Badacsony - a mi hegyünk

A hosszú hétvégén három napra elhúztunk Badacsonyba a Néppel, ekkora Népem már nagyon rég volt utoljára: nyolc, néha meg tíz ember. Tiszta osztálykirándulás :-)
Még az időjárás is jól sikerült, a programról nem is beszélve, mondjuk a szervezőtől - én voltam - levonok öt pontot, amiért hazafelé 3 embernek vonattal kellett jönni, de ebből az egyik nyilván én voltam büntetésből.

Ha arra jártok, a Villa Tolnay Borházba mindenképpen érdemes bejelentkezni egy borkóstolóra, csak előtte nem szabad megkérdezni a Tourinformot, hogy milyen messze van, mert azt állítják, hogy 15 km - Csobánchegyen van -, a Miditouristnak meg eleve halvány dunsztja nincs, hogy egyáltalán létezik ilyen borászat. Amiatt meg kapásból hülyének nézik az embert, ha elárulja, hogy GYALOG akar odamenni, pedig aztán tényleg nem olyan nagy kunszt, és szerintem valójában még 10 km-re sincsen Badacsonytól. Az van, hogy lassan vennünk kéne pár térképet.

A Kopasz Fickó (neve is van, Nagy László) borai iszonyat jók, vannak vörösek is, Pinot Noir meg Cabernet Sauvignon (asszem), de őszintén szólva akárhogy próbálkozom, a Pinot szerintem nekem soha nem lesz a barátom, a Cabernet esetében meg nem bírtunk elvonatkoztatni Villánytól, szóval inkább a fehérektől voltunk elájulva, azoktól viszont teljesen. Az volt nagyon mókás, amikor pl. az olaszrizlingből megkóstoltunk három évjáratot, és csak kamilláztunk, hogy mi minden bír történni ugyanazzal a borral néhány év alatt. Azt meg nem is értem, hogy miért gondoltam hosszú évekig azt a baromságot, hogy én nem szeretem az olaszrizlinget. Meg a rizlinget úgy általában. Mert ittunk rajnait is, és gyakoroltuk felismerni a borban a "petrolos" aromát. (Én egyáltalán nem bánom, ha egy borász "hülyének néz" - ha egyszer valóban az vagyok az ilyesmihez, akkor tök jogos - , amennyiben képes és hajlandó lejönni a szintemre, és ott úgy elmagyarázni, hogy értsem. A srácnak egyébként tényleg volt egyfajta stílusa, ami nagyon megosztotta a társaságot, engem speciel szórakoztatott, mások pedig kicsit zokon vették, de minek.)

Ha mentek, kérjetek hagymás-paradicsomos ágyon sült "disznóságokat". Kenyérrel és uborkával igazi királyságos lakoma.. És van szilvás meg túrós rétes is! Csak persze utána elég nehéz összeszedelődzködni és elindulni visszafelé.

Tudok ám még kihagyhatatlan programot javasolni. Badacsonytól 6 kilométerre van Káptalantóti, ahol minden vasárnap délelőtt kinyit az őstermelői piac. Pénzt ne vigyetek, mert elköltitek :-) Van friss, meleg pogácsa, egyfolytában sül a kenyér a kemencékben, a különböző ízesítésű sajtokat meg is lehet kóstolni, de kaphatunk egy falatkát a házi sonkákból és kolbászokból is. Ezerféle méz, szörp, lekvár mind-mind haza akar jönni az emberrel, szóval nagyon erősnek kell lenni, hogy valamit azért ott is hagyjunk :-D Tíz óra után viszont a piacozás élvezhetetlen lesz, mert addigra odaér a tömeg. Mi hősök voltunk, és az előző, hosszúra nyúlt éjszaka után időben felkeltünk, és már fél kilenckor ott vigyorogtunk. Ja, és csak mondom, hogy a mézes-málnás ivójoghurt kötelező!

