Sok szül�t�l hallottam már, hogy nem fér össze a fegyelmezés a szeretettel, hiszen egy vajszív� szül� sosem lenne képes megütni a gyermekét. Mindig kérd�n néztem, de soha nem kaptam magyarázatot rá, vajon miért gondolják a szül�k, hogy egy gyermeket másként nem lehet fegyelmezni. Hiszen egy gyermek - bár nem tud még sokat az életr�l -, nem egy alacsonyabb rend� lény, aki nem ért a jó szóból. Nem beszélve arról, hogy sokszor a rossz viselkedésnek közvetve (vagy közvetlenül) maga a szül� az oka.
Ki a ludas?
Gyermekünket fegyelmezni szeretnénk. Hogy miért? Egészen egyszer�en azért, hogy feln�tt korában, s�t, már az iskolában is megállja a helyét, alkalmazkodjon az �t körülvev� világ elvárásaihoz. Amikor valami rosszat tesz, azért fegyelmezzük, hogy ez még egyszer ne fordulhasson el�. Sajnos olykor nem vesszük észre, hogy mi, szül�k vagyunk a hibásak a gyermek viselkedéséért, mert el�bb büntetjük meg, minthogy elmagyaráznánk mit miért nem szabad.
A gyermek, f�ként óvodás korban szüleit, kortársait tekinti els�dleges mintának. Ha szülei kiabálnak, � is azt teszi, ha kortársaitól hall egy új szót, otthon visszamondja azt (akkor is, ha káromkodás, és valójában nem is tudja mit jelent). Ilyenkor nem a megdorgálás, hanem a beszélgetés segíthet. Derítsük ki, honnan hallotta a csúnya szavakat, figyeljük meg, mi váltja ki a rossz viselkedést.
A szül�nek szabad, a gyereknek nem?
A családok többségében sajnos még mindig a büntetés, a kiabálás, a tévét�l eltiltás, vagy éppen a "gyengédebb fizikai fenyítés" (értsd ezalatt az elfenekelést) a jellemz�. Pedig mi magunk és képesek vagyunk széls�ségesen, a normáktól eltér�en viselkedni. Ha logikusan végiggondoljuk, mi feln�ttek - akik olyan nagyra tartjuk tudásunkat, tapasztalatunkat - számtalan hibát követünk el az életben.
Szándékosan sót szórunk a f�nök kávéjába, hogy megvicceljük, vagy éppen megbántunk valakit, aki nem érdemli azt meg. Mégsem ordít velünk senki, és valószín�leg rögtön feljelentenénk azt, aki letolná a nadrágunkat és elfenekelne. Akkor vajon miért tesszük mi ugyanezt gyermekünkkel? Meg kell értenünk, hogy gyermekünk viselkedése legtöbb esetben fejl�dését szolgálja, akkor is, ha rossz fát tesz a t�zre.
Hogyan fegyelmezzünk ésszer�en?
Az els� és legfontosabb, hogy gyermekünk érezze szeretetünket, tör�désünket. Hányszor halljuk az üres frázisokat, miszerint "én érted dolgozom éjjel-nappal" vagy "mindent megkapsz és ez a hála". Ezalatt vajon azt értjük, hogy az anyagi támogatás mellett már nem is kell szeretet? Egy gyermek hiába kapja meg a világ összes játékát, ha nem érzi szülei szeretetét. Sokkal kiegyensúlyozottabb az a gyermek, akinek talán nincs is játéka, de szülei elegend� id�t fordítanak rá.
F�ként a szegény családoknál figyelhet� meg, mennyivel jobban viselkednek a gyermekek, hiszen szüleik a reggelt�l estig tartó karrierépítés és a luxusjátékok helyett közös kirándulással, papírhajtogatással, labdázással mutatják ki szeretetüket.
Az ésszer� fegyelmezés els� lépése, hogy felismerjük saját hibánkat, mert amíg erre nem vagyunk képesek, nem tudjuk megérteni mit miért tesz gyermekünk. Fenyítés és kiabálás helyett magyarázzuk el mit miért nem szabad tennie, s értessük meg vele, hogy a rosszalkodással nem vívhatja ki mások odafigyelését.
A közös játékok, kirándulás segíthetnek abban, hogy a gyermek kiegyensúlyozottabb legyen, s a közös családi programok révén a fegyelmezésre is egyre kevésbé lesz szükség. Önzetlen példamutatással, és rengeteg szeretettel könnyebben boldogulunk a gyermeknevelés olykor rögös talaján.
Fotó: foter.com
(A hozz�sz�l�sok megjelen�t�s�hez jelentkezz be Facebookra!)