Best of barátaim

- Mit keresel?
- Azt az izét.
- Ott van kint a padon.

- Pölöske. Ott nem valami szörp van?
- Az nem Szob?
- Az nem Piroska?

Dezodortesztelős bejegyzés

Nyáron az egyik kedvenc hobbim a dezodorok próbálgatása volt. Tényleg szeretnék alumíniummenteset használni, de nehéz jót találni, néha még a mindenféle csúnya és káros dolgot tartalmazó cuccok is teljesen hatástalannak bizonyulnak. Elmondom, miket próbáltam ki, és hogy jártam velük. Tök szubjektív beszámoló következik.

Yves Rocher levendulás golyós dezodor: egészen korrekt. Nem dönt anyagi romlásba, az illata tartós (spinning után is megmarad). Ezt használom a mindennapokban leggyakrabban, kivéve, ha parfümöt is szeretnék fújni magamra. Ha jó nekem aznapra a levendulaillat - és általában jó - akkor tuti választás. (Többféle illatban is kapható, de én erre annyira rácsavarodtam, hogy nem is próbáltam ki mást.)

Nivea Pure and Natural alumíniummentes stift: csak simán nem jó, de cserébe legalább annyira nem is drága. Nyáron nem sokat ér, majd azért kipróbálom az őszi, nem-annyira-izzasztó klímában is.

Bionsen kristálydezodor: veri a mezőnyt, bár kicsit drága, de cserébe 5-ször lehet újratölteni vízzel. Estére azért picikét "elfárad". Teljesen illatmentes, bármilyen parfümöt lehet mellé használni. (Volt 50%-os pontgyűjtős kuponom, úgy azért egyáltalán nem került sokba.) Ja, és mindenhová lehet fújni.

Bioderma (golyós): előre is elnézést mindazoktól, akiknek esetleg bevált és szeretik, de szerintem egy rakás sz.r. Akcióban vettem (egyet fizet, kettőt kap), barátnőmmel közösen teszteltük kíváncsiságból, egyikünknek sem jött be, sőt, ezzel értük el azt a sikert, hogy konkrétan büdösek voltunk délutánra. Pedig nem is "mentes". 

Vichy golyós dezodor: ezt is csak akcióban érdemes venni, vagy még úgy sem. Valamivel azért jobb -  és valamivel drágább - , mint a Bioderma, de nem nagy durranás. És ebben is van alumínium, ha jól emlékszem.

Naturland Solutio Antisudorica: na, ha valami, akkor EZ durva. Párszáz forintért ipari mennyiségű brutális hatóanyag. Tökéletesen működik, de nem nagyon bírja a bőröm, ezért kizárólag olyankor használom, amikor valami speciális bevetés van. Vagyis ritkán.

Valamelyik fújós Rexona: vettem a százforintosban egy miniméretűt, mert pont kellett, de nem volt nálam. Jónak jó, csak fura, mert évek óta nem használtam hajtógázosat, nem is tudom, miért, biztos arról is olvastam valamit.

Hát ennyi. Azért ha tudtok valami tutit, akkor szóljatok :-) 

Papírgyár

Szerintem eléggé haszontalan dolog, hogy az ingyenes Metropol-újságokba beletesznek mindenféle különálló reklámanyagokat. Aki ezt kitalálta, valószínűleg még soha nem járt reggel pl. a Határ úti metróállomáson, ahol ilyenkor bokáig lehet gázolni szórólapban, ami kicsúszik, leesik, de az emberek észre se veszik, ha meg észreveszik, akkor nem hajolnak le érte, onnantól viszont akárhogy is nézem, nem szórólap, hanem szemét.
Aki meg nem ejti el véletlenül, szerintem az se olvassa el soha, mert csak útban van, ezért kiveszi az újságból, és jó esetben bedobja az első kukába, rosszabb esetben meg direkt ledobja a többi közé.

