Jajj, úgy élvezi ő a strandot

Elvittem a Büdösbogarat pancsolni. Szerintem tetszett neki :-) Legalábbis abból ítélve, hogy galádul csillogott a szeme, fülig ért a szája, és egyfolytában üvöltözött. Szerencsére most csak azt kiabálta, hogy Laciiiiiiiiii.... Laciiiiiiiii...... Laaaaciiiiiiii. Volt ez már rosszabb is, például amikor pár évvel ezelőtt elvittük a Velencei-tóhoz, ahol annyira belelendült, hogy minden szembejövővel közölte, hogy "b.meeeeeg... k.rv. anyáááád". Na, AZ ciki volt...

A huszonhat egér, és más vidéki horrortörténetek

Meglátogattam a nagyszüleimet a hétvégén. Ott általában nem történik semmi különös. Valójában most sem történt. Elmeséljem? :-)

A huszonhat egér
Már nem emlékszem, hogy miért kezdtünk el pakolni a spájzban tegnap, amikor direkt értelmesen meg volt beszélve, hogy a konyhát fogjuk kimeszelni ma. Valamiért bementem, mondom, az a zacskó ott mozog, Laciiiiiiiii, gyereeeeeee, egééééér. Unokatesóm jött, kivitte a zacskót, hívta a macskát, macska jött, egér nyekk.
Na jó, nézzünk meg további zacskókat. Öcsém egyet kivitt dobozostól, de rosszul engedte ki meg a macska is hülye volt, szóval ez az egér megúszta. Egyet találtunk még egy régi sárga esőkabát zsebében, de az is meglógott.
Akkor már begoromboltunk, és nekiálltunk egérteleníteni a spájzot. Kábé összepakoltunk, nagy zsák szemetet kidobáltunk, a fiúk betájolták az egérlyukakat, majd beizzították a csapódós egérfogókat, és raktak ki egérragasztót is. Ajtó becsuk. Tíz perc múlva a lyukban névsorolvasásnál már 3 egérrel kevesebb jelentkezett, azok rajtavesztettek. Csapdák újraizzítva. Katt. Egér. Katt. Egér. Katt. Megint egér. És így értünk el 16 egérig, amit ma újabb 10 követett. A macskák már unottan fordították el a fejüket, ha meglátták a következőt.
Aztán befalaztuk a lyukakat.
Itt a vége, fuss el véle.

Juditka, és az apró sérülés
Tudni kell, hogy Judit letagadja ha beteg, ha fáj neki valami, mindent letagad, mert fél, hogy a betegség = rosszaság. Ha már nagyon nagy gáz van, vagy nagyon megijed, akkor valami elterelő hadművelettel azért a tudomásunkra hozza, hogy segítségre lenne szüksége.
Tegnap jön be a Gyerek a kertből, kb. bokáig véres, és az "Úristen, te meg hogy nézel ki Juditka, mit csináltál?" jellegű kérdésre faarccal közli, hogy: "Egy kicsit megkarcoltam a lábamat, nem probléma?"
Hö.
Mivel a nagyszülők kertjében bombától kezdve a szögesdróton át az üvegcserében keresztül a kiálló rozsdás szögig bezárólag minden van a kertben (meg még krumpli, répa és bab is helyenként), annyira nem voltam benne biztos, hogy "nem probléma".
Találtam fertőtlenítő kendőt, sajnos kicsit lejárt a szavatossága, de gondoltam, még talán így is jobb, mint a víz, szóltam hogy csípni fog, letöröltem a gyerekről a vért, és beragasztottuk a lábujját, párszor ellenőriztem, de asszem, túl fogja élni.

Vidéki wellness-kezelés
... avagy zuhanyozz Te is mosogatószivaccsal. Kiválóan eltávolítja az elhalt hámréteget (meg a többit is), felpezsdíti a vérkeringést, narancsbőr ellen hatékony.
Előtte meszeld ki a konyhát bikiniben, magadat is kend össze fülig, az aztán fix, hogy se hideg, se meleg vízzel, se szappannal nem fog lejönni. Nézz körül, és a nagyszülők tizenötéves körömkeféje helyett válassz egy vadiúj mosogatószivacsot. Nyúzásra keresve se találsz hatékonyabb célszerszámot, a meszet a lehető legegyszerűbben, 100 %-ban eltávolítja. Bőrrel együtt.

Mit ne vigyünk vendégségbe?

