ki
már jól ismerte Hencseyt s szerette a hivők szent szerelmével e
buzgó ifjut. A neve volt Raschy Anna. Hivő volt már 1836 óta. Élt
férje is, a ki kádármester volt, de az uj hivők közé soha be nem
lépett. Feleségét azonban szerette és becsülte s az uj hit
gyakorlásában nem zavarta. Volt egy kis lányuk is, Borbála nevü,
akkor tizenkét esztendős.
Ez a Raschy Anna elment Michel Jakabhoz s elment a kovácsok
és lakatosok czéhmesteréhez s mindegyiktől elkérte Hencseyt. Ne
vigyék őt a kórházba, adják át neki, ő ugy fogja ápolni, mint édes
anyja.
Oda vitték. A jámbor hivő asszony adott neki szép napos, meleg
szobát, tiszta ágyat, betegnek való jó ételeket s kegyes és éber
gondviselést. Otthon, szülőföldén Szent-Péter-Urban se lett volna
hivebb és gyöngédebb ápolása.
 Imre öcscse és Béla József is odamentek ápolónak,
vigasztalónak. Mellette voltak felváltva éjjel-nappal.
– Látogassátok a betegeket!
Szentséges szent tanácsa és régi tanácsa ez a szeretet
egyházának. Az igazi szeretet lángelme erejével bir. Csodákat tesz,
találékony, mindig jó arcza van, kifáradhatlan abban, hogy
enyhülést, örömöt, vigasztalást nyujtson, boldogságot teremtsen. De
összes tevékenysége közt egyik se fönségesebb, mint a csecsemő
ápolása s mint a betegek látogatása.
A beteg élni akar, de ereje gyönge hozzá. Örülni akar, de
fájdalmai vannak. Remélni szeretne, de gyakran mozdulni sem bir.
Áhitja a napfényt, a mezőt, a virágot, a jókedvü társaságot. Mindent
pótolni tud a beteglátogató, ha szeretettel közelit hozzá s nála tölti
az ébrenlét idejét.
Föltámasztja a haldokló reményt, visszaidézi az eltünő
ábrándokat, megemlékezik a beteg multjának derüs pillanatairól s
együtt szövi-fonja vele a felüdülés jövendő terveit.
A legnagyobb jóltevő az, a ki a haldoklónak arczára mosolyt tud
varázsolni.
A halál se oly bátor, ha, mikor benéz az ablakon, ott találja a
beteg ágya szélén a hű baráti sziveket. Vissza-visszasompolyog s oly
pillanatra vár, a mikor a beteget egyedül találja.
A beteg napról-napra gyöngébb lett. Erős lázak gyötörték. A halál
kikerülhetlennek látszott. Eszmélete mindig tiszta volt. Huszonegy
napig egy órára se hagyták el. Vagy Imre öcscse, vagy Béla József
mellette volt. De a jámbor Raschyné is.
És ott volt mellette a kis Borbála, a vidám, piros képü, édes,
jókedvü lányka.
Az ugráncsi fiatal lánykák nem nagyon szeretnek a betegek körül
tölteni időt. Nem is természetük. Futkározni, játszani, kaczagni, apró
kis dolgaikat elfecsegni: erre valók. De ez a kis lányka kivétel volt.
Oda vitte Hencsey ágya mellé kötését, varrását, könyvecskéit,
babaruháit s ott mulatgatott mellette egész napon át. Kutyának,
macskának, tyuknak, ludnak, galambnak dolgait ott mesélgette órák
számra.
Megaranyozta azt a sötét felhőt, mely ott gomolygott a haldokló
feje fölött s melyben a halál üldögélt.
Hencsey Imre ezt irta róla az otthonvalóknak:
– Ha irtok, szerelmes atyámfiai, el ne feledkezzetek a jó nénéről,
Raschy Annáról. De megemlékezzetek kis lányáról is, Barbaráról,
küldjétek el hozzá jó kivánságtokat s imádkozzatok boldogságáért,
mert megérdemli.
Kérdezték Hencseyt: megirják-e haza szüleinek s hiveinek az ő
betegségét?
– Ne irjátok meg, ne okozzatok szomoruságot. Megsegit az Isten
s tavaszra hazamegyek. Ha pedig az én Uram Istenem kegyelméből
át kell mennem a másvilágra: megtudják azt ti általatok akkor is,
elég ez az egy fájdalom az ő szivüknek. De akkor megirjátok azt is,
hogy ne szomorkodjanak, hanem örüljenek az ő szivükben, mert
Istennek rendelése ment teljesedésbe. Ő méltónak tartott engem
arra, hogy magához szólitson.
Máskor azt kérdezte Imre öcscse: mit irjon Kovács Józsefnek?
– Egyebet ne irj, csak azt, hogy vigyázzon. Mert a sátán még az
erőseket is megkisérti, hát még a gyöngéket!
Szobájának ablakjai napnyugot felé néztek.
Márczius 14-ik napjának virradójára egész éjjel nem aludt. Lassu
hangon hol imádkozott, hol szent dolgokat magyarázott. Mellette volt
Imre öcscse is, Béla József is s a jó Raschyné. Németül már nem
tudott beszélni. A haldokló agy csak az anyanyelvet birta.
 Szürkületkor azt mondta:
– Szeretném látni a nap keltét. Arra van az én földi hazám.
Forditsátok az ágyat arra, hadd lássam!
Megtették kivánságát.
Nyolcz órakor azt mondta:
– Ha Isten ugy rendelte, hogy haza ne mehessek, engem abba a
nagy temetőbe ne temessenek, hanem az idegenek temetőjébe. Ott
nem háborgatnak, nem tiporják le a füvet.
Kilencz óra után nyugtalan lett.
– Szeretnék felülni!
Béla József és a kis Borbála volt mellette. Béla hozzáment s
kezeivel feltámasztotta.
Akkor azt mondta Hencsey, egyik kezét a kis leány fejére téve,
Bélához intézve szavait:
– Vigyázz! Szeresd azt, a ki meghalt és él!
Letette fejét vánkosára, szemeit behunyta s pontban tiz órakor
szép csendesen elaludt.
 A HALÁL UTÁN.