((Pont annyi értelme van, mint ezeknek a hülye nemzeti konzultációs kérdőíveknek, amire csak költik, költik a mittudoménhánymilliárd forintokat, de úgyse küldi vissza senki, aminek szerintem a kormány csak örül, mert igazából úgyse érdekli, hogy mit válaszol az aljanép. Vagyis Nemzet, bocsika. Olyat egyébként nem lehetne, hogy én mondjuk nem kérek több kérdőívet, és ide nekem a ráfordított összegből egy főre eső lóvét? Szórólap-ügyben dettó.))

Kiakaszt ez a vasút

Pedig én tényleg nem szoktam rinyálni, ha késik a vonat 5-10 percet, mert azon az 5-10 percen igazán nem múlik semmi. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor még azon az 50 percen se, amennyit tegnap bírt késni az IC Miskolcról hazafelé.
Na de azért álljunk már meg egy pillanatra.
Illetve nem, nem, nehogy megálljunk, késtünk már így is épp eleget...

Én csak egy teljesen egyszerű utas vagyok, és beismerem, hogy nem a MÁV üzletszabályzata és a hasonló apróbetűs dokumentumok a kedvenc olvasmányaim. És nem tudom fejből a vasútvonalak számozását sem.
Valahol biztosan közzétették, hogy a Budapest- Miskolc vonalon lassújeleket (így hívják?) vezettek be, meg van még vágányzár és sebességkorlátozás is, és emiatt most egy darabig - vagy soha többé - egyetlen vonat se fog sehová odaérni időben, de bevallom őszintén, hogy nekem eszembe se jut utazás előtt megnézni a vasút honlapján, hogy vajon nem folynak-e valahol valamiféle munkálatok, meg bombamentesítés és aknakeresőzés, meg ilyenek. Az ügyfélszolgálatra se megyek be minden egyes alkalommal, hogy megkérdezzem, szerintük minden rendben lesz-e a vonatommal.

Rémesen egyszerű utas vagyok, szinte már aljanép, de azért csak közöm van ahhoz, ha valahová egy órával később fogok megérkezni. Szeretném, ha az információt még akkor is megkapnám, ha nem kérem, vagy nem keresem. Óriásplakát-méretű felhívásokat szeretnék, vagy a hangosbemondóból időről időre felhangzó tájékoztatást, valami olyasmit, hogy a Miskolcra közlekedő akármelyik IC 10 perc múlva indul, várhatóan 30-50 perc késésre kell számítani, bocs. Akár az is jó nekem, ha a pénztáros vesz erőt magán, és a jegyen meg a visszajárón kívül még ezt az aprócska titkot is kiadja nekem a kisablakon keresztül, mondjuk ha másért nem, azért, mert jó fej.
És ha ebből eddig semmi sem jött volna össze, akkor még mindig marad egy lehetőség, a kalauz is tájékoztathatná az utasokat.

De nem, és én igazából nem tudom megérteni, hogy miért. Szeretem én a meglepetéseket, de azért ENNYIRE nem.

Bréking nyúz

Tegnap megkaptam Bence unokaöcsémtől az első puszit!
Valamit játszottunk, tök cuki volt (nem is verekedett), mondtam neki, hogy adjon egy puszit, ő meg odahajolt, és jól összenyálazta az arcomat :-D
Jön fel a kisgyerek, mint a talajvíz, eddig csak úgy "adott" puszit, hogy odatartotta nekünk a kis hörcsögpofiját, adjunk mi, ha annyira puszizkodni akarunk.
Most meg már ilyet is tud.
Olvadtam széjjel, mondanom se kell :-)

Javul a helyzet a manufaktúrában

Sógornőm rendelt egy nagyon rózsaszín kisponcsót. Nem Bence változtatja meg a nemét, hanem egy ismerős kislánynak lesz a második szülinapja. Ma elkészült a poncsó, és annak ellenére, hogy csakazértis belecsempésztem egy kis halványszürkét, Orsinak nagyon tetszett. A kis ünnepelt majd október elején kapja meg. Remélem, küldenek majd egy képet az első "bevetésről".