Például szénné égett süteményt. Mert az ugye ehetetlen. Viszont legalább megpróbáltuk. Aztán hívjuk fel legörbülő szájjal a házigazdát, aki persze mondja azt, hogy ugyanmár, nem is kell hozni semmit. Deaznemjóóóó, tökcikiiiiii, mongyálmárvalamiiit. Jó, legyen egy dinnye.
Menjünk tehát dinnyét venni, hogy legyen mit elvinni a vendégségbe. A dinnyét csak nem rontom el.

Például repedt dinnyét se vigyünk vendégségbe. Mert az ugye gusztustalan. Jó, hát volt ott még egy fekvőrendőr, amit nem vettünk észre, jó, hát megrepedt, de csak egy KICSIT (aha, peersze), és AMÚGY biztos finom. Egyébként az volt, egyébként el is fogyott, egyébként.

Például bolti szörpöt se vigyünk vendégségbe, kivéve akkor, ha a sütit szénné égettük, a dinnyét meg eltörtük (na ugye, hogy azt is el lehet rontani!!!!), de hát valamit mégis, pláne hogy ezt aztán tuti nem tudjuk elrontani :-)) Ja, bodzás volt, finom.

Pédául ne nagyon vigyünk vendégségbe befordult zakkant kistestvért sem, mert ő el fog vonulni, magára fog csukni egy szobaajtót, és nem fog előjönni, ha meg mégis, akkor azt fogja mondogatni unos-untalan mindenkinek, hogy Irmuskaaaaaaa, és aztán a mindenki egyesével oda fog jönni megkérdezni, hogy tulajdonképpen persze semmi gáz, de úgy MÉGIS kicsoda már az az Irmuska, de ez alapvetően azért már minimális égésfaktorral átvészelhető. Meg különben is, a Húg szereti a vendégséget, és hálistennek többnyire a Vendégség is szereti a Húgot, így megvalósulhat a boldog egymásra találás, Irmuska amúgy, just for information, az anyukánknak volt egy ismerőse, konkrétan a főnökasszonyának a nagynénije (?), vagy valami más rokona, most már alhat mindenki nyugodtan.

Párkány és erkély

Bár mindkét helyen kiválóan lehetne fűszernövényeket nevelni cserépben, és nem állítom hogy ez még soha fel sem merült bennem, ezt a bejegyzést mégsem a balkonkertészet szépségeinek fogom szentelni.

Én az erkélyen többnyire sörözni szoktam.
Meg Párkányban is.

Bár erkélyem kicsinek és koszosnak mondható, úgy este 9 környékén mégis a lakás legpreferáltabb részévé válik, mert akkor már nagyjából elviselhető az idő, és a tizedik emelet magasságáig már csak a legeslegelvetemültebb szúnyogok jönnek fel, azok is csak vasár- és ünnepnapokon. Van kinn felfordított virágcserép, meg a küszöbre is le lehet még ülni, míg szét nem esik, aki pedig nem tud élni a civilizáció nélkül (vagy V.I.P. vendég és - még - pedálozok neki), az kaphat sámlit vagy hokedlit, csak az már elég nehezen fér el :-)
Van kinn két batárnagy láda, úgyismint "asztal", ezen megáll a sörösdoboz vagy pohár, feltéve hogy nem valamelyik pántra pakolja az ivócimbora, mert akkor viszont menthetetlenül felborul.
Egyetlen hátránya, hogy késő este már viszonylag csendben kellene duhajkodni, hogy élő és megboldogult hozzátartozóinkat lehetőség szerint ne emlegesse a fél lakótelep.
Jó hely, na.
Ki is használjuk az adottságait, újabban rendszeresek nálam a spontán erkélybulik, akinek meg tériszonya van, az ne nézzen ki.

Amikor az erkélyt megunjuk, jöhet Párkány. Nincs messze, olcsó a sör, kellemesek a kerthelyiségek, hűvös a szél a Dunán a kocsmahajón. Kirándulni mondjuk a tegnapi majdnem-melegrekordban elég megveszekedett ötlet volt, és a juhtúrós sztrapacskához is csak akkor támadt étvágyunk, amikor kezdett alkonyodni, addig csak a sör csúszott, de az nagyon.
Még vissza kell menni, de ez fogadalmak nélkül is menni fog :-)

Koszgörény a láthatáron

Jön haza az én disznófülű kishúgom. Illetve hozzuk. Két hét nyári szünet van a lakóotthonban, ezt velünk tölti a kis Golyófejű.
Már hiányzott nagyon, mondjuk elkezdhetem megerősíteni az idegrendszeremet, hogy majd amikor itthon lesz, akkor ne kapjak tőle idegbajt negyedóránként :-)

Komoly programszervezés következik, mert az autisták életét jelentősen megkönnyíti, ha van egy előregyártott napirendjük, és tudják, hogy mivel is fog telni a napjuk. A spontaneitástól tehát most egy időre elköszönhetek, de remélem, hogy cserébe egy csillogó szemű, huncut, kíváncsi kamaszlány lakik majd velem itthon két hétig, és nem egy bágyadt, beesett szemű, kedvetlen kis izé.