I.

(Hencsey temetése. – Emlékezete elmult. – Édes apjához jut halála hire. –

Végső megjegyzések.)

Az utolsó út bevégződött. Hencsey elaludt örökre. Elérte czélját.

Hivő és áhitatos lelke fölszállt az ő jó istenének trónusához.
Lélek szerint való atyafiai ott zokogtak hidegülő teste mellett.
Nem hallotta már a zokogás hangját. Ha hallotta volna: megtiltotta
volna a szomoruságot. Hiszen a jó atyafinak örülni kellett a fölött,
hogy ő eljutott már istennek közelébe. Csakhogy a sziv, ha igaz
fájdalommal tele, nem tud szót fogadni. Maga Jézus is sirt, mikor
meglátta Jeruzsálemet, melyre pusztulás vár.
Az uj hivők gyülekezete gondoskodott a temetésről. Összeadta a
temetés költségét. Semmi fényüzést se engedtek meg a temetésnél.
Ellenkeznék hitükkel a holtak körül való fényüzés.
A temetés napját márczius 17-ikére határozták.
Nem a nagy köztemetőbe, hanem az idegenek temetőjébe
eresztették sirba. A hogy utolsó óhajtása volt.
– Ott nem tiporják le a füvet!
Az idegenek temetőjében is volt néhány diszes siremlék. De azon
a részen, a hova a szegényeket, a vagyontalan átutazókat, az
ismeretleneket, a vándorló kézműves legényeket temették, nem
voltak költséges és ragyogó emlékkövek. Hencsey nem szerette
volna, ha sirja ezek közt domborul. A szegények, az átutazók, az
ismeretlenek sirját ritkán keresik föl. Messze földről, idegen
országból nem jönnek a rokonok és jó barátok időszakonként a
sirokat látogatni. A város lakossága se jön. Mindenki csak a maga
kedveseinek sirját látogatja. A hol legkevesebb ember jár: oda kellett
Hencsey porladó tetemét elhelyezni. Ott nem tiporják le a füvet. Ott
oly buján és zölden virul a fű, mint szülőföldén, mint Szent-Péter-Ur
völgyein s erdeinek tisztásain.
Az egyszerü koporsót hetvennégy hivő atyafi és néne kisérte.
Fröhlich nem volt köztük. Ő már akkor mint számüzött
Straszburgban lakott s ha akart volna, se érhetett volna oda a
temetésre. De ott volt Debruner és a két Aschmann testvér s ott volt
öcscse Imre és Béla József. Fájdalmát lebirni egyik se tudta.
Zokogásuk hangja betöltötte a temetőt.
Elpihent tehát a forró sziv s elnémult az ajk, melyről oly édesen
folyt az istenige s az emberszeretet szózata. De a láng, mely az ő
szivéből lobbant föl, nem aludt ki többé. A hit, mely szavára támadt,
ma is él Magyarországban.
Felnő-e, mily erős lesz, meddig él: ki tudná azt megmondani?
Nagyot változott azóta a világ. De az emberek lelke, a tömegnek
szelleme ma még nyugtalanabb, mint akkor volt. Csakhogy a
nyugtalanság ma nem Jézus tanaiból, nem a szentirás igeiből
táplálkozik. Erőt nem onnan merit s végső czélul nem ama tanok és
igék győzedelmét jelöli ki.
A haladás művein ma nem csak a szeretet dolgozik, mint
Jézusnál s követőinél. És a mint Hencsey lelke által is dolgozott. Ma
nagy erőt és hatalmat képvisel a harag és a gyülölet, mely a vagyon
és jóllét aránytalan feloszlása miatt az osztályok keblében izzódik
egymás ellen. Mi lesz a küzdelem vége? Lehetetlen, hogy más
legyen, mint a mit Jézus a szeretet által akart elérni.
 Hencsey emléke elhalványult. Talán a multak ködébe egészen
elmerült is. Szülőföldjén még lehetnek öregek és vérrokonok, a kik
emlékeznek rá s a kik, ha később születtek is, hallhatták hirét s a kik
hallhattak valamit hittéritő buzgalmáról, szenvedéseiről és haláláról.
