A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 28., csütörtök

Zabpelyhes aszalt paradicsomos lenkenyér

Az eredeti lenkenyeret már szinte sosem készítem, mindig teszek hozzá valamit, hogy lágyabb, finomabb, és hogy minél változatosabb legyen.
Legutóbb az adventi nyersétel hétvégén készült ez a finom kenyér, az állaga és az íze is megállta a helyét :) olyanoknak is ízlett, akik eddig nem rajongtak a lenből készült nyers kenyeremért :)

Felvágva, még aszalás előtt. Látszik a textúrájában a zab, az aszalt paradicsom és a lenmag is


Hozzávalók:
30 dkg lenmag,
30 dkg zabpehely,
20 dkg hagyma,
20 dkg alma,
20 dkg aszalt paradicsom,
egy szál sárgarépa
só, fűszerek

A lenmagot és a zabpelyhet szárazon durvára őröljük, félretesszük.
A hagymát, almát, paradicsomot és a sárgarépát kevés vízzel elturmixoljuk. Nem kell teljesen homogénre, nem baj, ha maradnak benne morzsányi kis darabok. Ezt a nedves részt ízesítjük sóval, zöldfűszerekkel (bazsalikom, petrezselyem zöldje, stb)

A magokat összegyúrjuk a turmixolt zöldségekkel, és kenyérforma veknit formázunk belőle. Nem kell sokat gyurkászni, épp csak annyit, hogy összeálljon.
Folpackba tekerjük és egy éjszakára hűtőszekrénybe tesszük. A magok ez alatt az idő alatt megszívják magukat nedvességgel, összeáll a cucc...
Reggel kibontjuk és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, betesszük az aszalógépbe és kb. másfél óra alatt készre aszaljuk. A légkeveréses sütő is tökéletesen megfelel.
Ez az ízes kenyér alkalmas arra, hogy csak úgy magában, egy kis nyers pecsenyezsírral, sok sok zöldséggel együk. Reggelire vagy vacsorára tökéletes főétel.

szép egyforma szeletekre vágjuk és megaszaljuk 

2011. augusztus 29., hétfő

Nyers lenmag-kenyér

A hétvégén a Vegetáriánus Fesztiválon volt egy pici asztalom, amit megpakoltam különböző nyers finomságokkal, és a vendégek megkóstolhatták. Többek között ilyen lenmag-kenyeret is vittem magammal, nagyon érdekes volt a visszajelzés, a csodálkozás. 1 cm-es kenyér szeletkék, formára teljesen olyan, mint egy sütött kenyér. Nem ropogós, mint a napkeksz, hanem puha, mint egy friss kenyér. Nem győztem magyarázni, hogy:
"Nem, ez nincs megsütve!"
"Ez nem kenyér, amiben van lenmag is, hanem ebben CSAK lenmag van"
"Nem, liszt az egyáltalán nincs benne"
"És élesztő sem..."
"Mitől marad egyben? Hát az aszalástól!"



Rengeteg kérdés jött ezzel kapcsolatban, és persze mindenkit a recept érdekelt.

A "Kifőztük magazin" augusztusi különszámában jelent meg ez a kenyér recept, aki még nem töltötte le, annak ajánlom sok szeretettel! A magazin ingyenes.

A kenyér a paleolit diétába is beilleszthető, nagyon egyszerű elkészíteni, és meglepően finom. Nem feltétlen kell hozzá aszalógép, a sütő is megteszi :) és nincs szükség 8-10 óra szárításra, elég 1-2 óra!

A kereskedelmi forgalomban többféle lenmag kapható, a fotókon arany lenmagból készült kenyér látható. A barna lenmag ugyanolyan finom, csak a kenyér színe lesz más.
A lenmagban rengeteg az omega3 zsírsav, a lenmagból készült kenyér rendszeres fogyasztása csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, sőt, a már beteg embereknél javítja az állapotot.
Ezt az alapreceptet különböző ízesítőkkel lehet kiegészíteni, pl. hagymával, aszalt paradicsommal, bazsalikommal.
Az ízesítés nélküli kenyér kiváló alapja lehet a napi szendvicsünknek, mert így bármilyen fűszerezésű feltéttel fogyaszthatjuk. Ha pedig fűszeresebbre készítjük, akkor egy natúr salátával lesz finom!

