Jókívánság

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves blogos társnak és családjának!

Prózaibb dolgok: 
Sikerült mindent úgy elrendeznem, hogy reggel csak kenyeret kellett vennem már, az előre el nem készíthető ételeket délután megcsinálnom, és persze magam rendbe szednem, ami leginkább zuhanyozásból és hajmosásból áll  majd. Nem sok időt igényel.
Teszek újra körömvirág kenőcsöt is majd a jobb kezem hüvelykujjára. Munkahelyi karácsonyfa díszítéskor megsérült, most a körömágy be van gyulladva, és kínlódtam vele eléggé a mostani készülődésben. Hogy tud egy ilyen kis sérülés fájni!
Most már csak nyugalomban szeretném fogadni és eltölteni  a karácsonyt minden hagyományával és kevés újításával. Idén kicsi lesz a fa, ez is újítás. 
Egyelőre úgy érzem, hogy jó döntés volt. E köré fogunk gyűlni, ezt fogjuk szeretni.
Szerettem az eddig elvezető időszakot, megköszönöm azoknak is, akik blogjaikkal is hozzájárultak ehhez az érzéshez.

Ablakok

Nem szép dolog az ablakokon bekukucskálni, de én megteszem, és télen gyakrabban. Talán mert korábban sötétedik, és korábban égnek bent a lámpák is. Ki sem lehet hagyni a lehetőséget, egyszerűen adja magát.
Nappal úgysem látni be sehova, mert függönyök és a visszatükröződések védik a bentlakók magánszféráját, de ez a tény nagyobb teret ad a leskelődő fantáziájának. 
Kivéve, ha mesét költöztetnek az ablakba, mert akkor a lakók fantáziája helyettesíti az enyémet.

Tegnap még kimentünk a  temetőbe, a sírok is rendben vannak, vittem fenyőágat, mécseseket.
Utána elmentünk abba a cukrászdába, ahol valaha az első randink volt. Kicsit üldögéltünk ott pár mondat erejéig visszaemlékezve az előző évekre. Éppen csak gondoltunk rá, nem akartuk túl bonyolítani, túl ünnepélyessé tenni az ottlétet, bár nem véletlenül mentünk éppen oda. Inkább néztük az embereket, és terveztük a következő napokat. 
Én ültem most is szemben egy feldíszített fával.
Holnap szenteste anyuval, itt alszik nálam, utána vele ebéd nála, majd egy kicsit mozgalmasabb lesz az ünnep hátralévő része. Minden úgy lesz, mint máskor!

Hozok egy általam követett holland blogot és egy újabb lengyelt "ajándék-ajánlásba". 

Még egy oldalt leteszek ide, mert a karácsonyhoz hozzátartozik a mese, és itt van bőven.

Lazítás is volt

Mivel tegnap 3-ig megcsináltam az aznapra tervezetteket ( én ilyen tervezős fajta vagyok, ha teljesíteni kell), engedélyeztem egy kis pihenőt. Mert ugye az advent nem csak a hajtásról szól.
Egy kávé mellett ellenőriztük a délelőtt sütött püspökkenyér minőségét, és mondhatom, hogy jól sikerült. Ellenőriztem a narancshéj szíveket egy fenyőágon. Felfűztem egy zsinórra, miután sütikiszúróval kivágtam őket, és fel az ágra! Kicsit összetöpörödtek, de máskor is csinálok.
Egy kis beszélgetés, pár perces lustálkodás( nagyon kellett, elfáradtam) után megejtettünk még némi vásárlást is, és kószáltunk a Fő téren. Azt hittem már nem megyünk ki ebben az adventi időszakban a vásárba, de M. szó nélkül arra kanyarodott, és nem bántam. Éppen egy német nemzetiségű tánccsoport ropta, egy darabig toporogtunk a ritmusra, ami hideg ellen is jó volt, aztán hazajöttünk megmelegedni.
Hamarosan sül a fasírozott, annak mindig olyan otthon illata van. Az ablakon kinézve a tegnapi napsütés után minden szürke és párás, de így van ez rendjén decemberben.

