Jevgenyij Anyegin /1823-1831/

"Nem a hideg, kev�ly vil�gnak,
Neked sz�ntam reg�nyemet.
B�r adhatn�k a h� bar�tnak
Enn�l m�lt�bb h�s�gjelet,
M�lt�t hozz�d, sz�p tiszta l�lek,
Te sz�rnyal� �s egyszer�,
Kiben k�lt�i �lmok �lnek.
Vedd elfogult kezedbe, k�rlek,
P�r tarka fejezet csup�n,
Van k�zt�k b�s is, van vid�m is,
Van n�pies �s ide�lis;
Kiss� gyarl� gy�m�lcs tal�n:
Sok zsenge s hervadt sz�n� �vem,
Mulats�g, ihlet s egy sereg
�lmatlan �j, bor�s ked�lyem
S h�v�s l�t�s termette meg."

Els� fejezet
Megismerj�k a f�szerepl� Anyegint, aki a N�va-parton sz�letet, �s neveltet�se nem sokban k�l�nb�z�tt a nemesifjak�t�l. Apja a c�ri szolg�lat�ban �llott, b�r t�nkrement, de fia �gy is a legjobb nevel�sben r�szes�lt. El�sz�r francia nevel�n�je volt, majd �t k�s�bb egy f�rfi tan�r v�ltotta fel. Mikor feln�tt, t�k�letes �riember, tud franci�ul udvarolni, j�l �r, kellemes t�ncos, enn�l nem is kell t�bb, hogy valaki a t�rsas�g egy kellemes tagja legyen.
Napjai a t�bbi nemesifj�hoz hasonl�an telnek, d�lel�tt egym�st �rik a vizitek, a d�lut�nj�t az �lt�z�szob�ban t�lti, az este pedig vagy a sz�nh�zban, vagy valamilyen b�lban �ri. Az ifj� �r�m�t leli a leg�jabb divat szerint k�sz�lt ruh�kban, a legv�logatottabb �nyencs�gekben, de �r�me nem tart sok�ig. M�g alig tizennyolc �ves, de m�ris �gy �rzi, megcs�m�rl�tt mindent�l, napjaiban semmi �lvezetet nem tal�l, ki�br�ndult mindenb�l, rajta is �rr� lett kor�nak divatos �let�rz�se, a "Spleen". Hogy valahogy el�zze az unalmat, megpr�b�lt �rni, majd amikor ez nem ment, a k�nyvekben keresett vigaszt. De igaz�b�l ez sem okozott sz�m�ra �r�m�t, �gy �rzete, minden, amit le�rtak, t�l unalmas, t�l avitt, hazug vagy fecseg�. Szeretne k�lf�ldre utazni, de k�zbesz�lt a sors, �desapja meghalt. S j�ttek a gondok, egym�st �rt�k az uzsor�sok, annyi ad�ss�g maradt ut�na. Az ifj� pereskedni nem akart, kiegyenl�tett mindent, tal�n abban rem�nykedett, hogy a sors megseg�ti, �s nem is kellett csalatkoznia. Nagyb�tyja meghalt, vid�ki birtok�nak � az egyed�li �r�k�se, �s a vid�ki birtok egy kis id�re �jra c�lt adott �res �let�nek.

M�sodik fejezet
A term�szet azonban csak r�vid ideig ny�g�zte le, hogy el�zze az unalm�t, megpr�b�lt a gazdas�ggal t�r�dni. Jobb�tani a jobb�gyok helyzet�n, �j�t�sokat bevezetni, de a k�rny�ken csudabog�rnak tartott�k, volt, aki csak mosolygott rajta, de a f�ldesurak nagy t�bbs�ge rossz szemmel n�zte. Eleinte egym�st �rt�k a l�togat�k, a k�rny�kbeli f�ldbirtokosok, de sz�p lassan elmaradtak. A k�rny�kre egy �j, fiatal f�ldes�r k�lt�z�tt.
"Neve: Vlagyimir Lenszkij, lelke
G�ttingai szellem neveltje,
Az ifj�s�g vir�ga volt,
Kant h�ve, verselt �s dalolt.
K�d�lte n�metf�ldi t�jr�l
Hozott �j eszm�t, �j tud�st;
Szabads�gr�l szent �ldom�st,
T�zlelket, mely lobogva l�ngol,
Hozta rajong�s sz�p szav�t
S v�ll�ra oml� sz�ghaj�t."