Hozzávalók
40 dkg őrölt lenmag (barna, vagy sárga)
10 dkg brazil dió (más néven paradió) *
1 alma
1 teáskanál só
kevés víz
1 evőkanál utifűmaghéj

*a brazil diónak kiemelkedően magas a szelén tartalma (a szelén egy igen erős antioxidáns), napi adagja 2-3 szem, de ha ezt a kenyeret rendszeresen fogyasztod, akkor a szervezeted folyamatosan ellátod a szükséges szelén mennyiséggel. A brazil dióban minden esszenciális aminosav megtalálható, így ez a kenyér remek fehérjeforrás is. Cinktartalma is jelentős, a cink segíti az anyagcserét, javítja az emésztést.


Veknit formázunk, az utifűmaghéj segít, hogy ne ragadjon

A lenmagot megőröljük, félretesszük. A diót, az almát, és a sót aprítógépbe tesszük, és morzsásra aprítjuk. 1-1 evőkanál vizet tehetünk hozzá, hogy ne legyen darabos, hanem egy lágy masszát kapjunk. Kiborítjuk egy tálba, és hozzákeverjük az őrölt lenmagot. Kézzel gyúrjuk, mint egy rendes tésztát. Veknit formázunk belőle, az oldalát körben meghintjük utifűmaghéjjal, hogy ne ragadjon a deszkához. 1-2 cm-es darabokra vágjuk, majd aszalógépben 1-2 órát szárítjuk 45 Celsius fokon. (vagy melegben kitehetjük a napra, vagy légkeveréses sütőben, nyitott ajtónál szárítjuk)


Szeletek a tálcán

Az utifűmaghéj fehér lisztként veszi körül a kenyeret, ne ijedj meg, az nem penész!
Nem lesz száraz, egy teljesen kenyér-szerű lenmagos szeletet kapunk, amit hűtőszekrényben 1 hétig eltarthatunk. Minél szárazabbra aszaljuk, annál tovább eláll.

Ezt a kenyeret bárki könnyen elkészítheti, de lehet rendelni tőlem is!
Hívj telefonon, vagy írj: [email protected]

2009. október 24., szombat

Zöld palacsinta újra


Klári ötlete alapján fogtam hozzá ehhez a zöld palacsintához, és mondhatom, szerintem sokkal finomabb lett, mint az én régi sós palacsinta változatom. Sokkal puhább, vékonyabb, hajlékonyabb lett, mint az én eredeti receptem alapján készített darab. Nem lett annyira vékony, mint Klárinak, mert én tettem bele kendermagot is, de nekem ez így most pont megfelelt!

Hozzávalók:
1 nagyobb cukkíni (feldarabolva kb 4 csésze)
6-8 levél bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
2 kanál oliva olaj
2 kanál citromlé
1 kanál szójaszósz
1/2 csésze sárga lenmag megőrölve
2 kanál nyers, hántolt kendermag

A lenmag kivételével mindent beletettem a turmixgépbe, és simára kevertem. Kiöntöttem egy tálba, és az őrölt sárga lenmagot, valamint a kendermagot is hozzákevertem. Aszalógép tapadómentes lapjára terítettem, és egy éjszaka alatt szárítottam. Reggelre nem lett teljesen száraz, de még épp hajlítható, rugalmas.


Így:


A töltelék teljesen hétköznapi saláta volt: saláta, paradicsom, paprika, lilahagyma egy kis szójaszószos, citromlés öntettel.

A szósz a tetején pedig a tegnapról maradt pizza öntet, paradicsom, szárított paradicsom, oliva olaj, bazsalikom keveréke:

Ez volt a mai ebédem. Ajánlom mindenkinek. Jó étvágyat.

2009. október 1., csütörtök

Mini pizza hajdina kenyéren

Ez volt ma az ebédem (na jó, ma szombat van, de ez a bejegyzés majd valamikor a héten fog megjelenni...):

Ez csak annyiban pizza, hogy egy kerek aszalt lapra tettem rá mindenfélét. Nem volt igazából megtervezve, inkább az számított, hogy mi van itthon a hűtőben. Így történt, hogy bár a lecsó- szószt frissen kavartam, még így is elkészült, míg a család többi tagjának sült a sütőben a hagyományos sajtos pizza.