Levelek köré fehér kontúr

Persze, persze, a telet leszámítva  a másik három évszak is szép, de ékszerboltos, gyöngyös, ezüstös csak a tél lehet. 
Egy kis fagy, egy kis köd, és kész a zúzmara.Olyan mintha receptet diktálnék.:-) Egy kis ez, egy kis az...
Nem az a hosszú szőrű zúzmara volt a napokban, de dekorációnak, levelek körül fehér kontúrnak éppen jó volt.
Egyébként ma van a hivatalos tél első napja, a Google nyitó rajza figyelmeztetett rá. Kb. egy hét után után ma sütött ki először a Nap úgy igazán ennek ünneplésére a sok szürkeség után.

Tegnap haladtam a karácsony és a listás céljaim felé. Munkahelyen karácsonyfa leszedve, nagyáruház hosszú, pénztáros sora végigállva, még 20%-os árcsökkentő kupont is sikerült 4 termékre felhasználni. Most kellene drága valamit venni, mert abból is 20% jön le, úgy ahogy az általam vett viszonylag drága olívaolajokból és ajándékba vett Somló-hegyi borból is. Nem terveztem be, és élhetetlen is vagyok ilyen téren.
A könyvtári könyvek meghosszabbítását neten elintéztem, akartam oda is menni, de már nem futja az időmből.
Előtakarítást a lakásban megcsináltam, fadíszítés után már csak porszívózni kell. Ajándékok is majdnem mind becsomagolva. 
Még akartam késő délután valamit csinálni, de abbahagytam a lista pipálására tett erőfeszítéseket. Éreztem, hogy eddig és ne tovább, abba is hagytam! Majdcsak elkészül minden ( ha megcsinálom!) :-)
Most megyek sütni.

Pár díszről jut eszembe...

Ezeket a díszeket a hóemberes karácsonyi mécsessel még október 13-án vettem a bolhapiacon. Én már akkor az ünnepre készültem velük.:-) Helyesebben nem hagytam ott őket!
Az én fám soha nem egyszínű, valamilyen trendi "darab". Van a díszeim között sok régi, van kapott is, vett is, folyamatosan bővülő, apadó mert a régi törékenyek közül bizony törnek is. Minden egyes darabról tudom, hogy mikor és hogyan került hozzám.
Mikor  a munkahelyem fájára ügyeskedtem fel az égősort, egy új dolgozó odajött hozzám, és kedvesen beszédbe óhajtott elegyedni velem. Megkérdezte, hogy idén milyen színű lesz a fa az ebédlőben?
Óhhh, jaj, látszik, hogy új még! 
Dehogy cseréljük évente a díszeket! Örülünk hogy egyáltalán vannak, és összegyűlik mindenféle színű, néha a magunkéból is viszünk.Másra sincs pénz az oktatásban, nem minden évben más színű díszekre.
Annak is örültem, hogy fát kaptunk, mert minden évben egyre jobban rezeg a léc, hogy egyszer az sem lesz.
Egy ág akkor is lenne, és dísz is kerülne rá. Előbányásztunk valahonnan egy műfát is vészhelyzetre, de eddig még nem került rá sor.
Meg egyébként is a lényeg máshol van, és a szimbólumok is összejönnek végül.
Milyen szépek és számunkra kedvesek tudnak lenni történeteikkel együtt.

U.i.:  Amíg szívességet lehet tenni egy-egy intézmény( iskola) által egy másiknak, viszontszívesség is van fenyőfa képében.

A vágylistától a feladatsorig

Eddig volt egy vágylistám arról, hogy mit lenne jó átélni, megcsinálni karácsony előtt. A vágylista feladatsorrá alakul az idő múlásával, melyen főleg már olyanok vannak, amit meg kell csinálni, és nem csak az én visszafogottan csillogó vágyaim laza lefirkantásából áll, hogy aztán vagy meglegyenek, vagy nem.
Komolyodik a helyzet, de megoldható minden egy jól átgondolt munkatervvel. Ma különösen jól haladtam, és az élvezetek netovábbja az volt, amikor a mézes kamillateámmal leültem egy kicsit, hogy kihúzzam azokat, melyekkel végeztem. 
Valami kerülget, 4 kollégám volt beteg vagy most produkálja  a megfázás összes tünetét. Ha elkapom tőlük, akkor éppen karácsonykor leszek éppen  a leglátványosabban beteg. Most nyomok be mindent, amit lehet: mézes, citromos tea, Oscillococcinum, 1000 mg-os C vitamin, és olvastam Mártánál a gyömbér áldásos hatását.
Még két nap a munkahelyen, aztán már csak az itthoni rendezgetések maradnak, szükségem is van az időre.
Hogy fog hiányozni a december, ha elmúlik, nem is akarok panaszkodni éppen emiatt! 
Szeretem ezt az időszakot az összes listájával együtt!

