2010. július 30., péntek

Juditka nehezített pályán

Juditot másodszor is elvittem magammal Pilates-órára. Első alkalommal még nem tornázott, csak hempergett egy szivacson, járkált, meg kint beszélgetett.
Ma tornázott is, hazafelé menet viszont ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem, hogy ő ide többet nem jön.
Őszintén szólva nem is csodálkozom.
Végig ő kapta a legnehezebb feladatokat.
Amikor mindenki másnak mindössze a lábát kellett felemelni, akkor Judit a következő instrukciót kapta:
- Jucus, te légy szíves, maradj csöndben, ÉS emeld fel a lábad :-)

Judittal együtt könnyebb a főzés

Vettünk a piacon cukkinit, hogy majd lesz belőle valami.
- Judit, cukkinis tészta jó lesz ebédre?
- NEM!
- Akkor mi legyen?
- Cukkinis PITE!
- Az milyen?
- Nem tudom.



(Végül úgy döntöttem, a quiche lorraine-hez hasonló "pitét"sütök, csak reszelt cukkini is lesz a töltelékben. Remélem, erre gondolt a gyerek, mert több cukkini nincs itthon :-)

2010. július 28., szerda

Juditka rongál

- Jól szorítsd rá a kupakját! SOHA TÖBBET nem nyúlok hozzá! - mondja rettentően bűnbánó pofival, csak így in medias res.

Nézek bután, akkor előhúzza a háta mögül a kezét, és leteszi elém a körömlakkhígítómat, ami valami nagyon kacifántos módszerrel nyílik és záródik.
Neki sikerült szétszednie. Nekem meg alig sikerült utána összerakni :-D

2010. július 27., kedd

Kompromisszumkészségből ötös

Szóval igen, már plázáztunk...
Nem ma akartam, mert ma kocsmázni is voltunk, és nem szeretek egy napra több kalandot is betenni (főleg mert akkor találhatok ki holnapra másvalamit...), de Judit - bár ő kérte -, kivételesen nem élvezte a kerthelyiségben üldögélést, és "kedvesen" közölte Szilvivel, hogy ma nem volt OLYAN jó találkozni vele.
Később javasolta, hogy hazafelé talán menjünk be a westendbe, és vegyünk neki farmerszoknyát.
Azt is megmondta, hogy melyik üzletben.

Láttunk csinos szoknyákat, Judit felpróbált néhányat. Az egyik igazán jól állt neki. Felajánlottam, hogy megveszem, de ez a kis liba csak a száját húzgálta, meg engem, hogy másik üzletben is meg AKARJA nézni.
Már majdnem megdicsértem - mert egyébként elég sokáig tartott, mire rászoktattam, hogy nem vesszük meg az első üzletben az első ruhadarabot, hanem kö-rül-né-zünk - amikor kiderült, hogy azért nem tetszett neki a szoknya, mert hosszúnak találta (jó 6-8 centivel a térde felett végződött), és rövidebbet szeretett volna.

Jó, nézzük meg máshol. Ehhez mit szólsz?
Hosszú.
Anyád hosszú. És ez milyen?
Rövidebbet szeretnék.
De ne vegyünk túl rövidet, mert nem tudsz szépen ülni, és látni fogja mindenki a bugyidat a metrón. EZ például nem lenne jó?
Rövidet. Nagyon rövidet szeretnék. Miniszoknyát. Mint az Orsinak van. Csinos az Orsi?
Te is nagyon csinos vagy, de ez a szoknya akkor is túl rövid.

Végül nagy nehezen sikerült meggyőznöm a divatmajom húgomat, hogy ha a feje tetejére áll, akkor se vagyok hajlandó méhszájig érő miniszoknyát venni neki, és felvázoltam a következő két lehetőséget:
1. Visszamegyünk az első üzletbe, és megvesszük azt a szoknyát, ami szerintem jól állt neki.
2. Húzunk haza igen gyorsan, farmerszoknya nélkül.

Jucus elég hamar rájött, hogy ebből vagy "túl hosszú" szoknya lesz, vagy csúnya bukta, és az előbbit választotta. Büszke vagyok rá.
De magamra is, amiért még mindig nem csaptam agyon.

Juditka öltözködik

-Sírba viszlek?
- Igen.
...
- Tűsarkú cipőt AKAROK.
- Lópikulát.
- Miért nem?
- Nem a te stílusod.
- Miért nem az én stílusom?
- Nem illik a meglévő ruháidhoz.
- Nem?
- Nem. És járni se tudnál benne.
...
- Nem az én stílusom a magassarkú?
- Nem.
- Járni se tudnék benne?
- Na gyere, itt a magassarkúm, próbáld fel... Milyen? Tudsz benne járni?
- Nem tudok. Kényelmetlen.

