Krumplis-túrós pogácsa (lakto-vega)

Kedvelt téli étek nálunk a héjában sült krumpli. Persze ebből nem érdemes keveset csinálni: úgy jó, ha tele a tepsi. Másnap a hideg maradék viszont már nem valami kívánatos. Ha sok, akkor krumplilepény a sorsa, ha kevesebb, akkor valami kelt tészta. Például ez a pogácsa, ami a krumplinak és a túrónak köszönhetően nemcsak finom, hanem fantasztikusan puha is - pedig barna lisztből van!

Krumplis-túrós pogácsa

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók:

• 1 dl langyos víz
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő (vagy 2 dkg friss)
• 2 teáskanál barnacukor 

• 25 dekányi héjában sült krumpli (maradék)
• 25 dkg túró
• 50 dkg Graham liszt, átszitálva
• 4 csapott teáskanál tengeri só
• 1 kis pohár (175 g) kefír vagy natúr joghurt
• 1 dl olaj

Elkészítése:

1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos vízben a cukorral.
2. Közben meghámozzuk és tökreszelőn egy nagy tálba reszeljük a krumplit, hozzámorzsoljuk a túrót, majd hozzátesszük a többi belevalót is. Végül az élesztővel egy puha, de nem ragadós tésztagombóccá gyúrjuk. Szükség esetén további langyos víz, illetve liszt hozzáadásával érjük el ezt az állagot (sok függ a pontos krumplimennyiségtől, a liszttől és a túrótól is).
3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
4. Enyhén lisztezett munkafelületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle, amiket aztán szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatunk. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy további pogácsákat formázunk belőle.
5. 180 fokon 25-30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, és úgy 2,5 óra összesen, amiből jó fél órányi a munka
Pénz: kb. 600 Forint
Hazai alapanyagokból.

Sajtos-paprikás pogácsa (lakto-vega)

Jellemzően elutazás előtt szoktam készíteni ezt a sós rágcsát, melynek két fontos haszna is van: (1) így elfogynak a hűtőből a romlandó tejtermékek, (2) van egy kis útravaló elemózsia. Emiatt lefényképeznem ugyan még sose sikerült, a recept viszont annyira bevált, hogy itt a helye. Máskor készítve vendégvárónak, bulikajának is tökéletes.

Sajtos-paprikás pogácsa

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• 35 dkg lisztkeverék, például nálam nagyon bevált a Graham liszt és zabpehelyliszt kb. felesben, vagy kész keverékekből a mexikói kenyérpor
• 1 csomag sütőpor
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 3 teáskanál sós paprikakrém
• 20 dekányi sajt (vagy amennyi épp van)
• 5 dekányi puha vaj vagy kb. 0,5 dl olaj
• kb. 1 joghurtos pohár víz (lehet, hogy csak szűken mérve kell!)

Elkészítése:

1. A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd hozzáadjuk a joghurtot, a paprikakrémet, a lereszelt sajtot, a zsiradékot és a vizet, és puha, de nem ragadós tésztává dolgozzuk össze. Nem kell megijedni, ha eleinte lágynak tűnik, pár perc elteltével érezhetően szilárdul, ahogy a lisztek felveszik a nedvességet.
2. Enyhén lisztezett felületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy megformázzuk.
3. A pogácsákat szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatjuk. (Nekem 4 cm átmérőjű szaggatóm van, így kb. 70 darab pogácsám szokott lenni, ami 2 nagy tepsin fér el.)
4. 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje is.
5. A tepsiről leszedve kicsit hűlni hagyjuk, és máris fogyasztható. Utazáshoz viszont csak kihűlve csomagoljuk be, hogy ne gőzölődjön össze.

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni az első menetet, összesen kb. másfél óra mindenestül, ebből fél óra munka
Pénz: kb. 800 Forint
Hazai alapanyagokból.

Sokmagos szódakenyér (lakto-vega)

A múlt héten felhívott Govinda, hogy szoktam-e élesztő nélküli kenyeret sütni. Túlzás, hogy szoktam, de tudok olyat - feleltem, és szíves-örömest elvállaltam, hogy minderről meséljek neki egy interjú keretében. (A kanál forradalma címmel vegetáriánus rádióműsort vezet a Civil rádióban. Pár éve már szerepeltem nála, akkor a blogomat mutattuk be. Ez a mostani interjú holnap, december 1-jén kerül adásba, illetve később is meghallgatható az archívumban.) Persze ha már nyilvánosan osztom az észt a témában, akkor nem hagyhattam ki, hogy gyorsan süssek is ilyet. Vendégvárónak is, és rossz szokásomhoz híven bevállalósan: kísérleti recept alapján. S ha már lúd, legyen kövér: két változatban is. Itt a sósat mutatom meg, az édes a napokban megjelent karácsonyi e-szakácskönyvemben olvasható.

