¨ P j u l c s Y ¨

Többször mondtam már, hogy a lila nem az én színem. Valahogy mégis mindig megtalál engem ez a szín, dolgom van hát vele, ezt most már tudom.  A mostani kérésnél is kétségbe estem egy pillanatra, de nem tartott sokáig. Azaz mégis. Időnként visszaestem a kétségbeesés sötét bugyrába, de csak amikor a méteráru boltokat jártam és lila anyagokat kerestem. Olyat, ami tényleg lila. Tele vannak lila anyagokkal a polcok! - mondhatnánk, hát hogy nem tudtál választani?! Na ja, könnyű annak, aki színes lilát akar. De mi van azzal, aki CSAK lilát szeretne? Hm? Merthogy csak lila, az nincs. Van sárgával kevert, van rózsaszínnel társított, zöldes vagy kékes is akad, de csak lila! na, olyan nincs. Itt ingott meg egy kissé a kapcsolatunk és lemondani készültem róla, de győzött a józan ész és a nemadhatomfel érzés. Nekiláttam, eltöltöttem ezzel a színnel 735 percet és a végére egészen kiváló lett a kapcsoltaunk. Már-már meg is szerettük egymást. Szóval elkészült az újszülött Bori takaró...

Boldi takaróját éppen öt évvel ezelőtt készítettem . Emlékeztem rá, egy kedves barátunk kérésére készült. Emlékeztem rá, hogy milyen anyagot választottam, milyen színei voltak, hogyan másoltam ki a tengeralattjáró mintát. Csak arra nem emlékeztem, hogy ugyanúgy megszenvedtem a polár hátlappal, mint ahogyan most is. Persze ezek szerint bevált a polár, beburkolózásra való, puha anyag, hiszen most egy ugyanolyat kértek Szilárdnak, a kistestvérnek. Nos, az anyag tulajdonsága öt év alatt mit sem változott, ugyanúgy nyúlik keresztbe és kasul is, mint akkoriban. De! sok-sok bontás és újravarrás után elkészült ez a takaró is.

Ez az a fajta munka, amin egy kívülálló megrökönyödik: szétvagdosni az anyagot, hogy aztán újra összevarrd? Igen, ez a foltvarrás. Ráadásul ennél a kis takarónál a munkafolyamatot még megtoldottam azzal, hogy az összevarrt darabokat még egyszer szét vágtam, hogy aztán újra összevarrhassam. De ha egyszer a technika úgy kívánta! A cél az örömvarrás volt és az, hogy egy kicsit kilépjek a babák világából, mert bármennyire is szeretem őket simogatni, egy idő után monotonná válik. Unalmas persze sosem lesz, ettől nem kell félnem. S ha még ilyeneket is csinálok időnként, akkor meg főleg nem! Nem nagy darab, egészen kicsi gyerekeknek való. Egy baba illatú, édesdeden alvó kistündért látok magam előtt, aki álmában elégedetten mosolyog a világnak. Egyéb részletek:  www.pjulcsy.hu

Emili takarója. Lehetne ez akár egy amerikai film címe is, amelyben a szereplők, a hagyományokhoz híven közösen varrnak egy takarót és miközben a takaró készül, felelevenednek a régi emlékek, a régi szerelmek, régi történetek. ( Ja, ilyen film már van! ) A mi filmünk azonban tényleg ez a címe és igaz történeten alapszik, bár meglehetősen sok a közös vonás a filmbéli történettel.  Mi, patchwork-anyák is összegyűltünk és éjszakába nyúló beszélgetések közben megvarrtuk a második közös takarónkat. Mi is sok mindent átéltünk már együtt, jót is, rosszat is, szomorút is, vidámat is és ez összeköt minket. Ezt adjuk tovább, ezt az összetartozást ebben a takaróban is, egyikőnk nemrég született kislányának.  Emili!  Neked is csak azt írhatom, amit Andrisnak : Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el,  Legyen veled az Isten, kérjük kísérjen el!

Hatalmas, batár, terjedelmes, monumentális, irdatlan, böhöm, orbitális, gigantikus. És még számtalan szinonima jutott eszembe, miközben ezt a takarót tűztem.

