Mai vacsora - kép nélkül, vagyis majdnem

Nincs kép a kajáról, mert éhesek voltunk. Voltam.
Már nem, most kb gurulok (öt kilót híztam az elmúlt egy hónapban - oké, hogy jön a tél, de ez azért túlzás). Bár meg kéne még enni azt a kis felfújt maradékot, de...
(nem, nem szabad... még ha tudnék futni, de orkán erejű szél fúj... vagy akkor tornázok lefekvés előtt... ááá, inkább nem eszem meg, nincs kedvem tornázni... - és így tovább, aminek az eredménye, hogy egy-egy falatot azért csak-csak csórok a tálból, mikor épp arra járok)

Szóval jó lett. De nem fotóztam. Pedig szép is volt. Ezért úgy döntöttem, hogy kép nélkül írok, mert különben be is zárhatom a blogot. Holott kicsit hiányzik. Nagyon nem, mert van ezer más dolgom. De azért kell a blog is, hogy meglegyen az illúzióm, hogy magammal is foglalkozom. Rámférne ugyanis.

No, a lényeg:

Főztem zellerkrémlevest (zeller és krumpli kockázva, sós-vegetás-borsos vízben megfőzve, összeturmixolva, kevés tejszínnel sűrítve) sült zellerkockákkal és pirított dióval. A dió hihetetlen finom hozzá! Kétszer vett belőle a tesóm is(!), anyukám is (!!!!!!!!! :-o), és Bundás is (ez utóbbi nem meglepő annyira, Bundás udvarias).

Sütöttem spenótos lazagne-t. Nem tudom, hivatalosan hogy kell csinálni, én főztem hozzá beshamelt fokhagymásan, meg a fagyasztott spenótot kiolvasztottam párolt hagymán, és rengeteg fokhagymát tettem hozzá még. Aztán összetörtem egy jénai tálat. Anyukámmal körbeporszívóztattam magam, mert mozdulni sem tudtam a szilánkoktól. Ezt követően formára tördeltem a lazagne lapokat, és belerétegeztem a hozzávalókat egy kerek jénaiba. Az maradt. Aztán megsütöttem.

Apropó: nem kell valakinek jénai fedő??? Van vagy 15 darab, különböző méretekben a kicsitől a nagyig. Esetleg ha valaki megmondja a választ arra a kérdésre, hogy miért csak a jénaik alja törik el, annak küldök ajándékba egy fedőt (na jó, az edények anyáéi, nem ajándékozhatom el a jénai fedőit, ki tudja, milyen érzelmek fűzik őt hozzájuk, úgyhogy az ajánlat fiktív). :)

Sütöttem még villámgyorsan mákos felfújtat is, mert anya volt Erdélyben, és kapott két kiló mákot. A felfújthoz tejet melegítettem egy kis tejszínnel. Aztán megkerestem a grízt, és örvendeztem egy sort a rengeteg apró kis bogárkának benne. Kényszerűségből zabkorpát öntöttem a forró fejbe, meg egy bögre mákot. Szétválasztottam 4 tojást, a fehérjét kemény habbá vertem csipet sóval. A mákos-tejes keverékhez öntöttem valamennyi cukrot, citromhéjat reszeltem bele, kockáztam hozzá valamennyi birssajtot (amiről nem hiszem el, hogy másoknak negyed óra főzéssel elkészül, én két napig főztem, több órán keresztül), belekevertem a tojások sárgáját, végül nagyon óvatosan hozzákevertem a fehérjehabot. Ennél is ezerszer óvatosabban kivajaztam és zsemlemorzsával megszórtam egy másik jénai tálat, és miután azt nem ejtettem le, beleöntöttem a masszát, és szép lassú tűzön megsütöttem. Persze, süthettem volna tovább is, mert a közepe folyós maradt, de úgy döntöttem, hogy direkt lett ilyen - különben is, az első falat után már senkit sem zavart. Nameg legközelebb még csak nem is gondolok a grízre, a zabkorpa tökéletes volt.
Amúgy nincs mákdarálónk, ezért egészben került bele a mák - ennél jobb nem is történhetett volna. Igazán érdekes, ahogy a mákszemek szétroppannak az ember szájában. :)