Akiket esetleg szintén megcsípett a horgolóbogár: a minta Annás blogjáról származik. A Kódfejtő néven is "elhíresült", leánykori nevén Nyári Naplemente poncsó leírását itt találhatjátok meg. Öt gombóc Takaró fonal kellett hozzá a Barkából (a világosrózsaszínből kettő, a többiből egy-egy, a lila teljesen elfogyott, a többiből maradt több-kevesebb), de szerintem ha valaki egyszínűt szeretne, ahhoz ebben a méretben négy is elég lenne. Négy és feles tűvel horgoltam. A nyakkivágástól a széléig az oldala kb. 35 cm.

Best of öcsém

Vitatkoztak, mert a sógornőm a szemére hányta, hogy lusta.

- Majd szerzek egy másik pasit, aki felteszi a függönycsipeszeket, megszereli a szekrényajtót, és nem szórja szét a ruháit.
- Én meg szerzek egy másik nőt, aki NÉMA.

Csupa rejtély ez a nap

Első rejtély: ha a vonat a most bevezetett sebességkorlátozások miatt késik, akkor azt miért nem teszik bele inkább a menetrendbe, hogy tudjunk róla, és ne csak anyázzunk, hogy mámeginkésikezarohadtvonat?

Második rejtély: hová lett a Tv Paprikáról a szinkron? Annyit kritizáltuk, hogy megunták, aztán tessék, nézzük angolul?

Harmadik rejtély: ki a fene az a Szabó Zoli, és hogy kerül a telefonos névjegyzékembe?

Nem tudom meginni, hazavihetem?

A Csillagásszal (nem csillagász) elmentünk tegnap, hogy iszunk egy meggyes sört a "belgában", aztán meg is ittuk, de még kedvünk volt maradni, szóval kértünk egy másik fajtát is (én boszorkányosat, naná).
Hamar kiderült, hogy ezt már nem kellett volna, mert mindketten inkább csak néztük a poharunkat, aztán az egyiket nagy nehezen legyűrtük ketten, de a másikra csak pislogtam bánatosan.

Végül megbeszéltem a pultos sráccal, hogy hazavihetem, mekkora szerencse, hogy pont csatos üvegben volt eredetileg, abba vissza lehetett önteni.
Azért igazából nem tudom, hogy más rendes emberek is haza szokták-e vinni a kocsmából a maradék sört, nekem mindenesetre sikerült :-)

Gumicsont, de most felháborodtam

Tudom, hogy épp eleget (túl sokat) nyivákoltam mostanában amiatt, hogy derosszazéletem, mérnincsnekemsenkim, disznómindenférfi.

De most kénytelen vagyok visszaszállni a vesszőparipámra, mert ma reggel HVG-t olvastam (lehet, hogy nem kellett volna), ahol azt írták, hogy "... olyan jogszabályok tervezgetését szivárogtatják ki, amelyek alapján ugyanannyi szolgálati év után alacsonyabb nyugdíj járna a gyermektelen nőknek." (Veszedelmes viszonyok, HVG, 2012. szeptember 22.)

Hát most már tényleg az eszem megáll.
Ezek a baromarcúak (elnézést) komolyan azt gondolják, hogy ez majd elősegíti a gyermekvállalást????
És komolyan azt gondolják, hogy akinek nincs gyereke, annak azért nincs, mert NEM AKAR, és emiatt büntetni kell?
Már így is másod- (többed-) rendű állampolgár vagyok, légyszi, pont kérni akartam, hogy még egy kicsit különböztessenek meg, és fokozzanak le, mert még erre se vagyok képes.

