„Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek..., hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.” 2Kor 1,23–2,4
23 Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? 3 Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Talán minden nap küldünk valakinek üzenetet, sms-t, bejegyzést, levelet. Vagy teszünk megjegyzést, és beleszólunk mások életébe, pl. öltözködésébe, terveibe, álmaiba. Van, amikor szükséges ez. De mindig az? Szorongat-e még minket, hogy ha szólunk, hozzászólunk, írunk, akkor igaz legyen ránk: „csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Ef 4,29b).
RÉ21 615
Húsvéti ének | 512 | Ma örvendezzetek
„Hirdessétek ki ezt a népek között…” Jóel 4
1 Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2 összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat. 3 Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak. 4 Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel bántotok! 5 Hiszen elvettétek tőlem az ezüstöt és az aranyat, kincseim legjavát templomaitokba vittétek. 6 Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze kerüljenek hazájuktól. 7 De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok őket, és visszaadom nektek azt, amivel őket bántottátok! 8 Fiaitokat és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a távoli népnek. Megmondta az Úr! 9 Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek fel a háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! 10 Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! 11 Jöjjetek sietve, ti, népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, Uram, vitézeidet! 12 Induljanak, vonuljanak a népek Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött. 13 Eresszétek rá a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk. 14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az Úr napja az ítélet völgyében! 15 A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 16 Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az Úr, és erőssége lesz Izráel fiainak. 17 Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek. 18 Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Sittím-völgyet. 19 Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön. 20 Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. 21 Megfizetek majd a vérontásért, nem engedem azt, hogy büntetlen maradjon! Az Úr a Sionon lakik!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(9) „Hirdessétek ki ezt a népek között…” (Jóel 4)
Itt ismét a nagy ítéletről van szó. Szétszórták Isten népét. Ez nemcsak a fogságra vitel, hanem az is, hogy aki tehette, más országba menekült a hódítók elől. A környező kis népek közül többen ki is használták az ország védtelenné válását, és kisebb-nagyobb zsákmányszerző betöréseket hajtottak végre. Ebbe beletartozott emberek elrablása és rabszolgának eladása is. Ez a fajta ma is él, akinek a másik ember arra kell, hogy kihasználásával a saját hasznát, élvezeteit növelje. Beletartozik a becsapás, a tisztességtelen kereskedelem, a kizsákmányolás minden formája, a prostitúció, a másik ember kihasználása. Az ítélet Jósáfát völgyében lesz, innen lehet látni a boldog Jeruzsálemet (1–8). A harci képekből átmegy az utolsó ítélet képeibe (9–17), mint ahogy Júda békéjében is szabad az üdvösség előképét látnunk (18–21).
