Nem igaz, hogy nem tanulok...

Ahhoz képest, hogy még csak a napokban vontam le a tanulságot, miszerint akinek sérve van, az ne ugráljon, hát, elég hamar elkezdtem ugrálni megint, azt sem várva meg, míg a múltkori ereszdelahajamat következményei legalább nagyjából elmúlnak.

Nekem pénteken már megint ott kellett (igen, MUSZÁJ volt :-) ugrálnom az Orczy-kertben, egyébként az utóbbi évek legkorrektebb bulijához volt szerencsém, még Európa Kiadót is raktak be a srácok, meg Iggy Popot és Twistwed Sistert is, meg csupa jó zenét. Előtte meg Doors emlékzenekar volt, magamtól sosem mentem volna, de hát hívtak, és ha hívnak, akkor ugye menni KELL :-)

Szerintem nagyüzemben termeltem magamnak az endorfinokat (vagy azmiaz, amitől ugrálás közben nem veszem észre, hogy fáj és baj lesz?), de ezek másnap reggelre elfogytak, mert azon kaptam magam, hogy harmadszori próbálkozásra se nagyon bírok a fotelből kikászálódni, és az egyetlen, még relatíve kényelmesnek mondható testhelyzet az a padlón történő hanyattfekvés.

Aztán ma meg eljövend a pofáraesés napja, mert padlón hanyattfekve sehogy nem lehet dolgozni, ülni viszont fáj.

És akkor most van ezen kívül még 4 napom, hogy embert faragjak magamból, és szombaton egyáltalán el bírjak menni a következő megcélzott eseményre.

Addig meg szorgalmasan ismételgetem magamnak, hogy nem ugrál, nem ugrál, nem ugrál (de egyébként ha oka és lehetősége lesz rá, akkor úgyis ugrálni fog megint, legalább egy kicsit, egy ilyen icipicit, aztán majd utána meg beírja a blogjába, hogy deszar neki, fáj a dereka, és meg fogja érdemelni :-)

Az unoka rémuralma

- Mama, MÁR MEGINT koszosan vannak visszarakva a kiskanalak a fiókba!
- Mer' hiába mondom öregapádnak, hogy majd jössz, aztán ÖSSZEGYŰLIK veled a baja...

Míg más rendes helyeken legfeljebb a kisgyerekeket ijesztgetik mumussal, zsákosemberrel, stb., addig nálunk a nagypapát velem. Szépen vagyunk :-)

Gigantikus Percy

Percyt nem merem blokkolni, anélkül is 220x100 cm, most még hová nyújtsam?! :-)))
Többszörösen bele lehet burkolózni, és még valaki simán elférne mellettem.

Azt se tudom, melyik részét fotózzam, olyan, mint mikor a versikében a zsiráf fényképészhez ment, és több képet kellett készíteni róla, mert egyre nem fért rá :-D

Ja, és sose kössétek színátmenetes fonalból, gyilkolja egymást a szín meg a minta.

Szóval kicsit csalódott vagyok, van egy gyönyörű mintájú, de ehhez nem illő színű, és használhatatlanul hatalmas kendőm.

Egy biztos: LE NEM BONTOM.

A modern kor gyermeke süket és hülye

Kegyetlen dolgokat produkálok mostanában, ha fáradt vagyok (meg ha nem), és az utóbbi időben tényleg lemerült bennem picit a tartóselem. Az agyam nem működik, legfeljebb standby üzemmódban van, ha egyáltalán. Valamit mindig félreolvasok, vagy félrehallok, ezekből utóbb általában fetrengveröhögés lesz.