A második napunkat a káptalantóti piac után a badacsonyi hegynek szenteltük. Elindultunk felfelé, a kedvenc helyeinken meg-megálltunk, és eliszogattunk egy-két kancsó mézillatú, szörpízű muskotályos fröccsöt, vagy épp egy kis szürkebarátot, mert ez a Hagyomány. Ketten voltunk annyira elszántak, hogy felmentünk a Rózsakőig, ott nyújtózkodtunk egy kicsit a napmeleg kőkorláton, aztán visszacsatlakoztunk a társasághoz, akik idén még a Szegedi Rózáig se jutottak fel - ki is maradt az ürmösbor, mert azt csak ott LEHET inni (igen, ez a Hagyomány, máshol nem iszunk ürmöst :-)
Ezután jó alaposan megnéztük a kilátást a Hordó borozó mögül, majd este szépen lecsordogáltunk még a pavilonsorra, amit igazából annyira nem kellett volna, inkább már csak néztük egymást, de valahogy nem volt kedvünk véget vetni a napnak.

Elfáradtunk, nem aludtunk, leégtünk, izomlázunk lett, szóval minden a tervek szerint alakult, ilyen egy tökéletes hétvége. Majd a hétköznapokon kipihenjük magunkat.









 

A torna jótékony hatásai

Majdnem egy éve járok pilatesre. Kizárólag egészségügyi indíttatásból kezdtem, hogy a gerincsérvem ellenére is tudjak valami mozgásformát végezni mégis, sőt éppen azért, hogy a vacak fájós derekamat karban tartsam valahogy, mert őszintén szólva a műtéttől úgy félek, mint ördög a szenteltvíztől, de legalábbis valami hasonló.
A pilates remek választásnak bizonyult, a derekamat ugyan reggelente eltart egy darabig beüzemelni, de aztán viszonylag rendesen működik naphosszat.
Mellékhatásként pedig szebb a tartásom, egyenesebb a hátam, egyszer csak kiderült, hogy van nekem derekam is, vagy időközben kinőtt, szóval formásabb és szebb lettem.
Virulok, és ezt úgy tűnik, mások is észreveszik.
Minden bizonnyal ezt szúrta ki az a fiatalember is, aki sakálrészegen odajött hozzám a minap egy augusztus huszadikai koncerten, és az összes maradék koncentrálóképességét összeszedve jólnevelten azt mondta nekem, hogy aggyegycsókot kérlekbazmeg.

Szervezés felsőfokon

Amikor az embert a barátai áthívják játszani, olyankor két alapvető kérdést kell tisztázni. Az egyik, hogy mikorra kell menni, a másik, hogy mit kell vinni. Az egyeztetés nálunk tegnap hosszú-hosszú... másodperceket vett igénybe.
Megközelítőleg így zajlott:
- És mikorra menjek?
- Hát, ne túl korán, szerintem ma is sokáig fogunk inni.
- Aha. Jó. Akkor felkelek VALAMIKOR, sütök VALAMIT, aztán megyek.
- Na, ÍGY pont jó lesz. Majd azért hívjál fel, amikor indulsz.

Mekkora bulikirálynő vagyok

Akkora, hogy a koncertről, amire a Csajok elvittek, kb. a harmadik szám után elmenekültem, mert HANGOS volt...
Már előtte is kínlódtam, hogy nincs is igazán kedvem bemenni (kuss, bejössz), meg nem biztos hogy megéri megvenni a jegyemet, ha én esetleg félóra múlva meglógok, inkább hazamennék most (kuss, nem mész sehova), aztán bementünk, de túl közel álltunk a hangszóróhoz, és a zene első hangjára nekem akkora lett a gyomrom, mint egy szem földieper, és asszem, talán a fülemen próbált kijönni. De hát tényleg jó zene volt, meg hát a Csajok is mit szólnak, ezért meghallgattam az első negyedórát, aztán pánikszerűen távoztam.

