VKFXXXIII.Sarimsakli bulgur köftesi-avagy bulgurkorma paradicsommártásban

Hosszú ideig fenntartásaim voltak a török konyhával szemben, igaz, nyomós érvem volt. Eddigi egyszeri isztambuli utazásom első napján ettem valamit, aminek egyenes következménye lett, hogy utána 5 napig már nem tudtam semmit.... A szó szoros értelmében megmérgeződtem. Úgyhogy évekig tisztes távolból figyeltem a kebabot és a lahmacunt, de aztán tavaly csak megtörtént az áttörés. A török "mártogatós" krémeknél nincs jobb. Aachenben találtunk egy helyet, ahol jobbnál jobb feta, paprika, dió és még sok más krémet árulnak-kóstolóval, ami után az ember felvásárolná a boltot. Chili és Vanília könyvében pedig annyi jó török recept van, hogy elkezdtem komolyan tanulmányozni a török konyhát.

Amikor Limara kiírását elolvastam, már tudtam, hogy Aline blogjában nézek receptet, aki ugyan francia, de török férjével és két kisfiával Törökországban él és onnan tudósít a helyi konyháról.

A burgul-korma azon ritka török ételek közé tartozik, amelyek majdnem teljesen zsírmentesek. A gyerekeknek is nagyon ízlett, a férjem szerint pedig az egyik legjobb vegetáriánus étel, amit eddig főztem.

Ez egy kis adag, ha főételnek esszük, 4 személyre duplázzuk a mennyiségeket.

Hozzávalók

A kormához

140 gramm burgul (lehetőleg finomabb szemű, de a nagyszemű is jó)

2 dl meleg víz

1 teáskanál paradicsompüré vagy paprikakrém (kihagytam)

1 tojás

fél teáskanál őrölt római kömény

100 gramm liszt

só

A paradicsommártáshoz

2 doboz 400g-os hámozott paradicsomkonzerv

1 evőkanál paradicsompüré

4-5 gerezd fokhagyma

1 kis csokor apróra vágott petrezselyem

só

A tálaláshoz

olívaolaj

A bulgurt összekeverjük a meleg vízzel és 15 percig állni hagyjuk. Ha nagyszemű bulgurunk van, akkor várjunk még egy kicsit, esetleg főzzük egy percig a mikrohullámú sütőben.

Egy fazékban tegyünk fel 5 l vizet a kormák kifőzéséhez. Ezután kezdjük el morzsolgatni, szabályosan dagasztani a bulgurt, amíg ragacsos masszát nem kapunk. (ha gyorsítani akarunk, turmixgéppel is meg lehet csinálni, így kevésbé authentikus, de biztos...). Adjuk hozzá a római köményt, a tojást, a sót és végül a lisztet. Száraz kézzel (ez nagyon fontos!) gyúrjunk belőle diónyi golyókat, kicsit lapítsuk el, majd az ujjunkkal csináljunk egy lyukat a közepükön.Gyűrű alakúak legyenek. Ezután forró, sós vízben forrástól számítva 15 percig főzzük őket-fel kell jönniük a víz tetejére.

Amíg a korma fő, elkészítjük a paradicsommártást. A hámozott paradicsomkonzervet ( daraboljuk össze kockákra), a paradicsompürét és a nagyon apróra vágott fokhagymát forraljuk össze. Sózzuk. A megfőtt kormákat szűrjük le, de a főzőléből tegyünk félre egy merőkanálnyit-ezzel öntjük fel a mártást. A kormákat tegyük a szószba, szórjuk meg petrezselyemmel és még legalább 5 percig főzzük. Forrón tálaljuk, egy kis olívaolajjal megspriccelve.

Zöldcsütörtökre- Spenótos-ricottás conchiglioni paradicsommártásban

Ha Zöldcsütörtök, akkor spenót. Sőth, ha spenót, akkor főzelék... De mostanában inkább tészta spenóttal. Tagliatelle (hosszúmetélt) mascarponés, parmezános, spenótos szósszal vagy spenótos rikottával töltött conchiglioni (óriás kagylótészta) paradicsommártással leöntve, csőben sütve.