Sokmagos szódakenyér

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál szezámsó 
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg magkeverék
• 1 kis pohár (175 g) kefír
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 teáskanál citromlé
• 2 marék lágy zabpehely a forgatáshoz
• 1-2 evőkanál olaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
2. Egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a kétféle sót, a szódabikarbónát és a magkeveréket. Aztán jön hozzá a kefír és az olaj, végül a citromlé. Kézzel gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. A cél egy puha tészta, nem baj, ha enyhén ragacsos. Ha netán nem ilyen állagú, egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával igazítsunk rajta.
3. A kapott tésztát négyfelé vesszük, és a zabpehelybe forgatva hosszúkásra formázzuk a darabokat, majd egy vékonyan kiolajozott tepsire helyezzük őket. (Négy kisebb darab helyett egyben is megsüthetnénk, de tapasztalatom szerint így hamarabb és jobban átsül.)
4. Tetejüket éles késsel jó mélyen bevagdossuk. (Erre azért van szükség, mert a sütés során jelentősen megnő a térfogatuk, és így nem összevissza repednek ki.)
5. Betesszük az előmelegített sütőbe, és 25-30 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, amikor megpirult a teteje is, az alját megütögetve pedig kongó hangot ad.
6. Frissen, langyosan vagy másnap is finom, laktató kenyérféle. Fogyaszthatjuk magában vagy tetszőleges kencével, illetve ételek mellé. Kiváló választás azoknak, akik valamilyen okból nem fogyaszthatnak élesztővel készült kenyeret, pékárut.

Idő: kb. 50 perc elteltével lehet enni, és kb. 10-15 perc munka van vele
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

Csicseriborsó-főzelék zellerrel (vegán)

A hummusz mellett ezt készítettem még a csicseriborsóból. Egyszerű, de igen kiadós és ízletes étel lett a jutalmam.

Csicseriborsó-főzelék zellerrel
(vegán recept)

Hozzávalók (2 adaghoz):

• 15 dkg csicseriborsó
• víz
• 1 csipet szódabikarbóna

• 1 jó közepes zellergumó
• 1 evőkanál olívaolaj
• 3-4 evőkanál hüvelyesliszt
• víz
• só
  
• 1 evőkanál tárkonyecet (vagy sima fehérborecet vagy citromlé)
• a zeller zöldje

Elkészítése:

1. A csicseriborsót egy éjszakára beáztatjuk, majd enyhén szódabikarbónás vízben puhára főzzük (kb. fél óra).
2. A zellert meghámozzuk, és kis (kb. 0,5 cm élhosszúságú) kockákra vágjuk.
3. Vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és időnként megkeverve enyhén átpirítjuk rajta a zellerkockákat.
4. Felöntjük kb. 1 dl vízzel, és roppanós-puhára pároljuk.
5. Hozzáadjuk a főtt csicseriborsót.
6. Megszórjuk egy evőkanálnyi hüvelyesliszttel, és jól elkeverjük. Szükség szerint kevés vízzel hígítjuk. Ezt addig ismételjük, amíg ízlésünknek megfelelő mennyiségű és sűrűségű kötőanyag lesz rajta.
7. Sózzuk és savanyítjuk, valamint belekeverhetjük a zeller összevágott zöldjét is.

Tipp:
Bővebb lére engedve, levesként is készíthetjük. Ebben az esetben a hüvelyesliszt hozzáadása után öntsük fel a kívánt mennyiségű vízzel, ízesítsük sóval és natúr vegamixszel, és forraljuk össze. (Én most a maradékot alakítottam át ily módon, és ez meglepően jó ötletnek bizonyult.)


Az alapul szolgáló receptet a NoSalty webszakácskönyvben találtam. Joghurt hiányában most vegánra vettem a figurát, de alkalomadtán kipróbálom majd azt a változatot is.


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele (plusz ne feledkezzünk meg a csicseriborsó beáztatásáról)
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
A csicseriborsó a címke szerint Törökországból jött, de legalább a zeller hazai volt.