Az alap a nemrég leírt hajdina ropogós volt, kerekre vágtam, és rákentem a lecsó-szószt. Erre jött a kedvencem, az aszalt hagyma és a mustáros majonéz. A kertben még találtam néhány szép levélke petrezselymet, ízre is ment hozzá, de így még szebb lett. Ja, és a kihagyhatatlan aszalt csíráztatott hajdina! Olyan jó volt ráharapni, roppant a fogam alatt!

Édes-csípős lecsó-szósz:
1 piros kaliforniai paprika
1 paradicsom
2 fél aszalt paradicsom
1 pici alma
1-2 szál újhagyma
1 feldarabolt datolya (lehet 2 is)
pici só, pici citromlé
morzsolt kakukkfű
pici chilli por (elhagyható, de ettől valami nagyon finom lesz)


A hozzávalókat simára keverjük turmixgéppel. Ez az adag 3 mini pizzára elég.


Az alap alapvetően ropogós, kemény. A krémes szósz felpuhította, és így lehetett kultúráltan, késsel, villával enni.


És ugyanaz az alap, ugyanaz a szósz, csak még a hagyma alá bekerült egy madársaláta réteg, és a majonéz elfogyott. (ez a hétfői vacsorám volt):

2009. szeptember 2., szerda

Sós palacsinta tekercsek


Hát igen... a sós cukkíni palacsinta, annyira finom volt, hogy meg kellett ismételni. Másodszor is remek lett. Most megmutatom, hogy ettük meg vacsorára. A férjem is besegített, és nem panaszkodott!

Először is -ITT- a palacsinta receptje. Érdemes belőle többet készíteni egyszerre, a hűtőben eláll. Nekem már feltekert állapotban merevedett meg, így csak ilyen fotó készült róla, amint kibéleltem salátával (igen, ez itt most nem saláta, hanem mángold).


Készítettem bele tölteléket, paradicsom, paprika, lilahagyma, mángold levelek összevágva picire, semmi más.

És a majonéz: kendermagból készült, de bármiből lehet, napraforgó, kesudió, dió, stb.
Szóval 1 csésze mag, 1 csésze víz, citromlé, só, méz, fokhagyma... mindezeket jól össze kell turmixolni.


És akkor jön a palacsinta betöltése: A zöld levélre elrendeztem a tölteléket, meglocsoltam a majonézzel, és...


Rátettem még egy kis csírát:

És akkor feltekertem, és ezt kaptam:


Rájöttem, hogy ezt nem tudom úgy megenni, mint egy palacsintát, mert olyan vastag lett, hogy nem fért bele a számba. És akkor gondoltam egyet, felvágtam, először így:



Aztán pedig így, szépen elrendezgettem egy tányéron, középre halmoztam a maradék tölteléket és egy kis csírát, a tekercsekre öntöttem még egy-egy kanál majonézt, és már készen is volt.
Szerintem most ide leírni tovább tartott, mint megcsinálni.
Nyerslakoma volt!


2009. augusztus 27., csütörtök

Sós palacsinta


Már készítettem régebben is, csak nem lett fotózható... vékony, rugalmas, olyan kenyérféle, amit együtt lehet enni zöldségekkel, salátákkal úgy, mintha egy pita volna. Ez úgy tud működni, mint egy rendes szendvics, száraz kézzel lehet lédúsabb zöldségeket enni esetleg valamilyen szósszal is.

Ezeket a lapokat Ákossal együtt készítettük. Az egyiknél meghámoztuk a cukkínit, a másiknál nem. Így lett egy zöld és egy sárga palacsintánk. Nekem a zöld mind kinézetre, mind ízre jobban tetszik, de hát tudjátok, kinek a pap, kinek a papné...


