Egy kis napfény Olaszországból

Akár azt a címet is adhattam volna a bejegyzésnek, hogy 4 nap - 4 város. Egy hosszú hétvége keretében jártuk meg Milanót, Veronát, Páduát és Velencét szeptmeber végén. A napfény nem mindig volt igaz, de így is gyönyörű  helyeken jártunk. A legélhetőbbnek számomra Pádua tűnt, hangulatos kis egyetemváros. 

Csokimanufaktúra Páduában

Gasztroélményekben is gazdagodtunk. Olaszország ugyebár egyet jelent a pizzával. Viszont sokaktól hallottam, hogy nem ízlett nekik a kinti pizza. Nekem ez volt a negyedik utam Olaszországba és meg kell hagyjam, nagyon amatőr módon válogattam a pizzériák között. Akkor kerüljön az utamba a legjobb étterem, amikor megéhezem, lehetőleg nevezetesség közelében legyen, férjen bele a költségvetésbe, legyen hangulatos, stb. Szóval ilyen helyet találni csak úgy, ad hoc módon elég nehéz. És sosem voltam elég felkészült, ahhoz, hogy az útvonal, látnivalók feltérképezésén kívül még az útba ejtendő éttermeket is előre kiválogassam. És gyanítom, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Ilyen feltételek mellett ne csodálkozzon senki, ha nem azt a pizzát kapja, amit elképzelt. Nálunk sem mindenhol jó a gulyás. 

Most kivételesen nagy szerencsénk volt, mivel az Indiában megismert barátainknál aludtunk, aki közül az egyik egy pizzériában nyújtja a tésztát. Így jutottunk el a Pizzeria Orsucciba. Roberto akkor is dolgozott, hárman folyamatosan készítik elő a tésztát, fatüzelésű kemencében sütik az alig pár asztallal rendelkező apró helységben a nevezetességet. Vendéglátónk elmondta, hogy már a nagyapja is itt ette a pizzát. A tészta receptjét csak a padrone és a családja tudja. És hát mi mást mondhatnék, isteni finom volt! A tészta vékony, de nem túlzottan, és ropogós. A szósz nem volt annyira túlfűszerezve, ahogy én szoktam, hanem kellemes harmóniába olvadt a feltéttel, ami esetemben articsóka és sajt volt. Ahogy néztem a kínálatot, három-négy feltétnél nem nagyon tesznek rá többet, így nem ütik ki egymást, nem lesz akkorra kavalkádja az ízeknek, hanem minden a maga helyén van. Az egésznek a csínját az adta, hogy vékonyan meg volt locsolva olívaolajjal.

Mogyorós és mentás kávé a garantált ébrenlétért

A pizza mellett rögtön a kávéval azonosítom még Olaszországot. Mennyei érezni a milánói pályaudvaron a parfüm és kávé illatát, ami aztán egész utunkon elkísért minket. Jó kávézót az alapján próbáltunk választani, hogy hol látni sok embert és lehetőleg helyieket. Így találtunk a Derust cafféra, ahol párom mentás kávét ivott, én pedig mogyorósat. Érdekes volt, hogy a mentás hab inkább volt édes, az én mogyoróm viszont  szinte kesernyés volt. Bár gyanítom, hogy erősebb volt benne a kávé, mert 3 órán keresztül megállíthatatlanul pörögtem a hátizsákcipelés ellenére. 

Piazza dei Frutti

A páduai gyümölcspiacot (Piazza dei frutti) már csak a hangulatos helyszín miatt is érdemes felkeresni, mellette van a városháza, amelynek az alsó szintjén lévő árkádok alatt húsokat, sajtokat árulnak. 

Pármai sonkák és óriási sajtok

Hálás vagyok, hogy eljuthattam ezekre a helyekre, látottakra és újralátottakra! Kívánom mindenkinek, hogy legyen egy kis doboza az idei nyári élmények teli, amiből majd töltekezik borús téli napokon és amiket jó közösen felidézni.

Majdnem indiai bundás zöldségek

Néhány hete nosztalgiázás végett egy indiai étteremben ettünk, a Maharajában. Autentikus, finom és a látszat ellenére simán jól lehet lakni az adagokkal, de nem olcsó hely. Árak szempontjából mérsékeltebb a Hathi indiai kifőzde, ahol szintén jókat lehet enni, a naanokat ki ne hagyjuk, ha ott járunk. 