Múltkor is néztem a tisztavatást a tévében, és az még semmi, hogy tisztogatásnak értettem egyszer, ezen még hamar túltettem magam, de aztán voltak a mindenféle beszédek augusztus huszadika alkalmából, és egyszer csak hallom ám a kommentátort, hogy Szent István valamit közzétett az interneten.
És ilyenkor az a leggázabb, hogy telnek a hosszú tizedmásodpercek (vagy egészek akár), én lefagyva bámulok, ÉRZEM, hogy valami nem stimmel, de NAGYON nem stimmel, de nem tudom, mi az, mert igen, tényleg az interneten szokás közzétenni a dolgokat, csak ez valahogy abban az időben még lehet, hogy nem annyira volt elterjedt, és basszuskulcs, eltelik MÉG néhány hosszú tizedmásodperc (vagy egész akár), mire kattan a fogaskerék, leesik, hogy ja, INTELMEK, jó, értem, köszi, lehet menni röhögni, ezt a Vajkot meg majd be kéne jelölni az iwiwen :-)

Tipikus cicababa

Hát az hihetetlen, hogy én mennyire nőies vagyok ma este is: meccset nézek, iszom egy sört, és közben kendőt kötök :-)

A négynapos hétvége tanulságai

1) Nempánikol, nemkapkod, megnézi higgadtan még egyszer (kétszer, háromszor), és akkor előkerül a fülbevaló is a táska aljából, ahol egyébként mindvégig ott kárörvendezett rajtam.
2) Azonnal kell egy Greatest Hits of Billy Idol (nemröhög!), olyan jót buliztam a Dancing with Myself-re, hogy még akkor is akaromakaromakarom otthonra, ha a továbbiakban is csak magammal táncolok rá, mert attól tartok, hogy ez megin' egy olyan zene lesz, amit senki más nem hajlandó meghallgatni :-)
3) Gerincsérvvel nem pogózik. Mer' fájni fog. De nagyon.
4) Pincelátogatásra nem aznap próbál bejelentkezni, hanem szépen előre gondolkodik.
5) Többnapos vidéki turnézás előtt legközelebb okosan betáraz valami kaját, különben csúnyán meglepődik, mikor hazaér, és nincs mit enni.

+1) A Percy Shawl zabálja a fonalat, máskor nem hetes tűvel kell nekiállni tolnai gyapjúból, hanem valami vékonyabb tű-vékonyabb fonal szerkóval kötni, mert már most akkora, mint egy lepedő - és még 20 sor hiányzik-, és a) nem lesz hol blokkolni, mert kilóg a lakásomból, b) akkora böszmeteget, amekkora ez blokkolás után lesz, még hordani se lehet...

Szegzárd és a kadarka

Valaki mehetne és megbormarketingelhetné Szekszárdot, mert egyébként szerintem hülyék ezek, minden sarkon van egy SÖRÖZŐ.
Bort meg nagyítóval kell keresni.
Mondjuk a sörözőkben végül is van, de ez akkor is milyen már.

Egyébként tényleg úgy volt leírva egy helyen, hogy Szegzárd, mondtam is, hogy biztos felszólító mód, tárgyas ragozás.

Nagybácsi mondta, hogy igyunk kadarkát, mert a kadarka az jó. Amikor vége nagy nehezen találtunk kadarkát, akkor kipróbáltuk, és hát Nagybácsira érdemes hallgatni, mert a kadarka az tényleg jó.
Vidáman értünk haza éjfél körül, ma meg némi fejfájással ébredtünk.
De az csak azért, mert front van.

Elmaradást teljesítek

Moncsi még a múltkor küldött nekem ilyen jóképű medvéket.

Eddig is örültem nekik (köszi, Moncsi), csak állandóan elfelejtettem kitenni őket a dicsekedőbe. Íme, akkor itt villogok a mackós testalkatúakkal, és ha lehet, akkor "küldöm mindenkinek, aki szereti", mert mostanra kb. mindenkinek komolyabb medvecsordái lehetnek :-)

Most már Szolnokon is voltam

Szilviék elvittek magukkal Szolnokra, az ő Zoli nevű cimborájukhoz, akit később lelöktem a padról, és leesett.