Répaleves tarka rizzsel (lakto-vega)

Nagy kedvencem a Natura termékcsaládból a rizskeverék, mert tarka megjelenésével és különleges ízével a legegyszerűbb ételeket is feldobja - sőt, ilyenekben érvényesül csak igazán. Ezúttal egy répalevesbe került betétként:

Répaleves tarka rizzsel
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 6 nagy répa (bő 0,5 kg)
• 1 evőkanál olívaolaj vagy vaj
  
• 10 dkg (bő 1 dl) rizskeverék
• kb. 1 liter víz
• 1 teáskanál natúr vegamix
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• pár szál petrezselyemzöld

Elkészítése:

1. A répát meghámozzuk, és kis hasábokra vágjuk.
2. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat/vajat, majd kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a répát.
3. Hozzáadjuk a rizst, és rögtön fel is öntjük a vízzel. Mehetnek bele az ízesítők is.
4. Ha felforrt, kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a rizs megpuhul (kb. fél óra).
5. A végén hozzákeverjük a natúr joghurtot, valamint az összevágott petrezselyemzöldet.
   

A kiinduló receptet a Mindmegettén találtam.


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből 15 percnyi munka
Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

------------

Korábbi receptjeim ilyen rizskeverékkel:

• Rakott kel - nagyon másképp
• Diós rizs
• Rizses rakott karalábé
• Nyári színes rizses egytál
• Gombás-zakuszkás halrakottas rizzsel
• Zöldfűszeres haltekercsek

Szezámsós magvas rúd (lakto-vega)

Több nekifutásom is volt az utóbbi időben az élesztős, legalább részben barnalisztes, minimum tojásmentes vagy esetleg vegán pogácsa témának. Fujtós és még fujtósabb, durván reformos kinézetű és ízű eredmények születtek, majd ami becsületből se fogyott el, azt megszárítva áthajtottam a húsdarálón, morzsának. Pedig még a (mások által egyébként dicsért) recepteket is betartottam - dehát ízlések és pofonok ugye.

Most saját kútfőből dolgoztam, téve a tésztába, amit jónak láttam, no és rögtön fel is jegyezve, hogy ha netán ehető lesz a végeredmény, akkor pontosan meglegyen az összetétele. Pogácsa helyett rudakra formáztam, így csak egyszer kellett kinyújtani, meg ugye ha nem az igazi, akkor láthatóan az alakjával van a baj :)

Önálló elcseszés helyett egy igazán finom sós rágcsa született, megörökítésre érdemes:

Szezámsós magvas rúd
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók: (1 nagy gáztepsihez)

• 1 dl langyos víz
• 1 mokkáskanál barnacukor
• 1 dkg friss élesztő

• 1,5 dl (kb. 5 dkg) burgonyapehely
• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál szezámsó
• 1-2 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint)
• 3 evőkanál magkeverék

• 5 dkg puha vaj
• 1 pohár (175 g) natúr joghurt

Elkészítése:

1. A langyos, cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt.
2. Közben egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a többi szilárd hozzávalót. Végül a felfuttatott élesztővel, a vajjal és a natúr joghurttal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk (szükség esetén pici víz, illetve liszt hozzáadásával igazíthatunk az állagán).
3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 3/4 óra).
4. A megkelt tésztát lazán átgyúrjuk, majd enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk. Éles késsel becsíkozzuk a tetejét, majd kb. 1,5 centi széles és 5-6 centi hosszúságú rudakra vágjuk úgy, hogy ferdén legyen rajtuk a minta. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk, némi helyet hagyva közöttük.
5. 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, mikor láthatóan pirul a teteje is.
6. Frissen a legfinomabb, de a letakarva tárolt maradék másnap sem száraz, kemény.

Idő: kb. két óra elteltével lehet enni, de ebből csak fél óra munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Sajtos cukkinilepény (lakto-vega)

Ha már sok a cukkini, legalább ne egyféle módon együk unásig - itt egy újabb fogyasztási mód:


Egy tálban összekevertem 1-1 púpozott evőkanál darált mandulát (mehet helyette más darált olajos mag is), Graham lisztet és kukoricalisztet, 1 csipet sót, és annyi vizet, hogy sűrűn folyó keverék legyen belőle. Közepes cukkiniből egy arasznyi darabot meghámoztam, valamint kikanalaztam a magjait (ha még nem kemények, akkor nyugodtan maradhatnak), majd vékony, lapos darabkákra vagdostam, és a tál tartalmához adtam. Végül egy jó nagy marék reszelt sajt került még bele. Alaposan összeforgattam az egészet, hogy a lisztes keverék mindenhol bevonja vékonyan a cukkinit és a sajtot (de nem kell, hogy álljon a lében). Palacsintasütőben pár csepp olívaolajat forrósítottam, majd vékony rétegben beleterítettem a masszából, és kanállal elegyengettem. Kis lángon (de azért láthatóan süljön) pirosra sütöttem az alját, aztán egy tányérra borítva visszacsúsztattam a serpenyőbe, és megsütöttem a másik oldalát is. 2 darab lett belőle. Önmagában is finom, vagy ki lehet egészíteni némi tejföllel/joghurttal, esetleg lefokozni köretnek.