Utóbbit nagyon sokszor főzöm, mert ez a kisebbik fiam legkedvesebb étele. Régebben canellonival készült, de a conchiglionit sokkal könnyebb tölteni. Én itt a Corá-ban veszem, fél kg tésztából egy nagy tepsit meg lehet tölteni és még marad is.

A recept Jamie Oliver Jamie vacsorái című könyvéből származik, de az általa ajánlott besamelmártás helyett sárgarépával dúsított paradicsomszószt használok. Miután a lányom nem szereti a rikottát, neki parmezánnal és apróra vágott füstölt sonkával dúsított mascarponéval töltöm meg a tésztákat.

Ha canellonival készítjük ezt az ételt, akkor a tésztát nem kell megfőzni. És még egy fontos tanács: nagyon figyeljünk a rikottás tölteléknél a sózásra, mert később már nem lehet "belenyúlni"-ha sótlan lesz, a mártással sem lehet korrigálni.

Hozzávalók

2 diónyi vaj

olívaolaj

2 gerezd megtisztított, finomra vágott fokhagyma

1 nagy maréknyi friss durvára vágott majoránna vagy oregánó (én szárított majoránnát használtam

1/4 lereszelt szerecsendió

8 nagy marék jól megmosott, friss spenót (kb. fél kg)

1 nagy marék friss bazsalikom (szárai aprítva, levelei letépdesve)

2 doboz 400 g-os paradicsomkonzerv

2 kisebb sárgarépa lereszelve

400 g ricotta

2 maréknyi reszelt parmezán

500 gramm conchiglioni vagy 16 canelloni

1 zacskós mozzarella (100g) darabokra tépkedve

Egy 5 literes fazékban vizet teszünk fel a tésztának, amelyet újraforrás után kb 7-8 percig főzünk. Nem szabad, hogy teljesen megpuhuljon, " al dente"-re főzzük.

Közben egy teflonserpenyőben felforrósítom a vajat egy kiskanálnyi olívaolajjal (így nem ég el), beleteszem az egyik felaprított fokhagymát, maréknyi friss oreganót vagy majorannát és a szerecsendiót. (Ha szárított fűszereket használok a friss helyett, akkor azt a párolt spenótra szórom.). Ezután annyi spenótot szórok a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér. Ezután folyamatosan adagoljuk a spenótot és kb. 5 percig pároljuk. Ezután kihűtjük.

Egy másik edényben kevés olívaolajon megfuttatjuk a másik fokhagymát, majd beleöntjük a paradicsomkonzerveket és hozzáadjuk a bazsalikomszárakat és a reszelt sárgarépát. Felöntjük egy konzervdoboznyi vízzel, sózzuk, borsozzuk és egy mokkáskanál cukorral ízesítjük. 10 percig takaréklángon főzzük, majd belekeverjük a bazsalikom leveleit.

Közben elkészítjük a tölteléket. A kihűlt spenót levét kinyomkodjuk, összevágjuk, majd hozzákeverjük a ricottát és egy marék reszelt parmezánt. Megsózzuk, majd egy habzsák segítségével a tésztakagylókba töltjük.

Ezután egy kiolajozott tepsiben elrendezzük a töltött tésztákat és leöntjük a paradicsommártással, a tetejére szórjuk a maradék parmezánt és a darabokra tépkedett mozarellát.

180 fokon 20-25 percig sütjük.

Grillezett édesköménykrémleves paprika-aiolival

Január, február, itt a nyár-kiabálta Józsi bácsi, amikor a téli zimankó kellős közepén elhaladt a házunk előtt öreg tacskójával. A nyár még messze van, de ez a leves már a kerti grillezéseket idézi. Elismerem, külsőre nem túl tetszetős, ízre annál inkább. Csak első olvasásra bonyolult-ha a zöldségeket megsütöttük, nagyon gyorsan elkészül. Kicsit elégettem a hagymát és az édesköményt a grillezésnél, ezért érezhető volt egy kis füstös íz, de ez kifejezetten használt a levesnek. Nyáron hidegen is jó lehet, mi most melegen ettük.