De nem így kezdődött, hanem előbb strandoltunk, és nem akartam belemenni a hideg vízbe, mert hideg volt. Ha fiú lennék, tudnám mutatni, hogy szerintem mennyire volt hideg, de én nem vagyok fiú, ők meg különben nem is fáztak benne, csak én. A termálmedencében meleg volt a víz, viszont koszos, büdös, és unalmas, mert mióta öregszem és banyulok is elfelé, azóta ijjajj, nem élvezem én a strandot, mert abban csak a napon szunyókálás szép és jó, úszkálni általában lusta vagyok, labdázni nem szeretek, a csúszdán meg félek, ja, tudom, sok a bajom, maradjon is az ilyen inkább otthon, de egyébként ez a strandolás most elég jó volt ám, mondjuk a veszteség oldalon kénytelen vagyok feltüntetni a fülbevalómat (pedig azt - brühühűűű - pont szerettem nagyon), ezzel együtt jó volt, csak berregtek az ellenszenves harci helikopterek, valami légimicsoda volt, más rendes emberek azt nézték, amíg mi strandoltunk helyettük.

Aztán hazamentünk, ittunk, elindultunk lekésni a tűzijátékot, (jelentem: remekül sikerült), aztán odaértünk, ittunk, találkoztunk antiszociális emberrel, ittunk, átsétáltunk másik helyre, találkoztunk további emberekkel, ittunk, visszasétáltunk előző helyre, ittunk, aztán nem sikerült táncolni és megszöktem, aztán pálinkát is ittunk, meg még pálinkát, és utána elmentem inkább bulizni, a többiek nem akartak, aztán én még énekeltem Proud Maryt antiszoc. emberrel (vált.kedv. még egy Zoli), mert azt állította, hogy nem tudom a szöveget, pedig az konkrétan ő volt, aki nem tudta, én meg az voltam, aki de, ja, közben elmentünk inni, aztán András jött velem bulizni, aztán belelépett egy gödörbe és megrándította a bokáját, és aztán ezért már csak egyedül buliztam, na meg még a sok ismeretlen szolnokiak is ott voltak persze, aztán taxit hívtunk, aztán a házigazda nem tudta a saját címét mert be volt rúgva, de mi tudtuk és megmondtuk, és így jutottunk haza.

Jó buli volt, na.

Aztán reggel felébredtünk, másnaposak voltunk mind, és eljöttünk, és aztán délután a telken fröccsöztünk nagybácsiékkal.

Holnap meg megyünk Szekszárdra inni.

Te jó ég, hány éves is vagyok én? Ezt a huligántempót már tíz éve se nagyon bírtam, mi a fene ez, kapuzárási pánik? :-D

Szerdai szeánsz

Minden szerdán fél 8-kor hívom Húgot a lakóotthonban. (Kivéve, amikor elfelejtem.)
Ma például a következőképp folyt a beszélgetés.
Köszöntem neki, megkédeztem, jól van-e, és milyen az idő Miskolcon.
Ezekre úgy kábé válaszolt, majd megkérdezte, hogy elmehet-e ott papucsot venni.
Mondtam, hogy két hét múlva jön haza, majd itthon veszünk.
Mély hallgatás.
Jucus, szeretnél inkább Miskolcon venni papucsot?
Igen.
Hát jó, de biopapucs legyen, mert....

De Judit hangját már csak a háttérből hallom: ÉVA NÉNI!!!!! SZABAD ITT MISKOLCON VENNEM ÚJ PAPUCSOT.