A szomsz�dait � sem kedveli, a gazd�lkod�son �s a mulatoz�son k�v�l m�sr�l nem is lehet vel�k besz�lgetni. L�togat�ba sem sz�vesen j�rt, hiszen sz�p volt, fiatal �s gazdag, minden l�nyos h�zban mint leend� k�r�t fogadt�k, �s mindent megtettek volna, hogy ebbe "sz�p ig�ba" hajtsa fej�t. Lenszkij azonban csak Anyegin bar�ts�g�ra v�gyott, b�r a t�z sem k�l�nb�z�tt jobban a v�zt�l, mint �k ketten, a kezdeti unalom ut�n hamar egym�sra tal�ltak. Sokat besz�lgettek egym�ssal tudom�nyr�l, szenved�lyr�l, szerelemr�l, Lenszkij lelkes�lts�ge �s Jevgenyij rezign�lts�ga j�l kieg�sz�tette egym�st. Lenszkij szerelmes lett az egyik Larin l�nyba, a sz�p �s kedves Olg�ba.
"Sz�fogad� l�ny volt, szer�ny volt,
S ny�lt, mint a k�lt� �lete,
Vid�m, mint hajnalt�jt az �gbolt,
S kedves, mint cs�k lehellete;
Mosoly, hang, termet, �gik�k szem,
Lenf�rt, mozg�s olyan eg�szen...
De ezt a k�pet, ezt a sz�nt,
Az Olga-arcot rendszerint
Meglelheted minden reg�nyben,
Vonz� le�nyarck�p nagyon,
Szerettem is fiatalon,
Azt�n meguntam sz�rny�k�ppen."
Olga csak egy sz�p l�ny, arca �res �s l�lektelen, n�v�re, Tatjana teljesen az ellent�te. Sz�ps�gben nem veheti fel a testv�r�vel a harcot, � szilaj, vad�c term�szet, szeret olvasni, a l�nyos elfoglalts�gok, mint a h�mz�s, nem vonzza. �desapjuk meghalt, Lenszjkij els� dolga volt, hogy ell�togatott a "j� szomsz�d hal�por�hoz", �s szomor�an gondolt arra, hogy nem is oly r�gen m�g remek�l volt, �s boldogan �g�rte neki Olgusk�t.

Harmadik fejezet
Lenszkij szinte minden est�j�t a Lacin-h�zban t�lti, �s r�veszi bar�tj�t, hogy egyszer � is tartson vele, Anyegin ekkor tal�lkozik a k�t l�nnyal el�sz�r. Meglepi, hogy bar�tja Olg�t v�lasztotta; ha � k�lt� lenne, az � sz�ve Tatjan�hoz h�zna.
,,...N�nje �rdekelne,
Ha k�lt� voln�k, Olga nem,
Az arc �res, l�lektelen,
Mint egy Van Dyck-madonna k�pe,
Kerek s pirosl� sz�n�, mint
Amott a hold, mely b�rgyun int
A b�rgy� horizonton �gve."
Anyegin l�togat�sa m�ly hat�st gyakorolt a csal�dra, de a szomsz�dok sem hagyt�k sz�tlanul, mindenki arr�l kezdett suttogni, hogy Tatjan�t Jevgenyijnek sz�nj�k. Tatjana hallotta a sz�besz�det, �s b�r b�ntotta, hogy r�la pletyk�lnak, az j�lesett sz�v�nek, hogy Jevgenyijt sz�nj�k neki. E fiatal l�nyt�l szokatlanul mer�sz l�p�sre sz�nta el mag�t, csod�latos lev�lben vallotta meg szerelm�t Anyeginnak.
"�n �rok levelet mag�nak -
Kell t�bb? Nem mond ez eleget?
M�lt�n tarthatja h�t jog�nak,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panaszszav�nak S
z�v�ben egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, sz�lni f�ltem,
�s higgye el, hogy sz�gyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Am�g titokban azt rem�ltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenk�nt egyszer l�thatom
Csak hogy halljam szav�t, bevallom,
Sz�ljak mag�hoz s azut�n
Mind egyre gondoljak csup�n,
�jjel-nappal, m�g �jra hallom.
...........................................
M�s�!... A f�ld�n senki sincsen,
Kinek lek�tn�m sz�vemet.
Ezt �gy rendelte fenn az Isten... T
ied sz�vem, t�ged szeret!
...........................................
