Szóval igen, már plázáztunk...
Nem ma akartam, mert ma kocsmázni is voltunk, és nem szeretek egy napra több kalandot is betenni (főleg mert akkor találhatok ki holnapra másvalamit...), de Judit - bár ő kérte -, kivételesen nem élvezte a kerthelyiségben üldögélést, és "kedvesen" közölte Szilvivel, hogy ma nem volt OLYAN jó találkozni vele.
Később javasolta, hogy hazafelé talán menjünk be a westendbe, és vegyünk neki farmerszoknyát.
Azt is megmondta, hogy melyik üzletben.
Láttunk csinos szoknyákat, Judit felpróbált néhányat. Az egyik igazán jól állt neki. Felajánlottam, hogy megveszem, de ez a kis liba csak a száját húzgálta, meg engem, hogy másik üzletben is meg AKARJA nézni.
Már majdnem megdicsértem - mert egyébként elég sokáig tartott, mire rászoktattam, hogy nem vesszük meg az első üzletben az első ruhadarabot, hanem kö-rül-né-zünk - amikor kiderült, hogy azért nem tetszett neki a szoknya, mert hosszúnak találta (jó 6-8 centivel a térde felett végződött), és rövidebbet szeretett volna.
Jó, nézzük meg máshol. Ehhez mit szólsz?
Hosszú.
Anyád hosszú. És ez milyen?
Rövidebbet szeretnék.
De ne vegyünk túl rövidet, mert nem tudsz szépen ülni, és látni fogja mindenki a bugyidat a metrón. EZ például nem lenne jó?
Rövidet. Nagyon rövidet szeretnék. Miniszoknyát. Mint az Orsinak van. Csinos az Orsi?
Te is nagyon csinos vagy, de ez a szoknya akkor is túl rövid.
Végül nagy nehezen sikerült meggyőznöm a divatmajom húgomat, hogy ha a feje tetejére áll, akkor se vagyok hajlandó méhszájig érő miniszoknyát venni neki, és felvázoltam a következő két lehetőséget:
1. Visszamegyünk az első üzletbe, és megvesszük azt a szoknyát, ami szerintem jól állt neki.
2. Húzunk haza igen gyorsan, farmerszoknya nélkül.
Jucus elég hamar rájött, hogy ebből vagy "túl hosszú" szoknya lesz, vagy csúnya bukta, és az előbbit választotta. Büszke vagyok rá.
De magamra is, amiért még mindig nem csaptam agyon.