De a mai magyar nazarénusok nevét se ismerik.
Élt régebben Pacséron egy meglehetősen iskolázott férfiu. Neve
Kalmár István s néhányszor futólag emlitettem is már. Ő az uj-
szövetségi szentirást latinból és németből leforditotta magyarra és
mikor engem 1873-ban fölkeresett, megmutatta könyvét s átnézés
végett heteken át nálam hagyta. Szerettem volna ezt a könyvet a
Nemzeti Muzeum számára megszerezni, de erre nem tudtam
rábeszélni. Egyetlen kézirati példánya volt belőle szép apró irással,
szilárd kötéssel. Őt akkor a nazarénusok egyik helyi püspöküknek
ismerték el. Később elégedetlenek voltak vele s ő tanitói állásáról
lemondott s félrevonult. Több mint tiz év előtt meghalt.
Azért látogatott meg, mert olvasta Hencseyről szakadékosan irt
följegyzéseimet s tudni akarta, honnan meritem értesülésem adatait?
Megmondtam neki. Csodálkozott s azt felelte:
– Mi sohase hallottuk Hencsey hirét-nevét.
Ez közel harmincz év előtt történt. Azóta megint egy uj nemzedék
kora tünt el. A feledés nem az évek arányában nő, hanem minden
ujabb évvel százszorosan válik nagyobbá. Ha már akkor se
emlékeztek Hencseyről: miként emlékezhetnének ma?
Sok hitványságot tartanak dicsőséges emlékezetben a hazug
irások sorai. Sok fenség, sok igaz érdem, örök dicsőségre méltó sok
emberi nagyság pihen a föld alatt jeltelenül, emléktelenül.
Hencsey halálát s halálos betegsége alatt ejtett utolsó igéit Béla
József és Hencsey Imre gondosan megirták haza a hivőknek. A hol
többen laktak egy helyütt: összejöttek a hivők s bánatos lélekkel
elmélkedtek az utolsó igéken.
 Az öreg Hencseynél, a gyermekevesztett apánál kevésbbé tört ki
a fájdalom, mint várták volna. Évek óta nem látta már bujdosó fiát s
szinte számot vetett a végzettel, hogy többé nem is látja. Ime:
teljesült sejtése, aggodalma. Néhány könye hullott Imre fia levelére.
Kovács Józseféknek Béla József irta meg. Hosszu levelében
hosszasan beszél az elhunytnak egyik utolsó szaváról. Arról, a
melyben int, hogy hivei ne szomorkodjanak, hanem örüljenek
szivükben az ő halálán, mert ezzel isten méltónak tartotta őt arra,
hogy magához szólitsa.
– Azt is pedig megtedd – igy ir – szerelmes atyámfia, hogy a mi
elaludt tanitónknak ez utolsó szavait magyarázd meg édes apjának,
hogy megértse, hogy Lajos csak test szerint volt az ő fia, de lélek
szerint a mi Urunknak Istenünknek volt ő velünk együtt méltatlan
szülöttje, tehát örüljön és örvendezzen az ő lelkében, ne pedig
szomorkodjék, hogy az ő test szerint való fia tőle ugyan elvált, de
bejutott a szentek és boldogok közösségébe, a hová mi is
vágyakozunk, a mi Urunk Istenünk fényességébe.
Kovács József felolvasta e levelet az öreg kovácsnak s mikor
olvasásközben oda ért, hogy inkább örüljön és örvendezzen fia
halálán, semmint szomorkodjék: erre már nagyon elkeseredett az
öreg kovács s szidalom jött ki száján:
– Csakugyan sok bolondja van a jó uristennek. Ilyen tanácsot
adni nekem, a ki fiamat többé soha nem látom.
*
Tovább ezuttal nem folytatom nazarénusaink történetét. Más
helyen, más időben talán visszatérek rá.
Béla József és Hencsey Imre még ez évben elhagyták Zürichet s
átmentek Straszburgba, Francziaország területére. Fröhlich szavára
törekedtek odajutni az ő közelébe. Téritők lettek ott ők is. Hencsey
Imre 1846-ban, Béla József 1847-ben jött vissza Magyarországba.

