Fejlődöm technikailag

Na tessék, tegnap óta mosogatógépem van. Jó, igazából megvan már kábé egy hónapja, csak a Mérnök Úrnak nem volt ideje beszerelni.
Remélem, nem kell majd ezzel is azt az iszonyatos hercehurcát végigjátszani, amit a szülei csinálnak minden egyes alkalommal, mert náluk ahhoz a nők nem értHETnek, hogy egy mosogatógépet hogy kell rendesen és tisztességesen bepakolni. Ebből aztán cirkusz van.
Ha ennek a mániának csak a csíráját is felfedezni vélem, onnantól kezdve boldogan ruházom át a mosogatógéppel kapcsolatos összes teendőt a Férfinépre. Úgyis azért kellett a gép, mert ő elméletben szívesen segítene nekem mosogatni, csakhogy utálja. Gombot nyomni nem utál.

Amúgy meg autósiskolába járok, egyelőre a kresz-tanfolyamnál tartok, és november közepén kéne majd levizsgáznom, hát mit mondjak, egyelőre negatív. (Az érdeklődésem is meg a nyom is, amit az eddig tanultak hagytak bennem.)

Ha netán sikerül, és mehetek vezetni tanulni, az is eléggé kétesélyes, de én mindkét esetben kizárólag jól jöhetek ki a dologból, már kiszámoltam.
Az első eset, hogy megtanítanak vezetni, és átmegyek majd a vizsgám. Végül is akkor lesz egy jogsim, ami tényleg nem hátrány.
Ha pedig mégis az jön be, hogy ez nekem nem való, és nem is sikerül átrugdosni többedszerre se, akkor a Dani legalább egyszer és mindenkorra leszáll erről a vezetés nevű vesszőparipájáról, és békén hagy vele a továbbiakban.
Valójában egyik opció sincs ellenemre :-)
(Bár titokban nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy én egyrészt felfogjam a közelekedési szabályokat, másrészt alkalmazzam őket, miközben egyedül vezetek egy autót, megfogadtam, hogy ezt félrerakom, és a legjobb képességeim szerint fogom teljesíteni mindazt, ami rám vár. A fentiek alapján rosszul semmiképp nem járhatok.)