Néhanapján összegyűlünk néhány anyukával és együtt varrunk. Nagy öröm, hogy én lehetek az okítójuk, de még nagyobb öröm, hogy az összejövetelek alkalmával megoszthatjuk egymással az élet ügyes-bajos dolgatit és együtt örülhetünk olyan csodáknak is, mint például egy kisgyermek születése.

Volt egyszer egy tábor... szép emlékű...

Legalábbis én annak gondolom ezt a mini foltmunkát. 

Találkozzunk a tavaszi kiállításunkon!!! A kiállítás május 7-ig látható, nyitvatartási időben.  A Klauzál Ház megközelíthető:   A Móricz Zsigmond körtérről 33-as vagy 33E jelű buszokkal Az Uránia mozitól (Rákóczi út) a 233E jelű busszal A Kosztolányi Dezső tértől a 114-es, a 213-as illetve a 214-es buszokkal Újbuda-Központtól a 150-es busszal Csepel, Szent Imre tértől a 138-as busszal

De a szivárvány mindig egy marad S színei meg nem fakuló csodák. Örök ifjan és egyformán lebeg. Halványan, mint egy álom És testetlenül, mint egy lehelet. Mint a művészet az élet felett. /Reményik Sándor: Szivárvány/

Shoo Fly a mostani tananyag neve, amit nem tudok lefordítani magyarra:) Egy végtelenül egyszerű blokk, ami már igazi foltvarrásnak tekinthető.

 Nem vagyok egy panaszkodós fajta, főleg nem, ami az időjárást illeti, de

Nekivágunk hát, mert végre-valahára elkészült a leírás az első blokkról. Már most tudom, hogy nem lesz annyira egyszerű, mint ahogyan én azt gondoltam. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy

...kicsi, mosolygós, ellenállhatatlan Vilmos:) Mégpedig egy igazi varázstakarón. Nem ez az első takaró , amit nekik készítek, most is

Kedvenc szálláshelyünk kedvenc házigazdáinknak készült ez a kis falikép. Rövid, de csodás időt töltöttünk itt ismét, amiért nem lehetünk eléggé hálásak. A képet sudokunak is nevezhetném, hisz ha jobban megnézitek, nincsenek egyforma színek sehol. A titok a hármas számban rejlik: 3 féle háttér, 3 féle szürke, 3 féle piros.

Annyi, de annyi anyagfecnim van, hogy már nem férek tőlük. Csak cifit-cafat szinte mind, mégsincs szívem kidobni, pedig már amikor elrakom, tudom, hogy ha majd szükségem lesz rá, úgysem ehhez fogok nyúlni, hanem a nagy darabból vágok ki egy kicsit.  A tűrhetetlen állapot megszüntetését azzal kezdtem, hogy szétválogattam színek szerint az anyagdarabkákat. Válogatás közben arra jutottam, hogy nincs az a pénz, amiért én ezeket elkezdjem szabályos négyzetekké, háromszögekké szabdalni, viszont jók lehetnek egy modern quilt alapjául. El is határoztam, hogy minden alkalommal, amikor lejutok a műhelybe (itt most egy időhiánytól szomorú szmájli jönne, ha tudnám, hogyan kell), nem jövök fel addig, amíg el nem készítek színenként legalább egy darab blokkot vagy csíkot.  Ahogy az (néha) lenni szokott, az elhatározást tett követte és el is készült egy négyzet blokk, a crazy és a kunyhó technika kombinációjával. Az apróbb darabokból pedig egy csíkot varrtam és szabtam. Hogy mik ...

Egy dinoszauruszokkal díszített falvédő párja. Az anyagok ugyanazok, az applikáció szintén ugyanaz a technika, csak a kivitelezés más egy kicsit.  

A legegyhangúbb és ezáltal legunalmasabb rész is készen van, úgymint a négyzetek felvarrása és a szálak eldolgozása. Most kissé hátráltat egy beteg gyermek, de bőszen belekezdtem a harmadik, egyben  utolsó etapba is.