Az lenne még az igazi, ha az egyedülálló, gyermektelen nők mellé jófejségből kirendelnének állami inszeminátorokat, nem? És akkor nem pofázhatok, hogy nincs lehetőségem teherbe esni. (Az elvetemült szingli karrieristákat pedig MEGGYŐZNÉK, hogy mégis azonnal kell nekik egy gyerek.)
És akkor még nem is beszéltünk azokról a nőkről, akiknek minden vágya a gyerek, de nem lehet nekik. Ővelük mi lesz? A meddőség is büntetendő?

Egyébként tételezzük fel, hogy a magam részéről bevállalok egy "diszkóbalesetet", elkapok egy körre egy megfelelően részeg, ámde - még - viszonylag bizalomgerjesztő külsejű hímnemű egyedet, vagy pedig megkérem egy haveromat, hogy csináljon nekem gyereket, és bármit aláírok, hogy a későbbiekben semmiféle követelésem nem lesz vele szemben. Reméljük, fogamzóképes vagyok, és akkor OK, a dolognak ez a része kipipálva. Gyerek még bent nem maradt, tehát tegyük fel, hogy az én képzeletbeli picikém is megszületik valahogy. Laknom van hol, babafelszerelést lehet örökölni. Nem tudom, hogy a kemény százhúszezres fizetésemnek pontosan hány százalékát és mennyi ideig kapnám, de ebből télen kb. hetvenezer forint rezsire megy el, tényleg élhetnénk negyvenhétezerből KETTEN. Aztán - ha addig éhen nem halunk - eltelne egy-két év, és engem mondjuk nem vennének vissza dolgozni, mert a jelenlegi munkahelyem már most is elég nagy gondban van. Frankón lehetnék munkanélküli egy kisgyerekkel, akinek egyébként egyetlen darab élő nagyszülője se lenne ezekkel a fiktív apákkal. Létező apukával még talán szert tehetek egy garnitúrára.

Lehet így is biztosan gyereket nevelni, de CSAK azért hogy majd a nyugdíjelszámolásnál ne különböztessenek meg azoktól a nőtársaimtól, akiket az a szerencse ért, hogy megtalálták az életük párját, és boldog családban élnek egy-két-több kisgyerekkel, szóval nem tudom, hogy mennyire lenne értelme.

Arról nem is beszélve, hogy mindannyian sejtjük, pontosan mennyi nyugdíjat fogunk mi kapni az államtól, mire oda kerül a sor. Korra, nemre, gyermekvállalásra való tekintet nélkül mindenki ugyanannyit.

Igazijóbarát javítja az ivararányt

Nagyban táncoltam ezen a szombati esküvőn, a saját barátaim híján két, gyakorlatilag teljesen ismeretlen sráccal, amikor egyszer csak odajött a vőlegény, illetve hát bocsánat, addigra már újdonsült férj, beállt hozzánk, rám vigyorgott, és közölte hogy "na... bulizzál HÁROM pasival" :-)

Már megint hírbe hoztak

Jimmy meg Szilvi esküvőjén voltunk tegnap, jaj, szépek voltak, és kedvesek, és aranyosak, és nagyon jót buliztunk, olyannyira, hogy reggel fél 6-kor értem haza, négy körül indultunk a Normafától.

De hát ez az Ákos viszont tiszta hülye. Kezdte azzal, hogy a csoportképen megpróbált fél méterre állni tőlem, és mikor a fotós közelebb rakta, akkor meg minden baja volt, azzal próbálkozott, hogy ő nem fogja a kezét a vállamra tenni, most nem tudom, mit kellett szerencsétlenkedni, egyrészt nem az ő esküvői fotója, és oda áll, ahová mondják neki, méghozzá kussban, másrészt meg alapvetően szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy egész nyugodtan a közelembe jöhet.

Ez csak rosszabb lett, amikor a fotós kettesével fotózta végig a vendégeket, és hát mivel minket egymás mellé ültettek, szegény Ákosra rájárt a rúd - pedig eleinte örült, hogy legalább tudunk beszélgetni -, én nem is akarom tudni, milyen pofát vághatott, mindenesetre megkértek minket, hogy legalább próbáljunk úgy csinálni, mint akik kedvelik egymást, na, mondom, kitolok veled, jól odabújtam hozzá vigyorogva, már a fotós is röhögött, mondta, hogy nagyon jó, legalább egyikünknek sikerült.