A koszgörény meg úgy volt, hogy akkoriban a görény, illetve bűzgörény tematikánál volt nála megakadva a lemez, és egyik nap fürdés után tájékoztattam, hogy az esti tisztálkodása némi kívánnivalót hagy maga után, ezért lesz kedves némi korrekcióra visszavonulni a fürdőszobába, és kezelésbe venni a füle mögötti területet is, merthogy piszkos. Erre közli, hogy KOSZGÖRÉÉÉÉNY.
Nyilván a görények családjába tartozik, a bűzgörény közeli rokona.
Juditból egyszer még komoly biológus lesz, az tuti :-)

Mosolydíjat kaptam

Ez a meglepetés várt, amikor a tegnapi meredek kocsmatúráról hazaértem. Nöné küldte, köszönöm!

Lássuk a szabályokat!

1. Tedd ki a díjat a blogodra!

2. Linkeld ki azt, akitől kaptad!

3. Nevezz meg legalább 3 blogot!

4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Kitettem,kilinkeltem, most akkor megnevezek.

Ki is az, akinek a blogja makes ME smile.

Először is Ági varróműhelye, mert olyan mosolygós érzés egy főiskolai csoporttárs, kollégiumi szobatárs vidám, színes weboldalát nézegetni (egyébként nagyon durva, hogy eltelt egy évtized!!!!!!!!), hát persze hogy felvidít!

Fülig ér a szám, amikor Moncsi eloszlat, mesél, mérgelődik, segít, közzétesz, kertészkedik, csak csinálná már gyakrabban!!!!!

És nem tudom, hogy "ér"-e olyan blogot is megjelölni, ahol csak sunnyogó háttérolvasó vagyok, de engem mindig felvidít az a fergeteges humorral megerősített meleg szeretet, amivel a Pomogács-szülők veszik körül két Pomogácsgyereküket.

És még persze sokan mások, de a legalább három, az most legyen pontosan három, a lehetőség nyitott, hogy még kiegészítsem a sort!

És most megyek nyomot hagyni a díjazottjaimnál!

Kárpótlás

Az elmaradt párkányi sörözés miatt a lelkivilágunkban támadt fájó űr kitöltésére ma délután mégiscsak elmentünk egy röpke visegrádi kirándulásra. Jól felkepesztettünk a Fellegvárig, ahol aztán jól nem fizettük be az 1500 Ft belépődíjat, hanem visszafordultunk. Klassz kis hegymászás volt azért, előtte finom kávét ittunk, lefelé meg többmillió szúnyog kergetett minket, így nagyon hamar visszaértünk :-)

Beismerő vallomás

Ezúton kérem a kedves kézimunkázós kolleginákat, hogy az alábbi terhelő bizonyíték ismeretében valaki légyszi magyarázza el, hogy sima rövidpálcákat hogy kell SZÉPEN és szimmetrikusan fogyasztani, mert bár az előző tokot sikerült előnyösen fotóznom, most inkább bevallom, hogy ez a rész nagyon nem akar menni, pedig ez a naracstok amúgy olyan helyes lenne...

Próba

Azt nem állítottam soha, hogy horgolni is tudok, de most bepróbálkoztam egy ilyen telefontokkal, IGEN, látom hogy mennyire csálé, de rendkívül büszke vagyok magamra :-)

A múltkori gombolyagom sorsa

Ezt a "receptet" néztem ki a batikolt tolnai fonalhoz http://abitofknit.blogspot.com/2009/06/percy-free-pattern.html
Remélem, a minta meg a szín nem ütik majd agyon egymást.
Nem annyira frusztráló, mint a Luna Moth volt, de nem nevezném könnyűnek sem.
De inkább csak azért, mert hatalmasnagy térkép van hozzá, és a visszáján is mintát kell kötni.

Éééés a Luna Moth egyébként új gazdára talált!

