Pár napja megígértem nektek, hogy megmutatom egy szexi novellámat, méghozzá egy bizarr-vámpírosat. Persze nem találtam meg, pedig lázasan kerestem - de tényleg. Viszont választottam egy másikat.
De figyelmeztetlek benneteket: mindez csupán a piszkos kis fantáziám szüleménye!
Na jó, azért vannak benne valódi momentumok is. Szerintem azonnal tudni fogjátok, mi az, amit én is átéltem párszor...
A történet egy torreádorról szól, kis barátnőmről és rólam, meg egy csipetnyi szexről.
Utazásra felkészülni, irány Spanyolország, 45 fok meleg, por és vérszag. Engem pedig képzeljetek szépen bele a sztoriba...
Az Aréna közvetlen közelében ültünk, a megerõsített palánkok mögött. Hátulról tûzött ránk a délutáni nap, és Lisette engedte az ölébe esni Gucci napszemüvegét.
Elefántcsontnyelû sárga kis messzelátóját szorította a szeméhez, hogy még közelebbrõl láthassa Ignaciót.
Nekem bezzeg nem kellett messzelátó. Enélkül is zavartalanul élvezhettem Ignacío kegyetlen ívelésû torreádortekintetét, amint hanyagul végigperzselt dekoltált vállaimon.
Kemény izmú férfisegge megfeszült az orgonakék atlaszselyem nadrágban, ahogy szalagokkal díszített színes nyilait becélozta a bika vérhabos-fekete szügyére.
- Egy kék! Láttad? Egy kéktollas dárda volt... Ez engem jelent! - sikoltotta örömmel Lisette, amikor a kék bojttal díszített nyílvesszõ a bikába fúródott.
- Utána pedig egy rózsaszín ... - mondtam egész halkan, aztán röptében elkaptam Ignacío mosolytalan pillantását, és kesztyûmmel finoman visszaintettem, jelezve, hogy értettem ezt a titkos üzenetet.
Az árnyékban délután öt óra volt. És majdnem minden órán délután öt óra volt.
A bika egyhelyben táncolt az Aréna napszítta porondján, sebeit tarkaszalagos lándzák díszítették.
A következõ pillanatban Ignacío hóna alá szorította a vörös posztót, és a kékacél pengét egyetlen szépséges mozdulattal a bika szemei közé döfte.
Néma csend. A hang megfagyott minden torokban.
A fekete test belepuffant az átszitált porfelhõbe, a lelátókról pedig azonnyomban felröppent a taps, és Ignacío diadalmas mosolya belebizsergett Lisette térdhajlatába.
Az öltözõk felé vezetõ keskeny folyosón fullasztó meleg, és fanyar vérszag lengedezett, ahogy Lisette-el végigkopogtunk ingatag tûsarkainkon, böngészve az ajtók megfakult feliratait.
IGNACÍO SANCHEZ MEJÍAS - hirdette félszegen a tölgyfaajtó. És Lisette bekopogott.
- Igen! - kiáltotta egy acélkék hang, és mi beléptünk.
Ignacío egy bolyhos törölközõbe csavarva ült a TV elõtt, és saját magát nézte a délutáni híradóban.
Izmosbarna hátán szappanhab olvadozott.
- Üljetek le, lányok ... Isztok valamit?
Lisette vidáman bólintott, és máris a bárpultnál termett, hogy kedvenc koktélját kikeverje.
Leültem egy sápadthuzatú kerevetre, Ignacío átizzadt torreádor-öltözéke mellé.
- Rögtön tudtam ám, hogy észrevettél minket! - csacsogta Lisette, és Ignacío térdéhez telepedett, hanyagul elõredöntve felsõtestét, hogy a pasit cicije gömbölyûen kellemes látványával örvendeztesse meg.
- Tudtam, hogy Cordobában vagytok - válaszolt öntelt hangon vállát vonogatva Ignacío
- Fogadjunk, hogy a bika szemébõl olvastad ki...! - csattantam fel
Ignacío felállt, és hozzám lépett. Tenyerét a térdemre szorította, és szétnyitotta a combjaimat.
- Megéreztem a pinátok szagát, lányok ....
Lisette felnevetett, és mutatóujját kihívóan végigfuttatta Ignacío meztelen hátgerincén.
A férfi keze megfeszült a bõrömön. Finoman lejjebb csúsztam a kereveten, hogy bársony combom egész közel kerülhessen Ignacío napbarnította arcához.
- Húzd le a bugyidat! - utasított a torreádor remegõ pupillákkal - úgy, ahogyan az aréna bikái sosem láthatták õt.
Kibújtam padlizsánszínû csipkebugyimból, és puncim meztelen dombját Ignacío vállához dörgöltem.