H�t j�. Sorsom gyan�tlanul
Gy�n�sommal kezedbe tettem,
El�tted k�nnyem hullva hull,
K�ny�rg�k: v�dj, �rk�dj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy meg�rt� lelki t�rsam,
�gy �lek n�ma tompul�sban,
�n itt csak elpusztulhatok.
V�rlak: emeld fel �rva lelkem,
N�zz biztat�an, ne adj m�st -
Vagy t�pd sz�t ezt az �lmod�st
Kem�ny sz�val. Meg�rdemeltem."
A levelet Tatjana dadus�nak unok�j�val k�ldi el Jevgenyijhez, a v�laszra azonban sokat kell v�rnia.

Negyedik fejezet
Anyeginre m�lyen hatott Tatjana vallom�s, �s "egy percre a r�gi v�gy hatalm�t �rezte szenved�lyesen", a v�lasz�t szem�lyesen mondja el a l�nynak a Larin-h�z kertj�ben. Anyeginnek b�r nagyon j�lestek a l�ny �szinte szavai, �s ha �gy �rezn�, hogy sz�m�ra a csal�di t�zhely boldogs�got jelentene, egy percet sem habozna, �s a l�ny lenne a j�vend�belije. Tatjana �szintes�g��rt �szintes�get �rdemel, de � nem a boldogs�gra sz�letett, � nem lenne m�lt� p�rja a l�nynak, nem tudn� Tatjan�nak azt a boldogs�got megadni, amit �rdemel. �gy nem tudja viszonozni Tatjana �rz�seit. Nem neh�z megsejteni, milyen hat�ssal volt ez a tal�lkoz�s a l�nyra, b�skomors�gba esett, szinte belebetegedett a f�jdalomba, a csal�d �s a szomsz�dok szerint itt m�r csak egyetlen dolog seg�t, ha mihamarabb f�rjhez megy. A Larin-h�z m�sik le�nya, Olga azonban boldog, Lenszkij rajta k�v�l senki m�st nem vesz �szre, Olga nev�vel fekszik �s kel. Elm�lik a ny�r, v�get �r az �sz, Anyegin szinte ki sem mozdul otthon�b�l: k�nyv, s�ta, alv�s, ennyi a sz�rakoz�sa. A ny�r �s az �sz m�g csak-csak eltelt �gy, de az orosz t�l mag�nyosan ki�br�nd�t�an unalmas. Lenszkij pr�b�lja r�venni, hogy szak�tson a remete�lettel, �s menjen emberek k�z�, erre remek alkalom ad�dik, hiszen Tatjana most �nnepli n�vnapj�t, �s a b�lra �t is v�rj�k.

�t�dik fejezet
Tatjana szerette az orosz telet, szerette a zord sz�ps�g� havas t�jat, a n�pszok�sok v�g kavalk�dj�t, hitt a jelekben �s a n�pi j�slatokban. Rosszat �lmodik, �s f�l t�le, hogy az �lom valami sz�rny�s�ges dolgot j�vend�l.
A n�vnapja alkalm�b�l rendezett b�tra �sszesereglik a vid�k apraja-nagyja, mindenki jelen van, aki sz�m�t, Anyegin is elj�n. Jevgenyijt az asztaln�l Tatjan�val szembe �ltetik. L�tja, hogy a l�nyt szinte az �jul�s ker�lgeti, s�padtan �s hallgatagon �l, fel sem mer pillantani, a neki sz�l� k�sz�nt�ket meg sem hallja. Jevgenyij nem b�rja az idegdr�m�t, a s�r�st �s a b�s n�i arcot, d�h�ti a b�li hangulat, a l�ny viselked�se is nyugtalan�tja. Rosszkedv��rt Lenszkijt teszi felel�ss� �s Olga k�r�l kezd legyeskedni. Lenszkij alig b�rja leplezni f�lt�kenys�g�t, amikor l�tja, hogy bar�tja hogy udvarol szerelm�nek, t�ncra k�ri, b�kol neki. Amikor Olga visszautas�tja Lenszkijt, mert a cotillont m�r Anyeginnek �g�rte, d�h�sen t�vozik a h�zb�l, �s �gy d�nt, ilyen s�rt�sre csak a p�rbaj lehet a m�lt� felelet.

Hatodik fejezet
Lenszkij otthon�ban k�sz�l a p�rbajra, seg�dj�nek a mulat�s Zareckijt k�ri fel, � viszi el Anyeginhez a p�rbajra h�v� levelet.