Megjegyzések:
Fontos, hogy viszonylag sok sajt kerüljön bele, akkor lesz szép és finom kérge. Vékony legyen, hogy rövid idő alatt is jól átsüljön, meg így jobb ízű, mert nagyobb a pirult rész aránya. Az eredetiben szezámmaggal szerepelt, én a Mandulás cukkini készítésekor kimaradt lisztes mandulát forgattam most bele, és igen finom lett vele. Kipróbáltam csak kukoricaliszttel is, az a változat nekem kevésbé jött be; csak Graham liszttel viszont jó volt. Tetszés szerint lehet fűszerezni a són kívül mással is, de a megpirult sajtnak köszönhetően ez a "natúr" változat is ízletes.

A kiinduló receptet Gizinél olvastam, köszönet érte!

Idő: kb. 25 perc volt úgy, hogy egymás után sült a 2 adag
Pénz: kb. 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Nyári zöldségleves (lakto-vega)

A fejtettbab adta a kiindulópontot ehhez az ételhez, de raktam bele minden más idényzöldséget is, ami épp akadt itthon. Így lett belőle minimális fűszerezéssel is egy nagyon gazdag ízű, tartalmas leves. Könnyű, joghurtos-kukoricalisztes sűrítést alkalmaztam hozzá.


Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 2 petrezselyemgyökeret, 3 sárgarépát, 1 pici zellergumót, 4 kis újkrumplit. Kevés olajon pár percig pirítottam őket, majd hozzáadtam 2 marék fejtettbabot is. Pár kavarás után fűszereztem 1 mokkáskanál pirospaprikával, és rögtön felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje. Forrás után kis lángon, lefedve főztem tovább. Közben ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel. Fél pohár (175 g-os pohár fele) natúr joghurtot simára kevertem 1 evőkanál kukoricaliszttel, majd a levesből kivett pár kanál forró lével. Amikor a zöldségek már majdnem puhák voltak, hozzáadtam a joghurtos keveréket, meg egy darabka cukkinit kis kockákra vágva. Egyet forraltam rajta, és kész is volt. Tálalás előtt beleszórtam a petrezselyem összetépett zöldjét is. 2-3 tartalmas adag.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből kb. 20 percnyi munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Csupa hazai alapanyagból.

Kolbászos-sajtos csónakok (húsos)

Nem annyira reformos, mint nálam szokás, és egyáltalán nem vega, de alapvetően nem is saját fogyasztásra készítettem, hanem vendégeknek - és be is zsebeltem érte a dicséreteket. Kinéztem én ezt már magamnak régen, csak csupa Graham lisztből és valami zöldséges töltettel képzeltem el a megvalósítást, de most tudtam, hogy a célközönségnek az eredeti változat lesz a nyerő.


Annyit változtattam Limara receptjén, hogy 8 helyett 12 darabra osztottam, s mivel még így is igen méretes példányok lettek, alighanem 16-ra fogom legközelebb.


Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, és ebből kb. 3/4 órányi munka van vele
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazai alapanyagokból.

Narancsos kalács v2.0

Egy régebben már kipróbált recept továbbfejlesztett változata:


Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam a következőket a felsorolás sorrendjében, majd elindítottam a Dagasztás programot (kenyérsütőgép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni):

• 1 narancs héjából a sárga rész lereszelve
• 2 narancs kifacsart leve és rostjai (kb. 2 dl)
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 3 evőkanál méz
• 1 csipet só
• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt átszitálva
• 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 dkg friss élesztő

Figyeltem, ahogy a gép összedolgozza a tésztát, hogy szükség esetén tudjak igazítani az állagán (most egy kis víz kellett hozzá; úgy látszik, kissé szárazak voltak a narancsok).

A dagasztás végeztével kivettem a tésztát a gépből, megfeleztem, és az egyik feléhez kézzel hozzágyúrtam 1 púpozott evőkanál holland kakaóport meg 1 evőkanál vizet.

Vékonyan kikentem egy püspökkenyérformát a sütéshez.

A világos tésztát kisebb téglalappá nyújtottam. Kézzel hosszúkásra húztam a sötét tésztát, majd a világosnak a közepére tettem úgy, hogy a két hosszú oldalánál maradjon némi fedetlen rész. Együtt nyújtottam akkorára, hogy a hosszabbik oldal valamivel több legyen, mint a püspökkenyérforma hossza. Megszórtam egy marék mazsolával, majd óvatosan feltekertem, és a formába emeltem. (Így a kakaós rész és az összes mazsola is garantáltan a belsejébe kerül, vagyis nem tud megégni a sütéskor.)

