Időtlen

Észere se veszem, úgy telnek el a napok, az előbb még vasárnap volt, ma csütörtök van, holnap megyek Juditkáért, ami azt jelenti, hogy eltelt egy újabb hónap.
De hogy mikor?
És én ott se voltam.
Asszem.

Nem is az a baj, hogy annyi a dolgom, amennyi minden napra elég. Blogolni igazából a monotónia miatt nincs miről. A napirendem ugyanaz, a hetirendem változatlan, és pont egyformán fáradt vagyok minden hétfőn, kedden, szerdán, stb. és vasárnap is.

Szerencsére vannak azért a naptáramban leszúrva mindenféle jelzőtáblák, most hagytam el a Villány feliratút, a következőre az van írva hogy latte art workshop, a rákövetkezőre meg az, hogy Badacsony, és akkor élek egyik táblától a másikig valahogy, nekimegyek fejjel, végrehajtom a megfelelő programot, örülni kezdek, hogy élek, de akkor aztán puffegypofon, takarodj vissza a mókuskerékbe.

Ahhoz, hogy ez változzon, olyan eseményeknek kéne megtörténniük, amikről viszont nem szeretném, hogy bekövetkezzenek. Köszönöm, talán mégis inkább a mókuskereket kérném.

Az év első kötelező bortúrája

Megint voltunk Villányban, de ez nem annyira meglepő, mert nagyjából 10 éve minden márciusban megyünk. Az eredeti bandából már csak én vagyok, mert a többiek férjhez mentek, megnősültek, elköltöztek, gyerekük lett, külföldön vannak, meg hát ugye nem érdekeljük egymást, csak ez mégis olyan vacak, ezért keresünk magunknak mindenféle más mentséget.
Mindegy, a banda átalakult, és majd meglátjuk, hogy újabb 10 év múlva kik lesznek ott.

Már évekkel ezelőtt rájöttünk, hogy egy napra menni nem érdemes, azóta a villányi kirándulás ottalvós.
A menetrend a következő: első nap (még frissen) pincelátogatás és borkóstoló, aztán második nap sült csülök, közben valamikor egyrészt burek, másrészt a kötelező pincék végigivása, ebből egyre több van, így két napba már nem is fér bele a program, csak háromba :-) Sajnos :-)

Kirándulni is kell, ezt ki-ki a rá jellemző lelkesedéssel fogadja, de azért túl hangosan tiltakozni nem szokott senki, mert általában a túra mindkét végén pince van :-)

Tavaly fáztunk, idén végre kifogtuk az első néhány szép tavaszi napot meg a hóvirágokat.

Van mindenféle tanulság, például az, hogy a diktátoroknak néha elég nehéz dolguk bír lenni, meg az, hogy mégiscsak érdemes az Ördöggel cimborálni, ami persze egy bor.