Bevásárlás

Tegnap elvittek bevásárolni a madarasteszkóba, a kaland részemről leginkább csúnya káromkodással zárult. Mert van ugye a népi legenda, miszerint ezek a hipermarketek (nagyanyám szerint "nagybótok" :-) olcsó(bba)k, és ezért a nép özönlik is ide, legalábbis tegnap épp elegen voltak.

Én nem tudok vezetni, így ezekbe a városszéli förmedvényekbe olyankor jutok el, amikor valakit megkérek, és elvisz. De mivel ehhez komolyabb szervezés szükséges, az esetek nagy részében inkább lebonyolítom a bevásárlást helyben. Van a lakótelepen egy nagy CBA, pár villamosmegállónyira egy Lidl, az Europarkban egy Interspar, a Kossuth téren meg egy piac. Jó, az Interspar felejtős, mert mind közül az a legdrágább, mégpedig nem is kicsivel. Csak akkor megyek oda, ha már nagyon unom a többi helyen a választékot. Olyankor egyszer benézek, jól felmérgesítem magam, aztán fél évig megint elvagyok a többivel.

Mostanában is így volt ez, de néha azért a vezérhangya beindult, és azon gondolkodtam, hogy biztos mennyire érdemes lenne legalább a havi egy nagybevásárlást valamelyik hipermarketben lebonyolítani.

Hát nem.
Nem elég, hogy messze van, hogy rohadt sokan vannak, még drága is. Akárhogy néztem, igazából nem érdemes kimenni. Nekem legalábbis nem. Mondjuk tény, hogy az egyliteres folyékony szappan, meg a valamilyen öblítő olcsó, csak én meg finnyás vagyok, és ilyesmiből nem merek akármit megvenni. Az élelmiszerek viszont, ahogy láttam, még drágábbak is bírnak lenni, mint máshol.

A biztosítékot - az import spenót után, ami miatt már hőbörögtem egy kört -, a tej verte ki végképp, ebből ugyanis én csak magyart veszek, és általában zacskósat, vagy műanyag flakonosat, mert a tetrapackot nem tudom, hogy melyik szelektívbe lehet kidobni illetve lehet-e egyáltalán a szelektív gyűjtőbe dobni). Miután az összes magyar tej annyiba került, amennyit én már pont nem voltam hajlandó fizetni érte, jól elmondtam az orrom alatt, amit gondoltam, aztán kifizettük, amit vettünk, és kint az üzletsoron még megálltam, és vettem egy liter házitejet a pékségben - körülbelül 20 forinttal került többe, mint a bentiek...

Valószínűleg vannak olyan kerületek, a fővároson kívül pedig városok, kisebb települések, ahol még mindig a hipermarket jelenti a legjobb megoldást és a legnagyobb választékot. De ott könnyű, ahol nincs ellenfelük. Én most már biztos vagyok benne, hogy nekem náluk semmi keresnivalóm.

Mostanában

Egyértelmű, hogy a világ az unokaöcsi körül forog :-) A kiskrapek egyébként tényleg nagyon szép, meg persze vicces is, jókat szórakozunk, ahogy álmában grimaszol, meg a homlokát ráncolja.
Még Judit húgomat is borzasztóan érdekelte, sok mindent mondjuk nem tudott kezdeni vele, de a babalátogatást ki nem hagyta volna a hétvégi programból.

Juditról jut eszembe, ha valaki tudja, hogy miért kell nálam környezettanulmányt végezni a gyámhivatalnak, illetve miért nálam kell, amikor a húgom nem is itt lakik "életvitelszerűen", az ne habozzon megosztani velem... Csütörtökön kénytelen voltam a telefonban összevissza hazudozni a környezettanulmányos nőnek, hogy nyerjek pár napot, mert a lakás persze szokás szerint olyan állapotban volt, hogy jó pénzért kiadhattam volna valamelyik filmstúdiónak, és tökéletesen élethű katasztrófafilmet forgathattak volna nálam. Így majd csak jövő héten tanulmányoznak, ma meg maratoni takarítás volt a napirenden.

Meg földrengés, de úgy látszik, a legjobb bulikból én mindig kimaradok, konkrétan észre se vettem, hogy bármi is történt, annyira belemerültem a főzésbe. (Na jó, csak az én kedvemért persze nem kell megismételni, el tudok tőle tekinteni.)

A rendrakást egyébként nem sikerült befejezni. Momentán nincs hol aludnom. Még szerencse, hogy a szilveszteri buli óta nem voltam képes elpakolni a hálózsákomat, most alhatok benne, például a padlón :-D

Emberke

Itt látható Bence unokaöcsém, kemény 4 órás korában.



Itt meg az apjával vannak ketten.

Visszavonhatatlanul nagynéni

Nem sokkal az előző bejegyzésem után megszületett az unokaöcsém :-)
Nagyon aranyos, és szerintünk (az öcsém és énszerintem) a nagyapánkra hasonlít.
Persze hoztuk a családi formát, és a kollektív családi elérzékenyülés helyett kollektív családi vihogással fogadtuk az új jövevényt, de remélhetőleg nem vette zokon, és nem kell majd kamaszkorában pszichiáterhez járnia amiatt, hogy a jó képességű apja meg nagynénje félnapos korában milyen megjegyzéseket tettek a fülére, az orrára, a szájára, és az összes többi látható testrészére :-)

Majdnem-nagynéni

Szerintem, ha egy pasi késik, az gáz.
Tök ciki.
Pláne, ha kapásból így mutatkozik be mindenkinek.

De a világra készülődő Bence unokaöcsémnek ezúton üzenem, hogy minden meg lesz bocsátva, csak bújjon már elő végre :-D