É
 Életük és működésük egyik-másik részletéről igazán érdemes lesz
megemlékeznem.
Az üldözés ellenük Magyarországon 1850-ben az osztrák
önkényuralom alatt kezdődött meg Budapesten.
Béla József 1850 után kiköltözött Amerikába s ott nagy sikerrel
téritgetett. Volt idő, a hatvanas években a mult század folyamán, a
mikor hivei százezrekre szaporodtak. 1860 után, ugy mondták
nekem, minden két esztendőben ellátogatott haza. Utoljára, a mint
én tudom, 1871-ben volt itthon. Bizonyos tekintetben regés alakká
vált. Kalmár István azt mondta nekem, hogy igaz nevét nem is
ismerik, csak »Béla atyafi« néven ismerik.
Mikor haza-hazajött, körutat szokott tenni a hivők közt
Magyarországban. Kalmárt megkértem 1873-ban, ha ismét haza talál
jönni, adja át neki üdvözletemet s kérje meg nevemben, hogy
engem látogasson meg. Szegény Hencseyről szerettem volna nála
kérdezősködni. De bizony azóta hirét se hallottam.
A tüzes barát további életéről s vértanu haláláról, ha élek, minél
előbb be fogok nyájas olvasómnak számolni. Hiszen ő amugy is
történeti alak, mult századi függetlenségi harczunknak kiváló
tüneménye. Szinte csodálni lehet, hogy e harcz történetbuvárai
eddig alig vették észre. A mulasztást pótolni akarom, a mennyire
pótolni tudom.
Bezárom e művemet most Hencsey könyvének ismertetésével.
Művem teljes megértéséhez szükséges ez.
Tökéletes igazságnak tartom, hogy Jézus közvetlen követői, az
évangyélisták és apostolok, a szent gyülekezet vénei és az első
vértanuk mind Hencseyhez hasonló férfiak voltak. Voltak köztük
nagyobb elméjüek is, tudósabbak is, de Hencsey buzgósága,
kegyessége s Jézus szellemében való elmerülése csak olyan volt,
mint amazoké. Az ő országa csak ugy nem e világból való volt, mint
az apostoloké és első vértanuké.
 Ne ütközzék meg e szavakon senki. Jézust az ő atyja vezérelte,
de tanitványai emberek voltak. Egyszerü és szegény emberek.
Hencsey életének felmutatásával azt akartam megbizonyitani, hogy a
mi korunk s a mi nemzedékünk is tud még szülni olyan embereket, a
milyenekről az uj-szövetségi szentirás édes, bánatos és dicső lapjai
tesznek tanuságot.
 HENCSEY KÖNYVE.

I.

(Előszó. – Az Első Könyvnek 1–5 része.)

Három könyvre van osztva, mint már korábban megjegyeztem.

Az első könyv Előszóval kezdődik. Ebben homályos elmélkedés
van röviden arról, hogy a miként az első keresztyéneket üldözték,
ugy az uj hivőknek is készen kell lenni az üldözésekre s azoktól
megrettenni nem szabad.
Az Előszó után Az Életnek vallásáról szóló fejezet következik. Ez
több részre van osztva.
Az 1. Rész szól arról, miként teremtette Isten a világot s abban
az élő állatokat és az embert. Az embert urrá tette a földön, de
kötelességei is nagyobbak, mint az oktalan állatokéi. Az ember
főkötelessége Istennek imádása s parancsainak kételkedés nélkül,
versengés és panasz nélkül szivbéli szeretetből hiven teljesitése. De
az ember Ádám és Éva tilalomszegése által bűnbe esett. A zsidók az
eredendő bűntől nem tudtak szabadulni, mert nekik törvényük volt,
ők a törvény alatt álltak s ők csak a törvényt teljesitették. Volt
azonban Istennek egy öröktől fogva való titka, mely ha
megnyilvánul: általa az ember tökéletes lehet s üdvösségre juthat. E
titok a Megváltónak eljövetele, Jézusnak születése. A ki benne hisz s
őt igazán követi: az megszabadul az eredendő bűntől s eljut az
örökkévaló boldogságra.
 A 2. Rész szól a Megtérésről és a Keresztségről. Az embernek
meg kell térni a bűnből s testi életében is szent életet kell folytatni.
Erre elvezet a hit után fölvett keresztség. A hit egyes tételeinek
összessége benne van az ősi keresztyének által elfogadott
ugynevezett apostoli hitvallásban. Ennek egyes tételeit a szentirásra
való sokszoros hivatkozással igazolja.
A 3. Rész szól a Gyermekek Keresztségéről. A néma csecsemő
szólni se tud, hinni se képes, hitét megvallani épen nem tudja. Rá
nézve tehát a keresztelő viz csak viz és nem szentség. Se a szülők,
se a keresztszülők vallása nem a csecsemő vallása. Nem is kell a
csecsemőt az elkárhozástól félteni. Az elkárhozás csak bűnös élet
következése, bűnt pedig a csecsemő el nem követhet. A haláltól se
kell őt keresztség nélkül félteni. A kisded gyermek csak azért
szenved halált, hogy üdvözülhessen.
A 4. Rész szól a Kis Gyermekek felől való Kételkedésekről és a
sok Szentségről. Ne kételkedjenek a házasfelek a kis gyermekek
üdvözülésében, ha azok idő előtt el találnának halni. Isten az ő szent
fia által a szent keresztséget nem az ártatlanoknak, hanem a
bűnösöknek rendelte. Vitatja a bérmálás, a gyónás, a mise, a
bucsujárás s az utolsó kenet elégtelenségét. Ezekkel szerinte a
bűnből megtérni s az üdvösséget elnyerni nem lehet.
Az 5. Rész szól a Tiszta Életről és a Gyónásról. A gyónás és
vezeklés nem üdvözit, csak a tiszta élet üdvözit. Jézus nem azt
parancsolta a bűnös asszonynak, hogy gyónjon és vezekeljen,
hanem azt parancsolta, hogy többé ne vétkezzék. A gyónást kenyér
és bor szinében kell teljesiteni.