Sós palacsinta
1 cukkíni (hámozva vagy héjastul) (én régebben tökből készítettem, úgy emlékszem azzal is működik)
1 kanál oliva olaj (ez inkább egy löttyintés volt)
1 kanál frissen facsart citromlé
pici só, és ízesíteni különféle fűszerek (ha szeretnéd, hogy az íze semleges maradjon, akkor nem kell bele más. De kísérletezhetsz különféle ízesítésekkel, olaszos, indiai, magyaros, stb. )
kb. 1 csésze őrölt sárga lenmag
1 kanál utifűmag héj (ez is elhagyható, de vele jobb)
1 kanál kendermag (ha nincs, elhagyható)

A cukkínit az olajjal, citromlével, sóval, fűszerekkel péppé turmixoljuk. Ha van, akkor hozzáadjuk az utifűmag héjt, és a hántolt, nyers kendermagot (ettől lett a zöld olyan fehér pöttyös). Ezután kanalanként hozzáadunk annyi sárga lenmagot, hogy egy sűrű, tésztaszerű állagot kapjunk. Azért nem írtam pontos mennyiséget, mert ez függ a cukkíni méretétől, attól, hogy mennyire volt lédús, stb. Az biztos, hogy ha tettünk bele kendermagot, vagy utifűmag héjt, akkor kevesebb lenmagot fog felvenni.

Ezen a képen jól látszanak a kendermag fehér pöttyei...

Jól elkeverjük a cukkíni masszát a lenmaggal, és aszalógép tapadásmentes lapján kerek formára kiterítjük. A fenti mennyiség 1 palacsintára elég.

4-5 óra után megfordítjuk, majd még aszaljuk 5-6 órát. Vigyázzunk, hogy ne legyen teljesen száraz, nehogy krékerré szárítsuk! Akkor jó, ha már nem ragad, de még rugalmas annyira, hogy össze lehessen tekerni.

Ez a meghámozott cukkíniből készült tekercs

Mi két palacsintát készítettünk, a sárgát először. Ebben nincs utifűmag héj, és a cukkínit meghámoztuk. A másodiknál nem hámoztuk meg a cukkínit, és tettünk bele kendermagot is. Sokkal rugalmasabb és finomabb lett ez a zöld második. Ezért is készítettem több fotót erről.

Még egy trükk: mielőtt teljesen készen lenne, tekerjük fel, és úgy tegyük vissza az aszalógépbe. Így ezt a formát fogja megjegyezni, és betöltés után nem akar majd folyton kitekeredni, hanem palacsintában marad.

Ez egy kiváló helyettesítője lehet a kenyérnek, krékernek. Lehet belőle egyszerre többet készíteni, és hűtőben remélhetőleg jó sokáig eláll. (ha nem esszük meg gyorsan)

2009. január 12., hétfő

Nyers kenyerek, krékerek


A nyers étkezés egyik alappillére a nyers kenyér, vagy kréker. Nevezhetjük sós keksznek, de igazán jó, egyedi szó nincs rá. (javaslom a "lapos ropogós"-t)

A nyers kenyér zöldségekből, olajos magokból készül, nem sütjük, hanem 41 fokon szárítjuk, aszaljuk. Ha a nedvességét teljesen elveszíti, akkor ropogós, roppanós keksz-szerű vékony lapot kapunk. Ha kicsit vastagabbra nyújtjuk, és nem szárítjuk ki teljesen, akkor hajlékony, puha állagú lesz, ezt inkább kenyérnek szokták hívni. A kenyérnél ki lehet használni a hajlékonyságot, és mindenféle zöldséggel meg lehet tölteni, bebugyolálni, feltekerni, kinek mihez van kedve.

Mindkét változat kiváló alapja lehet egy nyers szendvicsnek, nyers majonézt, zöldségpürét lehet rákenni, uborkát, paprikát rákarikázni. A kréker teához, gyümölcsléhez, de csak úgy magában (chips helyett) is remek ropogtatnivaló. Készíthetünk különféle magszószokat, ebbe mártogatva is kitűnő csemege.

