Kalandsziget Tihany kalandpark

A Kalandsziget nevű kalandpark a Tihanyi-félsziget keleti oldalán, a Tihany-Gödrös szabadstrand mellett található. A park előtt parkolót is találunk, gyalogosan pedig a Balatonfüred és Tihany között közlekedő busszal juthatunk el ide. Közvetlenül előtte bicikliút is elhalad, így kerékpárral is érkezhetünk, ha igazán sportosak vagyunk. 

A létesítmény 2010-ben nyílt meg, hatalmas ősfák közé épült a természettel összhangban. Jelenleg is több vadkacsa és egy bagoly is állandó lakói. Területén három, különböző korosztályok számára kialakított pályát találunk, melyek használata magassághoz kötött. A bejárattól balra van az akár 3 éves kortól is igénybe vehető gyermekpálya. Mielőtt elindulnánk a fák lombjai közé, kötelezően alá kell írnunk egy felelősségvállalási nyilatkozatot. Ezek után pedig a gyakorlópályán mutatják meg a felszerelés működését. Amint ezzel megvagyunk, érdemes a junior pályán ráéreznünk a kalandparkok hangulatára, majd később kipróbálni a magasabban fekvő felnőtt pályát, amelynek akadályait már hosszabb csúszópályák kötik össze egymással.

A junior pályára egy kötéllétra segítségével juthatunk fel, ahonnan egy mozgó fahídon keresztül sétálunk át a következő állomásra. Továbbindulva egy rövidebb csúszópályán suhanunk át a következő fához, majd egy fekvő falétrán kell átsétálnunk. Innen függőleges faoszlopok között kell egy drótpályán haladva egyensúlyoznunk. Ha már tapasztaltabbak vagyunk, akkor is érdemes végighaladnunk egyszer a junior pályán, mert az eddig említett állomások mindegyikéről nagyszerű a kilátás a Balatonra. Visszaindulva két drót segítségével kelhetünk át a következő fáig, majd drótokból készült félcsőben visz tovább az út. Utolsóként egy hosszú csúszópályán élvezhetjük a gyorsaságot. A felnőtt pálya egy szinttel magasabban indul. Ennek kezdőpontjára is kötéllétrán jutunk fel. Itt először a már ismert függőleges faoszlopokkal összefogatott drótokon kell végigkapaszkodnunk, majd egy vékony fahídon továbbmennünk. Innentől nagyrészt csúszkálással jutunk körbe a fák között. Több hosszú drótpályán élvezhetjük a siklást a fák lombjai között, és csodálkozhatunk rá hogy az először nehéznek tűnő junior pálya mennyire egyszerű is volt ehhez képest.

Kenuval a Tihanyi-félsziget körül

Ringatózás a vízen a nádas felé

A Tihanyi-félsziget védett terület, így sok állatfajjal találkozhatunk mikor itt kirándulunk. Bár a madárvilág paradicsoma első sorban a Külső-tó nádas-mocsaras vidéke, a félsziget partjait körülvevő nádasban is találkozhatunk néhány madárfajjal, ha elég türelmesek és kitartóak vagyunk. A nádasba legkönnyebben egy csónak segítségével tudunk beférkőzni. Vízi sporteszközöket pedig a Sajkodi strandon bérelhetünk, így mi is innen kezdtük a túrát. Legalkalmasabbnak a két személyes kajakokat találtuk, mivel ezek vékonyak és rövidek, ez által könnyebben lehet velük a nádasban lavírozni.

Már közel vagyunk a célhoz

Evezünk a nádasban

Szerencsénkre szembe széllel kezdtük az evezést, így visszafelé már nem kellett megerőltetnünk magunkat. Először ki kellett jutnunk a strandolók hangos tömegéből, ami nem mindig egyszerű feladat, ugyanis az emberek nem igazán figyelnek arra, hogy elkerüljék a vízi járműveket, így ez a felelősség mind ránk hárult. Amint kiértünk az emberek használta vízfelület hatásköréből, megkezdhettük az evezést a nádas irányába. Először a nyílt vízen haladtunk a parttól távolabb, mivel itt még nem volt olyan széles a nádas, hogy beevezzünk a növények közé. Utunkat fehér vitorlások és felröppenő madarak szegélyezték. A parton sok sziklát, és azokon pihenő vadkacsákat szemlélhettünk meg. Itt még a foltokban megjelenő nádast helyenként ezek a sziklapadok váltották fel, majd elértünk egy nagyobb egybefüggő növénytársulást.