Azt hiszem, annak ellenére, hogy leírtam kb., mit főztem, ez is egy megismételhetetlen vacsora. Nem mértem semmit, és csak alakultak a dolgok. Jó ez így, oké, de nem bánnám azt sem, ha még egyszer így sikerülne. :)

Azért hozok képet is: ÖCSÉM! :)

És ha már, akkor kihasználom a lehetőséget, és - kérés nélkül - reklámozom kicsit Öcsémet és Bundást (aki egyébként teljesen véletlenül itt van nálunk, és az egyik kedvence a mák, és becsülettel végigette a vacsorámat). Igazából hálás vagyok Bundinak, hogy küldte a levelet, amit ide fogok másolni, mert így legalább tudom, mit tervez télre az öcsém. :)
Szóval aki a Karib tengeren szeretne vitorlázni két fiatal tengeri medvével, annak itt az alkalom:
(Bár én mehetnék!!!)






Kedves Ismerőseim !

Egyik barátommal idén először karib-tengeri vitorlástúrákat szervezünk, ha valamelyikőtöket, illetve valakit az ismerőseitek közül érdekel, akkor ne hezitáljatok minket megkeresni, mert még van néhány szabad hely a hajón. A túra rövid leírását lejjebb találjátok, bővebb információt e-mailben tudunk küldeni.

A túrát mindenkinek ajánljuk, aki vitorlázótudását magasabb szintre szeretné fejleszteni, vagy egyszerűen felejthetetlen élményekkel akar gazdagodni.
A túrák időpontja 2010.02.05-2010.03.12, igény szerint két hetes, vagy tíz napos turnusokban.
A hajónk, amely egyben szállásként is szolgál majd, a jó menettulajdonságairól, és könnyű kezelhetőségéről
híres Lavezzi 40-es luxus katamarán lesz, az alapfelszereltségéhez hozzátartozi>

4 db franciaágyas vendégkabin, külön kabin a legénységnek
két fürdőszoba, plusz egy zuhany a fedélzeten
konyha, panorámás szalon
autópilot, GPS navigáció, CD/rádió

Utazás repülőgéppel, a Budapest – Párizs – Guadeloupe útvonalon, összesen kb. 15 órát vesz igénybe.
A tervezett útvonal, programunk: vitorlás körutazás a Kis-Antillák szigeteire, Guadeloupe-i indulással; Antigua, Iles des Saintes, Dominika, Martinique, St. Lucia és St. Vincent érintésével.

Antiguán: kirándulás English Harbourban (Nelsonmúzeum, kikötő), fürdés egy korallszigeten
Guadeloupe-on vulkánmászás, vízesés az esőerdőben, rum múzeum, kávé múzeum, aquarium
Dominikán: csónakkirándulás az Indian folyón, egész napos mikrobuszos kirándulás a szigeten, esőerdő, Trafalgár-vízesés. fürdés egy meleg vízü forrásnál, ABC-s merülési lehetőség a Cabrits Nemzeti Parkban (korallok, szivacsok, halak)
Martinique-on: - rummúzeum, botanikus kert
St.Lucia-n: - vulkánmászás, kerékpártúra az esőerdőben , kirándulás az esőerdőben egy vízeséshez, utcabál

A részvételi díj az első, 2010-es szezonban önköltségi áron kb. 1700-2000 €, az utasok számától, és az időponttól függően. Ez a konkurens utazási irodák ajánlatainak kb. 30-50%-a!
A részvételi díj tartalmazza:

A repülőjegy árát /Budapest – Point-á-Pitre – Budapest/
A hajóbérlés és végtakarítás árát
Az ellátást a hajón /reggeli, szendvicsek, barbecue, gyümölcs, ivóvíz, rum, stb./

Nem tartalmazza:

A hajóbérléshez szükséges kauciót
Belépőjegyek, palackos merülések, és egyéb programok árát
Az éttermi étkezések árait

Amennyiben szívesen velünk tartanál, kérjük minél előbb jelezd az alábbi elérhetőségek egyikén!
Jelentkezés és információ:
Email: [email protected]
Tel.: +36 70 2654156 , +36 20 2151317
Jó szelet kívánunk!
Félegyházy "Bundás" András kapitány, és
Szakács Péter első tiszt.