A Bécsi úti Maharajában párom a bevált Malai Kofta névre keresztelt sajtgombócokat ette kesudiós szószban, én pedig zöldséges pakorát. Karfiol, hagyma, krumpli és brokkoli fűszeres bundában sütve. Mellé mentás-zöldmangós szósz, gyönyörű élénk zöld színnel és egy másik, mézeskalácsosabb barna szósz. Hasonlókat kint is ettünk, csak sokkal vékonyabbra vágták a zöldségeket, banánt hozzá. Volt, amelyik narancssárga és amelyik sárga bundában volt sütve, a piacon, buszállomásokon lehetett kapni őket, darabja 4-6 Ft-ért. Mondom én, hogy érdemes kimenni :)

Felbuzdulva az ízeken otthon előkaptam South Indian Vegetarian Kitchen (Dél-Indiai Vegetáriánus Konyha) című könyvecském és Bajji, angolul Vegetable fritters néven meg is találtam. Nem keseredtem el, hogy nincs otthon rizslisztem, meg bagolyborsó lisztem (utóbbiról soha nem is hallottam, jó, ha sima liszt és rétesliszt van a kredencben). A fűszereknél is hiányosságokkal küzd a konyhám, pedig azt hittem, abban legalább jó vagyok. No, de most valahogy nem találtam ördöggyökeret, más néven bűzaszat és ördögszar. 

Hozzávalók:

liszt

1 tojás

1,5 teáskanál curry fűszerkeverék

víz

pici só

krumpli

hagyma

cukkíni

sütőtök
olaj a sütéshez

Hogy pontosan mennyi lisztet és vizet adtam a tésztához, azt persze nem tudom, mert szemre mértem. A lényeg, hogy palacsintatésztánál valamivel sűrűbb állagú legyen. A curry sótartalmának függvényében adtam hozzá még egy kevés sót, aztán a meghámozott, szeletekre vágott zöldségeket belemártottam és forró olajban kisütöttem. Mellé párom készített mentás szószt, amivel még kísérletezünk, de jó úton haladunk (erről nem kérdeztem meg a szülinapomra kapott, ablakban álló mentabokrot). Adhatunk mellé egyébként egyszerű, enyhén megsózott joghurtot. 

Bár az elején a bundás sütőtök sikerében nem voltam biztos, párom szerint az volt a legjobb. 

Török konyha különlegességei

Különlegességek, kedvencek listája következzék, amiket kint tapasztaltam és megleptek, elkápráztattak vagy érdekesnek találom őket. 

Január végén még Antalyában voltam intenzív nyelvkurzuson. Szombatonként kirándulgattunk, ekkor láttunk az út szélén egy kaktuszt, ami épp hozta gyümölcsét. Tanárunk óvatosan leszedte és meghámozta nekünk, persze, hogy az elsők között voltam, aki megkóstolta. Édeskés, finom íze volt, valamilyen már ismert gyümölcsre nagyon hasonlított, de nem tudnám megmondani melyikre.

Sajnálom, hogy itthon nem hallani annyit a török levesekről, mint amennyit megérdemelnék. Sok helyen a reggeli része egy kis tányér leves, valamint vannak éjjel-nappal nyitva tartó levesezők, a çorba evi-k (ejtsd: csorba evi, szó szerint a leves háza). Az ezogelin és a mercimek çorbası viszik a prímet. Mindkettő lencsealapú, krémes leves, többnyire pár csepp citromlevet facsarnak a tetejére és friss kenyérrel tálalják. Mind a másnapos gyomornak, mind a nem másnaposnak jó kis ébresztő. 

A kokoreçet nem kóstoltam, holott az ablakommal szemben sütötték minden este a kuzu kokoreçet, azaz a báránygyomorból készült, feltekert és grillezett étket. Bárkinek, akinek beszámoltam a pacalról kint, igen meglepődött, hogy mi is felhasználjuk ezt a részt. 

Egy további érdekesség, amit nem kóstoltam és hiába próbáltam rávenni látogatóba jövő édesanyám és párom, nem voltak hajlandóak enni a tavuk göğsü-ből (ejtsd: tavuk gööszü), azaz csirkemelles-tejes  édes pudingból. Állítólag finom és nem is lehet érezni, hogy csirke lenne benne, annyira apró benne a hús. Felajánlották, hogy készítenek nekem, amire már igent is mondtam, de valahogy soha nem jutott idő az elkészítésére. 

