Szerecsendiós kukoricaleves (vegán)

Egy igazi nyári leves, sok-sok friss kukoricával. Nálam most még extrább lett azáltal, hogy víz helyett a tegnapi kukoricafőzésből visszamaradt lével öntöttem fel.


Meghámoztam és 3-4 mm-es karikákra vágtam 2 répát és 2 petrezselyemgyökeret, majd 2 evőkanálnyi olívaolajon időnként megkeverve átpirítottam. Közben meghámoztam és kis kockákra vágtam egy darabka zellert is, és a többi zöldséghez adtam. Együtt is pirítottam még egy kicsit, majd megszórtam 1 evőkanál kukoricaliszttel, összekevertem, aztán felöntöttem annyi kukorica-főzővízzel (ennek hiányában sima vízzel is lehet), hogy bőven ellepje. 2 cső kukoricát megfosztottam a leveleitől és a bajuszától, majd éles késsel levágtam a szemeket, és ezeket is a leveshez adtam. 2 csipetnyi őrölt szerecsendióval (legjobb egészben venni és frissen reszelni belőle) és sóval ízesítettem. Kis lángon, lefedve a zöldségek megpuhulásáig főztem (kb. 15 perc). A végén beigazítottam a fűszerezését (szerecsendiót és sót is kívánt még), valamint beleszórtam 1 csokor petrezselyemzöldet összetépve. 3 bőséges vagy 4 normál adag.

Az Ízek és érzések magazin aktuális számából, minimális módosításokkal.

Idő: kb. fél óra, aminek a fele telik munkával
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és a fűszerek kivételével.

Nyári színes rizses egytál

Átmostam és néhány órára beáztattam 1 bögre barna rizst. Illetve mivel nem volt már ennyi sima barna rizs itthon, kb. a negyede egy rizskeverék lett, amiben barna, előgőzölt és vad rizs van. Nem rontotta el, de nem is lett volna feltétlenül szükséges a tarka zöldségek mellé még a tarka rizs is.

5 közepes paprikát (volt közötte többféle árnyalatú sárga, meg már pirosra érett is) felkarikáztam, majd kevés olajon időnként megkeverve enyhén átpirítottam. Hozzáadtam az áztatóvizétől megszabadított rizst, majd így pirítottam tovább.

Közben meghámoztam és hozzákockáztam 4 nagyobbacska paradicsomot (a hosszúkás, rostos fajtából, ami a végére se fő teljesen szét). Felöntöttem 2 bögre vízzel, felforraltam, majd kis lángon, lefedve pároltam tovább.

2 kis cső kukoricáról késsel levágtam a szemeket, valamint megtisztítottam 1 kis cukkinit (mérete ellenére elég öregecske volt, ezért meg kellett hámozni és ki kellett kanalazni a magjait), és kis hasábokra vágtam. Ezeket is hozzáadtam a rizshez, és együtt pároltam készre. Fűszerezésnek zellerleveleket tépkedtem bele, meg a végén enyhén sóztam.

Ízletes és tartalmas vegán egytálétel lett belőle, 2 bőséges adag (de akinek így nem elég, köretté is átminősítheti, úgy 3-4 adagot is kitesz).

A kiinduló receptet a Tudatos Vásárló oldalon olvastam ma reggel. Én lényegesen zöldségesebbre csináltam, és egy kicsit alakítottam az összetételén (a hagymaféléket nem bírom, az itthon lévő méretes zellergumó megkezdése helyett pedig inkább felhasználtam a kis maradék cukkinit, ami önmagában semmire se lett volna már elég).

Idő: kb. 35 perc + a rizs áztatása (elhagyható, de akkor valamivel tovább kell főzni)
Pénz: kb. 250 Ft az egész
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a rizsnek viszont csak a forgalmazója magyar.

Paradicsomos kukorica

Maradék főtt kukoricából készítettem ma ebédre a következőt:

2 cső főtt kukoricáról lemorzsoltam a szemeket: egy sort kivágtam késsel, a többit pedig nekem kézzel volt egyszerűbb "kidönteni". Meghámoztam és feldaraboltam 1 nagy marék paradicsomot, zömmel a rostosabb, hosszúkás fajtából (annyira érett volt már, hogy forró vízbe mártás nélkül is le tudtam húzni a héját). Mély serpenyőben kevés olívaolajon gyakran átkeverve megmelegítettem a kukoricát. Hozzáadtam a paradicsomot, és éppen összefőztem; nem vártam meg, hogy a paradicsom teljesen szétfőjön és kidobja az összes levét. Kevés sóval és friss bazsalikommal ízesítettem. 1 bőséges adag.

Rossamela receptje után szabadon, ezúttal vegánul (de vajjal sem lehet rossz :) Én az önmagukban is ízletes, friss hozzávalókhoz nem kívántam az erőteljes fűszerezést, se az édeset, se a csípőset.

Idő: kb. 20-25 perc az előkészítéssel együtt
Pénz: kb. 100 Ft
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével persze.

Grillezett zöldségbatyuk

A kiinduló ötletet Millie adta a főtt kukoricáról szóló bejegyzésemhez fűzött megjegyzésében. Sajnos ezek alighanem az idei utolsó kukoricák, már azt mondták az öregek a piacon, hogy most még van, utója, olcsón, aztán "a kukorica-evőkét el lehet tenni jövőre". Vettem hát főzni is, meg grillezni is.

Az egyszerűség jegyében nem fűszervajjal, hanem csak natúr vajjal kentem meg a kukoricacsöveket a selyem eltávolítása után, majd visszahajtottam a héjukat. Elég rosszul fedett, így jobbnak láttam még egy réteg alufóliába is betekerni őket.

