Ajándék félszabadnap

A tíztől tizenkét óráig tartó elfoglaltság az nemhivatalosan még akkor is lógásnak számít, ha ezalatt az idő alatt egy, a munkánkhoz egyébként valóban szorosan kapcsolódó, a legfőbb főnökünk által tartott előadást hallgattunk meg, viszont a hivatalba nem kellett bemenni előtte, meg visszamenni se utána :-D

Mondjuk minket a kutya nem hívott volna - nagyon a tápláléklánc legalja vagyunk-, csak a mindközüli legnormálisabb főnökünknek eszébe jutott, hogy esetleg minket is érdekelhet, amin tavaly október óta dolgozunk, mint a güzü. És egyébként tényleg, azonnal és kórusban mondtunk igent, amikor megkérdezte, szeretnénk-e meghallgatni, mert akkor a mi létszámunkat is leadja.

A járulékos előnyeire csak később ébredtünk rá, de annál nagyobb örömmel. Péntek délután háromnegyed kettőkor már a szatyorból pakolni kifelé otthon, mert végeztem a piacozással, ez valami egészen ritka ajándéka az életnek :-)

Bükk, mert szeretem

Hétvégén végre elmentünk kirándulni - vettünk ki péntekre egy nap szabit, szóval hosszú hétvége volt -, barangoltunk egyet a Bükkben, mert az az egyik kedvenc helyem.
Találtunk egy szuperjó kis vendégházat Répáshután, és ott szálltunk meg, de igazából csak aludni jártunk oda, mert egész álló nap kirándultunk pénteken is meg szombaton is.
Jó nyomorult formában vagyok, a 20 km-es túrát a kedvemért le is kellett rövidíteni jó alaposan, úgy 15-re, de hát most ennyit sikerült, majd legközelebb hallgat rám a Dani, amikor nyígok, hogy sokkal gyakrabban kéne ilyen szabadtéri programokat szerveznünk. Mondjuk úgyse fogunk, de tervnek nem rossz :-)

Aztán mostantól kábé egy hónapig soha többé nem érünk rá pihenni hétvégén (se), szóval remélem, kitart az összegyűjtött élménycsomag a következő alkalomig.

Szigor van nálunk

Meg lomtalanítás. A házastársi perpatvar elkerülése érdekében önként megválok a főzős magazinjaim túlnyomó részéről. Annak ellenére fájdalmas, hogy az utóbbi - mittudomén - két-három évben szinte csak a netre korlátozódom, ha receptötletet keresek. Meg Horváth Ilonára, de az evidens.

Mekkora szerencse, hogy a kötős-horgolós mániámat többnyire amúgy is onlájn élem ki... ha lennének magazinjaim, azokat biztos nem dobnám ki ilyen egyszerűen :-D