Tavaszi májgombóc leves

.

Csak úgy összedobtam, mert levest volt kedvem enni. De MöCi a levesre mindig fujjol, mert mindent utál, ami magyaros. És különben is levesellenes. Én viszont nagyon megkívántam, mert nálunk otthon mindig van, és anyukám levesei fantasztikusak.
Hogy MöCikém is elégedett legyen, mindenképp valami tartalmas leves kellett. Ezért úgy gondoltam, csinálok májgombócot bele - nem mintha tudtam volna, hogy kell májgombócot csinálni. Viszont bátor voltam, és sikerült. Még finom is lett, megkapta az "ilyet máskor is csinálhatsz" értékelést! :))) Leveseknél ez még ritkább, mint egyébként.

Egy sima zöldség levesben vannak a májgombócok. Ehhez pucoltam és daraboltam egy nagy répát, egy 2/3 karalábét, egy kis negyed zellert, nagyon friss, vékonyka petrezselyemgyökeret, és pár szál zöldspárgát. Kevés vajon kicsit megfuttattam, majd felöntöttem vízzel. Belement még a petrezselymek zöldje is csokorba kötve. Só, frissen őrölt bors, három gerezd fokhagyma.
Míg főtt, megcsináltam a gondolomforma májgombócokat (remélem, az igazi májgombóc is valami hasonló). Pulykamájat kapartam szét késsel, tettem hozzá egy tojást, reszeltem bele fokhagymát és egy kevés zellert (elfelejtettem hagymát venni, helyette ment a zeller, mert azért valami csak kell...), és tettem hozzá zsemlemorzsát. Sót, borsot is persze. Jól összekevertem. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle és ment a megfőtt zöldségekhez.
Megjegyzés: a spárgát elég lett volna kicsit később hozzáadni, mondjuk a gombócokkal együtt, mert gyorsabban megfőtt, mint a többi zöldség. Mondjuk a spárgafejeket így is akkor adtam hozzá, de a száruknak is elég lett volna kicsivel kevesebb főzés.
Tényleg meglepődtem, hogy ebből egy finom, könnyű, de mégis tartalmasabb tavaszi leves lett. :) Csak örököltem valamit anyától...

Bableves krumplipogácsával

.

Életem első bablevese, és egész jól sikerült. MöCi is megette, pedig korábban, ha kérdeztem, főzhetek-e levest, mindig nem volt a válasz, merthogy ő nem eszik levest. Most nem kérdeztem. És ezentúl nem is fogom. :)
A mi családunkban ha bableves, akkor krumplipogácsa - más néven parasztpogácsa - van mellé. A nagynéném szerint bármikor megkérdezték anyukámat kiskorában, mit szeretne enni, a válasz bableves krumplispogácsával volt. :)
Sajnos az én (MöCö) pécsi konyhájából sok elég fontos alapanyag hiányzott, mint pl valami füstölt hús, de még inkább szalonnabőrke. Szerencsére végül is így is ehető.

Úgy kezdődik, hogy egy nappal korábban beáztatom a babot vízbe, hogy jól ellepje. Másnap nagy fazékba beleöntöm a babot, teszek hozzá sok sárgarépát, meg fehérrépát, meg zellert, meg több gerezd fokhagymát, meg fél vöröshagymát, meg kolbászkarikákat, felöntöm vízzel, és főzöm sokáig. Közben kerül még bele só, bors, két babérlevél, meg ilyen szárított fűszerkeverék, amiben van petrezselyemöld, meg zellerzöld, meg szárított répa meg nemtudommégmi.
Míg fő, megcsinálom a csipetkét: egy tojáshoz adok kevés sót meg annyi réteslisztet, amennyit felvesz. Ezt jól összedolgozom, és csipetkéket csipkedek belőle (mi gömb alkúra formázzuk az ujjaink között, de ahány ház, annyi szokás - mondjuk szerintem a különböző formáknak más az íze is, és szerintem így a legfinomabb). Vigyázni kell, hogy a csipetkék ne ragadjanak egymáshoz, ezért mindig össze kell keverni őket kevéske liszttel.
Amikor megfőtt a bab, adok a leveshez felkarikázott virslit (mert nincs füstölt húsom, valami azért csak kell bele), meg hozzáadom a csipetkét is. És csinálok egy kis paprikás rántást is, de igazából nem kell sok, mert a házi kolbásztól már így is elég paprikás, a csipetkén lévő liszt miatt meg úgyis besűrűsödik - de nem mertem kihagyni.