Egy felröppenő madár

Be is eveztünk a zöld levelek közé, ahol fészkelő vadkacsákat, kidőlt fákat és még több nádast találtunk. A víz mélysége lassan de biztosan csökkent, így egyre inkább láthatóvá vált a vízben megmaradt levágott nádak szára, amelyeket már benőtt a zöld alga. Néhány nagyobb madár is felreppent mellettünk, de ezek nagyon gyorsan eltűntek. Kidőlt fatörzsek alkotta hidak és növényekből készült szigetek következtek, azonban sajnos nem láttunk több madarat. Úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a nádast, és újra a nyílt víz felé vesszük az irányt. A nádasból kievickélve több horgászt pillantottunk meg a parton ülve, háttérben pedig a Tihanyi-félsziget erdőségei uralták a tájat. Jól kivehető volt a Balaton másik oldalán elhelyezkedő völgyhíd is. Út közben még néhány hattyú és horgászcsónak tűnt föl. Visszafelé ugyanezt az irányt követtük, és visszavitettük magunkat a Sajkodi strandra a hátunk mögül süvítő parti széllel.

Horgászcsónak a Balaton vizén, háttérben a völgyhíd és a vitorlások

Tihanyi- félsziget: Tihanyból panorámaúton Sajkodra

A Külső-tó a szőlőföldek ölelésében

A Tihanyi-félsziget megannyi pompás kirándulóútja közül talán a legfantasztikusabb a Nyereg-hegy gerincén végigvezető panorámaút. Innen nem csak Tihanyt, hanem Sajkodot, és az egész nyugati öblöt beláthatjuk, nem beszélve a Balaton végtelen kékjéről. 

Szőlő amíg a szem ellát

Kirándulásunkat a faluból leereszkedve az Apátsági pincétől kezdtük. Ez úttal nem a jelzett ösvényeken haladtunk, hanem inkább úgymond toronyiránt. Először egy kisebb erdőbe értünk, ahol vékony ösvény vezetett el egy hatalmas tisztásra. Erről a nyári virágokkal dúsan benőtt rétről pont  a Belső-tóra láttunk rá. Ahogy továbbsétáltunk, az ösvény kivezetett  a szőlőföldek közötti széles földútra. Lenyűgöző a sok szőlőtőke látványa. Tihany a 6445 hektáros Balatonfüred-Csopak borvidék részét képezi. A borvidékre leginkább a fehér borok készítése a jellemző, de pont a vulkanikus talajú Tihanyi-félsziget kivétel ez alól, ahol a vörösborok is előfordulnak. Jellemző szőlőfajták az olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, szürkebarát, sárgamuskotály, sauvignon blanc, tramini, ottonel muskotály, chardonnay és a zenit. A vörös borok zweigelt, merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon fajtákból készülnek. 

A szőlőföldek között sétálva úgy döntöttünk, hogy átvágunk az egyik ilyen soron a Külső-tó irányába. Egy olyan sávot választottunk, ahol a virágzó gaz csak úgy burjánzott, és ezért egy virágos réten érezhettük magunkat, ami csak még idillikusabbá tette a sétát. A Külső-tó nádasáig sétáltunk, majd az Öreg levendulásnál nem jobbra az Apáti-hegyre vezető kaptató felé, hanem balra folytattuk tovább a túrát. Az út jobb oldalát erdő szegélyezte, balra azonban megint a végtelen szőlőföldek, a háttérben pedig Tihany megunhatatlan látványa kísérte az utat. Sajnos a látványtól el kellett szakadnunk, amikor egy újabb erdős részre érkeztünk.

A tündéri őzike

A fák közül kiérve egy újabb tisztásba botlottunk, ahol egy kisebb tanyát is találtunk. Meglepetésünkre a házak közül egyszer csak egy fiatal őzike bukkant elő. Megpróbáltam megközelíteni, hogy készíthessek róla egy közeli fényképet. Alig mozogva, lépésről lépésre haladtam, amikor hitetlenkedve vettem észre, hogy az őz nem is akar elszaladni. Az állat szabadon kószált a hatalmas réten, és láthatóan nem igazán tartott az emberektől, valószínűleg itt nevelkedett. A dolog vége az lett, hogy az őz nem csak kis csapatunk minden tagját végigszaglászta, és engedte magát velük megsimogatni, de még el is kezdett minket követni, amikor továbbindultunk. Szerencsére amint újra az erdőhöz értünk magától visszafordult a fák és a rét határánál.

Az erdőben a fák adta hűvös az izzasztó nyár közepén igazán kellemes volt. Innen már csak néhány lépés a panorámaút. A Nyereg-hegy tulajdonképpen egy hegygerinc, ami a Csúcs-hegyet köti össze az Apáti-heggyel. Ahogy kiérünk az erdőből, az ösvény erre a vékony csapásra vezet rá minket. A gerincen végighaladó panorámaútról lenyűgöző látvány tárul elénk. Út közben több helyen különleges sziklaalakzatokat is megcsodálhatunk, két alkalommal pedig egy-egy sziklaoromra is kisétálhatunk, amelyekről még csodásabb a kilátás.