Lett ez még így se, ugyanis a fickóval tényleg réges-régi ismerősök vagyunk (és egyébként kedveljük egymást :-), ennek megfelelően így is viselkedünk, piszkálódunk, beleeszünk egymás kajájába, elküldjük a másikat ide-oda igazából is, meg átvitt értelemben is. Sajnos a vőfély mellett ültünk, aki a fotóssal úgy általában az esküvőkről beszélgetett, majd vigyorogva megkérdezett minket is, hogy mi tervezünk-e valamit, szóval mondtuk neki hogy igen, kimegyünk cigizni.

Manufaktúra-hírek

Attól tartok, ez inkább valamiféle szégyentábla lesz, mert most akkor elszámolok az összes befejezetlen munkámmal.

1) Egy sálkezdemény japán virágokból, bordó csipkefonalból. Miután megtanultam és eléggé begyakoroltam a japán virág horgolását, letettem, másba kaptam, és azóta is ott van. Igazából tudom, hogy keskeny, és azt is tudom, hogy nem lesz elég hosszú, meg azt is, hogy nem fogok tudni hozzá további fonalat szerezni, ugyanis ez valami régesrégi tengerentúli közös rendelés, de már azt se tudom, honnan van és micsoda. Szegény, elég esélytelen.

2) Ülőpárnahuzat, virágos közepű nagyinégyzetekből, tarkabarka akrilból. Ld. fent. Begyakoroltam ezt a négyzetet (meg az összehorgolást "as you go"), kész lett a párnahuzat egyik oldala, aztán leraktam. Voltak olyasféle halvány elképzeléseim, hogy naponta csak 1-1 négyzet, és akkor talán egyszer kész lesz, de igazából ez hülyeség, mert nem foglalkozom vele.

3) A fekete lenpulcsim. No comment. Ezt nem tudom megmagyarázni.

4) Egy világoskék háromszögkendő, amire menet közben rájöttem, hogy nem tetszik, de annyira nem, hogy még lebontani is lusta vagyok. Közben mindenbe belegabalyodott, és el is kellett tépni a fonalat, remek, ezután majd már azt is utálni fogom, hogy össze kell kötni. Russian join, te gyönyörűség, alig várlak.

5) A brutálrózsaszín csíkos babaponcsó, Orsi sógornőm kérésére. Nem, nincsenek Bencének problémái a nemi identitásával, hanem egy barátnője kislányának kérte. Elég jól haladtam egyébként - október eleje a határidő - csak eszembe jutott egy másik félkész projekt, és ahhoz nyúltam vissza egy kicsit, ez pedig a...

6) Ten-stitch takaró, amiről nem is akarom megmondani, hogy mióta ülök rajta, benne lesz - ha egyszer elkészül - vagy fél kiló Kauni fonal, de most még csak ennek a felét raktam bele, nemrég csatlakoztattam a második gombolyagot, akkora, mint egy malomkerék. Viszont olyan egyszerű, mint a barlangrajz, igazi unatkozós munka, nem kell odafigyelni, lehet relaxálni. Ami ellene szól, és amiért kicsit ki is ábrándultam belőle, hogy időközben "sajnos" megtanultam rendesen kötni, meg kötésleírásokat értelmezni, és elég lelombozó felfedezés volt, hogy mindezidáig rosszul csináltam egyrészt a rövidített sorokat, másrészt a szemek felszedését a munkadarab oldaláról. És hiába tudom most már, hogy hogy kell(ett volna), már nem csinálhatom jól, mert akkor nem ugyanúgy fog kinézni, mint eddig.