Így húst kint sem ettem. Ez időnként nehézségekbe ütközött, de bőven van mit találni a vegetáriánus éhes gyomornak is Törökországban. Szótáram szerint az alábbi mondat "et yemiyorum", azt jelenti nem eszem húst. Csakhogy a válasz ilyenkor sokszor az volt: "Tamam, tavuk da var o zaman." Rendben, akkor van csirke is. A húst illetően tehát kicsit más kategóriák szerint gondolkoznak. Ez olyan sokszor fordult elő, hogy kis kérdezősködéssel sikerült megtudnom, hogy az et szót igazából a vörös húsokra használják. Eszerint a hal és csirke nem hús. 

Ahogy a kagyló sem. Egy ideig nem mertem megkóstolni az utcán árult midye-t, de néhány kedves helyi ismerősöm mutatott egy jó helyet, ahol ettem. A fekete kagylók húsa rizzsel és fűszerekkel van keverve és így töltik vissza a héjba. Nekem nagyon ízlett.

Már júniusban, júliusban lehetett kint kapni karpuzt, azaz görögdinnyét. Egy meghívás alkalmával az elmaradhatatlan tea mellé jött a dinnye és hozzá a beyaz peynir, a krémesen lágy, fehér, sós sajt kis kockákra vágva. Második falat után jöttem rá, hogy nagyon jól illenek egymáshoz. 

Sajnos csak az utolsó előtti napomon kóstoltam meg a Bolçi-t, ami szerencsés is, mert nem egy olcsó csokoládé és valószínűleg összes ösztöndíjamat erre költöttem volna. Viszont teljes őszinteséggel írom, hogy vetekszik, ha nem felülmúlja még a svájci csokikat is. Így nem csoda, hogy ment érte a harc :)

Török konyha - magyar konyha, avagy Türk mutfağı - Macar mutfağı

Ha már a lecsó, alias menemen és a paprikás krumpli, alias patates yemeği közti hasonlóságról már esett szó, akkor megemlítem a többi általam észlelt hasonlóságot is.

Az első, ami rögtön az ember szemébe ötlik, az utcai kis standoknál árult péksütemények. Többnyire egy líráért kaphatunk 3 darab poğaça-t (ejtsd: poacsa). Gyanúsan hasonlít a mi pogácsánkhoz. Kelt tésztából készül, három félét láttam a legtöbb helyen, patateslit, azaz krumplisat, peynirlit, azaz sajtosat és zeytinlit, olajbogyósat.

A töltött szőlőlevél sokaknak ismerős, török neve sarma (ejtsd: szarma), ha pedig káposztalevélbe göngyölik  a rizses tölteléket, az a lahana sarması. Szármának meg ugye mi is hívjuk a töltött káposztát. A szőlőleveleket  beáztatva kötegekben árulják a piacokon, de vákuumcsomagolásút is lehet kapni a boltokban. A töltetléknek nem kell feltétlenül húsosnak lennie, az alapja rizs és salça, ami paradicsomból és/vagy piros paprikából készült püré.

Ha már a töltött dolgoknál tartunk, nálunk is elég népszerű a töltött paprika, azaz a dolma. Ez igazából úgy ámblok mindenféle töltött cuccot jelent (azonos tőből ered a dolmuş szó is, amivel a minibuszokat jelölik, ez többnyire igaz rájuk), de elsősorban a töltött paprikára használják.

Rátérve az édességekre, a baklava és a rétes egy családba tartoznak, de talán kevésbé köztudott, hogy grízből is készítenek a mieinkhez hasonló édességeket. Például a sütlü irmik majdhogy nem egy az egyben az ovis menzák jól ismert tejbegríze.

Náluk a pide, azaz pite csak sós verzióban ismert, mostanság előszeretettel kínálgatják őket török pizza néven. A búcsúestre készítettem nekik egy édes verziót, elmalı pidet, vagyis almás pitét. Ez a szóösszetétel számukra elképzelhetetlen, így elmalı tart-ként, almás tortaként ették. 