S ha már beüzemeltem a grillt, más zöldségeket is sütöttem: az egyik batyuba hasábokra vágott répát és petrezselyemgyökeret csomagoltam, másik kettőbe pedig krumplit (a nagyobbakat félbe, negyedbe vágtam, hogy belátható időn belül átsüljön). Hámozás helyett csak alaposan megsikáltam őket, majd jól lecsöpögtettem. Megcsorgattam olívaolajjal, és friss zöldfűszereket tépkedtem rájuk: a répa-gyökér keverékre ezúttal kakukkfű, a krumplira meg majoránna került. Több rétegben körbetekertem alufóliával, és jól lezártam a végeket is, hogy biztos ne folyhasson ki az olaj (ami egyébként azért szükséges, hogy kioldja a fűszernövények aromáját).

A kerti grillen megsütöttem, a tűz begyújtásától számítva egy jó óra múlva nyilvánítottam késznek. Még nem sikerült kitalálnom, hogyan lehetne ellenőrizni közben, hogy kész van-e már, így csak érzésre sütöttem épp eddig.

Tálaláskor a krumplit picit sóztam, egyébként meg élveztem a zöldségek és a zöldfűszerek gazdag aromáját. Nagyon ízlett a vajas kukorica is, meg a puhára párolódott egyebek is.

Utólagos kiegészítés: A batyuk tartalmát azóta kicsit variáltam, és nagyon ízlett úgy, hogy vegyesen volt benne az itthon épp fellelhető zöldségekből (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, cékla, krumpli és karfiol). Fűszerezésnek a petrezselyem zöldjét és egy kis kakukkfüvet tépkedtem bele. Olívaolaj helyett vajjal is finom. Nagyobb mennyiséget is több kisebb csomagban érdemes sütni, mert így vékonyabb rétegben van a zöldség egy-egy adagban és jobban sül, meg sokkal könnyebben kezelhető a forgatásnál. Tűz fölötti rács helyett akár a parázsba temetve is megsül, de ez valamivel több időbe telik. Az előzetes darabolással elkerülhető az előfőzés szükségessége, meg így fogyasztáskor is kész falatok kerülnek a tányérra.

Főtt kukorica

Természetesen nem múlhat el a nyár főtt kukorica nélkül. Nekem azért különösen nagy esemény, mikor végre megjelennek a friss, zsenge csövek a piacon, mert ezen az időszakon kívül szinte egész évben nem eszek szemes kukoricát (a kukoricadara meg a kukoricaliszt az más), lévén a fagyasztott és a konzerv változat sem a szíven csücske. Idén szerencsére már hetek óta rendszeresen hozzájutok kiváló főzni való kukoricához. Ugyanannál a házaspárnál veszem a piacon, s mivel nem egyszerre vetették el a kukoricát, jó árujuk van folyamatosan.

Szóval főtt kukorica. Az egész a beszerzésen dől el. Ha megfelelő az alapanyag, akkor elrontani se lehet, ha viszont nem megfelelő, akkor minden hiába. Amit nézek a piacon:
A csövek külső héja ne legyen száraz (ha ilyen, akkor régi az áru), vagy túlságosan vékony (próbálták eltüntetni a "bűnjelet", meg hiányozna is az a héj a főzésnél). A héjat széthúzva szép, viszonylag egyenletes, se nem túl apró (szinte csak héj), se nem túl nagy szemek legyenek (ha a szemek szinte összenyomják egymást és a közepük kezd behúzódni, akkor igencsak öreg csőhöz van szerencsénk). Ne tűnjön száraznak, keménynek. Lehet fehér vagy sárga, mindkét színben vannak jó fajták. Nem mindig a nagy csövek a legjobbak. Persze értem én, hogy ha darabra adják, akkor a nagyok "érik meg", de adott esetben lehet, hogy a közepesekkel sokkal jobban járok. Annyit érdemes venni, ami majd egész számú réteget tölt ki a főzőedényben. Mivel alapvetően kerek az a lábas vagy fazék, nyugodtan lehet egy kis eltérés a csövek hossza között (ha mértani pontossággal egyformák, az amúgy is gyanús - mert hát a természet már csak olyan, hogy tesz bele egy kis szórást).

Ha a beszerzés megvolt, jöhet a főzés. A csövek héjából a legkülső leveleket leszedem, a többit viszont félrerakom. A selymet próbálom minél jobban eltávolítani. A csövek végét a legalsó szemek alatt levágom. A főzőedény alját kibélelem a félretett héj felével, elrendezem rajta a kukoricacsöveket, majd lezárom a héj másik felével.

Felöntöm annyi vízzel, ami ellepi a csöveket - érdemes közben egyik kézzel fogni, mert feljönnek a víz tetejére, és úgy néz ki, hogy még mindig nem lepi el.

Lefedve felforralom, majd kis lángon 10-15 percig főzöm (öregebb kukoricának 20 perc is kell, de annál tovább biztos nem érdemes főzni).

Tányérra szedem, kicsit hűlni hagyom, és már fogyasztható is!

Ha marad, azt a főzővízben hagyom (így nem szárad meg), hűtőben pár napig eláll. Hidegen is finom. A néni szerint akkor is érdemes a vásárlás után rögtön megfőzni, ha nem azonnal fogy el, mert főtten elrakva jobb ízű marad, mintha nyersen lett volna tárolva, majd úgy megfőzve. Nem ellenőriztem le kísérletileg, én hiszek neki, és így csinálom. Meg visszajárok újabb és újabb csövekért :)