Az első pillantás a Bázsai-öbölre

Az első sziklaoromról a Tihanyi-félsziget nyugati oldalán található Bázsai-öbölre láthatunk rá. Ennek partját széles sávban egészséges nádas szegélyezi. A második oromról pedig az erdőn át visszapillantva még mindig megcsodálhatjuk Tihanyt. Mintha a falu direkt úgy épült volna, hogy mindenhonnan látható legyen. A Balaton irányába nézve pedig beláthatjuk a Sajkodi partot és a háttérben húzódó Balaton-felvidéki hegyvonulatokat. Innen az ösvény egyenesen vezet le Sajkod falujába, ahol büféket és strandot is találunk ha megpihennénk a fantasztikus túra után.

Kilátás Sajkodra

Tihanyi-félsziget: Tihanyból Sajkodra a Külső-tó mentén

Virágba borult mező a Tihany mellett

Gémeskút a Külső-tó partján

Kirándulásunkat megint Tihanyból, a faluba vezető út oldalán található ingyenes parkolóból kezdtük. Azt terveztük, hogy átvágunk a félszigeten a Sajkodi strandhoz, ahol aztán a séta végezetéül belevetjük magunkat a Balatonba. Elindultunk a nagyszerű állapotú kerékpárút mentén a Külső-tó irányába. Jelzetlen úton, egy fantasztikus tavaszi színekben pompázó virágos réten átvágva jutottunk el a nádassal sűrűn benőtt vízpartra. Utunkat embernagyságú csilláros ökörfarkkórók és méhészkaptárok szegélyezték. Míg a Külső-tó több panorámapontból is nagyszerűen megcsodálható, a partjáról szinte semmit nem látni belőle, csak a zölden elterpeszkedő friss tavaszi nádast. Néhol előtűnik egy-két madár, ezek azonban gyorsan megijednek és visszahúzódnak rejtekükbe. A part mentén vezető földút több helyen saras volt, a látható nyomokból ítélve itt autókkal is szoktak közlekedni az emberek. A vízparton haladva nemsokára nagy mennyiségű állati ürülékre lettünk figyelmesek, amelyet gyakorlatilag lehetetlen volt kikerülni. A kis bogyók végül egy még használatban lévő gémeskúthoz vezettek minket, tehát valahol egy nyáj kóborolt a környéken.

Bepillantás a Külső-tó rejtélyes vízi világába

Utunkat az Apáti-hegyre folytattuk tovább. Gondoltuk ha felkapaszkodunk a kilátópontra, akkor jobban megfigyelhetjük a Külső-tó élővilágát, mert a partról ugye nem lettünk okosabbak. Az út a hegyre induló kaptatóhoz az Öreg levenduláson át vezet. Itt ugyan már nem találunk olyan összefüggő virágmezőt, mint ami a Tihanyba vezető főút mentén megcsodálható, de helyenként hatalmas levendulatöveken lilállik az illatos virág. A rovarok örömmel csapnak le ezekre a kis színpompás foltokra, és pihennek meg a virágszirmokon, így az Öreg levendulást a jellegzetes virágillaton kívül a zümmögő hangzavar is jelzi. Innen egy kaptatón juthatunk fel a hegytetőre. A kövekkel szegélyezett ösvényen haladva érjük el a kilátópontot, ahol mediterrán és szubmediterrán növényekben is gyönyörködhetünk. Több helyen felcsendül a  mediterrán partokról ismert kabócafajok jellegzetes ciripelése is. A hegytetőről leírhatatlanul szép panoráma tárul elénk a Külső-tóra, a Balatonra és Tihanyra.

Panoráma a Külső-tóra az Apáti-hegyről

A Sajkodi strand hattyúja

A hegy másik oldalán leereszkedve, könnyed sétával jutunk el Sajkod apró településére, a házak között átvágva pedig a strandra. A partszakasz többször lett már a Balaton legszebb strandjának titulálva. Bár a gondozott gyeppel borított napozórész melletti terület a Balatoni partokhoz hasonlóan aszfalttal borított sétánnyal, hatalmas sziklákkal és vaslépcsőkkel van kiépítve, a strandot Tihany irányában elhagyva megtapasztalhatjuk milyen is volt a Balaton partja a kiépítés előtt. Kavicsos és sziklás partszakaszok váltják egymást, a nádas gyengéden lengedezik a szellőben, hihetetlenül szép látvány. A strand füvén színesen hűsölnek a fák árnyékában a kacsák. A köveken pedig még egy kamerának büszkén pózoló hattyú is üdvözölt minket. A vízparton kajakot és kenut is bérelhetünk, amellyel beevezhetünk a parti nádasba.