Meg kéne szerezni ezt a Naprát itthonra, és hallgatni szépen halkan. A Csajok most egy darabig biztos úgysem hívnak sehova.

Bók a javából

Azért jó, ha legalább egy főiskolai csoporttárs is dolgozik az emberrel egy munkahelyen, mert tutibiztos, hogy minden körülmények között számíthatok az őszinte és elfogulatlan véleményére, mint ahogy pénteken is elhangzott ez a kedves kis párbeszéd kettőnk között (ja, csütörtökön bulizni voltam):

- Hű, te tényleg szarul nézel ki.
- MICSODA?!, én szép vagyok.
- Nem azt mondtam, hogy nem vagy szép. Azt mondtam, hogy szarul nézel ki.

Hát kellenek nekem ellenségek, amikor vannak ilyen barátaim? :-D

A hidegre való tekintettel

Nem kezdek énekelni, ellenben mutatok egy hótehenet. Íme.


Ez a hótehén még akkor történt, amikor decemberben mentünk a pecsába Quimby-koncertre a Gyalázatossal. És gondolom, mondott valami olyat, hogy nem merek belefeküdni a hóba, vagy mittudomén, esetleg az is előfordulhat, hogy nem is kellett provokálni, már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy visítottam, mint a szopósgörény, miszerint gyorsabban fényképezzen, mert fázik a hátam.

A boldog új év...

...két jóképű fiatalember társaságában köszöntött rám. Korábban még jobb volt az ivararány, mert fél 10-ig három jóképű fiatalemberrel múlattam az időt. Csak aztán egy - a saját példány - lelépett dolgozni.
A maradék kettő kölcsöndarab volt, akikkel sokáig rágtuk a kérdést, miszerint elmenjünk-e valahová, de arra jutottunk, hogy ahhoz fel kéne öltözni, ki kéne menni a hidegbe, és úgyis esik az eső, és különben is milyen rossz lenne álmosan hazajönni hajnalban. (Meg nálam jobb volt a kaja.)
Így aztán békésen eliszogattunk fél négyig, addigra meghallgattuk (és szanaszéjjel szórtuk) az összes fellelhető bakelitlemezt, majd elmentünk aludni.

És ha igaz, hogy egész évben azt fogom csinálni, amit január elsején, az elég ciki, mert gyakorlatilag egész nap fetrengve tévéztünk a szőke csávókkal.
Rosszabb társaságom sose legyen :-)

Mentés másként

Elmenteném a tegnapi napomat, és mindig, amikor valamiből elegem van, akkor megnyitnám nézegetni.
Amitől egy nap szép lehet, az a tegnapban mind megvolt.
Korán ébredtem, esett a hó, bentről nézni imádom. Kint fázni benne már nem annyira vicces, de az csak este következett :-)
Befejeztem a kézmelegítőket, tetszenek, meg vagyok elégedve, szép ajándék lesz belőlük.
Húgom egy kistündér volt egész nap (mikor meg nem, olyankor mondtam neki, hogy böjgár, és akkor megint vigyorgott), sokat segített, aranyos volt, barátságos.
Finom ebédet főztem Judit kedvére (kapros-kefires céklalevest, és almás-fahéjas palacsintát), szépen evett a Golyófejű, de nem is csoda, mindent ő választott ki, én csak engedelmesen megfőztem neki, amit kívánt.
Délután Juditkát az öcsém elvitte hozzájuk, hogy én este mehessek koncertre a Gyalázatossal. (A Gyalázatosnak ez nem a neve, csak az eposzi állandó jelzője, "keresztanyja" ki más is lehetne, mint Judit... és egyébként ő a Londonban élő barátnőm, épp hazajött karácsonyra, mondom én, hogy csupa öröm volt ez a nap.)
Aztán hívott telefonon egy cimbora is - nyilván egy doktorúr -, és mivel nem jöttem rá, hogy mit szeretett volna, ezért arra következtettem, hogy csak kedve támadt egy kicsit beszélgetni velem, és hát ennek megint örültem.
Hát még annak, hogy egy másik cimbora - semmiféle fokozat, de csipszar tizenéves kora óta ismerem, ámbátor akkoriban én is csipszar tizenéves voltam, csak keményen 3 évvel idősebb - szólt, hogy jön a koncertre a barátnőjével, és majd fussunk össze. Hurrá!!!!!
Este 6 felé ért oda hozzám a Gyalázatos, és pletykáltunk, meg boroztunk, meg átadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat, és a nyakigérő hóban elindultunk a Pecsába, külön sikerélmény, hogy odataláltunk. És közben szép havas, meg vicces-vigyorgós-hóemberfejű fotókat készítettünk.
A Quimby-koncert hatalmas volt, nem mentünk most be a tömegbe, de nem is baj.
Külön örültem, hogy a cimborám nem adta elő a "most épp van csajom, ezért most épp nem vagyunk annyira jóban" című magánszámát, pedig erre néha kicsit hajlamos, de már neki is van ősz haja, szóval hátha mégis normális ember lesz belőle a végén :-)
Ja, és odafelé hóangyalkáztam (aztán csodálkoztam, hogy méééér' van hó a zsebemben :-), visszafelé meg ettünk hotdogot, aztán kicsit széjjelfagytunk, rossz buszra szálltunk, ezért másikat kellett várnunk a Határ úton, beázott csizmában, vizes zokniban. De végül hazaértünk, és bezuhantunk aludni.
Nagyon, de nagyon, de nagyon jó nap volt.