(Hasonló meccset játszunk szemöldökszedés témában. Kíváncsi vagyok, ki adja fel előbb.)

Mit eszik az ilyen?

Kelkáposztafőzeléket.
Tabbouleh-salátát.
Főtt kukoricát.
Kaporszószt főtt tojással.
Caprese salátát.
Bablevest.
Sajtos-tejfölös lángost.
Rizses lecsót.
Majonézes krumplit.
Vöröslencsefasírtot.
Tzatzikit.
Joghurttortát.
Müzlit.

Meg ilyesmiket :-D

Pontos instrukció

Csináld meg úgy a hajadat, mint amikor a juhok szarva egy kicsit le van konyulva!

2010. július 26., hétfő

Juditka hajat vágat

Sokáig kerestem magamnak olyan fodrászt, akihez aztán visszajárhatok. Szerencsére megtaláltam, és most már évek óta ő vágja a hajamat. Tavaly egyszer már Juditot is elvittem hozzá.
Elmondom, mekkora sikert arattunk.
A múlt héten telefonáltam, és időpontot kértem a magam és a húgom számára...
A fodrászunk pedig felajánlotta, hogy inkább házhoz jön :-D

2010. július 25., vasárnap

Munkamegosztás

Én ügyes vagyok, a húgom meg szép. (A top nem az övé lett, csak modellkedik.)

2010. július 23., péntek

Best of Judit

Az egyik barátnőmről kérdezi, hogy mi a foglalkozása.
- Fejvadász, Juditkám.
- Hú. Az NAGYON veszélyes dolog???!!!



((Szerintem frankón összekeverte a bérgyilkossal :-))

2010. július 22., csütörtök

Spórolás Magyar Államvasutak módra

Ritkán akadok ki a MÁV-ra, ez van, ez kell szeretni, magánrepülőgéppel csak nem járhatok Miskolcra, meg nem is akarom magamat fölöslegesen hergelni mások hülyesége miatt.
De ma dobtam egy hátast.

Késett a vonatunk, méghozzá sokat, ezért amikor nagy nehezen beértünk, elindultam Judittal, hogy visszakérjük az IC-pótjegy árát. Már az is újdonság volt, amikor a jegypénztártól elhajtottak, hogy már nem ők foglalkoznak vele, hanem az ügyfélszolgálat. Jó, igazából olyan nagyon nem fájt nekem átsétálni az ügyfélszolgálathoz.
Ott ért a nagyobbik meglepetés.
"Július elsejétől megváltozott a szabályzaaaaaaat" - nyávogta az ügyintéző, és a kezembe nyomott egy űrlapot, hogy azt töltsem ki, adjam le az eredeti jegyekkel együtt (a menetjegy és az IC-pótjegy is kell), és majd utána visszaKÜLDIK a menetjegy és a pótjegy együttes árának a 25 SZÁZALÉKÁT!!!! :-O
És nem baj, hogy a menettérti jegyünkkel még majd vissza szeretnénk utazni Miskolcra, mert 365 napon belül bármikor leadhatom a kárigénylő lapot.

Mivel én Judittal együtt 90%-os kedvezményben részesülök, igazából akkor jártunk jobban, amikor az IC-pótjegy teljes árát kaptuk vissza :-D
Ez sem baj. Nem sajnálom a visszatérítést azoktól, akik teljes áron utaznak, mert ők pedig valószínűleg így járnak jobban.

Ami felmérgesít, az az, hogy hányan NEM fogják majd leadni a kárigénylő lapjukat, mert hosszú, mert fölösleges kérdések vannak benne, mert macerás, vagy mert elviszik kitölteni, aztán elfelejtik, stb.

Pedig a kártérítés mindenkinek jár. De szerintem ezek a nagyeszűek pontosan erre számítottak, amikor megváltoztatták a szabályzatot. Azokra számítottak, akik majd lusták lesznek, vagy nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni. Így jól kibújhatnak a felelősség alól, mert azt klasszul áthárították az utasokra. Ezzel pedig szerintem nem spórolnak sokat, csak még többen fogják utálni őket.

Készülődés

Vegetáriánus menün és bevásárlólistán töröm a fejem, programokat eszelek ki kánikulára és esőre, de még a családtagokat is végig kell telefonálnom, hogy mikor érnek rá találkozni velünk.
Nemsokára indulok, és hazahozom Juditot két hét nyári szünetre :-D

2010. július 20., kedd

Meggondoltam magam

Mégiscsak szeretném megnevezni azt a hetes listát, akinek szerintem jár a Kreatív Blogger Díj.