Hozzávalók

2 édesköménygumó

1 nagy vöröshagyma (200 gramm)

4 gerezd fokhagyma hámozatlanul

2 kávéskanál édesköménymag (kihagytam)

1 evőkanál olívaolaj

500 ml zöldségleves (kockából is lehet)

250 ml tej

250 ml víz

2 kávéskanál citromlé

A paprika-aiolihoz

1 közepes piros kaliforniai paprika (200g)

2 gerezd hámozott fokhagyma

1 tojássárgája

fél kávéskanál dijoni mustár

1 kávéskanál citromlé

80 ml olívaolaj

200 fokra bemelegítjük a sütőt. Egy tepsibe tesszük a nagyobb darabokra vágott édesköménygumókat, a szintén nagyobb darabokra aprított vöröshagymát, a héjas fokhagymákat és összekeverjük az olívaolajjal és az édesköménymagokkal. Lefedjük alufóliával és 30 percig sütjük. Ezután levesszük az alufóliát és újabb 20 percre ( addig, amíg megpuhul az édeskömény) visszatesszük a sütőbe. Ezután hűlni hagyjuk.

Célszerű közben a kaliforniai paprikát is megsütni-külön tepsiben vagy grillen, de ne tegyük az édeskömény mellé, mert a piros leve zavaró lehet a levesben. Ha a paprika héja már kezd feketedni, vegyük ki és tegyük egy nylonzacskóba . Hagyjuk kihűlni és utána húzzuk le a héját.

A leveshez az édesköményt és a hagymát tegyük egy lábosba. A fokhagyma héját húzzuk le, a krémes belsejét is adjuk az előbbiekhez. Öntsük fel a levessel, a tejjel és a vízzel. 10 percig forraljuk, majd hűtsük ki és turmixoljuk. Citromlével ízesítjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. (ne nagyon, mert az aioliban is van só)

A paprika aiolihoz turmixoljuk a tojássárgáját, a fokhagymát, a citromlevet és a mustárt. Kis adagokban hozzáöntjük az olívaolajat és addig keverjük, amíg majonézszerű krémet nem kapunk.

Ezután hozzáadjuk a sült paprikát és és összeturmixoljuk. Gyengén sózzuk. Tálalásnál a leves tetejére merünk egy-egy kiskanál aiolit és az édeskömény levelével díszítjük.

Lencsegombóc currymártásban (Lentil bhuja)

A zöld lencsével először jó pár éve találkoztam, amikor egy ismerősöm Auvergne-ben (Clermond-Ferrand) járt és egy érdekes, elegáns fémdobozban puy (ejtsd:’püi’) lencsét hozott ajándékba. A Massif Central déli nyúlványain, Cantal megye mellett található egy gyönyörű kisváros, Puy en Velay (Haut Loire), itt van a legnagyobb zöld lencse kultusz talán egész Európában.


Speciális mikroklímában, a 600-1200 méter közötti fennsíkon kitűnő zöldlencsét termesztenek, egyesek szerint már 2000 éve..... A zöldlencsének 1995 óta saját rendje van, választott tisztviselőkkel, esküvel, dalokkal. 1935-től elnevezése védett, az első zöldség, amit ez a megtiszteltetés ért…. A B vitaminban, vasban és magnéziumban gazdag zöldlencsének koleszterin csökkentő hatása is van. Fehérjetartalma vetekszik a húséval.

Sokat szemeztem ezekkel a lencsegombócokkal, amíg úgy döntöttem, belevágok. Indiai ételről van szó, amelyet a falafelhez hasonlóan pitával tálalnak a recept szerint (talán inkább naan-hoz). Ideális tojásérzékenyeknek és ha a tejszínt is ki tudjuk váltani valamivel, akkor a vegánok is élvezhetik ezt a fogást. Óriási adag, szerintem a gombócokból érdemes a felét csinálni, de ugyanannyi mártással.