Ha nem kap nedvességet, akár hetekig, hónapokig is eláll, minden vegyi anyag és tartósítószer nélkül. Férjem nem nyersevő, de nagyon szereti. Főleg azokat a változatokat, ahol kevesebb a mag, és több a zöldség, és vékonyra, roppanósra készítem. A kenyér a nedvessége miatt kicsit kényesebb, hűtőben 1-2 hétig áll el. Ha nem megfelelően tároljuk, akkor sem "megromlik", hanem az enzimek elkezdik emészteni, átalakítani a benne található élő anyagokat, és csak az íze lesz egy kicsit "érettebb".
Ezen a képen ötféle kréker látható, ezek vannak most itthon: szezámmagos, hajdinás, avokádós-fokhagymás, lenmagos kenyérke, és középen: hajdinás-paprikás kréker darabka.

Kislányomnak van két lisztérzékeny osztálytársa, ők kifejezetten örülnek, amikor hozzánk jönnek, tudnak finomat enni, mert ezt ők is fogyaszthatják.

Egy dolgot még meg szeretnék említeni: ha krékert eszünk, sose felejtkezzünk meg a bőséges folyadék bevitelről, hiszen a kréker egy folyadéktartalmától teljesen megfosztott nyers étel, "étel koncentrátum". Sok nyersevő állítja, hogy éppen ezért, mert nem természetes formában tartalmazza az aszalvány az eredeti zöldségeket, nem is egészséges. Ezt én nem állítanám, azt viszont igen, hogy megfelelő mennyiségű tiszta víz fogyasztása esetén semmilyen problémát nem okoz, sőt változatossá, élvezetessé teszi a nyers étkezést.

Egy lenmagos kenyér receptet már leírtam itt. Ezt a kenyeret érdemes úgy készíteni, hogy a felét kivesszük még hajlékonyan, a másik felét pedig teljesen megszárítjuk krékernek. Mindkét változatban nagyon jó. Én régebben sosem tudtam megvárni, míg teljesen megszárad, elfogyott már korábban.

Íme két másik recept, egy sárgarépás kréker és egy hajdina kenyér:

Sárgarépás kréker:
3 szál közepes sárgarépa
fél fej lilahagyma
2 zellerszár (vagy egy kisebb zellergumó)
2 csésze őrölt lenmag (1-2 órára beáztatva)
csipet só (ízlés szerint)
1 teáskanál tetszőleges zöld fűszer keverék

Legelőször a lenmagot megőröljük kávé darálón, és kicsit több vizet öntünk rá, mint amennyi ellepi. Jól elkeverjük, nyúlós, összeálló masszát kell kapjunk. Lehet használni a hagyományos barna lenmagot, de én jobban szeretem a világosabb fajtát, a sárga lenmagot. Az íze, illata is sokkal finomabb, keresd a boltokban!
A zöldségeket megpucoljuk, feldaraboljuk, és aprítógépben morzsásra dolgozzuk. Összekeverjük az áztatott lenmaggal, ízesítjük.

Ha van otthon mediterrán vagy provanszi fűszerkeveréked, bátran használhatod. Ha nincs, akkor keverj össze bármit tetszésed szerint: szárított bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, stb. A mennyiséggel vigyázz, túl sok nagyon elviszi a kréker ízét, kevesebb pedig íztelenné teszi (sót használj!). Meg lehet kóstolni még aszalás előtt, és lehet korrigálni. Az íze alapvetően nem fog változni. Ha aszalás előtt finom, akkor a végtermék is finom lesz!

Szóval lett egy tésztaszerű masszánk, ezt kb 3-4 mm-es rétegben szét kellene teríteni egy nagy tepsiben. Akinek aszalógépe van, annak könnyű a dolga, tapadásmentes teflex lapra teszi, és aszalja 4-5 órát. Ezután meg kell fordítani, és még 4-5 órát kell szárítani, vagy addig, amíg teljesen kész nem lesz.

Aszalógép nélkül sem kell kétségbe esni, én több, mint 1 évig készítettem krékereket sütőben, radiátoron, napon szárítva. A tepsibe tegyél sütőpapírt, vagy teflon sütőlapot. A sütő hőfokát úgy állítsd be, hogy amikor a kezeddel ellenőrzöd, ne legyen forró, csak meleg. Én egy lázas gyerek homlokához tudnám hasonlítani, az olyan 39-40 fok. A sütő ajtaját hagyd ujjnyira nyitva, hogy a pára el tudjon távozni. Legjobb a légkeveréses sütő.