Munkahelyi karácsony

Sok-sok éve én csinálom  a kollégiumban a karácsonyi műsort. Valahogy az emberre ráragadnak a feladatok, melyek aztán évről-évre megtalálják. 
Van előnye, mert egy idő után kisujjból rázza ki, és pár évig ugyanazokat a gyerekeket is meg tudja kérni, ha jól csinálják, és ők nagyon jól! Igaz, más-más műsort állítok évente össze, de minden nagyon olajozottan megy már kevés próbával, ahogy idén is. Jövőre új szereplőket kell keresnem, mert a mostaniak elmennek. Elég kevesen vannak vállalkozók, de már vannak elképzeléseim.
A közönség pozitív visszajelzése pedig az, hogy a dumagép és poéngyáros fiúk is csendben voltak, gyakorlatilag egy pisszenés nélkül ment le a műsor. Nagy szó!
Mire eljön az igazi, az otthoni karácsony -mert az az igazi-, addigra egy fát már feldíszítünk a munkahelyen, le is szedünk, próbálunk munkahelyi Mikulás után karácsonyt is, és még mindig meghatódunk egy-egy telitalálat vers- vagy idézetsoron, a halk gitárpengetésen, míg sisteregnek a csillagszórók, mert az olyan angyalian békés.
Az ebédlő sarkában pedig tegnaptól ott van a közös fa egészen addig, ameddig szétszélednek majd hétvége előtt a gyerekek, hogy megkezdődjön végre a szünet az otthoni ünneppel.

Olyan

kevés kell, hogy az ember örüljön, úgy igazán, mélyen, fülig érő szájjal. Kevés és mégis sokat adó, ebben van a titok. Elég meglátni egy borítékot a ládámban, hogy jó érzések töltsenek el, és régi borítékok, bélyegek, címzések öröme előjöjjön egy másodperc alatt.
Alig várom, hogy fölérjek, és kibontsam, mert csak úgy felszakítani nem akarom útközben a lépcsőn a borítékot. Hogy néz majd ki utána? 
Aztán olvasás után a lapnak keresek egy megfelelő helyet, lehetőleg közel a számítógéphez, hogy sokszor lássam. 
Köszönöm szépen, Márta! Nekem is van már havat néző Micim, pedig most se havam, se saját macskám.:-)

Decemberben

használt szavak a "meglepetés" és a "születés", és tudom is hogy miért, de december 15-én készített képeken hozott látvánnyal már elég nehezen tudok mit kezdeni, még ha a szavak illenek is rájuk. Szöges ellentétben állnak az előző bejegyzésemben hozott igazi fénylő, adventi képekkel és hangulattal.
Vasárnap délután hazafelé menet még megálltunk egy rövid séta erejéig a soproni Erzsébet kertben, és először azt hittem, hogy egy fára és egy bokorra furcsán esik a fény, azért fehérlik, vagy éppen azért rózsaszín. Közelebb mentem, és láttam, hogy tényleg virágba borultak a néhány mínuszos éjszaka  és havas nappal után is Advent idején. 
És mögéjük kék ég is járt a napokig tartó szürkeség után, hogy ma tejüveges szürkeség legyen újra.

Advent Sopronban

Kell egy séta a nulla fokos hidegben csak a fényeket nézve, csak úgy átadni magunkat az ilyen jellegű várakozásnak is. Van zseb, kesztyű, a másik keze a melegedésre, mert a hőmérséklet egyre lejjebb ment. Volt forralt bor is, és finom illatok és füst a kemencéből. 
Nem maradhat el az adventi vásár, az utcai Betlehemek, a feldíszített fák ebben az időszakban. Még egy kis bárányt is láttunk szopni a kis Jézus és szülei előtt. A nézelődő gyerekek teljesen odavoltak örömükben. Ez volt nekik- a városi  kis csemetéknek - az aznapi ajándék.
Szombat este mászkáltunk a soproni utcákon, minden fényt külön-külön is megnéztem, hagytam hogy együtt is hassanak rám, aztán jó volt hazaérni, teát inni, és otthon lenni a melegben a saját fények mellett. 

