Álmomban kicsi voltam

Rossz volt. Nem tudtam kijönni a kiságyból. Egyébként ugyanannyi idős voltam, mint ébren. Csak kicsi. Nem tudom már, miért akartam kijönni, de nagyon mérges voltam, nagyon kicsi, és nagyon tehetetlen.

Anyuról álmodtam ugyanezt egyszer, amikor már beteg volt. Ősz haja volt, rugdalózóban állt egy hatalmas kiságyban, kicsi volt, és sírt. Mi meg nem vettük ki.

Ha akarom, van párhuzam, tényleg kissé mintha túlnőttek volna rajtam a dolgok. Azért remélem, engem előbb-utóbb mégiscsak kivesznek...

Sikeresen kertészkedünk

- Francokat biokert, hülye vagy, hogy lenne már bio, amikor a múlt héten gyomirtóztál????
- Jó, de nem helikopterről.
...
- Te, kikeltek ezek?
- Nem.
- Egy darab se?
- Egy se.
- Mondtam, hogy meg kéne locsolni.
- Jó, de úgy volt, hogy esni fog.
...
- A mama kukoricája se nagyon kelt ki.
- Ja, de az kikelt volna.
- És mi lett vele?
- A Laci véletlenül kiszántotta a motoros kapával.
- A mama mit szólt?
- Semmit, nem mertük neki megmondani.
...
- Hallod, ez gaz?
- Mittudomén, hogy mi az.
- Csak ez az egy van belőle, akkor kihúzom.
...
- Itt minek is kéne lenni?
- Várjál, a mama idetűzte a zacskót... akkor petrezselyem.
- Azt hittem, direkt disznóparét termelünk.
- Mér', állítólag azt is meg lehet enni, nem tudtad?
- Nem, de jó tudni, mer' úgy látszik, akármit vetünk, mire kikel, valahogy mindig paré lesz belőle.
- Nem baj, legalább majd a Bencuska lesz az első kisgyerek, aki kizárólag disznóparén nő fel.

Jucuska visszatér

Legutóbb telefonban jól kiakasztott, mert nem volt képes elmondani, hogy mit ebédelt aznap, csak hajtogatta, hogy nemtudom, nemtudom, nemtudom.
- Jucuskám, nem lehetsz ennyire kis buta.
- DE!!!
Hát, a jogaival legalább tisztában van a gyerek :-)))

Ma meg érte mentem, a vasútállomásra vezető úton a Hugi végig kattogott mellettem, mint egy nagyra nőtt retró felhúzhatós bádogcsirke, hogy ő nem is velem akar hazajönni, hanem mással, nem akar szoknyában jönni, nem akar holnap a mamához menni, és nem akarja, hogy legyenek kismacskák (kicsit későn szólt).
A vonaton aztán közölte, hogy:
- Nem bírok magammal.
- Hát azt veszem észre.
- Kinn akarok álldogálni végig. A folyosón.
És tényleg kiment a folyosóra - előtte megígérte, hogy nem fog dumálni - és két órán keresztül ott állt kinn, a legteljesebb nyugiban.
Csak azt sajnálom, hogy nekem nem jutott eszembe már sokkal korábban, hogy ki is lehetne zavarni :-D

Családi karika(túra)

Ma este én voltam beosztva ügyeletbe a Zuzmófejű mellé, mert az öcsémék elmentek ügyet intézni. Hihetetlen módon harap a kiscsávó a nulla darab fogával, ráadásul a komfortérzetéhez elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább az egyik kezem folyamatosan a szájában legyen. Elég érdekes mutatvány volt fürdetés után egy kézzel elvégezni különböző (illetlen) teendőket a pelenkásabbik fertályán, mert a másik kezemet közben muszáj volt felháborodottan röfögve majszolnia. Ha elvettem, haladéktalanul reklamálni kezdett.
Később komoly tárgyalása volt a porszemekkel meg a villanykörtékkel, de amikor úgy hallottam, hogy nem jutnak dűlőre, és kezdenek a dolgok elfajulni, akkor elvittem inkább aludni, kérdezték is öcsémék, amikor hazaértek, mit adtam be a gyereknek, hogy már alszik :-)

(Öcsém egyébként megy tovább másodfokra. Erről most nem is szeretnék sokkal több mindent elmondani. Pillanatnyilag le vagyunk sújtva.)