A másik megoldás, hogy egy kályhára vagy radiátorra teszed, és hagyod, hogy ott száradjon. Ha most nem tél lenne, hanem nyár, akkor arra biztatnálak, hogy tedd ki a napra. De most ezt nem teszem, bár lehet, hogy még nyáron is fogja valaki ezt olvasni :).

Ez leírva olyan hosszadalmasnak, bonyolultnak tűnik, de a valóságban nem az. A lényeg, hogy addig kell szárítani, amíg a teteje nem lesz sehol sem ragadós, ekkor meg kell fordítani, hogy a másik oldala is megszáradjon. Csinos kis négyzetekre kell vágni, még olyankor, amikor valamennyire puha. Később már csak törik.
Bal oldalon a sárgarépás, jobb oldalon a lenmagos kenyérke (amin a napraforgó mag látszik)

Hajdina kenyér:

2 csésze csíráztatott hajdina
1 evőkanál oliva olaj
2 evőkanál szárított paradicsom
1 cukkíni
1 alma
1 fej vöröshagyma
1 kis csokor petrezselyem
½ - 1 csésze őrölt lenmag
só, mediterrán fűszerek

A hajdinát 2 napig csíráztatjuk, a szárított paradicsomot pedig 1-2 órára beáztatjuk. A lenmag kivételével minden hozzávalót (tisztítás, pucolás, darabolás után) beleteszünk az aprítógépbe, és sűrű masszává dolgozzuk.
Ha nagyon morzsolódna, akkor pici vizet tehetünk bele. Ennek teljesen sima, tésztaszerű cuccnak kell lenni. (Az aszalt paradicsom alkothat kis szigeteket, de az nem baj. Az úgy finom benne)
Kiöntjük egy tálba, és hozzáadjuk az őrölt lenmagot. Jól eldolgozzuk, lehetőleg kézzel.
Fél cm-es rétegben terítjük szét a tepsiben, vagy tálcán, és 3-4 órát aszaljuk. Megfordítás után figyeljük, nehogy teljesen kiszáradjon. Ez rugalmas, puha marad, lehet vágni ollóval, salátát lehet belecsomagolni, mint egy pitába, két lap közé salátát, zöldséget lehet tenni, mint egy szendvicsben így, csíkokra lehet vágni, mint itt a legalsó képen , és még vannak ötleteim.

Kedves Olvasóm, remélem kedvet kaptál, és hozzáfogsz te is krékert, "lapos ropogóst" készíteni. Nekem az első pár tepsi nagyon nem sikerült, és nem volt kihez forduljak, tudom, hogy van ez. Kérlek számolj be nekem a tapasztalataidról, és ha van kérdésed, írd meg nekem bátran, szívesen segítek.

Hajdina kenyér:

2009. január 10., szombat

Mentás káposzta saláta


Káposzta saláta, teljesen hétköznapi étel. Hogyan lehet mégis különlegessé tenni? Egy kis mentalevéllel, sárgarépával. És a tálalással.

Hozzávalók:
fél fej fejes káposzta
1 közepes sárgarépa (nekem kicsit nagyobb lett, látszik is a képen)
1/2 fej lilahagyma
1/2 citrom leve
1 kanál oliva olaj
csipet só
1 kanál agavé szirup (vagy méz)
kis csokor menta levél apróra vágva

A káposztát, répát lereszeljük, vagy robotgéppel összeaprítjuk. Elkeverjük a többi hozzávalóval, és már készen is van.

Egyszerűen ki lehetne kanalazni a tálból,

vagy hajdina kenyérel, salátával csinos szendvicset lehet készíteni belőle:


Apának vacsorára saláta levelekre raktam, egy kis narancsos szezámszósz, hajdina kenyér csíkokra vágva, és kész.

