Öt rendszer, öt csapat, ötven év D&D – Bajnokok Próbája beszámoló

Így született meg a D&D verseny, amire mindig emlékezni fogunk

2025. március utolsó hétvégéjén valami egészen különleges történt. Olyan dolog, amit talán mindannyian álmodtunk már, és valami olyan, ami még talán nem volt hazánkban. Míg régebben évente akár több ilyen eseményre is ellátogathatott a nagyérdemű, manapság a szerepjátékversenyek egyáltalán nem gyakoriak – sőt.
Igyekeztünk méltó módon megünnepelni a Dungeons & Dragons 50 (és fél) éves évfordulóját és felvonultatni a játék szépségeit egészen a gyökerektől. Egy nap, öt rendszer, öt különböző dungeon, és öt csapat, akik vállalták, hogy végigjárják a D&D történelmi korszakain átívelő próbát. Egy nap, amikor minden a kalandról és a csapatjátékról szólt.

És hogy mindez hogyan jött létre? Egy kósza ötletből, ami egyre nőtt, formálódott, és végül megelevenedett.

A kezdetek – egy álomból rendszer lett

Amikor először vetettük fel a gondolatot, még csak játék volt a szavakkal: mi lenne, ha szerveznénk egy versenyt, ahol minden D&D-kiadásnak saját dungeonje van? Nem egy retró est, nem egy nosztalgiakör – egy valódi, tétre menő megmérettetés, ahol a csapatoknak minden rendszerben helyt kell állniuk.

Néhány hét múlva már tervezeteket küldözgettünk egymásnak egy közös beszélgetésben, gyűrű- és egyéb szabálymechanikáról vitáztunk, aztán már azon nevetgéltünk, hogy melyik kiadásnál lesz a legtöbb vér a padlón. Végül öt dungeon született: egy OD&D-s, egy B/X-es, egy 3.5-ös, egy 4E-s és egy 5E-s modul. Mindegyiket más mesélte, más stílusban, más tempóval, de egy dolog közös volt bennük:

100 perc játékidő, küzdelem, dicsőség, kijutás vagy halál.

A kapuk kinyílnak

A játékosok lassan gyülekeztek a helyszínen. Volt, aki a versenyszabályzatot és a játékosi protokollt ellenőrizte az utolsó pillanatokban, mások már a kávé/energiaital felett taktikáztak. Öt csapat, mindenhol ismerős és új arcok vegyesen. A hangulat feszült volt – a jó értelemben.

Az egyik résztvevő fogalmazta meg utólag így:

„A hangulat meglepően flow-ban volt egész nap, a csapatommal utólag is lelkesen emlegettük a legtöbb dungeon momentumait.”

A megnyitó rövid és informatív volt – mindenki tudta, mire vállalkozik, az előzetesen közzétett versenyszabályzatból. A kezdősorrend helyszíni kisorsolását követően – hogy ne menjen haza senki üres kézzel – minden játékos zsákbamacskát húzott és már indult is az első dungeont jelentő terem felé.

A verseny elstartolt.

A labirintus életre kelt

Ahogy elindultak a fordulók, a Cserepesház termei megteltek nyüzsgéssel, kockacsörgésekkel, kiáltásokkal. Néha felnevetés, néha sóhaj, máskor izgatottan megbeszélt taktikai húzások zengtek a termekből. Egyik csapat a B/X-es halállabirintusból jött ki remegő kézzel, másik a 3.5-ös banya házának furmányosságairól áradozott. A 4E a sztereotípiáknak megfelelően egy teljesen idegen (bár sokaknak kellemes) élmény volt. A 5E dungeon széles körökben ismert izgalmakkal operált, míg az OD&D-s DM mészárszékéről csak kevés játékos távozott élő karakterrel.

Egy közös volt mindben: aranygyűrűket kellett megszerezni, ellenségekkel megbirkózni és megtapasztalni a rendszerek savát és borsát.