Vers

Szécsi Margit: Pillanat-ének

Láthatatlan vadgalamb rivall.

Forrás cseppen, fekete a zöld.

Hideg moha kék molyhaival

játszadozik a fiatal Csönd.

Testemen s az erdő sejtjein

úr az alvajáró értelem.

Ez a hely a Jelen Pillanat,

miből én is folyton vétetem.

Tudom én hogy nagyszerűt sugall,

én vagyok csak arra képtelen.

Óriás karácsony-ágain

terveink kápráznak félszegen.

Miután a gyerekektől hangos, aktivitásra sarkalló munkahelyről hazajövök este 10-kor, csendben és passzívan tervezek.

Meg is valósul egy részük, csak nem azonnal és nem úgy, ahogy láttam őket legbelül, de egy nagyobb tudás tudja mikor, mit és hogyan, sőt, mikorra. 
Várni kell, érni kell, még ha nekem, az olykor egoval küzdő halandónak ez nem is tetszik, de legalább ott van a pillanat.
Ha megtanulom élvezni, máris nyert ügyem van!
Még járom az odavezető iskolát, de egyre jobbak a vizsgáim. ;-)

Cinkegolyók

Kitettem az erkély alatt lévő nagy tujára 6 cinkegolyót. Hideg is van, néha már hó is, most már biztosan éhesek is, hadd csipegessék! Tavaly is sok elfogyott!

Jut eszembe:

"Légy vidám és tedd a jót
a verebeket meg hagyd csiripelni..."

( Don Bosco)

A verebeket is hagyom csiripelni, a cinkéket pedig hangoskodni, nyitnikékezni és tí-csőzni is! :-) 

Ha valaki

azt kérné ajánljak egy olyan helyet, mely megmutatja valójában milyen képek állnak hozzám közel, akkor ezt ajánlanám.
Ha blogot kellene, amit követek- de csak fordítóval olvasok, és szerintem  a mi blogos körünkből kevesen ismerik-, akkor egy lengyel blogról is mesélnék, aztán még egyről. Természetesen van még több kedvencem.
Könnyű olvasni őket más nyelven is, mert leginkább a képeik beszélnek, egyfajta hozzám közel álló "hangulatblogok". 
Egyébként tetszik a lengyel nyelv, a sok s hang miatt szinte susog, a szláv nyelvek között pedig kifejezetten lágynak érzem. 

Varázsmondat

" Hó-tollát fosztja a szél az égnek..."

( Elekes Ferenc)

Decemberi hóviharban reggel 6 előtt  a buszmegállóban álltam még két behavazott koránkelővel. Próbáltam olyan irányba tartani a fejem, hogy ne vágja az arcomra és a szemüvegemre a szél a havat. Lehetetlen feladat volt, nem tudom hogy csinálta, de körben esett a hó. Még jó, hogy ismerem a helyet, így alig látva is eljutok a célpontig.
A munkahelyi automatából rögtön ittam egy forró csokit zörgő műanyagpohárból, ahogy megérkeztem. Jó volt kézmelegítőnek, némi endorfin és gyomorsav termelőnek. Ez ám a többfunkciós ital, és még egy darabig munkakezdés előtt álldogálhattam vele az ablakban, nézve a havazást.
Miközben ébresztettem a gyerekeket, a szokásos álmos morgás, vagy teljes mozdulatlanság fogadott. Elég volt kimondani a leginkább alvós helyeken a varázsmondatot, hogy esett a hó. 
- "Miii?"  És már pattantak is ki az ágyból az ablakhoz sietve.
Aztán hamarosan elállt a vihar és felkelt a Nap. 
Az a jó kis havazás azonban érdekesebb volt, sajnáltam is, hogy vége lett, de legalább szép volt utána is egy darabig.

 

Fáradt-szelíden...