II.

(Az Első könyv többi része. A Második és a Harmadik Könyvnek részei. – A

polgári házasság. – A fegyverfogás. – Az egyházszervezés. – Az utolsó
szó.)
 A 6-ik Rész szól a Külső-belső Templomról és a Czeremóniákról. A
ki a keresztséget hitének megvallása után veszi föl, más szóval a
hivő, az a mostani templomokba nem járhat. Bűnt ugyan nem
követne el vele, de a templomba járás nem fér össze hitével. A
szentirás tanitja, hogy az isten kézzel csinált templomokban nem
lakik. A hivőnek kell az ő hite által imádságnak házává átváltozni.
Idővel a hivők is, ha majd megsokasodnak, épitenek nagy
középületet, de nem istennek számára, hanem önmaguk számára,
hogy ott kényelmesen tanithassanak.
A 7-ik Rész szól a Szent Miséről. A mise szerinte nem egyéb, mint
áldozás, de a zsidóktól eredett és külsőséges. Csengettyüvel,
gyertyával és zenével csinálják. És csinálják pénzért, gabonáért,
borért, zsirért, vajért, borjukért, bárányokért. Az egyetlen igaz
üdvözitő áldozat Jézusé volt, a mikor magát a bűnös emberiségért
föláldozta. Több áldozatra nincs szükség, csak az igaz hitre. Az
apostolok se misét, se ahhoz hasonlót nem gyakoroltak.
A 8-ik Rész szól a Bucsujárásról és a Képekről. Kárhoztatja a
bucsujárást, a mely gyökeresen nem tisztitja meg a lelket a bűntől.
Ellenzi mind a festett, mind a kőből faragott képeket. Ezek tisztelete,
habár ezek csak jelképek is, ellenkezik a tiz parancsolattal s
bálványimádásra vezet.
A 9-ik Rész szól a Szenteknek Közbenjárásukról. Az üdvösség
egyedüli forrása az isteni kegyelem s egyedüli közbenjáró a Jézus
Krisztus. Szentekre nincs szükség. A szentek is emberek voltak. Az
első keresztyéneknek nem is voltak szentjeik. Csak azt szabad hinni
és követni, a mit Jézus és az apostolok hirdettek, a szentek beszéde
csak emberi beszéd. Még az angyalokat se szabad imádni, mert ők is
csak istennek szolgái.
A 10-ik Rész szól a Purgatóriumról. Az olvasó, a harang, a
purgatórium vagy tűzben való megtisztulás, a halottakért való
áldozás mind csak a vallás terén való kereskedések, de nem az
üdvösségre vezető eszközök. Nem is tanitják ezt az apostolok, s a
hol a tisztitó tűzről beszélnek is, csak hasonlat és példabeszéd a
szavuk.
A 11-ik Rész szól a Házasságról és a Magzatokról. A házasuló
feleknek megesküdni nem kell, nem is szabad. Meg van irva, hogy se
égre, se földre ne esküdjetek. A beszédnek, szónak, kijelentésnek
megerősitése igy legyen: »Ez ugy vagyon«; – tagadása pedig: »Ez
nem ugy vagyon«. Elég, ha a házasuló fél azt mondja s mondását
megfogadja s fogadását megtartja, hogy ő jegyesét szereti,
házastársul hozzá veszi és semmiféle nyavalyájában holtig el nem
hagyja s mindezt isten nevében a törvénytől kirendelt bizonyság
előtt mondja. Nem kell tehát se istennek nevére, se a boldogságos
Szüz Máriára, se a szentekre esküdni.
Ime ez az ugynevezett polgári házasság.
A magzatok üdvössége miatt nem szabad a szülőket zaklatni. A
szülők hitére kell azt bizni.
A 12-ik Rész szól a Rendeleteknek megtartásáról. Meg kell adni a
császárnak, a mi a császáré s az istennek, a mi az istené. A felső
hatóságoknak engedelmeskedni kell, mert azok istentől rendeltettek.
Az adót meg kell fizetni.
Ha valaki házasodik vagy gyermeke születik, vagy gyermeke
meghal: be kell jelenteni az illető papnak s meg kell fizetni a papnak
bérét, de ha az a házasulókat az ő hitbeli ellenkező nézete miatt
össze nem adja, az ujszülöttet keresztelés nélkül a könyvbe be nem
irja s a halottat el nem temeti: akkor fordulni kell más paphoz s ha
ez se teszi meg, fordulni kell a világi biróhoz. Ha ez se teljesitené a
kivánságot: akkor a házasulók keljenek össze a gyülekezet előtt, az
ujszülöttet irják be maguk, halottját pedig kiki temesse el oda, a
hova tudja. Kétsége ne legyen, mert nem a fölszentelt temetőbe való
temetés által jutunk az üdvösségre, hanem az isten parancsának
megtartása által.
Az utolsó rész czime: Befejezés. Ebben egyebek közt arra kéri
Hencsey az olvasót, hogy ha istentől nyert bölcsebb szivvel és
értelemmel a könyvben hibákat talál: inkább jobbitsa a könyvet,
semmint megvesse.
A Második Könyv, a könyv második része már rövidebb. Ennek
czime: »Az ujraszületésről, keresztségről, urvacsoráról és az
imádságról.« E könyv nem részekre, hanem fejezetekre van osztva.
Fejezeteinek czimei a következők:
– Mint nyeri meg az ember a Krisztusban az ujraszületést és az
örök életet?
– Mi az ujraszületés?
– Kétféle a születés. Az egyik az ó-születés, mely testben,
bűnben, átokban és kárhozatban történik. Ez Ádámtól jön, benne
van a kigyónak magja, a sátán képe és a földi mulandóság. Ellenben
a lelki, szent, üdvösséges, dicsőséges ujraszületés a Krisztustól jő.
– Mint esik meg az ujraszületés? A szentlélek által s a Jézus
Krisztusban való hit által.
– Gyümölcse az ó- és uj-születésnek. E fejezet csaknem ismétlése
az előbbi fejezetnek. Az ó-születés gyümölcse a bűn, káromlás,
méreg, harag, halál, ördög, pokol és kárhozat; – az uj-születés
gyümölcse pedig az igazság, kegyelmesség, áldás, élet és az
üdvösség.
– Az ujra szülöttekben minden jó cselekedetnek meg kell lenni.
– Krisztus a példája és tüköre a keresztyénségnek.
– Mi az igazi szent keresztség? Itt a szentirásból vett bőséges
idézetek alapján költői lendülettel fejti ki a keresztség természetét. A