1) Csillagosnak, mert nézzétek már meg, hogy mi a hivatása, közben hány gyereket nevel, és micsoda blogot vezet, és micsoda kertje van, és... ha ehhez nem kell kreativitás, akkor semmihez.
2) Limarának, akinek a keze alól csodák kerülnek ki, akár süt, akár köt, és azon kívül, hogy druszák vagyunk, még van valami más is, amiben közös sorsot vállaltunk, részemről Judit húgomról beszélek...
3) Csokiparánynak, akinek a blogját csak csukott szemmel merem zugolvasni :-)
4) Dorkának, akitől "őszülő fejjel" sminkelni tanulok, és imádom a tuti ötleteit, meg a követhető magyarázatait
5) Verocskának, aki szigorú egyenruhában köt csipkét, csak kár, hogy ritkán mutatja meg
6) Szamócának, aki a saját vegetáriánus étrendjét hangolja össze mindenevő családjáéval, és olyan, de olyan, de olyan receptjei vannak, hogy csak na, még ha nem is "blogol" a szó szoros értelmében
7) És UTOLSÓKÉNT, mivel meg sem érdemli, küldöm a díjat egykori főiskolai csoporttársamnak, hátha ezzel kicsit motiválom arra, hogy vezesse már tisztességesen az Örömpörkölt című blogját, mert tök jó. Lehetne. Vagy legalább a Lólépést, ami a válogatott hülyeségek tárháza. Lehetne.

Kedves Díjazottjaim, lehet, hogy már kaptatok Kreatív Bloggert, de ha van még kedvetek játszani, akkor tegyétek ki, linkeljetek be, aztán áruljatok el 7 (újabb) dolgot magatokról, és adjátok tovább 7 embernek :-D



Kreatív Blogger Díj

Másodjára, és mint időközben kiderült, harmadjára is megkaptam a kreatívoknak járó golyófejű díjat. Most Zsóka és Zsófi egymással szinte egy időben feltételezte rólam a kreativitást, bár Zsófi elfelejtett szólni :-D
Szerintem tényleg csak feltételezték, mert mutatnom mostanában nem igazán sikerült semmit, legfeljebb a Válságkonyhában produkáltam ezt-azt, de attól tartok, a kovászos uborka se igazán biztosít lehetőséget a művészi kiteljesedésre :-D
Mindenesetre köszönöm a bizalmat és a díjat, és akkor vegyük át újra a játékszabályokat: 7 dolog magamról, és 7 bloggernek továbbítani.
Asszem, megnézem, mit vallottam be magamról legutóbb, és elárulok másik hetet :-D
Mentés.

Megnéztem, a legutóbbi még tényleg csak a kezdet volt, lássunk akkor további bulvárhíreket rólam. Íme, még néhány a piszkos kis titkaimból.

1) Szoktam hazudni.
2) 163 cm magasságomhoz 72 kiló vagyok. Sok.
3) Idén kezdett el zavarni az egyre több ősz hajszálam, de még nem szántam el magam arra, hogy mostantól mindig festessem, és sose lássam többet a maradék eredeti hajszínemet (amit ráadásul szeretek, mert fényben aranyló barna).
4) Szemüveges vagyok 13 éves korom óta, és imádom, szerintem öltöztet.
5) Van egy szemölcs a talpamon, és nem merek elmenni a bőrgyógyászatra, mert tuti kivágják, és nagyon félek, hogy fájni fog.
6) Sírok a fogorvosnál az érzéstelenítéstől.
7) Még mindig haragban vagyok a nagymamámmal.

És 7+1: nemcsak kreatív, hanem iszonyat lusta blogger is vagyok, aki hiába böngészi mások oldalait rendszeresen, hiába, mert se fel nem iratkozik rendszeres olvasónak, se az olvasottak listájába nem teszi be őket, és most lövése nincs, hogy kinek adja tovább a díjat. Pedig biztos, hogy 7-nél sokkal többen vannak, akiket olvasok, követek. Ér olyat, mint a kívánságműsorban, hogy "küldöm mindenkinek, aki szereti"? :-D

2010. július 19., hétfő

Strandidő ám a javából

Tegnap végre megérkezett a várva várt hidegfront, következésképpen lementem a Balcsira.
Így kell ezt csinálni.
Hát nem?

Jó, végül is nem elsősorban dagonyázni indultam Balatonszemesre, hanem "felvágni".
A Zinformatikusok arrafelé kockultak hétvégén (egyik az egyik parton, másik a másikon, hogy azért nagyjából egyenletes legyen az eloszlásuk), én meg kitaláltam, hogy jól odamegyek a "nyugdíjas" vasúti kedvezményemmel (ami igazából Judit húgom után jár), eleszünk egy csomó üdülési csekket a Kistücsökben, utána meg valamelyik srác hazahoz.
És így tettünk. Jó volt.
A Kistücsök még mindig egy tuti hely.