Voltunk megint koncerten

Jól elmentünk Kispálra a Többiekkel. Többiek gyűjtőnév alatt értendő néhány darab doktorúr - mert mostanában finnyásan megválogatom, hogy egyáltalán kikkel mutatkozom :-) - és több darab barátnő illetve ismerős.

Volt nagy alapozás, mert a mexikói nászutasok egész komoly gasztronómiai bemutatóval készültek, ez jelentős részben folyékony halmazállapotú - és alkoholtartalmú - dolgokból állt, ennek köszönhetően egy idő múlva már nem tudtam kellőképpen koncentrálni a fényképes élménybeszámolóra, csak rinyáltam, hogy mennyünkmá', mennyünkmá'. Kisebb csoda, hogy ki nem vágtak, hogy jó, akkor mennyémá', de egyedül.

Azért persze csak odaértünk egyszer. Addigra mi már megrendeztük a saját Kispál-koncertünket, magyar-halandzsa keveréknyelven.

Ősz hajszálaimról és hajlott életkoromról újból teljesen megfeledkezve már megint a legnagyobb tömeg kellős közepén kötöttem ki, de most vittem magammal egy doktorurat, hogy legalább a jogi képviseletem meg legyen oldva, ha netán lerúgnák a fejemet, de hálisten kiderült, hogy nemcsak a szája jár, hanem átmeneti testőrként is meglepően jól használható, így végül aztán nem is rúgták le a fejemet, sőt ha emlékezetem nem csal, akkor most kivételesen nem is löktek fel.

A koncert pedig jó volt, és a végén azért sikerült megtalálnunk a Többieket is, akikkel az eredeti elképzelés szerint mind együtt szerettünk volna bulizni, de valaki mindig elveszett.

A történethez már csak annyit tennék hozzá, hogy éjszaka a Pecsából Kispestre hazamenni ocsmány egy dolog.

Álruhás királylány vagyok

Igaz, ha jól vagyok informálva, más rendes álruhás királykisasszonyok általában libapásztorlánykának álcázzák magukat, én meg libának, de ami tény, az tény.
Az én kedvemért, kérem, ma éjjel nulla óra tizenöt perckor megállt az utolsó 50-es villamos az Üllői úton egy útkereszteződésben (!), ahol egészen nyilvánvalóan nincs is villamosmegálló.