Voltak félelmeim, hogy nem áll össze és nem is bizonyultak alaptalannak. Azaz, összeáll csak nem az eredeti receptet követve..... Több krumpli és liszt kell bele, és bár a receptben nem szerepel, egy kis só sem árt. A gombócok meggyúrása, ha nem tartunk be egy alapvető szabályt, horrorszerű élmény lesz. Csak száraz kézzel lehet gyúrni. Eszünkbe ne jusson vizet használni, inkább törölgessük sűrűn a kezünket.

Hozzávalók:

37 dkg zöld lencse
1 nagy vöröshagyma

1 nagy burgonya
1 teáskanál őrölt római kömény
1 teáskanál őrölt koriander
1 teáskanál őrölt kurkuma
15 dkg liszt

olaj a sütéshez

A mártáshoz
2 evőkanál olaj
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 evőkanál reszelt gyömbér
2,5 dl paradicsomkonzerv turmixolva
5dl zöldségleves
2,5dl tejszín
20 dkg zöldbab
2 felkarikázott sárgarépa

A lencsét előző este beáztatjuk annyi vízbe, amennyi ellepi.
Másnap a vöröshagymát és a burgonyát lereszeljük és alaposan lecsepegtetjük. Egy tálban összekeverjük a gombóc többi hozzávalójával, hűvös helyen állni hagyjuk 10 percig. Utána száraz kézzel diónyi gombócokat formálunk belőle. Fóliával bélelt tálcára tesszük és a hűtőben 30 percig pihentetjük.

Egy magas falú serpenyőbe vagy lábosba 2 cm olajat öntünk és magas hőfokon kb. 5 percig alatt, aranysárgára sütjük benne a gombócokat. Papírtörlőn lecsepegtetjük. Egy nagy serpenyőben felhevítjük a 2 evőkanál olajat, beletesszük a fokhagymát és a gyömbért, közepes hőmérsékleten 1 percig pároljuk. Belekeverjük a paradicsompürét, a levest és a tejszínt. Felforraljuk, beletesszük a gombócokat, a megtisztított egészben hagyott zöldbabot és a karikára vágott sárgarépát. 30 percig takaréklángon főzzük. Könnyen leég! Pitával vagy ha sok mártásal készítettük, basmati rizzsel tálaljuk.

A Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv receptje alapján

Nyitrai sajtgolyók

Jó pár évvel ezelőtt hallottam ezt a receptet, Nyitra felé félúton. Rádiót hallgattunk és egy véletlenül megtalált helyi adón olvasták fel ezt a receptet. Nagyon egyszerűnek tűnt, úgyhogy otthon ki is próbáltam. Olyan finom lett, hogy akkoriban sokszor csináltam, aztán valahogy elfeledkeztem róla. Tegnap eszembe jutott, amikor kiderült, hogy mégsincs csirkemell a mélyhűtőmben, és kellene valami "húspótló". A rántott sajttal vannak fenntartásaim, mert a dupla panírozás ellenére néha mégis kifolyik, ezekkel a golyókkal viszont sosem jártam így. A gyerekek nagyon szeretik, mert külsőre hasonlítanak az IKEA-golyókhoz, ráadásul ugyanúgy áfonyalekvárt és hasábburgonyát kapnak mellé.

Hozzávalók

25 dkg reszelt sajt (gouda, trappista, edámi, bármilyen hasonló jellegű sajt)
1 tojás
zsemlemorzsa a panírozáshoz
olaj a kisütéshez

A reszelt sajtot összegyúrjuk a tojással és diónyi gombócokat gyúrunk belőle (a massza állaga függ a tojás méretétől, nekem L-es volt, így pont jó lett). Zsemlemorzsában meghempergetjük és bő olajban szép aranysárgára sütjük őket. Az olaj ne legyen túl forró: Nagyon hamar elkészül!

Bëlga cikória-saláta

A chicon-t (ejtsd 'sikon') minden formájában imádják a belgák. Belgiumban és Észak-Franciaországban nevezik így, máshol endive a neve. Magyarul cikória. Sok helyen fordítják endíviának (pl. Jamie Oliver: A pucér szakács visszatér című könyvében is találkoztam vele), ami megtévesztő lehet, mert mi endívia alatt egy sötétzöld levelű salátát értünk. Amit a belgák scarole-nek hívnak...