2008. november 18., kedd

A természetes életmódnak megfelelő táplálkozás 12 szabálya + lenmagos kenyérke

Az interneten több helyen megtalálható egy 12 pontból álló "egészséges táplálkozás" című cikk, amelynek pl. az ötödik pontja szerint minden nap kellene legalább fél liter tejet inni. :(
Én most itt egy másik 12 pontot szeretnék ismertetni (forrás: Váradi Tibor). Sütő Enikő a modelliskolájában is ezt tanítja a leendő modelleknek.
Azt szeretném, ha ez a következőkben leírt 12 pont is megjelenne a neten, és ezt olvasnátok minél többen.

1. Támogassuk a szervezet hajnaltól délig tartó tisztulási periódusát bőséges folyadékbevitellel, illetve gyümölcsök fogyasztásával! Ebben az időszakban lehetőleg gyümölcsön kívül más ételféleséget lehetőleg ne fogyasszunk!

2. Egyszerre egyféle gyümölcsöt fogyasszunk, két gyümölcsétkezés között tartsunk legalább fél, de inkátt 1 óra szünetet!

3. Napi kb. 2 liter folyadék fogyasztása javasolt, kb. 2 óránként 2 dl-es elosztásban. Sómentes étrend mellett napi 1-1,5 literes mennyiség is elegendő, illetve a nyers gyümölcsök, zöldségek a magas víztartalmuknál fogva beszámíthatók az elfogyasztott folyadékmennyiségbe. Étkezés előtt fél órával fogyasztott folyadék megalapozza a jó emésztést, az étekzés közben, illetve a közvetlenül utána fogyasztott folyadék viszont megzavarja az emésztési folyamatot.

4. Lehetőleg frissen facsart gyümölcs-, illetve zöldségleveket fogyasszunk! Közvetlen fogyasztásra és sütés-főzés céljára is használjunk tiszta vizet, forrásvizet, alacsony ásványi anyag tartalmú ásványvizet, pí-vizet, tisztított vizet. Gyógynövényekből készített teákat igyunk! Lehetőleg egyféle gyógynövényből készítve méz, citromlé hozzáadása nélkül, testmeleg hőmérsékletűen, lassan elkortyolgatva.

5. Használjunk erjedésgátló fűszereket, melyek segítségével csökkenthető a tökéletlen emésztés során a belekben keletkező mérgező anyagok mennyisége! A legtöbb embernek mára sajnos nem tökéletes az emésztése. Ilyen fűszerek pl a fajéj, szegfűszeg, kömény, édeskömény, ánizs és pirospaprika.

6. Nagyon fontos az alapos rágás. Rágjuk pépessé, szinte folyékonnyá az ételt! (Lassan rágj, tovább élsz)

7. Ügyeljünk a rendszeres széklet meglételére! Ahány főétkezés, legalább annyi alkalommal kell székletnek is a nap folyamán megjelennie.

8. "Nem jóllakni kell, hanem megelégedni". Jóllakás tele gyomor. A tökéletes emésztéshez a félig telt gyomor az ideális.

9. Délben a gabona, este a zöldség nomináljon étkezésünkben! A gabona táplál, a zöldség tisztít, a gyümölcs frissít.

10. Minden étkezésnél fogyasszunk nyers táplálékot is! Teljes táplálékbevitelünk legalább fele friss-élő étel legyen!

11. Étkezések között (kivéve a gyümölcsétkezést) várjunk legalább 4-5 órát!

12. Nyugodt lelkiállapotban együnk, és evés közben az evésre figyeljünk! Kerüljük a sietve, illetve a stresszállapotban történő étkezést. (Kellemes zene, gyertyafény segítheti a harmonikus étkezést)


Hát ennyi. Fel sem merül a hús és a tej fogyasztása... Talán csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy szerintem a táplálékbevitelünk legalább 80%-a legyen nyers-élő étel.

És mit alkottam ma?


Lenmagos kenyérke, marinált zöldségek mustáros kesumajonézzel.


A fényképet akkor készítettem, mielőtt a majonézt rácsöpögtettem az ételre.

Lenmagos kenyérke
1 csésze napraforgómag beáztatva, majd megszárítva
1 csésze lenmag kevés vízben beáztatva
2-3 evőkanál őrölt szezámmag
1 ek mazsola
1 pici zellergumó lehetőleg a zöldjével
2 fokhagymagerezd
1 vöröshagyma
1 fél sárgarépa
1-1 tk koriander és kömény, vagy provance-i fűszerkeverék
Nagyon pici só (én egyáltalán nem használok sót, de te tehetsz bele 1 picit)

Előző este beáztatod a napraforgómagot és a mazsolát.