Ez a leves, de a krumlispogit is közben kell elkészíteni, hogy egyszerre legyen kész. Ezért levesfőzés közben fel kell tenni pár szem krumplit főni, héjában. Mikor megfőtt, megpucolni, egy tálba tenni, megy hozzá só és vaj vagy margarin (kb. 10 deka, de fogalmam sincs, sosem mérem, ha úgy látom, nem elég, teszek méghozzá). Összetöröm a krumplit, közben úgyis beleolvad a vaj (még forró) és a sóval is jól elkeveredik (csaltam: tettem bele kurkumát is egy keveset, mert sárga kedvem volt - íze meg úgysincs). Aztán hozzáadok lisztet, annyit, hogy olyan legyen a tészta, amilyennek lennie kell, azaz álljon össze. Jó alaposan összedolgozom, majd kinyújtom. A tetejét elvileg szaggatóval kell mintázni, de a pohár erre nem alkalmas, szaggatóm meg nincs, úgyhogy késsel vagdostam be. Aztán szaggattam, pohárral. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket, megszórtam köménymaggal, be a forró sütőbe. Figyelni kell: mikor az alja megpirul, meg kell fordítani a pogácsákat, hogy a tetejük is megpiruljon.

Mikor minden kész, a levest sok tejföllel és pogácsával kell enni.
Némi jelentősége van, hogy miért kell pogácsát enni a babhoz - legalábbis vegetriánuskori emlékeim alapján. A bab és a keményítőtartalmú ételek együtt teljesértékű fehérjévé válnak a szervezetben, ha jól tudom. Ez a fehérjekomplettálás elve. Persze, itt hús is van a levesben, de ettől még pogácsa nélkül nem az igazi. A köménymag meg segíti a krumpli emésztését. Állítólag. A borsikafű meg a babét, de az nekem nem volt, majd ha kikel a kertben. Többet nem tudok okoskodni. :)

t3v currys vöröslence levese

.
Tegnap megfőztem t3v currys vöröslencse levesét, amit a múltkor kommentben ajánlott az új fűszereim (jelen esetben a gyömbér) kipróbálásához. Nagyon-nagyon finom!

Mostanában viszont ez az egyetlen jó, ami történt velem. Hazajöttem, kapcsolom be a gépemet - nem indul. Úgyhogy sem fényképezőgépem, se számítógépem, épp attól rettegek, vajon a telefonom mikor mond fel nekem...
VKF-ből kimaradok. Holnap grillezünk - arról sem lesz bejegyzés. A héten térzenefesztivál - arról sem, képek sem lesznek.
Fenébe, hogy már megint semmi sem jön össsze!!! Meddig tart még ez, mondja meg valaki...
:(((((

(közben még a laptop aksija is lemerült, ha nem lettem volna még biztos abban, hogy ma minden rossz... nagyon elegem van abból, hogy folyton nyafogok - bocs mindenkitől... nem értem én ezt...)

Kukorica krémleves - ezt sem kell rágni :)

.

A reggeli zabkása után még nagyon éhes maradtam, ráadásul ugye olyan lassan ettem meg, hogy az előző falat már sehol nem volt, mire rávettem magam a következőre. Szóval nagyon éhes voltam. Gondolkoztam sokat, mit ennék - amit ugye nem kell rágni - és arra jutottam, hogy a krémleves tápláló is, meg csak nyelni kell. :) Tegnap meg kaptam emailben kukorica krémleves receptet, mert még ezer éve feliratkoztam az egyperces recept emailjeire, és onnan. Meg utána is néztem a blogokon, itt találtam másik receptet is. Aztán szokás szerint úgy csináltam, ahogy gondoltam. Nekem nagyon ízlett, de lehet, hogy csak éhes voltam... :)