A jó chicon egyébként halványsárga, nem szabad fényt kapnia a fejlődése során, ugyanis ha megzöldül, keserűvé válik. C-vitamin tartalma csekély, A-vitamin tartalma viszont a sárgarépáéval vetekszik. Több árkategóriában is megvásárolhatjuk, mérettől, termesztéstől függően, a legdrágábbak karcsúak és szabadföldbe vetik őket. Itt "alapzöldségnek" számít télen, a legolcsóbb fajtát annyiért vásárolhatjuk meg, mint egy kiló krumplit. Otthon is láttam élelmiszerboltokban, de majdnem 800Ft/kg-os áron kínálták. Pedig érdemes lenne foglalkozni vele, mert egy friss, téli salátazöldséghez juthatnánk hozzá.

Csőben sütve a legnépszerűbb, de eszik köretnek, krémlevesnek és salátának is. Kicsit kesernyés íze miatt először szokatlannak tűnik, de eddig még mindenkinek ízlett, akit megkínáltam vele.

Hozzávalók

5 db közepes cikória
1 közepes lilahagyma
3 evőkanál majonéz
1 kávéskanál mustár
só, frissen őrölt bors
tej

A cikóriák egyik végét (ahonnan a levelek indulnak) levágjuk, eldobjuk, a többi részét vékonyan felkarikázzuk. A lilahagymát szintén vékonyra szeleteljük. A többi hozzávalót összekeverjük és egy kicsi tejjel felhigítjuk. (itt tejjel csinálják, de tejszínnel vagy joghurttal is el tudom képzelni.) Belekeverjük a cikóriát és a lilahagymát. Legalább 1 órát érdemes érlelni a hűtőben. Pirított barna kenyérrel tálaljuk.

Hideg napokra-Francia hagymaleves

A francia hagymaleves volt hosszú ideig az egyik mumusom. Rendszerint ábrándozom az ételekről, elolvasok egy receptet és elképzelem az ízét. Ezt a levest nagyon markáns ízű, igazi téli, melengető ételnek gondoltam, ehelyett egy mosogatólészerű, híg lötty főtt a fazékban furcsa nokedliszerűségekkel (ezt nem is tudtam mire vélni). A népszerű, igen termékeny szakácskönyvírónő akkor még megbízhatónak tűnt, ennél a receptnél számoltam le vele véglegesen.

Évekig nem mertem neki futni, de aztán megint elolvastam egy receptet és muszáj volt kipróbálni. Azóta nagyon gyakran főzöm, különösen "köhögős" időszakban, jobb, mint a hagymatea...

Hozzávalók

3 közepes fej hagyma
6 dkg vaj
1 evőkanál liszt
1 erőleveskocka vagy 1,2 l húsleves
1 dl száraz fehér bor
só, bors

Betét

1 kis fej vöröshagyma (nem fontos)

Tálalás

szikkadt bagett esetleg toastkenyér
gauda sajt (eredetileg gruyere-t használnak)

A hagymákat vékony karikára vágom és a vajon megpárolom (nem szabad megpirulnia). Megszórom liszttel és felöntöm 1,2 dl vízzel vagy húslevessel. Ha nincs húsleves, akkor beledobok egy erőleveskockát. Megsózom. Addig főzöm takaréklángon, ameddig a hagyma megpuhul. Ezután turmixolom, hozzáadom a bort és a hajszálvékonyra vágott, betétnek szánt hagymát. Addig főzöm, ameddiga hagyma meg nem puhul.

A bagettet vékony szeletekre vágom, sütőben vagy grillben megpirítom az egyik felüket, majd a másik felükre rászórom a sajtot és addig sütöm, amíg a sajt megolvad. Tálaláskor a tányér aljába tesszük a sajtos, pirított kenyeret és rámerjük a forró levest.

Mi a leveshez egy 2007-es évjáratú Côtes du Ventoux fehérbort (Cuvée St. Roch) ittunk, amit provence-i kirándulásunkon találtunk egy pincében a Carpentras felé vezető úton.