Betettem a sütőbe, amit ezután felmelegítettem 50 fokra, majd elzártam, és benne hagytam a tésztát, hogy kb. a duplájára keljen (egy jó óra kellett neki ehhez). Utána 180 fokra kapcsoltam, és 45 percet sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Melegen is elég jól sikerült szeletelni ezt az illatos, ízletes kalácsot. Most egy finom tea volt a kísérője. Még másnap sem volt száraz, bár akkor már elbírt egy kis citruslekvárt.

Idő: az elkezdéstől kb. 3 óra elteltével lehet enni, de csak kétszer 10 percnyi munka van vele (előbb a tészta összeállítása, aztán meg a formázás)
Pénz: kb. 500 Forint
A narancs és az ízesítők (fűszerek, kakaó, mazsola) kivételével hazaiból.

Gombás-krumplis egytál árpagyönggyel

1/2 bögre árpagyöngyöt beáztattam egy éjszakára (ez most fontos lépés, mert így puhul majd meg egyszerre a többi összetevővel). Másnap leöntöttem róla a nagyja áztatóvizet, majd a vizes magokat szétterítettem egy kerámia piteforma alján. 4 közepes szem, vékony héjú krumplit alaposan megmostam, felcikkeztem, valamint 12 kisebb darab (kb. 25 dkg) csiperkegomba tönkjét levágtam. Az előkészített zöldségeket elrendeztem az árpagyöngy tetején (egy-egy körbe azonos krumpli darabjai kerültek, és a gombatönköknek is lett helyük). 1 kis doboz (175 g) natúr joghurtot a dobozában elkevertem 1/2 kiskanál sóval, frissen darált tarkaborssal és morzsolt petrezselyemzölddel (legyen erőteljesen fűszeres, a zöldségek és az árpagyöngy sokat átvesz), majd a rakottasra csorgattam. Az összeállított ételt beraktam a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 30 percig sütöttem, meg utána még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezidő alatt a gomba és a joghurt által engedett lében puhára párolódott az alján az árpagyöngy (tényleg nem hiányzott a plusz folyadék), megsültek a zöldségek, és enyhén megpirult az egésznek a teteje. A sütőből kivéve a piteformában tálaltam (így kevesebb a mosatlan + nem megy szét a minta az átrakáskor; alátét persze kell, és eleinte nem tanácsos puszta kézzel megfogni a tálat). 1 bőséges adag.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka az összerakás; az árpagyöngy áztatásáról ne feledkezzünk meg!
Pénz: kb. 250 Forint
A fő összetevők mind hazaiak voltak, a fűszerek nem.

Karfiol-krumpli egyveleg pataki tálban

Annyira ízlett a múltkor a pataki tálban sütött karfiol, hogy megint abban készítettem el. Ezúttal nem gabonaféle, hanem krumpli került mellé szénhidrátnak, és minimális fűszerezésnek egy kis kakukkfű. A kész sültet aztán ízlés szerint lehet vegán vagy tejes változatban, illetve akár húsétel köreteként is fogyasztani.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt.

1 közepes fej (1 kilónyi) karfiolt rózsáira szedtem, a nagyobbakat falatnyi darabokra vágtam. Mivel a torzsája sem volt kemény (ezt vágásnál lehet érezni), ezt is beledaraboltam. Nem meglepő módon ez is karfiolízű, ugyanúgy puhára párolódik, mint az étel többi része, kár kidobni (még akkor is, ha komposztba lesz, nem a kukát tömjük vele).

Kiválogattam 1 kilónyi vékony héjú, apróbb szemű krumplit. Alaposan megmostam, lecsepegtettem, majd cikkekre vágtam, így mindegyik darabhoz jutott héj is. (Kisebb tojásnyi krumplikból 8 cikket kanyarítottam, így ezek is falatnyi darabok lettek.)

Vágtam egy csokor friss kakukkfüvet, és letépkedtem a leveleit. (Friss hiányában szárított is jó.)

Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet (jó lesz még kézmosóvíznek vagy virágokat locsolni), majd beleraktam az előkészített karfiolt és krumplit, rászórtam a kakukkfűleveleket, és összeforgattam. Megcsorgattam a tetejét egy kis olívaolajjal, majd rátettem a tál fedelét.

Hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ennyi idő alatt finoman megpárolódott az egész.

Vegán változat: A tányérra szedett zöldségekre kevés citromlevet csepegtettem (1 kis citrom leve elég az összeshez), és így ettem. Sózni se kívántam, inkább élveztem a hozzávalók saját ízét, amit remekül kihozott a pataki tál.

