Grazia Deledda
| Grazia Deledda | |
 | |
| Született | Grazia Deledda 1871. szeptember 27. Nuoro, Szardínia |
| Elhunyt | 1936. augusztus 15. (64 évesen) Róma, Olaszország |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | olasz[1] |
| Nemzetisége | Olasz |
| Házastársa | Palmiro Madesani |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása | Író |
| Iskolái | otthonoktatás |
| Kitüntetései | Irodalmi Nobel-díj, 1926 |
| Halál oka | emlőrák |
| Sírhelye | Campo Verano |
 | |
| Grazia Deledda aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Grazia Deledda témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Grazia Deledda (Szardínia, Nuoro, 1871.[2] szeptember 27. – Olaszország, Róma, 1936. augusztus 15.) Nobel-díjas olasz (szárd) írónő.
Élete
[szerkesztés]1871-ben született a szardíniai kisvárosban, Nuoróban, egy hétgyerekes földbirtokos család ötödik gyermekeként. Apja jómódú vállalkozó volt, és egy időben Nuoro polgármestere. Anyja mélyen vallásos volt, és gyermekeit is szigorú vallásos nevelésben részesítette.
Az elemi iskolát Nuoróban járta, azután magánúton folytatta tanulmányait egy olasz elemi iskolai tanárral, aki olasz-, latin- és franciaórákat adott neki. (Akkoriban nem volt szokás a lányokat az elemi iskolán túl taníttatni.) A későbbiekben autodidakta módon ismerkedett az irodalommal.
Íróként a L'ultima moda című folyóirat oldalain debütált néhány elbeszéléssel.
1899-ben Rómába költözött, és ezután több művét is kiadták: Anime oneste (1895), Il vecchio della montagna (1900).
1903-ban az Elias Portolu kiadó szerződtette, és több regényét és színházi darabját is megjelentette. Cenere (1904), L'edera (1908), Sino al confine (1911), Colombi e sparvieri (1912), Canne al vento (1913), L'incendio nell'oliveto (1918), Il Dio dei venti (1922). A Cenere című művéből filmet is forgattak.
Művészetét külföldön is elismerték, Gorkij és D. H. Lawrence is elismerően nyilatkozott róla.
Munkássága
[szerkesztés]Első igazi irodalmi sikerét az Elias Portolú (1903) című írásával érte el, melyet minden európai nyelvre lefordítottak.
Munkáin megfigyelhető a verizmus képviselőjének, Giovanni Vergának és a dekandencia képviselőjének, Gabriele D’Annunziónak a hatása.
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Fior di Sardegna (1892)
- La via del male (1896)
- Racconti sardi (1895)
- Anime oneste (1895)
- Elias Portolu (1903)
- Cenere (1904)
- L'edera (1908)
- Canne al vento (1913)
- Marianna Sirca (1915)
- La madre (1920)
- La fuga in Egitto (1925)
- Il sigillo d'amore (1926)
- Cosima (1937) posztumusz kiadás
- Il cedro del Libano (1939) posztumusz kiadás
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- A repkény. Regény; ford. Sebestyén Károlyné; Phőnix, Bp., 1908 (Az Otthon könyvtára) Online hozzáférés
- Varázs alatt. Elbeszélés; ford. Balla Ignác; Lampel, Bp., 1912 (Magyar könyvtár)
- A mi Urunk. Regény; ford. Balla Ignác; Franklin, Bp., 1914
- Deledda Gráciaː Mint a szélben a nád. Regény; ford. Kőrösi Sándor; Athenaeum, Bp., 1921 (Athenaeum könyvtár)
- Jó lelkek; ford. Boros Ferenc; Franklin, Bp., 1931 (Külföldi regényírók)
- Szerelemből gyilkolt. A repkény; ford. Székely Éva; Móra, Bp., 1991 ISBN 963-11-6812-3
Források
[szerkesztés]- Emilio Cecchi, Grazia Deledda, in Prosatori e narratori, in Storia della letteratura italiana. Il Novecento, Milano, Garzanti, 1967
- Antonio Piromalli, Grazia Deledda, Firenze, La Nuova Italia, 1968
- Natalino Sapegno, Prefazione a Romanzi e novelle, Milano, Mondadori, 1972
- Giulio Angioni, Grazia Deledda, l'antropologia positivistica e la diversità della Sardegna: Grazia Deledda nella cultura contemporanea, Nuoro, 1992, 299-306; Introduzione: Tradizioni popolari di Nuoro, Bibliotheca sarda, Nuoro, Ilisso, 2010
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 13.)
- ↑ Más források szerint 1875. [2012. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 27.)
Források
[szerkesztés]- Az OSZK online katalógusa
- Grazia Deledda önéletrajza a nobelprize.org-on Archiválva 2012. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