Ignacío lehunyt szemmel felsóhajtott, golyói beleremegtek a nyirkos érintésbe.
Az ablak alól surrogó nesz hallatszott - ahogy a lovak homokba puffanó patákkal elvonszolták a porból a legyõzött bika élettelen testét.
Lisette engedte színes harmonikába gyûrõdni ledobott nyári ruháját, és popsiját ingerkedve Ignacío felé domborította.
- Nem hiszem, hogy csak a puncink szagára emlékszel...! - mondtam, ujjamat a törölközõ csomójához illesztve, hogy lassan elõbonthassam a pasi barnára lesült testét.
- A popsimat, vagy a puncimat szereted jobban? - kérdezte érzéki kíváncsisággal a hangjában Lisette
Addigra ki is csomagoltam Ignaciót nedves törölközõjébõl, és a farkát marokra fogtam. Hûvös volt és kemény, mint egy elsõosztályú ebonitrúd.
- Válaszolj a barátnõmnek! - néztem Ignacío szemébe szigorúan
- Szóval, mit választasz?! - kíváncsiskodott mosolyogva Lisette, formás popóját riszálva
Ignacío nem vesztegette az idõt válaszadásra. Gigantikus méretûre merevedett faszát egyetlen jólirányzott döféssel tövig Lisette-be vágta. Közben fölémhajolt - puha, rózsaszínû mellbimbóimat a szájába véve.
Lisette ritmikusan mozgatta csípõjét, pontosan arra az ütemre, ahogy Ignacío kefélte õt.
Mellbimbóim fájdalmasan hegyesre keményedtek a spanyol szájában.
Remegõ hangon felsóhajtottam, és barátnõm abban a pillanatban odabújt mellém, hogy nedves nyelvét a számba tolja. Melltartóból elõsejlõ cicije a vállamat súrolta. A bõre picit nyirkos volt, telis-tele hûvös elektromossággal.
- Most engem... engem kefélj! - húztam magamhoz Ignaciót vágyakozva
Lisette azonnal a combjaimhoz húzódott, és hosszúkörmû ujjaival a csiklómat kezdte masszírozni. Apró köröket írt duzzadtrózsaszín szeméremajkaimra, vigyázva, hogy csak éppenhogy érjen hozzám. Szerettem volna tiszta erõbõl belefeszülni a símogatásába, hogy ujja beleszaladjon mohó puncimba, és belülrõl csiklandozhassa remegõ hüvelyizmaimat, míg csak el nem élvezek.
De Ignacío vaginám nedves bejáratához nyomta farka nedvesen csillogó végét, és apró lökésekkel birtokba vette tûzforró nyílásomat.
Lisette fürge nyelve eközben átvándorolt a mellbimbóimra. Finoman csiklandozta, szopogatta õket, mint a legfinomabb cukorkát.
Kezemmel vakon tapogatóztam barátnõm melltartókapcsa felé. Szerettem volna ott érezni meztelen bõrét a testemen. Mert Lisette bõrének mindig édes karamellillata volt, és az ember lányának kedve lett volna belekóstolni egy ilyen édességbe!
Ignacío most kíváncsian hátrahúzódott, mert imádta nézni, ahogy Lisette-el izgattuk egymást.
Hátra is dõltem gyorsan a kanapén, hogy barátnõm belecsókolhasson a puncimba. Kemény mellei a térdemet súrolták, de hogy az õ puncija se maradjon árván, Ignacío gondosan gyömöszölte rózsaszínhúsú pináját makkja kékes hegyével.
Lisette felgyorsult lélegzetébõl éreztem, hogy nagyon is élvezi játszadozásunkat. Szõke fürtjei kócosan kuszálódtak élveteg arcába.
- Most már elég a nyalakodásból, lányok! - zihálta Ignacío, elunva lányos játékainkat
- Akkor mit szólnál hozzá, ha helyet cserélnénk, és én meglovacskáználak? - húztam magam mellé a pasit.
Gyorsan nyeregbe is pattantam, keményen megülve a spanyol kõkemény dárdáját. Úgy lüktetett bennem, mint egy gõzkalapács. Hüvelyizmaim egyre szorosabbra zárultak felhevült farkán, és Ignacío kékesre felhõsödõ tekintetébõl valóságos élõ adásban élvezhettem orgazmusa közeledtét. Lisette ügyes ujjai csak fokozták kedvenc matadorunk gyönyörét, ahogy a heréit dédelgette szorgalmas gyöngédséggel.
Combjaim izzadtan csúszkáltak Ignacío barna bõrén, és még a popsim keskeny alagútján is verejtékpatakok zubogtak lefelé.