vizzel való keresztelés mintegy jelképi cselekmény. A hogy a test
minden mocsoktul megtisztul a viz által: ugy a lélek minden bűntől
megtisztul isten igéje és a Jézusban való hit által. A keresztség által
a Szentlélek az ő malasztját becsöpögteti az ujra szülöttbe, mint a
harmatot a fára, melylyel a fa egyesül, általa megtisztul,
megelevenedik, nől, zöld leveleket és végtére gyümölcsöt terem.
 – Mint kell vallani a keresztséget? A keresztség szentség,
szentségnek kell azt vallani.
– Az Urnak végső szent vacsorájáról. Az urvacsora a hivőknek
Krisztussal való egyesülése a kenyérnek és bornak magához vétele
által. A kenyér Krisztus testét, a bor pedig vérét példázza.
– Mi az imádság? Az imádság istennel való beszéd. Képmutatás
nélkül, lélekben és igazságban kell lenni az imádságnak. Istennek
félelme és szeretete is imádság, valamint öröm és bizodalom is.
Megerősiti a lelket, nyugodalmat szerez s a beteg szivet
meggyógyitja. Eltávolitja tőlünk a sátánt.
– Befejezés. Hét nagy tisztességet nyernek az igaz hivők.
Neveztetnek ugyanis: Választott népnek, Isten szolgáinak, Krisztus
barátjainak, Krisztus tagjainak, Isten templomának, Szent papságnak
s végre Isten fiainak.
A harmadik Könyv szól »Az külső és belső keresztyénségről és az
hit után való keresztségről«.
Ez a könyv is fejezetekre van osztva, mint a második könyv.
Fejezeteinek czimét s rövid tartalmát ismertetem. Bővelkedik
ismétlésekben ez a könyv is. A czimek igy következnek:
– A külső és belső keresztyénségről. A mai keresztyének csak
külsőleg keresztyének, nem ugy mint a hajdaniak, mint Krisztusnak
apostolai s igaz követői. A mai külső keresztyének csak magukat
szeretik, fösvények, dicsekedők, kevélyek, engedetlenek,
háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, patvarkodók,
mértékletlenek, kegyetlenek, a belső jókat nem szeretik, árulók,
vakmerők, felfuvalkodottak, külső gyönyörüségnek szeretői inkább,
hogy nem mint istennek szeretői.
Rosszak a tanitók is, vagyis a mostani papok. Mindig tanulnak, de
soha az igazságnak ismeretére el nem juthatnak. Nagyratartók,
kényesek, gazdagok s világi örömökre törekedők. Cselekedeteikkel
nem példázzák azt, a mit szájukkal tanitanak. Azért nincs
tanitásuknak foganata.
– A hitről. Hosszabb értekezésben, szentirásbeli idézetek
bőségével bizonyitja, hogy az igaz embernek s Krisztus valódi
követőjének hitben és hit által kell élni; ebből származnak s e köré
csoportosulnak a többi emberi tökéletességek, ugymint a jóságos
cselekedet, a tudomány, a mértékletesség, a türés, az istentisztelet,
az atyafiakhoz hajlandó sziv, a szeretet s végül Krisztusnak
megismerése.
– A keresztségről.
– Mi a keresztség?
E két fejezet többé-kevésbbé ismétlése azoknak, a melyek az első
két könyvben foglaltatnak.
– A kis gyermekek keresztségéről. Hit nélkül mezitelen és
romlandó a mi lelkünk. Mezitelen lelkünket a Szentlélek ruházza fel a
keresztség által szeretettel, alázatossággal, szelidséggel. Ámde a
csecsemő se jót, se gonoszat nem tud, ő ama tökéletességekkel föl
nem ruházható, tehát az ő megkeresztelésének semmi foganatja.
– Ki veheti föl a szent keresztséget? A ki teljes szivéből hisz az Ur
Jézus Krisztusban, mint istennek fiában, a ki már ismeri a
keresztségről való tudományt s érett észszel vallást teszen hitéről:
csak az veheti föl a keresztséget. Ime a felnőttek keresztsége!
– Mint kell vallani a szent keresztséget? Szentség az, melyet
Krisztus hagyott ránk.
– Kevesen pártolják a felnőttek keresztségét. A kis gyermek
keresztsége hit nélkül való. A kit csecsemő korában keresztelnek
meg: honnan tudhassa az, hogy ő keresztyén, hogy ő Jézus hive?
Adnak neki, ha felnő egy keresztelő levelet, abba be van irva
szülőinek s keresztszülőinek neve, valamint az ő neve is s a
keresztelés napja. Csak az a levél bizonyitja, hogy ő keresztyén. De
mit ér ez? Hátha nincs ilyen levél se? Hátha hamis a levél is? Ez csak
papirosból való keresztyénség.
– Kis gyermekek itéletéről. Balga hit az, mely azt tartja, hogy a
kis gyermek, ha meghal keresztség nélkül, akkor kárhozatra van
itélve. A hitnek meg kell előznie a keresztséget. Ugy mondta János:
a ki hiszen és megkeresztelkedik: az üdvözül. De azt is megmondta
nyilván, hogy a kisdedeké istennek országa.
– Bérmálásról. Nagy részben ismétlés.
– Befejezés. Utolsó szavait a szentirásból vette hiveihez Hencsey.
»Titeket pedig mondalak barátaimnak, mert mindeneket, a
melyeket hallottam az én atyámtól, megjelentettem néktek és ha én
bennem maradtok és az én beszédim is tibennetek maradnak:
valamit akartok, kérjetek, megadatik néktek. Ez az én
parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint én is szerettelek
titeket. A mint szeretett engemet az atya, én is ugy szeretlek titeket,
maradjatok meg abban az én szeretetemben.«
»Ámen!«
*
Hencsey 1843-ban fejezte be könyvét, mielőtt utolsó utjára
elindult. Könyvének végszavaiból már a közelgő halál sejtése szól.
Vagy talán a nagy apostol szomorusága ülte meg az ő lelkét is.
*
Sajátságos könyv ez.
Egészen tanulatlan ember irta, a ki az elemi iskolák ismeretein túl
semmi tudományhoz külső oktatás utján el nem juthatott. De a
szentirást nagyon ismerte, egyes részeit százszor meg százszor
elolvasta. Tudományos rendszer nem lehet a könyvben, nyelve is
gyarló, szófüzése parasztos, helyesirása olyan mint a göcseji ember
beszéde.