Másnap

Értetlenül állok a jelenség előtt.
Bár inkább ülök, vagy még inkább fekszem.
Voltam tegnap bulizni, és pontosan ugyanazt ittam, mint máskor, és nem is többet, mint máskor, de mégis csúnya véget értem a tegnapi buliban, majd a mai nap is csúnyán kezdődött, és még mindig nem sokkal szebb, a fejem ugyan nem fáj, de a gyomrom, az halálosan készen van, és nem bírom a tegnapi olívabogyós kifli után maradt illatot, meg a szomszédból érkező főzés-szagot, meg a klotyóban átszivárgó cigarettafüstöt, és jajnekem, még a kávémat is alig bírtam letuszkolni, és sok vizet kéne inni, de még attól is undorral fordulok el.
Viszont így értelmet nyert, hogy miért is vásároltam én tegnap TÖBB doboz kaukázusi kefirt is egyszerre, ezt ugyanis egyébként nem tudtam volna megindokolni, mert általában leginkább egyet se szoktam.
Igaz, hogy csak cseppenként bírom fogyasztani, de mindenhová úgy járkálok a lakásban, hogy lóg a fejeből kifelé a kefiresdoboz, nem lenne gyenge rákötni egy infúziósállványra, akkor tologathatnám magam mellett, és egy hosszú szívószállal adagolnám magamba folyamatosan, mert azért azt hiszem, intravénásan mégsem lenne túl célravezető.

A négynapos hétvége tanulságai

1) Nempánikol, nemkapkod, megnézi higgadtan még egyszer (kétszer, háromszor), és akkor előkerül a fülbevaló is a táska aljából, ahol egyébként mindvégig ott kárörvendezett rajtam.
2) Azonnal kell egy Greatest Hits of Billy Idol (nemröhög!), olyan jót buliztam a Dancing with Myself-re, hogy még akkor is akaromakaromakarom otthonra, ha a továbbiakban is csak magammal táncolok rá, mert attól tartok, hogy ez megin' egy olyan zene lesz, amit senki más nem hajlandó meghallgatni :-)
3) Gerincsérvvel nem pogózik. Mer' fájni fog. De nagyon.
4) Pincelátogatásra nem aznap próbál bejelentkezni, hanem szépen előre gondolkodik.
5) Többnapos vidéki turnézás előtt legközelebb okosan betáraz valami kaját, különben csúnyán meglepődik, mikor hazaér, és nincs mit enni.

+1) A Percy Shawl zabálja a fonalat, máskor nem hetes tűvel kell nekiállni tolnai gyapjúból, hanem valami vékonyabb tű-vékonyabb fonal szerkóval kötni, mert már most akkora, mint egy lepedő - és még 20 sor hiányzik-, és a) nem lesz hol blokkolni, mert kilóg a lakásomból, b) akkora böszmeteget, amekkora ez blokkolás után lesz, még hordani se lehet...

Most már Szolnokon is voltam

Szilviék elvittek magukkal Szolnokra, az ő Zoli nevű cimborájukhoz, akit később lelöktem a padról, és leesett.

De nem így kezdődött, hanem előbb strandoltunk, és nem akartam belemenni a hideg vízbe, mert hideg volt. Ha fiú lennék, tudnám mutatni, hogy szerintem mennyire volt hideg, de én nem vagyok fiú, ők meg különben nem is fáztak benne, csak én. A termálmedencében meleg volt a víz, viszont koszos, büdös, és unalmas, mert mióta öregszem és banyulok is elfelé, azóta ijjajj, nem élvezem én a strandot, mert abban csak a napon szunyókálás szép és jó, úszkálni általában lusta vagyok, labdázni nem szeretek, a csúszdán meg félek, ja, tudom, sok a bajom, maradjon is az ilyen inkább otthon, de egyébként ez a strandolás most elég jó volt ám, mondjuk a veszteség oldalon kénytelen vagyok feltüntetni a fülbevalómat (pedig azt - brühühűűű - pont szerettem nagyon), ezzel együtt jó volt, csak berregtek az ellenszenves harci helikopterek, valami légimicsoda volt, más rendes emberek azt nézték, amíg mi strandoltunk helyettük.