Vagány kiscsávó

Na, mit szóltok az unokaöcsém új pólójához? A nagynénjétől kapta! :-D

Kiábrándítósdi

Kertészkedés után mintha látszana a bokámon, hogy meddig ért a zoknim.

- ODANÉZZ!!!!! Egy kicsit lebarnultam!!!!
- Szerintem meg koszos vagy.

Eredeti hasonlat

Sajnos realittyet néztünk ma este családilag - mondom én, hogy süllyed a színvonal -, és a szépreményű kisöcsém meg bírta jegyezni, hogy "annak a csajnak olyan a szája, MINT EGY KONYHARUHA".
Ezen a ponton én készen is voltam, és konkrétan lementem a padlóra röhögni, de ezek után még képes volt lemodellezni a konyharuhaszájat a Bence baba egyik pelenkájával, és ami a legrosszabb, hogy egyébként annak a csajnak TÉNYLEG olyan szája volt :-D

Oda az igazság

Úgy látszik, hiába járt nálunk Mátyás király.
Öcsémnek tegnap megint volt tárgyalása Szombathelyen.
Az ügyész nagyon brutális büntetést javasolt kiszabni rá.
Igazságtalanul.
Anélkül, hogy bebizonyították volna: ő okozta a balesetet. (Azért nem tudták bebizonyítani, mert nem ő okozta, de ez igazán elhanyagolható, apró kis probléma itt nálunk...)
Jövő héten ítélethirdetés.
És ha azt kapja, amit az ügyész kért, akkor neki vége van.
Meg a családjának is.
Meg nekem is.

ÉS NEM Ő VOLT A HIBÁS, bzmg, NEM Ő VOLT!!!!!

Nagyon aggódom az öcsémért.

Nyugalom, csigavér

Tényleg nem egy kapkodó idegbeteg módon kötöm ezt a takarót (márminthogy REMÉLEM, hogy takaró lesz majd egyszer), következésképp iszonyat lassan haladok. Viszont legalább jól néz ki. Még mindig. Sőt, egyre jobban.


Most egyébként olyan 55x55 cm. És még a fonal negyede se fogyott el. Nem szeretnék felelőtlenül nyilatkozni, hogy mikorra saccolom a befejezését. Lehet, hogy az eurót előbb bevezetjük :-D

Innen már csak felfelé

Tudok-e ennél mélyebbre süllyedni, ha már a lift se áll meg velem a földszinten, hanem megpróbál még egy kicsit lejjebb menni? :-)
Be is ragadtam egyébként, és meg kellett várnom, míg jöttek a szerelők, és kiszereltek.

Amúgy ez itt tényleg nagyon az alja, ma képes voltam sajtos-tejfölös tésztát hozni ebédre, pedig máskor ennél azért egy egészen picivel kreatívabb vagyok :-)))

Zöldséget beszélek

Az előbb eszembe jutott hogy MÁNGOLD, kicsit bővebben, hogy kéne valamit főzni mángoldból.
Aztán az is beugrott, hogy mintha hétvégén nem is láttam volna sehol a kertben, pedig régebben mindenhol nőtt, mint a gaz. Még a papa terjesztette el.

Fel is hívtam a mamát, hogy te mama, hol a mángold.

Naszóval a mángold, az kábé nincsen sehol, mert volt tavaly az a hülye, aki alkalmanként két rugóért állítólag SEGÍTETT művelni a kertet, de én csak azt vettem észre, hogy amikor nagy volt a gaz, akkor lekaszált mindent, de annyira mindent, hogy pl. a borsót is, és a másik műsorszáma pedig az volt, hogy amiről nem tudta, hogy micsoda, azt meg kikapálta, úgyismint rebarbara. Meg hát a mángold.