Azzal elrohant.
Szia Jucuskám, én is szeretlek, örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk :-D

Teljesen aberrált palacsinta

Tegnap voltam ikeázni. Ez egyfajta tevékenység, aminek az a célja, hogy meghatározott idő alatt, meghatározott összeget költhetek el, olyan dolgokra, amik adott pillanatban a legkevésbé fölöslegesek.
Mert ikeázni muszáj, de ikeás cuccokra- sajnos - nem mindig van szükség, még az akciósakra sem.
Most pl. vettem (zárójelben az indoklás található):
- szilikonos kenőecsetet (mert a régi kenőtollam már tök undoritiszes)
- két összerakhatós karton irattartó dobozt (mert még mindig elhiszem magamnak, hogy egyszer majd rendet fogok rakni a kaotikus papírjaim között)
- egy csomag álló irattartót (indoklást ld. fent)
- egy csomag felragasztható, négyzet alakú tükröt (mer' akciós volt, bár egyelőre gőzöm nincs, hová ragasszam, a plafonra esetleg?????)
- egy garnitúra műanyag ételdobozt (valahogy elfogynak mindig).
És hősiesen visszaraktam:
- egy tortakészítő egységcsomagot (csillagcsöves nyomózsák, tortalap-fűrész, és olyan műanyag kenő-lapocska).
És rá se néztem:
- a nyomkodós lisztszitára
- a bögrékre (ez nem igaz, mert a lilát meg is fogtam...).

És aztán amikor hazaértem, akkor tudtam, hogy igazából le kéne menni vásárolni a cébéába, de a derekam leszakadni készült, és különben is.
De kellett mára valami elhozós kaja, és úgyis éppen tojáselhasználási fogadalmat tettem, így kitaláltam, hogy sütök pár palacsintát.
És eszerint cselekedtem, aztán mikor már megsütöttem a pár palacsintát, akkor jöttem rá, hogy lekvár az meg nincsen, mert a múltkor a penészeset kidobtam, az újat meg beleraktam a Rákóczi túrósba mind, és akkor csak úgy álltam ott lekvár nélkül.
Fahéjas? Nyeeeeee....
Pudingos? Boááá....
Kakaós? Fúúúúúj.....
Szóval semmelyikhez nem volt kedvem éppen. Mert amúgy normális esetben kizárólag a lekvárosat eszem meg, de amikor nincs lekvár, én meg egyrészt nem vagyok hajlandó kitenni a lábamat a lakásból, másrészt ha hajlandó lennék, se segítene, mert háromnegyed tízkor már hová menjek lekvárért, az ne mnormális eset, hanem extrém :-)

Végül eszembe jutott, hogy egyszer régen valahol-valakitől hallottam vagy olvastam azt a teljesen elvetemült módszert, hogy a palacsintát először meg kell kenni tejföllel, majd megszórni undorító instant kakaóval, és akkor az milyen finom.
Aha, persze... Hiszi a piszi, ez csak rossz lehet.

De a vezérhangya már elkezdett mocorogni a fejemben, és húztam is kifelé a hűtőhöz tejfölért, meg a szekrényhez undorító instant kakaóért (amit meginni nem szoktam, mert szerintem sós, de azért mégis van otthon, mert a Judit meg egyrészt nagyon szereti, másrészt el is tudja készíteni magának, ami nem egy utolsó pedagógiai szempont...), szóval összegyűjtöttem a hozzávalókat, és már kentem is meg szórtam is a palacsintára.

Röviden és tömören: finom.
Tisztára agyatlan egy kombináció, de nagyon jó.
Nem hittem volna.
Fenevinnéel :-)

Vajon mi szépet s jót kívánhatnék...

... annak a kedves embertársamnak, aki úgy gondolta, milyen jó poén lesz a nagyszüleimtől kicsalni az összes megtakarított pénzüket azzal, hogy a fiuknak kell, és az ő megbízásából érkezett...???

Talán hogy száradjon le mindkét keze?
Vagy történjen ugyanez az ő nagymamájával? (ez nem jó, ő nem tehet róla)
Sz.rjon sünt? (elnézést)

Ezúton gratulálok a nagyszüleimnek is, akikkel ez NEM ELŐSZÖR fordul elő, és nem tanulnak. Hát hogy legyek mellettük mindig mikor kell, azt nem lehet??????!!!!!!! Mindenesetre mondtam, máskor, ha felesleges pénzük van, csak szóljanak bátran, majd én elverem, nem kell hozzá külső segítséget igénybe venni.