Aztán hazamentünk, ittunk, elindultunk lekésni a tűzijátékot, (jelentem: remekül sikerült), aztán odaértünk, ittunk, találkoztunk antiszociális emberrel, ittunk, átsétáltunk másik helyre, találkoztunk további emberekkel, ittunk, visszasétáltunk előző helyre, ittunk, aztán nem sikerült táncolni és megszöktem, aztán pálinkát is ittunk, meg még pálinkát, és utána elmentem inkább bulizni, a többiek nem akartak, aztán én még énekeltem Proud Maryt antiszoc. emberrel (vált.kedv. még egy Zoli), mert azt állította, hogy nem tudom a szöveget, pedig az konkrétan ő volt, aki nem tudta, én meg az voltam, aki de, ja, közben elmentünk inni, aztán András jött velem bulizni, aztán belelépett egy gödörbe és megrándította a bokáját, és aztán ezért már csak egyedül buliztam, na meg még a sok ismeretlen szolnokiak is ott voltak persze, aztán taxit hívtunk, aztán a házigazda nem tudta a saját címét mert be volt rúgva, de mi tudtuk és megmondtuk, és így jutottunk haza.

Jó buli volt, na.

Aztán reggel felébredtünk, másnaposak voltunk mind, és eljöttünk, és aztán délután a telken fröccsöztünk nagybácsiékkal.

Holnap meg megyünk Szekszárdra inni.

Te jó ég, hány éves is vagyok én? Ezt a huligántempót már tíz éve se nagyon bírtam, mi a fene ez, kapuzárási pánik? :-D

Mit ne vigyünk vendégségbe?

Például szénné égett süteményt. Mert az ugye ehetetlen. Viszont legalább megpróbáltuk. Aztán hívjuk fel legörbülő szájjal a házigazdát, aki persze mondja azt, hogy ugyanmár, nem is kell hozni semmit. Deaznemjóóóó, tökcikiiiiii, mongyálmárvalamiiit. Jó, legyen egy dinnye.
Menjünk tehát dinnyét venni, hogy legyen mit elvinni a vendégségbe. A dinnyét csak nem rontom el.

Például repedt dinnyét se vigyünk vendégségbe. Mert az ugye gusztustalan. Jó, hát volt ott még egy fekvőrendőr, amit nem vettünk észre, jó, hát megrepedt, de csak egy KICSIT (aha, peersze), és AMÚGY biztos finom. Egyébként az volt, egyébként el is fogyott, egyébként.

Például bolti szörpöt se vigyünk vendégségbe, kivéve akkor, ha a sütit szénné égettük, a dinnyét meg eltörtük (na ugye, hogy azt is el lehet rontani!!!!), de hát valamit mégis, pláne hogy ezt aztán tuti nem tudjuk elrontani :-)) Ja, bodzás volt, finom.

Pédául ne nagyon vigyünk vendégségbe befordult zakkant kistestvért sem, mert ő el fog vonulni, magára fog csukni egy szobaajtót, és nem fog előjönni, ha meg mégis, akkor azt fogja mondogatni unos-untalan mindenkinek, hogy Irmuskaaaaaaa, és aztán a mindenki egyesével oda fog jönni megkérdezni, hogy tulajdonképpen persze semmi gáz, de úgy MÉGIS kicsoda már az az Irmuska, de ez alapvetően azért már minimális égésfaktorral átvészelhető. Meg különben is, a Húg szereti a vendégséget, és hálistennek többnyire a Vendégség is szereti a Húgot, így megvalósulhat a boldog egymásra találás, Irmuska amúgy, just for information, az anyukánknak volt egy ismerőse, konkrétan a főnökasszonyának a nagynénije (?), vagy valami más rokona, most már alhat mindenki nyugodtan.