Kevéske vajra ráöntöttem egy doboz konzerv kukoricát, és pároltam kicsit. Aztán szórtam rá lisztet, kicsit átforgattam, aztán öntöttem hozzá tejet, meg kevés metélőhagymát. Kicsit főztem, aztán összeturmixoltam (igazából már annyira régi a turmixunk, hogy így is rágni kellett, mert a kukorica héját már nem vitte el, de azért nem volt vészes). Visszatettem még a tűzre, és tettem hozzá tejet (amennyit jónak gondoltam), meg borsot és vegetát. Aztán egyszer úgy gondoltam, hogy kész, és apróra vágott petrezselyemmel és metélőhagymával megszórva megettem. :)

Első igazi húslevesem :)

.

Lehet, hogy furcsa, de tényleg nem főztem még soha húslevest. Ragulevest (vagymit, mi így mondjuk, majd egyszer csinálok, és akkor arról is írok) már igen, a kollégiumban. De ugye ott nem lehetett órákig tartó főzőcskézést rendezni. Itthon meg a hétvégi főzés Anyáé, lehet, hogy szívesen átadná, de mégsem adja soha (azt hiszem, nem igazán bízik benne, hogy nekem is menne). Ma azonban vizsgázik (büntetőjogból és pszichológiából, tessék neki szorítani nagyon!!!), úgyhogy mostanában én főzhettem. Tegnapelőtt bakonyi szeletet csináltam (nem lett túl szép, lévén azt is először készítettem, de majd ha egyszer szebbre sikerül, azt is posztolom, bár gondolom, mindenki tud... nem baj, ez egy kezdő blogja). Szóval a karajszeletek, amiből csináltam, csontosak voltak. Anya levágta a csontot (én kicsit hisztiztem, hogy én ezt nem tudom, mert azt tudni kell, hogy tartok a húsoktól, főleg a disznótól és nála is komolyabb állatoktól - a csirkével-pulykával már kezdek barátkozni...), és meghagyta, hogy akkor holnap (azaz tegnap) leves legyen belőle. És lett is. Távirányítással (azaz megmondta, mit kell csinálni, bár talán ment volna egyedül is, és különben is, a múltkori borsófőzelékes sztori óta nem tudom, mennyire higgyek neki... kicsit féltem, hogy most is átvág, de végül a leves olyan lett, amilyennek szerintem lennie kell).

Megmostam a húsos csontokat, és egy nagy fazékban, hideg vízben feltettem főni. Míg vártam, hogy felforrjon, kiszaladtam a kertbe, és szedtem egy kis petrezselymet - gyökerestül-zöldestül, és megpucoltam. Két gerezd fokhagymát is megpucoltam, meg egy vöröshagymát, meg a fagyasztóból szedtem ki pár sárgarépát (pár hete fogyott el a kertből, legalább ennyi pucolást megúsztam) és két kisebb darabka zellert. Más most nem volt, de mehetett volna bele mindenféle zöldség (gomba, karalábé stb.)
Mikor felforrt a víz, lett sok hab a leves tetején. Ezt szépen egy kis szűrővel leszedtem. Jó kis meló, elég lassan fogyott el (vagy csak én voltam ügyetlen...). Aztán szépen beledobtam a zöldségeket (a hagymának csak a felét, a petrezselyem meg zöldestül), meg ment bele még jópár szem egész feketebors, és egy kicsi szárított csilipaprika. Aztán levettem alatta a lángot kicsire, és sok-sok órán keresztül csak főtt és főtt.
Időnként megnéztem, és nagyon jó illata volt. :) Ennek örültem. Aztán rájöttem, hogy kéne bele só, meg megkóstoltam, és úgy gondoltam, nem ártana bele egy kis frissen örőlt bors sem, aztán meg Anya jött, és akkor egy kis vegeta került bele. De különben szépen lassan csak fődögélt. Sok-sok sokáig.
Aztán mikor már a csontról simán lejött a kevéske hús, akkor kész volt.
Persze, ekkor én nem voltam épp ott, mert elszaladtam futni, de Anya szerintem épp erre várt, hogy megehesse a főtt húst. Épp mire hazaértem, végzett a csontokkal, és otthagyott a levessel, hogy akkor szűrjem át. A piszkos munka mindig az enyém. :)
Át lett szűrve két kisebb fazékba, és már csak tészta kell bele, vagy lehet alaplének használni gondolom, vagy akármi.

