1941
Egy miskolci református líceumi tüzérhadnagy emlékiratai
Miskolc, szeptember 20.
Peczérvölgyi Samu cikke
Érdekes és tanulságos emlékiratot tartalmazó kiadvánnyal lepte meg a Fekete Pál és társai Felsőmagyarországi Nyomdavállalat a miskolci olvasóközönséget. Napokban megjelentette Sáfrány Mihály 1848/1849-es tüzérhadnagy emlékiratait.
Az egykori tüzér visszaemlékezéseit fia vitéz Sáfrány Géza ny. honvéd altábornagy rendezte sajtó alá. Tette ezt mindazért, hogy apja élete példaként szolgáljon a felnövekvő generációnak és a könyv értékesítésből befolyt összeget a Lévay József Református Gimnáziumnak ajánlja abból a célból, hogy alapítványt tegyenek a nehéz sorsú árva vagy özvegy lelkészgyerekek, családok megsegítésére.
„Én szüleim állítása szerint 1828-ban születtem, az év két első havának valamelyikében, (január 13. szerk.) a matrikulát (anyakönyv) még nem néztem, Sajókazán.” – Írja a szerző emlékirataiban. Egy éves korában Sáfrány Mihály szülei elköltöztek Sajókazáról Sajóvelezdre, mert apja a Radvánszky család birtokainak ispánja lett. Itt töltötte gyermekkorának egy részét, mert fiatalon, 1836-ban apja Miskolcra, a református líceumba küldte tanulni. Itt gyermekként játszópajtása és barátja lett a szintén 1836-ban a líceumba került Lévay Józsefnek, a későbbi koszorús költőnknek, politikusunknak, akadémikusunknak. Az 1848-as forradalom hazafias eszméi, a nemzet iránt érzett tenni akarás Sáfrány Mihályt is, apjával együtt a honvédseregbe hívta. 1848. augusztus 13-án, Pesten beállt a honvéd tüzérséghez. Előbb tüzér, majd tűzmester, később hadnagyi rangban szolgál a seregben. A Jellasics vezette rohamtól egészen a világosi fegyverletételig szolgált különböző hadtesteknél. Ahogy szerényen írja: „Lényeges szerepem a neudorfi, kápolnai, verpeléti, hatvani, nagysallói, farnadi, zsolcai, gesztelyi, bocsi ütközetekben volt. A többi ütközetekben is becsülettel megálltam helyemet, hevesvérűségemet megtartottam s lélekjelenlétemet soha el nem vesztettem.”
Emlékirataiban megemlékszik, részletesen ír az ütközetekről, személyes élményeiről. Mivel Görgey vezette hadtestekben is szolgált, ír parancsnokáról, Görgey Artúrról is. Felemlíti azt a nevezetes tényt is, amikor Görgey 1849. július 2-án a farnadi csatában hátsebet kapott. „Amikor a hatalmas lovassági támadás történt – mint jegyzeteiben írja (Görgey, a szerk.) – már a centrumban voltam, tiszttársaimtól magamra hagyatva az üteggel, mint ütegparancsnok fedeztem azt. Közvetlen előttem ment végbe. Sáfrány szerint: „Görgey a maga sebjét nem kaphatta másként, mint visszafelé futás közben egy német lovastól. Minden más csak feltevés és következetlen képzelődés, képtelenség. Akkori közkeletű hír szerint, csak pár nappal előbb mondta Görgey egy tisztnek, aki előtte egy hátulról kapott seb helyével dicsekedett: „Eine Wunde von hinten macht keine Éhre“, (Egy hátulról jött sebnek nincs becsülete) – talán azért akart szintén hátulról kapott sebjének más magyarázatot adni.”
A szerző kedves anekdotaként emlékszik arra, hogy Görgey nem tudta megjegyezni a nevét, Páfránynak hívta, sőt nem is mindig emlékezett rá arcra. Megtörtént, hogy egyik csata előtt a tüzérek között járva odafordult hozzá: Szóljon a Páfránynak, hogy most is úgy harcoljon, mint a múltkor. De hisz az én vagyok és nem Páfrány, hanem Sáfrány. Ja, maga az? Akkor jó, nagyon jó – felelte Görgey.
A forradalom bukása után Sáfrány Mihály visszatért Miskolcra és 1852-ben befejezte tanulmányait, majd Sárospatakon teológus lett. Lelkészként szolgált. Káplán volt Miskolcon, 1856-ban Imolán, 1859-től lelkész Mezőcsáton, 1868-ban Bánfalván, 1871-ben Nagyvisnyón, Gömörben. A papi életrajza már a naplószerű részben nevezetes adattal szolgál arra nézve, hogyan történt Tompa Mihálynak miskolci pappá választása. Sáfrány Mihály 1903. augusztus 24. hunyt el. A most megjelent emlékiratai érdekes a komoly történetírás számára is, másfelől kedves olvasmány azok részére, akik szabadságharcunk történéseiről szeretnének olvasgatni. Reméljük, hogy vitéz Sáfrány Géza által összeállított kötet a Lévay Református Gimnáziumban létrehozott Sáfrány Mihály alapítvány nemes céljait is segíteni fogja.