Fogyatkozás

Tökéletes hétvégének indult. Tesómékkal csapatostól megszálltuk a mamát ottalvósra, egy csomót kertészkedtünk, jól haladtunk a munkával, szép idő volt végre, Bence (többnyire) vidáman kukorékolt (kivéve, mikor felháborodottan üvöltött), jókat kacarásztunk (értsd: törvénytelenül röhögtünk), ittunk pálinkát, meg miegymás. Szóval tényleg tökéletes hétvégének indult.

Reggel félálomban hallottuk a telefoncsörgést, aztán a mama kétségbeesetten kiabált nekünk: meghalt a testvére.

Laci bátyja 90 éves volt (a falu második legidősebb embere), rozoga, de mégis váratlanul lett rosszul, és hiába hívtak mentőt, orvost, nem tudtak segíteni.

Sosem tartottunk annyira szoros kapcsolatot, de a nagyanyámékkal együtt rohant a kórházba, amikor megszülettünk, jött a ballagásomra virágcsokorral, gratulált a diplomámhoz, ott volt a szüleink temetésén, meg az öcsémék esküvőjén, és még Kató néni, a felesége is mindig naprakész volt abból, hogy éppen mit dolgozunk (a mamával azért rendszeresen beszéltek telefonon, ő meg folyton dicsekszik velünk, pedig igazán nincs mire felvágni :-) - szóval most, hogy így belegondolok, a "nagyanyám testvére" kategóriában magasan túlteljesített.

Mama szegényke... hát elég rendesen megzakkant, ami teljesen érthető. Talán szerencse, hogy ott ugráltunk a nyakán mind, és nem volt ma egyedül. Reméljük, egyszer még lesz alkalmunk rendezni egy olyan hétvégét is, amikor majd megint mind együtt leszünk, és kivételesen senki nem hal meg. Nálunk az ilyesmi újabban elég ritka.

Best of öcsém

Nézi a fiát:
"Olyan szép ez a gyerek... Folyton azon gondolkodom, ki lehet az anyja."

Az ember(nem)ismeretemről röviden

Folyton az van, hogy csalódom az emberekben. Tudom is, hogy miért: soha nem tanulom meg az emberi kapcsolataimat a "helyükön" kezelni, mindig mindenkit fontosabb pozícióba sorolok, mint ahová tartozna. Aztán persze sokszor kiderül, hogy rosszul mértem fel a helyzetet, és olyankor hosszú ideig lógatom az orrom. Most is lóg éppen. Egyszer majd csak elfogadom, hogy nem lehet mindenki örökre a legjobb barátom, hanem igenis vannak rövidtávú cimborák, felületes ismeretségek, érdektelen figurák, sőt akár rosszindulatú disznók is, bár szerencsére én ilyennel legalább még nem találkoztam. Akkor meg mit is lógatom az orrom. Ugye?

Komoly felelősségtudat

Mivel nagynéniként igazán a szívemen viselem Bence unokaöcsém nevelését, úgy gondoltam, hogy ideje belekezdeni a korai fejlesztésébe, és vettem neki egy AC/DC-s pólót. Elvégre már majdnem négy hónapos.

(Majd azért az apja fejét megnézem csütörtökön, amikor megyek hozzájuk :-)))

Fogadom, hogy...

...ma legalább 60 (egymást követő) percet rendrakással fogok tölteni otthon.

Hihetetlen, hogy megint mi van, folyton ez történik, ha huzamosabb ideig csak aludni járok haza, meg hogy reggelente elhasználjak egy bögrét kávézáshoz.

Reklámhelye

Nem nagyon jól tudok kampányolni, de ha esetleg van valaki, aki szívesen adna 1%-ot a lakóotthonnak, ahol Judit húgom is él, akkor szóljon :-)

Nem egészen értem

Mit csinálok én hajnali négykor már egy órája ébren?????
(Mármint azon kívül, hogy kínomban netezek, és várom, hogy vissza tudjak aludni, de lassan már minek.)