A törökök lecsója: menemen

Hazaértem. Most már úgy, ahogy lélekben is. Ország még nem volt ilyen hatással rám. Igaz, nem is éltem ilyen sokat még más helyen. Egy hónapot töltöttem Antalyában, négyet Ankarában. Ide-oda kirándulgattam, egyetemre, nyelviskolába jártam és megírtam a szakdolgozatom. Továbbá jó úton haladok a középfokú török nyelvvizsga felé és lediplomáztam. Ilyenekkel töltöttem az elmúlt fél évet, melyből a blog tartalmához illő gondolateszenciákat, magvas recepteket és az el nem fojtható ömlengéseket megosztom Veletek.

Kezdem rögtön a lecsóval, ha már befőzési szezon van. Bevallom őszintén, mielőtt kimentem volna, nem nagyon láttam tovább a török konyhában a sarki gyrososoknál, amit persze minden alkalommal gyorsnak olvasok (végül is török gyors/kaja/, logikus). Ez persze nagyon is megtévesztő, de hát értem én, hogy akklimatizálódni kell a helyi ízekhez (ugye, ugye az Erős Pistától csípős kínai). Vittem ki Tokaji aszút, meg szegedi pirospaprikát, hozattam túrórudit. Ellentétben Indiával, itt nem volt akkora újdonság az édes paprika. 

Első albérletemben egyszer rászántam magam a főzésre a főbérlő török srácnak. Mi mást csináljak a pöttöm konyhában, tojásos lecsót, kolbász nélkül. Feltálalom friss kenyérrel, amit többnyire csak törni szoktak, vágni nem is nagyon lehet, aztán jön a meglepi, mindkettőnknek. Ez a beharangozott magyar kaja náluk menemen néven szerepel és inkább reggelire szokták enni. Kis kérdezősködés barátok között, ki, hogyan készíti, stb. Hát tényleg. Ritkán melemennek is mondják, írják. Néha ők is tesznek bele valamilyen kolbászfélét, változó paradicsom-paprika aránnyal készítik és a legtöbben mindig raknak bele tojást. Későbbi tapasztalataim nyomán számomra annyi volt a különbség, hogy kevesebb borsot tesznek bele. A bors neve törökül egyébként karabiber, azaz szó szerint fordítva fekete paprika. Nekem valóban mindig valahogy erősebb, csípősebb borsokat sikerült kifognom. 

A konyháink vitathatatlan rokonságára következő alkalommal a paprikás krumplival, alias patates yemeği (ejtsd: patatesz jemeei), jártam ugyanígy...

Aki bújt, aki nem...

Már megint külföldön kódorgom :) Egy kihagyhatatlan lehetőséggel, Erasmusnak hívják, eljöttem 6 hónapra otthonról. Az első hónap már el is illant, intenzíven tanultam a nyelvet, eladni már nem tudnak, de nem is akarnak, viszont az alkudozási képességeim nagyban fejlődnek :) 

Hogy melyik országban is tanyázom, annak a megfejtését Rátok bízom. Egy kis segítség a képről, reggel, délben, este ezt isszák. 

Konyhám még nincs, de azért így is adódott alkalmam megkóstolni néhány érdekességet. Erről majd egy későbbi posztban beszámolok. Van néhány még otthon készített recept, majd szép lassan ezeket is megosztom Veletek, csak még bele kell rázódnom az itteni életbe (és a sok papírmunkát le kell tudnom). 

Az ország megfejtését megjegyzésekben várom! :)

Kéksajtos krémleves

December elején abban a szerencsében részesülhettem, hogy elutaztunk meglátogatni egyik barátosnémet Amszterdamba, aki ott tanul. Ez a város és a környéke engem lenyűgözött, holott jobban rajongok a melegebb, mediterrán országokért. A látogatás egyik hozománya lett, hogy hoztunk holland kakaót és sajtokat, meg persze egy kis édességet :) Nem ragaszkodtunk annyira a hagyományosan holland edami és gouda sajtokhoz, hoztunk kóstolóba brie sajtot, valamilyen kéksajtot és egy borsos sajtot is. A tájékozódást egy cseppet megnehezítette, hogy angolul és németül nem nagyon van kiírva a termék neve és összetétele (így vettünk sampon helyett balzsamot és húsmentes saláta helyett húsosat), de a sajtoknál nem nyúltunk mellé, mind nagyon finom. 