"Belga" minestrone

A közeli boltban legalább 8 féle zöldségkeveréket árulnak a potage-hoz, vagyis a leveshez. A belgák rengeteg -szerintem nem túl finom-levest esznek, ezek nagyrészt zöldséglevesek "mindent bele" felkiáltással, másrészt krémlevesek de- tisztelet a kivételnek-ezek is egyenízűek.
Ha sok időm van, akkor hosszadalmasan, sokféle zöldségből készítem az igazi, olasz minestronét, de most csak egy belga turbováltozatra futotta. A tészta az itt kapható ún. coquilette-én mini szarvacskának hívom, parmezán helyett pedig rengeteg goudát reszeltek rá a gyerekeim, úgyhogy végén leves helyett inkább sajtos, zöldséges tészta lett belőle.....

Hozzávalók

500g vegyes zöldségkeverék

(sárgarépa, szárzeller, póréhagyma, kalifornia paprika, kelbimbó)
1 400g-os vörösbabkonzerv
200 g coquilette tészta
egy marék friss bazsalikom (nem túl apróra vágva) vagy egy teáskanál szárított bazsalikom
3 evőkanál olívaolaj
só

A tálaláshoz

reszelt Parmezán (helyette Gouda...)

Az olívaolajat felforrósítom, megpárolom rajta a nyers zöldségeket, megszórom apróra vágott bazsalikommal. Felöntöm másfél liter vízzel, hozzáadom a lecsepegtetett vörösbabot, igény szerint egy erőleveskockát. Ízlés szerint sózzuk. Amikor a zöldségek megpuhultak, belefőzöm a tésztát. Tálalásnál rengeteg reszelt sajtot szórunk a tetejére.

VKF.XX. Ribollita, avagy toszkán zöldségleves focacciával

Nem szerettem a levest. Helyesebben szerettem, de csak úgy, ha nem volt leve, megállt benne a kanál és nem volt benne hús. Mert a főtt húst aztán végképp nem... Így aztán Anyu repertoárja zöldséglevesekre korlátozódott, borsóleves nokedlivel, karfiolleves reszelttésztával, bableves csipetkével (a füstölt csülök nem került tiltólistára). De persze jöhetett a húsleves is rengeteg tésztával, amit maga gyúrt. Villával ettem a cérnametéltet.
A napköziben ettem először tojáslevest, amit rögtön megszerettem, de a a következő alkalommal torkomon akadt, mert akkor ecetet is borítottak bele (igen, a szó szoros értelmében borítottak!) és az erősen savanyú ízekkel is hadilábon álltam.
Aztán úgy látszik, felnőttem a levesekhez. Tanítottam egy ideig egy vidéki vendéglátóipari iskolában, ahol kifejezetten jól főztek a menzán. Itt szerettem meg a nyírségi gombóclevest és a tárkonyos ragulevest-főtt hús ugye, meg savanyú, ráadásul leve is volt....
A kegyelemdöfés a férjemtől érkezett, aki minden nap levest szeretne és ebben a gyerekek is partnerek. Úgyhogy ma már a krémlevesektől a ragulevesekig mindenfélét főzök. De a kanál mindegyikben megáll.....
Egyik nagy kedvencük a ribollita, amiről az Olasz kajákban (már megint Mr. Oliver...) olvastam először. Némileg átdolgoztam, mert az áztatott kenyér állaga nem tetszett, a ropogósra sült focacciát meg úgyis bele lehet dobálni utólag. Azért is szeretem, mert végre tudom, mit lehet kezdeni egy óriási kelkáposztával. Itt Brüsszelben minimum másfél kilós egy-egy példány a külső sötétzöld levelekkel együtt, amit mostanában már nem dobok ki. A külső levelek a ribollitába mennek, a belsejéből frankfurti levest vagy rakott kelt készítek.A focaccia nagyszerűen illik a leveshez, ehhez most egy Pain campagne nevű lisztkeveréket használtam, amely teljes kiőrlésű lisztet is tartalmaz.