7) Zoli meg kért egy kesztyűt, ujjatlant, hogy tudjon benne télen is cigizni :-D Mivel momentán ez ígérkezett a legizgisebb programnak, választottam hozzá fonalat, meg próbakötöttem egy kicsit, az eredmény felemás, mert a színek jók, de egy technikai részletre még nem találtam meg a legjobb megoldást. Amúgy sem kötöttem még ötujjast (még ha félbehagyott ujjakkal is...), szóval érdekel a dolog, de mivel azért egyelőre még nem kell kesztyű a cigizéshez, ez az, amit félre kéne tennem körülbelül novemberig.

8) A tavalyi nyakmelegítőm. Direkt azért nem dolgoztam el a végét, mert akkora nagy lett, hogy nyilvánvalóan le kell bontanom az egészet, és újrakötnöm kisebb méretben. Viszont lehet hordani így is, csak hát lifeg, és pont ugyanúgy be fog jönni mellette a hideg, mint ahogy tavaly is bejött, de legalább jól néz ki. Ezt akármeddig is lehet halogatni.

Szóval ez van úgy nagyjából.
Gyalázat.

Dolgozó Ember

Novembertől megy a Pimpe bölcsődébe, és pöttyös labda lesz a jele. Nem tudom, lehet, hogy ez valami családi vonás, mert nekem pöttyös bögre volt :-D (Azért remélem, a bölcsődéhez való viszonyulást nem a nagynénjétől örökölte a gyerek, én nagyon utáltam, és képes voltam teljes munkaidőben bőgni, míg valaki végre értem nem jött. )

Most majd a náthaszezon kellős közepén élesben is tesztelhetjük, mennyire erősítette meg a kiskrapek szervezetét ez egész nyári bogár- és földevés, macskanyalogatás, meg hogy felváltva rágcsálták a kutyával a sípolós gumisünt.

Ja, egyébként két jel volt már csak szabadon, és azért a pöttyös labdát választotta a sógornőm, mert a másik a fakocka volt. FAkocka? Az vajon honnan derült ki? :-))))

Nincs kávé

Két bögre kávét szoktam reggel készíteni, eggyel beindítom az agyműködésemet, egyet meg elhozok, hogy ne kelljen a büfében drágán venni rosszat.
De most elfogyott az őrölt kávé, én meg elfelejtettem venni, sőt azt is elfelejtettem, hogy nincs, mert frankón szétszedtem a főzőt, engedtem bele vizet, hoztam a dobozt, nyitottam a tetejét, káromkodtam kacskaringósat.

Na jó, hol a kis kávéfőző, annyi talán még van, hogy legalább EGYET tudjak inni indulás előtt. Megtaláltam, szétszedtem, kiszórtam a padlóra az összes zaccot, csúnyán beszéltem, összesöpörtem, kiöblítettem a kisfőzőt, mert régen volt használva, aztán megtöltöttem - pont elég volt bele a maradék kávé, elmentem zuhanyozni, mire végeztem, kész is volt.

Öntöm a bögrébe, hozom a cukrot, keverem, mi a franc úszik ebben. Úgy látszik, hiába öblítettem el, az egyik titkos alkatrészében maradt valami izé, ami később előmászott, na mindegy, ilyesmit inkább nem iszunk, irány a lefolyó, de akkor velem most mi lesz kávé nélkül????

Hurrá, ott egy nescafés üveg, aha, barna az alja, akkor van benne, igaz, csökkentett koffeintartalmú, én meg lórúgásnyit akarok, de illúziónak jó... lett volna, ha az az egy kanálnyi nescafé nem lett volna gyakorlatilag belekövesedve az üvegbe. Bukta ez is.

Gondoltam, hogy a legjobb lenne visszafeküdni aludni, vagy szép csöndben meghalni kávé nélkül, amikor végre eszembe jutott, hogy hát legutóbb vettem egy zacskós nescafé-utántöltőt a szolnoki túlélőkészletbe, mer' ott soha nincsen semmi, viszont most éppen minden volt, ezért a kávét visszahoztam.
Hurrá, meg vagyok mentve.