Hozzávalók (2 személyre):

3-4 szem krumpli

egy póréhagyma harmada

5-6 dkg kéksajt

2 dl tej

kevés olívaolaj

só, bors

A póréhagymát kevés olívaolajon megfonnyasztom. A megpucolt, kis kockákra vágott krumplit hozzáadom és felöntöm annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje. Sót a sajt függvényében tegyünk bele, borsot pedig ízlés szerint. Ha a krumpli megpuhult, adjuk hozzá a tejet és a sajtot apró darabokban. Várjuk meg, míg felforr, aztán botmixerrel pürésítsük. Nagyon gyorsan elkészül, akár vacsorára is kitűnő így télen egy nagy bögre meleg krémleves. Csak már esne hozzá egy picit a hó is :)

A recept alapja innen származik.

Fűszerek Indiából

Tudom, elég sokáig halogattam ezt a posztot, de most már megérett az elhatározás. A napokban kibontottam az első kintről hozott fűszerzacskót és a mai napon lesz a második nyilvánosság előtt tartott beszámoló az útról, úgyhogy az élmények feldolgozásának útján már egész jól haladok. Azért még mindig nagyon hiányoznak a lurkók, meg az ott megszokott élet, lassan már emlékként az ottani meleg is hiányozni fog, ismerem magam ennyire... Hát hiába, ehhez hasonló élmény és tapasztalási lehetőség csak nagyon kevés lesz az életemben, úgyhogy nagyon hálás vagyok érte a sorsnak!

No, akkor az önvallomás után megmutogatom azt a néhány fűszert és alapanyagot, amit kintről hoztam. Olyan nagy becsben állnak, hogy ki se bontottam őket eddig, mert mi lesz ha elfogy... hát akkor elfogy, végülis azért hoztam. 

A piacon kicsit nehéz volt a vásárlás, mivel egyedül mentem és az árusoktól nehéz volt megkérdezni, hogy mi micsoda és mire használják. A szakácsnőnktől hiába kérdeztem, nem tudta angolul a nevüket, én meg valószínűleg nem értettem volna, még ha ő tudja is. Szóval a sárga porra és a narancssárga pasztillákra közölte, hogy azok fűszerek és gyógyszerek (spice and medicine). A sárgát kibontottam már, mint kiderült kurkumáról van szó, aminek valóban ismertek áldásos hatásai is. A narancssárgáról azt mondta, hogy csak nagyon keveset szabad használni belőle, de jó torokfájásra és gyomorpanaszokra is. A fekete magocskák nevét nem tudom, de ott főleg a rizsbe tették, azzal együtt főzték meg. 

A Sakthi feliratú zacskó curryt rejt, mi mást :) A mellette lévő zacskóban egy olajkeverék van, amit főleg édességek elkészítéséhez használnak fel. 

Az újságpapírba csomagolt kerek kis valami rizs. Legalábbis azt mondták. Édességekben láttam és ettem ilyen féle rizst, amikor megfő kicsit még átlátszó is. A búcsúebéden kaptunk olyan édességet, hogy tejes pudingszerű valamiben volt megfőzve ez a rizsgolyó, meg cérnametélt szerű tészta, csak nagyon kis darabokra vágva és volt benne mazsola, kardamom és kesudió. Isteni finom volt, valahova le is írtam a receptjét, remélem előkerül.  

Ezeken kívül hoztam még csapati készítéséhez lisztet, kardamomot, ami lényegesen olcsóbb, mint itthon és imádom tejes fekete teában.

Heti piac Sathankulamban

Barmennyire is egy kedves kis porfeszek csupan Sathankulam, azert heti egyszer tartanak itt csutortokonkent piacot, ami a kornyekbeli kisebb porfeszkek kozul kiemeli ezt a falucskat. A buszallomas melletti teruleten van  a piac, egesz nagy teruleten. 

A legtobb kofa zoldseget, gyumolcsot es halat arul, persze ne gondoljunk hutott arura :) De lehet kapni itt fuszereket, snakckseket, frissen porkolt magokat, haztartasi eszkozoket es meg turkalok is vannak. Igazi bagy tulekedes van, meg sotetedes utan is. Nagy a hangzavar, mindenki lokdosodik, de alkudni itt nem lehet, mert ebben a tartomanyban fix arak vannak tobbnyire, de igy is joval olcsobban lehet kapni zoldseget, gyumolcsot, mint a nem piaci arusoknal. A fust sokszor csipi az ember szemet, mert nyilt langon porkolik a magokat, de az olajban sutott zoldseges tesztacskakat mar gazon keszitik. Az arusok a foldre teritett zsakokon szepen elrendezik a portekajukat es onnan kiabalva kinaljak. A legnagyobb kulonbseg talan megis az, hogy a piac delelott 10-kor nyit es keso estig nyitva van. Itt nem szokas hajnalban piacra menni, amit csak ugy tudtam meg, hogy ma reggel 8-ra odamentem, de meg csak nehany arus pakolt ki, alig voltak. 

