Amikor fiatalon összekerültünk, szakmai karrierünk kezdetén álltunk, így nem volt teher vagy gond a sokszor napi 10-12 órai munka sem. A gyerekek születése után azonban nem volt pardon, ha valamelyik beteg lett, vagy nem volt még a h�t�ben a vasárnapi ebéd, akkor természetes volt, hogy én oldom meg. Napi bevásárlás, sorban állás a hentesnél, piacon. Hol volt még akkor a mélyh�t�szekrény! Fokozatosan hátrább léptem, szerényebb lépésekkel építettem a karrierem és elfogadtam, hogy inkább segítem a férjemét a háttérb�l. Mögötte álltam, támogattam, és amikor felkínáltak nekem vezet�i megbízást, csak a helyettesi beosztást vállaltam. A család és ez a megbízatás teljesen kielégített. Szóval, nagyon jól éltünk!
Ennek a "fene" nagy jólétnek id�vel meglett a hátránya is. A sok stressz, a rendszertelen életmód miatt az évek során szépen kigömbölyödtünk. Mikor a párom is beért a legrizikósabb férfikorba, döntöttem. Fogyókúrára fogtam magunkat. Minden reggel m�anyag dobozkába csomagoltam az el�z� este elkészített salátákat. Kalóriaszegény, diétás f�tt ételeket vacsoráztunk.
Szépen kezdtünk fogyni, de egy id� után a férjemnél megállt a fogyás. Elkezdtem bújni a fogyókúrás könyveket, újságokat, hogy újabb és újabb módszereket próbáljunk ki. Egyik reggel döbbenten vettem észre, hogy a férjem itthon felejtette a m�anyag dobozkáját. Jaj szegény - gondoltam - , mit fog most enni egész nap!
Az irodájához érve nem találtam a helyén a titkárn�jét, és amit még soha nem tettem, kopogás nélkül benéztem a férjem ajtaján. Azt hiszem, ha jegesmedvék birkóztak volna bent, akkor se ült volna ki nagyobb döbbenet az arcomra.
- Hoztam neked egy kis süteményt, meg egy kis innivalót, édesem. Nem lehet mindig salátán élni, mint a nyulaknak! Tönkremegy a gyomrod! - gügyögte édesen a titkárn� a párom felé, aki egyáltalán nem meggy�z� tiltakozással próbálta elhárítani a csábító falatokat, de már nyúlt a keze tányér felé. Na, ekkor léptem én be, letettem elé a salátás dobozkát, majd sarkon fordultam és kiviharzottam. Mennyi id�m, energiám volt abban a tíz kilóban, amit eddig sikerült leadnia, és tessék! Az "ellenség" meg, eteti! Több hónapnyi próbálkozásom és több mint húsz évnyi illúzióm szállt el néhány másodperc alatt!
Aznap este, mikor hazajött, leültünk beszélgetni. Mindent bevallott. A titkos találkozásokat, a lopott órákat - és a fejedelmi vacsorákat nála. Türelmet kért t�lem és megértést. Nem tud dönteni, hogy � vagy én. Egy hét múlva szakítottak, aztán megint kibékültek.
Hihetetlen, az ember mire képes, ha az érzelmi élete felborul. Ma már szégyellem, amiket tettem. Aztán meguntam az állapotot, válaszút elé állítottam, � vagy én. Elköltözött. Elutaztak két hétre a tengerpartra. Ismer�seim mesélték: azt hitték, rosszul látnak, mikor a férjem elsétált el�ttük. Pálmafás ingben és hawaii mintás bermudában! A férjem. Az � alkatával, mikor majdnem egy a széle meg a hossza!
Az én fogyókúrám azonban sikeressé vált. Megtaláltam a legbiztosabb és leglátványosabb módszert. Lépjen félre a férjed, b�gj végig sok éjszakát - de legalább 2 hetet -, és garantáltan összesz�kül úgy a gyomrod, hogy egy kefír nem csúszik le! Nem kell kalóriákat számolgatni, salátákkal pepecselni és mégis látványos eredményt érsz el! 15 kilót fogytam egy hónap alatt! Soha ilyen jól nem néztem ki.
Pár hónap múlva lecsengett férjemnél a kaland. A mindig józan gondolkodású párom rájött: bizonyos koron és kilón túl a bankszámla és a pozíció a volt legfontosabb vonzereje.
Hölgyeim, a fogyókúrázás legfontosabb aranyszabálya, amit én egy életre megtanultam, még ha kés�n is: soha ne fogd er�s fogyókúrára a férjed, mert az éhes férfi könnyen rákap a pipihúsra!
.jpg){kind=small}
(A hozz�sz�l�sok megjelen�t�s�hez jelentkezz be Facebookra!)