A zöldségeket és a mazsolát beleteszed a turmixgépbe, és annyi vízzel, amit még elbír a gép, jól összeturmixolod. Ezt a sűrű masszát átöntöd egy keverő tálba, és beleteszed a lecsöpögtetett lenmagot, és a megszárított napraforgó magot, valamint a fűszereket. Jól összedolgozod. A legvégén kell hozzáadni az őrölt szezámmagot, annyit, hogy a massza sűrű, tészta állagú legyen.

Hagyod fél-egy órát állni, majd sütőpapíron (vagy aszalógépben tapadásmentes lapon) elteríted kb fél cm vastagságban. A légkeveréses sütőben a legalacsonyabb fokozaton, résnyire nyitott ajtónál így szárítod kb 6 óráig, majd megfordítod és még 4-5 óráig (vagy amíg nem lesz olyan, mint a keksz, jó ropogós :)). Amikor kicsit megszáradt, akkor kell szépen felvágni (én ollóval szoktam), mert ha teljesen megszárad, akkor már csak törik.

Ebben a kenyérben az a lényeg, hogy a zöldségek nagyon finomra vannak őrölve, turmixolva, a magokat pedig egyben hagyjuk. A napraforgó magot azért kell leszárítani, hogy minél kevesebb nedvességet vigyünk a tésztába, mert ha túl vizes a tészta, akkor a szárítás során szét fog repedezni, és nem lesz gusztusos. Ezért tettem bele az őrölt szezámmagot is.

Egy másik változatban a zöldségeket az aprítógépben víz nélkül durvára, darabosra aprítjuk. Ehhez viszont a magokat megőrölve kell használni, ellenkező esetben túl darabos, durva kenyeret kapunk. A lenmagot akár egyben hagyjuk, akár megőröljük, be kell áztatni, mert a nedvesség hatására alakul ki az a nyákos anyag, ami összetartja a lenmagos kenyérkénket.


Marinált zöldségek

1 cukkíni,
1 kisebb padlizsán,
4-5 fej gomba,
1 gerezd fokhagyma,
1 fél reszelt sárgarépa,
2 evőkanál hidegen sajtolt olaj,
2 evőkanál frissen facsart citromlé
pici só (elhagyható)
kiskanál őrölt paprika
kiskanál fűszerkeverék tetszés szerint (én most borskeveréket használtam)
pár csepp szójaszósz
egy marék kézzel összetört dióbél

Az olajból, citromléből és a fűszerekből marináló levet készítünk. Ebbe tesszük a kis darabokra felaprított zöldségeket (minél kisebbek, annál jobban be tudják szívni a marináló lében található fűszerek ízét) Kézzel jól összedolgozzuk. A végén hozzáadjuk a diót. Fogyasztás előtt állni hagyjuk legalább egy órát, de ideális a fél-egy nap.
Egyszer kipróbáltam, hogy a felét a hűtőbe tettem, a másik felét pedig az aszalóba (bocs, nincsen aszalóm, a kenyérke mellé tettem be a sütőbe, amikor az készült, aszalódott). És fél nap után mind a kettőt megkóstoltam, és hallatlan nagy volt a különbség. Az aszalt változatban sokkal jobban beivódtak az ízek a zöldségekbe, kicsit meg is puhultak, sokkal finomabb volt.


Mustáros kesumajonéz

1 csésze kesudió
fél csésze napraforgó mag
fél citrom leve
1 kiskanál agavé szirup
1 kiskanál őrölt mustármag
pici frissen őrölt bors
só, vagy szójaszósz (elhagyható)

A hozzávalókat a turmixgépben simára keverjük annyi vízzel, hogy majonéz sűrűségű legyen. Nagyon finom!

Mustármag nélkül sima majonéz, mustármag helyett friss reszelt tormát vagy fokhagymát is lehet beletenni. Kisérletezz bátran!