Na és akkor ma ebédre tényleg csak tészta kellett bele, és kész is volt. Én ettem egyedül... :S
Finom lett, de egyedül nem túl jó. Öcsém, mikor mondtam neki, hogy kész az ebéd, épp a teraszon napozott, és annyit reagált, hogy eltakarta az arcát és morgott, és átfordult egyik oldaláról a másikra. Hát, ez szomorú, nem szeretek magamnak főzni... No, erről majd később, esetleg még ma. Filozofálgatok itt csak...

(Te jó ég, mennem kell zenekarra! Mikor ment el ennyire az idő??? áááá)

Csalánleves - ilyet biztos nem főzök többet... :D

.

Már nagyon régóta tervezem, hogy csalánlevest főzzek. Mintegy bosszúként a sok csípésért. :) Meg persze azért is, mert nagyon egészséges. A csalánteát pl szeretem, méregtelenítő hatása van, meg mindenféle jó.
Mindenhol kerestem recepteket, elolvastam őket, és végül magamtól csináltam ezt.

A legbonyolultabb a csalánszedés és tisztítás volt. Kesztyűben (bal kezes, mert olyat találtam csak a pincében :) ) kimentem szembe az erdőszélre, meg a kertbe, ahol bosszantóan nő a csalán. A szép, friss hajtásokat összeszedegettem, egy nagy tálnyit.
Megmosni nehezebb volt, mert féltem puszta kézzel hozzáérni, a kerti kesztyűvel meg már mégsem nyúlkálok a mosogatóban. Olvastam valahol, hogy forró vízzel kell leforrázni, és akkor nem csíp tovább. Egy darabig a csapból folyó vízzel próbálkoztam, de miután pár csípást szereztem az ujjaimra, úgy gondoltam, ez nem elég. Úgyhogy elő a vízforralót, és igazi forró vízzel támadtam. Hatásosan. :)
Majd a félig már megfőtt csalánok leveleit leszedegettem, a szárakat kidobtam. Eléggé megpuhultak már, hogy lehessen tudmixolni, úgyhogy irány a turmixgép. Közben egy kanálnyi kacsazsíron (gondoltam, legyen valami egészségtelenebb is benne :) ) megpirítottam pár szem apróra vágott fokhagymagerezdet. Erre rápakoltam a turmixolt csalánlevelet, és felöntöttem az utolsó forrázás után maradt vízzel (3x leforráztam, és úgy gondoltam, tisztának már teljesen tiszta, és végül is csalánteáról van szó, nehogy már az értékes tápanyagok elvesszenek...). Beledobtam egy húsleveskockát, meg kóstolás után még vegetát, meg borsot őröltem rá. Aztán hagytam főni, bár nem volt túl bizalomgerjesztő.
Gondolkoztam, mivel lehetne ehetővé tenni. Egy kis tányérba mertem ki belőle, és kevertem hozzá natúr joghurtot - a savanykás íz jót tett neki, gondoltam, mehet az egészbe. Persze, az a kb másfél deci, ami volt még a doboz alján, kevés volt. Így került még bele kaukázusi kefír, de azt sajnáltam, úgyhogy nem túl sok. Aztán a tányérban reszeltem rá sajtot, gondoltam, jobb lesz tőle.
Hát nem...
Úgy fél tányérnyit tudtam megenni, hogy ha már dolgoztam vele, mégsem kéne kidobni. Gyanús, hogy nem tartom magam sokáig ehhez az elvhez...

DE! Elmondhatom, hogy főztem már csalánt. Erre sem fogok vágyni a továbbiakban.
A következő próbálkozás a csiga lesz, komolyan. Majd ha kicsit megszaporodnak itt az erdőszélen. :)

Vöröslencse leves

Ezt már vagy két hete főztem, csak nem volt kedvem posztolni. Pedig nekem nagyon ízlett. Sok helyen láttam a neten a vöröslencsét, mint alapanyagot. Muszáj volt kipróbálni. Az a baj, hogy az ilyen "különleges" dolgokat csak én eszem meg, és én másoknak szeretek főzni. Persze a kíváncsiság...