Kripli a Szigeten

Volt az a nagyon rossz szám, hogy öregszem, de azért még törekszem, hát én is kimentem tegnap Szigetre, aztán a Faith No More-ról hazamenekültem derékfájásból kifolyólag.
Addigra már szerencsére jó pár óra kaland volt a hátunk mögött, délután 3-kor már kinn rajcsúroztunk a Csajokkal, ittunk olyan vödrös koktélt is hosszú szívószállal, meg a bátrabbak mentek dagonyázni a punkokkal, én gyáva vagyok.
Viszont remekül sikerült a gólyalábazás a magyar utcában, vagy faluban, vagy mi volt az, keményen 3 lépést sikerült megtenni, mielőtt szanaszéjjel mentek volna a lábaim. De lehet, hogy megvolt az 4 is :-)
Meghallgattuk az Offspringet, a Faith No More-t is megpróbáltam, aztán elmentem sétálni, meg járkálni, meg mászkálni, meg leülni, végül még kipróbáltam azt is, hogy mi van, ha hanyattfekszem kicsit a fűben, de a nyavalyás derekam csak cirkuszolt tovább, pedig korábban már Szőke Fiatalember sótörésezett is velem (köszi, Zsolti!), szóval megadtam magam, és hazatömegközlekedtem, ja és nem bírtam ki, vettem új papucsot az Overlandben kifelé menet :-)
A Siptárt pedig nem találtam meg, pedig áhítoztam a szokásos akciós trikóra, de hát talán ennek így kellett lennie, hogy spóroljak, és tudjak ősszel külföldre utazni. Nyilván ezen a kb. kétezer forinton fog múlni :-D

Pótanyós lettem

Megnősült az öcsém. És hogy szegény felesége nehogymár anyós nélkül maradjon - mivel anyukánk már nem él - gondoltam, hogy mint sógornőnek, kötelességem elvállalni ezt a mindenki szívének oly kedves pozíciót. Mondtam is, hogy anyuval jobban járt volna, de most már mindegy, ezt húzta :-)

Azért az esküvőn még a leggonoszabb anyós is pedálozik szépen, én is sütöttem nekik mindenfélét, nem teljesen saját jószántamból, hanem mert kérték.

Rákóczi túróst is sütöttem, VÉGÜL nagyon finom lett, de az ide vezető út éppenséggel nem volt egyszerű, sokkal inkább "long and winding", ahogy azt már a Beatles is megénekelte, csak az nem sütiről szól.

1) A világ legegyszerűbb pitetésztáját, amit évek óta kb. ugyanígy készítek, most kivételesen nem tudtam kinyújtani, mert szanaszéjjel esett. Bemérgesedtem jól, szétmorzsoltam a francba az egészet, beleszórtam a tepsibe, és lelapogattam, hogy JÓ, akkor most ez lesz a tészta.

2) Összeállítottam a túrótölteléket, a receptben szerepelt fél csomag vaníliás pudingpor, remek, éppen van fél csomag vaníliás pudingporom, a másik felét múltkor elhasználtam meggyleveshez, de minek, nem lett egetrengető különbség a lisztes vagy keményítős habaráshoz képest. Mindegy, van fél csomag pudingporom, istenkirály, gondoltam egész addig, míg rá nem jöttem, hogy én ám most DUPLA adagot sütök ám, abba pedig egy egész zacsi puding kéne, ami meg persze nincs. Ugyanmár. Végül is a pudingpor = keményítő + vaníliás cukor, ezt meg lehet oldani, de egy másik recept búzadarát írt, most már csak el kell dönteni, melyik legyen. Főzősfórumos szaktanácsadóim a keményítős verziót ajánlották, OK, akkor legyen, keményítő megvan, és hol egy vaníliáscukor, máskor mindig abból van a kerítés, most meg persze volt huszonöt sütőpor, vaníliás cukor meg egy sem. Jó. Akkor most PONT ennyire lesz vaníliás.