És hogy délután megint el ne felejtsem, munkába jövet beugrottam a gérobiba - úgyis kellett reggelire túrós táskát szerezni - és vettem kávét, hogy legyen végre. Most akkor van, már csak azt kéne megoldani valahogyan, hogy délután majd ne felejtsem itt.

Mindezt megünnepelendő, amikor végre bekúsztam, rögtön csináltam is magamnak egy olyan háromazegyben förmedvényt, ami ugyan a világ legrosszabb kávéja, de ugye vagy az, vagy a büféből a rossz kávé drágán.

Nem is tudom.
Ne legyek inkább szerencsejátékfüggő, vagy alkoholista?

Röviden a szerelmi életemről, ami igazából nincs

Mostanában kicsit túl sok férfi jelent meg az életemben. (Mármint a megszokott, megnyugtató, jól bevált nullához képest.) Kettő darab tisztességes, ámbár teljesen egyértelmű ajánlat arra nézve, hogy pontosan mit várhatok tőlük, és mit nem. Bizonyos szolgáltatásokat akármelyiküknél igénybe vehetnék, ideig-óráig. Ennél többet nem tudnak biztosítani. Az egyikük az állítólag rég lezárt múltból került elő, a másikkal egy egész jó barátságot teszünk/tettünk próbára azzal, hogy legutóbb kicsit más szemmel néztünk egymásra, mint addig.

Persze igyekszem én kemény lenni, meg mondogatni magamnak, hogy igazából nekem nem is hiányzik a férfi az életemből, és simán ellenállok bármiféle kísértésnek, de... Vannak olyan napok, amikor annyira kicsi és magányos vagyok, hogy hazafelé már amikor befordulok a sarkon, elsírom magam, mert megint az üres lakásba érkezem. Vannak olyan napok, amikor eladnám a lelkemet, hogy valaki átöleljen, és csak egy éjszakára, csak pár órára, csak öt percre azt hazudhassam magamnak, hogy most így jó, most itt van valaki, aki nagyobb és erősebb nálam, és aki megvéd az összes farkasoktól. Ha csak ma, akkor csak ma.

Most még közbeszól azért a józan eszem, de valójában nem tudom, van-e bármi veszítenivalóm.
Lehet, hogy nincs.

Egoista dög és barátai

Kíváncsi vagyok, eljutok-e valaha a személyiségfejlődésnek arra a szintjére, amikor majd valóban saját magukért szeretem a barátaimat, és nem azért, ahogyan hozzám viszonyulnak, meg amit kapok tőlük, vagyis végre egyszer nem csak simán magamat szeretem bennük.

Közben csak remélni tudom, hogy ők is kapnak valamit tőlem cserébe, és akkor legalább nem egyoldalú élősködésről van szó, hanem "korrekt" üzletről: egymás kölcsönös érzelmi kizsákmányolásáról, mindenki javára.

Kipihenni a hétvégét

Voltunk Szolnokon gulyásfesztiválon, vagyis hát tulajdonképpen pont a gulyásfesztiválon nem is nagyon voltunk.
Odaértünk, leparkoltunk, kisétáltunk (menet közben megálltunk fröccsözni, hát nem igaz, nekem muszáj mindenhol valami ismerős főiskolai hallgatóval találkoznom.... csak remélni tudom, hogy később már eggyel se találkoztam...), szóval körülnéztünk, vettünk hárman háromféle gulyást - cipóban -, megettük, aztán valahol a fűben leültünk inni. Vittünk magunkkal bort, szódát meg szereztünk.

Később átmentünk Szolnoknak valami  másik részére, ahol Európa Kiadó koncert volt éppen, de az estének ebben a szakaszában már vannak felderítetlen szakaszok, igazából lehet, hogy jobb is, ha jótékony homály fedi őket. Mindegy. Vasárnap kialudtuk magunkat, aztán megnéztük a Tiszát (a homok forró volt, a víz meg hideg), hazafelé megálltunk kajálni, tulajdonképpen este lett, mire kiraktak a ház előtt, aztán már csak lézengtem.
Életcélnak persze nem az igazi, de titokban még néha élvezem ezeket az átféktelenkedett éjszakákat, meg a rákövetkező belassult pihenőnapokat.