A piaci hangulat erzekeltetesere megprobaltam feltolteni egy kis videot:

Jackfruit, cukornadle es piros banan

Nehany kuriozumrol szeretnek nektek irni, amiket itt kostoltam Del-Indiaban. 

A jackfruitot mar emlitettem, de nemreg sikerult beszerezni egyet es vegre megkostolhattuk. Kellemes ize van, kicsit emlekeztet a sargadinnyere. Ahogy felszeletelik, mindegyik reszben van egy nagyobb fenyes, fekete mag. Eleg rostos es ledus, nekem izlett. Igen elterjedt gyumolcs ez itt Azsiaban, megsem hallottam rola meg soha. Lattam fat is, amin nonek ezek a gyumolcsok, hat nem szeretnek alatta allni, amikor lepottyan, mert eleg meretesek es nehezek. 

A cukornadlerol mar hallottam, de nehez volt viszonylag tisztanak tuno presgepet kifogni... Mivel mar azert elegge hozzaedzodott a szervezetem is a helyi tiszasagi viszonyokhoz, ugy dontottem kiprobalom. Itt Satankulamban nem lehet ilyet kapni, az egyik hetvegi kis kirandulas alkalmaval kostoltam meg. Sargas-barnas szinu lotty, feheres habbal a tetejen, de az ize kellemesesn edes. Meglepetesemre a hab alatt meg nehany jegkockat is talaltam, aminek nem nagyon orultem, mert ki tudja milyen vizbol keszitettek es ez itt eleg veszelyes a Dengue-laz miatt, de mazlim volt, semmi bajom nem lett. Egy pohar 40 Ft es kimondottan jol esik a 38-40 fokban (most lehules van :)

A piros bananon elegge meglepodtem, itt Satanban csak ritkan lehet kapni, de a szomszedos tartomanyban, Keralaban elegge elterjedt. Ezek is kisebbek az otthon kaphato bananoktol, de ugyanolyan koverek. Az ize nem sokban ter el a sarga tarsaetol, talan valamivel edesebb, csak a bore egett le :) Egy darab eleg draga az itteni viszonyokhoz kepest, 24 Ft, mig a sarga tarsabol egy darab 4-8 Ft :)

Egyebkent ma fel eves az ilike, nem hittem volna az elejen, hogy ilyen kitarto leszek :) Mindenkinek koszonet, aki neha-neha benez a blogra! :)

Nemzetek konyhaja

Ha meg nem emlitettem volna, harom nemzetbol tevodik ossze a 10 fos kis csoportunk, akik itt kint dolgozunk most ugyanannal a szervezetnel. Harom spanyol lany, harom olasz lany es egy fiu, meg mi harman magyar lanyok alkotjuk a groupot. A konnyebb megismerkedes vegett meg az itt-tartozkodasunk eslo heteiben mindenki szervezett egy vacsorat.

Indiai spanyol konyha

A spanyolok gazpachot keszitettek, masodik fogaskent meg krumplis tortillat, hideg tesztasalataval. Persze indiai modra, mert a lehetosegek es alapanyagok nem ugyanazok. Az olaszok termeszetesen pizzat szerettek volna sutni, de amikor suto felol erdeklodtek, akkor nagy boldogan vezettek oket a nehany hazzal arrebb levo szomszedhoz a mikrohullamu sutohoz... De addigra mar a teszta be volt gyurva, ugyhogy a vegen kisutottek kokuszolajban es igazabol langost ettunk paradicsomos feltettel, sajnos oregano es bazsalikom nelkul, mert azt itt nem lehet kapni, csak a nagyobb varosokban. Extrakent keszitettunk hozza sajtot is, egy kis citrom segitsegevel, mert boltban meg nem lattunk sehol se sajtot, meg az itteni panir nevut sem. Azert jo volt :)

