Megint felpörögtek körülöttem az események... vagy inkább megint zabszem került a fenekembe és felpörgettem az életet... nem tudom, a lényeg, hogy ezer éve nem töltöttem itthon (ébren) 4-5 óránál többet.
Az úúúgy volt, hogy kitaláltam, menjünk Oktoberfestre. Mert az jóóóó!
De sajnos a kiszemelt időpontot családi okok miatt le kellett fújni. Ez lett volna szept. 19-20. De ahogy mondtam, a zabszem a rendszerben nem hagyott békén, így hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, meglátogatjuk Ádámot és a nála rabszolgáskodó Gebasz Gyurcit Bécsben.
Bécsben, ami ugyebár
a szívem legkedvesebb városa. Tehát két szuper, napos, meleg napot töltöttünk Bécsben, bejártuk az állatkertet, mely Európa legrégebbi állatkertje, sétáltunk a városban, este söröztünk a Rathausplatzon, majd vasárnap olyan helyen jártunk, amit még én sem láttam soha:
Kahlenberget és
Leopoldbserget látogattuk meg. Csodás a kilátás innen a városra.
Arról nem is beszélve, hogy Ádám minden egyes helyről tud legalább egy érdekességet vagy kis anekdotát, így tiszta élmény vele várost nézni. Szóval remek kikapcsolódás volt mindkettőnknek és megint egy kicsivel többet tudtam meg Bécsről.
A következő hétvégét Csillával egy magyarországi kalandozással töltöttük, vicces kis kincskereső túra keretein belül bejártuk (kocsival) a velencei-tavat, Veszprémet, majd a Balaton környékét. Utána este móka, kacagás, party time.
Közben kitűztem az Oktoberfest második időpontját, nevezetesen október 2-4-et. De csak Móniék jelezték, hogy szívesen jönnének velünk (köszi Móni!), így csökkent a valószínűsége, hogy elmegyünk. Aztán Pali hazajött azzal a hírrel, hogy munka ügyben úgyis mennie kell Párizsba okt. 5-7. között, az egyik francia kollégája pedig pont nyaralni lesz előtte héten és felajánlotta nekünk a lakását. Tehát eldőlt a dolog: péntektől hétfőig Párizsban töltünk egy hosszú hétvégét. El sem hittem, hogy Benoit ennyire jó arc, ránk bízta a lakását, a kulcsait, mindenét ismeretlenül négy napra. :o
Szóval irány Párizs! :)))
Láttunk sok szépet, minden nap kifulladásig, éjfélig jártuk a várost, láttunk mindent, amit az útikönyvek szerint kell és még egy kis francia hangulat is belefért. (Találkoztam életem első normális francia fiataljaival egy hangulatos ebéd keretein belül, aminek a végén még Will, a fekete illuzionista is megjelent. ;))
Azt hiszem, minimum két minialbum lesz belőle, egy Paris by night és egy rendes. :)
Sőt, még itt is jártunk.
Temple du Scrap, nem semmi! Óóóóóóriási nagy alapterületen az összes ismert scrapbook márka, a legújabb, legtrendibb cuccok, a legjobb könyvek és magazinok, minden, amit el lehet képzelni. És csak és kizárólag scrapbook. Bár be kell vallanom, az árak itt is iszonyatosak voltak, így csak egy bélyegzőszettet kaptam Palitól párizsi emlékként. :)
Ja és a franciáknak van vagy hat különböző scrapbook magazinjuk és egy csomó saját könyvük is. Itt a követendő irány. :)
Na, mindezek után eldöntöttük, hogy ezt a hétvégét itthon töltjük. De persze nem átlagos módon, veszünk egy Budapest útikönyvet, készítünk útitervet és bejárjuk a várost turista szemmel. Ha már így belejöttünk a városnézésekbe... :)))