A 4E dungeon a résztvevők szerint például „mechanikailag nagyon érdekes és egyedi volt”, a 3.5E játékmenete pedig „taktikás, de jól olajozott”. Többen kiemelték a B/X és OD&D játékokat is – sokaknak ez volt az első találkozásuk ezekkel az old-school rendszerekkel, és bár a nehézségük kihívást jelentett, mégis inspiráló élményként maradt meg:

„Az OD&D story kifejezetten stresszkeltő volt, de valahol pont ez tette izgalmassá. Jó volt kilépni a komfortzónából.”

Természetesen nem volt minden tökéletes – néhány játékos jelezte, hogy a 100 perc kevésnek érződött egyes rendszerekre. Sokaknak idegenek voltak az egyes rendszerek sajátosságai, és így “nehezített” pályán kellett helytállniuk – ám ezt a versenyszerűség szem előtt tartásával igyekeztünk orvosolni DM oldalról.

Mások szerint a tempó éppenhogy fenntartotta az adrenalinszintet – az első visszajelzések alapján ez a feszítettség inkább élményt adott, mint elvett.

Mi, a szervezők is szívesen játszottunk volna még egy kört egymásnál, de ez egy verseny volt, komoly díjakért!

Eredményhirdetés – Kik lettek a bajnokok?

A megmérettetés végén a játékvezetők a bírókkal karöltve egyeztették a pontozás végeredményét – kis csúszással zártunk. Szerencsére minden csapat végigment a versenyen, nagyon fegyelmezetten követték a verseny szabályait.

Így hát a hosszú nap után fáradtan, de izgalommal várta az eredményhirdetést. Nekünk, a szervezőknek az utolsó hajrát jelentő két hét után egyvalami számított: ott voltunk, együtt, és valami olyasmit csináltunk, ami több volt, mint egy szerepjáték-nap vagy találkozó. Mindnyájan igyekeztünk a legjobb tudásunkat beleönteni a felkészülésbe és lebonyolításba – véleményem szerint sikerrel. Mindnyájan leadtuk szavazatainkat és indoklásainkat a különdíjakhoz, majd ünnepélyesen kihirdettük a bajnokokat.

Akik a győztesnek járó kupával, könyvcsomaggal és nem utolsó sorban dicsőséggel térhettek haza:

Allansia Kalandorai

Kimagasló teljesítményükhöz ezúton is gratulálunk!

Miért tartottuk fontosnak a rendezvényt?

Mert a szerepjáték nem csak szabályokról és rendszerekről szól. Nem a kockákról, nem a harcról, nem a lootról. Hanem a közösségi élményről. Ezekre a közösségi élmények megélésére a mai digitális korban egyre kevesebbre adódik lehetősége. Ez az esemény pedig egy emlékezetes, közös élmény volt.

Megmutattuk, hogy lehet több rendszert szeretni. Hogy megfér egymás mellett az OD&D nyers brutalitása és az 5E szabadabb mentalitása. Hogy a D&D nem csak „egyfajta módon jó” – hanem akkor jó igazán, ha emberek játsszák, szenvedéllyel.

Szerencsére már sok visszajelzés érkezett a játékosoktól, ezekből válogatva:

„Több rendszerben kipróbálhattam magam, hangulatos volt váltogatni köztük, és jólesett a közösségi élmény.”

„Minden DM alaposan felkészült, és ha kellett, rugalmasan alkalmazkodott a játékosok felkészültségéhez.”

“Tetszett a DM-ek felkészültsége mind eszközök terén, mind tudásban.”

“A szervezők mindent megtettek, hogy minden gördülékenyen menjen és gördülékenyen is ment. :)”

Hogyan tovább?

Bízunk benne, hogy ez csak a kezdet. A labirintus egyszer megépült – de ki tudja, hol nyílik meg legközelebb? Ha rajtunk múlik, (jövőre?) újra találkozunk. Új dungeonök, új próbák, új hősök – és persze új bajnokok!

Az első alkalom mindig emlékezetes marad. Köszönjük mindenkinek a részvételt és közreműködést!