Tejes változat: A darabokat natúr joghurtba mártogattam (vagy tejfölbe is lehetett volna). Természetesen fűszerezni is lehetett volna a mártogatót, ízlés szerint. (Nagyságrendileg 2 kis vagy 1 nagy doboz joghurt/tejföl elég az összeshez.)

Húsos változat: Köretként. (Ezt nem próbáltam ki, de ha úgy jönne ki, simán feltálalnám hús mellé. Így nem kell teljesen külön főzni mindenkinek, és a vágyódás sincs, hogy bezzeg a másik menüváltozat mennyivel izgalmasabb.)

Ez a mennyiség 3-4 adag vegetáriánus főétel vagy 5-6 adagnyi köret.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele az elején
Pénz: Aktuális piaci zöldségárakkal számolva kb. 250 Forint az alap, ahhoz jön a választott kiegészítő és esetleg fűszerek ára (vagyis a teljes mennyiség vegánul kb. 300 Ft, a tejes változatban kb. 400 Ft). Egyszóval: olcsó.

Sajtos téglácskák

Egy nagy tálba beleszitáltam 35 dkg teljes kiőrlésű lisztet (kb. felesben volt rozs és búza), majd belekevertem 1/2 evőkanál szódabikarbónát és 1 teáskanál sót. Apróra reszeltem 1 guriga füstölt parenyicát (kb. 20 dkg, a "kirojtolódott" szélét megettem), és ezt is összeforgattam a liszttel. 1 kis pohár (175 g-os) natúr joghurtot és kb. 1 dl étolajat adtam még hozzá, és összegyúrtam. Nekem kellett még hozzá egy kis víz is, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze, amit majd jól lehet nyújtani alálisztezés nélkül. A végén 2 bő evőkanál egész mákot dolgoztam még bele (gondoltam, a barna liszt miatt a színe már úgyis fura, a fekete pöttyözés már nem oszt, nem szoroz, én viszont nagyon szeretem a mákot). Kinyújtottam, és amikor már majdnem elértem a kívánt kb. 1 cm-es vastagságot (bár a "vékonyság" találóbb szó lenne rá :), megszórtam szezámmaggal, és így fejeztem be a nyújtást (a "hogyan tapasszuk rá jól a szezámmagot megkenés nélkül" című feladvány megoldása ez). Késsel kis téglalapokra vagdostam (4*1 cm, de csak úgy szemre), azokat pedig szilikon sütőlapra sorakoztattam úgy, hogy kb. fél csíknyi hely legyen közöttük (egy tepsire úgysem férnek rá, így viszont az oldaluk is meg tud sülni). A leeső széleket (mert azért még így is lett egy kevés) összegyúrtam, és további darabokat formáztam belőle. 180 fokon kb. fél óra sütés kellett egy-egy menetnek, és 2 nagy tepsivel lett; amikor láthatóan barnul már a külseje, akkor jó (így lesz ropogós; túlsütve viszont kemény).

A forma Piszke Mákos-szezámos sörkorcsolyája, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából a Sajtos rúd, némi módosítással. Elég aprólékos munka a formázás, úgyhogy legközelebb alighanem még lágyabbra csinálom a tésztát, és bevetem a keksznyomót.

Idő: kb. 2 óra a sütéssel együtt
Pénz: kb. 600 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a szezámmag kivételével.

Fetás palacsinta

Ezúttal nem édes, hanem sós változatban készítettem palacsintát, így desszert helyett főétellé lépett elő:

A szokásos háromlisztes reform palacsinta tésztáját használtam hozzá. Ezúttal egy fél adagot kevertem csak be, és valamivel sűrűbbre hagytam, hogy kicsit vastagabb palacsinták legyenek belőle.

A töltelékez villával összetörtem 10 dekányi feta sajtot, majd hozzákevertem 1 kis doboz (175 g-os) natúr joghurtot, meg néhány összevágott bazsalikomlevelet. (Ez a mennyiség épp elégnek is bizonyult a fél adag palacsinta bőséges megtöltéséhez.)

Ezzel kentem meg a kisütött palacsintákat, majd feltekertem, és már ettem is, míg sült a következő. Emiatt sajnos képet se tudok mellékelni róla, de remélem, mindenki elhiszi, hogy finom volt! :)

Ha "rendesen" tálaltam volna, akkor friss paradicsomcikkek jártak volna még mellé.

Krumpli-karfiol-zöldbab saláta

Fél kilónyi közepes krumplit héjastul megfőztem enyhén sós vízben.