Az egyetlen probléma, hogy ebéd után juszt is bementem a viharos szélben hullámzó Balatonba hülyén ugrándozni, mert ha már ott vagyok, akkor nehogymár ne, viszont ettől olyan tengeribeteg lettem, hogy a hazafelé úton világoszöld fejjel, kavargó gyomorral kornyadoztam az autóban, és "nagyobb baj" csak azért nem történt, mert erősen arra koncentráltam, hogy mekkora kár lenne azért a finom kajáért.

2010. július 17., szombat

Városi Patkány nem bírja a szenzitív termékeket

Szép időnk van, dől rólam a víz, de tartok tőle, hogy már megint a tudatos vásárlót olvastam, mert aktuálisan az a fejlövésem keletkezett, hogy milyen egészségtelen "elzárni" a verejtékmirigyeket azzal a sok izzadásgátlóval, ami egyébként is az ördög műve, mert alumínium meg parabén (az mondjuk nem tudom, mi) van benne.
Mikor máskor teszteljek magamon alumínium- meg parabénmentes izzadásgátlókat, mint harminchatezer fok melegben. Vettem többfélét is.
Nem elég, hogy iszonyatosan nem használnak SEMMIT, de valamelyik öko-bio-natúr cuccra - ami nyilván csakis természetes anyagokból készült, és ha mondjuk megenném, akkor tutira nem lenne tőle semmi bajom - olyan allergiás lettem, mint az ágyú.
Viszket, és csini élénkvörös színben pompázik a hónaljam, amit ennek köszönhetően most még leborotválni se merek, másik izzadásgátlót használni meg pláne nem, így hála az alumínium- és parabénmentes izzadásgátlóknak, ezen a nyáron valószínűleg mindig lesz helyem a buszon.

Úgy látszik, olyan jól alkalmazkodom a szennyezett környezetemhez, hogy már nem is bírom elviselni azokat a dolgokat, amikben nincs egy jókora dózis káros anyag. Szerintem lefogyni is azért nem bírok, mert a súlyfeleslegem nem is zsírból van, hanem ólomból, és ha egyszer kivennék a fogaimból a higanytartalmú amalgámtöméseket, akkor fix, hogy minimum összeomlana a keringési rendszerem, aztán mehetnék a doktorhauszba diagnosztikai problémának.

Best of Mariska

Még a hét elején történt, hogy munka után leruccantunk Velencefürdőre, velencefürdeni egy kicsit. Hazafelé a még nedves - iszap-, békalencse-, és algapakolással kezelt - hajamat próbáltam bontogatni az ujjaimmal, de nem nagyon ment. Megállapítottam, hogy ezen már csak a hajmosás segíthet, majd mégis meggondoltam magam:
- Nem mosom meg. Ilyenkor lehet a legjobb kontyot tűzni belőle.

2010. július 14., szerda

Csak akkor tanulok, ha kérdezek

Tegnap is érdekes dolgokat tudtam meg a világról.

1.
- Eljön valaha az az idő, amikor az informatikusok megtanulnak öltözködni????
- Nem.

2.
- Ha azt ott rugdosom, az baj?
- Hát figyelj. Ami egy autóban ott elöl a műszerfal alatt van, annak általában NEM HASZNÁL, ha rugdosod.

2010. július 9., péntek

Tök jó megoldás

Vettem a drogériában egy olyan cipőbe ragasztható, puha velúr sarokvédő párnácskát, ami elméletileg arra hivatott, hogy az ember lányának ne törje fel a lábát a cipő. Az én cipőm mondjuk nem törte a lábamat egyáltalán, de miután tavaly egyszer megáztam benne, pont annyira tágult ki, hogy csak "kapaszkodva" lehet benne járni, mert lifeg. Gondoltam, ragasztok a sarkába egy ilyen kis párnácskát, ez majd valamennyit felvesz a hosszából, és akkor megint tök frankó lesz minden.
Meg is vettem, be is ragasztottam, fel is vett a hosszából, felpróbálva kényelmes volt, járás közben nem lifegett, tényleg tök frankó volt minden.
Egy apróságtól eltekintve.
Feltörte a lábamat az a rohadt sarokvédő.

2010. július 4., vasárnap

Amit a lakás elnyel...

Visszaadta.
MEGVAN AZ ÜDÜLÉSI CSEKKEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Akkor én most örülök.

2010. július 1., csütörtök

A mai nap tanulsága

Aki délben a munkahelyén rántott camembert-t szeretne ebédelni rizzsel, az reggel otthon ne kóstolja meg hidegen, mert mikrózás után az ebédje helyén rántott semmit talál, olvadt sajtban úszó rizzsel. Hozzáteszem, meg is érdemli.