É
 És mégis nagy lélek volt irója. Látó, tanitó, hitujitó. Hasonlatos
azokhoz, kik a szent korszakokban a hitvalló és vértanu névnek
megszerzésére igazán törekedtek.
*
A mai nazarénusok egy része a katonaságnál nem fog fegyvert s
nem teljesit fegyveres szolgálatot. Inkább elszenvedi a kegyetlen
büntetést nyugodt lélekkel. Sok belehal a büntetésbe.
Ez nem Hencsey parancsa. Könyvében ő a fegyverforgatást nem
tiltja, nem kárhoztatja. Sőt az a nézete, hogy ha a felsőbb hatóság
ugy rendeli, a fegyveres szolgálatot teljesiteni kell. Hiszen Istentől
van minden hatóság. S isten előtt majd az ad számot, ha vétek van a
fegyverfogásban, a ki azt megrendelte.
*
Az egyház szervezésére Hencsey is gondolt. De arra irányt nem
adott. Azt gondolta, majd ha hazajön s hivei megszaporodnak: akkor
kell egyházalkotásra gondolnia. Kárhoztat minden egyházi rendet s
papi állást, de elfogadta a szentirás értelmében a tanitóállást. A ki
hirdeti isten igéjét a gyülekezetben s végrehajtja a keresztelést.
*
Lelkének nagy harczait, istenhez siető buzgóságát, bánatos
életét, korai halálát s messze földön rég beomlott sirhalmának képét
tartsa emlékezetben ez az én kis könyvem.
 TARTALOMMUTATÓ.