Közben előkészítettem negyed kilónyi zöldbabot: végeit levagdaltam, majd a csöveket 2-3 centis darabokra vágtam. Szintén negyed kilónyi karfiolt levágtam a torzsájáról, és a rózsákat falatnyi darabokra szedtem. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rátettem a babot és a karfiolt, és gyakori kevergetés mellett enyhén átpirítottam. Aztán öntöttem rá kb. 1 dl vizet, és lefedve, kis lángon roppanós-puhára pároltam, időnként megkeverve (a végére pont elfőtt az a kicsi leve).

A főtt krumplikat meghámoztam, felkockáztam, és óvatosan összeforgattam kb. 1 dl fehérborral (ennyit gond nélkül magába szívott). (Szerintem nagyon kellemes ízt ad neki a bor, de akit zavar az alkoholtartalom, nyugodtan kihagyhatja. Ebben az esetben annyit egyszerűsítenék a recepten, hogy nem külön főzném meg a krumplit, hanem felkockázva feltenném párolni, majd valamivel később adnám hozzá a babot és a karfiolt, és együtt párolnám készre.)

Az öntethez összekevertem 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot, ugyanennyi tejfölt, kevés sót, összevágott kaporleveleket és némi citromlevet (egy fél citromból levágtam 2 szeletet a díszítéshez, a többit meg belefacsartam az öntetbe).

Tányérra rétegeztem a zöldségeket, rákanalaztam az öntetet, majd citromkarikákkal és paprikacsíkokkal díszítettem. Főételnek 2 adag volt.

Az ötletadó receptet az Éden Étterem honlapján található gyűjteményben olvastam.

Idő: kb. 40 perc az elkezdéstől a tálalásig
Pénz: kb. 350 Ft a 2 adag (az aktuális, helyi piaci árakon számolva a zöldségeket)
A citrom kivételével magyar hozzávalókból.

Joghurtos uborka-újkrumpli saláta

3 jó közepes újkrumplit enyhén sós vízben megfőztem. Közben felkockáztam egy negyed kilónyi uborkát (héjastul), valamint 1 sárga húsú paprikát is. Az öntethez 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot elkevertem egy kis marék összevágott majorannával és némi sóval meg frissen darált borssal. Amikor már járta a villa a krumplit, levettem a tűzről, és hideg vizet engedtem rá, hogy mihamarabb le tudjam húzni a héját. Azután felkockáztam, öntöttem rá egy kis fehérbort, és óvatosan összeforgattam (hamar "beitta" a bort, és remek íze lett tőle). A saláta összeállításakor egymásra rétegeztem az előkészített hozzávalókat (így nem törődnek az összekeveréssel), majd rájuk öntöttem a joghurtos keveréket, és már tálaltam is. Könnyű vacsora volt 2 személy részére.

Az alapötletként szolgáló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam. Ezt alakítottam az itthon épp fellelhető alapanyagokhoz és a saját ízlésemhez.

Krumplivitorlás

Általában vegyes méretben veszem a krumplit a piacon, aztán itthon válogatom ki a legmegfelelőbbeket egy-egy adott ételhez. Most a nagyokon volt a sor: töltött krumplit készítettem belőlük. S mivel a töltelékre nem találtam kedvemre való "kész" receptet, amihez ráadásul a hozzávalók is adottak lettek volna itthon, szabadon engedtem a fantáziámat, és egy fetás-joghurtos-zabpelyhes keveréket kanalaztam a kivájt krumplikba. Faragás közben pedig a díszítésre is támadt egy remek ötletem...

6 nagy szem újkrumplit (jó alakú, sima héjú, közel tenyérnyi darabok voltak) körömkefével alaposan megsikáltam, de nem tartottam szükségesnek meghámozni. Hosszában, lapjára kettévágtam őket, majd karalábévájóval kifaragtam a közepüket úgy, hogy kb. fél centi vastag faluk maradjon. A kivágott darabokat egyenesen egy enyhén kiolajozott tepsire szórtam, majd szétterítettem. Erre az alapra helyeztem el aztán a megtöltött krumplikat (így nem volt szükséges egyenesre vágni az aljukat, mert ezen úgysem billegtek).

A töltelékhez összekevertem 1 csomag (250 g) felkockázott feta sajtot, 2 kis doboz (175 g-os) natúr joghurtot, 1 marék összeaprított aszalt paradicsomot, 1 csokor friss kakukkfűág leveleit, valamint annyi apró szemű zabpelyhet, hogy egy éppen nem folyós, de nem is túl sűrű masszát kapjak (kb. egy lágy túrókrém állagút; ahogy a zabpehely veszi fel a folyadékot, keményebb lesz majd). Ezt belekanalaztam a fél krumplikba - enyhén púpozva jutott mindegyikbe.