Egy kevés zellert, sárgarépát, petrezselyemgyökeret megtisztítottam és felkockáztam. Kevés olajon egy kicsit megpároltam, aztán hozzáöntöttem egy kis bögre vöröslencsét, meg vizet gondolomformán, és főztem, míg megpuhult. Csak a hecc kedvéért - meg mert volt a kertben, és én szeretem, de szintén nem fogy, csak húslevesben - tettem bele pár szem kelbimbót, gondoltam, dísznek biztosan jó lesz (aztán kiderült, az ízéért is érdemes volt :) ). Sóval, borssal, a curryvel ízesítettem. Mikor megpuhult a lencse, a kelbimbó kivételével leturmixoltam a levest. Tálaláskor szórtam rá csípőspaprikát (mert épp hideg volt :) ), meg petrezselyemzöldet.

Persze, rajtam kívül senki nem evett belőle, de nem okozott gondot mind megenni... :)

Fokhagyma krémleves

Milán konyhájában találtam ezt a fokhagyma krémlevest, és úgy gondoltam, hogy ha valami, hát ez biztos javít a hangulatomon. És tényleg, még ha el is rontottam, mert attól, hogy nem úgy néz ki, ahogy kéne, az íze még nagyon is finom! (Szerencsére... :) )

Az eredetihez képest megfeleztem a mennyiségeket, úgyhogy az enyém egyes leves lett. :) Mondjuk fél tojást nem tudtam beletenni, úgyhogy egy egész került bele, azt hiszem, már ez önmagában hibaforrás lehetett...

Egy nagy hagymát felaprítottam. Ez egyébként azért praktikus depis időszakban, mert legálisan lehet bőgni. (Persze, ha már a konyhában vagyok, egyáltalán nincs kedvem bőgni, úgyhogy ez csak elvileg igaz.) Megpucoltam egy fej fokhagymát. Mamma aggódott Milánnál, hogy két fej fokhagyma sok lehet a levesbe - szerintem az ízét tekintve nem, viszont megpucolni az! A hagymákat vajon megpároltam egy kanál zsemlemorzsa társaságában, felöntöttem vízzel és beletettem egy tyúkhúsleves kockát.
Kicsit főtt, aztán összeturmixoltam. Ez nálunk egy bonyolult művelet, mert nincs botmixerünk, csak egy ezer éves turmixgép, amivel Anya anno még az én bébiételeimet is pépesítette, szóval megvan negyed évszázados - de szerencsére semmi baja. Azért mindenképpen beszerzek egy botmixert, mert így elég nehéz krémleveseket készíteni, meg különben is praktikusabb. Ráadásul mindig akkor dobja le a tetejét, mikor az ember forró ételt szeretne turmixolni. De most már cseles vagyok, bár egy kicsit így is kifogott rajtam, de szerencsére égési sérüléseket nem okozott, csak egy kis plusz törölgetnivalót...
Sikeres turmixolás után leves vissza a fazékba, és bele a simára kevert tojás - kanál tejföl - fél deci tejszín keverék. És itt rontottam el, ugyanis a levesem nem lett szép egynemű, hanem ilyen darabos. Gondolom, a tojás csapódott így ki. Persze, talán először egy kis forró levest kellett volna keverni a tojásos keverékhez, azt simára keverni, és úgy az egészet a levesbe... Mint máskor is ilyen esetekben.

Az azért biztos, hogy el fog fogyni a leves, mert nagyon finom. Tálaláskor tettem bele egy kanál tejfölt, és megszórtam petrezselyemmel. A tejföl nagyon jót tett neki, nekem legalábbis ízlik, hogy savanykásabb lett. Sajt nem volt itthon, kenyérkockát pirítani meg nem volt kedvem...
(Hmmm, éhes is maradtam, a kenyérkockától laktatóbb lett volna, így viszont vigyáznom kell, nehogy megegyem, mire Anya hazajön, mert mérges lesz, hogy nem hagytam neki kóstolót... Azért mindenesetre maradok a konyhában, és nekiállok egy prószának. Az szerintem különben is jól illik ehhez a leveshez... :) )


Update: A leves nagyon ízlett Anyukámnak, és szerinte ez így nem is volt elrontva. Hát nem tudom, mindenesetre, örülök, hogy finom lett. :)

Tojásos köménymagos leves (rongyosleves, szoptatósleves, pirított leves - ezerféle neve van...)