Miről szól ez a könyv?

I. Ki látott nemzetet támadni, hitvallást keletkezni? –
A Genezáret tava. – Zebedeus két fia hogy lett
apostollá? 1

II. A lelkek nem szabadok eléggé a hithez. –

Magányban érlelődik a hit. – Az én hitalapitó
ismerőseim. – Táncsics. – Mikor kezdtem a
Nazarénusok eredetét kutatni? 9

III. A nazarénusok kis száma és nagy buzgósága. –

Meddig terjed az én elbeszélésem? – Mit jelent a
nazarénus szó? – Pál apostol bűnpöre. 17

Az uj idő kezdete.
I. Denkel János és Kropacsek János hazajönnek
Helvécziából. – A mesterlegény. – Fröhlich Henrik
Sámuel. 24

II. Denkel János nazarénus. – Hencsey Lajos kora és

származása. – Növekedése. – A kézműiparosok
osztálykülönbsége. – Az öreg Hencsey, a falu
kovácsa. – Az öreg számtartó. 26

III. A számtartó ismerte Hencseyt. – A zalamegyei

pártok. – A kis Hencsey sir. – Felszabadul és
vándorútra megy. – A zalai nép hitbuzgósága. –
Hencsey Pestre ér. – Denkellel megismerkedik. 35

IV. Denkel beavatja Hencseyt. – A szent csók. – A

kézműveslegények szombatja és vasárnapja
 hajdan. – A szálló. – A nazarénusok ovatossága.
44

V. Az első nazarénus keresztelés Magyarországon. –

Ennek helye és ideje. – Hencsey fölveszi a
keresztséget. 52

Hencsey téritő munkája.

I. Béla József. – Kovács József és felesége. – A
zalavármegyei mozgalmak. – Hogy lehet szilaj
kortesből nazarénus. 57

II. Hencsey megfeddi a menyecskét. – Kovács

Józseffel megismerkedik. – A páhoki esperes arczul
üti Hencseyt s elkobozza irásait. – Istennek
végezése. 62

III. A csodában való hit. – Hencsey levelei Kovácshoz.

– Nipp Anna meleg szíve és meleg hajléka. – Uj
hivek. 70

IV. Hencsey megirja az uj hitvallás könyveit. – Nipp

Anna szobája. – Kovács József a börtönben. – Az
1841. február 7-iki istentisztelet. 78

V. Kovács József megvigasztalása. – Fölveszi a

keresztséget. – A szent gyülekezet tagjai
szétoszolnak. – Hencsey térit a szőlőhegyeken. –
Az öreg Hencsey a szénégetőn. 86

VI. Hencsey utazni készül. – Kovácsnét megint feddi a

nem igaz-mondásért. – Utra kél. – Kalandja a
dőzsölőkkel. – Fölkeresi a barátot. 95

A tüzes barát.
I. Miért hivják a barátot barátnak? – A tüzes barát
sorsának jellemzése. – Hol és mikor született? –
Szülői és testvérei. 104

II. A tüzes barát kartársai. – Szerelme. – Mária eltünik

örökre. – Gasparich kétségbeesése. – Regék és
hagyományok. 112
 III. Minden mesének van valami alapja. – Lajos
herczeg és a szép asszony. – A szép asszony
rejtélyes halála. – Gasparich szenvedései. –
Lemondása. 120

IV. Hol tanult Gasparich? – A Barthodeiszky-ház

Mihályiban. – A tüzes barát Pestre készül. – Kezd
önmagával meghasonlani. 128

V. Bentham és Rotteck. – A szószék varázsa. – Az

árviz. – A templom falai megrepedeznek. – Az
angol szüzek kolostora. 136

VI. A tüzes barát imája. – Az ország mindenféle

papsága. – Gasparich nem maradhat Pesten. –
Egyházi beszédei. – Szent-Antalon és Szarvas-
Gedén. – Székes-Fehérvár. 144

Hencsey és a tüzes barát.

I. A hitviták. – Hencsey fölkeresi Gasparichot. –
Értekezésük s leveleik. 153

II. Gasparich itélete Hencsey fölött. – Hencsey istenre

bizza a végső döntést. 161

Az utolsó út előtt.
I. Hencseyt aggodalom bántja. – Nem akarja, hogy
öcscse az uj hitre térjen. – Hencsey Imre áttér. –
Utazás Szegzárdra és Lippára. 169

II. Az öreg Hencsey zsémbeskedik fiaival. – Haza

parancsolja őket. – Hencsey tusakodik lelkében. –
Utolsó istentisztelete a hazában. – Még egyszer
hazamegy. 177

III. Mit felel a tüzes barát Hencsey hitvalló könyvére? –

Hencsey megy a maga utján. – Készülődés az
utolsó útra. 185

IV. Hencsey levélben búcsuzik Kovácséktól. – Bécsbe

ér és műhelybe áll. – Bámer levele. – A lánczhid
alapkövének letétele. 193