Jevgenyij m�r megb�nta, hogy pillanatnyi rossz hangulat�nak engedve megb�ntotta a bar�tj�t, de nem akar szembesz�llni a p�rbaj becs�letk�dex�vel, �s elfogadja a kih�v�st. Lenszkij otthon v�rja Jevgenyij v�lasz�t; tartott t�le, hogy bar�tja valamilyen tr�f�val kit�r el�le, de Zareckij szavaib�l kider�l, m�r minden eld�lt, m�snap virradatkor a malomn�l �sszecsaphatnak.
A p�rbaj el�tt Lenszkij megl�togatja Olg�t, �s csod�lkozva l�tja, hogy a l�ny �gy fogadja, mintha mi sem t�rt�nt volna, olyan, mintha a b�lon nem is � lett volna, ez m�r �jra a r�gi kedves Olga. B�r nem akart, m�gis n�luk marad a vacsor�ra is, �s mikor b�cs�t vesz a l�nyt�l, sz�ve mintha mindj�rt megszakadna. Minden gondolata az elj�vend� p�rbajon j�r, olvasni sem tud zaklatott �llapot�ban, ink�bb versbe foglalja gondolatait
""Vajon hov�, hov� szaladtak
Tavaszom arany napja?
Mit hoz a holnap virradatja?
Szemem mind hasztalan kutatja.
K�d�be f�ny nem sugaraz.
Mindegy: a sorst�rv�ny igaz.
Elesem-� ny�llal tal�lva,
Vagy testem mellett f�lrecsap.
Kiszabva hoz r�nk j�t a nap,
Van �brenl�tje, �s van �lma;
�ldott, ha gonddal r�nk der�l,
S �ldott, ha �jben elmer�l...""
Lenszkij �lmatlanul t�lti az �jszak�t, alig b�biskol el, m�ris kelti a p�rbajseg�dje, hogy indulniuk kell. Jevgenyij j�l t�lt�tte az �jszak�t, k�sik is egy p�r percet, m�g p�rbajseg�det sem visz mag�val, �gy gondolja, most a szolg�ja, Guillot is megteszi.
Fel�llnak a p�rbajoz�k, elhangzik a vez�nysz�, eld�rd�l a k�t l�v�s, �s Lenszkij holtan esik �ssze. Anyegin rohan oda hozz�, sz�lintgatja, de mindhi�ba, a l�nglelk� ifi� po�ta m�r halott.
,,...Nincs, odalett id� el�tt!
A hajnal sz�ps�ges vir�ga
Viharsz�lben lelankadott,
Az olt�rt�z kihamvadott"

Hetedik fejezet
A p�rbaj ut�n Anyegin m�g a telet vid�ki birtok�n t�lt�tte, a Larin-h�z k�zel�ben, majd elutazott, a h�zat a kulcs�rn� gondjaira b�zta. Olga sem gy�szolta sok�ig a g�ttingiai szellem neveltj�t, Lenszkijt, f�rjez ment egy sz�p ul�nus kapit�nyhoz, �s m�r a sz�l�i h�zat is elhagyta. �gy egyed�l maradt Tatjana, mag�nyosan �lt �desanyj�val, hi�nyzott neki a h�ga, ki annyi �ven �t h� bar�tn�je volt. Mag�ny�t nagy ritk�n csak az enyh�ti, ha �tmegy Anyegin h�z�hoz, �s a kulcs�rn� enged�ly�vel Anyegin k�nyveit olvasgatja. A csal�dja �gy d�nt, ez �gy nem mehet tov�bb, min�l el�bb f�rjhez kell mennie, hiszen m�r a h�ga is boldog asszony. Tatjana itt m�r minden fiatalembernek kosarat adott, f�rjhez menni pedig egy ifj� l�nynak legk�nnyebben Moszkv�ban lehet, teh�t el kell utazniuk, a csal�d m�g az �sszes k�lts�get is mag�ra v�llalja. Hossz� �s f�rads�gos �t �llt el�tt�k, mire meg�rkeznek a feh�r k�v�, gy�ny�r� Moszkv�ba, melynek aranykeresztes kupol�i m�r messzir�l l�tszanak. Tatjan�t �s �desanyj�t �r�mmel fogadj�k a rokonok, sietnek a vend�geknek minden j�t megadni. Tatjana eleinte nem �rzi j�l mag�t ebben a sz�m�ra oly idegen forgatagban, ahol egym�st �rik az est�lyek �s a b�lok, � visszav�gyik kis faluj�ba, ahol a h�rsf�k alatt m�g Anyeginnel s�t�lt. Az egyik b�lon azonban a nagyn�nik el�gedetten n�znek �ssze, egy k�v�r t�bornok igen hosszan n�zi Tatjan�t.