Hozzávalók

egy nagy kelkáposzta a külső leveleivel együtt
2 közepes sárgarépa
1 nagy vöröshagyma
2 cikk fokhagyma
2 szál szárzeller vagy egy kis darab zellergumó
1 doboz 400g-os hámozott, darabolt paradicsomkonzerv
1 doboz 400g-os fehérbabkonzerv (inkább nagyszemű jó, mert nem fő szét)
1 erőleveskocka-elhagyható
olívaolaj
só,bors


A tálaláshoz

1 csokor petrezselyem
4 gerezd fokhagyma
extraszűz olívaolaj


A hagymát, a sárgarépát, a szárzellert és a fokhagymát robotgépben felaprítom vagy apróra vágom. 3 kanál olívaolajon fedő alatt lassú tűzön megpárolom. ( a lassú tűz lényege,nagyon hamar leég) Utána hozzáöntöm a paradicsomkonzervet és egy-két percig tovább párolom.A kelkáposzta sötétzöld külső leveleit kockákra vágom és a zöldségekhez adom, és addig kevergetem egy kis vizet hozzáadva, amíg egy kicsit összeesik. Utána hozzáadom a levétől leszűrt babkonzervet és kb. 1,5 l vizet (ha levet is szeretnénk...). Beledobjuk az erőleveskockát.30 percig főzzük takaréklángon. Tálaláshoz apróra vágott petrezselymet és fokhagymát teszünk a tányérokba, erre merjük a levest. Megöntözzük egy kanál jó minőségű extraszűz olívaolajjal.

Focaccia

Hozzávalók

500 gramm kenyérliszt (Belgiumban Pain campagne)
1 tasak szárított élesztő
3dl langyos víz
3evőkanál olívaolaj
1 teáskanál só
1teáskanál cukor
1 teáskanál apróra vágott rozmaring
frissen őrölt bors
olívaolaj a kenéshez

A meglangyosított lisztet összekeverem a szárított élesztővel, majd a többi hozzávalót is hozzáadom a rozmaring kivételével. Simára dagasztom. Kb. egy órát kell meleg helyen kelnie, majd újra átgyúrom. 1cm vastagra nyújtom (néha csak egyszerűen belenyomkodom egy 20cmX30cm-es tepsibe ) és még 25 percig kelesztem. Ökölbe szorított kézzel "lyukakat" nyomok a tésztába, majd olívaolajjal meglocsolom, rozmaringgal megszórom. 220 fokos (légkeveréses 200 fokos) előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm.

Téli-nyári csicseriborsósaláta

Ez most egy téli csicseriborsósaláta lesz, hiába szerepel Jamie vacsoráiban nyári csicseriborsósalátaként. Brüsszelben 5 fokot mutat a hőmérő, délelőtt havat is láttunk, úgyhogy irigykedve hallgatom a híradásokat az otthoni 25 fokos melegről. Hozzászoktunk, hogy ilyenkor általában plusz 5 fok előnyünk van Budapesttel szemben, nyáron meg mínusz 5 fok hátrányunk van, de azért a mínusz 20 mégiscsak sok.... El is határoztam, hogy valami "nyáriasat" főzök, leszüreteltem az erkélyen kornyadozó mentám,a bazsalikomot már régebben bemenekítettem. Csicseriborsó, bab, lencse mindig akad itthon-a név kötelez....


Hozzávalók:

egy 400 grammos csicseriborsókonzerv
egy kicsi lilahagyma
egy csilipaprika
2 marék koktélparadicsom vagy 2 közepes paradicsom
200 gramm feta
egy marék bazsalikom összevágva
egy marék menta összevágva
extraszűz olivaolaj
fél citrom leve
só, bors

A lilahagymát vékony szeletekre vágjuk, a paradicsomot felszeleteljük. A csilipaprikát vékony karikákra vágjuk. Összekeverjük, meglocsoljuk a citromlével és 3 evőkanál olívaolajat öntünk hozzá. A csicseriborsót felmelegítjük, azután 90%-át hozzáadjuk a többi hozzávalóhoz, a maradékot összenyomkodjuk és így kerül a salátába. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mentát és a bazsalikomot. Körülbelül egy órát kell állnia, utána szobahőmérsékleten tálaljuk.

Jamie Oliver: Jamie vacsorái című könyve alapján