Keszul a langospizza

Mi magyarok elore latoak voltunk, nem akartuk a tojasos lecsot chilivel pirosra szinezni, ugyhogy hoztunk otthonrol paprikat. Nagyon uj volt az indiaiaknak, hogy paprika, de nem csip :) A lecsot kicsit at kellett komponalni a helyi alapanyagoknak megfeleloen, igy kerult bele paradicsom, hagyma, repa es padlizsan is. Az itteni padlizsan egyebkent kicsit mas, eloszor nem ismertuk fel, mert feher es alig nagyobb a tojasnal, de a padlizsannak mondtak (brinjal), meg tettunk bele tojast is, hogy kiadosabb legyen, ahogy a nagyapam szokta. A dolog pikanteriaja, hogy nem akartunk melle edes kenyeret enni es mar rizst sem, ugyhogy csapatit keszitett melle a szakacsnonk :) Mi is segedkeztunk ebben neki es mar be is szereztem a specialis csapati lisztet otthonra is. Azert a vegen egy kis hazi palinkaval oblitettuk le a vacsit, amit szinten otthonrol hoztunk. Mindenki tul erosnek talalta, ugyhogy inkabb csak mi fertotlenitettuk vele a gyomrunkat.

Tirunelveli piac

Gondoltam teszek kozze egy fenykepsorozatot az egyik hozzank kozeli varos, Tirunelveli piacarol. Nagyon kis hangulatos piac, erdemes alkudni es nem kell felni az olajban jol atsutott etelektol, azokat biztonsaggal merjuk enni. Mindig kis ujsagpapirba csomagolva adjak oda a frissen sutott tesztakat, amiket idonkent zoldseggel toltenek, neha meg csak fuszerezik. Mindent kokuszolajban sutnek, amit itt zacskoban lehet kapni, mint nalunk a tejet. Az utcan arult gyumolcsokkel mar ovatosabban kell banni, azt meg nem kockaztattuk meg. 

Sokan a foldon aruljak portekajukat

A tesztafeleket itt zsakokbol kimerve aruljak

Csipos, zoldsegekkel toltott haromszogek 12 forintert

Fokhagyma es gyomber arus

Ezek az oriasi gyumolcsok fan teremnek

Igy kell felszelni a jackfruitot, Bagladesh nemzeti gyumolcset

Lazadas a konyhaban

Szerintem mi voltunk az elso feher emberek, akik itt ettek

Igy, hogy a harmadik het is eltelt, mar nem vagyok annyira oda az itteni konyhaert... Sajna mar napra pontosan tudom, hogy mikor mit kapunk, megvan a 3-4 kaja reggelire, az 5-6 fajta vacsorara es van, hogy napjbana ketszer kapunk rizst... Ennek csunya hatasa van a banannal egyutt, mindenkinek szekrekedese van. 

Na, de nem akarom kiteregetni a szennyest, meg lehet itt mindent beszelni, szoltunk, hogy szeretnenk tobb zoldseget es bananon kivul neha mas gyumolcsot is, cserebe lemondunk a heti egyszeri husrol, ami vagy csirke, vagy hal, mert az nem olcso itt. Ez amugy sem jelent nehezseget, latva hogyan tartjak itt a csirkeket... 

Nagyon tomeny edessegek, felul ezustfolias pisztaciarudak

Amugy meg kiegeszitjuk az ellatmanyt, idonkent veszek mangot es egyeb ismeretlen gyumolcsoket, meg felfedeztem egy helyi kis pekseget, ahol meg ugy ahogy angolul is beszel az elado, de errol inkabbb majd egy kulon posztban beszamolok. Idonkent veszek kis frissen kisutott tesztat az utcai arusoktol, meg soha nem volt semmi bajom toluk. Nagyon olcso is egyebkent 12-20 Ft egy darab kisutott fankszeru gomboc. Idonkent megkivanom az edesseget, akkor eleg egy darab az itteni tomeny cukorszirupos olajban sutott tesztakbol, vagy egy darabka ghi (tisztitott vaj), amit sokfelekeppen izesitenek, esetleg a suritett tejbol keszult magokkal kombinalt kis falatkakbol egy. 