Tihanyi-félsziget: Az Óváron át a Barátlakásokhoz

Autentikus tihanyi porta

Véleményem szerint a Tihanyi-félsziget zsebkendőnyi területe hazánk egyik leggyönyörűbb része. Az 5 km hosszú földnyelvet behálózó turistautakat egyszerűen nem lehet megunni. Annyi minden összessége alkotja az ország első tájvédelmi körzetét, hogy minden évszak minden hónapjában érdemes ellátogatni ide. A félszigeten több kilátópont is található, ezek egyike a 214 méter magas Óvár. Ez közvetlenül Tihany óvárosa mellett helyezkedik el, így a túra könnyedén összeköthető a település meglátogatásával is. Kirándulásunkat a Balatonfüredről Tihanyba vezető felső út menti ingyenes parkolóból kezdtük, amely a falu bejáratának bal oldalán, a focipálya mellett helyezkedik el. Innen már csak a tanösvény avagy a zöld sáv jelzést kell követnünk, ugyanis a bejárt útvonal része a félszigetet átszelő Lóczy-tanösvénynek.  Először vékony ösvény vezet fel minket a kilátópont tetejére. Tavasszal színpompás virágokban gyönyörködhetünk, amíg el nem érjük az Óvár tetejét. Az Óvár-hegy vulkáni eredetű, úgynevezett tufa-vulkánból alakult ki. Ez abban különbözik egy igazi, lávát köpő tűzhányótól, hogy már csak kőtörmeléket lövell ki magából, ami azonban szintén megkeményedik. A félsziget legnagyobbik tufa-vulkánja volt régen az Óvár. Jobb oldalon autentikus tihanyi házakat láthatunk borospincével és szőlőfölddel. Bal oldalon azonban elénk tárul a csillogó Belső-tó, a nádassal benőtt Külső-tó, Tihany idillikus kis városa és a Balaton egyedi kékje.

Tihany és a tavak

Kilátás Balatonfüredre az Óvárról

Nem kell sokat sétálnunk a következő gyönyörű látképig, amit a tihanyi Levendulás és a Balatonfüredi öböl ad. A hegyoldalból a messzeségbe tekintve beláthatjuk a Gödrös épületeit, és a környező hegyeket is. Ahogy tovább sétálunk, egyre nagyobb vízfelület tárul elénk, végül megpillantjuk a messzeségben Balatonfüredet is. Az Óvár csúcsát elhagyva az ösvény elkezd ereszkedni, és megkezdjük a panorámaúton való süllyedést. 

A tihanyi levendulás és a Balaton

A Barátlakások belső cellái

A tanösvényen tovább sétálva lassan beérünk a fák közé, egy árnyékos, sötétebb területre. Itt máris feltűnik a következő látnivaló, a Barátlakások állomása. Az Óvár vulkanikus kőzetébe vájt üregek valóban teljesen lakásszerűek. A 20 méter magas bazalttufa-szikla oldalán szobákba vezető ajtók és ablakok sorakoznak. A lakóhelyet I. András idejében készítették, és valóban szerzetesek éltek itt a 11-12. század környékén. A mesterséges cellákból ma már csak hármat lehet megtekinteni, mivel a többit egy hegyomlás betemette. A Barátlakások környékén az egykori vulkáni tevékenység nyomai is jól megfigyelhetőek. Tovább ereszkedve a hegyoldalban a Ciprián-forráshoz érünk. Az aprócska csobogóból jéghideg víz folyik, ám a rengeteg környékén ólálkodó szúnyog miatt nem lehet a hűsítő nedűt kellő ideig élvezni. Pár korty akár több tíz csípésbe is kerülhet. A hegyről tovább süllyedve végül elérjük a Balaton-partot, és megpihenhetünk a hűsítő szellőben. A parton kiépített sétányon folytathatjuk tovább utunkat a kikötőig, ha megéheztünk itt fogyaszthatunk valamit a helyi büfé kínálatából. A hajóállomástól a zöld háromszög jelzésen juthatunk vissza Tihanyba a Visszhang-dombhoz. Sétáljunk tovább a Babamúzeum és a Kálvária-domb mellett, majd forduljunk jobbra. Az aszfaltút elvezet minket a temetőhöz, majd a kiindulási pontunkhoz, a parkolóba.

A Barátlakások hangulatos bejárata