Két-három mozdulat kellett már csak, és Ignacío felhördült, csípõjét ívben megfeszítve. Gyorsan felemelkedtem, engedve, hogy szerszáma kicsusszanjon belõlem, és megbabonázva bámultam, ahogy a fehér anyag mindenestül a levegõbe spriccel, bepermetezve melleimet, és Lisette kócosszõke haját.
A legyõzött bikák tekintetét láttam visszatükrözõdni Ignacío retináján.
Olajosfekete haja az arcába ragadt, arcizmai szigorú kifejezéstelenségbe keményedtek, de aztán el is lágyultak rögtön.
Ujjamat a visszahulló forró spermába mártottam, és játék krikszkrakszokat rajzoltam vele a hasamra.
Lisette rögtön odafurakodott hozzám, hogy lenyalogassa bõrömrõl a száradó spermarajzokat.
- Szeretem az ízedet, Ignacío! - mondta érzéki hangon, belecsókolva a pasi izzadt arcába
Belekóstoltam a spermába.
- Miért? Milyen az íze, Lise ? - kérdeztem kíváncsian
- Mint az andalúz dinnyehéjé ....- lehelte áhítattal Lisette
Nyelvemet Ignacío lankadó péniszéhez szorítottam. A pasi vad kétségbeeséssel bámult az arcomba.
- Mi lesz most velünk, Ignacío? - kérdeztem gúnyosan
A pasi fáradtan felsóhajtott.
- Nem bírnálak tovább kefélni benneteket, lányok ...Tisztára lenulláztatok ...
- Nem baj - legyintett Lisette - Nem kell, hogy Ignacío szétbasszon bennünket ... Szerencsére vannak még bõven más jelentkezõk is!
Megjátszott csalódottsággal felsóhajtottam:
-Látod, Lise, ez a baj Ignacióval! Hogy csak az Arénában olyan nagyfiú. De ha egyszer már spriccelt egy nagyot, onnantól fütyül ránk! Tõle aztán akár fel is fordulhatunk...
Az ablak közelében álló öltözõszekrényhez lépdeltem, és színpadias mozdulatokkal szélesre tártam nyikorgó tölgyfaajtaját.
A fogason néhány jóképû matador bóbiskolt.
Lisette egy alacsony, izmosvállút választott magának. Én egy fekete szemű, hosszúhajút.
Az összekarcolt üvegû alabástromórán délután öt óra volt. És míg a fiúk bepótolták Ignacío mulasztását, õ végre végignézhette magát a híradóban.
Lisette és én majdnem egyszerre élveztünk el. Ujjaink egymásba fonódtak a kanapé meggyötört kárpitján. Barátnõm a popsijába kapott egy alapos spriccet, és meg a cicim közé.
Odakint gondosan felgereblyézve álmodott az aréna homokja. Mint egy szelíd tó. Vagy egy kopár rét.
Másnap délután ugyanott ültünk Lisette-el. A lelátók ontották magukból a narancsligetek és eltaposott kávéspoharak felejthetetlen nyári illatát.
Mi pedig Ignacío feszes seggét néztük a méregzöld szaténnadrágban - ahogy a vörös posztót kíméletlen szigorral szorította az oldalához.
A kékacél penge gúnyosan villogott a délutáni napsütésben, ahogy rituális lassúsággal célzásra emelte.
A bika leszegte feketeszarvú fejét. Orrlyukából vérhabos pára szitált a homokba. Izzadságtól csatakos fekete hátában vidám egyhangúsággal remegtek a bojtos kis lándzsák.
A tömeg felhördült. Lisette sikított, mintha pokolian fájna valamije.
Pedig nem is az õ testébe fúródtak a bika kõkemény szarvai.
Ignacío a homokra zuhant. Csúnya vöröslõ folt hatalmasodott el szép selyemnadrágján.
Torerók rohantak egymást lökdösve az arénába.
A bika meg csak állt ott, gyõztes szívvel. Vöröslõ szemét rám emelte, és mosolygott.
Felemelkedtem a helyemrõl.
Tûsarkaim végigkopogtak a hosszú folyosókon. A karámokat igazán könnyen megtaláltam.
Még hallottam a mentõk szirénáit, amint átmásztam a kerítés szálkás palánkjain.
A bika már várt rám.
Rózsaszínbolyhú törölközõbe csavarva saját fényes gyõzelmének ismétlését nézte az Aréna plazmaképernyõs kivetítõjén.
Elégedetten mosolygott. - Talán, mert elõre élvezte gyõzelme jól megérdemelt jutalmát.
Nem kapkodtam. Elõkelõ lassúsággal csatoltam ki harisnyataróm csipkepántjait, aztán szépen kibújtan tenyérnyi bugyimból, hogy ott állhassak kefélésre készen, vágytól nyirkos szeméremajkakkal.
A puncim nedves volt, és szoros.
Pont, amilyennek egy fekete bika szereti.
Pont olyan.