Sárga riasztás

Mára is, meg holnapra is kettes riasztást ír a met-pont-hu. Ma hőség van, holnap meg vihar lesz.
Végeredményben mindegy is az átlagembernek, mert ugye mit csinál az átlagember, ha hőségriadó van:
- lehetőség szerint marad a fenekén a lakásban, mert az utcán kb. hőgutát kap,
- és nem nyitja ki az erkélyajtót, mert azon csak a rohadt meleg dől befelé.
Ugyanez az átlagember viharos időben:
- lehetőség szerint marad a fenekén a lakásban, mert az utcán elviszi a szél, megázik, elveri a jégeső,
- és nem nyitja ki az erkélyajtót, hogy ne csapkodja a szél összevissza, és ne törjön ki az üveg.
Akkor most mi van????

Persze, ha az átlagember azt tervezte, hogy a kánikulával dacolva, szalmakalapban, napszemüvegben, 30 faktorral átitatva, nagy palack vízzel felszerelve, barátai társaságában, halált megvető bátorsággal elmegy Párkányba, ott a palack vizet elhajítván bősz sörözésbe kezd, - VÉDŐITAL!!! - természetesen mindezt hangulatos, árnyas kerthelyiségben tervezte abszolválni, és még azt is tervezte, hogy csak az esti enyhülés idején indul haza, a jó kis légkondicionált új piros vonattal, nos, akkor az átlagember megszívta csúnyán.

Helyette majd marad a fenekén a lakásban, és nem nyitja ki az erkélyajtót.
Ez ám a kaland.

Teraszparty, kullancsinvázió, sült kolbász

A fentiekből remélem, teljesen nyilvánvaló, hogy fergeteges csajbulin vettem részt a hétvégén Horányban. Mindenki más régi horányista, én voltam csak az újkislány.
Volt ott minden.
Szalonnás-sajtos pogácsa.
Spirálos szúnyogriasztó.
Sült hal.
Öreg kövér kutya.
Kicsi rossz kutya.
Parton strandolás helyett lájtos sárbanfetrengés.
Izzadó, szétfolyó nyári csokimikulás a hátizsákban felejtve.
Esti kocogás, megelőzendő a kisbolt perceken belüli bezárását az orrunk előtt.
Függőágyban fetrengés.
Cukrosbácsi a kompon.
Hirtelen megjelenő, mindent elárasztó ismerősök.
Kialudtazágyacskámban-jelenet másnap.
Génmanipulált óriás meztelencsiga a zuhanyzóban.
Jóleső küppedés az árnyékos teraszon.
Reggeli tejeskávé.
Piros, kék és sárga chips.
Csupa jóság.
Még majd remélem, máskor is megyünk.

Midlife crisis

Ha a Zembernek a Zöccse úgy dönt, hogy akkor most egyszer s mindenkorra tökszerelmes, de mint az ágyú, és megnősül, akkor a Zember ennek először is örül, másodszorra meg némi életközépi válságba kerül, mert diploma mellékes, állás mellékes, bizony ezek az érzelmi értékek azok, amiknek a megteremtéséért a Zember a fele királyságát odaadná, aztán mégsem tart sehol.

Hiába hordok én magamban (jól...) elrejtve királykisasszonyt, ha a hős lovagoknak esze ágában sincs kiszabadítani, inkább elmennek sörözni a sárkánnyal... A királykisasszony meg őszül szépen lassan, este néha sírdogál, és közben egyre házsártosabb lesz.

Meg egy ilyen icipicit irigy.

Kitekintés Gasztronómiába

Istenőrizz, hogy én itt a gasztrobloggerek babérjaira törjek, pláne hogy babér az aztán egyáltalán nem is kellett a tegnapi kajámba (mai ebédem), de mivel ügyesen sikerült maradékfelhasználnom, és még finom is lett, indokoltnak tartom, hogy a nagyvilág is megismerhesse az én mángoldos csirke-receptemet. Uff.

Mert fonnyadt még egy jó marék mángold a hűtőben, és egy csomag bacont is elfelejtettem felhasználni, vészesen közeledik a "minőségét megőrzi", és a hűtőt is előbb-utóbb le kell olvasztani, ehhez a fagyasztóból ki kéne enni pár dolgot. Pl. csirkehúst.

