Melegem van!

Így élek mostanában:

Átmostam a legnyáribb takarómat. Ezután jön a lepedő,  még utána a törölköző, aztán a semmivel takarózás, és még úgyis meleg van.

Kis asztali ventillátorom üzembe helyezve, reluxán át alig lehet kilátni, mert a félhomály a jó.

Ebéd egy joghurt.

Mindjárt megyek inni egy pohár vizet, hogy aztán cseppekben kiizzadjam!

Erkélyen árnyékban a hőmérséklet 34,3 C. Bent 27.9 egyelőre.
Fejemben Karinthy zseniális szövege:
Miért süt a Nap nyáron, mikor úgyis olyan meleg van?:-)

Én is kérdezem!:-)

Csend és kattogás

Csendes séta még tavaly a nagycenki hársfasoron, úton gróf Széchenyi Béla és neje Erdődy Hanna szarkofágjához.
A hársfasoron átvezet  a vasút. Átrobogott rajta éppen egy IC, mikor ott jártunk sokadszor. Megragadt bennem a kép, és gyorsan le is kattintottam.
Érdekes ellentét. A nyugodt, harsányzöldből a mélyzöldbe átmenő természet és mozdony vontatta robogó, csupa fém, nagy dobozok emberekkel tele. ( Ami jó még és beleillik a környezetbe, hogy a GySEV IC vagonjai zöldek!)
Ami figyelemreméltó még, hogy éppen Széchenyi valamikori tulajdonán vezet át a vasút, Gróf Széchenyi Istvánén, aki a fejlődésnek, a vasútnak is nagy híve volt.
Kora nyáron tömény hársfaillat, minden dús, buja növényzet, madarak és a csend. Kellene egy nagy séta ott újra.
5.4 km az út oda-vissza ilyen környezetben.
A szarkofág pedig csodálatos az út végén. Majd egyszer írok róla.

Északi orgonavirágzás

Azért jó ám, hogy van észak és dél és persze közép is.

Nézegetem az északiak blogjait. Tetszenek. Télen és más évszakban is jellemző rájuk a fehér és a visszafogott színek. Azt hittem, hogy bátrabban alkalmazzák a színeket a sok hó miatt, hogy nagy igényük van rá.
Tavasszal viszont ők is kiszínesednek.

Skandinávéknál most nyílik az orgona, a gyümölcsfák virágban állnak. 

Visszagondolok svéd barátnőmre, írásos és személyes találkozásainkra. Megszakadt a kapcsolatunk, de bármikor feleleveníthető. Mennyi mindent nem beszéltünk meg még. Például, hogy hogyan állnak a színekkel. A fehéren kívül, mert abból van nekik bőven.

Ágh István: Csendélet szegfűcsokorral

Ez a piaci parasztszegfű úgy áll

a zöld korsóban, mintha még most is

valamelyik falusi kerítésre nyújtózkodna,

ollózó leveleivel vagdos, miután az

ismeretlen asszony levágta szálanként,

s világnak eresztette, mint lánykori

kartonszoknyája repdeső mintáit a szélben,

s most ez a ki tudja honnan való eláraszt

hajdani lányok távoli fűszerszagával,

s belélegeznem éppen elég, hogy magamat

odaképzeljem abba a tisztaszobába, ahol

jácintra, tulipánra, bazsarózsára mint

bódító legényfogóra jönnek a kérők,

s majd ha az udvar minden virága begyűlik,

illattá válnak, csak özvegy nővéreim

várakoznak a vasárnapi zsaluárnyékban,

melyet kásásan világítanak át a szedetlen

körték, s nem hiszik el, hogy fiatalságuk

elhullt az esküvői tearózsacsokorban

ruháik könnyedségével, s befejeződött

az egész nagy feledékenység előtti világ.

Visszatérő emlék

Nézem a TV Paprikában az "Olasz meló"-t. Sandro és Jenő főzőcskézett Calabriában. Ültek egy kék-fehér berakásos asztalnál, mögöttük rózsaszín és piros muskátlik, a kék ég mögöttük, előttök fehér porcelánban pedig a reggeli maradéka. Megbeszélik közben a haditervet, vásárolnak, sütnek-főznek, sötét vörös bort isznak, Sandro leemel a citromfáról citromot( na, mi mást?), ecsetté formált rozmaringot készít, hogy aztán olívaolajba mártva azzal kenje a húst a füstölgő parázs fölött. Valami ilyet szeretnék én is. Hirtelen rámtört a vágy. Csak úgy főzöcskézni a napfényes itáliai ég alatt.
Aztán mikor végeztek Calabriában, irány Szicília, várnak a kompra lazán, kissé fázósan az éjszakai kompkikötőben.
Tetszik!
U.i.: Valahogy én is így vártam anno Calais-ban, hogy Doverbe eljussak! Csak én a sötétedésből pirkadatba átmenő kikötőben voltam fázósan, miután éjjel nem aludtam.De nem voltam fáradt! Dehogy is! Hallom most is a sirályok vijjogását, és látom a hatalmas daruk mögött a sötét narancsárga,közelnek látszó felkelő Napot.
Legtöbbször a vízre emlékszem a legjobban az utakból és a napkeltére, napnyugtára, valamilyen jelentéktelen utcára, egy arcra, és az illatokra. Ezekből áll össze aztán egy montázs az idő teltével...

Vasárnap délután

Ülök az erkélyemen.

Vittem ki könyvet( Agatha Christie-re vágytam éppen, semmi másra és többre) és mp3 lejátszót. Aztán mindent félretettem.  Néztem a szemközti fákat, melyek sok másik embert takarnak, lakótelepi privát szférát teremtve.

Idén lesz...

Olvasom, hogy idén július 23. és aug. 1. között Művészetek Völgye! Tavaly a pénzhiány miatt bizonytalan volt, és ha jól tudom másképp, kissé visszafogottabban rendezték meg.

2 évvel ezelőtt viszont voltunk ott. A nagyobbik fiú ( Markus)  is velünk volt, és az orosz származású barátja, Alekszej.Így voltunk ott négyen. M-nal már korábban is mentünk, ő tudta, mi vár ránk. Kérdezték  a fiatalok mikor már úton voltunk, hogy hova is megyünk. Próbáltam elmagyarázni. Félig- meddig sikerült is, aztán feladtam. Vagy ráéreznek a hangulatára, vagy nem. Talán ha magyarnak próbálom elmondani, hogy mi vár rájuk, akkor sikerül. De egy osztráknak és egy félig orosznak, nehezebben megy. Elárulom máris, hogy bizony ráéreztek a hangulatra. :-)

Ha valaki tud és akar segíteni az árvízkárosultaknak

Adomány számlaszám: 11705008-20464565


1% adószám: 19662927-1-43

Nemzeti segélyvonal( a telefonszám hívásával hívásonként 250 Ft adományozás lehetséges): 1752

A Máltai Szeretetszolgálat által nyitott bankszámlaszám:
OTP Bank 11784009-20200673

Hírértékkel bíró napsütés

Nap süt, ruha, ágynemű  szárad, ablakok nyitva, ebéd már előre kész. Megyek Anyuhoz porszívózni, majd ebéd után ki a temetőbe. Rendbe kell tenni a  sírokat, mert esőben nem voltam ott már régen.

Jönnek a napsütéses feladatok...Tulajdonképpen egyik napról a másikra nyár lett.
Hírértéke van ennek a ' közleménynek' közel egy hónapos eső után.:-)
Ti mit csináltok?