Rettenetes figura, még mindig nem sikerült rávennem, hogy beszéljen néha a szájával. Helikoptereket röptet a lakásban, a szívén igazságosan megosztozunk a kis kék bogárhátúval (én jobban főzök, a bogár viszont nem pofázik annyit), és hozzá képest Pató Pál úr egy kapkodó idegbeteg, de ha jövő hétfőn valaki megkérdezné, hogy az elmúlt év tanulságait figyelembe véve még mindig szeretnék-e hozzámenni, akkor pont ugyanúgy bőgve mondanék igent.
Jó lenne ezt mostantól kezdve minden augusztusban leírni :-)