A legnagyobb lazadast megis az jelenti, amikor hetvegenket beszabadulunk egy kozeli varosba es valami nyugati sztenderdeknek megfelelobb helyen sultkrumplit, fish and chipset es hasonlo kajakat eszunk, mindenki ki van ra ehezve. Nekem a legjobban a fozelekek hianyoznak, sajna az itteni tejbol nem lehet csinalni, mert eleg rossz ize van... Ugyhogy mar leadtam otthonra a rendelest, amikro hazamegyek a vacsi tokfozi es fasirt lesz :)

A konyha

Nehany kepet teszek fel a konyharol is. A haz mogotti udvarrol lehet megkozeliteni, egeszen jol felszerelt, meg hutonk is van (de minden nap 3-6-ig aramszunet van), meg turmix gep. Ez utobbi jo szolgaltot tesz a szoszok elkeszitesenel. Az etelt tobbnyire a foldon keszitik elo, aztan a kis gazrezson megfozik. Az elso kep bal oldalan lathato szerkentyu egy orlogep, de lattam mar, hogy tesztat is gyurnak benne. Ez a konyha tenyleg inkabb nekunk van kialakitva, tanyeron kapjuk az etelt es vannnak evoeszkozok is. A szakacsno mindig utanunk eszik csak a konyhaban a foldon, kezzel, ahogy amugy itt mindenki. Neha irigylem is oket, mert a konyha padloja legalabb egy kicsit huvosebb. 

Amugy 33-42 fok kozott ingadozik a homerseklet, attol fuggoen sut-e a nap. A monszun ide nem igazan jutott meg el, mondtak, hogy ne is szamitsunk ra, mert felfogjak a keralai hegyek. Nem is banom, nem akarom, hogy a sok fedetlen csatorna kiontson... 

Diszvacsora

Nemreg igen kituntetett helyzetbe kerultunk, meghivott minket vacsorazni az itteni szervezet vezetoje. Az alkalmat a fia szuletesnapja szolgaltatta. Harom fogas volt, bananlevelen talalt csapati, valamilyen fuszeres, krumplis szosszal, amit jobb kezzel gyurtunk be, aztan valamiyen tejberizsszeru finomsag, de ahhoz mar adtak kanalat. Vegul persze banan. Az itteni bananok fele akkorak, mint amit otthon lehet kapni, de igen finomak. Lattam mar piros heju banant is, majd megkostolom. 

A vacsora egyebkent ugy zajlott, hogy mi leultunk ennni, meg a hazigazda, a felesege nem ult le, hanem a lanyaval egyutt felszolgaltak. Itt nem szokas egyutt enni, a nok kesobb esznek a konyhaban. Az unnepelt se evett velunk, ot csak a tortahoz hivtak be, neki meglepi volt az egesz. Elfujta a gyertyakat, felszelte a tortat es az elso falatot az edesanyjanak, a masodikat az edesapjanak adta belole. Tiszta cukormaz volt, belul pedig piskotaszeru teszta, de sokkal jobban volt fuszerezve. Szoval ilyen volt az itteni bananleveles vacsora, legalabb kevesebbet kell mosogatni :)

Indiai konyhank

Udv Mindenkinek innen tavolbol!!! :) Jelentem megerkeztunk, 31 orasra sikeredett osszessegeben az utazas, minden rendben, azon kivul, hogy a csomagjaim nem jottek utanam... Most megint holnapra igertek...

De hogy a lenyegre terjek, mar ami a blogot illeti, meselek az itteni kajakrol.

Kalijani, a szakacsok gyongye

A szallasunk roppant europaizalt, mert evente nehany onkentes megfordul itt es a szallas kimondottan nekik van fenttartva. Egy hindu lany foz rank, tobbnyire reggel, delben, este meleg, ertsd fott kajat kapunk, valoszinuleg azert is, mert fozes nelkul nem lenne biztonsagos. Tehat van kes, villa, kanal, van tanyer es hordos ivizunk.

Tobbnyire valamifele csapatit kapunk, ami a keves olajban sutott kis kenyerket jelenti, joval kisebbet, mint amit eddig otthon lattam indiai etteremben. Ezek melle mindig valamilyen zoldseges szosz jar, egy vagy kettofele. Van amikor csapati helyett siman rizst kapunk es elofordul, hogy a rizst leturmixoljak es kis lapos korongokka formalva talaljak, meg valamivel izesitik is. A gaztuzhely mellett van meg hutonk is, meg amit mondtam, a turmix es ennyi a konyha gepesitese. Amugy a foldon ulve kesziti nekunk Kalijani (a szakacsnonk) az etelt, de igen finomakat.