Végre tudom használni annyira a jobb kezemet, hogy megpróbálkoztam a főzéssel (psszt! az orvosomnak egy szót se erről!!!). Meglehetősen levesmániás vagyok, ez pedig egy olyan leves, amihez minimálisan kell csak a kezem - ez alatt azt értem, hogy nem kell hozzávalókat pucolni, aprítani stb. Emellett nagyon gyorsan elkészül.

Kb egy kanálnyi köménymagot elkezdek pirítani kevés olajon (bár most fűszervajat haszánltam) elkezdek pirrítani, míg pattogni nem kezd. Ekkor megszórom fűszerpaprikával (így télen csípős is kerül bele) és egy kevés liszttel, majd felengedem vízzel. Míg felforr, két-három tojást simára keverek, és keverés a forró levesbe csorgatom. Rengeteg apróra vágott petrezselymet szórok bele, és már kész is...
Van, aki a tojás hozzáadása előtt átszűri, hogy a köménymagok ne maradjanak benne, de én imádom a köménymagot.

Céklaleves

Úgy látszik, ez ma már csak egy ilyen egészséges nap. Lehet, hogy a fényképen nem látszik, de gyönyörű ez a leves, és isteni finom. Nem gondoltam volna...
Már rég kinéztem Chili&Vaniliánál ezt a receptet, és most van céklánk is. Aztán hogy anya mit szól ehhez a kreálmányhoz, azt nem tudom... Igen különleges, szerintem. De nekem tényleg nagyon izlik...

Elkészités:
Egy darabka vajon megpároltam egy fej hagymát. Megpucoltam és lereszeltem egy céklát, rádobtam a hagymára, és pároltam. Kis sót is tettem rá. Mikor kezdett puhulni, tettem hozzá egy kis vizet, és leturmixoltam. (Azért csak kis vizet, mert nincs botmixerünk, bár nagyon jó lenne. Viz nélkül nem lehet rendesen leturmixolni, de ha sok vizet teszek hozzá, akkor sokáig tart, mire az egészet leturmixolom - igy meg két adagban sikerült.) Tettem még hozzá vizet (igazából kiöblitettem egy kis vizzel a turmixot, és az került még hozzá - kb 3/4 liter), főszereztem - só, bors, vegeta, és főztem még egy darabig. Mikor úgy gondoltam, most már elég, kb egy deci tejben feloldott egy kanál keményitővel sűritettem kicsit. Tálaláskor megszórtam petrezselyemzölddel.
Az ember már attól egészséges lesz, ha csak ránéz... :)))

Hagymaleves

Sok recept alapján raktam össze ezt a levest, és azt kell írjam, hogy ütős lett... Amúgy a mindmegette össze hagymaleves receptjét átfutottam, no meg szindbádékat. Ez lett a vége:

Három hagymát megpucoltam, félbevágtam szeleteltem, olivaolajon megpirítottam. Közben adtam hozzá egy kanál cukrot, ettől szép piros lett, és meg is sóztam. Mikor megpuhult, felöntöttem négy pohár vízzel, beletettem egy leveskockát, egy csokor zöldfűszert (borsikafű, kakukkfű, két levél - még Firenzében szedett :) - babérlevél), reszelt szerecsendiót, frissen őrölt borsot és főztem. Mikor forrt, kivettem kicsit a levéből, hozzákevertem két-három kanál keményítőt, és visszaöntve besűrítettem vele. Közben kenyeret pirítottam, majd megdörzsöltem fokhagymával. No, ettől lett igazán ütős, férfias, csípős a leves, a fokhagymától :D. Ugyanis ezt a kenyeret vágtam kockákra, tálaláskor a leves tetejére szórtam, rá reszeltem a sajtot. De még a kenyérkockák előtt szórtam a levesre apróra vágott metélőhagymát és egy kis petrezselymet is.
Jó laktató lett! :)))