Mikulásra próbálni, karácsonyi műsort összeállítani, szintén próbálni, korrepetálni, zűrös ügyeket rendezni, teenagerek szerelmi álmairól beszélgetni, de leginkább meghallgatni őket, észrevenni csuklón alig látszó, önbüntető, de inkább figyelemfelhívó vágásokat, gyerekkel aztán átrágni a dolgot, szülővel is beszélni stb....
Fehér mosásba belekeveredő fekete kötött sapkát kibányászni, kidobni, mert a 60 fok nem használt neki, és rögtön újra mosni mindent.
Nézni, hogy a fenyőtűkön megjelent az első dér. Ha hó nincs, legalább ez legyen dekorációnak. Az egyre haladó december szépségét is illene többször érezni, de nem csak erőltetve, hanem tényleg, és egy nem régen olvasott mondatot morzsolgatni:

" Fáradt-szelíden megy a Szépség"

( Dzsida Jenő)

Szombaton

ebéd után kértem, hogy menjünk el újra a közeli Rustra, mert én nem tudom azt a városkát megunni. Az is érdekelt, hogy hol tartanak a helyiek az advent várással, látom -e a szokásos nem hivalkodó díszítéséket, melyek megalapozzák a hangulatot önmaguk és a nem kevés turista számára. 

Már dekoráltak, volt ahol még nem fejezték be( szépek a díszítetlen fenyők is), és mindig jó megbizonyosodni, hogy vannak, akik még tudják, hogy a kevesebb több, vagy ha mégsem tudják visszafogni magukat, akkor legalább  a sok harmóniában van a kapualjakban és az utcákon.

Aztán mielőtt haza indultunk volna, egy kis vendéglőben ( a mienkhez hasonló) szilvalekváros derelyét ettünk, vagy ahogy az osztrákok hívják Powidltascherl-t kértünk, melyből kiéreztem a fahéj ízét, melyet belecsempésztek, ha másért nem, az ünnepre való tekintettel is.

A pincér magyar volt, ami nem meglepő  a határ menti osztrák településeken. A hangjában egy kis plusz törődéssel kívánt magyarul jó étvágyat, és én mindezt megérezve, mosollyal viszontjelezve megköszöntem. 

Csak más országban képes erre a megmagyarázhatatlan kapcsolatteremtésre akár pár másodperc alatt is a közös nyelv.

Az első után egy nappal

„Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.

Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje…”

 Pilinszky János: A várakozás szentsége - részlet

Hogy advent első vasárnapján este dolgoztam? 
Ez így alakult, ha munkahely van, akkor munkaidő is, és hol így esik ránk az ügyelet, hol úgy, tekintet nélkül hétvégére és ünnepre.

Az otthoni első gyertya után így meggyújthattam egy kollégával a munkahelyit is.
Ez utóbbit gyerekek készítették -többet is, különböző helyekre- egy kolléganő által tartott foglalkozás keretében. Tudás az, ha képesek lesznek többek között adventi koszorút készíteni, gyöngyöt fűzni, tojást festeni, mézeskalácsot díszíteni, saját képeslapokat gyártani...

Kezdődik

Kint szürke, sötét reggel, még a reggelinél tartok, és Zsoltárokat hallgatok, éppen azt, amit ide is elhoztam.
Készül hamarosan az ebéd, amit szerencsére nem egyedül fogyasztok el.
Utána meggyújtjuk az első gyertyát.Vágyam, hogy idén legalább egy kicsit rendhagyó legyen az adventem és a karácsonyom az eddigiekhez képest. 
Bár szükségem van a hagyományokra, de a vágyaim is követni akarom, hogy a saját elképzeléseim is beleépítsem. Az adventi koszorú már egy ideje nem koszorú( néhány fehér mécses és pár fenyőág, dió, toboz), a karácsonyfa is kicsi lesz, az ajtódíszem is szerény. Ezek a visszafogottabb, látható jelképek, de az eddigiekhez képest is legbelül is még csendesebben szeretném tölteni a várakozást, megértő türelemmel, főleg építő jellegű írások és a Biblia olvasásával, hallgatásával, mert egyre nagyobb rá az igényem, és teljesítésükkel tisztelem meg vágyaim.