3) Közben persze szépen elősütöttem a morzsolt-szórt-lenyomkodott tésztát, és eljött az a pont, hogy "a tetejét baracklekvárral megkenjük". OK. Kiszedem a lekvárt a hűtőből. Mert lekvár, az VAN itthon, tegnap ellenőriztem, még több, mint fél üveg!!! Jó vagyok, jó vagyok. Aha. Én lehet, hogy igen... de a lekvár az nem, mert konkrétan penészes, csak én ezt már nem néztem meg, leálltam ott, hogy VAN. Káromkodás, cenzúra. Maszatos játszósruha le, utcán vállalható cucc fel, boltba le, és ha már lekvár, akkor egye fene, legyen még pár vaníliás cukor is :-)

4) Innentől szinte nyert ügyem volt, habot verni azért többnyire tudok, bár csillagcsöves nyomózsák hiányában elég házilagos módszerrel (konkrétan egy lefertőtlenített körömvágó ollóval kicakkozott üres porcukros zacskót használtam) és elég érdekes alakzatban sikerült a rácsot a süti tetejére applikálnom, de ahogy azt megállapítottam, a mérnök az apám volt, nekem meg csak a rövidlátást meg a derékfájást sikerült örökölnöm, az egyenes vonal szabadkézzel történő meghúzásának a titkát magával vitte a sírba.

5) Nem égett oda a hab.

6) Hülyeség volt a lekvárt tortadíszítő izébe tölteni, mert simán folyt belőle kifelé, kivéve a barackdaraboknál, mert ott viszont mindig beragadt.

7) De azért szép is lett, meg finom is.

8) Csak senki nem evett belőle.

9) Azt az egyet sajnálom, hogy nem hoztam vissza magammal.

10) És még a tálcámnak is búcsút mondhatok, mer' az öcsémre ilyesmit fölösleges bízni.

Eseménydús napok

Címszavakban:

- muskotályos krisfröccs

- zsíroskenyér

- hajó

- leégés

- cserszegi kisfröccs

Akkor szerintetek voltam-e kirándulni mostanában a Balaton környékén, különös tekintettel Badacsonyra és Keszthelyre?

Igeeeeen, voltam!

Barátaim nyaralnak, és meghívtak két napra, és ilyen klassz helyeken voltunk, meg még grilleztünk is, sőt egyszer a vízbe is bemerészkedtünk, de szerintem hideg volt.

Szokásos badacsonyos kép, minden évben készül pár ilyen, de ez most friss.

Gyáva Nyúl a metrón

Tömeg van a metrón. A vállam felett hátrasandítok, sápadt, fehérszájú mögöttem a kis copfos. Rezgeti az ujjait az orra előtt.
Ilyenkor nem érdemes beszélni hozzá vagy megérinteni, mert még idegesebb lesz.
Csak meg kell adni neki a lehetőséget, hogy felcsatlakozhasson.
A metróról leszállva hátra se nézek, de menet közben a jobb kezemet kicsit kifelé fordítom, és várok. Egy pillanat múlva ott melegszik benne a vékony kis gyerekmancs.
Judit már nem fél.

Így szoktunk mi közlekedni.

Ma visszavittem a Gyáva Nyuszit a lakóotthoba. Most megint hiányozni fog.

Kendőt szeretnék nyerni

Születésnapja és sikeres vizsgái okán (vagy ellenére?) Erika kezében megtáltosodtak a kötőtűk, és ezek a csodálatos kendők mind mostanában készültek el. Sorsoláson lehet elnyerni őket, nem tudja valaki, hogyan lehetne csalni? :-)