Felmerül a kérdés, hogy olvasztásig most azt is ki kéne ennem, amit kb. két hete raktam el, hogy jajdejó lesz télen?????? (cseresznye, meggy.) Ez Szívásvárad (kopirájt báj Judit húgom). Istennő vagyok minimum, ami a háztartásvezetést illeti... Na de minek az istennője, mondjuk a káoszé, az agyatlanságé, a kezdő amatőr lúzereké, vagy....?

Szóval volt a bacon, amiből 3 szeletet felkockáztam és megpirítottam, majd volt a kb. maréknyi felkockázott csirkehús, erre jött a mángold kedvéért só, bors, fokhagyma és szerecsendió (ha már a csirkének édesmindegy, hogy mivel fűszerezem, talán csak a fogkrémet meg a cipőpasztát nem viselné el magán, hát akkor tegyünk a mángold kedvére), majd jött a mángold maga, csíkokra szabdalva, amíg kimentem a hűtőhöz tejszínért, addig megfelelőképpen össze is esett, tejszínnel nem árasztottam el, csak talán olyan két kanálnyit öntöttem bele, rottyant kettőt, kész.

Rizst gondoltam hozzá, amihez aztán löttyintettem egy kis paradicsomszószt, ettől mondjuk nem lett piros, ellenben legalább narancssárga. És korántsem paradicsomízű. Viszont ehelyett is narancssárga.

És barmoltam, mert megint roppan a közepe, pedig már egy ideje nagy arccal azt hittem, hogy végre megtanultam emberi fogyasztásra alkalmas rizst készíteni. Közbe' meg nem is.

Luna Moth

A ronda kis hernyóból végül csodaszép lepke lett. Valami moly lehet, asszem. Vagy éjjeli izé.
Mindegy, kendőnek szép :-)

Így mutat enyhén szocreál környezetben:

Kiscica update

Mi vagyok én, kiscica?

De nyugi, nem pláza-. Semmi szolárium meg műköröm, meg vastag talpú szandi. Csak éppen éjjel-nappal gombolyagokkal játszom, mint valami igennagyon romantikus képen a masnival nyakonkötött édes kerekszemű kismacska. Nálam mondjuk nem ilyen idilli a helyzet, mert a szoba kábé úgy néz ki, mintha egy nagy ronda részeg pók ökörh.gy.zás (elnézést...) mintában körberohangált volna, és mindenhol nyakló nélkül eregette volna magából a vastag, rózsaszínes,-lilás-mályvás-bordós pókhálóját. A színe mondjuk gyönyörű, csak nem tudni, hol a vége. Meg hogy hány van neki... Remélem, csak kettő, ha több, akkor valamit eltoltam.

Asszem, azt az első mozdulatot nem kellett volna megtenni szokás szerint. Jöttek postán a puha fonalkupacok szépen összecsavarva, sokáig nézegettem, simogattam, tervezgettem. Aztán elérkezett a baljós pillanat, amikor befejeztem a folyamatban lévő (négyes számú) vállkendőt, megdörzsöltem a tenyeremet, és azt mondtam, hogy oké, akkor jöhet a batikolt fonal. Gyerünk belőle gombolyagot...őőőőő... gombolyítani. A szótő ismétlése is szóismétlés?

Szóval fogtam a fonalat, és sehol nem volt vége. Volt rajta két helyen csomó, de VÉGE ott sem volt. Tekergettem, nézegettem, bontogattam, kócoltam, aztán hősiesen eltéptem az egyik csomónál, és néztem bután tovább, hogy akkor most a keletkezett végek közül melyiken kéne kezdenem.

De szerintem biztos a rossz végét fogtam meg, mert csak követem a fonalat, igény szerint (az övé - nem az enyém) terítem ki a padlón (közben az előző kendő ott szárad kigombostűzve, királyság lesz reggel belelépni, aludjak cipőben??????), és a padló egyre telik tekergőző fonallal, a gombolyag meg még mindig nincs akkora, mint egy rossz bőrben lévő teniszlabda.

Hát(-tal nem kezdünk mondatot), úgy érzem beletelik még egy kis időbe, amíg ebből a fonalból bármi is lesz. Lehet, hogy tekergetés előtt mindig be kéne vennem valami nyugtatót, vagy ilyesmi. Lehet, hogy becélzok valami jó sálmintát télre. Akkor úgy október végéig nem kell gombolygatnom semmit, a szobát meg addig lezárom hét lakattal, vagy majd lehet benne mátrixosat játszani esetleg. Vagy melyik film az, amelyikben fekete ruhában kell átcigánykerekezni a levegőben a piros vonalakon, hogy ne kapcsolódjon be a riasztó?