Nálam 180 fokon 40 perc alatt sült készre (ezúttal az a kiváltság érte, hogy előmelegített sütőbe raktam - merthogy kekszet sütöttem előtte). A végén a krumplit érdemes megvizsgálni egy fogvájóval: ha már belemegy, akkor jó. Eddigre a töltelék is megszilárdult és a teteje szépen megpirult.

Közben a "vitorlákhoz" négybe vagdaltam 3 paprikát, és óvatosan eltávolítottam belőlük a csutkadarabokat. Fogvájóval a kész töltött krumplikra tűztem egy-egy negyed paprikát, és így tálaltam. 4 darab a hozzá tartozó krumpliforgáccsal együtt igen kiadós adagnak bizonyult, tehát ez a mennyiség 3 személyre elegendő főételként (ha menüsor része, akkor nyilván lehet csökkenteni az adagméretet). A maradék szobahőmérsékleten is jó volt, bár azért természetesen frissen volt az igazi.

Nemcsak látványos, de finom is volt a krumpli ezzel a mediterrán jellegű töltelékkel. A feta sóssága kellemesen eloszlott, és az aszalt paradicsom meg a kakukkfű is sokat dobott az összhatáson. És még egy kis nyerset is sikerült beleépíteni :)

Mindezt Max Burgonya hajóiból kiindulva hoztam össze, a Nagy Vegetáriánus Kihívás napjának jegyében kicsit más vizekre evezve :) (Az eseménynek hamarosan egy külön bejegyzést szentelek.)

Cseresznyés pite

A sok-sok nyersen megevett cseresznye mellett süteménybe is jutott a gyümölcsből:

A tésztához összedolgoztam 30 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 teáskanál sütőport, 1 csipet sót, 2 evőkanál mézet, 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot és 5 evőkanál étolajat. A háromnegyedével kibéleltem egy kikent és kilisztezett tortaformát, majd megszórtam 4 evőkanál édes morzsával (megszárított kalácsmaradék húsdarálón áthajtva). Rátettem egy kilónyi kimagozott cseresznyét, majd megszórtam őrölt fahéjjal és 1 evőkanál barnacukorral. A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére (azért ilyen "pókháló" fazonút, hogy majd jó legyen szeletelni). 180 fokon 30 perc sütés kellett neki, előmelegítés nélkül. Csak langyosan vágtam fel, úgy, hogy a sugárirányú tésztacsíkok a szeletek közepére essenek. Könnyű, nagyon gyümölcsös sütemény, nem sok belőle a nagy szelet :)

A kiinduló receptet a Vegavarázs oldalon olvastam.

Epres joghurt

Vagy inkább joghurtos eper? Mindenesetre én így szeretem: egy nagy kupac frissen szedett epret késsel összeaprítok, majd nyakon öntöm egy kis doboz natúr joghurttal a kedvenc fajtámból. Az összekeverést mellőzöm, egyszerűen csak onnan veszek el belőle a kanállal, ahol a joghurt vékonyan bevonja a gyümölcsdarabkákat. Joghurt helyett néha kefírrel is csinálom ugyanezt. Eper helyett más gyümölccsel is finom, különösen a jó érett, lédús darabokkal.

Kapros túrós lepény

Amikor megláttam a kertben a nagyra nőtt, de zsenge kaprokat, egyből az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne mindez egy finom kapros túrós lepénybe. Másnap pedig a tettek mezejére léptem:

Tésztának a szilvás lepénynél már bevált alapot készítettem el (kefír helyett ezúttal joghurt volt itthon). Amikor megkelt, kézzel beleegyengettem egy közepes méretű, kiolajozott tepsibe, a szélén jó magas peremet csinálva neki, hogy ne folyjon majd ki a töltelék. Majd összeállítottam a tölteléket: 1 kg túrót elkevertem annyi tejföllel, hogy sűrű, de kenhető masszát kapjak (a túrótól függ a szükséges tejfölmennyiség; ez igen száraz volt, úgyhogy egy 450 g-os tejföl háromnegyedét "kérte"). Belevágtam egy nagy csokor friss kaprot, sóztam, valamint hozzákevertem 1 púpozott evőkanál keményítőt. A tésztára kanalaztam, és elegyengettem a tetejét. A maradék tejfölt összekevertem egy kis kurkumával és egy csipet sóval, majd vékonyan megkentem vele a lepényt. Gázsütőben 40 perc kellett neki, előmelegítés nélkül. Frissen kicsit lágy a tölteléke, de kihűlve megszilárdul és szépen szeletelhető. Szerintem a tészta/töltelék arány is így optimális :)