Nyolcadik fejezet
Hossz� id� telt el, Anyegin m�r huszonhat �ves, nem n�s�lt meg, mi�ta a v�gzetes p�rbajban elvesztette bar�tj�t, semmiben nem leli �r�m�t, sehol nem tal�lja a hely�t.
Hol itt, hol ott jelenik meg, sz�ntelen keresve valamit, amely �ltal nyugalmat lelhetne. Most �ppen P�terv�ron egy eleg�ns est�lyen jelent meg, ahol a ragyog� h�ziasszonyban alig ismeri fel az egykori vid�ki kisl�nyt, Tatjan�t. Egy bar�tj�t�l, a hercegt�l k�rdezi, hogy ki az az eleg�ns h�lgy, aki �pp a spanyol k�vettel besz�lget.
"Bemutatlak, s megismered.
De kit? - A feles�gemet.
N�s vagy? Ne mondd!
R�g? S n�d ki l�nya?
- K�t �ve voln�nk h�zasok.
Larin l�nyt vettem el. - Tatjana!
Ismerted? Szomsz�djuk vagyok."
�s a herceg m�ris viszi fels�g�hez Anyegint, a j� bar�tj�t Tatjana b�r meglep�d�tt a f�rfi v�ratlan felbukkan�s�n, de arcvon�sai nem �rult�k el, igazi t�rsas�gi d�mak�nt fesztelen�l csevegett egykori ide�lj�val. Anyegin e nagyvil�gi h�lgyben nyom�t sem l�tta a r�gi vid�ki f�lszeg frusk�nak, az egykori Tatjan�nak. Ez a kifog�stalan modor� asszony lenne az a b�tortalan kisl�ny, akit � kioktatott, akinek rajong�, f�lszeg sorait m�g ma is �rzi?
"A l�ny... vagy ez csak �lom itt?
Az eldugott v�lgy l�nya, kit
Alig vett �szre, meg se n�zett,
Az sz�l hozz� olyan f�l�nyesen,
S nincs egy szel�d n�z�se sem?"
A b�l sz�nes forgatag�ban hi�ba van jelen P�terv�r sz�ne-java, a legbefoly�sosabb emberek, f�rang�ak, divatcsod�k, sokan keresik Anyegin t�rsas�g�t is, � azonban csak egy embert l�t, b�rmerre n�z is, Tatjan�t.
"Nem azt a kis b�tortalant,
Vid�k�k egyszer� le�ny�t,
Szeg�ny, szerelmes sz�talant,
A h�v�s hercegn�t csod�lja,
Az istenn�t, kinek haz�ja
Fels�ges N�va v�rosa...
...........................................
Milyen m�s n�v� v�lt Tatjana!
Az �j sorssal hogy �sszeforrt!
Feszes rangban hogy eltal�lja
A fesztelen helyes modor!
Termek fens�ges asszony�ban,
Ki p�ld�t ad hangban s szab�lyban,
Ki l�tn� azt a r�gi l�nyt,
Kit �rte �g� l�ngja b�nt?"
K�ts�g sincsen, Anyegin szerelmes lett, megfordult a sors kereke, most � lett a k�nz� szenved�ly rabja, �rz�seit most � vallja meg lev�lben a l�nynak, �s � az, aki remegve v�rja a v�laszt.
"Tudom, megs�rti most mag�t
F�jdalmas titkom vallom�sa.
Szem�nek b�szke ny�lt von�sa
Mily megvet�sbe fordul �t!
Mit akarok? Mi c�l vezethet,
Hogy �gy felt�rom lelkemet?
Csak arra lesz ok, hogy nevethet
S ki is cs�fol majd, meglehet.
Megl�ttam egyszer l�nykor�ban
Egy szikra vonzalmat mag�ban,
De hinni nem mertem neki.
S nem sz�p szok�s szerint feleltem:
F�ltem, szabads�g�t a lelkem
- B�r untam - elvesz�theti.
S k�z�nk �ll meg egy gy�szos �ra...
Lenszkij b�s �ldozatja lett...
Elt�ptem sz�vem, veszte �ta,
Mindent�l, mit kedvelhetett:
F�ggetlen�l, m�st�l nem �rtve,
Azt hittem, k�rp�tl�s nekem
A csend s szabads�g. Istenem!