Csak ne kéne utána megint hozzászokni az egyedülléthez.
Az nehéz ilyenkor.

Best of Barátaim

Vettem egy josta ízesítésű ásványvizet, és hát a fiúk ilyesmiről még nem hallottak.
- Josta? Miért nem Jóska? Annak legalább van értelme. Egyáltalán mi az a josta?
- Keresztezték a piszkét a feketeribizlivel, és az a josta.
- És ha pitypangot is tesznek bele? Akkor PISTA?

Aggodalomra van ok

A sok marháskodás közepette azért lenne ám min aggódni is, csak hát kaphatok én akár már ma gyomorfekélyt, ez attól nem fog megoldódni.
Nekiestek "ezek" a fogyatékosok ellátásának is, mindenkit felülvizsgálnak, lesz bizottság, és 3 féle csoportba osztják be mindazokat, akik eddig a lakóotthonokban éltek, ja de először is szétrobbantják az összes lakóotthont (max. 13 főig voltak, ugye, és ÉPP EZ VOLT A JÓ BENNÜK, BZMG), és bekúrják - elnézést kérek - az ellátottakat 50 fős lakócentrumokba, az előző csoportbesorolás alapján, ami majd attól függ, hogy kinek mennyi segítségre van szüksége az önálló(tlan) életvitelhez.
Így majd a gondozók közül is ki lehet rúgni azt, akit eddig valamiért még nem lehetett.

Ezen kívül még a foglalkoztatás szűnik majd meg - de ez már januártól -, amiből pl. Judit húgom jövedelmének egy (jelentős) része is származik. Ennek köszönhető, hogy tulajdonképpen kitermeli magának a térítési díjat, és nekünk igaziból nem kerül pénzbe az, hogy ő lakóotthonban él. Ha további pénzbe kerülne, akkor nem lakhatna ott.
Annyi rosszat hallottunk az állami intézetekről, és olyan megnyugtató volt, hogy Judit alapítványiba mehetett.
Egyszerűen nincsen a fejemben megoldási javaslat, nincs menekülési útvonal, hogy mi a nyavalyát csinálok, ha onnan kikerül.
Mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy a térítési díj valaha is lecsökkenne...
Vajon azonnal kirúgják?
Vagy javasolnak más helyeket?
Máris tetessem várólistára valamelyik állami otthonban, igen, amiről azt hallom, hogy túlzsúfolt, kevés gondozóval, és mindennapos a verés is meg a nyugtatózás is?
Vagy vigyem haza, zárjam rá a lakásajtót reggel, drukkoljak, hogy ne gyújtsa magára a lakást délutánig, valamint vállaljam, hogy megszűnik az összes magánéletem, amit mondjuk nem nagyon vennék észre, mert eddig se volt?

Vagy várjam meg, amíg ezek a változások TÉNYLEG bekövetkeznek, és majd ráérek aggódni akkor?
Valaki megmondhatná, mert ilyenkor valahogy nem annyira szeretek független és önálló és nagytestvér lenni.

Best of öcsém

Mamát látogattam tegnap, öcsémmel legelésztük a gyümölcsöket kertben, meg kapáltunk, meg miegymás. Ebédre túrós palacsinta volt, és amikor délután nem volt teljesen rendben a gyomrom, akkor megpróbáltam a nyers tojásra, vagy a nem túl friss túróra fogni, de az öcsém pillanatokon belül előállt a tuti diagnózissal.
- Az a bajod, hogy túl sok szőlőt ettél nyersen, a szervezeted meg már csak a bort ismeri fel.

(Később aztán büntetésből szögbe lépett ám.)