T�vedtem s megb�nh�dtem �rte!
K�vetni minden�tt mag�t,
Mozdulat�t k�s�rni szemmel,
N�z�s�t fogni s mosoly�t
Szerelmes b�s tekintetemmel,
Szav�t hallgatva fogni fel,
Hogy t�k�letess�g a b�ja,
 L�b�n�l k�nban �gni el...
Ez, ez a boldogs�g csod�ja!
Ett�l megfoszt a sors."
A v�laszt azonban hi�ba v�rja Anyegin, h�rom levele is felelet n�lk�l marad. V�g�l �gy d�nt, mindent egy lapra tesz fel, �s szem�lyesen besz�l a l�nnyal.
Az asszonyt egyszer� ruh�ban, minden d�sz n�lk�l, egy asztaln�l levelet olvasva tal�lja, �s a szem�b�l
,,...mint a halk patak,
A k�nnyek hullva hullanak".
A r�m�lt, szenved� alakban m�r �jra a r�gi vid�ki kisl�nyt l�tja, �s vad f�jdalommal borul t�rdre el�tte. A hossz� hallgat�st v�g�l Tatjana t�ri meg, �s halk sz�val k�ri a f�rfit, hogy keljen fel. Egykor neki kellett meghallgatni Anyegin kioktat�s�t, azokat a szavakat, melyek �sszet�rt�k a sz�v�t, most � leck�zteti meg a f�rfit.
"Ifjabb voltan s t�n jobb lehettem
Tal�lkoz�sunk idej�n,
Anyegin, sz�vemb�l szerettem,
S sz�v�ben mit tal�ltam �n?
S v�lasz mi volt? Szigor�s�ga.
Egy halk le�ny szerelme, v�gya
Nem is volt �js�g, ugye, nem?
 Ma is megh�l m�g - istenem! -
V�rem hideg, fedd� szav�t�l
S szem�t�l... Nem hib�ztatom:
Nemes sz�nd�k� volt nagyon
A sz�rny� �r�ban, s mag�t�l,
Amit tett, nem volt helytelen:
K�sz�n�m, hogy �gy b�nt velem..."
Akkor nem tetszett a f�rfinak, visszautas�totta, most mi�rt �ld�zi �t? Az�rt, mert nagyvil�gi h�lgy lett bel�le, vagy mert f�rje csat�kban szerzett dics�s�get �s sebeket, �s most az udvar kegy�t �lvezik?
"S�rok... Ha azt a r�gi Tatjan�t
El nem feledte, tudja meg
Ink�bb t�rn�m �rz�shi�ny�t,
Szav�t, mely �rdes volt s rideg,
Kioktat� hangj�nak �l�t,
Mint ezt a s�rt� szenved�ly�t,
A leveleket s k�nnyeket.
Akkor m�sk�nt viselkedett,
Fiatal �lmom sz�nva n�zte,
Tisztelt egy l�nyt Ez volt a m�lt..."
Tatjan�t most m�r s�rti Anyegin viselked�se, boldogan eldobna mindent, itthagyn� a f�nyes nagy�ri �letet, �s sz�vesen �lne r�gi otthon�ban, kis szob�j�ban k�nyvei k�z�tt, ott, ahol megismerte Anyegint Mindketten k�zel j�rtak a boldogs�ghoz, de a sors k�zbesz�lt, �s m�sk�nt d�nt�tt. Miut�n Anyegin elment, � mag�nyosan �lt, v�g�l f�rjhez ment, s b�r m�g mindig szereti Anyegint, m�r k�s�, a f�rj�hez sosem lenne h�tlen.
"...Most pedig
Menjen, k�rem, ne is k�vessen;
Tudom, hogy l�lekben nemes,
Becs�letes, �n�rzetes,
Szeretem m�g (mit rejtegessem?),
De m�snak sz�nt a sors oda,
S h�tlenn� nem leszek soha."
Jevgenyij vill�ms�jtottan �ll, miut�n Tatjana mag�ra hagyta, �rz�sek vihar�t �lte �t, mikor egy sarkanty�hang �t�tte meg f�j�t, Tatjana f�rje l�pett be a szob�ba. Itt b�cs�zik el h�seit�l �s az olvas�t�l Puskin, Tatjana �s Anyegin sors�nak tov�bbi alakul�s�r�l semmit nem tudunk.